Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-30 / 305. szám
Tíz év városiasodás útján 1983 a város szempontjából az évfordulóik esztendeje. Kiskőrös szülötte, Petőfi Sándor születésének 160. és Kiskőrös várossá nyilvánításának 10. évfordulója teszi azzá. Az évfordulók — egyúttal mérföldkövek — lehetőséget adnak a számvetésre, eredmények összegezésére, további tervek megfogalmazására. .A város mindig a múltat, a jelent és a jövőt egyesíti. S ha ez így van, akkor a mai eredmények megértéséhez tudnunk kell, hogy honnan indult a település. Még csak 264 éve, hogy Kiskőrös — a teljes elnéptelenedés után — újra települt. A kezdeti lassú fejlődést követően 1785-toen már ötezren laknak itt, mezőváros lett, és vásártartási jogot kapott. 1913-ban nagyközség, és első ízben járási székihely. Annak ellenére, hogy évtizedeken keresztül mezőváros volt, a mai értelemben vett városi jelleggel nem rendelkezett. A magánkisiparosokat kivéve, nem .volt ipara, a mezőgazdasági termelés szétszórt kisüzemi parcellákon folyt, kereskedelmi hálózata néhány nagyobb kereskedőre alapozódott. Magas házai a középületeken kívül (tanácsháza, Szarvas étterem, tisztiklúb) nem voltak. A települést szűk utcák, nádfedeles, zömében vályogfalú házak, sáros földutak, jellegtelen központ, a csatornázás, az ivóvízellátás megoldatlansága jellemezte. Oktatási, kulturális intézményei elavultak és korszerűtlenek voltak. A felszabadulást követő első évtizedben az elmaradottság még létező valóság. A kibontakozás urbánus jelei 1957 után figyelhetők meg. Belépnek a fejlődést biztosító döntő tényezők: megkezdődön az iparosítás és a mezőgazdaság átszervezése. Kezdetét veszi egy tudatos településfejlesztő munka, melynek célja megteremteni a várossá nyilvánításhoz szükséges feltételeket. A központi és a megyei támogatás párosult a szülőföldjét szerető lakosság társadalmi összefogásával, és a nagyközség becsülettel véghez vitte a városiasítás nagy munkáját. Az eltelt tíz év nem nagy idő, ám a mi szempontunkból mégis nagy jelentőségű, s a város életében hosszú ideig a legfontosabb időszak marad. Ez volt az az évtized, amikor a város a felsőbb állami szervektől kapott jelentős anyagi támogatás segítségével és a helyi erőforrások ésszerű feltárásával megkísérelte behozni az ezt megelőző évtizedek elmaradását. Mindezeket bizonyítja, hogy tíz év alatt 1600-zal nőtt a lakosok száma, az aktív keresők 31 százaléka az iparban, 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Felépült 1566 lakás, ebből 549 a többszintes, telepszerű. A város lakossága 4330 köbméterrel több jó minőségű vizet kap, mint korábban, 55 kilométer vezetéken. Kiépült a szennyvízcsatorna gerincvezetéke, a 7 kilométernyi csatornahálózatra a lakások 20 százaléka kapcsolódik, 1300 köbméterrel nőtt a szennyvíztisztító-kapacitás, öt felnőtt- és két gyermekkörzetben végzik az alapfokú egészségügyi ellátást. Teljes a bölcsődei ellátás. 328 óvodai helyet,: létesítettünk, s most minden óvodáskorú gyermekét fogadunk. Megépült a 16 tantermes általános iskola, jó körülmények között dolgozik a zeneiskola, s javultak a középfokú oktatás feltételei is. Megépült a művelődési központ és könyvtár, a könyvtári kötetek száma 30 ezerre gyarapodott. A fejlődés, a városiasodás azonban újabb feszültségeket hozott felszínre. A lakásigénylök 50 százalékát tudjuk ebben az ötéves tervben lakáshoz juttatni. Az általános iskolai tanterem kiemelt fejlesztése ellenére 200 százalékos kihasználtsága mellett váltakozó tanítás folyik. Több szilárd burkolatú út és járda kellene, s zsúfolt a szakorvosi rendelő. Mindezek feloldására megvan a tervünk, s meglesz a lehetőségünk is. Az elért eredményeink jó és megbízható alapot adnak további munkánkhoz. A város jövőbeni fejlesztésében azonban a lehetőségeink nem korlátlanok. Ezért céljainkat össze kell hangolnunk a népgazdaság és saját lehetőségeinkkel, a realitásokkal. A jövőben még nagyobb szerepe lesz a helyi gazdasági erőforrások felhasználásának. A város lakosai nap mint nap figyelik a változásokat, szeretik, becsülik városukat, s az elért eredményeket magukénak érzik. A városszeretet nem csupán a lakóhelyhez való ragaszkodást jelenti, hanem a történelmi múlt értékeinek féltése mellett a jelen feladatainak megértését és aktív támogatást megoldásukhoz a jövő érdekében. Ebben kell tovább erősödnünk, a figyelmet a jövőben is a közös ügyünkre irányítani. A lakosság támogatását egyre szélesebb körben megnyerni és folyamatosan fenntartani. A város múltja, eredményekben gazdag jelene és további fejlődését sejtető jövője a záloga annak, hogy Kiskőrös mind teljesebb mértékben válik igazi várossá, vonzáskörzetének valódi szervező, igazgatási és ellátó központjává. Dr. Oláh Pál Kiskőrös város tanácselnöke Végleg hazajöttem Az én életem alakulásában döntő szerepe volt szülővárosom — Kiskőrös — változásainak, fejlődésének. Mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermeke vagyok, és a hatvanas évek elején olyan iskolába kényszerültem, ami szorosan az iparhoz és egy nagy városhoz kötött. Abban az időben kilátástalannak látszott, hogy egy lány a mező gazdaságban megtalálja a helyét és a számítását. Ma a szak- középiskola messzemenően kielégíti ezeket az igényeket. Mint másutt lakó, fokozottan figyeltem Kiskőrös fejlődését. Szinte minden hazalátogatás meglepetéssel szolgált. Hol egy járdával, szilárd burkolatú úttal, hol középülettel, ABC-áruházzal lett gazdagabb településünk. Az apró szakcsoportokból egyesüléssel egyre nagyobb gazdaságok lettek. Ma egyetlen jól gazdálkodó, fiatal szakembergárdával irányított szakszövetkezetként működik. Ezek a kis és nagy változások csaltak haza a nagyvárosból, és az ipart elhagyva lettem tagja a szakszövetkezetnek, s a várossá nyilvánítás évében újra állandó lakosa a városnak. Az eltelt tíz év azt igazolja, hogy jól választottam. Kiss Lászlóné szakszövetkezeti tag, tanácstag Kiskőrösi önarckép A tizenhat tantermes általános iskola. • Sok látogatója van a művelődési házban megnyílt településfejlesztési kiállításnak. E gy város sokféleképpen hagyhat nyomot az emberben. Olykor csak egy kép marad meg róla az emlékezetben, olykor egy érzés, egy hangulat társul hozzá, máskor még annyi sem. Bennem például Becshez az a kis Práter-beli kávézó kapcsolódik, ahová Ferenc József járt Schratt Katalinnal való délutáni titkos találkáira. Moszkváról a Tolsztoj-faház jut eszembe, benne a 82 éves korában kerékpározni tanuló író fényképével. A messzi Phenjan a halványlila ázáleá- kat idézi, s furcsa ellentétként az egyetem udvarán sorakozó „ellenséges” szalmabábuk ellen szuronyrohamra induló hallgatókat. Az afrikai Lagosz a koromsötét út mentén lépkedő árusokat, akik fejükön imbolygó rakományukat apró gyertyákkal világítják meg, nehogy elsodorja őket a ne- kivadultan száguldozó autók valamelyike. Jól tudom, ezekkel a városokkal a fölöttéEB szerény Kiskőrös aligha vethető össze. Csakhogy az emberi kötődések sajátos természetűek: kialakulásukban nemritkán jelentéktelennek tetsző véletlenek játszanak közre. Pár évvel ezelőtt például semmiképp sem hittem volna, hogy számomra Petőfi szülőfaluja egy pár múlt századbeli, kissé roskatag múzeumi csizma képét fogja fölidézni. Még akkor sem sejtettem ezt, amikor első ízben mentem a szülőházból a kerten át az emlékkiállítás termeibe, és az egyik tárlóban megpillantottam a csizmát. Az idő tájt Kötődések már erősen foglalkoztatott a kérdés: valójában hogyan halt meg a Paskievics dzsid- dásai elől menekülő költő? Csak jóval később döbbentem rá: talán még ezekinek a csizmáknak is lehetett szerepük az életéért folyó gyilkos versenyfutásiban! Akkoriban tudniillik nem ismerték a jobb-, illetve bal lábas lábbelit, mind a kettőt teljesen egyformára készítették a csizmadiák, s csak járás közben taposódott ki egyiknek is, másiknak is a végső formája. Nemigen kell hozzá különösebb fantázia, hogy bárki elképzelje, mennyivel nehezebb- gyötrelmesebb volt ilyen csizmában csaknem három kilométert rohanni. Igaz, ez csupán a tragikus vég egyik mozzanata volt, nyilván korántsem a leglényegesebb, ám mégis csak része annak a rejtélyes halálnak, amelynek titkát máig sem sikerült teljesen megfejteni. S magam sem tudom miként, idővel szavakkal szinte ki sem fejezhető átalakuláson ment át képzeletemben az a csizma. Mintha anyagszerűségét fokozatosan elvesztve, jelképpé lényegült volna át. A szívósság, a küzdelmesség, az életért való versenyfutás jelképévé. Pedig már akkor is tudtam, a vértócsában fekvő, élettelen költőt lábbelijétől megfosztva, mezítláb látta az osztrák Heydte őrnagy, aki az egyetlen szavahihető följegyzést adta a holttestről. Miközben Kiskőrös régmúltjáról szóló okiratokat faggattam*, régészeti tanulmányokat böngésztem, mind gyakrabban villant eszembe (a csizma. Akik a hajdani századokban a mai kisváros helyén éltek, akár szarmaták, akár előmagyarok, akár idesodródott idegenek voltak is, egykönnyen sohasem boldogultak. Minden időben küz- delmes-ikemény élet jutott osztályrészükül. Láppal és mocsárral, időről időre megismétlődő áradással ugyanúgy meg kellett vívniuk harcukat, mint hódító tatárral, törökkel. Mert ez a föld söha sem kínált kellemes-könnyed életet. A honfoglalás előtti idők in- govány fölé cölöpépítményeket emelő embere éppoly kemény munkával kényszerült előteremteni magának a mindennapit, mint késői utódja, akinek századok múltán hasonlóképp meg kellett küzdenieszenvednie mindenért. Ám abban is bizonyos vagyok, hogy a szakadatlan történelmi bajvívás nemcsak próbára tette, de meg is edzette mindazokat, akiknek ez a tájék lett szűkebb hazájuk. És sajátos tulajdonságokat fejlesztett ki bennük: az okos alkalmazkodókészséget, a kemény körülményekhez való igazodást, az értékes tulajdonságok jobb időkre történő átmentésének föl becsű l.h etet lenül értékes hajlamát. Azt a fajta jellegzetes hajlékonyságot, amely történelmi viharokat segített átvészelni ... v Veszprémi Miklós * A szerző jelenleg is Kiskőrös várostörténeti monográfiáján dolgozik. Kulturális élet a hagyományápolás szellemében Kiskőrös kulturális életének legfontosabb karakterjegye, hogy itt született a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor, s meghatározó a szlovák nemzetiség léte is. Erre a kulturális örökségre alapozhattunk, s ezt szívesen tettük, hiszen az őszinte tisztelet és a büszkeség mellett e múlt elkötelezettséget is jelent. Legfontosabb Petőfi-emlékhe- lyünk a szülőház és irodalmi múzeum. Környezetének esztétikussá tételével, rendbentartásával a Petőfi-ház — ahogyan itt és távolabbi vidékeken hívják — eredeti formájában megőrizve várja a látogatókat. A múzeum a megye hasonló intézményei közül az egyik leglátogatottabb, és országos összehasonlításban is állja a versenyt. Ezt szolgálja, segíti a mindennapos nyitvatartás. Elmondhatjuk, hogy nincs városunkban olyan ember, aki ne tekintette volna meg a költő szülőhelyét, s alig akad olyan Kiskőrösre látogató vagy átutazó, aki ne tisztelgett volna a költő emlékének. Kiskőrös kulturális életét két, városunkkal egyidős intézmény, a költő nevét viselő városi-járási művelődési központ, valamint a könyvtár is szervezi. Az elmúlt tíz év alatt jelentős eredményeket értek el a lakosság kulturális igényeinek kielégítésében. A táj, a település, a lakosság múltját és jelenét mutatja be a könyvtárban megtekinthető állandó helytörténeti kiállítás. A fiatalok zenei műveltségét gya® Szobarészlet — a szlovák tájházban. rapítja az állami zeneiskola. Növendékeinek egyéni és zenekari fellépései vonzóak a városlakók körében. A Petőfi kórus 1979-ben aranykoszorús diplomát kapott, de mellette rangot szerzett magának a városban a szimfonikus zenekar, a Szivárvány nemzetiségi néptáncegyüttes, a szlovák nemzetiségi népdalkor és citera- zenekar. A szlovák nemzetiségi hagyományok ápolása nemcsak a zenében és a táncban, hanem a szlo- ' vák nyelv használatában is kifejezésre jut. Tíz esztendeje folyik nemzetiségi nyelvtanítás a Bem József Általános Iskolában. A szlovák eredetű népszokások, a megmaradt tárgyi emlékek bemutatására, a hagyományőrzésre az 1977-ben megnyitott szlovák tájház ad lehetőséget. Jelentősek Kiskőrös művelődésében azok a külföldi kapcsolatok is, amelyeket szlovák településekkel, valamint a lengyelországi Tarnow-val ápolunk évek óta. Gyümölcsöző együttműködés alakult ki a Bem József iskola és Liptószentmiklós között. Tarnow, Bem Józsefnek, Petőfi harcostársának és példaképének szülővárosa is örömmel viszonozza a kapcsolatokat. Természetesen egy város kulturális arculata nemcsak két összetevőből alakul ki, ha azok mégoly jellegzetesek is. így igaz ez Kiskőrös esetében is. Mert van még amivel- büszkélkedhetünk. A város szülötte Ligeti Károly, az internacionalista harcos, költő, s városunkban található a Közép-Európában egyedülálló közúti múzeum is. Nedró Mihály, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője Együtt a járással A politikai irányítás egységes gyakorlatát volt hivatva megteremteni az a politikai bizottsági és megyei páxtbizottságii határozat, amely az MSZMP Kiskőrös városi-járási Bizottságának létrehozását engedélyezte. Területünkön döntő jelentőségű a mezőgazdasági termelés, ezen belül is a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ebben az ágazatban több mint húszezer ember dolgozik, az aktív keresők 65 százaléka. A mezőgazdasági kultúra évszázados meghatározó szerepe, a gyenge földterület embert nem kímélő módon történő művelése beivódott az itt élőkbe, úgy, hogy a fejlődő ipar létrehozta első generációs munkások legtöbbjének ma is aktív kapcsolata van a földdel. Mii több, az utóbbi időben a részesmű- veléses forma egyre szélesebb térhódításával, a rekonstrukciós szőlőtelepítés bővítésével az értelmiségi, alkalmazotti rétegekből is egyre többen kerülnek személyes, mindennapi kapcsolatba a termőfölddel. Ha csak’ezt a — részben társadalmi, főleg azonban gazdasági — innovációt vesszük alapul, már ebből is kitűnik az egységes politikai irányítás szükségessége, a gyakorlat összehangolása. Ä döntés politikai alaptétele is az, hogy a kiskőrösi medencében élő lakosok, párttagok egyseges gazdasági környezetben, fejlődő mezőgazdasági, ipari és infrastrukturális hálózatban dolgoztak eddig is. Természetesen a varos és járás 'kapcsolatrendszerében, annak fejlődésében az alapvető tényezők mellett szükségszerűen figyelembe kellett venni a már kialakult, jelenleg fejlődő és a jövőben egyre inkább fejlesztendő integrációs kapcsolatokat. Ezen kapcsolatok hordozói a járás területéről, a város ipari üzemeibe bejáró dolgozók, akiknek igényeit elsődlegesen a szolgáltatás terén, részben a városban kell kielégíteni. A város és járás közötti kapcsolatok tovább erősödtek a közművelődés területén. A városi-járási könyvtár dicséretes módon segíti a községi könyvtárhálózat munkájának tartalmi fejlődését. Javulni kell viszont a művelődési központ területi munkájának. Az egészségügyi ellátásban meglévő kapcsolatok is bővültek. A rendelőintézeti együttműködésen túl ez új szállal is erősödött, a terület szövetkezeteinek együttes támogatásával létrejött üzemorvosi rendelő működésével. Itt kell megemlíteni a szövetkezetek borászati közös vállalatát, az ipari szövetkezet lakossági szolgáltatásait, és lehetne még sorolni a példákat, hozzátéve azt, hogy a továbbfejlesztés lehetőségei adottak, s ezek jövőbeni feladatainknak középpontban állnak. A politikai irányítás egységes gyakorlatának mindössze egyéves múltja van, de ez a rövid idő is sok tapasztalattal gazdagított bennünket az állam- igazgatás, a gazdaság- és területpolituka, valamint a pártmunka területen. Például: a megnövekedett és nehezeDDé vált feladatok megoldásának záloga a demokratikus fórumok adta lehetőségek mind érdemibb kihasználása, a politikai munka szélesebb köBŰ társadalmasítása* a párttagokkal, a lulfosság— gal történő előbb, közvetlenebb kapcsolat kialakítása. Ezt, szolgálja -az. ősziate vita és eszmecsere,- amelyben biztosan munkálhatjuk ki közös céljaink elérésének legmegfelelőbb módszereit. Különös jelentőséget tulajdonítok minden olyan fórumnak — pártnapnak, tanácstagi beszámolónak, lakóterületi, üzemi rendezvénynek stb. — amelyen véleményt hallunk munkánkról, kiigazítást, vagy megerősítést kapunk pollukai gyakorlatunkról. Az elmúlt tíz éviben a vonzáskörzeti hatás erősítette a város és járás összetartozását. Jövőbeni feladatunk, hogy a járás községeiben tovább erősítsük a népességmegtartó-képeisséget, javítsuk az alapellátást, bővítsük azt a kapcsolatrendszert, melyben a városnak — középfokú központi szerepéből adódóan — hatással kell lenni a környezetre, a kultúra, a lakossági ellátás, szolgáltatás, s nem utolsósorban az életmód változására. Dr. Ivanics Lajos, a városi-járási pártbizottság első titkára Így látom A városunkhoz való viszonyt meghatározza a város ismerete. Nem szeretheti igazán lakonelyét az, aki nem tudja a településnek, népének történelmét, évtizedes, küzdelmes munkáját és e munka eredményeit. De a múlt tanulmányozása mellett követelmény a ma ismerete is, például az iparé és a mezőgazdaságé, hisz különben nem igazodnánk el a mindennapokban, s nem tudnánk mérni a fejlődést sem. Mi, az ipari szövetkezet gépgyártási üzemegységének Hunyadi Janos aranykoszorús szocialista brigádjában nemcsak azt tudjuk, hogy az alakulás óta eltelt több mint három évtized alatt hogyan vált munkahelyünk a város jelentős ipari és szolgáltató üzemévé. Tisztában vagyunk a mezőgazdaság korszerűsödésével, s látjuk, hogy a gépesítés, a termelés szerkezetének ésszerűsítése könnyebbé, hatékonyabbá tette a munkát. Ez,t tapasztalatból is tudjuk, mert sokunknak van földje. ' Ha visszatekintünk tíz, még inkább harminc évet, s összehasonlítjuk az akkori Kiskőröst a maival, akkor szembeötlő igazán, hogy mennyit alakult, formálódott városunk. S nem kis büszkeség tudni, hogy ebben a mi kezünk munkája is benne van. Mert a lakosság nem elégszik meg azzal, hogy kívülről szemlélje a városépítést. Lelkesedése tettekben nyilvánul meg. Ugyanis jól tudjuk: előrelépni csak a helyesen megválasztott célok közös megvalósításával lehet. A változás jól mérhető az új lakóházak, művelődési intézmények, utak, járdák megépítésével. Ám e kétségtelen eredmények mellett azt is látjuk, hol és miben kellene még előbbre tartani. Jogos az igény a földes utak fcikövezésére, a belvízelvezető- csatornák elkészítésére stb. Sok a feladat, hisz tíz év a városiasodás útján nem nagy idő. De a kiskőrösi emberek is szeretnének, akarnak még jobb körülmények között élni. S így hajlandók adott esetben áldozatokat is vállalni, mert erőfeszítéseiknek megvalósulását is látják. Jesztl Károly főművezető, a Kiskőrös városért emlékplakettel kitüntetett szocialista brigád tagja
