Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

A héten Kecskemétre (is) tekint a művészvilág: a Nemzetközi Ke­rámia Akadémia (IAC) első al­kalommal tartja kongresszusát szocialista országban, s az első napi program házigazdája a me­gyeszékhely Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdiója volt. Ennél jobb alkalmat el sem lehet kép­zelni, hogy megnyissanak egy kiállítótermet: a stúdió udvarában illeszkedik a környezethez a be­mutatóterem. Ezt az alkalmat mi is megragadjuk, hogy bemutas­sunk néhány itt készült szép ke­rámiát. • Gálócsy Edit (1980) • Irene Lipska Zworska (Lengyelország 1981) togó, összegabalyodott front, harckocsik, teherautók, roham­lövészek, páncéltörősök, géppus­kások, terepjárók, és persze me­gint a térés parkon át, mintha ez az átkozott kastély vonzaná a háborút. Egyre közelebb dörög­nek a lövegek, a kastély ablakai­ból potyog az üveg. — Visszaöltözni! — vezényel a tizedes. Bekapcsolják az ablaktáblákat, meggyújtják a gyertyát, kapkod­nak megint, mint Bernát a mennykőhöz. Gálfy mintha unná is az egészet, Gáspár pedig nyíl­tan lázong. — Bohócot csinál belőlünk, ti­zedes úr. Szakad rólam a víz, egyik göncből ki, a másikba be, hát ez így nem megy. — Nem én csinálom, hanem a háború. De ha el akarod mesélni az édes mamádnak, hol zabáltál, es miből zabáltál, akkor ajánlom, mozogj gyorsabban. Élni akartok, nyavalyás banda? Ép bőrrel, és szabadlábon? Hát akkor gyerünk, gyerünk, még Grisát is civilbe kell öltöztetni, a német változat szerint. Amikor elkészülnek, Verejté­küket törölve. Molnár szemlét tart felettük. — Húzd meg a derékszíjadat, és igazítsd el alatta a zubbonyt. A németek nem állják a trehány- ságot. Nagyon lőnek odakint. — Ne hasaljunk le? — kérdi Vég Jóska, az ablak magasságát méregetve. Molnár legyint. Nem kell be­csinálni. — Csak nyugodtan, fiúk. Higy- gyétek el, ez a trükkje az egész­nek. Ha az egyik jön, katonák vagyunk, ha a másik, civilek. Csak nem szabad elvéteni a rit­must. Nem is ők vétik el. A kintiek. A németek mégse bírtak eljutni a kastélyig. A tizedes épp rá­gyújtana, már lobbot vet kezé­ben a szál gyufa, amikor beta­szítják az ajtót, és becsörtetnek rajta vagy tízen, az egyik zseb­lámpát tart maga elé, a többi géppisztolyt. És hát nem néme­tek. Oroszok. — Fel a kezet! — kiabálják. Egyikük már szalad is az asz­talhoz, kapkodja össze a fegyve­reket. Ott ül a széken Grisa, a kezét nyújtja nagy örvendezve, csakhogy itt vagytok, elvtársak. A katona azonban nem fog vele kezet. Előbbre jön a tisztjük, fia­tal főhadnagy. Grisa annak is magyaráz, a tiszt azonban csak nézi a zöld kabátos, lötyögő nad­rágé, borzas hajú fiatalembert. — Ha te az vagy, akinek món- dod magad ... — De főhadnagy elvtárs, itt a ruhám, fegyverem! — Épp ez a gyanús. Ha kato­na vagy, miért vagy civilben. Meglógtál? — Nem, dehogy, én megsebe­sültem, és ezek a magyar kato­nák ... — Jó, majd megvizsgáljuk. Még többen nyomakodnak be a szobába, egy őrnagy is, a főhad- nag yrögtön jelenti neki az egész históriát. — Bocsánat — szólítja meg az őrnagyot Molnár, kihúzva magát. — Grisa'igazat mondott, őrnagy úr. Mi mentettük meg őt, kü­lönben elvitték volna a németek. Az őrnagy a fejét rázza. — Valami nem stimmel itt. Maga magyar katona létére, hon­nan tud oroszul? És aki orosz katona, miért van civilben? Szíjártó is beleavatkozik a tár­salgásba, a maga szókincsével és hadonászva. — Én kommunista! Magyar kommunista! Az őrnagy megnézi. Üjabb bo­nyodalom. — Na, jó — mondja a főhad­nagynak.. — Majd utánanézünk, miféle társaság ez itt. Aki azt mondja, orosz katona, tegyétek kü'ön szobába. Aki azt mondja, kommunista, azt' is. A többit együvé, és állítsatok őrséget min- denik szoba elé. Molnár lefordítja, mit mondott az őrnagy. — A kutya istenit — károm­kodik Gáspár —, ezért kár volt öltözködni. A ruháktól azonban meg se szabadulhatnak. A főhadnagy megkérdezi. Kinek milyen holmija van? — Ezek a civil ruhák a miénk — feleli Molnár. — Hát akkor fogják, vigyék. Grisa cseppet sincs megijedve. — Semmi ez — mondja Mol­nárnak —, ne törődjetek vele, reggel minden kiderül, és én megmondom, kik is vagytok ti, testvérek. öt viszik elsőnek, miután se­besült is. Szíjártó a második, in­tegetve megy ki a szobából, de a szája görbe. A tizedesnek eszé­be jut: mind barátom, ismeretle­nül is. De ilyenkor nincs helye a csúfolódásnak, idő sincs rá, men­ni kell, a katonákat Alberttel, s Jóskával együtt egy távolabbi, tágas, teremféle szobába terelik. Rájuk zárják kívülről az ajtót, az őr ott kopog a folyosón a, csizmájával, hát ez lett a vége a sok ügyeskedésnek. — Hiába — mondja kedvetle­nül a tizedes, utolsó cigarettájára gyújtva —, ha az egész világ tele van egérfogóval, a legügyesebb egér is előbb-utóbb besétál. • Bükki Béla (1981) • Fekete (1979) • Havasi Ildikó (1978) Zvagina Natalja (Cirkusz) Baksay-idézés Kunszentmiklóson „Mint tanyai ember — szomszédsága nincsen, A kihez tűz-tnagáért, ha kell eltekintsen, Estéről-estére egy eleven szenet Másnapi gyújtónak hamu közé temet: A fa-levelekben úgy eltemetközött — Elfeküdt boldogan a levelek között." Kukorica Jancsi vagy Toldi Miklós is lehetett volna a lenyug­vó, magányos bujdosó. Pedig nem róluk van szó. A hős, akinek „Édes álmot Paliasz hintett a sze­mére”, a „sokat tűrt Odüssze- uáz", aki két napi halálveszede­lemből vergődött éppen partra, a Poszeidón felbőszítette hullámok közül. Az Odüsszeia-magyarító pedig Baksay Sándor, a százöt­ven éve született író, műfordító, kunszentmiklósi pap. * A Petőfi Népe is beszámolt an­nakidején az 1982. augusztus el­sejei ünnepi megemlékezésről, amelyet a Hazafias Népfront me­gyei és helyi szervei közösen ren­deztek a Magyar Néprajzi Társa­sággal. Most, szeptember 24-én a Magyar Irodalomtörténeti Társa­ság tartott emlékülést a helyi ta­nács és ‘a gimnázium támogatásá­val a Damjanich Gimnázium zsi­bongójában. A Baksay-emléktábla megko­szorúzása után 14 órakor Bognár László tanácselnök és Wéber An­tall, a társaság alelnöke nyitot­ták meg az emlékülést, majd Vargha Balázs irodalomtörténész tartott előadást Baksay helye a magyar irodalomban címen. El­mondta, hogy bár Baksay értéke­lését korában elvégezte már a magyar irodalomtörténeti kuta­tás, egy ilyen évforduló jó alka­lom lehet az értékelés árnyalásá­ra. finomítására. A két legsike­rültebb Baksay-novella, a Patak­banya és • a Pusztai találkozás kapcsán utalt az előadó a Mórát, Tömörkényt idéző motívumokra, Móricz Galamb papnéját fölvil­lantó alakokra. Vargha Balázs után Tálasi Ist­ván néprajztudós, egyetemi ta­nár beszélt Baksay táj- és nép­ismereti munkásságáról. Nemcsak a közismertebb Magyar népszo­kások, Magyar népviselet. Jósz- Kunság. Dél-Dunántúl című írá­sokra hivatkozott (ezek az Oszt­rák—Magyar Monarchia írásban és képben című századvégi rep­rezentatív mű részeiként jelentek meg), hanem fölidézte Baksay számos kisebb néprajzi tárgyú cikkét is. Az Ormányságból el­származott, s a Kiskunságban második hazájára lelt Baksay mindkét tájat és népét jól ismer­te. szívesen, szeretettel írt róluk, életükről, szokásaikról. Mészöly Dezső következett, aki a műfordító Baksayt mutatta be. Előadását két találkozás fogta keretbe: előbb elmondta azt a családi legendát, amely szerint édesapja, Mészöly Gedeon az 1900-as évek elején kezdő tanár­ként Kunszentmiklósra érkezvén a Kaszinó-utcában egy keskeny pallón találkozott először az öreg pappal. A pap a személyt és a helyzetet egyszerre ismerte föl, s így szólalt meg: „Keskeny a palló kettőnek”; — de az ifjú tanár is „kapcsolt”, s már vágta is rá a Vörös Rébék megfelelő sorát: „Nem térhet ki a Dani”; — így esett meg a tanári alkal­massági vizsga — a szentmikló- si vendégmarasztaló, szikes-agya­gos sár „jóvoltából”. Egy évtizedig volt. közeli ta­núja Mészöly Gedeon az Odüsz- szeia-fordítás születésének, mf* után a rímes alexandrinokban (a János vitéz meg a Toldi versfor­májában!) írt Iliász-fordítás a századelőn már megjelent. Sokan támadták Baksayt ezért a vállal- - kozásért, szemére hányták, hogy aki úgy érti a hexametert, mint a Lucanus Pharsaliáját 1869-ben magyarra átültető Baksay, az jó lélekkel nem követhet el ekkora irodalmi „szentségtörést”. Jellem­ző, hogyan védekezett Baksay: valljuk be. hogy Homérosz unal­mas nekünk, mert távoli idegen. Az Arany-epikán érett magyar olvasónak igazi „magyar” Homé­roszt kell adni: atmoszférában, lélekben, ritmusban egyképpen. Baksay halála miatt az Odüsz- szeiának csak az első kilenc éne­ke készült el, s jelent meg. Mé­szöly Gedeon meg — már sze­gedi egyetemi tanárként — any- nyiszor vette védelmébe Baksayt, s verte vissza a bírálatokat mű­fordításelméleti írásaiban, hogy végül 1959-ben megjelentette sa­ját fordítását: Ulisszes, azaz Ho­mérosz Odisszeája magyarul címmel, a magyar históriás éne­kek formájában és nyelvén. Illyés Bálint helytörténész zár­ta az előadók sorát Kunszentmik- lós Baksay írásaiban című hozzá­szólásával. Figyelmeztetett rá, hogy bár többször hívták,_ vitték volna — 49 éven át hű maradt „Bakerion”- jához, Bakér-parti parochiájához Baksay. Írásaiban lépten-nyo- mon törzsökös kiskunsági alakok­ra bukkanhatunk, fölvillannak a kisváros jellegzetes típusai és helyszínei, de elkalandozhatunk a környék szikes laposai, dombon ülő tanyái közé, egész a távoli, or- goványi, szanki ridegpusztákig. Wéber Antal zárszavai után a hallgatóság megnézte a gimnázi­um könytárában található Bak- say-emlékekből rögtönzött kiállí­tást. Balogh Mihály 1. TELEXÜZENET PESTRŐL. (Szuperplán.) HA MEEG NEM TUDNAATOK HORVAATH MARINAK AZ EEJSZAKA CSODAAI CIIMUE FILMJE KATEGOORIA MAASO- DIK DIIJAT KAPOTT OTTAWA AB AN. ■ A világ animációs filmművé­szetének fellegvára Ottawa. Ami a kerámiakészítők számára az észak-olaszországi Faenza, a dél- fi anciaországi Vallauris, az az animációsoknak a kanadai film­fesztivál. Nemzetközi bemutató sok van. Világrangot adó feszti­vál talán ha három. Az ottawai az egyenlők közt az első. A leg­rangosabb. Közvetve: ez a Kodály Intézet, a Kerámia Stúdió nevével, s tel­jesítményével fémjelzett világ­színvonalú kecskeméti művészeti élet diadala. Lehetetlen nem fi­— Egész pontosan mit jelent „animálni”? — A latin anima=lélek szóból: lelket lehelni valakibe, valamibé, életre kelteni. Ballai József 6. MIVEL MÉRJÜK? (Nagytotál.) Az idei versenyprogramra öt világrész 450 filmjét nevezték. Az elözsürizés után még százat sem vetítettek. E film-világbajnokságon euró­pai alkotó (alkotás) már akkor örülhet, ha műsorra kerül. Ma- g.var siker csak egy volt eddig: az a Rofusz Ferenc kapott itt második díjat, amelyik az Oscart is elnyerte A légy-gyei rá egy esztendőre. Horváth Mária ezüstérme te­hát: világsiker. Csak egy valaki csinált az övénél jobb filmet az egész világon. Egyúttal ez a kecskeméti stú­dió első nagy világsikere. gyein! arra, hogy a stúdió grafi­kai iskolát is teremtett: Molnár Péter, Hegedűs L. László, Pócs Péter, Hegyi Füstös László, Tóth Pál minden szakmai fórumon jegyzett munkái innen és ide is gyökereznek. 7. STÁBLISTA. (Premier plán.) Az éjszaka csodái. Vers: Weö­res Sándor. Zene: Kaláka-együt­tes. Operatőr: Pólyák Sándor és Pethes Zsolt. Vágó: Szarvas Ju­dit. Gyártásvezető: Vécsy Vera. Produkciós vezető: Mikulás Fe­renc. RENDEZTE: HORVÁTH MÁRIA. 8. EGY KÉRDÉS HORVÁTH MÁRIÁHOZ (Szuperplán.) 2. A CÍMZETT. (Premier plán.) Horváth Mária: a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének alapító tagja, tervező. Az éjszaka csodái: első önálló alkotása. A közönség a televízió Magyar népmesék sorozatából emlékezhet rá, amikor is Jankovics Marcell társrendezőjeként jegyezte az Egysze­mű, kétszemű, háromszemű, a Király Kis Miklós, A só, A király­kisasszony jegyei című epizódokat. Az éjszaka csodái: Weöres Sán­dor verse. A Kaláka együttes megzenésítette. Hogy milyen a kilenc- perces film? 3. LEKTORI VÉLEMÉNYEK. (Kistotál.) „Ügy érzem, a költő álomvilágát hűen követi a képi álomvilág." Grillus Dániel, a Kaláka együttes vezetője. „A Weöres-vers izgalmas, a fantáziának tág teret adó mű. Magá­ról a képes forgatókönyvről az a véleményem, hogy kulturált, gör­dülékeny gondolatközlés, sodrása van. Lévén ez a vers alaposan megtűzdelve mesés, álombéli, abszurd bakugrásokkal, nagy gondot kell fordítani a precíz operatőri munkára, pontos áttűnésekre, húzá­sokra. hogy a nézőknek természetesnek tűnjék a képi formanyelv és élvezhető legyen a fantasztikus éjszakai utazás. A rendezőnő te­hetségét a film sikeres megoldására garanciának tartom.” Bodri Ferenc grafikusművész. 4. EGY RÉSZLET A VERSBŐL. (Premier plán.) Itt is, ott is, emitt is. amott is bajszos rendőr őrzi az álmot, nagyfülű bagoly őrzi az álmot, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát — itt is, ott is. emitt is, amott is dongnak az öreg faliórák, bánatos hangú ingaórák, fodrozzák az éjszakát, lámpavilágos éjszakát. 5. LEKTORI VÉLEMÉNYEK (Kistotál.) „Ügy válik Weöres társszerző­jévé. hogy hűsége nem szolgai alázat. Képhűsége csak ott válik tartózkodóbbá, ahol a vers egé­szét sértené. Azt hiszem, hogy Horváth Mária úgy viszi a néző ele ezt a filmet, ezt a Weöres- ve-rset. hogv észrevétlenül esztéti­kailag is nevel, s közelíthet olya­nokat ís vershez, akiknek nagyon kii'nyos a sötétkamra berendezé­se, vagy csak éléskamrának hasz­nálják . . .” Lezsák Sándor költő. „Szeretném leszögezni: támo­gatom Horváth Mária filmtervét, és javaslom a film elkészítését.” Szoboszlay Péter filmrendező. MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET FORGATÓKÖNYV-FÉLE EGY RAJZFILM-VILÁGSIKERRŐL Horváth Mária ezüstje

Next

/
Thumbnails
Contents