Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

1982. december 20. 9 PETŐFI NÉPE 9 5 SZERETNÉK MÉG JOBBAN SZOLGÁLNI A HÁROM ALFÖLDI MEGYÉT Már ősszel beszerezték az 1983- as naptárakat a szegedi tévé­stúdióban. A szerkesztők, a ren­dezők, a gyártásvezetők a jövő nyári, őszi műsorokon dolgoznak Mégis arra kérem Kispál Antalt, a Tisza-parti stúdió helyettes ve­zetőjét. hogy az 1982-es naplókat nézzük át. Mit csináltak idén, erre szeretnénk választ kapni. — Nem változott a feladatunk. A másutt élőket is érdeklő Bács- Kiskun, Békés és Csongrád me­gyei információkkal kell ellát­nunk az országot. Műsorszerke­zetünk kialakult. A Dél-Alföld'i Krónika tevékenységünk egyik legfontosabb területe. Minden hónap első felében, mindig ked­den jelentkezik. A nézettségi — csúnya szó, de nincs jobb — ada­tokból következtethetően meg­szokták, sőt megszerették ezt az összeállítást, mert még nyáron is hat-hétszázezren nézik. Telente kétszer ennyien kíváncsiak arra. hogy mi történt a három alföldi megyében. — Gazdaságpolitikai műsorai­kat is kedvezően fogadják? — Az október 10-én sugárzott Cse.ttegők és csotrogányok tet- szési mutatója — például — 80 százalék, ami már sikerműsornak számít. Középüzemekről készített riportjaink is élénk visszhangot keltettek. Szóltunk — egyebek között — a Ganz-MÁVAG önál­lósult kiskunhalasi gyáráról, a sok gonddal küszködő kecskemé­ti zománcipari gyárról. Azt vizs­W Rövid megbeszélés A művészet örök. az élet rövid című, december 1-én közvetített műsor felvételén. Regös Sándor stúdióvezető is megérkezett közben: Hamarosan kezdődik a szegedi tévések utol­só idei vezetői munkaértekezlete. További jó munkát kívánva ezzel a kérdéssel búcsúzom Kispál An­taltól: hány műsorukat sugároz­ták 1982-ben? — Hetvenszer hangzott föl szignálunk. Heltai Nándor • Munka közben a tetőfedő és Kléner György operatőr. gáltuk, hogy megélnek-e saját lábukon, milyen körülmények határozzák meg lehetőségeiket, teendőiket. Sikerültnek érezzük számítástechnikai műsorunkat. — Mit takar az Alföldi Anten­na gyűjtőcím? — Az elsősorban — természe­tesen nem kizárólagosan — itt élőknek szánt műsorokat vetítjük ezzel a sorozatcímmel. Készülő­dünk a körzeti adások bevezeté­sére, tehát kicsit kísérleti jelle­gűek is az ide sorolt műsorok. — A Vaskereszt vagy amit akartok — ha jól emlékszem a címre — szinte szenzációnak szá­mított. A szegedi fotóst és érté­kes dokumentumait bemutató fil­men kívül voltak-e ilyen látvá­nyos sikereik? — Több is. Mindenekelőtt a Polner Zoltán forgatókönyvéből, gyűjtései alapján készített A tek- nyőkaparót említem, amely szak­mai díjat is kapott. Megismétel­ték, úgy is mondhatnám: meg kellett ismételni, több más mun­kánkat. Az Egyszer fent, egyszer lent-et és A színigazgató-t is újra műsorra tűzték. A tanya- központok problémáit taglaló ri­porthoz is sokan hozzászóltak. A szakkritika, a közönség egyaránt méltányolta a Forrás-t bemutató filmet. — Elégedettek-e a hatósági, la­kossági reagálásokkal? — Az előbbivel inkább. Figye­lik munkánkat, véleményt for­málnak tevékenységünkről. Több­nyire kedvező a mérleg. Tudjuk, ebben annak is része van, hogy itt működünk, örülnek, hogy va­gyunk. A korábbinál több leve­let kapunk a lakosságtól, de nem annyit, hogy általánosíthatnánk a reagálásokat. Szívesen fogadnánk bíráló észrevételeket, javaslato­kat is, az eddiginél nagyabb számiban. Év végén a szegedi tévéseknél CENTENÁRIUM JEGYÉBEN A Népművelés Kodály-száma A Népművelés legfrissebb szá­mának címlapfotója — amely Kodály Zoltánt 1964-ben, Bács- Kiskun megyében tett látogatá­sakor örökítette meg — már elő­revetíti, hogy a folyóirat ezúttal, a centenárium alkalmából, a ze­neköltő előtt tiszteleg. Az sem véletlen, hogy a fénykép megyei vonatkozású (Köncsögpusztán készült), hiszen a lap Kodály Zoltán szülővárosához, Kecske­méthez, valamint Bács-Kiskun megyéhez fűződő kapcsolatait is­merteti, a kodályi örökség to­vábbélését, a megőrzésre tett erő­feszítéseket elemzi, foglalkozik a Kodály Intézetben és az ének­zenei általános iskolában és gim­náziumban folyó munkával. A szerzők ellátogatnak a kecske­méti alkotóműhelyekbe, a duna- pataji művelődési házba, Kodály szellemiségének nyomait kutatva, majd a horizontot tovább tágít­va a mester zenei nevelési esz­méinek világméretű hatását vizs­gálják. Űjfalussy József, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola rek­tora emlékező írásában Kodály Zoltánnak, a magyar zenekultú­ra megteremtéséért végzett fá­radhatatlan. türelmes munkáját; életművének tudatos közművelő­dési szándékát elemzi. Különös figyelmet fordít a munkásságá­nak valamennyi területét, peda­gógusi, tudományos és zeneszer­zői tevékenységét átható nevelő szellemre. A tanulmány beveze­tőjében Kodály Százéves terv cí­mű vitairatára hivatkozik, amely­ben egyebek között ez áll: „Cél: magyar zenekultúra. — Eszközök: a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Egy­ben a magyar zenei szemlélet ön­tudatra ébresztése a művészi ne­velésben csakúgy, mint a közön- ségnevelésben". A szerző befeje­zésként visszakanyarodik a vita­iratban megfogalmazott gondola­tokhoz, mintegy önvizsgálatot tartva teszi fel at kérdést: mi va­lósult meg a kitűzött célokból. A kodályi örökség Bács-Kis- kunban címmell dr. Gajdócsi Ist­vánnak, a megyei tanács elnöké­nek tollából olvashatunk arról, hogy szolgálja a megye művelő­déspolitikája a Kodály által meg­követelt emberi teljességet, ho­gyan vállaljuk és óvjuk a szelle­mi hagyatékot és hogyan lesz mindennapjaink részévé. A ko­dályi eszmék nagy hatással van­nak a művelődési intézmények, a hagyományőrző és egyben az újat kereső művészeti műhelyek, a színház, a Forrás vagy akár az amatőr csoportok munkájára. •Egyebek között erről a terméke­nyítő hatásról is vallanak a Nép­művelés munkatársainak a kecs­keméti alkotóműhelyek vezetői, Komáromi Attila, a Katona Jó­zsef Színház és Probstner János, a kerámiastúdió igazgatója. Mi­kulás Ferenc, a Pannónia Film­stúdió animációs műtermének vezetője és Nagy Kristóf képző­művész. Ugyancsak alkotóműhelybe, il­letve az ott elképzelt és később megvalósult művekhez — Kecs­kemét egyedi, méltán nevezetes épületeihez — kalauzolja az ol­vasót az Arc a városképben cí­mű írás, amely mintegy nyomon követi Kerényi József építész ed­digi életművét a Technika Házá­tól a Szórakaténuszig. És most kanyarodjunk vissza ismét Kecskemét nagy szülöttjé­hez. „Testileg ritkán itt, gondo­latban gyakrabban” — írta Ko­dály 1966 októberében, utolsó lá­togatásakor az ének-zenei iskola emlékkönyvébe, olvashatjuk Hel­tai Nándor Kodály és Kecskemét című írásában, amely a mester és szülővárosa kapcsolatának ala­kulását tekinti át az első sajtó- visszhangtól a mind gyakoribb látogatásokig. Hiányos lenne a körkép, ha nem esne szó a város két hírne­ves intézményéről, a Kodály In­tézetről és az ugyancsak a zene­költő nevéf viselő ének-zenei ál­talános iskoláról és gimnázium­ról. Az utóbbiról, Magyarország első énektagozatos általános is­kolájának létrejöttéről és igazga­tójáról, egyben alapítójáról, Ne- messzeghyné Szentkirályi Mártá­ról, az intézet igazgatóhelyettese, Ladies Tamásné emlékezik meg. Kodály szavaival: „ ... ez az el­ső iskola, amely szervesen beépí­ti a zenét_ az általános emberi műveltségije . . . megtanítja a ta­nulókat arra, hogy aki zenével indul az életbe, bearanyozza min­den későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon ...” Kodály zenei nevelési koncep­ciójának nemzetközi hírű terjesz­tője a kecskeméti Kodály Inté­zet. amely arra hivatott, hogy a külföldi szakembereket megis­mertesse a magyar zenepedagó­giai módszerekkel, valamint a magyar énektanárok elméleti is­mereteit, hangszeres és vokális készségét, zenei igényességét, al­kotó érzékenységét fejlessze. Nem véletlen, hogy a két intézetet együtt említjük, hiszen az elvek gyakorlati megvalósításának rep- rezentálására az enek-zenei is­kolánál alkalmasabb helyet ta­lálni sem lehetett volna. A Népművelés legutóbbi szá­ma foglalkozik a népzenei gyűj­tés kérdésével, egy-egy rövid be­számolót közöl a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nép­művelés szakos hallgatóinak a kecskeméti Széchenyivárosiban szerzett benyomásairól, valamint a Népihagyomány és kreativitás ma címmel megrendezett szakér­tői értekezlet tapasztalatairól is. H. K. E. GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Az orosz nyelv barátai között, az úttörőházban Forró a légkör és a levegő a kecskeméti Szalvay Mihály Úttö­rő- és Ifjúságii Otthon parányi szakköri szobájában, ahol az Orosz nyelv barátai szakkör tag­jai találkoznak: nagyméretű, vas­kos levelet kaptak a Kujbisevi Úttörőhöz Barátság klubjától! Hegedűs Mariann, a szakkör vezetője, a gyerekek közreműkö­désével bontja ki a csomagnak is beillő küldeményt. Prospektu­sokat, képsorozatokat, színes új­ságokat, és számtalan levelet kaptak. A levelek írói hozzájuk hasonló korú gyerekek, akik néhány sorban bemutatkoznak, és kérik a kecskemétiek válaszát! Miért járnak ide minden pén­teken délután a Lánchíd utcai iskola hatodikosai? — kérdezem, és alig győzöm írni a válaszokat. — Azért jövök — feleli Balogh Piroska —, mert szeretem az orosz nyelvet! Szaratovban és Szevasztopolban vannak bará­taim, rendszeresen levelezünk! — Mert az iskolai nyelvtanu­láson kívül itt a szovjet emberek lífOPTIVÍt OiKVJINa * Kettős évforduló ünneplésére készülnek a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola tanulói: tízéves az iskola és az úttörőcsapat, és huszonötéves az iskola ének-zenei tagozata. Ebből az alkalomból több szépnek ígérkező programot ter­veztünk — írja Herczeg Zita. Október 6-án csapatunk küldött­sége Budapesten lerótta kegyele­életével ismerkedhetünk! — szö­gezi le Jáger Andrea. — Nekem Bakuból és Zsdánovból hoz a posta levelet. — Gyakran kapok levelet — folytatja Kovács Kati —, a ba­rátnőmet Varsalova Olgának hívják, velem egyidős és Szimfe- ropolban lakik ... Fekete Bernadett a frissen ér­kezett levélből kap egy széprajzú kártyát. Szeme végigfut a soro­kon és nyomban fordítja az üze­netet. — Békét. boldogságot kíván nekem Julia Zelenyennaja. És arra kér, hogy mielőbb írjak, mert nagyon szeretne magyar úttörővel levelezni ... Kelemen Márti három szirnfe- ropoli és egy Balasovban élő pionírral levelez, hetenként kap postát. Jáger Andrea már fény­képet is kapott az Azovi-tenger partján élő 15 éves Natasától. A szakkörbe két fiú jár, Ko­vács Zoltán és Késmárki Sza­bolcs. Természetesen ők is leve­leznek. azonkívül pedig egvre­Hosszú beszámolót kaptunk soltszentimrei tudósítónktól, Fi- csor Angélától. Az idén a hetedi­kes és nyolcadikos úttörők tánc- tanfolyamon vehettek részt — ír­ja — és nagyszerűen sikerült a vizsgabál is. A téli szünet idején egy nagyszabású vetélkedőt ren­deznek. Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból. (Sok sikert kívánunk hoz­zá!) másra vállalják az egyéb felada­tokat ! — Szimferopolról, a Krím-fél- szigetről gyűjtünk adatokat. Te­rületéről, híres épületeiről, az itt született és itt élő nevezetes em­berekről. — Én valamennyi szovjet köz­társaságról gyűjtöm és rendsze­rezem a képeket — folytatja Marton Ildikó —. és azt szeret­ném, ha levelezőtársamat vendé­gül láthatnám a következő vaká­ció idején! A kis csapat most készül egy Kecskemétet bemutató levél írá­sára, ehhez még szükségünk van a szakkörvezető segítségére. Be­szélgetnek majd orosz szokások­ról, és hamarosan megtanulják az orosz himnuszt is. A játékos foglalkozásokat tavasszal egy nagyszabású vetélkedővel zár­ják, ekkor derül majd ki. hogy hányán indulhatnak jutalomból Csillebércre, a Barátság-táborba, csakúgy mint tavaly és azelőtt.. . S. K. Rejtvény fejtöknek Az elmúlt héten közölt rejtvény he­lyes megfejtése: Petőfi Sándor: Pató Pál úr. közbevágott Pató Pál úr. Ej ráérünk arra még. A következei paj­tások nyertek könyvjutalmat: Zsitja Zita, Bácsbokod: Hegyi Maliid, Já­noshalma: Módra Klára, Tompa: An­toni- Zsolt, Kecel: Kúti Éva, Felsö- szentiván ; Magó Klára, Nyárlőrinc; Mamucsics Mária, Csikéria: Magyari Levente, Kecskemét:, Juhász Attila, Városföld: Tóth Erika, Agasegyháza. Ezen a héten egy Betüdominó-rejt- vényt közlünk. Ha a képen látható dominőkockákat megfelelő sorrend­be egymás mellé helyezitek, egy hí­res költő nevét kapjátok. A megfej­tőknek a költő nevét kell beküldeni, levelezőlapon szerkesztőségünk cí­mére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76. — január 4-ig. A megfejtőknek a beküldés sorrend­jében kártyanaptárt küldünk, amíg a készlet tart... A levelezőlap címol­dalára most is írjátok rá: Üttörörejt- vény 1 Első levelünket Matkoról hozta a posta, Kovács Erika írta. „Szeretném, ha minden me­gyénkben úttörő és kisdobos meg­tudná, mennyi öröm ért bennün­ket! Az elmúlt napokban a kecs­keméti II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola igazgatója. Györfi \ Pál padokat és székeket ajándé­kozott nekünk. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozói vál­lalták a kiszállítást, két iskolán­kat patronáló felnőtt — Kul- mann István és Törteli János — pedig a fel- és lerakodás mun­káját. Ezekben a padokban még a tanulás is könnyebb!” * Kodály Zoltán tiszteletére ren­dezett emlékünnepélyt a Buday Dezső Úttörőcsapat Kossuth Lajos raja az elmúlt napokban. A gon­dosan rendezett eseményen részt vettek a testvérrajok küldöttei és a csapatot patronáló KlSZ-alap- szervezetek tagjai is. tét a Battjhyuny-emlekmécsesnél. Decemberben — kerámiaszakkö­rünk jóvoltából — Kodály-em- lékplakettet kapnak azok a paj­tások, akik az ének és zenei ta­nulmányaikban élen járnak. A városi fenyőünnep színhelye a mi iskolánk aulája. Nagyon örülünk annak is. hogy kerámiaszakkö­rünk egy nagyobb égetőkemencét kapott — már használják! — a megyei ifjúsági bizottság pénzé­ből. * A kecskeméti Szalvay Mihály Úttörőhöz kispolitikusok szakkö­rének két tagját. Zsíros Andreát és Harajka Reginát, vezetőjük­kel, Jakucs Gáborral lapunk fő- szerkesztője, Sztrapák Ferenc fo­gadta az elmúlt napokban. A két ifjú riporter a ,saitóp,ap jelentő­ségéről, a szerkesztőségben folyó munkáról kért tájékoztatást. Vé­gül megtekintették a lap készíté­sének folyamatát. A GYAPOT BIRODALMA Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság Üzbegisztán és Tien-San csú­csai elválaszthatatlanok. A hegy hótakarójáról bővizű folyók ered­nek, lef utnak a völgyekbe és zöld­be öltöztetik a kerteket, a türkiz kupolás ősi Szamarkandot és az 1966-os pusztító földrengés után újjáépült fővárost, Taskentet. A forró sivatag és a sztyeppék kö­zött 449 ezer négyzetkilométeren elterülő gazdag, dinamikusan fej­lődő Üzbegisztán lélekszámút te­kintve második helyen áll a kö­zép-ázsiai köztársaságok sorában. 16 millió 400 ezres lakosságának több mint 62 százaléka üzbég, de élnek itt oroszok, tatárok, tadzsi- kok és kazahok is. Területéhez tartozik a Kara-Kalpak Auto­nóm Köztársaság. Üzbegisztán északnyugati ré­szét a Kizil-Kum sivatag foglal­ja el, amelynek homoktengerét napjainkban az ember mindin­kább megszelídíti. Legnagyobb folyói az Amu-Darja, a Szir-Dar- ja, és Zeravsan. Idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb vá­rosai a keleti építészeti emlékei­ről híres Szaimarkand és Buhara. A Szovjetunió „fehér aranyá­nak”, a gyapotnak a kétharma­dát Üzbegisztánban termelik. Messzeföldön híres az üzbég ka­rakul juh. Fejlett az ipar, repü­lőgépeit, mezőgazdasági gépeit és rádióelektronikai berendezéseit a világ számos országába szállítják. A köztársaság hatalmas energe­tikai raktár: gázkitermelése az utóbbi 20 évben több mint 80- szorosára nőtt, és elérte az évi 40 milliárd köbmétert. Üzbegisztánban fejlett a tudo­mány: a földrengések előre jelzé­sétől a vízturbinák tervezéséig számos bonyolult probléma meg­oldásán dolgoznak. Az üzbég geo­fizikusok találmányait nemcsak a Szovjetunióban, hanem az USA- ban, Japánban és más, földren­gésveszélyes övezetekben is hasz­nosítják. Az utóbhi időben ismét fellen­dült a hagyományos kézműipar, a szőnyegszövés, a kerámia- és ékszerkészítés. A köztársaság nem véletlenül volt és marad a turisták Mekkája, akikét az,épí­tészeti emlékek mellett az üzbé- gek vendégszeretete is vonz. A fővárosnak, Taskentnek köz­vetlen repülő-összeköttetése van Moszkvával, valamint a Szovjet­unió több európai és szibériai nagyvárosával. Üzbegisztánban több mint 150 rendszeres légijá­rat közlekedik. (APN—KS) Aratás a gyapotföldön.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents