Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-29 / 254. szám
1982. október 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Ének-zenei iskolák Kalocsa A megszüntetett Tanítóképző gyakorló iskolájának jogutódjaként negyedszázada kezdte meg működését az ének-zenei tagozat. 1960 őszétől már önálló iskolában alkalmaztuk a magyar zenei nevelési módszereket. A kecskeméti kezdeményezés és annak sikere nyomán került sor Kalocsán ilyen iskolatípus szervezésére. Természetesen nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a megyeszékhelyi iskolával, „az elsővel”, s különösen annak vezetőivel. Ott voltunk új épületük átadásán és az óralátogatások során bővíthettük ismereteinket. Nagyon sajnáljuk hogy Kodály tanár urat nem köszönthettük iskolánkban, bár tervezte ideutazását. Tanítványai többször jártak Kalocsán. Külföldi vendégek is gyakran megfordultak nálunk, \ami azt bizonyítja, hogy jó színvonalúnak tartották az itteni oktató-nevelő munkát. Iskolánk jelentékeny szerepet vállalt a város kulturális életében. Kétszeres ..Kiváló Együttes” tánccsoportunk méltón képviselte a magyar néptánc kultúrát Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában, kitünően szerepelt finn. francia színpadokon; Háromszor hívták meg együttesünket az NDK-ba, felléptünk a VIT-en. legutóbb, kétszer is a frankfurti operában. Érekkarunk műsorát két alkalommal közvetítette a rádió. Volt tanítványaink közül többen ének-zenetanárok, karvezetők. előadóművészek lettek. De nem ez a legfontosabb, hanem az. hogy naponta tapasztalhatjuk a rendszeres éneklés kedvező hatását. Mélyebb talajból táplálkozik a népdalokat kedvelő diákok hazafisága, fejlődik esztétikai igényük. Ezért javaslom, hogy ahol a személyes tárgyi feltételek biztosítottak, tervezzenek ének-zenei iskolákat. Nálunk is indokolt lenne párhuzamost osztály létesítése. Pécsi Sándor igazgató Komló A tanár úr először 1958 januárjában járt Komlón, ahol egy hangversenyen hallotta kórusunkat. Elismerése jeléül személyesen beszélve rá városunk tanácselnökét, hogy kérvényezzse ének-zenei tagozat engedélyezését. Az ügyben eljárt a minisztériumban is. Alábbi levele is igazolja, hogy közreműködése több volt udvarias gesztusnál. Kedves Simek Elvtársi Komlói látogatásom azt a benyomást tette rám, hogy ott jó talaja lenne egy zenei ált. iskolának, sőt égető szükség volna rá, mert zeneiskola már van. Kiváló tanerő Tóth Ferenc személyében rendelkezésre áll, a szociális összetétel pedig egyenesen követeli. Most hallom a minisztériumban, hagy még nem kérte a tanács az engedélyt, pedig most adják ki 16 új iskolának. Kérem tehát sürgősen terjesz- szé'k be az engedélykérést. Kár volna a bányászgyermekeknek egy évet veszteni. Az ilyen iskolák tanulmányi eredménye minden tárgyból jobb az átlagnál. Szíves üdvözlettel Kodály Zoltán Iskolánkat először 1961 őszén látogatta meg. Tudta, hogy néhány hónappal korábban kórusunk a debreceni fesztiválon harmadik helyezést ért el. Annyira tetszett mindaz amit itt látott, hallott, hogy Harasztosi legények címmel nekünk ajánlott új'kórus- művet komportált. A következő év tavaszán ismét Komlóra utazott. Hamarosan a rádióban is előadtuk, majd lemezre énekeltük a Harasztosi legények-et. Énekkarunk 1058 óta gyakran szerepel a rádióban, a televízióban. Legutóbb minket hívtak meg a fővárosi 'Kodály-kiállítás megnyitásán rendezett ünnepségre. Többször elnyertük az Éneklő Ifjúsági nagydíját. Gyakran szereplünk külföldi versenyeken., fesztiválokon. Cum laude minősítéssel kétszer is elsők lettünk a belgiumi neerpelti kórusfesztiválon. Az alábbi külföldi városokban koncerteztünk, szerepeltünk: Celje, Belgrád, Litomerice, Olomoutz, Laűhti, Weimar, Wartburg, Staintz, Salzburg, Stockholm. Norköping, Västeras. Legjelentősebb eredményünknek mégis azt tartjuk, hogy 1972- ben iskolánk és a város kezdeményezésére megrendezhettük az I. Kodály Zoltán Kórusfesztivált; azóta a hatodik előkészítésénél, tartunk. Tanítványaink közül jónéhány a Zeneakadémián, vagy a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait. Számos volt növendékünk tagja jeles zenei együtteseinknek. Intézményünkben hatszáznál több diákot oktatunk, nevelünk. Reméljük, hogy öreg épületünk felújítása után kedvezőbb körülmények között taníthatunk. Üjabb ének-zenei iskolák szervezését az új tantervben megfogalmazott célok is indokolják. Csak megközelítőleg olyan jó szakemberek remélhetnek igazán jó, kiemelkedő eredményt mint a hálunk működő Liszt-díjas Tóth Ferenc. 1958. júliusában maga Kodály bátorította, biztatta. Klesch Jánosné igazgató GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET KISZ-tagok lesznek a tázlári úttörők Bárhol megirigyelhetik a tázlári gyerekeket: tiszta, tágas, napfényes iskolába járnak, és javában épül tornatermük is! Remélik, hogy az idén már használatba vehetik... A nyolcadikosok Bartók Béla- rajának tagjai, huszonegyen, már választottak pályát, valamennyien továbbtanulnak! Hogyan látják mozgalmi életük folytatását a számukra fontos kapcsolatot? — Sajnos kevés a kapcsolatunk, — mondja Pusztafi Tünde, — alig ismerjük a RlSZ-tevékenysé- gét! — Szakmunkásképzőbe megyek, — folytatja Lévai István, és remélem, az ottani KlSZ-alap- szervezet befogad majd engem .. . — Az lenne jó, ha közös kirándulásokat szervezhetnénk, meg vetélkedőt, — véli László Erzsi, — mert a KISZ-ben a legfontosabbnak a közösségi életet tartom. — Az úttörőmozgalomban a legjobb az, hogy együtt lehettünk különféle akciókban, programokban, — feleli Szőke Jenő. Én azt várom a RISZ-től, hogy még jobban összefogjunk! László Erzsi az idén nyárogi jutalomüdülésen Zánkán volt. Úttörőélete felejthetetlen emléke lesz a számos külföldi úttörőszervezet tagjával együtt töltött három hét. Bán Róbert, őrsvezető kiváló munkája elismeréséül a Krím-fészigeten, Jevpatoriá- ban járt. — Nagyszerű volt! — emlékezik. — A feladatokból mindenki azonosan kivette a részét. És hozzáteszem: kérte is! A KISZ-től ezt várom. Adjanak feladatot, és kérjenek számon! Tartsanak közös programokat, azoknak legyen tartalma, értelme. • Jól sikerült a pécsi kirándulás ... — Ilyenformán úttörőkként csináltatok olyan munkát, aminek nem láttátok értelmét? A válaszok csak úgy záporoznak! — Gyűjtöttünk papírt. vashuUa. * dékot is. Kapunk egy helybeli ÍTis.- iparostól, és hiába kérjük a MÉH kiskőrösi kirendeltségét, nem jönnek érte! Pedig mi valameny- nyien szorgalmasan dolgoztunk, hogy a csapatunknak legyen egy kis pénze ... — Mi volt a közelmúlt legszebb emléke? — A pilisszántói háromnapos túra, meg a pécsi — mondja Halasi Tünde, — tudtuk, hogy ez az utolsó közös kirándulásunk, és remekül sikerült. M. — Mire vagytok még büszkék? — (Jliterásainkra, furu.lyásaink- ra, bábosainkra. Szerdahelyi Katira, aki a megyei szavalóversenyen harmadik lett! Arra, hogy két szocialista brigád segít nekünk: a Martos Flóra-brigád zászlókat készített, és egy műszak szombati jövedelmét ajánlotta fel a csapatnak. És a Vörös Fáklya „olajos” brigádnak, akik sok-sok napig társadalmi munkában építették tornatermünket. Búcsúzunk a Farkas Ignác vezette csapat tagjaitól, abban az őszinte reményben, hogy mind a huszonegyen megtalálják helyüket a KISZ-ben is! S. K. ASSZONYKÓRUS KISSZÁLLÁSON M Összegyűlnek minden hétfő este. Balról a harmadik id. Uvegesné, a hetvenharmadik évét taposó kórusalapító. Könnyebb legyen a holnapi nap Tizenkét esztendeig volt sum* más, aztán Szegedre, a paprika- gyárba került; férjhez ment, A nóta azonban soha nem fogyott ki id. Üveges Ferencné torkából; fújta 'ha bánat érte, mondta, h^ öröm; rázendített ha egyedül volt, rá, ha .társaság karéjozta. Azután — és ennek éppen tíz éve— amikor a Röpülj pávát adták a tévében, szervezkedni kezdett, saját házába gyűjtötte a dalostorkú asszonytársakat. Tízesztendős a kisszállási asz- szonykcrus — s ennyivel elinté- zettnek is vélhetnénk a dolgot. Miért érdekelje a másutt lakót, hogy Vinek Istvánná, Szűcs Istvánná, Döme Péterné, Borodi Ferencné, Kovács Istvánná, özv. Bakosi Jánosné, Tóth Mária, Nórák Pálné, özv. Paska Jánosné, Deák Ferencné és Fodor Ferencné — kezdetben Miskolczi Józsefné, utóbb Skultéti Medárdné, most pedig Szólik Erzsébet vezetésével —, szóval, hogy tucatnyi ötven- hatvan-hetvenéves asszony Röpülj páva körbe tömörült a falu művelődési házában? A válaszért mentem hétfőn, késő este. Kisszállásra. Az olajkályha dorombol, az asszonyok jókedvűen éneklik kedvenc dalukat. „Intéző úr, ha kiáll a gang alá Onnan nézi, hagy a summás mit csinál Dolgozik-e vagy csak lopja a napot. Megérdemlik-e a savanyú babot. Intéző úr ne mérjen már több babot Mert nem tudják megfőzni a summások Fájuk sincsen, ,szalmával kell tüzelni Ivóvízért Belmajorba kell menni." — Nyolc kurta sorban: ilyen volt az élet hajdan az Orczy-bir- tokon. Erre emlékeznek — fiatalságukat idézik, mikor nótára gyújtanak. — Ha beteg vagyok, négykézláb is eljövök — állítja Deák Ferencné. Megbólogatják a többiek Irén nénit, akinek öt fivére öt hangszeren játszott. — Mikor a dologból hazafelé mentünk, mindig énekeltünk — emlékezik Döme Péterné, Margit néni. s ugyancsak bizonytalan, mikor azt kérdem, hány dalt tud. „sokat”, feleli. — özvegy vagyok, de mert a kórusba járok, nem maradtam egyedül: egy kis kikapcsolódás, alig várom a hétfőt — vallja be Borodi Ferencné. Eszti néni. — Unom magam otthon, a család kirepült, s nem lehet mindig kézimunkázni sem — íme Kovács Istvánné, Ica néni kórusba vezető indokai. — Én mindig jókedvű vagyok — kuncog Szűcs Istvánné. — És mindig dalolok. Mikor a Tema- forgnál a nagy gépet etettem, alig kezdett zörögni, én már fújtam is a nótát... — Ügy érzi az ember, már nincs senkivel sem beszélgetni egy jót. Itt a kórusban ezt elfelejtem — magyarázza Fodor Ferencné, Gizi néni. — Akármilyen későn végeztünk a munkával, a szánk mindig nótával volt teli — rémlik föl a harmincas években volt fiatalkor özv. Bakosi Jánosnéban. — Szolgáltam az uraknál annak idején, aztán az állatorvosnál, majd pedig az emberorvosnál. Felépítettem egyedül egy négyszobás. pincés-padlásos házat — férjem már harminc éve nincs. Odajött hozzám az öcsém: meghalt a felesége, a fia három- hónapos volt. Most a beteg öcsémet ápolom. Jövök hétfőn énekelni. átlépem a küszöböt, dalolok, hogy könnyebb legyen a holnapi nap, — kerekíti a történetet Tóth Mária. Férjem sokat dolgozik, én meg egyedül vagyok. Háromezer forint az uram nyugdíja, én cukorbeteg vagyok, diétáznom kell — mondja meg, hogyan éljünk meg belőle?- Énekelek, mert ez is segít könnyíteni az életet... — mondja egyszuszra Deák Ferencné. Irén néni. A kisszállási kórusnak igazán kiemelkedő, világraszóló sikerei nem voltak, a legbüszkébbek — méltán — országos minősítőn kapott ezüstérmükre. Szerepeltek Sükösdön, Balotaszái- láson, Tompán, Akasztón. Jász- szentlászlón, Kiskőrösön, Mély- kúton. Jánoshalmán, Kecskeméten, Vaskúton, Tiszakécskén. Eddig saját egyenruhájukban léptek föl, most a helyi termelőszövetkezet is varratott egy garnitúrát. S hogy miért fontos mégis a kisszállási kórus — meg a többi, hasonló együttes? Mert bizonyítja, hogy a huszadik század végén is szükség van egyszerű közösségekre, ahol ha mást nem: beszélgetni tudnak egymással az emberek. A helyi művelődési ház vezetője, Mikó Piroska szerint is: „Néha a legjobb orvosnál, a legdrágább gyógyszernél többet °r a lehetőség: elmondhatni valakinek, hogy reggel hasogatott a láb, fölkárált a tyúk, elfogyott az ecet.” S az ének? Erről is eszébe juthat az embernek Kodály mondása: az ének szebbé teszi az életet. Ez a magyarázata talán annak, hogy az idén már tízesztendős a kisszállási asszonyok kórusa. Ballai József m Éneklés közben megbeszélik a világ dolgait — középütt Deák Ferencné. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt fejtörő helyes megfejtését a mellékelt rajzon láthatjátok. A helyes megfejtők közül az emblémás pólót Csonka Zoltán keceli — Jókai utca 22. — pajtás nyerte. Könyvet a következőknek postáztunk: Grámán Agnes, Kerekes Zoltán, Törtei! Flórián, Papp Géza, Endre Flóra, Kiss Béla, Horváczy Kamill kecskeméti, Hodovány Gábor, Hodo- vány Zsuzsanna vaskúti és Katymári Vanda bajai kisdobosoknak, úttörőknek. Ezen a héten ugyancsak közlünk részetekre fejtörőt. Az itt látható ábrát osszátok fel tíz egyenlő nagyságú és alakú részre úgy, hogy minden egyes részben a számjegyek összege 10—10 legyen! A helyes megfejtéseket november 8-ig küldjétek be szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe szerkesztősége, 6001 Kecskemét, Pf. 76. A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Üttörőrejtvény! A helyes megfejtők között egy emblémás pólót és tíz darab könyvet sorsolunk ki. Néhány szó a barátságról Karcsinak Pista a barátja, mert erősebb; Zolinak Péter, mert jó tanuló; Évának Zsuzsi, mert ő is jár gitárra; Klárinak Panni, mert megosztja vele a tízóraiját, hazafelé viszi a táskáját. Hány és hány ilyen megfogalmazást lehet hallani kisebbek és nagyobbak szájából, ha arról érdeklődünk, kinek ki a barátja, s miért éppen ő. HOGYAN IS VÁLASZTUNK BARÁTOT? Amikor az ember először kerül be egy közösségbe, egyedül érzi magát. Sokszor félrehúzódik, magába zárkózik, irigykedve nézi a már kialakult baráti köröket. Ez nem helyes, s ha jó a közösség, ezt nem is hagyja. Mégis hogyan kötünk barátságot? Megismerjük egymást. Nem véletlen, hogy az előbb felsoroltam néhány mondatot, lei miért választotta barátjának éppen a másikat. A barátok vagy hasonló tulajdonságúak, érdeklődési körűek, vagy ellentétek. Lényeges, hogy társunk tulajdonságainak ismeretében kössünk barátságot. Az én barátom például ugyanolyan komoly, mint én. S azért választottam őt sok-sok évvel ezelőtt, mert megértett, hasonlóan gondolkodott; nem tanult ugyanolyan jól, mint én, de ez nem baj, segített, ha szükségem volt rá. Hosszú évek óta a barátom, s ritkán látom, de tudom, ha tőlem távol él is, mindig számíthatok rá. s ő is énrám. Pályázat ÍGY ÉLÜNK MAJD 2032-BEN! — címmel! Az ..élünk” szót helyettesíthetitek: táborozunk, kirándulunk, tanulunk, játszunk, utazunk . . . stb. szóval. A pályamunkát december l-ig várjuk, a legjobbakat természetesen jutalmazzuk, és közöljük is ebben a rovatban. ízelítőül olvassátok el Tréfás Emese és Kecskés »György kecskeméti pajtások írását. Várjuk leveleiteket! ÍGY TÁBOROZUNK 2032-BEN Negyvenen indulunk táborozni, valamennyiünknél kisebb kézitáska van, -hála a PHONOTENS— X-nek, amivel minden holminkat gyufásdoboznyira tudtuk összehajtani. Képzeljétek, mondja a nagyokos Kovács, szüléinknek még hátizsákja, bőröndje volt. De ezen csak jót nevetünk . .. A panorámás, légkondicionált elektrobusz csak a hegy lábáig vitt bennünket. Innen gyalog mentünk a táborhelyre, kézitáskáinkból előkerültek a gumisátrak, amit felfújtunk, és rögzítettük a talajba. Ezután állítottuk fel az üvegházat, hoztunk bele jó friss földet, elvetettük a magokat, gumókat. megszórtuk tápsóval, és beállítottuk az esőztetőt. Éjszakára a fotoszintetizátort állítottuk .be. — és másnap már szedtük a friss retket, hagymát, paradicsomot. Este igazi fából, igazi tábortüzet raktunk. Igaz, össze tudtuk volna szerelni a magunkkal hozott elektromos tábortüzet is, de mi szüléinkre gondoltunk, akik maguk végezték ezt a sok ügyességet kívánó munkát. Kecskés György ÍGY TANULUNK MAJD 2032-BEN A szegény sokat tanuló nebulóknak nagyon jó dolguk lesz 2032-ben! Az iskolákban tanárrobotok tanítanak, és mindenki választhat majd szigorút, engedékenyét, korrepetálót, vagy szűkszavút. A tanítási órák anyagát képmagnón mindenki hazaviheti, és újra megnézheti, meghallgathatja. Akinek rosszul megy a tanulás az „okosító”-tablettát kaphat, és egyből észreveszi, milyen érdekes tárgy a matematika, a fizika, vagy éppen a magyar... A bukás már ismeretlen dolog lesz 2032-ben! A földrajzot például mindig a tanult országban fogják oktatni, ahova szuperszonikus repülőgépek szállítják a gyerekeket. Üj tárgyak is -bekerülnek a tantervbe. Például mindenki megtanul majd úszni, szabályosan 'kerékpározni, autót és repülőgépet vezetni. És lesznek nosztalgia-kirándulások. ahova, akárcsak a szülők, kerékpárral mennek majd a gyerekek! Tréfás Emese összeállította: Selmeci Katalin
