Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

A TÁRGYALÁSOK EGYETLEN EREDMÉNYE, HOGY FOLYTATÓDNAK Izrael időhúzó taktikája BEJRŰT A Bejrút melletti Kihaldeban kedden lezajlott első izraeli—li­banoni találkozó egyetlen kézzel fogható eredménye az, hogy nem szakadt meg, hanem csü­törtökön az észak-izraeli Kiriat Smonátoam folytatódik az elke­seredett alkudozás a tárgyalások napirendjéről. A libanoni kül­döttség által előterjesztett napi­rendi javaslat első pontja a 'Libanon területén tartózkodó 'külföldi erők kivonása, a máso­dik az izraeli—libanoni bizton­sági megállapodások kidolgozása és csak a harmadik helyen sze­repel a kétoldalú kapcsolatok jövőjének kérdésé. Izrael ezzel szemben elsőként a két ország viszonyának normalizálását, a hadi állapot megszüntetését kö­veteli és csak ezután hajlandó tárgyalni a Libanon szuverenitá­sát erősen korlátozó biztonsági egyezményről és az izraeli meg­szálló csapatok kivonásáról. Míg Libanon beérné a hadi­állapot megszüntetésével, illetve egy meg nem támadási szerződés aláírásával, Izrael eleve olyan egyezmény elérésére törekszik, ■amelyet — képviselője szerint — csupán egy lépés választ el a formális békeszerződéstől. Az izraeli—libanoni kapcsolat­felvételben döntő szerepet játszó, a tárgyalások védnökének tekin­tett amerikai küldöttség vezető­je, Morris Draper lázas erőfe­szítéseket tesz a nézeteltérések áthidalására, Washington ve­szélybe került presztízsének megmentésére. Libanoni vezető körök nehéz és elhúzódó tárgyalásokra szá­mítanak, arra, hogy az időhúzó taktikát folytató Izrael elfogad­hatatlan politikai és biztonsági (feltételektől' teszi függővé meg­szálló csapatainak kivonását. Andropov fogadta az űrhajósokat MOSZKVA Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára szerdán Moszkvában találkozott Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev űrhajósok­kal, akik kedden tértek vissza a szovjet fővárosba. Berezovoj és Lebegyev beszá­molt 211 napos űrutazásáról, va­lamint az űrállomáson végzett kutatások és kísérletek eredmé­nyeiről. Jurij Andropov gratulált a két űrhajósnak a világ eddigi leghosszabb űrutazásának befe­jezése alkalmából, valamint a magas kitüntetésekhez, amelye­ket Berezovoj és Lebegyev visz­szatérése után kapott. * Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, valamint Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára szerdán Moszkvában megbeszélést folytattak Raul Castro Rúzzal, a Kubai Kommu­nista Párt KB Politikai Bizottsá­gának tagjával, a KB másodtitká­rával, az Államtanács és a minisz­tertanács első elnökhelyettesével, a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők miniszterével. A szívélyes, teljes egyetértés légkörében lezaj­lott találkozón a felek véleményt cseréltek a szovjet—kubai kapcso­latok további bővítésének lehető­ségéről, valamint néhány nemzet­közi kérdésről, Gromiko az NDK-ba látogat Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere 1983. január má­sodik felében hivatalos baráti látogatásra a Német Demokrati­kus Köztársaságba látogat. A szovjet külügyminiszter Erich ’Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az államtanács el­nökének meghívására érkezik az NDK-ba. Kormányválság Finnországban HELSINKI Kalevi Sorsa finn miniszterel­nök szerdán a rádiónak adott nyi­latkozatában bejelentette, hogy csütörtökön benyújtja négypárti koalíciós kormányának lemondá­sát Mauno Koivisto államfőnek. A kormányfő bejelentésének előz­ménye az, hogy az 1983-as évre szóló költségvetési terv parlamenti vitájában a koalícióban képviselt és a kommunistákat is tömörítő Finn Népi Demokratikus 'Szövet­ség a katonai kiadások növelését célzó javaslat ellen szavazott. Sorsa azért döntött a lemondás mellett, mert a költségvetési terv támogatását a koalíciós partnerek részéről bizalmi kérdésnek tekin­tette. A tervezet az 1982-es költség- vetési évhez képest 19 százalékkal akarta növelni a katonai kiadáso­kat, és a megemelt összeget fegy­verek, hadianyagok vásárlására kívánta fordítani. KISEBB TERMELÉS, NAGYOBB BÉR Szejm-határozat az új tervről A lengyel szejm kétnapos ülé­sét befejezve szerdán határoza­tot hozott az 1983—85. közötti időszakra vonatkozó hároméves terv végleges kidolgozásáról. A határozat értelmében a jövő februárban a szejm elé kerülő végleges tervnek a lehető leg­kisebb importtal kell biztosíta­nia Lengyelország élelmiszer- ellátását, javítania kell a lakás- helyzetet, a mindennapi élethez szükséges iparcikkek kínálatát. A szejm határozata kiemeli, hogy a széntermelésnek 1985-re el kell érnie a 185—187 millió tonnát. A kormányt olyan terv kidolgozására' uthsítjá, amely biztosítja a lakossági jövedelmek és a termelékenység közötti szo­ros kapcsolatot. A lengyel par­lament javasolja, hogy ahol le­hetséges, az üzemek a szabad szombatokon is dolgozzanak. Janusz Obodowski, a minisz­terelnök első helyettese rámuta­tott: a termelékenység a lengyel iparban ma 11 százalékkal ala­csonyabb, mint 1979-ben volt. A .nominálbérek ugyanakkor jelen- heg 120—130 százalékkal múlják felül a 3 évvél ezelőttit. A me­zőgazdaságban az idén a terme­lés döntő többségét adó kispa­raszti gazdaságok az 1979-es áru- mennyiség 87 százalékát értéke­sítették, amiért az akkorinál 220 9 Wojciech Jaruzelski, a lengyel parlament ülésén. (Telefotó — AP — MTI — KS) százalékkal nagyobb jövedelem­re tettek szert. Ä szociális kiadá­sok elérik az ország nemzeti jö­vedelmének 18 százalékát. Ez olyan magas arány, amit semmi esetre sem lehet tovább emelni. A külkereskedelemről szólva Obodowski külön kiemelte, hogy a Szovjetunió 1983-ban egymil- liárd rubeles kölcsönt nyújt Len­gyelországnak. I NAPI KOMMENTÁR Javaslatok és városok Közeledik az esztendő forduló­ja és a világon erősödik a meg­győződés, hogy az emberiség nem­csak naptári értelemben közeledik a „huszonnegyedik órához”. Egy­re világosabb^ hogy ha a követke­ző esztendő nem hoz gyökeres for­dulatot a kérdések kérdésében, akkor veszélyes közelségbe kerül­hetünk a háborús szakadék szélé­hez. A dolgok egyszerűen nem folytatódhatnak úgy, mint az el­múlt esztendőben. 1982-re az volt a jellemző, hogy egymást követték a fontosabbnál fontosabb szovjet leszerelési ja­vaslatok — és ezeket tétlen fa- nyalgás, sőt, nem egyszer vádas­kodás követte a túlparton. Ponto­san ez a helyzet most, az eszten­dő legvégén, Jurij Andropov ja­vaslataival kapcsolatban is. A kü­lönbség azonban lényeges. Japán­tól Nyugat-Európáig Washington számos szövetségese is érzi a tét nagyságát és az idő sürgetését. A Pravda például a NATO-tag- állam Dánia egyik vezető lapját iidézi. Az újság nem kevesebbet állít, mint hogy Washington min­dent megtesz a sorsdöntő genfi tárgyalások zsákutcába juttatá­sáért Az amerikaiakat nem a tár­gyalás érdekli, hanem a rakéta­telepítés és — mint ez egyebek között a Londonra gyakorolt nyo­másból kitűnik — megpróbálják meggyorsítani a telepítés menet­rendjét. A Guardian című angol lap — ez is ritkán esik meg — egyetért a Pravda okfejtésével, A Guardian „csak” egy újság, ha tekintélyes is. De ez az egyetértés kiterjed Michael Footra, az angol ellenzék vezérére, sőt — fontos vonatko­zásokban — Francis P.vm külügy­miniszterre is. Megbízható forrá­sok szerint Thatcher asszony kül­ügyminisztere fenntartásai ellené­re egyezett bele abba, hogy az amerikai robotrepülőgépek előbb megérkezzenek a ködös Albionba. „A legkevesebb, amit el lehet mondani — írja a Guardian —, hogy Jurij Andropov realista és logikus tárgyalási pozícióba he­lyezkedett”. Bár a telepítés, sőt annak meggyorsítása az új bonni kabinettől sem idegen, Wörner hadügyminiszter megismételte azt a Washingtontól, sajnos, sosem hallott kitételt, hogy „Andropov javaslatait gondosan tanulmányoz­ni kell”. Ugyanakkor Romberg, az amerikai külügyminisztérium szó­vivője legújabb nyilatkozatában is csak azt tudta ismételgetni, hogy a szovjet javaslatok „elfo­gadhatatlanok”. Mégis van rá némi remény, hogy a Potomac partján sem- teljes az összhang. Erősödnek az Eugene Rosfownak, a fegyverzetellenőr­zési és leszerelési hivatal igazga­tójának, a „kemények” egyik ve­zéralakjának a távozásáról szóló hírek és a kommentátorok emlé­keztetnek arra: Warnke, Rostow elődje katasztrofálisnak minősí­tette a Reagan-kormány hajtha- tatlanságát. Az esztendő egyik le|utolsó hí­re, hogy Hirosima polgármestere újévi felhívást kíván intézni a vi­lág városaihoz, köztük Volgográd. hoz és Drezdához, Coventryhez és Rotterdamhoz E néhány városnév is elég a múlt felidézéséhez és a jelen tétjének érzékeltetéséhez ... H. E. „New Jersey, uralkodj a tengereken!" WASHINGTON Ronald Reagan amerikai elnök kedden felavatta az újjáépített New Jersey csatahajót, s ez alka­lomból elhangzott beszédében megerősítette: az Egyesült Álla­mok szeretné helyreállítani egyed­uralmát a világóceánon. Beszédében az elnök kijelentet­te: „a tengeri fölény elengedhe­tetlen az Egyesült Államok szá­mára”. Reagan „a tengerhajózás szabadságára” hivatkozott, amely szerinte amerikai uralmat köve­tel a világtengereken. Az elnök szerint az amerikai flotta vezető pozícióit azért kell biztosítani, mert ennek elmaradása „kétsége­ket támaszt hagyományos erőink megbízhatósága felől”. Reagan, útban Los Angeles és Palm Springs felé, ahol az újévet köszönti majd, Long Beach-ben személyesen állította újra had­rendbe a megfiatalított New Jer- sey-t, A hajót 1943-ban bocsátot­ták vízre, majd — miután a má­sodik világháborúban nagy szol­gálatokat tett a haditengerészet­nek, 1948-ban „nyugdíjba” küld­ték. A koreai majd a vietnami háborúban újra elővették. A New Jersey-re ezúttal a Rea­gan-kormány költött 326 millió dollárt. A teljesen újjáépített cir­káló egyebek között Tomahawk típusú, szárazföldi célpontok ellen bevethető robotrepülőgépekkel, Harpoon típusú haditengerészeti robotrepülőgépekkel és ultramo­dern hírközlő és radarberendezé­sekkel fut ki ismét a Csendes­óceánra. (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdítása érdekében készek együttműködni minden állammal. Ezt bizonyítják azok a kezdeményezések is, amelyeket országaink a legutóbbi időben előterjesztettek. Ezek között is kiemelkedő fontossága van an­nak az ENSZ fórumán hivatalo­san bejelentett elhatározásnak, hogy a Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert — hang­súlyozta Lázár György, majd így folytatta: — Pártunk, kormányunk, né­pünk nevében e helyről is meg­ismétlem; üdvözöljük, a 60. év­forduló alkalmából tartott ün­nepségen bejelentett új, nagy je­lentőségű békejavaslatokat, és teljes odaadással támogatjuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának békefelhívását, amely közös erő­feszítésekre szólítja a világ par­lamentjeit, kormányait, politikai pártjait és népeit a háborús ve­szély elhárításáért, a világ béké-‘ jének megszilárdításáért, az élet jogának biztosításáért. Népünk óhaját és akaratát tel­jesítve, pártunk és kormányunk külpolitikai törekvéseinek kö­zéppontjában is a béke, a bizton­ság, a társadalmi haladás szolgá­lata áll. Ezért tartjuk kötelessé­günknek, s egyben legsajátabb nemzeti érdekünknek szövetségi rendszerünk szüntelen erősítését, a szocialista országok együttmű­ködésének előmozdítását. Ennek jegyében igyekszünk hozzájárul­ni a nemzetközi problémák békés és igazságos megoldásához, őszin­tén kívánjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok különbö­ző fórumokon folyó tárgyalásai eredményre vezessenek, és szö­vetségeseinkkel együtt azon mun­kálkodunk, hogy a madridi ta­nácskozás sikerrel fejeződjön be, megállapodás szülessen az euró­pai bizalomerősítő és leszerelési konferencia megrendezéséről. — A magyar és a szovjet nép barátsága mélyen gyökerezik, és egyidős a szovjethatalommal — hangoztatta a továbbiakban. El­ső fejezetét fegyverrel és vérrel az a százezernyi magyar interna­cionalista írta, aki 1917 után orosz osztálytestvéreivel együtt küzdött a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom vívmányainak megvédéséért. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt a magyar és a szovjet nép között örökre szóló barátság született, .amelyet leg­jobbjaink az ellenforradalmi rendszer nehéz éveiben is híven ápoltak. Népünk soha el nem mú­ló hálával emlékezik arra, hogy a 194 napig tartó súlyos harcok után 1945 tavaszán a Nagy Ok­tóber forradalmi nemzedékének fiai, a Szovjetunió Vörös Hadse­regének katonái életük és vérük árán hozták el számára a szabad­ságot, teremtették meg a lehető­séget ahhoz, hogy elindulhassunk a nemzeti feleftielkedés útján. A szocialista építés évtizedei­ben elért sikereink egyik pótolha­tatlan forrása, hogy a történe­lemben először a Szovjetunióban igaz szövetségesre és olyan ba­rátra találtunk, akivel egyenjo­gú és gyümölcsöző együttműkö­dést valósítunk meg, s akire mindig számíthatunk. Sokoldalú és állandóan gazdagodó politikai, gazdasági, kulturális, tudományos együttműködésünk ma már fel­öleli, átszövi az élet szinte min­den területét. Barátságunk és szövetségünk állandó fejlődésé­ben és erősödésében meghatározó szerepe van a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja elvtársi együttműködésének, amelyet a marxizmus—lleninizmus eszméi, az internacionalizmus elvei hat­nak át. A kiterjedt és egyre bővülő kapcsolatok között számunkra külön is nagy fontossága van or­szágaink gazdasági együttműkö­désének. Ezt jól érzékelteti, hogy külkereskedelmi forgalmunk csaknem egyharmadát a magyar —szovjet árucsere teszi ki: évről évre nő a kooperációban és a szakosítási egyezmények alapján szállított áruk mennyisége. Mind szélesebb területet fognak át a magyar—szovjet kulturális kap­csolatok, új és új eredmények születnek a tudományos-műsza­ki együttműködésben, s ami kü­lön is örvendetes, egyre több ma­gyar és szovjet ember köt egy­mással személyes barátságot. Azon leszünk, hogy úgy mint ed­dig, a jövőben is minden módon elősegítsük, még szívélyesebbé, eredményekben gazdagabbá te­gyük a számunkra oly sokat je­lentő magyar—szovjet kapcsola­tokat. Ma is akadnak a nemzetközi reakció képviselői között, akik abban reménykednek, hogy a szo­cializmus „csődöt mond”, a fegy­verkezési verseny mértéktelen fokozásának terhei a Szovjet­uniót és a többi szocialista or­szágot céljaik feladására fogják kényszeríteni. * Egyes polgári teo­retikusok pedig a szocialista or­szágok jelenlegi gondjait látva olyan következtetésekkel állnak elő, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom eszméi el­vesztették aktualitásukat, vonz­erejüket. Különös okoskodások ezek ép­pen napjainkban, amikor újabb és újabb népek választják a fej­lődés siócialiStá útját, amikor a kapitalista országokat évek óta Súlyos ‘’tkfs'áddliWí,' gdzdá'ááé'í' Vál­ság gyötri, amikor soha nem lá­tott méreteket ölt a munkanél­küliség, amikor úgyszólván egye­dül a szocialista országok képe­sek létbiztonságot és perspektívát nyújtani népeik számára. Mindez meggyőzően mutatja, hogy a Nagy Október tanulságai fölött nem múlt el az idő, hogy nap­jaink sorskérdéseire csak az ok­tóberi eszmék képesek választ ad­ni. A kizsákmányolás nélküli MŰVÉSZETPÁRTOLÁS, KÖZMŰVELŐDÉS, ALKOTÓTELEPEK Több fontos kérdésről tárgyalt a Népi Ellenőrzési Bizottság Tegnap Miklós Zoltán elnök­letével , ülést tartott a Bács-Kis- kun megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Első napirendi témaként megvitatta — Ambrus Éva elő­terjesztésében — azt a jelentést, amelyet a megyében működő egyes művészeti műhelyekről ké­szítettek. Az elmúlt kétesztendei, ese­tenként pedig ennél is korábbi tapasztalatokat egybegyűjtve, azt vizsgálták a népi ellenőrök, hogy a szocialista művészetpártolás megyénkre jellemző sajátos te­rületein az alkotóközösségek miként tevékenykednek. Milyen feltételek mellett végzik mun­kájukat? Mit tesznek a közmű­velődésért? S az eredményes te­vékenységhez nélkülözhetetlen demokratikus formák elterjesz­téséért mit kell tenniük? Mint a jelentés megállapítja, a hajósi és a tiszakécskei alko­tótábor elsősorban az alföldi fes­tészet hagyományainak ápolását, a tájnak és lakód életmódjának képzőművészeti megjelenítését, s a tehetséges amatőrök szakmai fejlődését tekinti fő céljának. A Nemzetközi Zománc rnu vésze ti Alkotótelep a zománcművészet megújításáért dolgozik, s lehető­séget ad magyar és szovjet kép­ző- és iparművészeknek a tűz­zománcművészet továbbfejlesz­tésére. A kecskeméti Kerámia Stúdió — nemzetközileg is új­szerű és elismert módon — a népi hagyományokon alapuló kerámiakultúrát gyarapítja, az­által is. hogy hozzájárul a kerá­miatárgyak ipari (nagyöbb meny- nyiségű) előállításához. A tapasztalatszerzés során ugyancsak meglátogatott Kecs­keméti Szimfonikus Zenekart a népi ellenőrök úgy ismerték meg, mint amely a zenekultúra ápo­lását és a zenei műveltség nö­velését tűzte célul, de éhhez, saj­nos, nem mindig kedvezők a fel­tételek. Esetenként a hosszú, fárasztó utazások, és egyes kon­certek alkalmával a fűtetlen hangversenyterem és az öltöző hiánya kedvezőtlenül hatnak a zenekar művészi teljesítményére. A NEB-ülés előterjesztéséhez a hozzászólók hasznos észrevéte­leket fűztek. Dr. Szűcs Endre a megyében 1975 óta mozgalommá szerveződött művészeti műhelyek munkájának átfogó jellegű fi­gyelemmel kísérését lényeges feladatnak jelölte meg a jövő­ben is. Dulity Tibor, a hajósi al­kotótelepi tanács tagja — míg egyfelől hangoztatta, hogy a me­gyei művészeti közösségek „a jövőben is nyissanak kaput az üzemek művészetpártoló támo­gatásának” —, az alkotóműhe­lyek hatékonyságának növelését szorgalmazta újabb és újabb, tehetséges fiatalok (például gra­fikusok) bevonásával. Tiszakécs- ke művészeti életével kapcsolat­ban pedig Pólyák Albert, a mű­velődési központ igazgatója szólt arról a 70 műtárgyról, amely az elmúlt években került a nagy­község tulajdonába. A tiszakécs­kei alkotótábor szakmai irányí­tásának javításáért és a tábor demokratizmusának fejleszté­séért azonban — alkotótelepi tanácsot eddig nem választottak — van még tennivaló. ' A Népi Ellenőrzési Bizottság ezután, dr. Trapp László előter­jesztésében az állampolgárok ügyeinek munkaidőn túli inté­zéséről készült jelentést vitatta meg, majd a lakosság áruellátá­sáról tárgyalt. K 1 társadalom, az államok közötti egyenjogú kapcsolatok megterem­tése, a faji megkülönböztetés fel­számolása, a háborúk száműzése az emberiség életéből, olyan cé­lok, amelyeket október fogalma­zott meg, s amelyeknek kiapad­hatatlan az ösztönző erejük. Az új társadalom felépítéséhez vezető út nehéz, buktatói is van­nak, s a tragikus tévedések és hibák elkerülésére sincs biztosí­ték. De a történelmi igazsághoz tartozik az is, hogy egye­dül a szocialista társadalom ké­pes szembenézni saját gyengesé­geivel, választ találni azokra a kérdésekre, amelyeket a fejlődés új követelményei állítanak elé. Elegendő okunk van tehát hinni: a jövő a szocializmusé! Erről győznek meg bennünket saját történelmünk tapasztalatai is. Népünk, a felszabadulás óta el­telt nem egészen négy évtized alatt évszázadok elmaradását pó­tolta. Megbecsült tagja a szocia­lista országok közösségének, sza­va és tekintélye van a világban. Túlhaladtuk a fejlődésnek egy sok eredményt hozó, de egyben új követelményeket támasztó sza­kaszát. Az intenzív fejlődési pályára való áttérés nem kis feladatot je­lent, és nem kevés gonddal jár. Ezt még csak tetézik azok a ne­hézségek, amelyek a világ mai állapotából, a nemzetközi hely­zetből és a világgazdaság körül­ményeiből hárulnak ránk. Még- sincs okunk a kishitűségre. Szo­cialista rendszerünk szilárd, pár­tunk marxista—leninista politi­kája kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. Népünk tehetséges és szorgalmas. Továbbra is számít­hatunk a Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal kiépített gaz­dasági kapcsolatok fejlődésének kiapadhatatlan forrásaira. Van világos programunk. Pártunk XII. kongresszusa ha­tározatának és a népgazdaság VI. ötéves tervének megfelelően most arra kell összpontosítani erőin­ket, hogy megjavítsuk népgazda­ságunk egyensúlyát, megőrizzük elért vívmányainkat, és megala­pozzuk későbbi gyorsabb fejlődé­sünket. Nem ringatjuk magunkat illú­ziókban, tudjuk, hogy amire vál­lalkozunk, erőt próbáló feladat, s csak akkor oldhatjuk meg siker­rel, ha magunk is szüntelenül megújulunk. De a cél. amit kitűz­tünk, reális, népünk boldogulá­sát, szocialista fejlődésünket szol­gálja, s ez olyan cél, amiért ér­demes élni és dolgozni. Bizton­ságérzetünket növeli, munkánkat megkönnyíti, hogy igaz bará­tunkkal, a Szovjetunióval közös úton járunk — mondotta vége­zetül Lázár György. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, egész dolgo­zó népünk nevében köszöntötte 60. születésnapja alkalmából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Munkaerő­szolgálati iroda nyílik Baján Baján eddig nem volt megfelelő a munkaerő-közvetítés: számos eset­ben kellett elküldeni a munkavállaló­kat azzal, hogy nincs foglalkoztatási lehetőség. Ez a gond most megoldód­ni látszik, mivel a Bajai városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága az igé­nyek felmérése után úgy döntött, hogy a megyeszékhelyhez hasonlóan megnyitja munkaerő-szolgálati iro­dáját. A városi tanács önfinanszírozó jelleggel hozta létre az' új hiva­talt, ami annyit jelent, hogy sa­ját magát kell fenntartania. Az iroda vezetője, Palik Józsefné a következőket mondta: — Az új szolgáltatást nem­csak azok vehetik igénybe, akik­nek éppen nincs munkájuk, il­letve munkahelyük, hanem olyan állampolgárok is, akik munkavi­szonyban állnak, de valami ok­nál fogva (például nem a vég­zettségnek megfelelő munkakört látnak el) minőségi cserével sze­retnének elhelyezkedni. Nézzük, mivel foglalkozik még ez a hivatal? A munkaerő-gaz­dálkodást javító szolgáltatások mellett például az ideiglenesen felszabaduló dolgozók átcsopor­tosításával, a diákok szünidei foglalkoztatásával, az idényjel­legű munkaerő-szükséglet kielé­gítésével. A szolgálati irodát nyugdíjasok és a gyest élvező kismamák is felkereshetik. A la­kosok negyven forintot kötelesek befizetni közvetítési díjként, ezért az iroda fél évig számon tartja igényüket és ez időn belül legalább két lehetőséget felkínál nekik. Az ideiglenes működési helyen, a városi tanács épületében, ja­nuár 2-tól, szerda^ kivételével, naponta 8—12 óráig, csütörtökön pedig 14—17 óráig fogadják az érdeklődőket. v. B. Díszünnepség a fővárosban

Next

/
Thumbnails
Contents