Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

I

AKTFOTÓK KISKŐRÖSÖN, KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

■(»fi t.WiMK-' i

Bejegyzések a vendégkönyvbe

November 2-től 15-ig — amint arról a Petőfi Népében is hírt adtunk — a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban is bemutatkozott az Aktfényképezés című kiállítás. Naponta 10—12, illetve 16—19 óra közfött várták a látogatókat a szervezők, akik vidékre 100, helyi címekre pedig 400 (aktfényképpel is ellátott) meghívót küldtek, vittek. A hivatalos megnyitón tizenhatan voltak — „Kiskőrösön nem sikk a Műv. Központ megnyitóira járni'’ — kommentálja a tényt lakonikusan a szervezők egyike. A tárlat két hete azonban rácáfolt a megnyitó látszólagos érdektelenségbe- fulladására: tizennégy nap alatt csaknem ezerkétszázan vették szemügyre a fényképeket, zömében felnőttek: a pedagógusok (egy szakmunkásképzős osztály kivételével) nem hozták el tanítványaikat.

A vendégkönyvbe írt, vagy.szó- ban fogalmazott vélemények eltérőek. Közülük válogattunk Tóthné Mellaú Erzsébet segítségével.

„Bizakodó vagyok, hogy egy tabu ledöntésének tanúja lehettem”. (Olvashatatlan.)

„Bátor kezdeményezés.” (H. P.)

„Az erotika is művészet.” (S. J.)

„Lehet ilyen módon is segíteni azon, amiről eddig nagyon beszélni sem merték?” (Sz. F.)

„A kiállítás összességében szép, de a művészi képek összhangját megbontja egy-két kép, amely már a pornó határát súrolja. Az anyagot a zsűrinek jobban át kellett volna néznie. A férfiak fotói mellett feltűnő a női fotóművészek száma, ezek nagyon megnyerték tetszésemet." (L. A.)

„Kissé kevesellem a férfiaktok számát, ugyanis azok is lehetnek olyan szépek és művészileg értékesek. Férfi fotósok is készíthetnek férfiaktot.” fM. I.-né)

..Keveslem': a fétffiaktok szá- niát!” (A. M.) • r" '

„A kiállítás valóban szép, de csak annak, akit a fotózás is érdekel." (K. R.)

„A kiállítás nagyon szegényes, hiányoltam a Fellini-féle idomokat.” (N. Gy.)

„A női test szépségét bemutató modellek lehetnének vonzóbbak is." (Olvashatatlan.)

„TöSb férfi aktfénykép is lehetne!” (P. J.)

„A kiállítás minden kritizálni- valót felülmúl.” (T. A.)

„Különösen jók és ízlésesek Horinka képei. Az anya ábrázolása fájó, ezt nem szabad megcsúfolni!” (V. I.-né.)

„Horinka és Fábián képei kiválóak.”

„A kisportolt, idillikus férfitest ábrázolását, fotóit hiányolom.” (Sz. B.)

„Szégyentelenek!” (Olvashatatlan.)

„Horváth anyaságot megjelenítő képe fogott meg leginkább.” (G. Gy.-né.)

„Nagyon sokat vártam a kiállítástól. Ezzel szemben, amikor megtekintettem, csalódással, sőt,.,,, mi több: felháborodással hagytam el a termet. A képeknek több mint fele bármelyik nyugati folyóiratban művészibb fokon látható. És színesben!” (G. Gy.)

„Köszönet az ízléses képekért, gyakrabban kell ilyen tárlatot rendezni”. (T. A.)

„Igen jó fotóeljárásokat láttam.” (P. M.)

□ □ □

A kiskőrösi kiállítást megnézték pápaiak, szegediek, budapestiek, székesfehérváriak, és, természetesen, a megyéből is sokan. Ez volt a véleményük a látottakról — a vendégkönyv alapján. Akik kíváncsiak a képekre, azok a hónap végéig Kiskunfélegyházán tekinthetik meg a tárlatot.

Ballai József

Kósa György nyolcvanöt éves*

Kása György kiterjedt eddigi életművének áttekintésében először a témák és műfajok sokfélesége tűnik szemünkbe. Operák, oratóriumok, kantáták, dalok, szimfóniák, kamaraművek, szólódarabok gazdagsága sorakozik neve mellett a róla szóló lexikoncikkekben. Ha a legújabbban megjelent angol zenei lexikon Kósa-címszava egyebek között 37 olyan költő nevét sorolja fel, akiknek verseit ő megzenésítette, még nem veszi, nem veheti számításba a cikk megírása óta eltelt idő alkotásait.

Kosa György művészetének másik eredeti vonása a sokféle témát és sokféle műfajt összetartó, szilárd belső egység. Különféle művei egyetlen átfogó témakör variánsai, valamennyiük közös nagy témája az ember és az emberi sors. Az a zeneszerző, aki hihetetlen érzékenységgel reflektál a múló idő, az emberi történelem rezdüléseire, aki hihetetlen változatosságban élő és tapintja mindannyiunk életét, egyben a szolid személyiség töretlenül egységes értékrendjével méri meg mindegyik élményét, s a tárgyi világ objektív egységét a művészegvéniség szubjektív belső egységének erejével szembesíti.

Zenetörténészek között gyakran megújul a vita arról, hogy van-e és milyen kapcsolat az alkotó művész életrajza és életműve között. Kása György alkotópályája. magatartása nem engedi elválasztani egymástól a két síkot. Tetszetős fordulattal úgy is mondhatnék, hogy élete a zene és zenéje az élete. Vagy pontosabban: számára a zene az a közeg.

* November 29-én, hétfőn, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hangversennyel köszönti a hírős városra több itt tartott ősbemutatója miatt is szívesen gondoló Kosa Györgyöt. A koncert karmestere Kemény Endre — a zeneszerző közeli barátja. A műsoron Kosa müvein kívül Kodály-darabok szerepelnek.

amelyben Én és nem-Én, ember és világa, egyéni és közösségi lét különös művészi egységben egyesül. A zene segítette és segíti őt abban, hogy egyéni életének, a történelem sokszor komisz brutalitásának megrázkódtatásait a művészi gondolat szférájában oldja kathartikus élménnyé. Ezért igazi művészet az övé, s ezért segít ebben zenéje bennünket, befogadóit is.

Vele találkozva, őrá gondolva, eszünkbe kell jutnia Kölcsey Pa- rainesise első mondatának: „Az, ki életében sokat érzett és gondolkodott; s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta; oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táp- lálatot nyújt lelkének.” Kosa György valóban ilyen kincset gyűjtött magának, de mivel művész, nemcsak magának, hanem valamennyiünknek, akik művészetében részesülünk. Mert őneki szinte életszükséglete az is. hogy .„érzeményeit és gondolatait” szüntelenül közölje, általuk folyamatosan érintkezzék embertársaival.

A közlés hangzó eredménye az, amit Kósa György stílusának mondunk. Ez a stílus megint egészen eredeti, sajátosan egyéni zenei világot tükröz és közvetít. Többször megírtuk, elmondtuk már róla, hogy mindig a maga egészen autonóm, öntörvényű útját járta és járja, hogy nem adaptálta történelmi korának egyetlen stílusdivatát sem. Pedig volt elég. Az ő stílusa egyrészt egyenesen nő ki a kései múlt és a korai jelen század zenei gondolkodásmódjából. másrészt azonban ezt az öröksége oly módon alakítja művészi belső világához és meggyőződéséhez, hogy végül egészen sajátjaként kezelheti. Merít minden olyan zenei forrásból, amely sajátos élettartalmakat és sajátos kifejező módokat közvetít, de végül a beültetett stiláris szervek egységes, egynemű organizmusban funkcionálnak. Ezért érdemli meg Kósa György közlésmódja a stílusmegjelölést, úgy hogy ez a sokszor felületesen, meggondolatlanul emlegetett kategória itt valóban az emberi és művészi szemlélet, magatartás és az ehhez illő kifejezés, életstílus és művészi stílus egységét jelenti.

Feltűnően erős ennek a stílusnak a vokális gyökérzete. De a „vox” Kósa Györgynél sohasem a hang puszta érzéki szépségét, hanem emberi tartalmát, a vox hu - manát jelenti. Ezért szólalnak meg zenéjében a hangszerek is sokszor annyira emberi hangon.

Mondottuk, életszükséglete a közlés, ő azonban nem úgynevezett „közönségre” vágyik, a szó hangversenytermi, vagy eppen kommerciális értelmében. Nem ámuló rajongókra van szüksége, hanem társakra, partnerekre a közös muzsikáláshoz. Zenéjenek egyik fontos tulajdonsága a közösségi vonás, igazi termőtalaja a kamaramuzsika bensősége.

Ujfalussy József

DOBOZI ESZTER VERSEI:

Minden lehet

átitat a reggel tejfehére egy vasútállomásig amíg a valamikor tovainduló vonatig elérsz a percenként növő

drótsövény előtt----------------t

úlnan még minden lehetséges

Táj alulnézetben

fölül egy eperfa ága valaki hintát kötött reája ahogy az inga járja valaki evez előre-hátra hajbókolnak a gömbakácok körben egy jegenyének ujjnyi levélkék suhogása hasonlatos A kacagó szélhez

VANCSA ISTVÁN:

A vigasztalás

Jól van, fiam, maradj csak ülve, erre most semmi szükség, úgy ni. egyébként dicsértessék az Űr Jézus Krisztus vagy amit akarsz, és fogd be a szádat, nem azért jöttem, hogy végighallgassam a hülyeségeidet, hanem hogy vigasztaljalak. ami szintén hülyeség, de kevésbé unalmas, tekintve, hogy a saját mondanivalóm jobban szórakoztat, mint a tied. Bizony, kedves hívem, ez így igaz, mert hát mondd meg nekem, mi a nyavalyát tudnál előadni, ami Isten szolgáját érdekelhetné?, kuss, nem óhajtom, hogy válaszolj, ez költői kérdés volt, persze, te nem tudod, mi az, mert ostoba vagy és böszme, a költői kérdés olyan kérdés, édes fiam, amely magában foglalja a feleletet, egyszóval én nem tudakoltam, hanem állítottam valamit, és még egyszer mondom, hogy ne szólj közbe, mert szájonváglak, én tábori lelkész voltam valaha, tehát megtanultam, hogyan kell bánni a magadfajtákkal, tizenöt évvel ezelőtt felpofoztam egy katonát, a szerencsétlent ma is két ember viszi ki a latrinára, de hol is tartottam?, ó igen, arról volt szó, hogy mi a nyavalyát mondhatnál nekem, ha megengedném, nos, bizonyára elmotyognád, hogy ártatlan vagy, mármint a szó jogi értelmében, hát ez az, kedves fiam, ami engem abszolúte nem érdekel, felőlem lehetsz ártatlan is, bűnös is, tökmindegy, teológiai értelemben mindenképp indifferens jószág maradsz, belőled hiányzanak mindama kvalitások, amelyek egy buzgó lelkipásztor rosszallását kiválthatnák, a te képességeidből, szeretett hívem, legfönnebb arra futja, hogy fizetség nélkül lógj meg a kocsmából, vagy hogy kétévente egyszer elcsábíts valami zsíroshajú, foghíjas és bűzös lehe- letű nőszemélyt, hát fiam, ha te azt hiszed, hogy ezen dolgok bármiképp is magukra irányíthatják a világmindenség urának, az örökkévaló Istennek a figyelmét, akkor te minden emberi elképzelést felülmúló módon gőgös vagy és fennhéjázó, úgyhogy sípcsonton is rúglak hamar, ne ordíts. Megmondom én neked, édes fiam, mi a te legfőbb bűnöd: az, hogy holnap kora reggel föl fognak akasztani, s emiatt hajnalban muszáj kelnem, aztán fagyoskodhatok a börtönudvaron, esőben és csontig ható szélben, mert amilyen pechem van, újabban mindig ilyen meteorológiai körülmények között tartják a kivégzéseket, és most nehogy azt hidd, szeretett hívem, hogy voltaképp egy cipőben járunk, csak azért, mert te is ott leszel holnap, naná, csak hát, fiam, neked könnyű a dolgod, téged felkötnek, te nem fogsz benáthásodni, én viszont igen, még jó, ha nem kapok tüdőgyulladást, erről jut eszembe, van egy ampullács- kám, ehol van ni, Calvados, ne bámulj fiam, úgyse kapsz belőle, ( mert irigyellek, eh!... jó ez a pálinka, igen, irigyellek, most mit bámulsz ilyen hülyén, hogy merészelsz ilyen képeket vágni az Isten szolgájának színe előtt, nesze, az anyád hétszentségit, nesze! Na, kelj föl szépen, ülj vissza a helyedre, néha kissé impulzív vagyok, de ez érthető, csak látnád magad a tükörben, egy orrszarvú seggén az anyajegy több értelmet sugároz, mint a tekinteted, egyszóval ott tartottam, hogy irigyellek, és közlöm veled, nem vagyok egyedül, mert gondold csak el, ha egyáltalán tudsz gondolkodni, ami kétséges, ''hogy a négymilliárd ember közül hány ezren vagy százezren akarják most, ebben a szent pillanatban abbahagyni ezt az egészet, próbálkoznak mindenféleképp, vonat, pisztoly, borotva, méreg, egyik rosszabb, mint a másik, te viszont csak fogod magad. kisétálsz az udvarra, és egy komoly, lelkiismeretes, megbízható szakember intézi el a dolgodat, ráadásul ingyen, a nyavalya essen beléd. Ne üvölts, persze, hogy orrbavágtalak, nem is utoljára, mert látom, azt hiszed, veled most valami igazságtalanság történik, és ebben az esetben spéciéi igazad van, ugyanis ha léteznék isteni gondviselés, akkor nem részesülhetnél az akasztás jótéteményében, hanem elevenen rohadnál el valahol, ámde gondviselés nincs, az Isten ezt nem építette bele a világba, hiszen ha beleépítette volna, akkor merő dögunalom volna az egész, a jók elnyernék jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket, hát nem, fiam, az Isten nem krimiíró, ennélfogva semmit sem döntött el előre, sőt, megsúgom neked, esze ágában se volt hat napig vacakolni a teremtéssel, ellenkezőleg, a kozmoszt egyetlen hatalmas exp- lózióval lökte ki magából, s ezek után sztochasztikus törvények igazgatására bízta, tehát a gép forog, az alkotó pihen, ámde a gép selejtet is gyárt, ilyeneket, mint te vagy. Bizony, fiam, a csökött agyú ember a világ selejtje és a De- miurgosz személyes kudarca, Isten ugyanis nem azért teremtette a világot, hogy az idők végezetéig neutroncsillagokkal kuglizhasson, egy frászt, hanem hogy az emberi tudatban önmagát megismerje, ezt persze nem érted, mert mint elmondottam, hülye vagy, és ezen most már nem segíthetünk, de látod, mégis foglalkozom veled, mert bennem a hivatásom szere- tete minden egyéb emóciót elsöpör, így hát felvilágosítalak az eredendő bűn lényegéről is, amely abban áll, hogy Ádám nem ette meg az almát. Érted, fiam: nem ette meg. Leszakította, harapott belőle, aztán átnyújtotta Évának, ő pedig rémülten behajította az Eufráteszbe. Megjegyzem, a nőkön mindmáig észrevehető, hogy Éva nem harapott az almából, de ezt hagyjuk. Mármost, kérdezhetnéd, ha az értelem egyetlen szikrája felcsillanna benned, mitől ijedt meg Éva? Hát az isteni tilalom

emlékétől, mi mástól. Node: ha az Űr azt óhajtotta, hogy Ádám egyék a fáról, mért mondta, hogy ne egyék? Azért, fiam, mert így akarta próbára tenni a bátorságát. Hadd mondok egy olyan példát, amit talán még te is megértesz: ha az ember kutyát akar vásárolni, akkor, ugyebár, a kölykök közé dob egy kulcscsomót, és azt választja, amelyik nem fut el, hanem ellenkezőleg; nos, mint látjuk, Ádám bátor volt ugyan, mégis buta maradt szegényke, vagy, mondjuk így, nem vált különösebben okossá attól az egy falattól, s ezt hagyományozta az utódaira, következésképp a leszármazottak zöme tökfilkó, ha nem is annyira, mint te, kedves fiam, az okos ember viszont, amilyen például én is vagyok, ritka, valamint a fehér holló. Mármost gondold ezt végig az Isten aspektusából, illetve mit is beszélek, próbálj legalább követni, amint én végiggondolom: tehát az Örökkévaló létrehozta ezt a világnagy tűzijátékot, galaxisokkal, szupernóvákkal, pulzárok- kal és egyebekkel, miért?, azért fiam, hogy szülessen értelmes ember, aki a világ intellektuális szemléletében elmerülve a benne manifesztálódott isteni gondolatot felismeri, s erre jössz te, fiam, és olyan hülye vagy, amilyennek látszol. Itt ülsz, tökéletlenséged teljében, mint az isteni mindenhatóság eleven cáfolata, és minden bizonynyal azon képzelegsz, hogy holnap már a mennyországban fogsz früstökölni, mert a Bibliából csak annyit jegyeztél meg, hogy az utolsókból lesznek az elsők, hát

persze, fiam, a laktanyaudvaron, alaki foglalkozás közben, ha a szakasznak menet közben hátraar- cot vezényelnek, akkor valóban az utolsókból lesznek az elsők és az elsőkből az utolsók, de másképpen nem, most pedig hasbarúglak, mert pökhendiséged megdöbbent és felháborít, hogy képzeled te azt, szeretett hívem, hogy az örökkévaló a mennyországot a hozzád hasonló kreténekkel fogja benépesíteni, minek nézed te az Úristent, he? Kuss. Nem mondom, ha a tökéletességnek egyetlen nemével bírnál, ha mondjuk most nem itt ülnél, mocskosán és büdösen, akasztásra várva, hanem húszéves fotómodellek társaságában vitorláznál a Karib-tengeren, vagy homárt zabáinál Miami Beach-ben, akkor talán több kedvvel pillantana rád az Ür, node nem ezt teszed, jelentsd hamar, mikor ettél utoljára homárt? A büdös életben soha, no látod, hát ezért nem jutsz a mennyekbe, és én ezért rúglak most hasba újólag, mert minden szempontból szerencsétlen voltál, vagy, és még egy pár óráig az leszel, és mint ilyen, megszeplősíted Isten dicsőségét, aki, sajnálatos módon, poklot nem teremtett a számodra, hanem szolgáira bízta az ezzel kapcsolatos teendők elvégzését, úgyhogy én a továbbiakban verni foglak, szeretett hívem, verni foglak, mert ostoba pária voltál, verni foglak tehát, Isten nagyobb dicsőségére, lassan és akkurátusán, gonddal beosztva az erőmet, mert bizony, én már öregszem, te pedig szívós vagy, és messze még a reggel.

\