Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

1982. november 16. • PETŐFI NÉPE • 5

BEMUTATJUK:

A szegedi Móra Ferenc Múzeumot

A múzeumalapítás gondolata Szegeden a szabadságharc idején vetődött fel. El is készítették az akkori gyűjteményt bemutató szekrényeket, a forradalom leverése azonban elfojtotta a szép kezdeményezést. Az 1879. évi nagy árvíz utáni gátépítési munkák során tömegesen kerültek elő régészeti leletek; halaszthatatlanná vált bemutatásuk, egy közkinccsé tételükre alkalmas intézmény alapítása. A Somogyi Könyvtár Szegedre kerülése adta a végső ■lökést; megalakult a Városi Múzeum és a Somogyi ■Könyvtár.

Az első kiállításon honfoglaláskori és őskori régiségeket mutattak be a harmincöt évvel korábban készült szekrényekben. A múzeum első igazgatója, alapítója Reizner János, Szeged történetírója volt, aki hamarosan sikeres ásatásokat is folytatott Szeged környékén. Mint minden múzeum, a szegedi is elsősorban régészeti gyűjteményként indult, további fejlődését azonban vezetőinek szakértelme, ■ügyszeretete jelentősen meggyorsította. Tömörkény István a régészeti mellé megalapította a néprajzi gyűjteményt, mely a Szeged környéki hagyományos gazdálkodás, népélet ma már pótolhatatlan emlékeit őrzi; a természettudományos képzettségű Móra Ferenc pedig a természetrajzi gyűjteményt istá- polta. Természetesen a régészet, az éremtan sem maradt mostohagyermek. Ásatásaik híre messze túljutott határainkon.

Mindmáig példamutató a múzeumügyet, a szű- kebb haza szeretetét propagáló tevékenységük. A magyar irodalomban azóta sem született ennyi és ilyen színvonalú múzeumi tárgyú novella, tárca, karcolat, mint Tömörkény és Móra tollán.

A magángyűjtők adományai s a város vezetőinek nagyvonalúsága a század elején lehetővé tették a képzőművészeti gyűjtemény létrehozását is. Rendszeresen vásárolták a kiváló hazad mesterek alkotásait. il896-ban kezdték építeni a Közművelődési ■Palotát. (Steinhardt és Lang tervezése), amelyben helyei kapott a múzeum. A gyűjtemény rohamosan növekedett, zsúfolásig megtöltötte a kiállítótermeket. A helyszűkén keveset enyhített az épület bővítése az ötvenes években, mégis ekkor nyílt először mód korszerű kiállítások bemutatására. A raktárakban több mint negyedmillió tárgyat őrzünk, kiállításainkon ezek legjavát mutatjuk be. (A múzeum• Saroktéka 1795-ből a Csongrád megyei parasztbútorok című kiállításról.

• Nyilasy Sándor Kapás asszony című festménye a Szeged képzőművészete kiállításról.

nak külső kiállítóhelyei is vannak; a Nemzeti Történeti Emlékpark Ópusztaszeren; a dorozsmai szélmalom, a szegedi vármaradvány; a szegedi képtár a Horváth Mihály utcában s a Fekete-ház.) Az intézmény falai között jelentős tudományos munka folyik, melynek eredményei elsősorban saját kiadványunk, a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve lapjain válnak közkinccsé. A szegedi múzeum egyúttal a Csongrád megyei múzeumok központja is, kiállításaink nemcsak Szeged, hanem az egész megye muzeális anyagába is betekintést nyújtanak.

A kupolacsarnokban Vágó Pál hatalmas festménye az 1879. évi árvíz emlékét idézi. Kissé eldugva az oszlopok között Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének vázlatai függnek. A mester e képéhez Szeged környékén válogatta modelljeit. A kupolacsarnokban időszakos kiállításokat is rendeznek. Az első emeleti folyosón a múzeum törzsgyűjteményének legszebb festményei láthatók; a díszteremben áz elhunyt szegedi mesterek alkotásai kaptak helyet. Közülük Károlyi, Nyilasy, Szőnyi, Dinnyés festményei emelkednek ki, bizonyítva, hogy a helyi képzőművészet lépést tartott Európa szellemi áramlataival. A mellette levő teremben a Lucs Ferenc-gyűjtemény a hazai képzőművészet XIX. és XX. századi remekeiből ad keresztmetszetet,

A múzeum leggazdagabb része a régészeti gyűjtemény, amelyből Hunok, avarok, magyarok címmel a Közép-Európa történetére igen nagy hatást gyakorló három sztyeppéi eredetű nép hagyatékát mutatjuk be. Hangsúlyozzuk mindazt, ami közös volt életmódjukban, de azt is, ami megkülönbözteti őket egymástól. A tárlat kiemelkedő érdekességei: a Szeged-nagysóstói aranylelet, mely az egyik hun király sírjából került elő; az előkelő avar és magyar viselet; a vallási élet maradványai, az államalapítás korából származó faragványok, ötvöstárgyak.

Állandó kiállításon mutatjuk be Buday György grafikusművész életművét, aki nemcsak a magyar, hanem az egész európai grafika kiemelkedő egyénisége.

Az épület másik szárnyának egyik nagy termében Csongrád megyei parasztbútorokat és népviseleteket láthatunk. Betekinthetünk egy Szeged környéki tanya belsejébe is, úgy, hogy még a padlásra is föl lehet menni. A kiállítások sorát a természettudományi kiállítás zárja, mely az Ember és környezete címmel természetes környezetünk védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet. A múzeum mögötti vármaradványban a középkori kőemlékeket bemutató kőtár látható. Az épület belsejében Szeged múltja, jelene, jövője címmel építészettörténeti kiállítás van, amely nemcsak Szeged múltját, az árvíz utáni újjáépítést tárja a látogatók elé, hanem a város fejlesztésének távlati terveit és makettjét is.

Trogmayer Ottó múzeumigazgató

Ismét forgat Fellini

SZÉPEN MAGYARUL —

— SZÉPEN EMBERÜL

Kéneső és kárókatona

Szóalkotásunknak egyik — még ha nem is gyakori — módja a népetimológia. Általában idegen szavakat szoktunk „magyarítani” akképpen, hogy az eredeti szóalakot értelmesítjük. Ha jobban szemügyre vesszük a dolgot: torzítás történik. Pontosabban: az idegen, a nem (vagy kevésbé) ismert szóba értelmet viszünk, míg az alkalomszerű torzítás épp az értelmet veszi el a szóból.

Három évvel a Magyarországon is nagy sikerrel játszott Nők városa után Fellini hétfőn új film forgatásába kezdett. Az „És a hajó halad” című film forgató- könyve két éve elkészült, de a forgatás különböző — főképp anyagi — okokból csak most kezdődhet meg. Az olasz—francia koprodukcióban készülő filmet „95 százalékban” az olasz Hollywoodnak számító Cinecitta öt óriási stúdiójában forgatják — mondta újságíróknak Fellini vasárnap Rómában.

Űj filmje cselekményéről a rendező csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy 1860 körül játszódik egy Nápolybái elindult hajó fedélzetén, melyen újságírók, költők, politikusok, bankárok és nagyhercegek utaznak. Mindany- nj/ián arra várnak, hogy történjék „valami".

Az És a hajó halad főhőse nyugdíjas újságíró, aki hivatásánál fogva az utasok és a legénység körében megpróbálja értelmezni a világról beérkezett híreket. „A film célja — mondta Fellini —. hogy megmutassa: a ránk zúduló információs özön csökkenti az embereknek a valósággal való azonosulási képességét, és ez végső soron egyfajta csömörhöz, kábultsághoz vezet: már nem a világot, hanem az arról szóló híreket éljük át, s ezért szinte hajszoljuk a szenzációkat”.

Az És a hajó halad nem katasztrófafilm; Fellini ezúttal vígjátékot, kalandos és szórakoztató komédiát akar készíteni.

A film mintegy százhúsz szereplője gyakorlatilag ismeretlen a nagyközönség számára. Kivéve talán a nyugatnémet koreográfusnőt. iBauscht, aki ezúttal egy osztrák—magyar származású ' naqyhercegnőt alakít. A főbb szerepeket Freddi Jones. Barbara Jeiford és Eliza Menardi, valamint Fiorenzo Serra alakítja maid.

A forgatókönyvet, mint szinte valamennyi Fellini-film esetében, Janino Guerra írta. A díszleteket Dante Ferrezzi készíti, a zeneszerző pediq Juan Franco Pleni- zo.

Az És a hajó halad forgatási munkálatai várhatólag jövő júliusban fejeződnek be.

Népetimológiával már elődeink is éltek, a latin coemeterium-ból ’temető’ éinterem, a capitoliumból káptalan vált. Nemcsak a latinból átvett szavakra volt jellemző a népetimológia. Például a török kenesu ’higany’ kissé bizarrá alakult nyelvünkben: kéneső; a kárókatonának sincs köze a hadászathoz, mivel a török kara katna ’fekete madár’ szóból keletkezett. Sokszor humorról is árulkodnak a népetimológiával létrejött szavak : a német Durchdefekt nyelvünkben a járművek gumijának kiilyukactáBakor keletkezett hangot utánozva durrdefekt-té vált; a népmesékben szereplő hoppmester a Hofmeister ’udvarmester’ értel- mesítése; az argóízű citerázik igének semmi köze sincs a hangszerhez, hanem a német zittern ’fél’ ige átvétele.

A kintorna összetett szónak látszik, ám sem a kínnal, sem a tornával nincs kapcsolata, hanem a latin quinterna szóval, amely először egy húros hangszer neve volt, majd a verklit-jelentette. A francia eredetű, de hozzánk német közvetítéssel eljutott inge- nieur ’mérnök’-taől, inzsellér vált. Napjainkban igen erős az angol nyelv hatása. Az eddigiékből világos, hogy a népetimológia, az értelmesítés itt sem maradhat el. Például a hot dog rövid idő alatt hótt dög-gé, a disc jockey disz- zsoké-vá, a soft ware szaftvár-rá módosult.

A népetimológia útján létrejött szavak többé-kevésbé beilleszkedtek szókincsünkbe. A népetimológiának van egy ikertestvére, a tudákos etimológia, amely a tudományosság látszatával (sokszor igényével) lép fel, A nyelvújítás korában például a német Renntier

’rénszarvas’ szót iramszaruas-nak fordították, mivel úgy gondolták, hogy a rennen ’futni’ igéből származik; valójában skandináv jövevényszó a németben. Dugonics András író ugyancsak buzgólko- dott, A finn, illetve a lapp szót úgy magyarázta, hogy a magyar finom, illetőleg a láp szavakkal függenek össze. A nemzeti romantika korában sok helynevet igyekeztek a magyarból megmagyarázni: Istókhalma (Stockholm), Kappanhágó (Koppenhága), Kardhágó (Karthágó); személynevek esetében: Ádám (ad+ám), Da- reiosz (tarajos) és a legmulatságosabb: Kanbüzész (kan-f-biz-j- ez); hivatkozva arra, hogy a perzsa uralkodónak sok felesége volt.

Azt mondanánk, hogy mindezek kuriózumok. Sajnos, a tudákos etimológia jó pár helynevünket hivatalossá tette. A Hegykő helynévben nem hegy volt eredetileg, hanem a már elavult egy ’szent’ szó (ennek emlékét őrzi az egyház kifejezés). Vagy miért lett boldog Boldogkő? Onnan, hogy egykor Bódvakőnek, Boldókőnek mondták., jgy például Jászfény- szaru község sem a fényről, hanem a föveny-ről kapta a nevét, a baranyai Helesfa nem függ ösz- sze a helyes szóval, hanem a magyar Ehellős személynév (Akhil- leus) név nyelvünkben kialakult ejtése.

Mindezeket látva, óvakodnunk kell a felületes magyarázatoktól, hiszen nagyon sok szó (főként a tulajdonnevek) csak igen alapos kutatások során fejthető meg. S azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tudományosság látszatával nevetségessé váljunk.

Mizser Lajos

KÖNYVESPOLC

Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén

Mindenképpen tiszteletreméltó munka, amit Bokor Péter és stábja végzett a Századunk forgatása alatt (és bizonyára még mindig maradt forrásanyag, amelyet filmszalagra, magnószalagra ezután rögzítenek). Most könyvalakban is megjelent, s mint minden dokumentumregényt, ezt a kötetet is, a szó szoros értelmében napok alatt szétkapkodták. Hogyisne! Hiszen Bokor Péter a 350 oldalas műben — Juhász Gyula történész Utószó-ján kívül — eredeti párbeszédekkel és hiteles fényképfelvételekkel tárja elénk Magyarország tragédiáját a nácizmus teremtette világégésbe^, amelyre aligha van példa történelmünkben.

A Duna menti szörnyű Végjátékot Bokor Péter könyvében éppen azokkal mondatja el, akiknek a lelkén szárad a megrendezése: olyan emberekkel, akik felelős poszton álltak a második világháborút megelőző években, és a háború alatt is.

„A nácizmus Magyarországra küldött, különböző rangú képviselői képezik az interjúalanyok egyik csoportját (Veesenmaver, Höttl, Trenker, Novak)”. — tudjuk meg a könyv hátoldaláról. „Egykori magyar tábornokok és kisebb rendfokozatú katonatisztek a másikat (Lengyel Béla, Hardy Kálmán. Aggteleky Béla, Utassy Loránd. Szent-Miklósy István és mások.) .Középvonalba’ tartozó egykori állami hivatalnokok a harmadikat (közülük rendkívül izgalmasan szólt a múltról Mester Miklós). Megszólal a budapesti Pápai Nunciatu- ra egykori titkára, aki ma érsek a Vatikánban. Ugyanarról beszélnek, s mind más-más oldalról világítja meg azt a kérdést: mi történt, hogyan és legfőképpen miért á tragikus 1944-es esztendőben.” A maga nemében egyedülálló könyvet tart a kezében az olvasó. Egyúttal olyan történelemkönyvet is, amiből nemcsak a kortársak gyarapodhatnak emlékekben, (hanem a jövő nemzedéke is kiegészítheti ismereteit az iskolákban tanultakkal. De különösképpen jó szolgálatot Ítész az elfogultságuknál messzebb nem jutott kívülállóknak, mindenkinek, aki(k) — enyhén szólva — hiánypótlásra szorul(nak) Magyarország sze-, repét illetően a második világháborúban.

Bokor Péter könyve az RTV— MINERVA—KOSSUTH gondozásában jelent meg. Az interjúképeket Molnár Miklós készítette.

Vass Imre

(11.) Rossz lelkiállapotban ért haza. Esteledett már, amikor a zárba illesztette a kulcsot. A ka- puhasadékba egy kockás irkalap volt tűzvo. Elolvasta, mielőtt belépett volna. Jancsi írta kuszán, sebtiben.

..Kedves Tanár Ür, jártam itt, de hiába zörgettem, a mamám meghívta ebédre ...”

Be sem ment, nincs most semmi kedve ücsörögni az üres lakásban. A degeszre tömött aktatáskáját. amelybe pizsamáját és tisztálkodószereit gyömöszölte be,

letette a gang oszlopa mellé, majd újra bezárta az utcai kaput, és elindult gyalogosan Kislak felé. Ha jól kilép, egy óra múlva odaér Kelemenék faluszéli házához.

Az ér felé kanyarodott a gyalogösvényen. A búza már térdig ért, kalászolt. A falu alatt, amikor már kibukkant a sűrű lombok közül Kelemenék háza, találkozott az öreg halásszal. A pipa most is a szájában volt. de most sem égett. Talán dohánya sincs Kálmán bácsinak, csak

megszokásból, nyugtatóként rágcsálja a csutorát.

— Vízre száll, Kálmán bácsi?

— kérdezte tőle, miután kölcsönösen jó estét kívántak .egymásnak.

— Megnézem már á halaimat. Este szelídebbek.

Ezen mosolygott a tanár.

— Pedig így van — folytatta.

— Estefelé már elfáradnak, s ilyenkor feljönnek a víz- felszínére, megfürdetik magukat a lemenő nap fényében.

— De nincs is magánál a felszerelés! — lepődött meg Tamás, mert az öregnél nem látott semmit, csak egy vedlett, zsíros táska lógott a vállán.

— Én ilyenkor nem halászok

— mondta csendesen, és ápolt bajuszát simogatta. — Csak ülök a parton, és figyelem a vizet. Maga, taniír úr. nem szokott soha a víz partján üldögélni alkonyaikor? Nincs ennél szebb és megnyugtatóbb. Ha van ideje, jöjjön velem, leülünk egy kicsit a partra. Majd meglátja, milyen jó hatással lesz magára.

Tamás megdöbbent. Látszana rajta a zaklatottság? Észrevette ez az öreg, hogy háborog belül, nyugtalan? Elárulta volna magát a mozdulataival?

Szótlanul megindult nyomában a part felé. Az ernyedt ágú nagy fűzfa alá telepedtek. Ahol először találkoztak röviddel ezelőtt. A csónak azonban nem volt sehol.

Tamás szóvá is tette.

— Hol tartja a ladikját, Kálmán bácsi?

— Följebb, egy kis öblöcské- ben. Ott védve van, az erre vetődő gyalogosoknak sem tűnik a szemébe, mert arrafelé eltávolodik a gyalogút a parttól. Csak a bíbictojást kereső gyerekek kötik néha el. De aztán visszaviszik, vagy kihúzzák a partra.

Ültek egy ideig csendben, végül az öreg kivette, szájából a hideg pipát és megkérdezte:

— A Jancsi gyerekhez indult, tanár úr?

— Igen.

Nem mondta tovább. Nem tartozik senkinek sem elszámolással, nem akar itt összevissza fecsegni, mi köze az öregnek ahhoz, hogy ő hova és miért megy. Különben is joga, sőt kötelessége meglátogatni tanítványait. És ha csak sétált egy kicsit a határban, hogy kiszellőztesse a fejét?

— Mi történt Jancsi nővérével? Maga biztosan tudja. Csinos lány, milyen kár, hogy sánta.

Az öreg szortyogtatta a pipáját,

aztán felnézett az égre. Az ég derűs volt, nyugaton lila fények viliództak.

— Valami betegség. Paralfzisfé- le. Abból maradt vissza. Eleinte csak mankóval tudott járni. Aztán felcserélte a mankót botra. Azt mondják, talán kinövi. Kár érte, bizony, nagyon eszes és jó- ravaló lány. Jól jár majd, aki feleségül veszi.

Tamás ezen mosolygott. Hasra feküdt, füvet rágcsált, nézte a szelíddé vált halakat. Valóban igaza lehet az öregnek. És kár lenne ezt a hangulatot halászással megzavarni, széttörni a csendet.

— És nincs udvarlója? — tette fel a kérdést, de már meg is bánta. Lehet, hogy az öreg elplety- kázza majd, amit beszéltek, s Mária azt hiszi róla, hogy őt esetleg érdekli...

— Nincs — mondta Kálmán bácsi. — Tavaly nagyon sokat járt hozzájuk egy utazó. Autón jött, ott ebédelt, s mindig hozott egy csokor virágot. Aztán elmaradt. Pedig már úgy beszélték a faluban, hogy eljegyzi. Valami miatt elmaradt. Azóta se járt erre.

Ismét hosszú csend, majd megkérdezte az öreg:

— Nincs most halra szüksége? Jöjjön csak, amikor a feleségét meg akarja örvendeztetni,.. Itt

vagyok én, mindig valahol az ér mentén ...

— A feleségem nem szereti a halat — mondta fanyarul, és most ismét Emmikére gondolt. Belemarkolt valami éles körmökkel. Mit csinál most Emmike? Talán ismét azzal a fiatal ügyvéddel sétál, aki a múltkor hazakísérte? Milyen meglepetést okozott az ő váratlan megjelenése. A felesége szinte megkövült. Persze, nem várta. Az ügyvéd meg hebegett- habogott. Aztán gyorsan elinalt.

— Tudja, hogyan lehet ízletes halászlét főzni? — szólalt meg ismét az öreg, de Tamás nem volt most kíváncsi az ízletes halászlé elkészítési módjára.

Nyugtalanul felpattant, rendbeszedte a ruháját, leporolta a nadrágját és elköszönt.

— Majd egyszer, ha időm lesz, akkor kijövök magához Kálmán bácsi. Most sietnem kell. Ne haragudjon.

Az öreg nem szólt, csak biccentett, mint aki érti. Ott maradt a parton, s tekintetével követte a gyorsan távolodó fiatalembert. Kissé csodálkozott is, mert Tamás nem jobbra kanyarodott, Kelemenék háza felé, hanem nekivágott a határnak, toronyiránt haladt Tóvár felé...

(Folytatjuk)

TTp, ILLÉS SÁNDOR

.JMGÓFÉSZEK