Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24. 9 PETŐFI NÉPE • 11 SPORT-SPORT-SPORT - SPOR1 „SOHA NEM SZABAD A REMÉNYT FELADNI" Csaba visszatért m» * *♦ íftWííí: Helyzetkép Bács-Kiskun sportéletéről Interjú a sporthivatal elnökével Bács-Kiskun megye sportvezető testületé Kunfehértón tartotta idei évzáró értekezletét, amelyen értékelte a megye testnevelésének és sportjának helyzetét, továbbfejlesztésének lehetőségeit. A tanácsko­zás után kértünk interjút Borszéki Lajostól, a megyei sporthivatal elnökétől. — Hogyan jellemezné a megye sportjának helyzetét, milyen he­lyet foglal el Bács-Kiskun a me­gyék közötti országos rangsor­ban? — örömmel mondhatom, hogy nincs okunk szégyenkezni, hi­szen szűkebb pátriánk évek óta ott van a legjobbak között a me­gyék közötti rangsorban. Tavaly 605 olimpiai pontot szereztek sportolóink, s ez az ötödik hely­re volt elég. Pedig a „dobogón” szerettünk volna végezni. Ehhez viszonyítva a remény és a csaló­dás éve volt 1981. Az idei esz­tendőre hatszáz olimpiai pontot terveztünk, s úgy tűnik ennek a megszerzése megvalósul. Remél­jük, hogy ezzel a pontszámmal továbbra is ott leszünk a megyék élmezőnyében. — Egyesületeink hogyan vették ki részüket az olimpiai pont­gyűjtésből? — Bács-Kiskun 146 egyesülete közül tizennégy szerzett pontot. Ezek sorát a Kecskeméti SC ve­zeti mintegy háromszázzal, a további pontgyűjtők: H. Kun Bá­la SE, Bajai SK, Bajai Sparta- cus-Vízügy, Kiskunhalasi AC, Kiskunhalasi Határőr Dózsa, Kis­kunfélegyházi Vasas, Kunszent- miklós, Kalocsai SE, Kiskunsági MHSZ ÉRDÉRT, DUTÉP. János­halma, Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK Kiskunfélegyházi Hú­sos . . . — Milyen tanulság vonható le a minősített versenyzők számá­nak alakulásából? — Megyénkben két A kategó­riás, huszonkét B- ás harminc C kategóriás szakosztály működik. Az igazolt versenyzők száma el­éri a tizenháromezerötszáz főt. 1982-ben nyolcán — E. Kovács Károly, E. Kovács János, Nagy- solymosi Sándor, Fülöp Sándor, Muity Ferenc, Varró József, Kiss Endre, Kincses Tibor — tartoztak a legmagasabb besorolású kate­góriába, a nemzetközi minősíté­sűek közé. A Nemzeti Bajnok­ságban szereplő csapataink szá­ma, úgy tűnik, stabilizálódott. Kilenc szerepel az első, huszon­kettő a második és kilenc a har­madik osztályban. A minősített versenyzők száma ezernégyszáz, közülük nyolcszázan felnőttek, míg hatszázan az ifjúsági kor­osztály képviselői. Sajnos az olimpiai sportágakban mindössze hatszázötven minősített verseny­zőnk van. Első osztályú sportoló­ink fele nem olimpiai sportágban szerezte minősítését. Az adatok további bontása egyértelműen azt tükrözi, hogy a megye pont­jainak és minősítéseinek több­ségét az ifjúságiak, a serdülők szerezték. Tehát változatlanul utánpótlást nevelő megye va­gyunk. Utánpótláskorú versenyzőink igen jelentős része, aki közülük ifjúsági korában is ígéretes ered­ményt ért el, magyar bajnokságot nyert, s mint ifjúsági válogatott eredményesen szerepelt a nem­zetközi versenyeken, korosztá­lyából kilépve, magasabb kor­csoportba kerülve nem tudja folytatni sikeres szereplését. Vé­leményem szerint ez szakmai probléma. Ezért indokolt, hogy szakembereink a sportegyesüle­tek vezetőivel közösen vizsgálják meg az ifjúsági korosztályból ki­kerülő tehetséges sportolók fel­készülésének szakmai feladatait. Hiszen, ha valamikor is azt mond­tuk, hogy a magyar; sport nem dúskál elfecsérelhető tehetsé­gekben, akkor ez most fokozot­tabban igaz. i — A sportiskolák és a tagozatos iskolák az utánpótlás tartópillérei, hogyan érvényesül ezekben a szakszerű kiválasztás a sport- szakmai nevelés? — Megyénkben négy utánpót­lás típusú sportiskola működik, amelyekben tizenöt sportágban mintegy kétezer gyereket fog­lalkoztatnak. Általában nem vagyunk megelégedve a szakmai munkával, a kiválasztással. Kü­lönféle vizsgálatok kimutatták, hogy a sportiskolákba kerülő fiatalok fele (!) nem alkalmas a magasszintű versenyszerű spor­tolásra. Baján a kosárlabdát ki­véve visszaesés tapasztalhtó a sportiskolái nevelésben. Kiskun­félegyházán 14 éves korig példás sikereket érnek el, utána a több­ségük eltűnik a sportból. Orszá­gosan is a jók közé tartozik a kiskunhalasi módszér, ahol nagy körültekintéssel állapítják meg a sportiskolái jelöltek alkalmas­ságát, miközben vizsgáljuk élet- körülményeiket is. A magyarázat egyszerű: munkát, pénzt csak ab­ba fektetnek, ami — ha hosszú távon is —, de „megtérül”' A sportiskolák mellett tíz testneve­lési tagozatos iskola működik. Gondot jelent, hogy egyes helye­ken az általános képzés helyett a sportági szakosodást erőltetik. S ez rossz hatással van a gyere­kekre. A gyors, eredménycentri­kus törekvés következtében ki­égetik a fiatalokat, s a verseny- sport számára elvesznek. Ezen csak úgy lehet változtatnunk, ha a tagozatos osztályokat működte­tő általános iskolák testnevelői betartják, az iskolák igazgatói pe­• Báthory Gábor, a KAC tor­násza. dig megkövetelik a tantervben előírtak maximális teljesítését. — Az utóbbi évek törekvése volt, hogy minden posztra szak­ember kerüljön, milyen változást hozott ennek a megvalósítása? — Sajnos meg kell mondanom, nem hozta meg a kellő változást. Az utóbbi évtizedekben két irány­zat érvényesült a megye sportjá­ban. A felszabdulás után egy-egy gjjj Havas Endre (balról) két számban nyert ifjúsági bajnokságot. spoortszerető testnevelő fanatiz­musa segített életre nagy ered­ményeket a megye Városaiban, nagyközségeiben, de különösen Kecskeméten. Úgyszólván előbb mutattak fel nagy eredményeket, s utána kérték a támogatást. Az utóbbi időszakban ennek a fordítottja érvényesült. Mi nyújtottuk az előleget azért, hogy megalapozzuk a sikereket. Ez az előlegzett sport- fejlesztés nem térül meg a be­fektetés arányában. A pénz csak egyik feltétel, s nem is az elsp. A legfontosabb a szakember, a lelkes társadalmi munkás sport- szeretete, aki saját meggyőződé­séből akar valamit csinálni. Ne­künk az ilyen embereket kell elsősorban támogatnunk. — Az anyagi támogatás nap­jaink egyik nehéz kérdése, ho­gyan érvényesül a sport pénz­ügyi segítése? — A megyei sporthivatal veze­tése ez évben felülvizsgálta a ko­rábbi évek támogatási rendsze­rét, amely bizony elég sók szub­jektív megítélést rejtett magá­ban. A megye sportmozgalmá­nak VI. ötéves fejlesztési kon­cepciójában vázolt szakmai fel­adatok eredményes megvalósítá­sa indokolttá teszi, hogy az álla­mi támogatás elosztási rendsze­re a jövőben korszerűbb legyen, a megjelölt sportpolitikai fela­datokhoz igazodjon. Abból az alapelvből indultunk ki, hogy az új támogatási rendszer mindenek előtt a szakosztályokban végzett, értékelhető munkát vegye figye­lembe. Mielőtt az új elosztási rendszer bevezetésre került vol­na, széleskörű vélemény nyilvá­nítást kezdeményeztünk a sport­vezetők és szakemberek köré­ben. Egyöntetű volt a vélemény, az új elosztási forma megfelelően ösztönzi a versenysport alapjai­nak szélesítését, az eredményes munkára való törekvést. Lehető­séget teremt arra, hogy az ala­csonyabb kategóriába tartozó, de eredményesen működő szakosztá­lyok is kapjanak állami támoga­tást. A megyei sportvezetés meg van győződve arról, hogy a sport­egyesületek számára biztosítható állami támogatós összege csak kis mértékben segíti az anyagi feltételek megteremtését. A célok eredményes megvalósítása érde­kében sportegyesületeink a jövő­ben is számítanak arra a társa­dalmi segítségre, amely az elmúlt években is jellemezte megyénk sportéletét — fejezte be nyilatkoza­tát Borszéki Lajos a megyei sport- hivatal elnöke. Két évvel ezelőtt Bordán Dezső, a magyar tormászválogatott veze­tőedzője a kiskunhalasi Túlit Pé­ter nemzetközi verseny után nyi­latkozta: — Fantasztikus! Amit ezen a versenyen Mészáros Csaba produ­kált, az már megfelel a nemzet­közi követelményeknek. Ha így fejlődik tovább, hatszeres tor­nász lesz. Véleményem szerint ő lehet a Los Angeles-i olimpia nagy felfedezettje. Való igaz, Paczolay Gyula ta­nítványa nem mindennapi tehet­ség volt. Többször nyert serdülő magyar bajnokságot, úgyszólván nem volt ellenfele ebben a kor­osztályban. Az ifjúsági magyar bajnokságon két szer után is a dobogó legmagasabb pontjára áll­hatott: talajon és az ugrásban bajnoki címet szerzett. Két évig volt a tagja az ifjúsági váloga­tottnak. Részt vett a Koreai NDK-ban megrendezésre került IBV-m, ahol ugrásban bronzér­mes lett, talajon pedig a negye­dik helyen végzett. 1980-ban ő lett Bács-Kiskun megye legjobb ifjúsági sportolója. Mészáros Csa­ba, aki ebben az évben töltötte be 17. életévét, a magyar torna­sport egyik legígéretesebb tehet­sége — volt. — Többször fájt a csuklóm, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azt hitlem, kisebb sérülésről van szó. Edzeni vi­szont kellett, nem is keveset. Mi, nek szépítsem a dolgot, túlerőlte- lés miatt csuklómat meg kellett műteni — emlékezett a szomorú napra Mészáros Csaba. Az operáció sikerült, a fiatal sportoló csuklójából kivették az úgynevezett holdas csontot, és műanyaggal pótolták. — Azt hittem, egy világ omlik össze bennem. Napokig nem tud­tam felfogni a hírt: soha nem tornászhatok! Hiányzott a torna_ termek világa, a versenyek iz­galma. Mészáros Imre, Csaba édes­apja sokáig gondolkodott, mit kellene, mit lehetne tenni, hogy a sajnálatos sérülés ne tegyen pontot egy nagy karrier végére. — A talaj volt Csaba legked­vesebb és legerősebb szere. Arra gondoltam, itt lehet valamit ke­resnünk. Nálunk, Magyarorszá­gon az akrobatikus torna most van feljövőben. Az egyéni verse­nyek során az ugrásban próbál­koztunk — mondta Mészáros Im­re, aki egyben edzője is fiának. — Az alapok megvoltak, csak a gyakorlatot kellett betanulni. Szaltók, csavarszaltók váltogat­ták egymást az edzéseken, és mondhatom, hogy soha ilyen fa­natikusan nem készült Csaba egyetlen versenyére sem, mint a vasárnapi országos sportakroba- tikai bajnokság. — Üjra versenyezhetek, ez szá­momra mindennél többet jelent. Érdemes volt dolgozni, és hinni édesapámnak, volt edzőimnek, barátaimnak. Soha nem szabad a reményt feladni! Mészáros Csaba az 1982. évi országos sportakrobaitikai baj- nt'fkság ugrószámában aranyér­met nyert. Hegedűs Géza Világelső szeretne lenni W A kiskunhalasi Garas Ildikó (a gát felett) nagy tehetségnek indult... Banczik István Juhász László, a Világhírű ma­gyar fogat-hajtás idei nagy felfe­dezettje. Bár három évvel ezelőtt Tisz-aalpáron kezdett hajtani, újoncnak számít az élvonalban­— 1981 áprilisában Tiszaalpá- ron már nem volt lehetőségem a versenyzésre, mert megszüntet­ték a lóágazatot — mondja. — Akkor ajánlották fel a lehetősé­get: Bugacon dolgozhatok, min­den segítséget megkapok. Azóta vagyok a Lenin Tsz SK verseny­zője. Volt három jó lovam, egyet meg vettünk, s elkezdtem őket hajtani. Az idén újabb két lóval kísérleteztem, de csak az egyik vált be. Az első eredmények ön­bizalmat adtak, ösztönöztek. Köz­ben a válogatott keretbe is meg­hívást kaptam. Előbb segédhajtó­ként rhentem a nemzetközi ver­senyekre. Nyitott szemmel jár­tam, igyekeztem minél többet ta­nulni. Aztán alig vártam, hogy itthon hasznosíthassam a tapasz, falatokat. Az idei felkészülésem jól sike­rült. Nyerni tudtam a kecskemé­ti és hortobágyi fordulókon- Az eredményeim alapján részt ve­hettem a világbajnokságon. Meg­lepetés ért, amikor a magyar csa­pat tagjaként jelöltek a váloga­tottba. Nagy volt a felelősség, bi­zonyítani kellett. És mégsem vol­tam ideges. Bíztam magamban, a lovakban. Abban, hogy az addig végzett munka nem veszhet kár­ba. Miközben örültem a csapat­ezüstnek, az egyéni bronzérem­nek, már azotn járt az eszem, mi­ként lehetne itthon megnyerni az országos bajnokságot. A dombó­vári harmadik fordulón arra tö­rekedtem: ne hibázzak, mert le­szorulok a dobogóról. Milyen megkönnyebbülés volt! Fenn ma­radtam. A legtetején .. • Álmok, vágyak? Nem is tu­dom ... Bízom magamban, mert keményen dolgozom. Szeretném megvédeni az országos bajnoki cí­met. s ha igaz, 1984-ben Magyar- országon lesz a világbajnokság. Ugye, nem túlzás, ha azt mon­dom: világbajnok szeretnék len­ni... B. I. Levél a bajnokokhoz NAGY MARIANN és SZABÖ LÁSZLÓ magyar bajnokoknak MHSZ Kiskunsági Erdész Lö­vész Klub KECSKEMÉT, Zója utcai lőtér Kedves Mariann és Laci! Ked­ves Barátaim! Talán furcsának találjátok, hogy a Petőfi Népe olvasóinak nagy nyilvánossága előtt fordu­lok Hozzátok, abból az alkalom, ból, hogy országos bajnokságot nyertetek. Teszem ezt azért, mert úgy érzem, az én személyes örömöm talán átsugárzik a nyil­vánosságra is, és egy nagyobb kö­zösség öröme megsokszorozhatja az erőtöket. Mélyítheti felelőssé­geteket klubotok jövője, de a megye és az ország lövészsportja iránt is. Teszem ezt azért is, hisz ez nem a nagy tömegek rendsze­resen űzött, de nem is ujjongva ajnározott sportja. Éppen ezért vannak pillanatok, amikor az örömben közüggyé válik, s a ti bajnokságotok most az. Életem úgy alakult, hogy nap­jaim könyvek között, az írógép­pel farkasszemet nézve és lehető­leg érvényes gondolatokért küzd­ve telhetnek otthonom magányá­ban, és nincs időm, hogy ezt a teljes embert és határtalan önfe­gyelmet igénylő sportot Veletek űzhessem; mint tehettem azt ko­rábban■ Tudnotok kell mégis, hogy nem feledkeztem meg Róla­tok. Lélekben sokszor ott vagyok a lőtéren. Laci ott áll a kettes lő­állásbán; belenéz a távcsőbe, a tábláról elvesz egy lőszert és tölt. Az önmagára utaltságnak ebben a kezdeti pillanatában komoly lesz, tán kissé szomorú is, mint minden ember, aki személyisége teljes igénybevételére készül. Kitámaszt, nyújtott karral, szép egyenletesen emeli a pisztolyt, s megtartja annak a távoli fekete körnek az alsó széle közepén; azon az egyetlen lehetséges pon­ton, ahonnan az ólom a tízes kör­be kell repüljön. Ott izzadok Ve­letek a harmincfokos melegben a vastag posztókabátban, magas­szárú bakancsban, Mariann. Tiéd a hatos, az enyém a hetes Ipállás. Kiemeled a vállgödörből a stan­dard puska tusát, töltesz, és Te is elkomorulsz egy pillanatra, aki mindig mosolyogsz, virgonckodsz, ahogy az egy tinihez illik; de egy ponton látom, hogy tényleg ön­magad vagy, minden idegszálad küzd azért, hogy ötven méterről annak a kis távoli fekete pont­nak is a néhány milliméteres kö­zepébe küldhesd az ólmot, még­pedig abban az egyetlen lehetsé­ges pillanatban cselekedve. A tel. jes személyiség küzdelme ez az egyetlen lehetséges pillanatban való cselekvéssel? Ez a sportlö­vészet? Ez. Talán az önismeret művészete is? ... Töltök- Karom és vállam már nem érzem. Kel­lemesen húz a fegyver súlya. A zárt irányzék körében megjele­nik a célzóhasáb, abban a másik kis körben, és rááll a céltábla fe­ketéjére, s jön a pillanat: min­dent elfeledek, s csak az az egy marad, hogy akkor, és pontosan oda. Gyerekek! Delet harangoznak. Befejezem a mondatot, s elme­gyek, megnézem bajnoki dicsősé­geteket szerényen demonstráló fényképeiteket annak az áruház­nak a kirakatában. Változatlan barátsággal köszönt Benneteket, s további méltó sportsikereket kíván: Csató Károly egykori klubtársatok Kecskeméten, 1982. december 24-én. 9 Szabó László 9 Nagy Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents