Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

1(8!. november II. • PETŐFI NfPE • f JOBB AZ ÚJ CSILLAGVIZSGÁLÓ ELADÓ! Ösztöndíj a Kertészetin Az egyetemi-főiskolai ösztöndíjrendszer új, a diákok pén­ze több. Február 1-től az előző tanévekhez képest átlagosan harminc' százalékkal emelkedett a hallgatók pénzbeli jutta­tásaihoz rendelkezésre álló országos pénzügyi keret. Ezúttal ai új ösztöndíjszabályzat eddigi tapasztalatairól érdeklőd­tünk Kecskeméten, a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán. Mindenre rákérdeznek Költőpénz is marad Szalay János KISZ-titkár, a diákjóléti bizottság elnökhelyet­tese: — Az általános ösztöndíjat a tanulmányi, a tudományos diák­köri, a társadalmi-közéleti mun­ka és az eredmények javítása fi­gyelembevételével osztjuk el. Be­vezettük a méltányossági ösztön­díjat azok számára, akiknek ki­emelkedő a mozgalmi tevékeny­kedésük. de az indexeik nem a legjobb eredményekről tanúskod­nak. Csoportonként egy hallgató kaphat így — méltányosan — fo­rintokat. A kiemelt és a Népköz- társasági ösztöndíjat is a közpon­ti keretből adjuk. — Ki kap szociális pénzbeli tá­mogatást? — Akik rászorulnak, összeállí­tottunk egy pályázati lapot, amelyben a család szociális hely­zetéről. a hallgató adatairól kí­váncsiskodunk. Tényleg minden­re „rákérdezünk”, s az őszinte válaszok alapján reálisabban tud­juk elosztani a rendszeres támo­gatás összegét. A rendkívüli szo­ciális segély odaítélését „megszi­gorítottuk”, ezután valóban csak különleges és érdemleges esetek­ben adhatunk pénzt. Több a pénz — a diákok ezt mondták, amikor az új ösztön­díjrendelet gyakorlati tapasztala­tairól kérdezősködtem. Elégedet­tek. mert fedezi kiadásaikat a kézhez kapott összeg. Tóth Vilmos az elsősök képvi­selője a diákjóléti bizottságban: — Nem volt civakodás az ösz­töndíj elosztásánál. Mindegyi­künk reálisan felmérte a helvze­• Tóth Vilmos tét, tisztában voltunk azzal, hogy ki az, aki ténylegesen rászorul a pénzbeli támogatásra. Az a ta­pasztalatom. hogy futja az ősz­it Szalay János • Darvas Ildikó töndíj a kollégiumot és az étke­zést is. Még költőpénz is ma­rad ... i Akik megérdemlik Darvas Ildikó a harmadévesek érdekeit képviseli a diákjóléti bizottságban: — Jobb az új ösztöndíjrend­szer. A régiben merevek voltak a kategóriahatárok, s bizony nem jöttek ki a diákok szociális hely­zetének különbségei. Tudok olyan esetről is, hogy egy második ka­tegóriás, kocsival járt a főisko­lára. Most a rosszabb szociális helyzetűek jobban jártak, s töb­bet „vállalnak” azok, akiknek a helyzetük jobb. A kérdőívekből sok mindenre fény derül... — S őszintén töltik ki? — Igen: mindenki fegyelmi fe­lelőssége tudatában válaszol a kérdésekre. A nyilatkozatok és a hallgatók véleménye alapján úgy veszem észre: elégedettek a diákok az új ösztöndíjrendszerrel. Mégis megkérdezem: vannak-e gondok? Szalay János: — A SZET-esek helyzete még javításra vár. A tandíjfizetést a tanulmányi ered­ményektől és a szociális helyzet­től tettük függővé. Darvas Ildikó: — Sok baj van az étkezési jegyek térítésével kapcsolatban. Hetvenkét órával előtte kell bejelentenünk, ha nem kérünk ebédet vagy vacsorát, s csak szakmai elfoglaltságra hi­vatkozhatunk. □ D □ Kecskeméten, a Kertészeti Fő­iskolai Karon 336 hallgató tanul. Havonta 93 ezer forint tanulmá­nyi és 240 ezer 796 forint szociá­lis ösztöndíjat osztanak szét kö­zöttük. Azoknak, akik megérdem­lik. Három Népköztársasági és két kiemelt ösztöndíjasuk van. Borzák Tibor „Egy kis természettudományos központról álmodtam” Volt egyszer egy fiatal munkás. Úgy éldegélt Budapesten, mint a vidékről fölszármazott legtöbb társa. Ám egy napon, 1957 októberében megválto­zott az élete. A Földről fellőtt első szputnyik a kozmoszra irányította kíváncsiságát. Könyveket kezdett olvasni az égitestekről, a világmindenség­ről. Titokzatos szavakkal találkozott, de ez nem szegte kedvét. Kétszer, többször is átrágta magát a tudós műveken, míg a megértésig eljutott. Szen­vedélyévé vált az égi mechanizmus mibenlétének firtatás^. Később visszatért a villanyszerelő a Kiskunság­ba, s Halason munkát vállalt a Fémmunkás gyár­ban. Tudásszomja nem csillapult. Barátságot kötött a természettudományos szaklapokkal is. Míg sokan mások a kocsmapultot támasztották, ő képezte ma­gát. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az ide­gen nyelven közzétett fölfedezésekről nem olvas­hat. Törte magát, s egy idő után már tudott an­golból fordítani. Maga tanára volt mindenben. Az ország amatőr csillagászainak egyik találko­zóján barátokra talált, s pártfogóra a nagy tudá­sú Kulin György személyében. Éjszakánként köny­vei fölé hajolva látták a csillagok. Telt, múlt az idő, s megépítette első távcsövét, szemüveglencsékből. S micsoda élmény! „Közel­ről” vizsgálhatta meg vele a Hold arcát. Nem volt neki elég, hogy maga titkokat tudott meg, be akart azokba avatni másokat is. Csillagá­szati klubot szervezett a vasutasok művelődési há­zában. Tudósok előadását hallgatták ott Földünk bolygótársairól. Tíz év alatt 15 ezer ember nézett a klub távcsöveibe, figyelt az előadásokon. Város- nyi hallgatóság. Ezen közben a munkás soha rossz szót nem ka­pott a munkahelyén, panasz nem érte a gyárban. Nagy-nagy elhatározásra jutott egyszer: épít egy csillagvizsgálót. S téglánként épült, épülgetett a kupolás házikó, a TIT-előadóként kapott tisztelet­díjakból. S erősödött a klub. amelyet a tudóskodó munkás alapított. Kulin professzor országos színvo­nalúnak minősítette rendezvényeit. Kiskunhalast az ő nevével jegyezték föl térképükre más országok amatőr csillagászai. Meghívták előadónak, barátuk- ká fogadták, módszereket vettek át tőle. Egy szép napon, hosszú évek után azt mondhat­ta: íme. készen vagyon a csillagvizsgáló! Nem ma­gamnak. a városnak építettem. Nem holmi palota, csak szerény, de a maga ne­mében egyedülálló, tudományos megfigyelésre al­kalmas. Amatőrök ilyennel az országban nem di­csekedhettek. Ez az elszánt munkás kidolgozott egv új mechanikai rendszert a változó csillagok megfi­gyelésére — s élt boldogan szenvedélyének .. . n □ □ Ha a történet mese lenne a tehetséges munkás­ról, így végződne. Balogh István sorsa azonban másként alakult. Házassága felbomlott, a csillag­vizsgáló ott maradt anyósa háza udvarán, ő albér­letbe költözött nagyobbik fiával. — Egy kis természettudományos központról ál­modtam — mondja. — Ügy gondoltam, ha a kupola alatt lenne egy terem, ahol elfér egy osztálynyi gye­rek, segíthetnénk a korszerű világkép kialakítását a felnövő nemzedékekben. — ígéretet kapott a város vezetőitől... — Akadályok merültek fel azóta a csillagvizsgá­ló városba helyezését illetően. Öléves.»távlat, az ne­kem olyan, mint a semmi. Addig rég tönkremegy, amiért éveken át dolgoztam. — A lakásproblémája megoldódott? — Most költöztünk újabb albérletbe. Szabályta­• Három éve, amikor a fölvétel készült a csillag- vizsgálóról. Balogh István még bízott tervei meg­valósíthatóságában. * lan dolog, de ide hozom be időnként megfürdetni a fiamat. Tudja milyenek az albérletek. — Ügy hírlik, hogy szorult helyzetében, bár ere­detileg ingyen adta volna, most lakást kért a város­tól cserébe a csillagvizsgálóért. — Csak ígéretet kaptam. Mostanában már azt se nagyon. — Mennyit érhet, forintban, amit ön kínál? — Nehéz meghatározni. Egy háromszáz, egy száz­öt milliméter átmérőjű távcső, egy 72/500-as astro- kamera, egy 72/500-as kereső és még több más be­rendezés található a csillagvizsgálóban. Minden automatikusan működik benne. Kulin professzor úr tudományos megfigyelésre is alkalmasnak találta. Magam csináltam mindent. Pénzbeni értéküket te­kintve sokkal többet érnek, mint egy lakásbeugró. — Elkeseredettnek látszik. — Emberi körülmények közé kell vinnem a gye­reket. Nincs hol foglalkoznom vele, s én se tudok hol tanulni, legfeljebb a klubban egy sarokba hú­zódva. Az a gond_olat foglalkoztat, hogy fölajánlom a csillagvizsgálót. Elmegyek az országba bárhová, ahol adnak érte egy lakást. Ott újra kezdek min­dent. Máshol is megcsinálom azt, amit Halason, sőt, ha segítenek, azt is, amit itt nem sikerült... A. Tóth Sándor (13.) -r- Tudod, hogy a teher na­gyobbik része mindig a pedagó­gusok vállára ^ehezedik — kezd­te, s Tamás sejtette, hogy valami társadalmi munka van kilátás­ban. Az igazgató vállalta a nép­front elnökségét, s most, hogy a népfronttitkár, a volt mezőgaz­dász elköltözött, minden munka ráhárult. — A tanácselnök szólt, hogy van egy kis pénz. Beszéltem a szövetkezet elnökével, ő is tá­mogatna bennünket. — Miről van szó tulajdonkép­peni? — Szűk az óvoda. Egyre több a gyerek. Tenni kellene valamit. A téesz szállítana sódert. fa­anyag lesz, a cserepet, cementet megvesszük, annyi pénzt tud ad­ni a tanács. Emberek kellenének, akik felépítik. Két teremmel bő- vítenénk. Meg rendbe kellene hozni az udvarát. Uj játszóteret csinálni a régi helyett. Hát csak fő a fejem. Mondd csak. nem vál­lalnád a népfronttitkárságot? Ilyen fiatalemberre lenne szük­ség ... — Nem. nem — rázta tagadó- lag a fejét. — Nem vállalhatom. Nem vagyok én jó ilyesminek. Semmiféle funkciót nem válla­lok. De szívesen segítek megszer­vezni a társadalmi munkát. El­sősorban azoknak kell szólni, akiknek óvodáskorú gyermekük van vagy lesz a következő eszten­dőkben. A bölcsisek szüleit kel­lene hívni. — No látod, ez okos gondolat. Ezt akkor rád bízom, Tamás. A tanár kissé kelletlenül von­ta fel a vállát. Tapasztalatból tud­ta. hogy mindig a jól húzó lovat nógatják. Most segít óvodát épí­teni. aztán egyre többet várnak majd tőle, természetesnek veszik, hogy feláldozza szabad idejét. Nem. ebbe nem megy bele. Elég a maga gondja. Az igazgató észrevette elkedvet- lenedését és hirtelen témát vál­toztatott. A feleségéről érdeklő­dött. — Jól érzi magát Szegeden — kapott a szón Tamás. — Ágota néni kellemes asszony és Emmi- ke imádja a városi nyüzsgést. Nem is tudpm, hogyan szokja majd meg az itteni életet... Az igazgató krákogott. de nem szólt. Csak akkor, amikor a ta­nár már indulni készült. — Egyszer csak meglep, ami­kor nem is várod ... — Nem valószínű... Előbb biztosan megírja, hogy várjam ... Nem kedveli a meglepetéseket. Egyébként a múltkor mondtam neki. maradjon csak, ha jól érzi magát. — Azért nem jó az. ha olyan sokáig távol van az asszony — dörmögte az igazgató, s aztán másról kezdett beszélni. Tamás pedig sietve indult a bölcsőde fe­lé a tanítás után. Estig hat csa­ládnál tett látogatást, ezek közül négyen megígérték, hogy segíte­nek az építkezésnél. Természete­sen csak a hét végén, mert élni is kell Valamiből. És jön a nyár, tele vannak munkával. Az asszo­nyok a szövetkezet kertészetében dolgoznak. Szedik már a gyümöl­csöt. érik a cseresznye, a meggy. És mindenkinek van kertje, zöld­ségféléje a háztájiban, mindenki tart baromfit, hizlal disznót. — Doktor úr, nem vállalnád a titkárságot? — kérdezte este sö- rözgetés közben a falusi orvos­tól. aki váratlanul meglátogatta. — Akkor mit csináltok ti, ta­nárok, tanítók? Hiszen azért vagytok, nem? — Látod, Endre bácsi, minden­ki azt hiszi, hogy a pedagógusok­nak kell minden társadalmi mun­kát vállalni, holott az agronómu- soknak. orvosoknak, patikusoknak éppen úgy vállalniuk kellene be­lőle. — Csakhogy azok nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban a lakos- Sággal. A tanító minden gyereket ismer. És a gyerekek révén min­den családot. — Az orvos nem? — Ne vitatkozzunk. Én nem húzom ki magam a munka alól. Ossz ki rám valami szerepet, Ta­más. Elvégzem, ígérem. De tit­kár nem leszek. Az neked való. — Én se vállalom. Sok gond­dal jár. S abból így is van elég. — A falu gondját is viselnie kell valakinek, nem? Nálunk még istenes a helyzet, de a kisközsé­gekben elszomorító. Itt van Kis­lak például. Társközség. Nincs tanácsa. Fele pedagógusa elköltö­zött. Ott látod, nem kell tanter­met építeni, üresen áll a fél is­kola. De nincs a faluban értelmi­ségi, nincs pezsgés, nincs műve­lődésre lehetőség. Emellett még járda sincs minden utcában. — Miért nem szervezi meg ott is valaki a társadalmi munkát? — Könnyű azt mondani. De ki? Te megszerveznéd? Itt is húzó­dozol tőle. Az ám. mi van a bá­jos Emmikével? Remélem, hogy már vidámabb a kedélye. — Hogyne, hogyne. Éppen most jártam nála. Egészen vidám. Semmi baja, úgy látom. Meg is ígérte, hogy rövidesen hazajön ... Igen vágyakozik már haza. — No, ennek örülök. Mondtam én neked, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. A kedélyállapo­tával volt egy kis rendellenesség. Előfordul ilyesmi az asszonyok­nál. Idősebb korára majd elmúlik. — Idősebb korára? — nevetett keserűen Tamás. Az orvos megütközve nézett rá. aztán nem szólt, kiitta a sörét és távozott. A tanár egyedül ma­radt. és magába roskadva ült a lámpa fénykörében, ahol minden este olvasni szokott. De most nem ment az olvasás.... Az óvoda bővítésére szervezett társadalmi munka felrázta az egész községet. Olyanok is jelent­keztek munkára, akiknek nem volt óvodáskorú gyermekük, ősz- szefogtak a kisiparosok, vállalták a bútorok elkészítését, a termelő- szövetkezet elnöke két rakomány sódert vitetett a helyszínre. Meg­jelentek az ácsok, sőt két cigány- család is jelentkezett, hogy segít vályogot vetni.'Amikor megtud­ták, hogy arra nincs szükség, vál­lalták a malterkeverést és a tégla- hordást. Tamás mindennap odalátogatott az iskola után, megjelent gyakran az orvos is, a tanácselnök példát mutatva nekivetkőzött, és felment az állványra. Egy ilyen alkalom­mal egyszer azt mondta Tamás­nak : • Bi-Octanus. Vasarely kiállításáról Victor Vásáréiy-életmű- kiállítás nyílt a Szépmű­vészeti Múzeumban azok­ból az alkotásokból, ame­lyeket a művész hazájá­nak ajándékozott. \ • Terreur. (Hauer Lajos reprodukciói) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents