Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

1982. december 31. • PETŐFI NÉPE 9 3

Mérlegkészítés - 1983 előtt

írta: Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára

(Folytatás az 1. oldalról.)

S még álljon itt egy távolról sem a bevétel—kiadás anyagi egyensúlyára szervezett intézmény gazdasági mérlege! A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben évi egymillió forintnak megfelelő devizát fizetnek be a világ sok pontjáról érkező vendéghallgatók.

Nincs most fontosabb, mint — a mennyiség értékelése mellett — a minőség és a költségmutatók javítása. Ez a feltétele a továbbhaladásnak, a piacon maradásnak, új bevételi források megszerzésének is. Szüntelen cselekvést kíván a jövedelmező gaz. dálkodás, az intézmények ésszerűbb működése, a szervezeti-működési költség csökkentése. Az országos intézkedéseken kívül — amelyekről már tájékoztatást kapott lakosságunk — a helyi, vállalati elhatározások is indokoltak.

Küzdelem a javából

Sem ok. sem szükség nem szorít senkit a kapkodásra. A helyzet azonban olyan, hogy felmentés sem adható az önmagával nagyon elégedett vezetői ma. gatartásra. a semmittevő „kivárásra”, a megszokot. tat, a régit őrizgető, langy-meleg kényelmességre. A megyei pártbizottság december 14-i üléséről kiadott közlemény megállapítja:

.......a gazdasági építő

munka feladatai csak kellően felkészült, az új feladatokhoz gyorsan alkalmazkodni képes és jól szervező vezetőkkel, tettre kész kollektívákkal teljesíthetők”. Most azok a pártszervezetek töltik be szerepüket, ott méltóak a forradalmi, a kommunista jelzőre, ahol teljes erővel támogatják a vállalatok, a szövetkezetek, intézmények vezetőinek — a meghirdetett célok elérését szolgaló — reformjait. Ahol összefognak, közős erővel hárítják el a Központi Bizottság határozata megvalósulásának útjában álló mindenféle akadályt, ott eredményt hoz a cselekvési egység.

Az akadályok sokfélék lesznek 1983-ban is. Nem kevés közöttük a rejtett, az álcázott, a haladás nevében fellépő, valamint az átmenetileg eltűnő, majd makacsul ismét megjelenő akadály sem. Egy részükkel azért sem könnyű elbánni, mert időigényesek, vagy kívül esnek közvetlen hatókörünkön. Egyébként van éppen elég „saját” hatáskörben is. A bürokráciától a maradiságig, a demagógiától az elbizakodottságig — számos akadályt kell leküzdeni. A kommunistákra tehát küzdelem vár a javából: embert próbáló, kiállást igénylő.

Minderre felhívta a figyelmet a megyei pártbizottság novemberi ülése, amelyen áttekintettük a XII. kongresszus óta megtett utat. Nyomatékkai hangsúlyozta a testület, hogy politikánk értékelését tekintve mennyire fontos a szándék és valóság, szó és tett egybeesése. Nagy felelősség hárul mindenütt a vezetőkre, akár a műhelyben, akár a vállalat, a szövetkezet, intézmény élén lássák is el megbízatásukat.

Az ígéretek hitelét az előző ígéretek teljesítése adja. Egyetlen be nem váltott ígéret sok további iránt is kétséget támaszthat. Jól kell tehát felmérni az erőket, mindenhol világosan megjelölni a helyi célokat, teendőket, hogy cselekvő támogatás kisérje az elhatározásokat. Az emberek nyílt, világos válaszokat várnak az őket foglalkoztató kérdésekre. Világosat, íélreérthetetlent, mert a homályos, pontatlan válasz szintén csalódás forrásává válhat. Nekünk ezt is el kell kerülnünk.

Ahol volt bátorság

Az új év eseményei között sok még az ismeretlen, a világ több országának viselkedése nem számítható ki. A mi feladataink és lehetőségeink nem ismeretlenek. Céljainkat meghatározta a Központi Bizottság, az országgyűlés megvitatta a feltételeket. Most a helyi teendők részletes kidolgozása, a mérleg, a zárszámadás és a tervkészítés következik.

Bács-Kiskunban első helyre indokolt tenni az emberi felkészültség növelését. Ehhez tartozik az alapos szaktudás, a technológiai fegyelem, a kedvező üzemi légkör, a korszerű elveken nyugvó üzem- és munkaszervezés, vagy a hazai és a számításba jöhető külföldi piac kellő ismerete is. A lista élére sok gazdasági és költségvetési szervezetünkben a munka- és üzemszervezést indokolt állítani, mert ill nagyon számottevő az elmaradás.

Azokon a helyeken, ahol a gazdasági és társadalmi szervek vezetői összefogtak, s volt elég bátorságuk jó és merész szervezési koncepciót vállalni, azt elfogadtatni és következetesen végigvinni, ott érdemi javulást könyvelhettek el.

Ez egyaránt szolgálta az egyén és a közösség javát, sikerült javítani a termelékenységet, csökkenteni a felduzzadt adminisztrációt, s főleg: értékel- hetőbbé váltak a teljesítmények, mérhetőbbé az eltérő munkák közötti különbségek. Számos szervezetnél — főleg a szövetkezeteknél — személyre szólóan is érvényesítették a konzekvenciákat. Igaz, nem maradt el az ütközés, a kritika sem. Esetenként támadások érték a következetes intézkedést, de a közösségek felismerték saját érdekeiket.

Fontos a gondos ellőkészület, a társadalmi szervekkel való egyeztetés. Ilyenkor kellő támogatásra lehet számítani. Mindenesetre tény, hogy a mező- gazdaságban ritkán odaítélt „termelési nagydíjból” — éppen ilyen kedvező eredmények alapján — három a megyében van (vaskúti Bácska, kecskeméti Mcugyojr—Szovjet Barátság, hartai Erdei Ferenc Tsz). A jól félkészült, elismert, s bizonyára a jövőben is helytálló gazdasági szervezetek, vezetők közül többet bemutatott a Petőfi Népe és a Forrós is Még sokan vannak, akik ezután kerülnek „sorra”- Tudásuk, munkaszeretetük nagy kincs. Ezt megőrizni, kamatoztatni, másokkal megosztani: közös felelősségünk.

Gazdasági helyzetünk indokolja, hogy különleges figyelmet kapjon a termelő-forgalmazó hálózat, mindenki segítse az ott dolgozók munkáját. Tételes, egyértelmű feladataik vannak a hatósági ügyintézőknek, a költségvetési szerveknek is. De ez már átvezet a következő tennivalónkhoz.

Az előttünk álló igényes gazdasági feladatok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy azokat ne csak a, gazdasági szervezetek tekintsék érdekükkel megegyezőnek. Az eredményes munka hazai feltételei között joggal tartjuk számon a társadalmi szervezetekben, az irányításban és az ellenőrzésben, a szolgáltatás, a közművelődés és a közjóiét alakításának sokféle területén a tanácsok alkalmazásában álló dolgozók szakszerű, felelős munkáját. Nyilvánvaló, hogy mit sem ér például az építőipar lakásépítési felkészültsége, az építtetők szilárd elhatározása és anyagi ereje, ha az adott városháza vagy a földhivatal ügyintézői nem kínálnak építési területet, ha tehát nem a, telkek, hanem csatk az akták „ügyintézői”.

Mind a tanácsi alkalmazottaktól, mind a választott és kinevezett vezetőktől elvárható, hogy jól és határozottam éljenek jogkörükkel, szerezzenek érvényt — részrehajlás nélkül — a társadalmi érdekeknek. Bizonyosra véhető, hogy a különböző beosztásokat betöltő vezetők, a döntéselőkészítő szakértők nagy többsége az eddigieknél nehezebb körülmények között is igazolja rátermettségét, szervezőkészségét, elkötelezettségét. A mai világ eddig is kikényszeritett már több olyan változtatást, amihez tudtak és elveinkkel egyezően akartak is alkalmazkodni a megye városaiban és falvaiban. A most készülő vállalati mérlegek, szövetkezeti zárszámadások majd pontosan elszámolnak ezzel.

Közismert, hogy a vezetők ereje a követők ereje- ben. tekintélye a közös eredményekben található. Másképpen szólva: a legszebb terv, a legjobb elgondolás is csak a megoldásban érdekeltek cselekvő részvételével valósítható meg. A jó értelmezésnek, a megértésnek az utóbbi években alig volt olyan fontossága, mint éppen napjainkban. Az például érthető, hogy a vevő jobban válogat, olcsóbban akar vásárolni, de a nemzetközi háttér, a gazdaságpolitika és a közgazdasági viszonyok összefüggése már nem ilyen nyilvánvaló. És az sem, hogy az eddigieknél jobb és gyakran több munkával — jó esetben — az eddigi eredményeket lehet megtartani.

A régi idők világos jelszava — „termelj többet, jobban élsz” — mozgósítóan hatott, de közgazdaságilag akkor sem volt pontos. (Nem is volt ilyen feladata). Most viszont olyan idők járnak, amikor hatalmas mértékben megnőtt a tájékoztatásnak, az összefüggések érthető bemutatásának, jelentősége. Továbbá annak, hogy az emberek a gyakorlatban, a környezetükben értékeljék az igényelt, fontosnak ítélt intézkedéseket. Általános felhívások itt keveset érnek. Hadd utaljak sokat emlegetett mezőgazdaságunkra. Abban például, hogy a hústermelés 1960 és 1980 között többszörösére nőtt. a ráfordítások hatékonysága pedig javult, nem a hústermelés fontosságának a hangsúlyozása játszott döntő szerepet, hanem a fontosságnak megfelelő feltételek valóságos megteremtése — a /személyi érdekeltségtől a jogi szabályozáson át az kiérni igényt jelentő takarmányokig. A feltételeknek helyben és konkrétan kell rendelkezésre állni.

Bács-Kiskunban, itt és most

Magyarországon, itt Bács-Kiskunban is tapasztalhatja mindenki, hogy az emberek tettrekészsége nagy. a szocialista életviszonyok fejlesztésére irányul. Ezt jól kielégíteni — a legszebb értelemben: kiszolgálni — a maga helyén minden társadalmi, gazdasági, művelődési szervezet alapvető, senkire át nem ruházható kötelessége. Intézményesen is gondoskodni kell arról, hogy mindenütt értékeljék a kezdeményezéseket, ne maradjanak válasz nélkül a javaslatok. Ez a legkevesebb, amit várhat a köz érdekében önként fáradozó ember.

Ennek a tájnak a népe mindig ismert volt leleményességéről, szívós küzdőképességéről. A magyarokkal összefogtak itt az új hazát találó délszlávok, az elvadult földet ismét termőre fordító német és szlovák telepesek, a messzi vidékről idekerült céhmesterek, kereskedők, hogy közösen teremtsék meg a haladás feltételeit. Ami sikert hozott a századok során, miért ne hozná meg gyümölcsét a 80-as években?

Hatalmas közös vagyonunk van: népünk alkotóereje, felkészültsége, cselekvőkészsége még sohasem volt ilyen széles körű, ilyen nagymértékű, tapasztalatainak tárháza ilyen gazdag. Van nagyszerű ifjúságunk, jobbat, többet akaró fiatalságunk. Apáiknál iskolázottabbak, bánni tudnak a korszerű technikával, legyen az szám jegy vezérlésű esztergagép, haditechnika, vagy éppen pneumatikus takarmányadagoló. Bízhatunk benne, hogy a holnap feladatait — s nemcsak a technikával kapcsolatosakat — is megoldják. Építsenek az idősebbek tapasztalataira, s tartsák meg lendületüket, jövőt fürkésző kedvüket!

Gazdálkodjék mindenki jól saját lehetőségeivel és minden közösség gazdálkodjék jobban tagjainak tehetségével, erejével és tudásával. Szocialista társadalmi viszonyaink között adjunk az új esztendőben az eddigieknél is nagyobb megbecsülést a teljesítménynek, a kötelességét — bármilyen poszton — jól elvégző, teljesítő embernek. Adjunk nagyobb teret a közösséget szolgáló alkotómunkának, tágas mozgási lehetőséget a szocialista demokráciának. S ne csak kívánjuk, hanem szövetségeseinkkel együtt küzdjünk továbbra is azért, amit 130 éve, 1853 januárjában kívánt a híressé vált nagykőrösi tanári— Arany János — egy alkalmi versével:

„Kívül, belül maradjon Békében az ország;

A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál És a szívredőben.

Adjon isten, ami nincs,

Ez új esztendőben”.

• Az előkészületek félórája.

A helytállás pillanatai

„Ha eddig javítottuk a magasfeszültségű távvezetéket, olyankor mindig áramtalanítani kellett, hogy a munkát zavartalanul, nyugodtan, veszélytelenül végezhessük. Szerencsére, ma már nincs szükség a kikapcsolásra. Ez nem éppen egyszerű. Rendkívül nagy figyelemre, hozzáértésre és fegyelemre van szükség. De megéri, és ez a dolog lényege, hiszen egy-egy javítás alkalmával százezreket takaríthatunk meg a népgazdaságnak. Gondolják meg, mi lenne, ha három-négy órára például egy nagyközség áram nélkül maradna? Ha leállna a munka a téeszben, az üzemben, ha nem lenne villany a postán, a bölcsődében, a családi otthonokban?” (Meleg László igazgató)

Készülődés Úrihegyen

Megáll a hatalmas műhelykocsi, mellette a rádiós kocsi. Kiteszik kétoldalt a háromszögletű táblát, eleget téve a KRESZ szabályainak. Kezdik a „felvonulási” munkát. Délelőtt kilenc óra. Hűvös, borús, esőre hajló decemberi nap. Néhány perc múlva már speciális létrák, manipulátorok, egyetemes tükrös rudak, vezetékszigetelő burkolok, hüvelyes nyergek, különleges tartószerkezetek, feszültség jelző és egyéb műszerek tarkítják a helyszínt. Űrihegyen, a 306. számú tanya szomszédságában, a húszezer voltos távvezeték alatt.

Közben Komornyik Péter üzemmérnök elmondja: az új javítási módszert a pécsi kollégák tanulták Franciaországban. Azóta ők képezik ki erre a hazai szakembereket.

Beszélgetésünket megzavarja a rádióhívás: „Négyszázhatvanöt jelentkezzen! Hogy álltok? Rendiben? Akkor 9.32-kor pontosan elkezdhetitek a munkát: a biztonsági védelem rendben!”

— Különleges üzemviteli állapot ez — mondja Komornyik Péter. Majd hozzáteszi: — De nyugodtak lehetünk, mert. ha bármilyen rendellenességet tapasztalnak a központban, egyetlen másodperc alatt kikapcsolják az áramot.

Közben a csapatvezető, Forgó János dirigálja a munkát, halk, de határozott vezényszavaikkal. Sajátos tevékenység, megtudom, hogy senki sem tehet egyetlen mozdulatot sem őnélküle. Ugyanis a legkisebb félreértett, rosszul

sikerült mozdulat is tragikus lehet.

— Mi történt tulajdonképpen? — kérdezem.

S a válasz: A három darab tartószigetelő közül egyet villám- csapás ért. Ki kell cserélni.

— De húszezer volt! — mondom kételkedve.

— Megoldjuk — hangzik a válasz.

Hirtelen eszembe jut: Szarka Balázs, az UNIVER hetényi konzervüzemének vezetője a javítás hallatára kétségbeesett. Legalább százhúszezer forint veszteséget jelent majd számukra ez' az áramszünet. De Meleg László, az áramszolgáltató vállalat igazgatója megnyugtatja: nincs gond, zavartalan lesz közben az áramszolgáltatás.

Óvatosan, ügyesen

Petró János és Sági Károly már készenlétben áll a magasban. Kezdődhet a második menet. Igen ám. de probléma 'is akad: érintkezési hiba a feszültségjelző műszerben. Gyors „konzílium” — és minden rendben van újra. Mérik a mechanikai húzófeszültséget, különleges műszerrel. A csapatvezető japán távcsővel olvassa — lentről — a számokat. Felderül az arca: — Rendben! És a mostani vezényszava nekünk szól (az igazgatójának is természetesen): — Mindenki menjen el legalább húsz méterre, a vezetők alatt senki nem tartózkodhat.

Mire az igazgató ezt súgja: — Itt most csakis ő parancsolhat;

• Mit mutat a íeszültségmérő?

nincs az a miniszter, aki beleszólhatna abba. ami itt történik.

— Óvatosan, ügyesen! — hangzik a további utasítás, amikor a műanyag burkolatokat elhelyezik a vezetékre, távirányítással. Kötelek, csigák: ezeken mennek le-föl a szükséges eszközök. Ilyeneket hallok: „Csípőfogót!” „Mehet!” „Próbáld egyenként!"

Időközben újabb akadály keletkezett. Az egyik kötödrót meglazult. a burkoló hornyába nem fér bele a megvastagodott drót. Le kell csipkedni, húszezer volt árnyékában. .Lent nagy az izgalom. Sikerül-e? Nem lesz baj? Győz a fegyelem és a szakértelem? (Bevallom: mint laikus félek... Mi lesz, ha elszakad az istenverte vezeték? Meleg László belémkarol. megérzi talán, hogy mit érzek, és ezt mondja: — Nyugalom, nem lehet baj. A fiúk értik a dolgukat.) És sikerült!

,Egy fokkal lejjebb!

t”

• Húszezer volt árnyékában.

(Méhesi Éva felvételei)

Ott fent a magasban, a húszezer volt közvetlen közelében ez az egész még csak a kezdet. Most jön a java. A két ember lejön, következik a váltás. Lépeget fel a létrán Rompos Vince és Gál Dezső. Kell ilyenkor a friss, pihent erő.

Távműködtetéses ollóval elvágják a pótszálat, majd nagy gumilepellel elszigetelik a fenti vasszerkezetet, hogy bármilyen hiba esetén se érhessen a vezeték a földelt részhez. Kínos, bab- ramunka. „Mintha egy menyasz- szonyt távműködtető rúddal öltöztetnének” — mondja Meleg László. Közben a vezényszavak: „Vince fogja mindkét rudat!” „Gyertek egy fokkal lejjebb!” .„Dezső, még egy csipeszt neki!”

Azután kész ez is: fel van öltöztetve az „oszlop-menyasszony”. Szerelhetik azt a tartórészt, amivel kiemelik és eltolják majd a vezetéket a szigetelőrészről. Ez lesz a legdrámaibb pillanat. Hallom: „Mechanikai húzófeszültség kettes!” Nem értem, mit jelent, de érzem: nem babra megy a játék, továbbra sem, sőt.

Hirtelen elkedvetlenedés: felerősödik a szél, elered az eső. Mi lesz most? Hiszen száraz időben is kemény, túlzás nélkül drámai munka. És így? Hogyan tovább? Forgó „parancsnok” ezt mondja:

— Gyerünk tovább! Be,kell fejezni! (Azután nekem azt súgja: — Tudja, holnap már Pest megyében kell ugyanezt csinálni.)

Most Forgó felmegy a hatalmas kocsi tetejére, onnan irányít. „Állj!” „Szép lassan, várj!” „Most!” „Húzzad!” És így tovább. És emelkedik lassan a húszezer voltos távvezeték. Félek ismét. Mi lesz, ha elpattan, ha elszakad? Közben fél méterre eltávolodik a roppant vezeték a szigetelőtől. És most már — ez győzelem! — kézzel is hozzá lehet nyúlni az egészhez.

Gyorsan készen van a csere. Nagy az elégedettség, a megnyugvás. Sikerült! Sikerült! Ismét megnyertek egy csatát. (Ezt az igazgató mondja így, nehezen titkolható örömmel.)

S a továbbiak? Kezdődik minden elölről. Ugyanis a bontás, ,a levonujás ugyanolyan fegyelmet és figyelmet követel, mint a felvonulás. Három és fél óra telt el. Ennyi kellett ahhoz, hogy derekasan több százezer forintot megtakarítson egy nagyon lelkes, szakszerűen dolgozó brigád. Gratulálunk nekik.

Varga Mihály

Cselekvő részvétellel