Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
4 9 PETÜFI NSPE • 1982. december 21. Nem mindegy, milyen áron A sertéstenyésztés fejlesztési programja a hatvanas évek végén indult. Legfőbb célja az úgynevezett sertésciklus megszüntetése, az egyre magasabb szintű, folyamatos lakossági ellátás biztosítása és az exporttervek megvalósítása volt. Régebben a szabadpiaci árak kereslet-kínálat alakította mozgása nyomán a túl gazdag állományú esztendőket hiányokkal terhes évek követték a túlkínálat okozta csökkenő felvásárlási árak miatt. Ez persze visszafogta a tenyésztési kedvet. A megoldást a modern, iparszerű- termelő- bázis mgteremtése jelentette. A program során — 1975-ig — 284 új nagyüzemi telep létesült. A vágósertés-termelés 1970 és 1980 között 691 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára emelkedett, s Magyarország felzárkózott a fejlett sertéstenyésztéssel bíró nemzetekhez. Olyannyira, hogy az egy lakosra jutó sertéshústermelésben Dánia után a második helyet foglaljuk el a világ országai között. Az ágazat fejlődésének közelmúltjáról, s a jövőről kérdeztük dr. Kovács József profesz- szort, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárát. — A teleprendszerek kialakításakor elsősorban a technikai problémák megoldásával törődtek a tervezők, s figyelmen kívül hagyták az állatok biológiai igényeit. Nem rendelkeztünk kellő nagyüzemi tapasztalatokkal, ezért túlzott műszaki szempontok érvényesültek a racionális meggondolás helyett. A sokféle hizla- lási mód, a teljesen zárt teleprendszer nem alkalmazkodott eléggé a 'nagy teljesítőképességű fajták biológiai, etológiái szükségleteihez. Így az üzemi teljesítmények nem feleltek meg a tenyészállatok génanyagában meglevő képességeknek sem a szaporulat, sem pedig a súlygyarapodás terén. Ma már tudjuk: a genetikai állomány tartás- technológiájához kellett volna szabni az iparszerű telepeket, és nem fordítva. — A ciklikusság kiküszöbölését és a mennyiségi fejlesztést a program sikerrel hajtotta végre? — Igen, ezek az eredmények vitathatatlanok. De nem ökonomikus irányban léptünk előre. A telepek zöme például — a fűtőanyagok akkori viszonylagos olcsósága miatt — energiát nem kímélve oldotta meg a szaporítást és a hizlalást. A nagyüzemek a beruházásokra először hetven, később ötven százalékos állami támogatást kaptak. Sokhelyütt — némi túlzással — légkondicionált, ablak nélküli, teljesen zárt istállók létesültek, vas- és fém- felszereléssel. Ezek a telepek a folyamatosan növekvő költségek: az energia-, anyag- és eszközárak miatt egyre drágábban termeltek. — Äfi tehát most a fejlesztésben követendő út? — Alkalmazkodni kell a szállások átalakításakor, az új istállók létesítésekor az állomány biológiai igényeihez, hogy mind jobban kihasználhassuk az állatok genetikai adottságait. A hagyományos tartás értékes elemeinek és a modern formáknak az ötvözete adja azokat az iparszerű, nagyüzemi telepeket, amelyek a gazdaságos- sági számítások szerint is megfelelnek a kor követelményeinek. A speciális kutatási körülmények között elért f eredmények, szintek persze teljesen nem érhetők el a napi termelési gyakorlatban. De megközelíthetők. A soron levő feladatok egyszerűsítést is jelentenek. Olcsóbb eljárásokat, hosszabb élettartamú istállóberendezéseket, a természetes anyagok — például a fa — fokozottabb alkalmazását. — Az előrelépéshez megfelelő fajták is szükségesek. Hogyan állunk e tekintetben? — Fajtaválasztékunk — a genetikai munka eredményeként — világszínvonalú. De nagyon fontos mindenütt az adott feltételeknek leginkább megfelelő fajták kiválasztása, Hiszen ez az alapja a hozamoknak. A meglevő iparszerű záyt épületek kiválóan alkalmasak a ..kényes” korban levő állatok elhelyezésére. A kevésbé igényes fajtáknak viszont fűtés nélküli, természetes szellőzésű, egyszerűbb szállásokat érdemes építeni. — Vannak-e jelei ezeknek a törekvéseknek? — Á gazdaságok fejlesztő munkáját ma már az ésszerűségre, a takarékosságra való törekvés jellemzi. Az, hogy az állomány minél olcsóbban érezze jól magát, minél kisebb ráfordítással hozza a hasznot szaporodásban, gyarapodásban egyaránt. Végezetül még egy gondolat: az ágazat teljesítménye, munkája — beszámítva a háztáji és kisegítő gazdaságokat is — meghatározó állattenyésztésünkben. A férőhelyek számát, a levágott hízók, az előállított sertésHús mennyiségét nézve dicséretesek az eddig elért eredmények. Ä mennyiségi fejlesztést most már a minőségi, ökonomikus szakasznak kell követnie. Mert nem elég a húst csak megtermelni. Arra is figyelni kell, hogy milyen áron ... D. L. Lencsék tisztítása ultrahanggal Ultrahang segítségével tisztítja az optikai lencséket, prizmákat az a berendezés, amelyet kisinyovi szakemberek fejlesztettek ki. Nincs szükség többé a gyúlékony folyadékok — benzin, alkohol, aceton — alkalmazására a lencsék tisztításánál. Az új berendezés segítségével meggyorsították a lencsék és prizmák megmunkálását és javították a termékek minőségét. GONDOK. EREDMÉNYEK A KEREKEGYHÁZI DÓZSA TSZ-BEN Segítenek a melléküzemágak • A kerekegyház! lányok, asszonyok készítik a nyugati exportra kerülő konyakos meggy díszdobozait. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok közé sorolt kerekegyházi Dózsa Tsz vezetőinek és tagjainak igen sok gonddal kellett megküzdeniök ebben az évben. A fagy, az aszály és a jégverés miatt igen alacsonyak voltak a termésátlagok, hiába követtek el mindent a termelési technológiák betartásáért. Mindezek ellenére a közös gazdaság 32,9 millió forintos termelési tervét várhatóan 33,6 millió forintra fogja teljesíteni. Hogyan sikerült ellensúlyozni a jelentős kieséseket? — erről beszélgettünk a napokban Cziliné Kovács Klárával, a tsz elnökével. — Nem volt könnyű úrrá lenni a gondokon, de sikerült — mondta az elnökasszony. — Mindenekelőtt tagjaink szorgalmas, lelkiismeretes munkája eredményeink egyik fő forrása. A növénytermesztés kieséseinek egy részét az állattenyésztés pótolta. Nevezetesen az, hogy míg tavaly a 151-es létszámú tehénállományunknál 3504 liter volt a fejési átlag, az idén sikerült elérni a tehenenként! 4 ezer litert. Ehhez hozzájárult a tehenek gondosabb ellátása és a jobb minőségű takarmány. Ez utóbbi is némi magyarázatra szorul. A korábbi években, jórészt elöregedett MiTZ-ink a takarmány betakarítását nem tudták elvégezni optimális időben, úgy, hogy annak minősége ne csökkenjen. Tavasszal vásároltunk egy nagy teljesítményű K 701-es traktort és ez lehetővé tette a különböző takarmánynövények kitűnő minőségben való betakarítását. Eredményeink növelését jól segíti az is, hogy továbbléptünk tagjaink állandó foglalkoztatásának megvalósításában. Pénzügyi egyensúlyunk megtartásában sok segítséget nyújt 1975 óta a lakatosüzem. Itt 4T-en dolgoznak, hagyományos terméküknek mondható a házi 'Vízellátó-berendezés, amelyből az idén is több ezer darabot gyártanak. Árbevételi tervük 5,7 millió forint, ezt 100 ezer forinttal túlteljesítik. Hosszú évek óta foglalkozik a tsz fuvarozással. A Tejipari Vállalat részére három tartályosgépkocsink dolgozik, egy pótkocsis UFA a lakatosüzem rendelkezésére Sll, egy pedig a lakosság szállítási igényeinek kielégítését végzi. A múlt év novemberében rövid betanulás után hatan kezdték meg a Petőfi Nyomda lajos- mizsei telepe feszére a dobozgyártást. Az irodaépületben, egy kihasználatlan helyiségben láttak munkához, s az általuk készített dobozokkal a megrendelő elégedett. Jelenleg tizenhatan dolgoznak — a csúcsmunkák idején részt vállalnak a mezőgazdasági tevékenységből — és az év végéig 420 ezer forint lesz az árbevételük. Ezt a részleget — sajnos — nem tudjuk bővíteni, pedig jelentkező és munka is lenne, de nincs több helyünk, építésre meg nincs pénzünk. Néhány hete, november közepén a községben létesítettünk egy új melléküzemágat, amelynek tevékenysége iránt jelentős az igény. A gazdaság egykori szeszfőzdéjének épületében, amely hosszú évek óta kihasználatlan volt, létrehoztuk a háztartási kisgépjavító és tekercselő részleget. Az itt dolgozó tíz szakember alig győzi a sok mosógép, centrifuga és egyéb eszköz javítását. Ez az új részlegünk az év végéig várhatóan eléri a 450 ezer forintos árbevételt — mondta befejezésül az elnökasszony. O. L>. f: Az eladáshoz kell a latin! Ha valaki figyelmesen olvassa a lapokban a gazdaságpolitikával kapcsolatos tudósításokat, egyre többször találkozik egy eddig jórészt ismeretlen szóval, a latin eredetű diverzifikációval. Meg kell barátkoznunk vele, hisz lassan éppúgy bevonul a gyakran használt fogalmak közé, mint a már ismerősünkké vált innováció, import vagy épp a mobilitás. Mit is jelent ez arSzó? A meghatározás szerint: a vállalatok termelési profiljának, termékválasztékának szélesítése a várható értékesítési lehetőségek jobb kihasználásáért. Esetünkben tehát azt, hogy amit gyártani tudunk és a piacon eladható, azt gyártani kell. Illetve kellene, hiszen mint egy országos tanácskozáson elhangzott, korántsem élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek „a viszonylag diverzifikált termékösszetételünkből” adódnak. Hogy hol lehetne változtatni? Erre is volt tanács: elsősorban a kisüzemek, kistermelők termékeinek számát, a népművészeti ruházat, a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek szerepét kellene növelni. Szóval a recept adott, most már „csak” alkalmazni kell. Fő cél az export növelése. Ezt többféleképpen lehet elérni: vagy olcsóbban termelünk, mint mások, vagy jobbat, illetve olyat kínálunk vételre, amit más nem. Sokáig ilyen termékünk volt az alma, aztán a baromfi, a sertés. Ezek ma sem kerültek le az exportcikkek listájáról. A sertés mellé a vágónyúl és a -galamb is bekerült az exportképes termékek körébe. Utóbbiakat szinte teljes egészében a háztáji és kisegítő gazdaságok adják. Az áfész-szakcsoportokon keresztül a méhészek is bekapcsolódtak a munkába, lépesmézet küldenek tőkés országokba. A lőtt- és élővad exportja is nőtt az elmúlt időszakban. Nemcsak a kistermelők, hanem a termelőszövetkezetek termékeiből is csak akkor kerülhet viszont egyre több kivitelre, ha tudják, mit lehet eladni. A szállítások külföldre fokozhatok a szövetkezet érdekeltségének növelésével, tehát a nagyobb export árvisszatérítéssel, esetleg a közvetlen exportjoggal, például hagyma vagy baromfi esetében. A háziipari termékeknél már korábban érezhető volt ez a piacfelé fordulás, a magyar nép- művészeti cikkek már régóta exportképesek. Csak éppen azt kell felismerni, hogy nem mindegy, mikor, mit készítenek. Van ahol a hagyományos termékeken túl a tőkés bérmunka adta lehetőséget is felkutatták. Az új termékek eladásához tehát kell, hogy mások is ismerjék meg az új fogalmakat. Persze, akárhányan kívülről fújhatják a meghatározást, hogy mit jelent a diverzifikáció, ha nem tudják azt mondatba illesztve, ékesen „magyarul” alkalmazni. Maradva a nyelvtanulásnál, ez persze csak akkor megy, ha van könyv, ha nem hiányzik a szótár, és ugyanígy a kitartás a tanulóból, s ha elég következetes, szigorú a számonkérés. Fejszés Edit SZOLGÁLTATNAK-E A SZOLGÁLTATÓK? Késes-köszörűs műhelyekben decemberben Dohányüzletek ajtaját nyitogatják olyan sűrűn, mint mostanában a késes- és küszörűsműhelyekét. Miért ez a búcsújárás? Sok sertés vére elhullott már decemberben . . . és hányszor megcsörren még a kés a tálban az év végi disznótorok reggelén! No, meg itt a karácsony; csorba, életlen háztartási eszközükkel mire menne a szorgos háziasszony? Rozsdás az olló, de jó ! Jávorka István műhelyében, a kecskeméti Bocskai u. 1. szám alatt nyáron főleg ollókat élez. De ahogy halad a télbe, az üzletajtó kilincse nem pihen. Véső. Balta. Lószőrszerszámok a megye különböző községeiből. Kaparok és lónyíróollók, elsősorban Kiskunmajsáról. Hajnyírógépek. Húsdarálókések és -rostélyok. Régi bajonettből házilag készített kések. Évtizedes, rozsdás ollók. De olyan erősek, hogy tulajdonosaiknak még ma is megéri, hogy ezeket az anyai, vagy nagyanyai vágóeszközöket újraélez- tessék. (Nézegetem Jávorka Istvánnal, a mai manikűrkészletből való ollókat. Bizony, sírva fakadna hitványságuk látván, aki évtizedekkel ezelőtt jó ollót adott ki a kezéből!) De találni itt korcsolyát Veszprémből és Székesfehérvárról, meg derelyevá- gót is. S hogy jó hírben áll a műhely, jelzi: az egyik megrendelő nem sajnálta a fáradságot, az ország egy másik részéből, Nyíregyházáról utazott ide. 9 Jávorka István soron kővetkező munkadarabja egy korcsolya. • „A kiskésit! Ennyiféle kés?” Olykor még Szívós János is csodálkozik a változatok láttán. • Besze István kisiparos a a kiskunfélegyházi háztartásokat látja el szolgáltatásaival. Nyílik az ajtó. Helvéciáról Mészáros István érkezik, hogy feleségének tésztametélőkést vegyen. Ismerősként tér be. Sertés vágáshoz szúró- és kaparakást azelőtt itt vásárolt. Köszörültetni is idejár. Az okieyél kötelez Hat ezüstkóst hoz egy férfi. Százötven-kétszáz évesnek mondja az. evőeszközöket. Az egyiknek a nyeléről már levált a lemezborítás. Ám a pengerész jó állapotban van. Megéri, hogy a késekkel hozzáértő szakember foglalkozzon. Az apáról fiúra szálló mesterségnek a Jávorka családban immár százéves hagyománya van. A falon, bekeretezve, oklevél, mely hírül adja az utókornak: „Az 1925. lévi jKecskeméti Iparostauonci és Segédmunka Kiállítás Bíráló Bizottsága Jávorka István késes segéd urat tiszta, pontos, ízléses kivitelű munkájáért Aranyérem első díjjal tüntette ki. Kecskemét, 1925. évi július hó 112—15. I Szabó Sándor ipartestületi elnök.” Az unoka, Jávorka István, munkájával arra törekszik, hogy ezt a jó hagyományt folytassa. Gyorsan és pontosan Szívós János, az Aradi vértanúk terén öt éve az egyetlen késes-köszörűs a kecskeméti Széchenyi- városban. Tapasztalatból tudja: szakmájában a legfontosabb a gyors szolgáltatás. Látogatásunk délutánján, 15 órakor valaki átadott neki egy disznóölőkést, hogy „Elvállalná-e az élesítésüket 17 óráig?” Szívós János igent mondott. A kért időre elvégzi a munkát. igen sok háziasszony látogatja a műhelyét. Tompa késeket, ollókat, meg húsdaráló-alkatrészeket hoznak. Ahány konyhakés, annyiféle. Annyiféle megmunkálást kíván. Amit számonkérnek: hogy az él erős, tartós legyen. Kovács Jánosné, a Buday Dezső fasorból — most érkezett — elégedett a késes-köszörűs munkájával. Gyakran jön ide dolgoztatni. A látottak alapján azt hihetnénk, hogy a köszörűs munkája kizárólag a háztartási eszközökre korlátozódik. Holott nincs így. És a szikék ? Szívós János, az időközben elhunyt Szabó Lajos nyugdíjas főmérnökkel, az MTESZ volt elnökével szorgalmazta a drága valutáért beszerzett, de használat után eldobott orvosi szikék újraélezését. Annakidején 150 ilyen, újjáfent szikét küldtek el kipróbálásra, véleményezésre különböző kórházaknak. A válasz mindenhonnan kedvező volt. Megállapították, hogy a felújított szikék élfelülete a japánokénál háromszor jobb. Az eredményes kísérlet nyomán több orvos azóta itt élezteti speciális metszőeszközeit. A kórházak viszont semmilyen érdeklődést nem mutatnak a költségcsökkentő újraéle- zés iránt. Lehet, hogy a nagyobb körültekintést kívánó gazdasági helyzetben a százéves szakmai múltra visszatekintő Jávorkáék, a széchenyivárosd Szívós János, a kiskunfélegyházi Fekete M. József, Besze István és a töbhi késes-köszörűs szaktudása egyszer majd az egészségügyben is kamatozik’ Segít a felesleges kiadások csökkentésében? Bár így lenne! Kohl Antal
