Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

1982. november 30. PETŐFI NÉPE A valóság ismeretében írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője Kitüntetett helye van a kultúrát hordozó eszközök között a könyv­nek. Gorkij azt vallotta, hogy mindazt, amit elért, a könyvek­nek köszönheti. Azt hiszem, sokan magukénak mondhatják ezt a val­lomást ma is, annak ellenére, hogy azóta széles körben elter­jedtek a nagyhatású telekommu­nikációs eszközök. Az élő szó mel­lett viszont napjainkban is a könyv szól a legközvetlenebbül az emberhez. Megvan az a „képes­sége”, hogy valóban bensőséges, maradandó hatású kapcsolatot te­remtsen a gondolkodó, cselekvő emberrel. Az összefüggések megértése A könyveknek azonban — ki­váltképpen a politikai műveknek — nemcsak általános humánus értékük, hanem időhöz és helyhez kötött konkrét szerepük és hasz­nuk is van. Különösen jól érzé­kelhető ez gyorsan változó és fe­szültségektől terhes világunkban. A bonyolultabb, nehezebb körül­mények hallatlanul megnövelték a társadalom tájékozódási igényét. Az emberek minden eddiginél jobban várják a hiteles szót, a vi­lágos orientációt. Persze nem vol­na helyes, ha ezt pusztán tájékoz­tatási kérdésnek tekintenénk. Aligha bizonyulna elegendőnek, ha csak a napi információ bővíté­sére törekednénk. Mind többen szeretnénk ugyanis önállóan el­igazodni az események történel­mi-társadalmi hátterének, elmé­leti-tudományos összefüggéseinek mélyebb megismerése és megér­tése alapján. Az ehhez szükséges ismereteket pedig elsősorban a könyv — nem kis részben pedig éppen a politikai könyv — nyújt­hatja. A politikai mű aktuális szere­péről, az érdeklődés mai irányáról szólva látnunk kell azt is, hogy az emberek tájékozódási, eligazo- dási igénye növekvő színvonalú politikai kultúra bázisán erősö­dött fel. A mostani nehezebb helyzetben tűnik ki igazán, mennyire beér­tek az elmúlt negyedszázad helyes politikájának, a szocialista demok­rácia gyakorlatának eredményei. Mert javarészt ennek a politiká­nak és gyakorlatnak köszönhető, hogy a magyar társadalom nagy többsége — a feszítő körülménye­ket érzékelve is — felnőtt módon, nyíltan és reális szemlélettel ké­pes vitázni, véleményt mondani a politika nagy kérdéseiről. A cse­lekvés szándékával keresi, igény­li a választ személyes problémái­ra, egyszersmind az országos „sorskérdésekre”. A politikai könyv szerepe Nem túlzás azt állítani, hogy a mai keményebb feltételek szorí­tásában tapasztalt és igényes köz­vélemény előtt kell naponta vizs- gázniok mindazoknak, akik felelős posztokon dolgoznak ebben az or­szágban. Növekvő felelősséggel já­ró pozícióból ugyanúgy vizsgázik napról napra a politikai könyv szerzője, szerkesztője is. A társa­dalmi szükséglet, az olvasói igény a szerzőtől, a kiadótól egyaránt megköveteli a magas fokú politi­kai érzékenységet, a tisztánlátást, az elméleti igényességet és bátor­ságot, az elkötelezett, pártos ál­lásfoglalást, az ösztönző útmuta­tást, a valóság tisztességes feltá­rásából, marxista—leninista elem­zéséből kinövő meggyőző erőt, s nem utolsósorban a szabatos, ér­zékletes, szép magyar stílust, a szemléletességet és az ízléses ki­vitelt. Jó, hogy mind nagyobb szám­ban forognak közkézen tartalmas, igényes politikai művek. Hasznos eszközei, segítői a politikai, ideo­lógiai tevékenységnek. Rendkívül jelentős a politikai könyv szerepe a párt politikájának ismertetésé­ben, megértetésében, a tömegek bi­zalmának, támogatásának meg­nyerésében. S ettől elválaszthatat­lan, alapvető funkciója a párt esz­mei-politikai egységének szolgála­ta, a részvétel a párttagság felké­szítésében, képzésében és tovább­képzésében. E két funkció szoros egymás- mellettisége, kölcsönös összefonó­dása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy leomoljanak a korábbi vá­laszfalak „elit" és „populáris”, „bennfentes” és „kívülálló” politi­kai kultúra között. Hogy a társa­dalom valamennyi rétegéhez el­jussunk a politikai irodalommal és az érdeklődés, a felkészültség szerint differenciált, de eszmei­tartalmi szempontból alapvetően egységes, marxista—leninista po­litikai szemlélet váljék uralkodó­vá és erősödjön tovább. Klasszikus művek A könyvben és a könyv által folytatott ideológiai-politikai te­vékenység különösen jelentős és aktuális feladata a társadalom szocializmusképének formálása. Ismeretes, hogy ez a kérdés két ok miatt vált nagyon időszerűvé. Részben, mert nincs teljes szink­ron a szocialista építőmunka mai szükségletei és feladatai, valamint a korábban kialakult és a társa­dalom egyes rétegeiben statikussá vált szocializmuskép között. A szocializmus lényege nem válto­zott,yde változtak a (konkrét, prob­lémái, és lehetőségei. A koráb­biaknál bonyofultabb körülmé­nyek között, gyakran új megoldá­sok keresésével lehet csak kiak­názni a szocializmus előnyeit. Ezért a közvéleményben élő szo­cializmusképet jobban hozzá kell igazítani a szocializmus mai va­lóságához. Ez is feltétele, hogy a társadalom reálisan fogalmazza meg igényeit, pontosabban, vilá­gosabban érzékelje saját tenniva­lóit, a nehezebbé vált utat járva se veszítse szem elől a szocializ-, mus perspektíváit. Nagyon időszerű és a mi mun­kánk szempontjából is változat­lanul fontos az a lenini gondolat, hogy a bolsevikok nem azért győztek, mert ügyesen agitáltak, hanem azért, mert az igazat mondták. S az igazat mondani csak a valóság ismeretében, az elkötelezett cselekvés szándé­kával, marxista alapon le­het. Ügy gondolom, hogy a Ma­gyarországon megjelenő politikai könyvekre jellemző ez a megálla­pítás. Ez a titka, hogy az elmúlt évek politikai könyvtermése egy­Az útonjáró Ez volt az utolsó hely, aho­vá bekopogtatott. A Balaton- parti városka összes üdülőjét végigjárta már sikertelenül. A portásnak elmondta, mi já­ratban van. Az öreg olyan sze­mekkel meredt rá, mintha bű­nözőt azonosítana. Koszos, ko­pott nadrág, elnyűtt papucs, hosszú haj, és ami a legriasz­tóbb, kezében egy gitár. A ka­pus tudta, hogy az üdülőben van egy megüresedett hely. Ennek is két keze van, gon­dolta. — No, várjon egy kicsit, te­lefonálok. A fiú rágyújtott. Mozdula­tai, különösen ahogy a ciga­rettát a szájához emelte, egy­kori napszámosokra emlékez­tettek. — Az igazgató úr várja ma­gát. Ott az a fehér ház. Első emelet — mondta az öreg. Az igazgató kövérkés, öszes, köpcös ember volt. Körbejár­ta az iroda közepén álló jö­vevényt. — Mi van, porosfülű? — kérdezte nyomatékosan. — Munkát keresek. — Kapsz, de nem így. Haj­vágás. Borotválkozás. Gitáro­zás nincs! A raktárból adunk másik ruhát. Mosogatni fogsz a konyhán. Egy hónapig tu­dunk foglalkoztatni. Szállás, koszt, munkabér lesz. Az üdü­lőkkel nem ismerkedünk, a személyzetnek külön stégje van a parton. Az intézmény szabályzatát pontosan betarta­ni! Kendben? — Rendben — felelte a fiú. — Most pedig lemegyünk a mosodába, hogy kisuvickolja- nak a lányok, mert én még ilyen porlepte embert nem lát­tam — fejezte be mondandó­ját félig viccesen az igazgató. A fiú munkájára nem volt panasz. A pohármosogatóban dolgozott egyedül. Szája csücs­kében mindig cigaretta ló­gott. Többnyire csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. A személyzeti kosztra nem pa­naszkodott, bőr látta, hogy rajta kívül szinte mindenki mást eszik. A pincérek kü­lönféle nyugati cigarettákat re eredményesebben és hatásosab­ban szolgálja céljainkat. Ugyanez mondható el az e he­tekben nagy sikerrel megrendezett politikai könyvnapok új kiadvá­nyairól is. Mindezek a művek szervesen illeszkednek politikai könyvkiadásunk karakterébe. A klasszikusok iránti érdeklődés ki­elégítését, gondolataiknak a poli­tikai, ideológiai munkában való hasznosítását jelentősen elősegíti, hogy a Kossuth Kiadó — a gyűj­teményes kiadás mellett — folya­matosan napirenden tartja a te­matikus összeállítások megjelen­tetését is. Az idei politikai könyv­napokra ezért is gyűjtötték egybe Marxnak, Engelsnek és Leninnek a kultúráról szóló írásait. Emel­lett hasznos az a másik sorozat is, amely elsősorban a marxizmus— leninizmussal most ismerkedő fia­tal generációk elméleti tájékozó­dásához járulhat hozzá. Források címmel a klasszikusok és ismert munkásmozgalmi vezetők alapkér­déseket kifejtő, a marxizmus ered­ményeit szintetizáló írásait tartal­Gazdagító lehetőségek Politikai könyvkiadásunkban változatlanul a legkiterjedtebb profilt jelenti a nemzetközi és a hazai politikai kérdések átfogó, vagy egy-egy fontos témát közép­pontba állító elemzése. Az olvasó így rendszeresen tájékozódhat va­lamennyi napirenden levő politi­kai kérdésről, megismerkedhet napjaink kiemelkedő politikai sze­mélyiségeinek munkásságával és nézeteivel. Továbbra is kiemelt feladatnak tekintjük, hogy párttagságunk, a dolgozók széles köre behatóbban, alaposabban ismerje meg törté­nelmünket, hogy értékeinket job­ban megbecsüljük és fejlődjék a társadalmi önismeret, összhang­ban áll ezzel a céllal a politikai könyvkiadás gazdag történelmi tematikája, amely most jó néhány újabb témával bővült. Az idei könyvtermésben újra megtalálha­tók olyan kiadványok is, melyek­kel az olvasók szélesebb rétegei­hez juthatunk el, népszerűsítve a t történelem tényeit, tanulságait, a tudomány eredményeit. (Világtör­ténelmi enciklopédia; A magyar irodalom történetének népszerű feldolgozása.) Ezekben a művelt­séget, a történelmi-társadalmi gondolkodásmódot nagyobb olva­sói körben gazdagító1 lehetőségek rejlenek. Kívánatos, hogy a politikai könyv adta eszmei-politikai mu­nícióval minél több pártszerveze­tünkben jól sáfárkodjanak. A po­litikai könyv ügye ne záruljon le a jelenlegi könyvnapokkal, az ün­nepléssel, hanem legyen ennek folytatása a következő hetek, hó­napok hétköznapi ideológiai gya­korlatában. A költő azt vallja: „Nem tudom elképzelni az életet könyv nélkül”. Jó lenne, ha ez a felfogás és ma­gatartás az ország, a világ megis­merésének, megértésének szükség­letéből, a nagyobb tudás, az ered­ményesebb cselekvés belső igényé­ből minél jobban elterjedne és ál­talánossá válna. Tegyünk ezért minél többet! KOVÁCS MARGITRA EMLÉKEZVE Öröme, bánata az agyag szívtak. Sokszor kaptak a bor­ravaló mellé egy-egy paklival. Ügy két hét elteltével az egyik nap műszak után a fő­pincér egy százast dugott a fiú csikkzsebébe. — Ezt a jó munkájáért — tette hozzá. A fiú kivette a pénzt, és le­tette az asztalra. — Köszönöm, de nem kell. — Hogyhogy? Ne hülyés­kedjen már — mondta a fő­pincér, és a legény markába gyömöszölte a piros bankót. A pincérek döbbenten ' fi­gyeltek. A fiú idegesebben, de türtőztetve magát, újra lerak­ta a pénzt. — Mondtam már, hogy nem kell — megfordult, és otthagy­ta őket. Lement a partra, magával vitte a gitárját, de nem ját­szott rajta. A vizet nézte, a hullámokat, ám ezen az estén nem látszottak, a leszálló köd elborított mindent. Hirtelen hatalmas ütést kapott hátul­ról. Nem tudott fölállni, rug­dosni kezdték. Arcán érezte a vér melegét. Hangiszerét szét­taposták. — Rohadt csavargó! — li­hegte egy hang az éjszakában. G. Nagy Uián Nyolcvan éve, 1902. november 30-án született Kovács Margit keramikusművész, a modern ma­gyar kerámia nemzetközi hírű alkotója. A művész már öt éve elhunyt, de gazdag munkássága szentendrei és győri múzeumá­ban látogatók tízezreit vonzza, hódítja meg. A szentendrei Vas- •tagh-ház, ahová halála után la­kószobáját is elhelyezték a mű­vészre oly jellegzetes használati tárgyakkal együtt, ma az ország leglátogatottabb múzeuma. A kerámia minden ágában je­lentős életműve korszakot jelöl a műfaj hazai történetében. Ér­zelmektől, reflexióktól erősen átfűtött, jellegzetesen egyéni, sa­játosan magyar stílusa páratlanul áll korunk kerámiaművészetében. Kiérett alkotásai a képző- és iparművészet határmezsgyéjén állva csak az élet lényeges dol­gairól, a születésről, halálról, az alapvető emberi kapcsolatokról, szerelemről, házasságról, anya­ságról, örömről, bánatról, fájda­lomról, szenvedésről, gyászról vallanak mai nyelven, de a múlt hazai és nemzetközi hagyomá­nyaiból kinőve. Keze alól figura és edény, fa- licsempe és relief pazar bőség­ben került ki. Művészete olyan természetes és mindenkinek él­ményt adó, mint a madárdal vagy a virágok illata. Győrött született, művészeti ta­nulmányait előbb Budapesten, majd Bécsben, utána München­ben, Koppenhágában és rövid ideig Sevresben folytatta. Ko­rán érett művésszé, a nagy gaz­dasági válság idején már kiállí­tott, s a 30-as évektől kezdve je­lentős hazai és nemzetközi sike­reket mondhatott magiénak. Korai müveire a népművészet és a kora középkor világa hatott erőteljesen, a 40-es években pe­dig a francia gótika megnyúlt szentjei és a bizánci mozaikok dékorativitása ragadta meg kép­zeletét. Szentendrei múzeumának alagsorában láthatpk ebből _az i dőszakból való, egykori műter­mében maradt remekei, mert az akkori mostoha idők nem ked­veztek az iparművészeteknek. Kovács Margit is kevés munká­ját tudta eladni. Nagy nélkülözé­sek közepette haladt a maga szá­mára kijelölt úton, megbízásai ritkán akadtak. Híres szobrainak sorát a harmincas években kezd­te el korongolni. Figuráit a felszabadulás utáni években fejlesztette tökélyre. Megbocsátó humorral figurázta ki a kisvárosi polgárság jelleg­zetes képviselőit, a pipiskédé dá­mát, a kényes gavallérokat, a fényképésznél magát feszesen ki­húzó jegyespárt. Hagyományain­kat, népszokásainkat óvó szere­tettel örökítette meg, a nagy mű­vészet rangján mutatta be a pa­raszti élet azóta már feledésbe­ment jeleneteit falképein, figu­ráin (Fonó, Lakodalmas, Szüret). A technika virtuóza volt. Figu­rái. a madonnaarcú parasztlá­nyok, a bámész tekintetű, ártat- , lan, kék szemű falusi hajadonok. a népviseletet hordó Kenyérsze­lő. megnyúlt szentjei, bumfordi- ságukban is kecses állatalakjai, sötétbe öltözött öregasszonyai nemcsak a közelmúlt visszahoz- hatatlanul elsüllyedt világának megindító őszinteségé ábrázolá­sai. hanem az európai kerámia­művészet technikai bravúrjai is. Szobrai, festett és mintázott fal­képei az ötvenes évek realista stí­luseszményét testesítették meg. Alkotásai minden jelentős hazai és nemzetközi kiállításon kima­gasló sikereket arattak. Elsők kö­zött vette át az alkotómunka má­ig legnagyobb kitüntetését, a Kossuth-díjat is. A hatvanas években és a meg­változott korízlés érintésére min­tázása leegyszerűsödött. Sa- mottfiguráiban áttért a darabo­sabb, összegező formaadásra, a szaggatott felületkezelésre. Té­mavilága is átalakult, már csak az emberi élet megváltoztatha­tatlan tényei, a születés, a sze­relem, a család, a szenvedés, az elmúlás foglalkoztatták. Alkotói pályája haláláig tö­retlen ívű volt. Utolsó percéig dolgozott, mert az „agyag” saját szavai szerint „mindennapi ke­nyere. öröme, bánata” volt. B. I. Kerámiák. Gazdaság és életmód A Hazafias Népfront megyei bizottsága néhány héttel ezelőtt szétküldte a tematikai ajánlásait a téli politikai ismeretterjesztő elő­adásokra. Ez a már hagyomá­nyosnak mondható módszer nagy segítséget jelent azoknak, akik a községekben és a városkörzetek­ben igyekeznek terjeszteni a kor­szerű és nélkülözhetetlen ismere­teket. A javasolt előadások témaköre széles körű. Többek között a nép­front időszerű feladatait, a nem­zetközi munkamegosztást, a nép­gazdaság fejlesztésének feladatait, a szocialista életmód és a kultu­rális élet legfontosabb kérdéseit tartalmazza. Az ifjúság részére külön sorozatot javasolt a megyei bizottság. Ebben szerepel egyebek mellett a szocialista hazafiság, a munkáshatalom megvédése és a közösségi élet gazdagítása. Van az ajánlásokban jó néhány olyan elő­adás, amely a családi élettel, az iskola és a család kapcsolatával és a gyermekneveléssel kapcsolatos. A Hazafias Népfront megyei bi­zottságához rendszeresen érkez­nek be az úgynevezett tervlapok. Eddig már legalább ötven köz­ségből és szinte valamennyi vá­roskörzetből jelezték, hogy milyen előadásokat tartanak a következő hetekben. Az érdeklődés közép­pontjában állnak a gazdasági kér­dések. valamint az életmóddal összefüggő témák. És sokan igény­lik a szocialista hazafisággal, a művelődés és a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseivel foglalko­zó előadásokat. A következő hetekben lezajló falugyűlések mellett jó alkalmat nyújtanak a tervezett téli előadá­sok arra, hogy erősödjön a köz- életiség, javuljon a közhangulat. És arra is természetesen, hogy a figyelem fokozottabban a legfon­tosabb kül- és belpolitikai kérdé­sekre irányuljon. V. M. KÖNYVESPOLC Salamon Konrád: Utak a Márciusi Front felé A két világháború közötti idő­szak meghatározó élménye volt a soknemzetiségű Magyarország —- nemzeti sérelmekkel együtt járó — szétesése, és az ezeket kihasz­náló ellenforradalmi nacionaliz­mus uralma. Mégsem lehet — noha volt rá példa — ennek a né­hány évtizednek minden hazai mozzanatát nacionalistának mi­nősíteni. Az utóbbi évékben nap­világot látott elemzések már sok­rétűek, többféle szempontból tör­ténnek, és szinte mindig vitát váltanak ki. Az érdeklődés és ér­zékenység nyilvánvalóan egy még nyugvópontra nem jutott, teljesen fel nem dolgozott idő­szakra utal. Salamon Konrád — akinek ta­nulmányait. történelmi esszéit olykor indulatos bírálatok is kí­sérik — most a népi mozgalom rövid krónikáját vetette papírra. Arról a néhány évről szól, „amely­ben a fennálló társadalmi állapo­tokkal mind' elégedetlenebbé vá­ló fiatalság sokszínű és zavaros törekvései egy nagyon ellentmon­dásos, de egységesülési folyamat­ba rendeződve odáig fejlődtek, hogy a későbbiek során a Már­ciusi Front alapjává válhattak.” Az eseményeket attól az idő­szaktól követi nyomon, amikor a Yovárosban szinte kizárólag za­varos és alacsony színvonalú tit­kos társaságok ellenforradalmi és irredenta romantikája uralko­dott. Az 1925-ben megalakult Bartha Miklós Társaság már nemzeti radikális programmal in­dult, a közélet demokratizálása mellett tört lándzsát és a szom­széd népekkel való megegyezést sürgette. Jóllehet programköve­teléseikben sok a tisztázatlan, ho­mályos mozzanat, de mégis nagy erénye ennek a csoportosulásnak, hogy csakhamar leválasztotta a reakciós közéletből s maga köré vonta azokat, akik gondolkodni akartak, a cselekvés lehetőségét fontolgatták. Az elöregedő társadalmakra jellemzően egymás_után jöttek létre — a lázadónak minősülő if­júság szervezésében — a külön­böző mozgalmak. Darvas József 1970-ben így jellemezte őket: „Az értelmiségi fiatalság kereste azt a fogódzót, amelyben megkapasz­kodhat a földindulásos vihar kö­zepette: ezt a parasztságban ta­lálta meg. Ez volt szamára a romlatlan őserő, a megtartó ha­gyományok őrzője, a nemzeti lét alapja”. Salamon Konrád ha­sonlóan értékeli ezt az időszakot, majd a népi írók árnyalatokban gazdag szerepéről ír. Esszéjének erénye, ahogy hatá­rozottan aláhúzza azt a tényt, amiről keveseBbet beszélünk: „A népi írók köréből tehát nemcsak a parasztság sorsára, jövőjére vo­natkozó kijelentéseket hallhatták az odafigyelők, de az egész or­szág politikai jövendőjének szempontjából 'helyes megállapí­tásokat is”. A vékony kötet érdekessége, hogy jórészt kéziratokra és visz- szaemlékezésekre utalva a buda­pesti egyetemek kommunista fia­taljainak szervezkedéséről ír fi­gyelemre méltó tényeket. Az utol­só fejezet a népiek és kommu­nisták párbeszédéről tudósít. Azokról a vitákról, együttes ta­nácskozásokról, amelyek során annak a sajátos magyar népfront­mozgalomnak a lehetősége érle­lődött, amely a Márciusi Frontban öltött testet. Az esszéírás a gon­dolkodás egyik formája — olvas­tam valahol. Salamon Konrád könyve az olvasó számára nem­csak a múltat idéző krónika, ha­nem továbbgondolásra érdemes, izgalmas szellemi termék. Komáromi Attila 1 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents