Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
1(8!. november II. • PETŐFI NfPE • f JOBB AZ ÚJ CSILLAGVIZSGÁLÓ ELADÓ! Ösztöndíj a Kertészetin Az egyetemi-főiskolai ösztöndíjrendszer új, a diákok pénze több. Február 1-től az előző tanévekhez képest átlagosan harminc' százalékkal emelkedett a hallgatók pénzbeli juttatásaihoz rendelkezésre álló országos pénzügyi keret. Ezúttal ai új ösztöndíjszabályzat eddigi tapasztalatairól érdeklődtünk Kecskeméten, a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán. Mindenre rákérdeznek Költőpénz is marad Szalay János KISZ-titkár, a diákjóléti bizottság elnökhelyettese: — Az általános ösztöndíjat a tanulmányi, a tudományos diákköri, a társadalmi-közéleti munka és az eredmények javítása figyelembevételével osztjuk el. Bevezettük a méltányossági ösztöndíjat azok számára, akiknek kiemelkedő a mozgalmi tevékenykedésük. de az indexeik nem a legjobb eredményekről tanúskodnak. Csoportonként egy hallgató kaphat így — méltányosan — forintokat. A kiemelt és a Népköz- társasági ösztöndíjat is a központi keretből adjuk. — Ki kap szociális pénzbeli támogatást? — Akik rászorulnak, összeállítottunk egy pályázati lapot, amelyben a család szociális helyzetéről. a hallgató adatairól kíváncsiskodunk. Tényleg mindenre „rákérdezünk”, s az őszinte válaszok alapján reálisabban tudjuk elosztani a rendszeres támogatás összegét. A rendkívüli szociális segély odaítélését „megszigorítottuk”, ezután valóban csak különleges és érdemleges esetekben adhatunk pénzt. Több a pénz — a diákok ezt mondták, amikor az új ösztöndíjrendelet gyakorlati tapasztalatairól kérdezősködtem. Elégedettek. mert fedezi kiadásaikat a kézhez kapott összeg. Tóth Vilmos az elsősök képviselője a diákjóléti bizottságban: — Nem volt civakodás az ösztöndíj elosztásánál. Mindegyikünk reálisan felmérte a helvze• Tóth Vilmos tét, tisztában voltunk azzal, hogy ki az, aki ténylegesen rászorul a pénzbeli támogatásra. Az a tapasztalatom. hogy futja az őszit Szalay János • Darvas Ildikó töndíj a kollégiumot és az étkezést is. Még költőpénz is marad ... i Akik megérdemlik Darvas Ildikó a harmadévesek érdekeit képviseli a diákjóléti bizottságban: — Jobb az új ösztöndíjrendszer. A régiben merevek voltak a kategóriahatárok, s bizony nem jöttek ki a diákok szociális helyzetének különbségei. Tudok olyan esetről is, hogy egy második kategóriás, kocsival járt a főiskolára. Most a rosszabb szociális helyzetűek jobban jártak, s többet „vállalnak” azok, akiknek a helyzetük jobb. A kérdőívekből sok mindenre fény derül... — S őszintén töltik ki? — Igen: mindenki fegyelmi felelőssége tudatában válaszol a kérdésekre. A nyilatkozatok és a hallgatók véleménye alapján úgy veszem észre: elégedettek a diákok az új ösztöndíjrendszerrel. Mégis megkérdezem: vannak-e gondok? Szalay János: — A SZET-esek helyzete még javításra vár. A tandíjfizetést a tanulmányi eredményektől és a szociális helyzettől tettük függővé. Darvas Ildikó: — Sok baj van az étkezési jegyek térítésével kapcsolatban. Hetvenkét órával előtte kell bejelentenünk, ha nem kérünk ebédet vagy vacsorát, s csak szakmai elfoglaltságra hivatkozhatunk. □ D □ Kecskeméten, a Kertészeti Főiskolai Karon 336 hallgató tanul. Havonta 93 ezer forint tanulmányi és 240 ezer 796 forint szociális ösztöndíjat osztanak szét közöttük. Azoknak, akik megérdemlik. Három Népköztársasági és két kiemelt ösztöndíjasuk van. Borzák Tibor „Egy kis természettudományos központról álmodtam” Volt egyszer egy fiatal munkás. Úgy éldegélt Budapesten, mint a vidékről fölszármazott legtöbb társa. Ám egy napon, 1957 októberében megváltozott az élete. A Földről fellőtt első szputnyik a kozmoszra irányította kíváncsiságát. Könyveket kezdett olvasni az égitestekről, a világmindenségről. Titokzatos szavakkal találkozott, de ez nem szegte kedvét. Kétszer, többször is átrágta magát a tudós műveken, míg a megértésig eljutott. Szenvedélyévé vált az égi mechanizmus mibenlétének firtatás^. Később visszatért a villanyszerelő a Kiskunságba, s Halason munkát vállalt a Fémmunkás gyárban. Tudásszomja nem csillapult. Barátságot kötött a természettudományos szaklapokkal is. Míg sokan mások a kocsmapultot támasztották, ő képezte magát. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az idegen nyelven közzétett fölfedezésekről nem olvashat. Törte magát, s egy idő után már tudott angolból fordítani. Maga tanára volt mindenben. Az ország amatőr csillagászainak egyik találkozóján barátokra talált, s pártfogóra a nagy tudású Kulin György személyében. Éjszakánként könyvei fölé hajolva látták a csillagok. Telt, múlt az idő, s megépítette első távcsövét, szemüveglencsékből. S micsoda élmény! „Közelről” vizsgálhatta meg vele a Hold arcát. Nem volt neki elég, hogy maga titkokat tudott meg, be akart azokba avatni másokat is. Csillagászati klubot szervezett a vasutasok művelődési házában. Tudósok előadását hallgatták ott Földünk bolygótársairól. Tíz év alatt 15 ezer ember nézett a klub távcsöveibe, figyelt az előadásokon. Város- nyi hallgatóság. Ezen közben a munkás soha rossz szót nem kapott a munkahelyén, panasz nem érte a gyárban. Nagy-nagy elhatározásra jutott egyszer: épít egy csillagvizsgálót. S téglánként épült, épülgetett a kupolás házikó, a TIT-előadóként kapott tiszteletdíjakból. S erősödött a klub. amelyet a tudóskodó munkás alapított. Kulin professzor országos színvonalúnak minősítette rendezvényeit. Kiskunhalast az ő nevével jegyezték föl térképükre más országok amatőr csillagászai. Meghívták előadónak, barátuk- ká fogadták, módszereket vettek át tőle. Egy szép napon, hosszú évek után azt mondhatta: íme. készen vagyon a csillagvizsgáló! Nem magamnak. a városnak építettem. Nem holmi palota, csak szerény, de a maga nemében egyedülálló, tudományos megfigyelésre alkalmas. Amatőrök ilyennel az országban nem dicsekedhettek. Ez az elszánt munkás kidolgozott egv új mechanikai rendszert a változó csillagok megfigyelésére — s élt boldogan szenvedélyének .. . n □ □ Ha a történet mese lenne a tehetséges munkásról, így végződne. Balogh István sorsa azonban másként alakult. Házassága felbomlott, a csillagvizsgáló ott maradt anyósa háza udvarán, ő albérletbe költözött nagyobbik fiával. — Egy kis természettudományos központról álmodtam — mondja. — Ügy gondoltam, ha a kupola alatt lenne egy terem, ahol elfér egy osztálynyi gyerek, segíthetnénk a korszerű világkép kialakítását a felnövő nemzedékekben. — ígéretet kapott a város vezetőitől... — Akadályok merültek fel azóta a csillagvizsgáló városba helyezését illetően. Öléves.»távlat, az nekem olyan, mint a semmi. Addig rég tönkremegy, amiért éveken át dolgoztam. — A lakásproblémája megoldódott? — Most költöztünk újabb albérletbe. Szabályta• Három éve, amikor a fölvétel készült a csillag- vizsgálóról. Balogh István még bízott tervei megvalósíthatóságában. * lan dolog, de ide hozom be időnként megfürdetni a fiamat. Tudja milyenek az albérletek. — Ügy hírlik, hogy szorult helyzetében, bár eredetileg ingyen adta volna, most lakást kért a várostól cserébe a csillagvizsgálóért. — Csak ígéretet kaptam. Mostanában már azt se nagyon. — Mennyit érhet, forintban, amit ön kínál? — Nehéz meghatározni. Egy háromszáz, egy százöt milliméter átmérőjű távcső, egy 72/500-as astro- kamera, egy 72/500-as kereső és még több más berendezés található a csillagvizsgálóban. Minden automatikusan működik benne. Kulin professzor úr tudományos megfigyelésre is alkalmasnak találta. Magam csináltam mindent. Pénzbeni értéküket tekintve sokkal többet érnek, mint egy lakásbeugró. — Elkeseredettnek látszik. — Emberi körülmények közé kell vinnem a gyereket. Nincs hol foglalkoznom vele, s én se tudok hol tanulni, legfeljebb a klubban egy sarokba húzódva. Az a gond_olat foglalkoztat, hogy fölajánlom a csillagvizsgálót. Elmegyek az országba bárhová, ahol adnak érte egy lakást. Ott újra kezdek mindent. Máshol is megcsinálom azt, amit Halason, sőt, ha segítenek, azt is, amit itt nem sikerült... A. Tóth Sándor (13.) -r- Tudod, hogy a teher nagyobbik része mindig a pedagógusok vállára ^ehezedik — kezdte, s Tamás sejtette, hogy valami társadalmi munka van kilátásban. Az igazgató vállalta a népfront elnökségét, s most, hogy a népfronttitkár, a volt mezőgazdász elköltözött, minden munka ráhárult. — A tanácselnök szólt, hogy van egy kis pénz. Beszéltem a szövetkezet elnökével, ő is támogatna bennünket. — Miről van szó tulajdonképpeni? — Szűk az óvoda. Egyre több a gyerek. Tenni kellene valamit. A téesz szállítana sódert. faanyag lesz, a cserepet, cementet megvesszük, annyi pénzt tud adni a tanács. Emberek kellenének, akik felépítik. Két teremmel bő- vítenénk. Meg rendbe kellene hozni az udvarát. Uj játszóteret csinálni a régi helyett. Hát csak fő a fejem. Mondd csak. nem vállalnád a népfronttitkárságot? Ilyen fiatalemberre lenne szükség ... — Nem. nem — rázta tagadó- lag a fejét. — Nem vállalhatom. Nem vagyok én jó ilyesminek. Semmiféle funkciót nem vállalok. De szívesen segítek megszervezni a társadalmi munkát. Elsősorban azoknak kell szólni, akiknek óvodáskorú gyermekük van vagy lesz a következő esztendőkben. A bölcsisek szüleit kellene hívni. — No látod, ez okos gondolat. Ezt akkor rád bízom, Tamás. A tanár kissé kelletlenül vonta fel a vállát. Tapasztalatból tudta. hogy mindig a jól húzó lovat nógatják. Most segít óvodát építeni. aztán egyre többet várnak majd tőle, természetesnek veszik, hogy feláldozza szabad idejét. Nem. ebbe nem megy bele. Elég a maga gondja. Az igazgató észrevette elkedvet- lenedését és hirtelen témát változtatott. A feleségéről érdeklődött. — Jól érzi magát Szegeden — kapott a szón Tamás. — Ágota néni kellemes asszony és Emmi- ke imádja a városi nyüzsgést. Nem is tudpm, hogyan szokja majd meg az itteni életet... Az igazgató krákogott. de nem szólt. Csak akkor, amikor a tanár már indulni készült. — Egyszer csak meglep, amikor nem is várod ... — Nem valószínű... Előbb biztosan megírja, hogy várjam ... Nem kedveli a meglepetéseket. Egyébként a múltkor mondtam neki. maradjon csak, ha jól érzi magát. — Azért nem jó az. ha olyan sokáig távol van az asszony — dörmögte az igazgató, s aztán másról kezdett beszélni. Tamás pedig sietve indult a bölcsőde felé a tanítás után. Estig hat családnál tett látogatást, ezek közül négyen megígérték, hogy segítenek az építkezésnél. Természetesen csak a hét végén, mert élni is kell Valamiből. És jön a nyár, tele vannak munkával. Az asszonyok a szövetkezet kertészetében dolgoznak. Szedik már a gyümölcsöt. érik a cseresznye, a meggy. És mindenkinek van kertje, zöldségféléje a háztájiban, mindenki tart baromfit, hizlal disznót. — Doktor úr, nem vállalnád a titkárságot? — kérdezte este sö- rözgetés közben a falusi orvostól. aki váratlanul meglátogatta. — Akkor mit csináltok ti, tanárok, tanítók? Hiszen azért vagytok, nem? — Látod, Endre bácsi, mindenki azt hiszi, hogy a pedagógusoknak kell minden társadalmi munkát vállalni, holott az agronómu- soknak. orvosoknak, patikusoknak éppen úgy vállalniuk kellene belőle. — Csakhogy azok nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban a lakos- Sággal. A tanító minden gyereket ismer. És a gyerekek révén minden családot. — Az orvos nem? — Ne vitatkozzunk. Én nem húzom ki magam a munka alól. Ossz ki rám valami szerepet, Tamás. Elvégzem, ígérem. De titkár nem leszek. Az neked való. — Én se vállalom. Sok gonddal jár. S abból így is van elég. — A falu gondját is viselnie kell valakinek, nem? Nálunk még istenes a helyzet, de a kisközségekben elszomorító. Itt van Kislak például. Társközség. Nincs tanácsa. Fele pedagógusa elköltözött. Ott látod, nem kell tantermet építeni, üresen áll a fél iskola. De nincs a faluban értelmiségi, nincs pezsgés, nincs művelődésre lehetőség. Emellett még járda sincs minden utcában. — Miért nem szervezi meg ott is valaki a társadalmi munkát? — Könnyű azt mondani. De ki? Te megszerveznéd? Itt is húzódozol tőle. Az ám. mi van a bájos Emmikével? Remélem, hogy már vidámabb a kedélye. — Hogyne, hogyne. Éppen most jártam nála. Egészen vidám. Semmi baja, úgy látom. Meg is ígérte, hogy rövidesen hazajön ... Igen vágyakozik már haza. — No, ennek örülök. Mondtam én neked, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. A kedélyállapotával volt egy kis rendellenesség. Előfordul ilyesmi az asszonyoknál. Idősebb korára majd elmúlik. — Idősebb korára? — nevetett keserűen Tamás. Az orvos megütközve nézett rá. aztán nem szólt, kiitta a sörét és távozott. A tanár egyedül maradt. és magába roskadva ült a lámpa fénykörében, ahol minden este olvasni szokott. De most nem ment az olvasás.... Az óvoda bővítésére szervezett társadalmi munka felrázta az egész községet. Olyanok is jelentkeztek munkára, akiknek nem volt óvodáskorú gyermekük, ősz- szefogtak a kisiparosok, vállalták a bútorok elkészítését, a termelő- szövetkezet elnöke két rakomány sódert vitetett a helyszínre. Megjelentek az ácsok, sőt két cigány- család is jelentkezett, hogy segít vályogot vetni.'Amikor megtudták, hogy arra nincs szükség, vállalták a malterkeverést és a tégla- hordást. Tamás mindennap odalátogatott az iskola után, megjelent gyakran az orvos is, a tanácselnök példát mutatva nekivetkőzött, és felment az állványra. Egy ilyen alkalommal egyszer azt mondta Tamásnak : • Bi-Octanus. Vasarely kiállításáról Victor Vásáréiy-életmű- kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban azokból az alkotásokból, amelyeket a művész hazájának ajándékozott. \ • Terreur. (Hauer Lajos reprodukciói) (Folytatjuk)
