Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
1982. december 24. 9 PETŐFI NÉPE • 11 SPORT-SPORT-SPORT - SPOR1 „SOHA NEM SZABAD A REMÉNYT FELADNI" Csaba visszatért m» * *♦ íftWííí: Helyzetkép Bács-Kiskun sportéletéről Interjú a sporthivatal elnökével Bács-Kiskun megye sportvezető testületé Kunfehértón tartotta idei évzáró értekezletét, amelyen értékelte a megye testnevelésének és sportjának helyzetét, továbbfejlesztésének lehetőségeit. A tanácskozás után kértünk interjút Borszéki Lajostól, a megyei sporthivatal elnökétől. — Hogyan jellemezné a megye sportjának helyzetét, milyen helyet foglal el Bács-Kiskun a megyék közötti országos rangsorban? — örömmel mondhatom, hogy nincs okunk szégyenkezni, hiszen szűkebb pátriánk évek óta ott van a legjobbak között a megyék közötti rangsorban. Tavaly 605 olimpiai pontot szereztek sportolóink, s ez az ötödik helyre volt elég. Pedig a „dobogón” szerettünk volna végezni. Ehhez viszonyítva a remény és a csalódás éve volt 1981. Az idei esztendőre hatszáz olimpiai pontot terveztünk, s úgy tűnik ennek a megszerzése megvalósul. Reméljük, hogy ezzel a pontszámmal továbbra is ott leszünk a megyék élmezőnyében. — Egyesületeink hogyan vették ki részüket az olimpiai pontgyűjtésből? — Bács-Kiskun 146 egyesülete közül tizennégy szerzett pontot. Ezek sorát a Kecskeméti SC vezeti mintegy háromszázzal, a további pontgyűjtők: H. Kun Bála SE, Bajai SK, Bajai Sparta- cus-Vízügy, Kiskunhalasi AC, Kiskunhalasi Határőr Dózsa, Kiskunfélegyházi Vasas, Kunszent- miklós, Kalocsai SE, Kiskunsági MHSZ ÉRDÉRT, DUTÉP. Jánoshalma, Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK Kiskunfélegyházi Húsos . . . — Milyen tanulság vonható le a minősített versenyzők számának alakulásából? — Megyénkben két A kategóriás, huszonkét B- ás harminc C kategóriás szakosztály működik. Az igazolt versenyzők száma eléri a tizenháromezerötszáz főt. 1982-ben nyolcán — E. Kovács Károly, E. Kovács János, Nagy- solymosi Sándor, Fülöp Sándor, Muity Ferenc, Varró József, Kiss Endre, Kincses Tibor — tartoztak a legmagasabb besorolású kategóriába, a nemzetközi minősítésűek közé. A Nemzeti Bajnokságban szereplő csapataink száma, úgy tűnik, stabilizálódott. Kilenc szerepel az első, huszonkettő a második és kilenc a harmadik osztályban. A minősített versenyzők száma ezernégyszáz, közülük nyolcszázan felnőttek, míg hatszázan az ifjúsági korosztály képviselői. Sajnos az olimpiai sportágakban mindössze hatszázötven minősített versenyzőnk van. Első osztályú sportolóink fele nem olimpiai sportágban szerezte minősítését. Az adatok további bontása egyértelműen azt tükrözi, hogy a megye pontjainak és minősítéseinek többségét az ifjúságiak, a serdülők szerezték. Tehát változatlanul utánpótlást nevelő megye vagyunk. Utánpótláskorú versenyzőink igen jelentős része, aki közülük ifjúsági korában is ígéretes eredményt ért el, magyar bajnokságot nyert, s mint ifjúsági válogatott eredményesen szerepelt a nemzetközi versenyeken, korosztályából kilépve, magasabb korcsoportba kerülve nem tudja folytatni sikeres szereplését. Véleményem szerint ez szakmai probléma. Ezért indokolt, hogy szakembereink a sportegyesületek vezetőivel közösen vizsgálják meg az ifjúsági korosztályból kikerülő tehetséges sportolók felkészülésének szakmai feladatait. Hiszen, ha valamikor is azt mondtuk, hogy a magyar; sport nem dúskál elfecsérelhető tehetségekben, akkor ez most fokozottabban igaz. i — A sportiskolák és a tagozatos iskolák az utánpótlás tartópillérei, hogyan érvényesül ezekben a szakszerű kiválasztás a sport- szakmai nevelés? — Megyénkben négy utánpótlás típusú sportiskola működik, amelyekben tizenöt sportágban mintegy kétezer gyereket foglalkoztatnak. Általában nem vagyunk megelégedve a szakmai munkával, a kiválasztással. Különféle vizsgálatok kimutatták, hogy a sportiskolákba kerülő fiatalok fele (!) nem alkalmas a magasszintű versenyszerű sportolásra. Baján a kosárlabdát kivéve visszaesés tapasztalhtó a sportiskolái nevelésben. Kiskunfélegyházán 14 éves korig példás sikereket érnek el, utána a többségük eltűnik a sportból. Országosan is a jók közé tartozik a kiskunhalasi módszér, ahol nagy körültekintéssel állapítják meg a sportiskolái jelöltek alkalmasságát, miközben vizsgáljuk élet- körülményeiket is. A magyarázat egyszerű: munkát, pénzt csak abba fektetnek, ami — ha hosszú távon is —, de „megtérül”' A sportiskolák mellett tíz testnevelési tagozatos iskola működik. Gondot jelent, hogy egyes helyeken az általános képzés helyett a sportági szakosodást erőltetik. S ez rossz hatással van a gyerekekre. A gyors, eredménycentrikus törekvés következtében kiégetik a fiatalokat, s a verseny- sport számára elvesznek. Ezen csak úgy lehet változtatnunk, ha a tagozatos osztályokat működtető általános iskolák testnevelői betartják, az iskolák igazgatói pe• Báthory Gábor, a KAC tornásza. dig megkövetelik a tantervben előírtak maximális teljesítését. — Az utóbbi évek törekvése volt, hogy minden posztra szakember kerüljön, milyen változást hozott ennek a megvalósítása? — Sajnos meg kell mondanom, nem hozta meg a kellő változást. Az utóbbi évtizedekben két irányzat érvényesült a megye sportjában. A felszabdulás után egy-egy gjjj Havas Endre (balról) két számban nyert ifjúsági bajnokságot. spoortszerető testnevelő fanatizmusa segített életre nagy eredményeket a megye Városaiban, nagyközségeiben, de különösen Kecskeméten. Úgyszólván előbb mutattak fel nagy eredményeket, s utána kérték a támogatást. Az utóbbi időszakban ennek a fordítottja érvényesült. Mi nyújtottuk az előleget azért, hogy megalapozzuk a sikereket. Ez az előlegzett sport- fejlesztés nem térül meg a befektetés arányában. A pénz csak egyik feltétel, s nem is az elsp. A legfontosabb a szakember, a lelkes társadalmi munkás sport- szeretete, aki saját meggyőződéséből akar valamit csinálni. Nekünk az ilyen embereket kell elsősorban támogatnunk. — Az anyagi támogatás napjaink egyik nehéz kérdése, hogyan érvényesül a sport pénzügyi segítése? — A megyei sporthivatal vezetése ez évben felülvizsgálta a korábbi évek támogatási rendszerét, amely bizony elég sók szubjektív megítélést rejtett magában. A megye sportmozgalmának VI. ötéves fejlesztési koncepciójában vázolt szakmai feladatok eredményes megvalósítása indokolttá teszi, hogy az állami támogatás elosztási rendszere a jövőben korszerűbb legyen, a megjelölt sportpolitikai feladatokhoz igazodjon. Abból az alapelvből indultunk ki, hogy az új támogatási rendszer mindenek előtt a szakosztályokban végzett, értékelhető munkát vegye figyelembe. Mielőtt az új elosztási rendszer bevezetésre került volna, széleskörű vélemény nyilvánítást kezdeményeztünk a sportvezetők és szakemberek körében. Egyöntetű volt a vélemény, az új elosztási forma megfelelően ösztönzi a versenysport alapjainak szélesítését, az eredményes munkára való törekvést. Lehetőséget teremt arra, hogy az alacsonyabb kategóriába tartozó, de eredményesen működő szakosztályok is kapjanak állami támogatást. A megyei sportvezetés meg van győződve arról, hogy a sportegyesületek számára biztosítható állami támogatós összege csak kis mértékben segíti az anyagi feltételek megteremtését. A célok eredményes megvalósítása érdekében sportegyesületeink a jövőben is számítanak arra a társadalmi segítségre, amely az elmúlt években is jellemezte megyénk sportéletét — fejezte be nyilatkozatát Borszéki Lajos a megyei sport- hivatal elnöke. Két évvel ezelőtt Bordán Dezső, a magyar tormászválogatott vezetőedzője a kiskunhalasi Túlit Péter nemzetközi verseny után nyilatkozta: — Fantasztikus! Amit ezen a versenyen Mészáros Csaba produkált, az már megfelel a nemzetközi követelményeknek. Ha így fejlődik tovább, hatszeres tornász lesz. Véleményem szerint ő lehet a Los Angeles-i olimpia nagy felfedezettje. Való igaz, Paczolay Gyula tanítványa nem mindennapi tehetség volt. Többször nyert serdülő magyar bajnokságot, úgyszólván nem volt ellenfele ebben a korosztályban. Az ifjúsági magyar bajnokságon két szer után is a dobogó legmagasabb pontjára állhatott: talajon és az ugrásban bajnoki címet szerzett. Két évig volt a tagja az ifjúsági válogatottnak. Részt vett a Koreai NDK-ban megrendezésre került IBV-m, ahol ugrásban bronzérmes lett, talajon pedig a negyedik helyen végzett. 1980-ban ő lett Bács-Kiskun megye legjobb ifjúsági sportolója. Mészáros Csaba, aki ebben az évben töltötte be 17. életévét, a magyar tornasport egyik legígéretesebb tehetsége — volt. — Többször fájt a csuklóm, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt hitlem, kisebb sérülésről van szó. Edzeni viszont kellett, nem is keveset. Mi, nek szépítsem a dolgot, túlerőlte- lés miatt csuklómat meg kellett műteni — emlékezett a szomorú napra Mészáros Csaba. Az operáció sikerült, a fiatal sportoló csuklójából kivették az úgynevezett holdas csontot, és műanyaggal pótolták. — Azt hittem, egy világ omlik össze bennem. Napokig nem tudtam felfogni a hírt: soha nem tornászhatok! Hiányzott a torna_ termek világa, a versenyek izgalma. Mészáros Imre, Csaba édesapja sokáig gondolkodott, mit kellene, mit lehetne tenni, hogy a sajnálatos sérülés ne tegyen pontot egy nagy karrier végére. — A talaj volt Csaba legkedvesebb és legerősebb szere. Arra gondoltam, itt lehet valamit keresnünk. Nálunk, Magyarországon az akrobatikus torna most van feljövőben. Az egyéni versenyek során az ugrásban próbálkoztunk — mondta Mészáros Imre, aki egyben edzője is fiának. — Az alapok megvoltak, csak a gyakorlatot kellett betanulni. Szaltók, csavarszaltók váltogatták egymást az edzéseken, és mondhatom, hogy soha ilyen fanatikusan nem készült Csaba egyetlen versenyére sem, mint a vasárnapi országos sportakroba- tikai bajnokság. — Üjra versenyezhetek, ez számomra mindennél többet jelent. Érdemes volt dolgozni, és hinni édesapámnak, volt edzőimnek, barátaimnak. Soha nem szabad a reményt feladni! Mészáros Csaba az 1982. évi országos sportakrobaitikai baj- nt'fkság ugrószámában aranyérmet nyert. Hegedűs Géza Világelső szeretne lenni W A kiskunhalasi Garas Ildikó (a gát felett) nagy tehetségnek indult... Banczik István Juhász László, a Világhírű magyar fogat-hajtás idei nagy felfedezettje. Bár három évvel ezelőtt Tisz-aalpáron kezdett hajtani, újoncnak számít az élvonalban— 1981 áprilisában Tiszaalpá- ron már nem volt lehetőségem a versenyzésre, mert megszüntették a lóágazatot — mondja. — Akkor ajánlották fel a lehetőséget: Bugacon dolgozhatok, minden segítséget megkapok. Azóta vagyok a Lenin Tsz SK versenyzője. Volt három jó lovam, egyet meg vettünk, s elkezdtem őket hajtani. Az idén újabb két lóval kísérleteztem, de csak az egyik vált be. Az első eredmények önbizalmat adtak, ösztönöztek. Közben a válogatott keretbe is meghívást kaptam. Előbb segédhajtóként rhentem a nemzetközi versenyekre. Nyitott szemmel jártam, igyekeztem minél többet tanulni. Aztán alig vártam, hogy itthon hasznosíthassam a tapasz, falatokat. Az idei felkészülésem jól sikerült. Nyerni tudtam a kecskeméti és hortobágyi fordulókon- Az eredményeim alapján részt vehettem a világbajnokságon. Meglepetés ért, amikor a magyar csapat tagjaként jelöltek a válogatottba. Nagy volt a felelősség, bizonyítani kellett. És mégsem voltam ideges. Bíztam magamban, a lovakban. Abban, hogy az addig végzett munka nem veszhet kárba. Miközben örültem a csapatezüstnek, az egyéni bronzéremnek, már azotn járt az eszem, miként lehetne itthon megnyerni az országos bajnokságot. A dombóvári harmadik fordulón arra törekedtem: ne hibázzak, mert leszorulok a dobogóról. Milyen megkönnyebbülés volt! Fenn maradtam. A legtetején .. • Álmok, vágyak? Nem is tudom ... Bízom magamban, mert keményen dolgozom. Szeretném megvédeni az országos bajnoki címet. s ha igaz, 1984-ben Magyar- országon lesz a világbajnokság. Ugye, nem túlzás, ha azt mondom: világbajnok szeretnék lenni... B. I. Levél a bajnokokhoz NAGY MARIANN és SZABÖ LÁSZLÓ magyar bajnokoknak MHSZ Kiskunsági Erdész Lövész Klub KECSKEMÉT, Zója utcai lőtér Kedves Mariann és Laci! Kedves Barátaim! Talán furcsának találjátok, hogy a Petőfi Népe olvasóinak nagy nyilvánossága előtt fordulok Hozzátok, abból az alkalom, ból, hogy országos bajnokságot nyertetek. Teszem ezt azért, mert úgy érzem, az én személyes örömöm talán átsugárzik a nyilvánosságra is, és egy nagyobb közösség öröme megsokszorozhatja az erőtöket. Mélyítheti felelősségeteket klubotok jövője, de a megye és az ország lövészsportja iránt is. Teszem ezt azért is, hisz ez nem a nagy tömegek rendszeresen űzött, de nem is ujjongva ajnározott sportja. Éppen ezért vannak pillanatok, amikor az örömben közüggyé válik, s a ti bajnokságotok most az. Életem úgy alakult, hogy napjaim könyvek között, az írógéppel farkasszemet nézve és lehetőleg érvényes gondolatokért küzdve telhetnek otthonom magányában, és nincs időm, hogy ezt a teljes embert és határtalan önfegyelmet igénylő sportot Veletek űzhessem; mint tehettem azt korábban■ Tudnotok kell mégis, hogy nem feledkeztem meg Rólatok. Lélekben sokszor ott vagyok a lőtéren. Laci ott áll a kettes lőállásbán; belenéz a távcsőbe, a tábláról elvesz egy lőszert és tölt. Az önmagára utaltságnak ebben a kezdeti pillanatában komoly lesz, tán kissé szomorú is, mint minden ember, aki személyisége teljes igénybevételére készül. Kitámaszt, nyújtott karral, szép egyenletesen emeli a pisztolyt, s megtartja annak a távoli fekete körnek az alsó széle közepén; azon az egyetlen lehetséges ponton, ahonnan az ólom a tízes körbe kell repüljön. Ott izzadok Veletek a harmincfokos melegben a vastag posztókabátban, magasszárú bakancsban, Mariann. Tiéd a hatos, az enyém a hetes Ipállás. Kiemeled a vállgödörből a standard puska tusát, töltesz, és Te is elkomorulsz egy pillanatra, aki mindig mosolyogsz, virgonckodsz, ahogy az egy tinihez illik; de egy ponton látom, hogy tényleg önmagad vagy, minden idegszálad küzd azért, hogy ötven méterről annak a kis távoli fekete pontnak is a néhány milliméteres közepébe küldhesd az ólmot, mégpedig abban az egyetlen lehetséges pillanatban cselekedve. A tel. jes személyiség küzdelme ez az egyetlen lehetséges pillanatban való cselekvéssel? Ez a sportlövészet? Ez. Talán az önismeret művészete is? ... Töltök- Karom és vállam már nem érzem. Kellemesen húz a fegyver súlya. A zárt irányzék körében megjelenik a célzóhasáb, abban a másik kis körben, és rááll a céltábla feketéjére, s jön a pillanat: mindent elfeledek, s csak az az egy marad, hogy akkor, és pontosan oda. Gyerekek! Delet harangoznak. Befejezem a mondatot, s elmegyek, megnézem bajnoki dicsőségeteket szerényen demonstráló fényképeiteket annak az áruháznak a kirakatában. Változatlan barátsággal köszönt Benneteket, s további méltó sportsikereket kíván: Csató Károly egykori klubtársatok Kecskeméten, 1982. december 24-én. 9 Szabó László 9 Nagy Mariann
