Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1982. október 26. A toliszakma szerelmese — Melyik a legjobb minőségű b aromfitoll? — Amelyik a libáról a harmadik kopasztással jön le. — Az európai piacon ki a „toll- nagyhatalom”? — Kína. A nyugati országok igényét nagyobb részben ők elégítik ki. — A magyar tollexport értéke ez idő szerint mennyire rúg? — Húsz éve 3,5—4 millió dollár volt, ma ennek körülbelül a tízszerese. Aki a tollal kapcsolatos minden^ kérdésre válaszolni tud, nem más, mint Ménesi József, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat toliüzemének igazgatója. Szinte egész életét ebben a szakmában töltötte el. A mai a 15 ezer 732-ik munkanapja. Ezt is tudja, mert precíz ember, s betöltvén a hatvanadik évét. a nyugdíjba vonulás gondolata foglalkoztatja. Magas, erős alkat, széles vállai — képletesen szólva — a tolinál nagyobb terhet is elbírtak volna. — Vagy nem is olyan könnyű volt a szakmában lehúzott negyven év? — A könnyűséget érzékeltető hasonlatban is a tollpihe szerepel, de ez az anyag, ez az áru, a megtermeltetése, a feldolgozása és értékesítése nemegyszer súlyos feladatokat ró arra. aki vele foglalkozik. — ön ma a baromfiiparnak ebben az oldalágában az ország egyik szaktekintélye. Hogyan kezdte? — Negyvenkettőben újsághirdetésre jelentkeztem Szegeden egy tollas cégnél könyvelőnek. Ott lehetőségem volt rá, hogy megismerjem ezt a természetes anyagot. amelyről akkor még általában keveset tudtak. Akikkel együtt érettségiztem, többnyire a bankszakmát választották, és furcsállták, hogy én egy ilyen üzleti ágban kötöttem ki. De föltámadt az érdeklődésem a toll iránt, s máig sem lohadt le. — A háború után hogyan alakult a pályája? — Budapestre kerültem, az országos szövetkezeti központba 1947 októberében, a tollfeldolgozó üzembe. Ott mindjárt két nagy feladatot bíztak rám: a hároméves tervünk és egy induló angol exporthoz szükséges ajánlat kidolgozását. Nem dicsekvésképpen mondom, de más erre nem is vállalkozott. Sikeresen elvégeztem mindkét munkát. Később két évig tartó országjárással magánkézből a földművesszövetkezetekhez szerveztem át a tollfelvásárlást. — Hogyan csinálta est? — Száznegyven szövetkezetei kapcsoltam be a felvásárlásba, úgy, hogy a magánüzletembereket bevittem hozzájuk alkalmazottnak. Csak a haszon feléért voltak hajlandók beállni. Később aztán csak fizetést és jutalékot kaptak már. — Azt hallottam, az államosi- tás idején is derekasan kivette részét a munkából. — Megalakult a Tollfeldolgozó és Kereskedelmi Nemzeti Vállalat Budapesten tíz üzemmel, harminc raktárteleppel. Valóban részt vettem az üzemek centralizálásában, a gépek és berendezések összegyűjtésében. Foglalkoztam bér-, munka- és személyzeti ügyekkel. Azután 1950-ben állami kézbe akartuk venni a tollfelvá- sáilást. Három hónap alatt osztályvezetőként 900 dolgozót vettem föl a létrehozott hulladék- gyűjtő telepekre, ahol tollon kívül vas- és egyéb anyagokat is megvettek. Ezek másfél év alatt megyei MÉH-vállalatokká nőtték ki magukat. — A háború utáni években volt állatállomány a tolltermeléshez? — Nem elegendő. Ezért mi fiatalos lendülettel nekiláttunk ví- ziszárnyas-telepek létesítésépek Dusnokon, Sükösdön, Kunszent- miklóson Győrben ,és Olasziisz- kán. Törzsállományt gyűjtöttünk. Akkoriban 12—16 órákat dolgoztunk. Művezetőképző tanfolyamot szerveztem az iskolázatlan vezetők képzésére. Az üzemek élén munkáskáderek álltak. Én 1951 és 56 között elvégeztem, vörös diplomával a Közgazdasági Egyetemet, így segíteni tudtam azoknak, akikkel együtt dolgoztam. Volt egy csomó újításom. A toll víztartalmát például Európa- szerte ugyanazzal, az egyébként egyszerű módszerrel állapították meg sokáig, amelyet itthon én gondoltam ki. — A toliban víz is van? — Normális körülmények közt 10—11 százalékos víztartalma van. Ha párás helyen tartják, netalán „megszentelik” egy kicsit az átadók, hogy súlyosabb legyen, akkor több. Ma műszerrel mutatjuk ki a víztartalmat, régebben mintavétellel és 24 óra utáni újraméréssel csináltuk ezt. — Vizes és mégis kitűnő hőszigetelő. — A legjobb. Semmiféle műszál. sőt a gyapjú sem veszi föl vele a versenyt. Ezért szeretünk dunnával, pehelypaplannal takarózni. Nyugaton már sportöltözékeket is töltenek vele. Ménesi József főmérnöki, majd műszaki—gazdasági tanácsadói % munkakör betöltése után, nagy kü'kereskedelmi gyakorlattal 1970-ben jött Budapestről Kecskemétre, amikor döntés született a tollfeldolgozó-kapacitás idetelepítéséről. Ma ez az üzem állítja elő az ország tollexportjának döntő hányadát. Létrehozásában és sikeres működésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Ménesi Jó;-séf. Mozgalmas évtizedeket tudhat maga mögött. A 60-as években egyik szakembertársával könyvet írt a baromfitollról. A magyar— szovjet kiadásban megjelenő baromfiipari kézikönyvnek szintén egyik szerzője lesz. A sok-sok szervezés mellett 1947-től aktív tagja a pártnak: propagandista, szervezőtitkár, vezetőségi tag. A családra kevés ideje maradt. — A feleségem hármunknak adott diplomát — mondja, arra célozva, hogy minden családi gondot magára vállalt évtizedeken át, amíg ő s a fiuk és a lányuk tanult. Vallja, hogy egy vezető csak akkor képes teljes odaadással a fölvállalt ügynek élni, sikereket elérni, ha nemcsak a kollégák, hanem házastársa is mellette áll, A. Tóth Sándor FASZÉNÉGETÉS VÁLASZ CIKKÜNKRE • A Vértesi Erdő- rs Fafeldolgozó Gazdaság szerződéses vállalkozásban égettet faszenet. A gazdaság adja a szükséges faanyagot, csomagolóeszközt és vállalja a szállítást, valamint az értékesítést. A bakonyi szénégetők havonta hat boksát — 16—17 teherautónyi faanyagot — égetnek ki, amelynek jelentős részét Franciaországba és Ausztriába exportálják. Gondok az almával A lap szeptember 25-i és 26-i számában az almatermelés, -forgalmazás gondjaival foglalkozott. A megjelent írásokra válasz érkezett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől, dr. Pálfai Istvántól: A gondokat ismerjük, megoldásukra már intézkedést tettünk. Az idén több a panasz az értékesítéssel kapcsolatban, mint korábban. Ennek fő oka, hogy ebben az esztendőben a tőkés piacok telítettek, így felvevőképességük a szokottnál is kisebb. A szocialista országokba, irányuló szállítások vontatottan haladnak. Azonban a megtermelt áru rendeltetésszerű felihasználását biztosítani lehet. Az értékesítés során jelentkező zavarokat enyhíthette volna, ha a termelők figyelembe veszik a MÉM javaslatait, nevezetesen, ha a betakarított alma minőségének ideiglenes megóvása érdekében szüikségtárolókat létesítenek: ha az almát osztályozottan adják át. A termelőknek hosszabb időn keresztül lehetőségük volt a körszedett alma hűtőtárolóba történő szállítására, amit nem használtak ki. Nem készültek fel megfelelően a szállításhoz szükséges göngyöleg beszerzésére. A gazdaságok egy része vétlen, de kedvezőbb lenne a helyzet, ha a kereskedelem és a mezőgazdasági üzemek még több körültekintéssel készülnének fel az almaszüretre. A mezőgazdasági üzemeket a MÉM felszólította* a közvetlen áruértékesítés megszervezésére. Sokan éltek is a lehetőséggel: a forgalmasabb útvonalak mentén a fogyasztó számára vonzó áron értékesítik az almát. A kialakult kedvezőtlen helyzet megoldására a MÉM miniszteri értekezlete még az elmúlt év végén intézkedéseket hozott. Ezek között szerepel az is, hogy a jövőben az almatelepítéseket csak a kivágásokkal összhangban lehet tovább folytatni és a termőhelyi szempontból nem megfelelő tájkörzetekben a telepítéseket meg kell szüntetni. Csak így teremthető meg az almatermesztés és a fel- használás közötti összhang, amelyet természetesen évente változóan befolyásol a világpiaci helyzet is. ELŐKÉSZÜLETEK 1983-RA Üj szabályozók és a mezőgazdasági üzemek A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetéhez hetvenöt közös gazdaság és hét vállalat tartozik, melyek összes területe 330 ezer hektár. Kovács László titkárhelyettessel aktuális gondokról, valamint arról beszélgettünk, hogy az 1983-ban életbe lépő szabályozók és árváltozások milyen hatással lehetnek a homokhátsági nagyüzemekre. A szövetség szakemberei a gazdaságokkal közösen, előzetes számításokat végeztek ebben a témában. — örvendetes, hogy kellő időben értesültek a közös gazdaságok a jövő évi változásokról, így már az 1983. évi tervek készítésénél tudnak ezekkel számolni. Figyelembe tudják venni a költségemelkedéseket. módosíthatják a termelési szerkezetet, kereshetik az új módszereket, korszerű eljárásokat, a takarékossági lehetőségeket. Különösen fontos ez a megyének ezen a részén, hiszen a Homokhátságon mintegy 40 kedvezőtlen termőhelyi adottságú közös gazdaság van, amelyek külön állami támogatást is kapnak. A felvásárlási áremelések és egyéb kiegészítések körülbelül százmillió forint többletbevételt jelentenek. Az elvonások ennél magasabbak, és ezért jövőre mintegy 10—12 százalékkal kevesebb nyereséggel számolnak az üzemek. — A szövetkezetek azonban rendkívül rugalmas gazdasági szervezetek, és már most fel tudnak készülni arra, hogy ellensúlyozzák a növekvő kiadásokat. A termelést jobban igazítják az adottságokhoz. Mi például már évek óta ajánljuk az üzemeknek, hogy milyen gabonafajtákat termeljenek egyes talajokon. Felhívjuk a figyelmet a takarékos művelési módokra, a műtrágyák és a növényvédő szerek gazdaságos felhasználására. Sürgetjük a rét- és legelőgazdálkodás javítását. Értünk is el eredményeket. A gyepjavítások hatására több tömegtakarmányt takarítottak be. ami elősegítette a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlődését. Ezenkívül felszabadult a területek egy része más növények termesztésére. Ezen az úton érdemes tovább haladni — tájékoztat Kovács László, majd hozzáteszi: — A baromfitenyésztési ágazatban akadnak gondok. Minőségi kifogások miatt a májlibatenyész. tés némileg visszaesett. Reméljük, hogy ez csak átmeneti jellegű. A sertéstenyésztésről csak annyit, hogy nálunk ezzel főképp a háztájiban foglalkoznak. Természetesen beszélgetésünkből nem hagyható ki a kertészeti termelés, amellyel nemrég foglalkozott a megyei tanácsülés is. A Kiskunságban ennek az ágazatnak számottevő jelentősége van. — A gyümölcsök közül az alma és a meggy értékesítésével voltak gondok az idén. Űj telepítésekre nem nagyon számíthatunk, az állam is kevésbé támogatja ezeket. Várható, hogy az üzemek — a rossz tapasztalatok miatt — a gyengébb termőképességű almásokat kivágják, helyettük más, a piacon keresett gyümölcsöt telepítenek. Más az összkép a szőlőnél. A nagyüzemek irányításával történő tagi telepítések egyre inkább terjednek. Alakulnak a szakcsoportok is. Az orgovánvi Egyetértés Szakszövetkezetben például az elmúlt évben hatvan hektár területet telepítettek be. Hasonló példákat több községből sorolhatnánk. Általában korszerű fajtákat telepítenek. Sajnos.' a járulékos beruházásokkal elmaradtak a gazdaságok. Nemcsak tároló- hiánnyal küzdenek, hanem a korszerű borászati berendezés is kevés. Ugyanis az V. ötéves terv időszaka alatt telepített szőlők már termőre fordulnak. Az idén jó közepes hozam mutatkozik, kivéve a kecskeméti járást, ahol a fagykárok csökkentették a meny- nyiséget. Tovább kell teháb lépni a borászatban, de a művelésben is. A gazdaságos szőlőtermeléshez 8—10 tonna hektáronkénti hozam elérése szükséges —. magyarázza. Sok lehetőség kínálkozik még a magasabb költségek ellensúlyozására. Az üzemek mindenütt adottságaik szerint kereshetik a megoldásokat. A melléküzem- ágak fejlesztése is számításba jöhet. Természetesen legfontosabb feladat jelenleg a termés biztonságba helyezésén túl az őszi vetések sikeres elvégzése, mert ezzel megalapozzák a jövő évi termést. A titkárhelyettes végezetül hangsúlyozza: — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azok az üzemek gazdálkodnak okosan, amelyek folyamatosan ellenőrzik, elemzik az ágazatok termelésének alakulását. így azonnal érzékelni tudják a szövetkezet vezetői, hogy hol szorít a cipő, és intézkedhetnek a munka megjavítására. Az esetleges veszteségeket megelőzhetik és megteremthetik a nyereséges gazdálkodás feltételeit. Kereskedő Sándor A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Búvópatak A könyvelés, a „számvizsgálás" nem véletlenül emelkedett az utóbbi évtizedek — vagy akár évszázadot is írhatunk — alatt igen fontos szakterületté. Például egy vállalat, vagy annak valamely kirendeltsége könyveibe belepillantva a laikus a fejéhez kap, mert semmit nem ért belőle, nem ‘látja az összefüggéseket, s ilyenkor hajlamos bürokráciát, túlburjánzó adminisztrációt emlegetni. Való igaz, nem könnyű eligazodni egy gazdálkodó—forgalmazó üzem, vállalat belső bizonylati rendszerében a kiadás— bevétel, göngyöleg—nyersanyag kimutatások labirintusában. Viszont az sem kétséges, hogy a bizonylati rendszerek olyan zárt egységet jelentenek, amelyek nyilvánvalóvá teszik — persze a szakember számára — a gazdálkodás menetét, tisztaságát vagy hiányosságait. Nem szükségtelen ez a társadalmi, tulajdon védelme. a visszaélések lehetőség szerinti kizárása érdekében sem. Azt is mondhatjuk, hogy a bizonylati rend Őlyan búvópatak, amely csak akkor fut felszínre, ha valami — szándékos vagy gondatlanságból eredő — rendellenesség zavarja meg. Nos, ilyen szabálytalanság miatt kuszáló- dott össze a Kőbányai Sörgyár kecskeméti kirendeltségének búvópatakja, amely végül is a felszínre tört. Nincs elegendő hesörrel lyünk ahhoz, hogy az olvasó elé tárjuk azt a kívülállónak túlságosan bonyolult elszámolási rendszert, amely a kirendeltség munkáját szabályozza, de ez nem is szükséges annak megértéséhez, hogy mi történt a kecskeméti ki- rendeltségen 1979 végén, illetve 1980-ban. Hogy mégsem annyira áttekinthető az adminisztráció még a szakembernek sem, azt legjobban bizonyítja, miszerint a ki- rendeltség vezetői is belegabalyodtak a sörök, üdítő italok göngyöleghalmazába, a különböző minőségű italok egymással történő helyettesítésébe, átvezetésébe, visszakönyvelésébe, aláírásokba, értékekbe. Persze, ez a belegabalyodás nagyrészt szándékos volt, csupán a végkifejlet — mármint a leleplezés — maradt számításon kívül, Az történt ugyanis, hogy a kirendeltségnél 1979 nyarától bevezették a három műszakot. A kirendeltség vezetője ekkor Szundy István (Kecskemét, Pá- kozdi csata utca 8.) volt, aki Baj- tay Miklóssal (Kecskemét, Petőfi Sándor utca 4.), az akkori helyettessel és Szőnyi Mihállyal (Kecskemét, Akadémia krt. 8.), aki ugyancsak kirendel tségvezető-he- lycttes volt. észlelte, hogy a napi készletfelvételek során többletek, illetve hiányok mutatkoznak. A hiányok okát nem tudták megállapítani, de a többletek abból adódtak, hogy a kőbányai világos sör tartályokban érkezett, és azt a kirendeltségen palackozták (nívóhiányos töltés, jobban habosodó sör). • Miután az említett vezetők tudták. hogy a leltárhiányért anyagi felelősség terheli őket, úgy határoztak, hogy a többleteket a hiányok pótlására fogják használni. Szundy István ebbe a kompenzálás! akcióba bevonta Pó- pity Pétert (Kecskemét, Árpád krt. 8.), aki árukiadó és -átvevő volt, továbbá Mezősi Andrást (Kecskemét, Gőzhajó u. 2.), az UNIVER ÁFÉSZ 19. sz. falatozójának vezetőjét, és Lengyel Menyhértet (Kecskemét, Mária- hegy 408.), aki szintén áruátvevő és kiadó volt a kirendeltségen. Érdekes — noha nem ebben az ügyben találkozunk először a jelenséggel —, hogy valamennyien azonnal egyetértettek Szundy elgondolásával, és készek voltak közreműködni annak megvalósításában. Természetesen mindegyik előtt ott lebegett a rosszul értelmezett vállalati érdek (kigazdálkodni a hiányokat) és annak a reménye, hogy ebből a manőverből esetleg néhány ezer forint üti a markukat. Nézzük meg, hogyan festett a gyakorlatban a kompenzálás. Például úgy, hogy a leltárfelvételek alkalmával kiderült: az úgynevezett minőségi sörökből hiány mutatkozik. Ugyanakkor a kőbányai világosnál jelentkező „fejtési többlet” alkalmat kínált arra, hogy az egyik mennyiséget a másikkal pótolják, fütyülve a minőségre, csupán az értéket tartva szem előtt. Persze mindenki előtt nyilvánvaló, hogy kőbányai világosból nagyobb mennyiség tett ki akkora értéket, mint a minőségi sörökből. Mindezt a „kompenzálást” azonban úgy kellett átvezetni a bizonylatokon, mintha minden rendben történt volna. Vagyis tudatosan hamis tartalmú számlákat írtak alá. Ennek az elvben kidolgozott pótlási módszernek megfelelően azután megindultak a kőbányai világossal megrakott teherautók, és szállították a sört többek között a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ már említett falatozójába, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat 1166. sz. kecskeméti boltjába, amelynek vezetője még a bolti bélyegzőt is átadta Mezősinek azzal, hogy szerezzen sört. A szállítmány — 840 üveg Bak sör helyett, amely palackonként 17,60 forint, 2346 üveg 6,30 forintos kőbányai világos — 1980. május első napjaiban meg is érkezett a boltba. A kirendeltség vezetői 1980 júliusában tudomást szereztek arról, hogy hamarosan ellenőrző leltárt tartanak náluk. Tudták, hogy nincs minden rendben, ezért még másnap éjszaka — elejét véve az esetleges meglepetéseknek — ők maguk néztek körül a raktárakban. Kiderült, hogy a helyzet változatlan: kőbányai világosból többletük van, minőségi sörökből pedig hiányuk mutatkozik. Kéznél volt azonban a kompenzálás módszere. Azonnal partnert kellett keresni, és Szundy a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet kecskeméti Zöldfa éttermének vezetőjéhez küldte Bajtay Miklóst azzal, hogy próbáljon vele beszélni. Hamarosan létrejött a megállapodás, és aláírták a hamis tartalmú számlát, amely szerint a Zöldfa 18 rekeszben 360 palack sört vett át 5940 forint értékben. Nos. az érték itt is megfelelt a bizonylatnak, csakhogy az étterembe nem a számlán szereplő Kinizsi, Mátyás, Barna, Jubileum és4 Rocky sört vitték, hanem 600 palack kőbányai világost. • Ezeknél a kompenzálásoknál a göngyölegeket minden esetben számla és elismervény nélkül szállították vissza a kirendeltségnek. Ellenkező esetben ugyanis kjderült volna — pontosabban még hamarabb derült volna ki — hogy a rekeszek körül nincs minden rendben s ebből pedig az következik: a palackok száma is a rekeszekhez igazodott. Mert a göngyöleggel is el kellett számolni. s az is komoly értéket képviselt. Nemcsak rekeszekkel de söröshordókkal is el volt látva a kirendeltség. Előfordult, hogy ezek nyilvántartása sem felelt meg a valóságnak, s itt is kompenzálni kellett. így például 1980 novemberében Szundy magához hivta a kirendeltségre a kecskeméti UNIVER ÉFÉSZ Autós Csárdájának helyettes vezetőjét, és arra Kérte, működjön közre a hordók körüli bonyodalmak eltüntetésében. Ki is állítottak egy számlát, amely szerint a csárda megvásárolt a kirendeltségtől 300 üres ládát, ugyanakkor visszaadott 17 dai ab magyar hordót — egyenként százlitereseket — és 13 darab, egyenként ötvenliteres cseh gyártmányú hordót. Mindketten aláírták, de a hamis számla ki- egyenlítése előtt Szundy rájött, hogy nem 17, hanem csupán egy magyar söröshordó-többletük van. A számlát „kijavította”, de az UNIVER, éppen a javítás miatt a kiegyenlítést megtagadta. Körülbelül ugyanez a körforgás zajlott le a Pepsi Colával is, azzal a különbséggel, hogy itt legtöbbször olyan hiány mutatkozott, amit nem lehetett kompenzálni. Így tehát különféle ital- boltvezetőkkel megállapodva azt a látszatot keltették, mintha kiszállították volna a colát. Az üdítő helyett azonban csak a papírok utaztak, vagy az üres üvegek . .. Összességében — amint a Kecskeméti Járásbíróság megállapította — 141 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban, a Kőbányai Sörgyárnak. A bíróság Szundy Istvánt egy év négyhónapi szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyektől, és 5 ezer forint pénzmellékbüntetést szabott ki rá. Ugyanakkor kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizesse meg a vállalatnak az okozott kár rá eső részét. A többiek egy év és hatvan nap közötti, háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadság- vesztést kaptak, tízezer és kétezer forint közötti pénzbüntetésre ítélte őket a bíróság, s kötelezte az általuk okozott kár és a bűnügyi költségek megfizetésére. Az ítélet még nem jogerős. G. S.
