Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

\ Az országgyűlés jóváhagyta a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) hetően korlátozza. A gazdaságta­lan termelés támogatását min­denképpen csökkentenünk kell. Javuljon a hatékonyság és a minőség A jövő évi mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési terv tel­jesítését az teszi nagyon igényes feladattá, hogy ez az idei sike­res munkára, a tervet idén túl­szárnyaló színvonalra épül. És nemcsak a termelés mennyisége növekedik: itt is szükség van rá, jobban, mint valaha, hogy a ter­melés hatékonyságát javítsuk. Mint ahogyan az idén is, jövőre is nagy feladat hárul az ágazatra — nagyüzemre és háztáji gazda­ságra egyaránt — az exportban és a kiegyensúlyozott hazai ellátás­ban. Az idén több mezőgazdasági termék eladása — annak ellené­re, hogy a kormány igyekezett segíteni a kereslet és kínálat összhangjának megteremtésén — bizonyos piaci korlátokba ütkö­zött. Ebből a távlatokat tekintve következtetéseket kell levonni, mind a termeléspolitikára, mind pedig az értékesítési munkára vonatkozóan. 1983-ban az igényekhez való igazodás és a költséggazdálkodás 'erén növekvő feladat hárul az építőiparra. 1982-ben a budapesti lakásépítések kivételével már mutatkoznak jelei az előrelépés­nek. E folyamatot azonban fel kell gyorsítani és ebben jelentős szerepe lehet a versenyfeltételek­nek megfelelő vállalkozások ki­bontakozásának. A közlekedésben és a hírköz­lésben fokozott figyelmet kell for­dítani a minőség javítására, a személyszállításban a pontos „menetrendre", a kulturáltságra, az áruszállítási igények rugalma­sabb kielégítésére. Ez utóbbi ter­mészetesen nemcsak a közlekedés, hanem a termelők, kereskedők feladata is. A megfelelő áruellátás nem csekély felelősséget ró a keres­kedelmi és szolgáltató -vállalatok­ra is, jobb munkájuk mellett szervezetük továbbfejlesztését igényli. A költségvetés tervezett bevé­telei 1983-ban 523 és fél milliárd forintot tesznek ki, míg a kiadá­sok összege 533,7 milliárd forint. A hiány 10,2 milliárd forint, az ideinél kisebb. A jövedelem képződésére és terv szerinti elosztására nagy ha­tással vannak a szabályozók, köz­tük a pénzügyi szabályozók. Sze­repüket akkor töltik be, ha az objektív követelményekhez iga­zodnak. Ezért kell a pénzügyi szabályozás szelektív ösztönző és korlátozó vonásait lankadatlanul erősíteni. Azok a mégoly korlá­tozó intézkedések is. amelyek jobb munkára serkentenek, új, hatékony folyamatokat indítanak meg, erősítik a teljesítményeken alapuló differenciálást. A jól dolgozók boldoguljanak A vállalatok ma az 1983-ra ér­vényes szabályozók ismeretében készülnek a jövőre. A szabályo­zók módosításainak egyik jel­lemző vonása, hogy fokozottan elismerik — egyebek közt az ár­képzésben — az exportteljesítmé­nyeket, a külkereskedelmi érde­keket. Másik jellegzetes vonásuk az, hogy — a változtatás válasz­tott módszelével — a tiszta jöve­delem nagyobb központosítására irányuló lépések szándékaink sze­rint hosszabb távon jobban ked­veznek az eredményesebben dol­gozó vállalatoknak, mint eddig. Kedvezőbbek lesznek a feltételeik a keresetek növelésére, és a szi­gorúbb követelmények mellett is nagyobb lehetőségük lesz ahhoz, hogy fejlesztési forráshoz jussa­nak. A vállalati befektetéseket kí­vánja hatékonyabbá tenni az a lehetőség, hogy a vállalatok a jö­vőben az érdekeltek közötti sza­bad megállapodás alapján saját forrásaikat nemcsak saját válla­latuknál, hanem — az eddigiek­nél rugalmasabban, kötetleneb­bül — más vállalatoknál kínál­kozó kedvező fejlesztésekre is befektethetik. Emellett a vállal­tatok a pénzintézetek közremű­ködésével kibocsátott és vállala­ti fejlesztési forrásokból vásá­rolható kötvényekkel szintén nö­velhetik beruházási lehetőségei­ket. A vállalati szervezet, méretek és funkciók alakításának folya­mata tovább halad, erősítjük a nagyvállalaton belüli önálló el­számolás, a belső érdekeltség rendszerét is. Emellett további lé­péseket teszünk az irányban, hogy folyamatosan megreformáljuk a vállalatok felügyeletét és vezeté­sét. Az év elején megjelent rendele­téi; nyomán egyre több kisvállal­kozás" Lidull meg az új forrnák szerint. Mintegy 80 százalékuk a szocialista gazdálkodási szerveze­tek kereteiben működik és segíti eredményesebben kihasználni a vállalati, szövetkezeti eszközöket. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy e folyamat egészében jól alakul; igazán pozitív társadalmi és gazdasági hatása viszont akkor lesz, ha a vállalat jól szervezett, s a teljesítmények és jövedelmek összhangjáról következetesen gon­doskodnak e kisvállalkozási for­mák kialakításakor. Szeretném azonban ugyanak­kor megerősíteni azt az álláspon­tunkat, hogy a kisvállalkozások lehetősége egy pillanatig sem al­ternatívája a nagyvállalati gaz­dálkodásnak, és a vezetés javítá­sára tett lépések mutatják, hogy a fejlődést továbbra is elsősorban a vállalatok és szövetkezetek jobb működésére kívánjuk alapozni. Nagyfokú takarékossággal A fokozódó követelmények kö­vetkezményeit tudomásul kell vennünk az állami költségvetési intézmények gazdálkodásában is. A költségvetési intézmények ki­adásai 1983-ban összességükben 4,5—5 százalékkal nőnek. Nagy­fokú takarékossággal az intézmé­nyek jól elláthatják legfőbb funk­cióikat és dolgozóik bére a nép­gazdaság egészére tervezett ütem­ben növekedhet. A takarékosság azonban nem merülhet ki a fény­űzés jellegű, vagy nélkülözhető kiadások megszüntetésében, ha­nem az intézményi és gazdálko­dási rendszert ésszerűsíteni is kell mindenütt, ahol erre mód van. Nem a tavalyi előirányzat, hanem a funkciók legésszerűbb ellátása a jövő évi kiadáspk objektív mér­céje, s ehhez adott esetben a meg­szokottól,eltérő megoldásokat kell követni. Hasonló magatartást vá­runk a társadalmi szervektől is. 1983-ban is végrehajtjuk a ha­todik ötéves tervben kiemelt tár­sadalmi fontosságú feladatokat. A költségvetés tartalmazza a lakás- gazdálkodás és lakásépítés rend­szerére vonatkozó határozatok pénzügyi kihatásait. Azt is elő­irányoztuk, hogy nagymértékben növeljük a lakásépítés céljaira nyújtott hiteleket és ennek alátá­masztására a lakossági takarékbe­tétek feltételeit is vonzóbbá tesz- szük. Bővül annak a támogatás­nak a köre is, amellyel a vállala­tok segíthetik dolgozóik lakásépí­tését. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a hatodik ötéves tervidő­szakban elkészüljön a tervezett 370—390 ezer lakás. A lakásépítésekhez szükséges területelőkészítési feladatok ellá­tásában fontos előrelépés, hogy a tanácsok már az idén szabad ke­zet kaptak a tanácsi célcsoportos beruházásokhoz kapott állami tá­mogatásaik felhasználásában. En­nek nyomán a tanácsok a közvet­len lakásépítkezés helyett az elő­készítési feladatokra csoportosítot­tak át mintegy kétmilliárd forin­tot. Ez nagyban segíti a tervezett lakásszám megépítését. A lakás­cserék előmozdítását szolgálják a cserével járó illeték mérséklésére vonatkozó rendelkezések is. Az általános iskolai tantermek számának gyarapítása a tanácsok és a lakosság áldozatos és sok he­lyen ötletes munkája nyomán a térv szerint valósul meg, néhol túl is haladja azt. A legtöbb tele­pülésen elérhető, hogy a tanulók számának gyors növekedése miatt ne romolják az ellátás minősége. Az egészségügyben a kórházi ágyak száma 1981. és 1983 között a tervezett ütemben gyarapodik és a jövő év végére eléri a száz­ezret. Az intézmények hatékony gaz­dálkodását jobb gazdálkodási, érdekeltségi rendszerrel kívánjuk elősegíteni. Fokozódik szerepük bevételeik meghatározásában, a rendelkezésre álló források átcso­portosításában. A hatékonyabb munkát segíti . az egészségügyi, oktatási és a kulturális intézmények körében megindult integráció is, minde­nütt, ahol megfontoltan és éssze­rűen valósítják meg. Az intézményi kiadások közül az egészségügyi, az oktatási és a kulturális kiadások továbbra is az átlagosnál gyorsabban, több mint 6 százalékkal növekednek az idei várható színvonalhoz ké­pest; s ezáltal mód lesz rá. hogy mintegy 800 kórházi ággyal, 2100 bölcsődei, 8000 óvodai férőhely- lyel és 1100 általános iskolai tan­teremmel bővülő intézményháló­zatot működtessünk. A költségvetési feladatok kö­zött megfelelő szinten előirá­nyozzuk a védelem- kiadásait is, amelyekre az ideihez képest ke­reken 4 százalékkal fordítunk többet. A szorosan vett igazga­tási kiadások két és fél százalék­kal emelkednek. Segítség a kiskeresetüeknek Az intézmények zöme a lakos­sággal -zeros kapcsolatot tartó tanácsok irányítása alatt áll, az intézményi Idadások kétharma­dával a tanácsok gazdálkodnak. Ebből adódik nagy politikai fe­lelősségük, de egyben az a lehe­tőségük is, hogy — miként a múltban is — megfelelően kiak­názzák a társadalmi összefogás­ban rejlő lehetőségeket. Ezzel némileg bővíthetik is eszközeiket. Ez a munka akkor igazán ered­ményes, ha a tanácsok nyílt város- és községpolitikát folytatnak, ha terveiket megismertetik a lakos­sággal, és azok végrehajtásában is a lakosságra támaszkodnak. Nyugdíjakra és egyéb társada­lombiztosítási kiadási célokra a jövő évben 106,9 milliárd forintot ir;ányzunk elő, kilenc százalékkal többet az ez évi ki­adásnál. Ez az összeg fédezi az eddigi kötelezettségeinkkel járó növekvő kiadásokat, és lehetővé teszi, hogy az év derekától a két­gyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemeljük. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egygyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövedelem- pótlék ennél jóval nagyobb ösz- szegű családi pótlékká alakul át. Szeptember elsejétől emelni ter­vezzük a kis nyugdíjjal bíró, ré­gen nyugdíjazottak ellátását is. Az arra rászoruló idős vagy egészségileg súlyosan károsult kisjövedelmű háztartásoknak, fő­ként egyedülállóknak a megsegí­tésére a második félévben növel­ni tudjuk a tanácsok szociális segélykeretét is. A társadalmi juttatások növeléséből adódó ki­adások fedezetét azonban rész­ben más jövedelmek átcsoporto­sításával tudjuk előteremteni. Ezért egyes szervek költségvetési támogatását mérsékelnünk kell, illetőleg ezek befizetési kötele­zettségét növelni, és növelnünk kell a hétezer forint feletti kere­setek után fizetendő nyugdíj­járulékot is. A családi pótlék szélesebb körű emelése mellett meg fog szűnni az 1952-ben bevezetett gyermek­tej-árkedvezmény, amely csak néhány városban volt eddig meg­valósítható, tehát a kisgyerme­keknek csak kisebb hányadát szolgálta, míg a felemelt pótlékot minden jogosult kapja. Az előirányzatokat csak meg­felelő takarékossággal tudjuk úgy megvalósítani, hogy közben az állami kötelezettségeket színvo­nalasan ellássuk. Más országok­tól eltérően nem számolhatunk azzal, hogy a költségvetési hiány fedezésére külföldi hiteleket ve­szünk fel. Korlátozott, 7—8 mil­liárd forint mértékű lehet a tar- ,tós, a kötelező vállalati betétek alapján jegyezhető, és idén elő­ször alkalmazott kötvénykibocsá­tás, illetve az ebből származó be­vétel. Ezért a végrehajtás során a költségvetési hiány lehetőség szerinti további csökkentése min­denképpen indokolt célkitűzés. Mindennemű túlköltekezés veszé­lyeztetné1 a belső pénzügyi egyen­súlyt. vagy a termelési szerkezet átalakítása elől vonna el további forrásokat, s gátolná a távlati kibontakozást. Az 1983. évi terv és költségve­tés igényes feladatokat tükröz. (Megköveteli, de meg is engedi minden embernek, minden kö­zösségnek, hogy osztozzon_ saját korának cselekvéseiben, hiszen a teljesítmény, a költség, a szerve­zettség olyan fogalmak, amelye­ket minden dolgozó a maga te­rületén cselekvőén befolyásolhat. Az elmúlt évek világgazdasági hatásainak hazai tapasztalatai rá­vezettek bennünket arra, hogy nem szabad a sokszor látszólag könnyebb úton haladnunk. Mindenütt meg kell találni a célravezető utat, még ha az rögös is. A vállalatoknál például úgy, hogy a demokratikus jogok és kötelezettségek szélesebb körű ér­vényesítésével, igényes vezetéssel és bátrabb vállalkozókészséggel jobban összhangba hozhatók le­gyenek mai követelményeink és holnapi óhajaink. A tanácsoknál az ügyintézés lelkiismeretes, ön­tevékeny és emberi legyen, hi­szen ez az igény erősödik. A kis­vállalkozás, a magánerőiből tör­ténő lakásépítés és a település- fejlesztés sokszor gondos mérle­gelést Tcövetel a tanácsi munká­ban. A központi irányító szervek átfogóan felelősek az előrelátó, a hatékonyabb irányító munkáért. Van tehát ok és van tér az új­szerű gondolkodásra és cselek­vésre, de élni kell vele. Sok se­gítséget várunk ehhez a társa­dalmi szervektől. A Magyar Népköztársaság 1983-ra összeállított költségvetése szintén ezeket a szándékokat tük­rözi — mondotta befejezésül a miniszter, kérve az országgyűlést, hogy a költségvetést vitassa meg és fogadja el.’ * Hetényi István expozéja után a vitában felszólalt Szűréi István (Budapest, 2. vk.), a törvényja­vaslat bizottsági előadója, Tóth Edit (Csongrád m. 3. vk.). a Tau­rus Gumigyár szegedi gyáregysé­gének gyártásközi ellenőre, Háry Béla (Győr-Soprcn m. 12. vk.), az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára, Né- methné Kapcár Rozália (Somogy m. 9. vk.), a marcali Munkásmoz­galmi Múzeum igazgatója, Szép­völgyi Zoltán (Budapest, 57. vk.), a Fővárosi Tanács elnöke, Szilá­Népgazdaságunk 1983, évi terve, költségvetése az 1982. év valós munkatapasztalatain alapul. Si­került fenntartanunk nemzetközi fizetőképességünket, fizetési kö­telezettségeinket rendes időben teljesítettük, biztosítható volt a kevesebbet emlegetett belső egyensúly. A teljesítmény elfogulatlan ér­tékeléséhez segítség a Frankfur­ter Allgemeine Zeitungban 1982. június 19-én közölt összeállítás a világ országai fizetőképességének alakulásáról. Magyarország 1981- ben a 47. volt, s 1982-ben a fize­tőképesség viszonylagos csökkené­se ellenére is a 42. helyre lépett előre. Az 1983. év népgazdasági ter­véről és költségvetéséről válasz­tott hivatásom — építészmérnök vagyok — nézőpontjából kívánom véleményemet elmondani. A költségvetés szerint 170—172 milliárd forint a szocialista szek­tor beruházási terve 1983-ban. Közgazdászok véleménye szerint ez az összeg a jövő fejlődési le­hetőségeit még őrző alsó határ, tehát a következtetés is nyilván­való: jövőnk érdekében ezt a tervet kibúvók, áltakarékosság nélkül végre kell hajtani! Ennek érdekében kell felhív­nom a figyelmet, hogy a VI. öt­éves terv törvényében egyértel­műen megfogalmaztuk: a beru­házások megvalósulásáért a be­ruházó, tervező, kivitelező sokat bírált, megszokott csapatával egyenlően felelős a beruházás fo­lyamatában részt vevő valameny- nyi szervezet. Sajnos, még jelen­leg is tapasztaljuk, hogy a fele­lős és alapos előkészítés elmu­lasztása után felelőtlenül gyorsan megszületik a védekezés, például még mindig az építőipari kapaci­tás hiánya az „objektív” akadály. Nem akarom túlbecsülni építő­iparunk teljesítőképességét, azt azonban el kívánom mondani, csak az a tevékenység nevezhető előkészítésnek, gazdasági terve­zésnek, amely kellő időben, gyor­— A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén áttekintette ez évi fejlődésünk tapasztalatait, meg­vitatta és elfogadta az 1983. évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveit — mondotta elöljáróban. — Az ülés megál­lapította, hogy a jövő évi terv végrehajtásának középpontjában az ország. fizetőképességének fenntartása, az egyensúlyi hely­zet javítását szolgáló tartós té­nyezők kibontakoztatása és az elért vívmányok megvédése áll. Meggyőződésem, hogy jövő évi feladataink e pár mondatos ösz- szefoglalása önmagában is jól ér­zékelteti az egész ország, a nép előtt álló tennivalók lényegét. A továbbiakban arról szólt, hogy a nemzetközi politikai vi­szonyok 1979-től — nem egyszer drámai módon — kiéleződtek. Az 1975-ös helsinki szellemet, az enyhülés időszakát ismét a hideg- háborús időkre emlékeztető évek követték. A leszerelést a fegyver­kezési verseny újabb fordulói, a párbeszédét és a tárgyalásokat a konfrontáció váltotta fel. A számunkra nagy veszteséget okozó külső környezetváltozásra, s kihívásra a magyar gazdaság adottságainak és felkészültségé­nek megfelelően igyekezett vála­szolni. Nem lebecsülendő eredmény, hogy e nehéz évek alatt vala­mennyi termelő ágazat teljesít­ménye, teljesítőképessége növe­kedett. A nemzeti jövedelem ter­melése — négy év alatt — 4—5 százalékkal, az ipari és mezőgaz­dasági termékek termelése 5—7 százalékkal nőtt. A mérsékeltebb •növekedési ütemen belül az egyes ágazatok és termékcsoportok' ter­melése a piaci igényekkel össz­hangban alakult. A termelés fajlagos energia­felhasználása 1981—82-ben 4 szá­zalékkal, az anyagfelhasználás 2 százalékkal csökkent, a kőolaj­felhasználás pedig az 1979. évi 10.7 millió tonnáról 8,5 millió tonnára csökkent. A magyar mezőgazdaság dolgo­zói az eltelt négy évben, de kü­lönösen 1982-ben nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeket értek el az egy főre jutó húster­melésben, s a mintegy 15 millió tonnás gabonaterméssel. Az életszínvonal és életkörül­mények lényeges összetevője, hogy hazánkban változatlanul teljes foglalkoztatottság van. Meghirdetett társadalmi prog­ramjaink megvalósulóban van­nak, 19S1—32-ben felépült 125 ezer lakás. Javultak az oktatás gyi Sándor (Hajdú-Bihar m., 2. vk.), a MÁV debreceni járműja­vító üzemének hegesztő csoport- vezetője, Nyerges Károly (Bor­sod m., 13. vk.), a Borsodi Szén­bányák Vállalat főaknásza, Mér­ten Lajos (Komárom m., 9. vk.), san képes a valóságos adottsággal, például az építőipar valós telje­sítőképességével számolni. Ebben a kérdésben változást nem a központi szabályozás, csak az igazi felelősség jelenthet. Ennek alapja, hogy a szűkösebb pénzügyi keretből valóban önál­lóan — tehát igazi felelősséggel — gazdálkodhassanak a taná­csok, gazdálkodó szervezetek. A továbbiakban a szellemi munka fontosságára hívta fel a figyelmet, majd így folytatta: — Húszéves kivitelezői, terve­zői munkásságom talán följogosít íirra hogy tapasztalataim alap­ján nyugodt lélekkel szidjam ága­zatunkat. építőiparunkat, az épí­tészet-építés irányítását. Meg is teszem, ha értelmét és szükségét látom. Most azonban fontosabb­nak tartom azt elmondani, hogy a szidott építőiparunknak jelen­leg olyán feladatot kell megolda­ni, ami talán csak a szénbányá­szat 80-as évekbeli rehabilitáció­jához hasonlítható. Nem kritikátlanságot kívánok, egyszerűen minden jó munka, igazi erőfeszítés tisztességét, be­csületét. Azt, hogy mindenki érez­ze a munkahelyén: a becsületes munkára igenis mindig igényt tart az ország, ágazattól, szakmá­tól, személyi pozíciótól függetle­nül. Csak ez lehet mindennapi jó közérzetünk, ha úgy tetszik „ér­zelmi alapellátásunk” megőrzé­sének záloga. Hogy ez mekkora hajtóerő le­het? Gondoljunk a magánerős építés hivatalos elfogadására, társadalmi elismerésére: az álla­mi lakásépítés csökkenése mellett is reálisan számolhatunk azzal, hogy az eredetileg tervezett la­kásmennyiség megépül, és ráadá­sul ezek a lakások jobb minősé­gűek lesznek a tervezettnél. Hasonló eredmények várhatók, ha a tanácsok túlszabályozás nélkül, valóban a helyi adottsá­gok és lehetőségek szerint kezde­ményezhetik a területükön mű­ködő gazdálkodó szervezetek és a és a gyógyítás feltételei. A ne­hezebb körülmények között is fenntartottuk a kiegyensúlyozott áruellátást. Az év során több ízben for­dultunk segítségért a Szovjet­unióhoz. Igaz, minden kérésünk­nek nem tudtak eleget tenni, de néhányszor, amikor a legjobban kellett, segítségünkre voltak, s ezzel ismételten bizonyságát nyújtották testvéri együttérzé­süknek, segítőkészségüknek, amely a szovjet népet, a 60 éves fennállását ünneplő első szocialis­ta államot mindig is jellemezte. Erre gondolva e helyről is üd­vözletünket és jókívánságainkat küldjük a fennállásának 60. év­fordulóját ünneplő Szovjetunió­nak a szovjet embereknek. Az 1983. évi terv a népgazda­ság külső egyensúlyi helyzete megszilárdításának, fizetőképes­ségünk megőrzésének ad ismét elsőbbséget. Olyan körülmények között kell ezt megvalósítani, amikor a behozatal összességében nem növelhető, az értékesítési le­hetőségek nem javulnak. A nem­zetközi fizetőképesség folyamatos fenntartása érdekében vállal­nunk kell mindazon népszerűtlen lépéseket, amelyeket az alacsony felhalmozási arány, az életkörül­ményeket befolyásoló intézkedé­sek, valamint a vállalati gazdál­kodást szigorító szabályozómó­dosítások jelentenek. — Az életszínvonal védelme továbbra is alapvető célunk és feladatunk, de ennek 1983-ban csak a külső egyensúlyi helyzet javításának ' kényszerű előreho­zásával összehangoltan tehetünk eleget — mondotta ezt követően Havasi Ferenc. — Az életszínvo­nal védelmének is alapvető és közvetlen előfeltétele nemzetközi fizetőképességünk fenntartása. A lakosság ezekben az órák­ban is — amikor az országgyű­lés ülésezik — érdeklődéssel kí­séri munkánkat. Az életszínvo­nal várható alakulásával kapcso­latban a közvéleményben egy­aránt jelen van a bizakodás és az aggodalom. Még hamis híreket is hallani újabb nagymértékű ár­emelésekről. Erről most sem mondunk mást, mint ami már a Központi Bizott­ság közleményében is szerepelt. A központi intézkedési körbe tar­tozó alapvető fogyasztási cikkek­nél és szolgáltatásoknál a már bejelentetteken kívül nem terve­zünk áremeléseket. Az életszínvonal fontos ténye­zője az áruellátás színvonalának alakulása. Ebből kiindulva a ki­egyensúlyozott áruellátást a :.e­az MSZMP tatabányai városi bi­zottságának első titkára. Ezután emelkedett szólásra He­rényi József, Bács-Kiskun megye 4. választókerületének képvise­lője. lakosság gazdasági együttműkö­dését a településfejlesztésben. örömmel fogadom, hogy az 1983-as terv szerint a pénzbeli juttatások — a családi pótlék és a nyugdíj emelésével együtt — több mint kilenc százalékkal emelkednek. Grósz Károlynak, a Borsod megyei pártbizottság első titkárának rádiónyilatkozatából értesültem, hogy pártbizottságuk foglalkozott a nyugdíjasok hely­zetével is, és javaslattal fordultak a Központi Bizottsághoz a ren­delkezésre álló pénzeszközök dif­ferenciált, igazságosabb felhasz­nálása érdekében. Választóim képviseletében csatlakozom eh­hez a javaslathoz, tisztelettel ké­rem a kormány elnökének segít­ségét, intézkedését. Az1 1983. évi népgazdasági terv és költségvetés elfogadását, ma­radéktalan teljesítését javaslom, és képességeim szerint segítem. * Ezután Fodor István (Szabolcs- Szatmár m., 16. vk.), az IGV vá- sárosnaményi írógépgyárának központifűtés-szerelőjének fel­szólalása következett, majd Ha­vasi Ferenc (Komárom megye, 1. vk.), az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára emelkedett szó­lásra. hezebb körülmények között is meg akarjuk őrizni. Ezért nagy figyelmet fordítunk az alapvető, köztük az alacsonyabb jövedel­műek által keresett termékek kí­nálatára, a vásárlási körülmé­nyek javítására. A jövő év fontos követelménye a kiáramló lakossági vásárlóerő kézben tartása. Ezt nehezíti, hogy új bérszabályozási rendszert ve­zettünk be, amelynek működését illetően nincsenek tapasztalata­ink. Ezért nagy szerepe van a szigorú, teljesítményhez kötött ki­fizetéseknek és annak is, hogy az év első heteinek, hónapjainak tel­jesítményeit ismerve, a vállalatok pénzügyi helyzetét figyelembe véve, úgy történjenek meg a bér- és kerésetfejlesztési elhatározá­sok, ahogy ebben a SZOT és a kormány vezetői legutóbbi talál­kozójukon is megállapodtak. A tervezett jövő évi életszín­vonal-politikai intézkedések a magasabb jövedelműek helyzetét érzékenyebben érintik. Mérsé­keltebb lesz a bérfejlesztésük, csökken a jutalmazási keretük és a 7 ezer forint feletti keresetek­nél progresszíven emelkedik a nyugdíjjárulék. Nagyobb lesz pél­dául a személygépkocsival rendel­kezők kiadása is. Tudjuk, hogy a magasabb jö­vedelműeket érintő intézkedések nem szolgálják jól azokat a tö­rekvéseket, amelyek szerint a magasabb teljesítményeket, a kva­lifikált szellemi és a nehéz fizi­kai munkát jobban kell honorál­ni. Hosszú távon nem mondha­tunk le e célról. Most mégis kénytelenek vagyunk a tehervi­selő-képesség szempontjait is te­kintetbe venni, s ennek alapján nagyobb megértést és belátást kérni,az érintett személyektől. A dolgozó emberek számtalan­szor adták tanújelét politikánk iránti elkötelezettségüknek, meg­értésüknek, fegyelmezettségük­nek és nagykorúságuknak. A párt Központi Bizottságának az effajta társadalmi megértés, amelyben a bizalom ismételt kifejezése is Havasi Ferenc beszéde Kerényi József felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents