Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-15 / 242. szám

1982. október 15. • PETŐFI NÉPE • 5 EMLÉKÜNNEPSÉGEK HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN Szófiai és bécsi beszámolók, tervek Szófiában jól ismert a Ruszki utca 8. számú épületben hosszú ideje változatos programmal ér­deklődők százait vonzó Magvar Intézet. Sokat tettek a két nép kulturális értékeinek népszerű­sítéséért. Gondosan készültek a Kodály-centenáriumra is, mint azt Jakab Róberttól, az intézet igazgatójától megtudjuk. Kodály-mfivek a televízióban — Bulgáriában inkább csak a szakemberek tartják számon a magyar zeneszerzőt, ezért a szo­kottnál nagyobb propagandával népszerűsítettük évfordulós ren­dezvényeinket. Jó közepes láto­gatottságot jegyezhettünk föl a Kodály életét és munkásságát bemutató májusi kiállításunkon, amelyet Alekszander Rajcsev Ki­váló művész, a Bolgár Zeneszer­zők Szövetségének az elnöke nyi­tott meg. Vikár László és bolgár társelőadók közreműködésével más szervekkel közösen Kodály- szimpóziumot szerveztünk. A kecskeméti születésű zeneművész életművének bemutatásában kü­lönösen sokat segített Rajna Ka- carova zenetudós. Kodályt szemé­lyesen ismerte, Bartókkal levele­zett. Atanasz Kurtev zongora­művész, zeneakadémiai tanár, a Fiatal Előadóművészek Stúdiójá­nak vezetőhelyettese a magyar zeneszerző kamaraműveinek be­tanításában és propagálásában vállalt szerepel. Ivan Hlebarov docenst a legautentikusabb Ko- dály-szakértőnek tartják Bulgá­riában. ,A Kodály-év legfontosabb ren­dezvényeire ezután kerül sor. A Bolgár Televízió klasszikus zenei szerkesztősége az évforduló nap­ján több Kodály-művet tűz mű­sorára. Szófia legnagyobb kon­certtermében ünnepi hangver­senyt rendez a Bolgár Zeneszer­zők Szövetsége. Ezek és más hangversenyek előkészítésében természetesen intézetünk is részt vesz. Bár kaptunk hazulról különbö­ző ismertető kiadványokat, hiá­nyoljuk a Kodály-módszert bemu­tató összefoglalást. Orosz, francia nyelvű tájékoztatókat jól haszno­síthatnánk. Így a kecskeméti Ko­dály Intézetről is több informá­ciót továbbíthatnánk. Az álta­lunk stencileztetett kis tájékoz­tató inkább csak az érdeklődés felkeltését, mint alaposabb ki­elégítését szolgálhatja. Hangverseny a Konzertbausban Lengyel László, a bécsi Colle­gium Hungaricum igazgatója így válaszolt a Kodály-centenárium- mal kapcsolatos tevékenységükre vonatkozó kérdésünkre: — Több koncertünk lesz Bécs- ben és vidéken. Az őszi és az 1983_as tavaszi zenei szezont az évfordulónak szenteljük. A dísz- hangverseny, Kodály-emlékki- állítással összekötve, december 4-én lesz a bécsi Konzerthausban, a város legnagyobb zenei előadó­termében. Vidéki városokban is szervezünk zenei esteket. Kiál­lítást rendezünk intézetünkben, Grazban, Klagenfurtban, Salz­burgban és Innsbruckban. Több előadáson ismerkedhetnek a Ko- dály-módszerrel az érdeklődők. Természetesen a Kodály-cente- nárium méltó megünneplése nem­csak a mi ügyünk. A hivatalos szervezeteken kívül megemlíthe­tem Robert Scholium professzort, a magyar zenei élet nagy barát­ját, főiskolai tanárt. Kodályról is gyakran tart előadásokat. Az innsbrucki főiskola tanára, Sze- lényi László zongoraművész is sokat tett és tesz a magyar zene­szerző hangszeres műveinek, pe­dagógiai munkásságának a meg­ismertetéséért. H. N. BEMUTATÓ MA ESTE Handabasa, avagy a fátyol titkai Vörösmarty első „öszves mun­káiban” a Vérnász és az Árpád ébredése között található a gyors fejlődésnek indult Pesten játszó­dó Fátyol titkai. Vígjáték a javá­ból. Nem véletlen, hogy a régi magyar drámai művek gondosa, újból színpadra mentője, Görgey Gábor fölfigyelt időtállóságára, üdeségére, értékeire. Rögeszmésen, rokonszenves és eléggé nem be­csülhető szenvedéllyel hozza föl­színre az eltemetődött klasszikus értékű, vagy annak vélt színmű­veket. Tőle tudom: a Handabasa, avagy a fátyol titkai, egyik leg­kedvesebb felfrissítése, átdolgo­zása, korszerűsítése. Nemcsak azért, mert egy-egy bemutatóval sok színházban jelenlevő szerző­nek ez a műve — a többiekkel ellentétben — változatos, színes utóéletű. Más-más felfogásban játszották több vidéki színház­ban, de mindenütt sikerrel. Be­mutatta a kecskeméti tanyaszín­ház is. Most egyszerre nosztalgi­kus és mai hangzású új zenét írt hozzá Darvas Ferenc. Tömöry Péter vezetőrendező­től meg azt tudom, hogy mit is jelent a Handabasa. Nyelvújítási szó, Vörösmarty is használta, a sokat sejtető, keleties titkokat sugalló, a török világot idéző szót. A lényegét tekintve azt is mondhatnám: Darmol, amely ugyebár, amíg ön alszik... De a művészetben pontosan az a fon­tos, ami a szóban, a jelenségben a többlet, a sejtés, a képzelet já­téka. Nos, ez a Handabasa: már­is megindítja fantáziánkat, has­• Fodor Attila rajza. hajtó készítésére használt nö­vény. Hogy miként kerül a csiz­ma az asztalra, avagy ez a Han­dabasa a fátyol titkai közé? Ma­radjon titok a pénteki bemuta­tóig. Mint ahogyan ígéretemhez híven hallgatok Szakácsi Márta díszletének meglepetéseiről. Semmi pénzért sem hallgathám el, hogy a vígjáték rendezője nagyon bízik a sikerben, a Han­dabasa, avagy a fátyol titkai ked­vező fogadtatásában. Szerinte a kö­zönség mindig kedvelte az értel­mesen szórakoztató vígjátékokat. Ez ilyen. Ma még izgatóbb a kérdés, mint másfél százada: miért unat­koznak sokan abban a világban, amelyben annyi minden földerít­hetné, múlathatná napjainkat. Még arra is rászánnák magukat a darabbéli három fiatalemberek, hogy unalomból megnősüljenek. Udvarolgatnak az úrikisasszony­nak, a cselédlánynak, ifjú haja- donnak és éltes asszonyságnak. Cserélődnek a szerepek, félreér­tések, félrehallások, álöltözékek kuszálják össze a terveket, szán­dékokat. Végül persze igazság té­tetik, s helyére kerül a Hőszerel­mes, a Lézengő fiatal (ükapáink korában szépapáink idegeit bor­zolták), a Veterán Nyelvújító ... Igazán hálás feladathoz jutott Lengyel János, Bajza Viktória, Csák Zsuzsa, Monyók Ildikó, és a B. B. B. triumvirátus, azaz Ber- derics Dániel, Beratin Gábor és Balogh Tamás. A jelmezeket vendégként Füzy Sára tervezte, karmester — Nagy Miklós és Su­gár Miklós, mint vendég. —i —r 2? Váljunk el! Ebben az időben egyik nap reggel hét óra körül egy holly­woodi telefonhívás ébresztett fel. Egy hang azt kiáltotta «az óceán másik feléről, hogy az „Anasztá­ziáért” megkapom a második Osear-díjat. Fürdőt vettem, és egy pohár pezsgőt ittam. Egyik éjjél Roberto hívott fel Indiából. Azt mondta, biztosan a fülembe jutottak olyan hírek, mi­szerint neki kapcsolata van efey indiai nővel. De ebből egy szó sem igaz. Ezt meg kell monda­nom a sajtónak is, ha erről kér­deznek. „Jó, ha te mondod” — válaszoltam. Azután még egy ki­csit csevegtünk egymással, végül elbúcsúztunk. De tudtam, ha ő azért felhív engem, hogy ilyesmit mondjon, akkor valóban van egy másik asszony. Ismét szerelmes lett. Biztosan az is szereti őt, tö­rődik vele, boldoggá teszi. Tehát elhagyott. Az ágy szélén ültem, és hirtelen azt vettem ész­re, hogy nevetek. Boldog voltam. Őmiatta is, magam miatt is. Most megoldódtak a problémáink. Mikor Roberto visszatért In­diából, kimentem a repülőtérre. Megkérdezték a riporterek, mit tudok az ügyről. Azt válaszoltam, semmit nem tudok, azért jöttem csak, hogy elvigyem Róbertot. Ecberto megérkezett, és én a karjaiba borultam. Ez a fény­kép bejárta a világot, pontosan úgy. ahogyan akartam. Meg akar­tam mulatni, hogy hozzá tarto­zom. Mindegy, mit beszélnek vagy írnak róla. Azért az jó volt, hogy egy ri­porter sem tartózkodott a „Hotel Raphaelben”. Egy szobában ül­tünk. Azt gondoltam: Talán ez a megfelelő időpont? „Nézd, Roberto” — kezdtem na­gyon barátságosan. „Akarod eset­leg, hogy elváljunk?” Némán ült a fotelban, egy hajtinccsel ját­szott. Talán nem is hallotta? Még egyszer megkérdeztem: „Nem az lenne a legjobb, ha el­válnánk?” Egy szót sem szólt. De harmad­szor már nem akartam feltenni a kérdésemet. Tehát vártam. Ro­berto arca nagyon szomorú volt, mikor halkan azt mondta: „Ele­gem van már abból, hogy Mr. Bergman legyek.” Hihetetlennek tartottam, ö maga is olyan híres volt. sokat dolgozott, mindig Ro­berte Rossellini volt, soha nem Mr. Bergman. „Jó” — mondtam —, „váljunk el”. Megegyeztünk. Közös nehéz éveinket magunk mögött tudhat­tuk. Szabadok voltunk. Sőt még boldogok is. Megcsókoltuk egy­mást, azt kívántam neki, hogy legyen boldog Sonalival. Azt mondta, a gyerekek ma­radjanak nálam. Az anyjukhoz tartoznak. De van két dolog, amit kérni szeretne tőlem. Elő­ször, hogy a gyerekek soha nem mehetnek Amerikába! Nevetnem kellett, kérdeztem, hogyan tartsam vissza őket, ha felnőttkorukban Amerikába akar- nk menni. Azt javasoltam, Euró­pában neveltessük őket. És ké­sőbb, ha tizennyolc évesek lesz­nek. természetesen ők maguk döntsenek az életükről. Roberto egyetértett velem. Következik: 28. A harmadik férj. r r GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Mi újság nálatok? • A Tengerészklub tagsága, a csapatvezető és az osztályfőnök tár* saságában, a kaskantyúi iskola bejárata előtt. Az elmúlt napokban a tabdi és a kaskantyúi úttörőket keres­tük fel, hogy megtudjuk, milyen élményekkel búcsúznak az úttörő- mozgalomtól, az iskolától, mit várnak a KlSZ-től. Mit tartottak jónak, és mit hiányoltak, hogyan érezték magukat az elmúlt esz­tendők sorág az iskolában, a mozgalomban? A nyolcadikosok Gárdonyi-ra­jával találkoztunk Tabdin. Az iskola immár szűknek bizonyult számukra, ezért a szomszédos művelődési házban kaptak helyet a tanulásra, és mi is itt kaptunk alkalmat a velük való beszélge­tésre. A kérdések hallatán elsőnek Sinkovicz Mariann rajbitkár je­lentkezik. — A legemlékezetesebb szá­momra a Bükk I. elnevezésű ván­dortábor volt. Erdészházakban laktunk, forrásvizet ihattunk, és jártuk az erdőt, gyalogosan. Vol­tam már Zánkán is, de hangu­latában nem is hasonlítható sem­milyen tábor a vándorozáshoz. — Nekem a csapatzászló ünne­pe, az összetett honvédelmi ver­seny, a tábortűz volt a négy esz­tendő legszebb eseménye — ösz- szegez Kothencz Margit kisdo­bos-őrsvezető. — A legszebb az volt benne, hogy együtt voltunk, énekeltünk, ettük a meglepetés­nek készített zsíroskenyeret. — A Balaton-felvidéken tartott vándortábor volt a legérdekesebb — véli Judák Zoli, aki ugyancsak őrsvezető. Judák Ferinek a legnagyobb élményét az úttörőtanács szer­vezte esemény jelentette: —-Szüretelni voltunk tizenöten Nagy Sándor bácsinál, akinek már nehezére esett' volna ez a munka. De mi egyetlen délelőtt megcsináltuk! — A tavalyi osztálykirándulás, az volt az igazi! — véli Dénes Kati. Voltunk Visegrádon, Dobo­gókőn, Szentendrén, láttuk a Rám szakadékot. És most lássuk, mit hiányolnak a mozgalomtól búcsúzók? — Kevés a romantika, a lehe­tőség, hogy valamit magunk csi­náljunk, felkutassunk. Jó lenne a kapcsolat a közeli csapatok­kal,- több közös rendezvény for­májában, — summázzák véle­ményüket. Végül: mit vártok a KlSZ-től? — Azt, hogy foglalkozzanak velünk, úttörőkkel. Tavaly egy nagyszerűen sikerült május 1-i közös ünnepélyünk volt, az idén meghívtak bennünket a szüreti bálba. De azt hisszük, találkoz­hatnánk akár számunkra rende­zett szellemi vetélkedőn is ... A tabdi pajtásoknak 600 négy­szögöles gyakorlókertjük van, amit 15 évvel ezelőtt maguk ala­kítottak ki — tudjuk meg Csap­iár Gyula csapatvezetőtől. Má­zsaszámra termesztik és adják el a szőlőt, paprikát, borsót. A ter­mésért kapott pénzből pedig fut­ja csapatkirándulásra, jutalma­zásra is. A kert legfőbb értéke mégis az, hogy megtanulják a kertészkedést, megszokják a mun­kát. Kaskantyún még mészillatú az iskola új szárnya, hiszen augusz­tus 29-én vehették birtokukba, a soik-sok társadalmi munkával el­készült új részt. A nyolcadikosok Tengerész­klubba tömörültek, hogy miért, arra nevetve adják a feleletet: mert valamennyiüknek tengernyi esze van ... Ugyanazokat a kérdéseket tesz- szük fői nekik, mint tabdi tár­saiknak, és máris záporoznak a válaszok. — A mátrai sátortáborozás volt a legérdekesebb —• véli Opauszki Tibi, a klubtitkár-helyettes. Béres Anikó és Bódogh Klári közös élmény birtokosai: — A megyei fenyőünnepre együtt mentünk. Soha nem fog­juk elfelejteni! Láttuk’ Magyari Bélát, készíthettünk bábot, és voltunk színházban is! — Üttörőkoromból az a buda­pesti kirándulás marad emlékeze­tes, amikor a Parlamentet néz­tük meg — válaszol Szabó István — sétálhattunk a folyosókon, ve­zetőnk a különböző termeket is megmutatta. — Nekem az őrsvezetőképző, amit Tajón tartottak, volt nagyon érdekes — mondja Dénes Tünde. — Az őrsi portyák, az akadály- versenyek, az őrségek, mind meg­annyi élményt jelentettek. A soproni és az egri kirándu­lásra emlékezem legszívesebben — tűnődik Kiss János. — Sop­ronban a szűk utcák, a tűzto­rony, Egerben pedig a vár és a belváros volt nagyon érdekes. Mit javasolnak az őket követő rajoknak, hogy színesebb, szebb legyen a mozgalom? — Kiránduljanak sokat! — Vándortáborozzápak, az az igazi! — A tábortüzet ne csak külön­leges ünnepi alkalommal gyújt­sák meg! Minél többet énekelje­nek, játsszanak, találkozzanak testvérrajok, testvércsapatok tá­bortűz mellett! Semmiképpen ne a csapatnapló kedvéért csinálja­nak vetélkedőt! Legyenek sokat együtt, ha tanulnak, dolgoznak! Mindig hegyek közé, folyók, ta­vak partján verjenek tábort. Ke­ressenek kapcsolatot' más csapa­tokkal. Folytassák az utánunk jövők a sportolást, állítsanak fel rangsort, ahogy mi tettük! — Ezt a rangsort valóban tud­játok is? — Természetesen! Farkas At­tila, aki második lett a Kiskőrö­sön rendezett járási összetett honvédelmi versenyen, iskola­csúcsot tart labdapasszból: fél perc alatt 36-szor dobja a labdát a falhoz. Béres Anikó a legjobb . távolugró és a leggyorsabb 60 és 600 méteren ... — Mit vártok a KISZ-től? — Feladatokat! Azt, hogy megkeressenek bennüknet, és megbeszéljük a tennivalókat. Le­gyenek szervezettek a találkozá­sok, és ne ötletszerűek! Kaskan- ty-ún kevés a szórakozási lehető­ség, ezért jobban össze kellene fognunk, és diszkót, vetélkedőt rendezni közösen! — Találkoztatok már a közsé­gi KISZ-alapszervezet tagjaival? — A téli szünetben — zúg a válasz, de azóta nem. A klub tag­jai közül négyen pedig már le­hetőséget kértek Kákonyi Ká- rolyné csapatvezetőtől: lehesse­nek jövőre ifivezetők. Mert ezt mór igazi KISZ-munkának ér­zik. S. K. Tudósítóink jelentik Az első híradást' Bajáról kap­tuk, Vatty Noémi küldte a Tóth Kálmán úttörőcsapattól. „Úttörőcsapatunk egyik leg­szorgalmasabb, legtehetségesebb tagja, Knézy Krisztina. Az el­múlt ősszel többfordulós matema­tikaversenyen indult, ahol a vá­rosi első helyen végzett. Termé­szetesen Csillebércre is eljutott, a döntőre, ahol derekasan helyt­állt. Hét társunk az idén nyáron Zánkán tölthetett 14 napot egész esztendei szorgalmas fotószakkö­ri munkája jutalmaként. A fotó­szakkört egyébként Baráti György vezeti, nagyon“ eredményesen, hi­szen a jutalomüdülésre az idén harmadik alkalommal mehettek 'társaink!” Felejthetetlenül szép ünnepsé­get rendeztek a Fegyveres Érők Napján a kecskeméti Kun Béla úttörőcsapat vezetői, tagjai. Az egész napos programba belefért a kisdobosok sportversenye, az út­törők meg birtokukba vehették az iskolához érkezett rendőr, és tűzoltóautókat! Szirénáztak, lét­rára másztak, de az igazi megle­petés Kántor volt, „aki” a kocsi csomagtartójában lapult, és oko­san teljesítette a vezetőjétől ka­pott parancsokat. A hetedikesek és nyolcadikosok az MHSZ repülőmodellező klub­jának bemutatójában gyönyör­ködhettek. Volt rádiós rókavadá- szat, és különféle labdajáték­verseny. Délután a legkisebbeket a vi­torlázó. és sárkányrepülők be­mutatója ejtette ámulatba —, leg­többen most láttak ilyet először. Nagyszerű, izgalmas, érdekes nap volt, remekül tanult, szóra­kozott az iskola mind a kilenc- száz tanulója. Bajáról, a gyakorló általános iskolából érkezett a következő beszámoló. Arról tudósít, hogy az elmúlt nyáron nagyszerűen sike­rült a kisdobosok sporttábora a Szelidi-tónál. Volt őrsi portya, gyalogtúra, fürdés, úszásoktatás, különféle váltóverseny, és persze tábortűz is. Sokat segített a du- napataji általános iskola tanári kara. a csapat tagjaival karöltve. Most, az elmúlt napokban ugyan­ez a csoport Pécsre ment. autó­busszal. A huszonegy gyermek és tizennyolc szülő alaposan megis­merkedhetett a Mohácsi Emlék­parkkal, a Széchenyi térrel, a mú­zeumokkal és a mecseki kilátók­kal. A kirándulást két rajvezető: hátai Magdolna és Kovácsné Vi­da Magdolna szervezte. Goldea Krisztina a kecskeméti Buday Dezső iskolából küldte le­velét. „Csere-bere piac volt iskolánk­ban az elmúlt szombaton — szól a teszámoló —. mindenki elhoz­hatta az otthon feleslegessé vált holmiját. Szólt a zene és minden érkező cserélőt közrefogtak a töb­biek: mit hoztál, mit kérsz érte?! — kérdezték. Jöttek szülők is, helyeselvén az ötletet. Köszönet nevelőinknek a kellemes délutá­nért!” Rejtvény fejtöknek Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtése: Amit Jancsi nem tanult meg, nem tud­ja azt János; Jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok. A szerencse a következőknek kedvezett: az emblémás trikót Andrási Márti kiskőrösi (Felső- kainasszáció 14 1.) úttörő nyerte. Könyvet tíz pajtásnak postáz­tunk: Szabó Zoltánnak Kisszál­lásra, Jakab Máriának Garára, Cseh Erzsébetnek Kiskőrösre, Szabadi Erikának Szakmárra; Prikidánovics Erzsébetnek Bács­almásra, Hegedűs Tibornak Kis- kunmajsára, Hodovány Gábornak Vaskútra; Novák Máriának Ti- szaalpárra, Csonka Zoltánnak, Kecelre, Szász Tibornak Kunszál­lásra. Ezen a héten rajzos rejtvényt köz­lünk. A képen látható A jelzésű áb­rát egy vonallal osszátok fel, és rak­játok belőle össze a B jelzésű négy­zetet. A megfejtéseket rajzban (!) kérjük beküldeni október 25-ig szerkesztősé­günk címére — Petőfi Népe szerkesz­tősége. Kecskemét, Szabadság tér 1 a — levelezőlapon! A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Üttö- rőrejtvény! A helyes megfejtést be­küldők között egy emblémás trikót és tíz könyvet sorsolunk ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents