Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

1882. december 22. • PETŐFI NÉPE • 5 KAMARASZÍNHÁZI BEMUTATÓ Modem maratoni? • Szélyes Imre (Nerval), Lamanda László (Ducasse). (Straszer András felvételei) Három ember — egy paraszt­fiú, egy vasipari munkás, egy fő­könyvelő-helyettes — fut a két- ségbeejtően távoli cél felé. Har­sonaszó, fennkölt ünnepélyesség, szép eszmék szinte idilli hival­kodása: maratoni döntő az olim­pián. Szeretnénk hinni; vala­mennyien győzők. Iszonyú kíno­kat vállalva bizonyítják: az em­ber több csontok, izmok, szöve­tek összességénél. A maratoni fu­tók elsősorban önmagukat pró­bálják legyőzni. Ezért áldoznak életükből éveket, mondanak le ezernyi örömről. Hárman futnak Confortes (Lit- vai Nelli fordításában) Magyar- országon először Kecskeméten bemutatott színdarabjában. A 23 éves Ducasse először, a 45 esz­tendős Nerval utoljára vág neki az értelmetlenül hosszú távnak. Csak az egyedül tehetséges Rim- baud-nak lenne esélye a győze­lemre. ha lelki adottságai har­monizálnának fizikai képességei­vel. összeverődnek a bolyban és futnak, futnak, futnak. Együtt! Már-már lelkesedünk: a farkas­törvényű világban a közös vállal­kozás, a közös cél mind össze­hozza a három eltérő társadalmi helyzetű, korú. különböző gon­dolkodású férfit. Énekük szerint a megosztott dicsőséget választ­ják a magányos bukás helyett. ..Három bajtárs fut az éjszaká­ban, — hogy legyőzzék a napot, — hogy megtalálják a szeretet csendjét, — három jó barát har­col a zajban.” Ez az összhang emelné a kis csapatot a fogyasz­tásra, az élvezetekre, a mitkapok hajszolására berendezkedő világ fölé? ök tüdnák a titkot? Ideák nélkül fabatkát sem ér az egész? A maratoni táv leküzdése gye­rekjáték az ..éld a percet” csábí­tásának legyőzéséhez viszonyítva. Fölnagyított képernyő előtt futtatja a három hősjelöltet Tö- möry Péter rendező és Probstner János díszlettervező. Szenzációs lelemény. Folyvást-folyvást har­sog a reklám. Ezt vedd, azt vá­sárold. de a Három Férfi ügyet sem vet az ajánlatokra. Mintha a Készülékben látható világ len­ne az igazi, a futás, a kigondolt az irreális. Várom, melyik dráma lobban ki a pompás indításból. A csapa­tot teremtő Harmónia széteséséé? Alig halkul el a Himnusz, kide­rül. hogy a parasztlegény gyor­sabban szeretne futni a többiek­nél. Az öreg még a szerszámla­katos tempóját sem bírja. Netán a bámészkodó, minden erőfeszí­tést lekicsinylő tömeg és az Aka­rók konfliktusának drámai üt­közete ez a maratoni? Confortes világában nincsenek hősök. A pénz, az érdek min­dent elrohasztott. A maratoni fu­tók is elgáncsolják egymást. A helyezkedő, a végső nagy erőfe­szítésre képtelen melós is átko- zódik. „Minden elrohadt... sem­minek nincs értelme. Egy budi az egész." A többiek is sorban bizonygatják: prostituálódott az olimpia, minden. Mind keveseb­bet törődnek a futással, mind többet a föltoluló emlékekkel. A fogyó energiát pitiáner ügyeske­déssel, csalásokkal pótolják. Ak­kor lepleződnek le csontig, ami­kor a többiek pálya tévesztése miatt váratlanul győztesnek lát­szanak. Kiderül, hogy a marato­ni a számukra is az érvényesülés eszköze. Luxusra, gazdaságra, ha­talomra, szerzésre vágynak. A külsőleg, belsőleg lezüllött futók elől az utolsó pillanatban más kaparintja meg a babért, (meg a pénzt, meg a pénzre vált­ható hírnevet). Ki más futhatna be győztesen a célba, mint a fia­tal. a bennfentes Szpíker. És fel­harsan újra a himnikus induló, készülődnek a második marato­nira. Mintha egy csúfondáros „ember küzdj és bízva bízzál” összegezéssel zárulna a Maratoni. Kár, hogy a színpadot kitűnő­en ismerő Confortes sem futot­ta végig a távot. Hatáskeltő ötle­tekért föladta a nagy dráma ki­hívását. A kecskeméti előadás a színdarab értékeit érvényesítve, méltó tagja a kamaraszínházi be­mutatók színvonalas sorozatá­nak. A moralizáló, olykor köz­helyszerű fejtegetésekkel Tömöry sem nagyon tudott mit kezdeni, noha mindvégig érzékeltette a futás kettős jelentését. Nemcsak a maratoniról van szó; a min­dennapi életküzdelmekről is. Kitűnő színészeket talált a kü­lönféle típusok megjelenítésére. Lamanda László, Kiss Jenő, Szé- lyes Imre összjátéka feszült pil­lanatokat teremt a kamaraszín­házban. Mintha Csák Zsuzsának és Monyók Ildikónak találták volna ki a utv-dizőz” szerepeket. A zenei betétek Hóhti Györgyöt dicsérik, a jelmezek Szakácsi Mártát. A helyi vonatkozású, ironikus reklámszövegek azt sugallják, hogy nálunk is futhatták volna ezt a maratonit. Illúzióim fogy­tával. csalódásaim sűrűsödésével sem hiszem el azonban, hogy minden emberit kifakít, elfony- nyaszt ez a modern világ? Con­fortes aggodalmainak tolmácso­lásával arra ösztönöz a színház, hogy jobban ügyeljünk kis és nagy maratonjaink természetes tiszta­ságára. Heltai Nándor • Szélyes Imre (Nerval), Lamanda László (Ducasse), Rimbaud (Kiss Jenő). MIT TEHETÜNK A PÁLYAVÁLASZTÓKÉRT? Baján már tudják a választ A boldogság némelyek szerint nem több, és nem kevesebb, mint hogy valaki megtalálja helyét az életben. Nagy kérdés persze: hogyan érhető el, hogy mindenki olyan pályára kerüljön, amelyik megadja a számára az alkotás örömét? Nem állítható, hogy Baján már tudják a választ, de az biztos: az intézmények tucatjai fáradoznak az említett cél érdekében — ez derül ki abból a tájékoztatóból, amelyet a városi tanács és a já­rási hivatal művelődési osztály- vezetői terjesztettek nemrégiben a városi-járási pártbizottság vég­rehajtó bizottsága elé. A legtöbbet ez ügyben termé­szetesen az általános iskolákban tesznek, amelyekben már hagyo­mánya van a pályaválasztási ki­állítások és -vétélkedők rende­zésének, az üzemlátogatások szervezésének. Eredményesen mű­ködnek a munkahelyekre kihe­lyezett pályaválasztási szakkörök is: számuk az utóbbi három év során 8-ról 13-ra növekedett. A legtöbb végzős osztályban szer­veznek olyan szülői értekezletet — még a döntés, azaz a jelent­kezési lapok kitöltése előtt —, amelyen a környékbeli középis­kolák, szakmunkásképző intézetek és munkahelyek képviselői adnak információkat az általuk nyúj­tott lehetőségekről. E lehetőségek ugyan még tá­volról sem esnek egybe a pálya- választók (illetve szüleik) igé­nyeivel —, akiknek körében to­vábbra is óriási vonzerőt gyako­rol néhány jó hangzású, de évek óta telítődött „divatos” szakma —, ám a kettő tagadhatatlanul közeledik egymáshoz. Bizonyítja ezt egyebek mellett az is, hogy az elmúlt öt évben a jelentkezé­sek megközelítették az illetékes szakemberek által javasolt arányt: az általános iskolát el­végzők 45 százaléka a középis­kolákban, 55 százaléka pedig a szakmunkásképző intézetekben ta­nult tovább, örvendetes jelenség továbbá, hogy ugyanezen időszak alatt csökkent a továbbtanulásra nem jelentkezők száma: a városi iskolákban a végzősök 2,1 szá­zaléka, a járási intézetekben pe­dig 6,2 százaléka sorolható ebbe a kategóriába. Gond azért' így is akad jócs­kán, és közülük egyet így fogal­maz meg a tájékoztató: a fel­gyorsuló munkaerő-átcsoportosí­tások miatt újabban még azok a munkahelyek sem tudnak gondos­kodni a megfelelő szakember­utánpótlásról, amelyek pedig ko. rábban eredményes munkaerő­gazdálkodást folytattak. A munkaerő-szükséglet hosz- szabb távra való megtervezése különösen a mezőgazdasági, jel­legű munkahelyek esetében hiányzik. Ez nagy terhet ró az állami gazdaságokra, közülük is főként a mezőgazdasági kombi­nátra, amely a környékbeli ter­melőszövetkezetek részére is kénytelen képezni szakembereket. Ehhez hasonló jelenség az ipa­ri vállalatok körében sem ritka­ság: a Finomposztó Vállalat nagy gondot fordít ugyan ,a szövő-fo­nó szakmunkásainak utánpótlá­sára, de hogy egyszer a karban­tartó részleg villanyszerelői is nyugdíjba mennek, ezt hajlamo­sak figyelmen kívül hagyni — az igényüket legalábbis nem je­lentik. A Ganz Villamossági Mű­vek készülékgyárát hozza ugyan példának, de általános érvénnyel állapítja meg a tájékoztató: „A munkaerőigény pontosítását aka_ dályozza az a tény, hogy a vál­lalatoknak nincs naprakész mun­kaerőmérlege.” A fentiekre való tekintettel az előrelépést szolgáló teendők sorá­ban a következőket is megemlí­tették: A pályaválasztást segíteni kell oly módon is, hogy a tanu­lók az eddiginél alaposabban is­merjék meg a termelő üzemeket és a különböző szakmákat, s en­nek érdekében több lehetőséget kell teremteni a szünidei munka- vállalásokra. Szorgalmazni kell, hogy a vájjalatok készítsenek naprakész munkaerőmérleget, mert ezzel hatékonyan segíthetik a szükséglethez igazodó szakem­berképzést. K. J. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Szakkör Izsákon 1982 év elején az 1949. sz. Táncsics Mihály Űttörőcsapat egyik csapattanácsgyűlésén felmerült az igény a csapat emlékeinek összegyűjtésére. A megbízatást a művelődési ház úttörő szakköre és a csa­pattörténeti munkabizottság kapta. Hová is helyezzük el a gyűjteményt? — ez volt a legnagyobb gond. A sok ötlet közül az iskola udvarán lévő vasúti személykocsi „elfogla­lása” bizonyult a legjobbnak, hisz azt a csapat kapta a MÁV-tól még 1978-ban. Hoz­záláttunk a munkához. A ko­csi ülőhelyeinek egy részéből — azokat kiegészítve — be­mutató asztalok váltak. Ko- pácsolt a kalapács, visított a fűrész a gyermekkezekben. A terv szerint haladt minden. A fölösleges berendezést ki­szereltük a kocsiból. Három­ajtós üveges szekrénynek is jutott hely. Az ablakokra függöny került, megvarrták a lányok a gyakorlati foglal­kozás szaktantermében. Lel­ke^ munkával tágas helyisé­gét kapott a csapattörténeti múzeum. Megindult a gyűjtés. An­nak színtere: fiókok mélye, szekrények zuga, padlások rejtekhelyéi stb. Előkerültek régi oklevelek, rajnaplók, raj zászlók, kürt, dob, képek, diafilmek, s más tárgyi em­lékek. A honismereti tagok többségében diákotthonos ta­nulók, akik ha kellett, res­taurálták a tárgyakat, majd ízléses elhelyezésen fáradoz­tak. Nemcsak a honismereti ta­gok, de az úttörőcsapat min­den tagja büszke a csapat­történeti múzeummá alakí­tott vasúti kocsira és annak napról napra gazdagodó gyűj teményére. Kovács Gyula tanár ált. isk.. Izsák Csávolyról jelentik: 1. Megalakultak... Hosszú szünet után igazgatónk vezetésével ismét megalakult a honismereti-helytöréneti szakkör a csávolyi úttörőcsapatban. önként vállaltuk, mintegy hú­szán a felső tagozatból, ezt a megtisztelő munkát. Szeretnénk jobban megismerni a falut — Csávolyt —, amely­ben lakunk, a környékével együtt, s persze a haza legnevezetesebb történelmi, helytörténeti, nép­rajzi és egyéb hagyományait, tá­jait. A múlt mellett a községi krónikából napjaink eseményeit és a jövő alakulását is figyelem, mel kísérhetjük. Titkos szava­zással megválasztottuk a szak­kör tisztségviselőit, önkormány­zati szervünket. Rajtunk1 múlik, milyen eredményeink lesznek év végén. Mi a vállalásunknak sze_ retnénk becsületesen eleget ten­ni. Nagy Géza szakköri titkár 2. Tervezgetnek... Szakkörünk kitaposott ösvé­nyen szeretne tovább haladni, de vannak új terveink. Néhá­nyat közülük. Csávoly község felszabadulásának 40. évforduló­jára szeretnénk az alagsorban látható makettet kiegészíteni, s az azóta történt változásokat je­lölni egy térképen. Az 1974-ben működő szakkör­nek volt egy házi sajtója, mely „Csávoly község honismereti szakkörének értesítője” cím alatt jelent meg. időszakonként. Eb­ben a szakkör életéről, Csávoly községről olvashattunk. Mi ezt az újságot is szeretnénk felújíta­ni, melyhez a tanárok segítségét kérjük. 1983. januárjában kiállítást rendezünk, melyre minden ér­deklődőt szívesen várunk. Ez al_ kálóm lesz az egyéni gyűjtemé­nyek bemutatására. Műsorokat, vetélkedőket ter­vezünk. Egy-egy foglalkozásunk­ra vendéget hívunk, ez lehet gyermek, illetve felnőtt. Más is­kolák' honismereti szakköreivel tapasztalatcserét tervezünk. Gáspár Borbála szakköri elnök • Munkában az izsáki szakkör tagjai. AZ EGYMILLIÓ KERT ORSZÁGA Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaság A1 3 millió 880 ezer lakosú Moldávia hatalmas gyümölcsö­sökkel ékesített „kertország”. Fővárosa Kisinyov. Mindent, amit ezen a dombos, termékeny földön nem vetettek be ga­bonával vagy ipari növénnyel, szőlőskertek, alma, körte, szilva foglal el. A köztársaság 33 ezer 700 négyzetkilométer­nyi területén —f a helybeliek szerint, — több mint egymillió kert található. A gyümölcsösök néha kilométereken keresztül húzódnak. A régi hagyományt követve a családapa minden gyermek születésekor ültet néhány gyümölcsfát. Mire felnő­nek a gyerekek, megnőnek a fák is. Azt tartja a mondás, hogy örömet, egészséget és szerencsét hoznak a házhoz. A korszerű mezőgazdasági ter­melés az utóbbi években a nagy méretek irányában fejlődik. É%- dekes kísérletek folynak a gaz­dasági egyesülések szervezésével. A köztársaság kolhozai és szov- hozai részvényes alapon a szako­sított leányvállalatok egész há­lózatát hozták létre, így néhány termelési ágra szakosodó, kitű­nően jövedelmező gazdaságokká váltak. Sok moldáviai kolhoz és szovhoz egyidejűleg 7—8, olykor 10—12 gazdaságközi vállalatnak. • A főváros, Kisinyov új házai. szervezetnek és egyesülésnek a részvényese. Az egyik legutóbbi újdonság az úgynevezett területi agráripari komplexum, amelyhez több mezőgazdasági, ipari, szál­lítási, kereskedelmi és építési vállalat tartozik. A moldáviai kí­sérlet sikeresnek bizonyult, és a Szovjetunió más vidékein is meg­kezdték a bevezetését. A köztár­saságban az élelmiszeripar el­sőbbséget élvez a többi iparággal szemben, de ma már egyre nép­szerűbbek első osztályú ruházati scikkei, műanyagai, műszerei és gépei. Az utóbbi 40 év alatt a köztársaság ipari termelése negy­venszeresére nőtt. Moldáviában kidolgozták a földtartalékok kihasználásának és megőrzésének 2000-ig szóló álta­lános tervét. E szerint a mai szűzföldeket is termővé teszik, nagy részüket felszántják, vagy gyümölcsösöket, szőlőültetvénye­ket telepítenek rajtuk. Hogy a városok és falvak területigényes terjeszkedését megakadályozzák, előnyben részesítik a magasépít­kezést, ezzel egyidöben felszámol­ják a kis településeket: lakóik nagyközségekben kapnak otthont, így 40 ezer hektár föld szabadul fel. Kidolgozták az agro- és hid­rotechnikai, az erdei talajjavítá­si munkálatok terveit is. Új er- dősávokat telepítenek, és fejlesz­tik a teraszos földművelést. A földművelésre kevésbé alkalmas területeken 30 ezer hektárral nö_ vélik az erdőt, 20 ezer hektáron pedig létrehozzák a Moldáviai Nemzeti Parkot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents