Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

/ 1982. október 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Lakáspolitika, esélyek NEM KELL JÓSNAK lenni ahhoz, hogy elörejelezzük: a most következő hetekben megnő az érdeklődés a hivatalos közlönyök iránt. Mindenki pontos megfogalmazásban akarja elolvasni a legutóbbi miniszterta­nácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási utasításokat. Nem csoda. Alig­ha akad olyan család Magyarországon, amelyet ne érintenének a várható változá­sok a lakásépítés és -fenntartás, a lakásel­osztás és -gazdálkodás fejlesztésében. A felső szintű határozat — melyet a pén­teki lapok közöltek — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi vál­tozásokat — forintban, négyzetméterben számítva; lakáshoz és személyhez, csa­ládhoz kötődően — a hitelpolitikai intéz­kedések és a tanácsrendeletek tartalmaz­zák majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede felgyülemlett ellentmondások jó részét igyekeznek — a társadalmi igazsá­gosság elvei szerint — feloldani. Jólesően, akár büszkén is nyugtázhatjuk, hogy az elmúlt bő két évtizedben másfél millió­nyi otthon felépült, a lakások zsúfoltsága lényegesen csökkent, a komfortjuk nőtt. A társadalom különböző, csoportjai között azonban a hazai realitásokkal összhangban nem álló, túl nagy különbségek alakultak ki, attól függően ki milyen lakást épített vagy utaltak ki neki, milyen típusú tele­pülésen lakik, milyen a jövedelmi és va­gyoni helyzete. Az ország lakásállományának mintegy egynegyede bérlakás. Az állami költségve­tés tetemes összeggel támogatja az ala­csony hazai lakbérszint fenntartását. Ami­kor tehát a lakbéreket 1983. júliusától át­lagosan 130 százalékkal felemelik, akkor azt a különbséget, igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mérsékelni, ami a személyi tulajdonú házban és a bérlakás­ban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatkozik. Ha ehhez hozzá-' tesszük, hogy a felmérések bizonyítják, a bérlakásokat nem csak a szociálisan rá­szorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kormány tekintettel van a bérlakásokban lakók es a szociálisan hátrányban levők helyzetére is. Ezért az egyén számára fokozatosan, 1983 és 1988 között, több részletben emelkedő lakbér el­lensúlyozására szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbéremelés is differenciáltan megy végbe. Részint a komforthelyzet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mértéke, (a kom­fort nélkülieknél 80 százalék, az összkom­fortosoknál 150 százalék), és ezt fölfelé és lefele még a helyi tanácsok a valós hely­zet alapján módosíthatják. A nyugdíjasok­nál a kompenzáció meglehetősen- nagy­mértékű, hiszen az 5000 forintos nyugdíj- korhatár következtében ez az érdekeltek több mint 90 százalékát kedvezően érinti. AZ EMELÉSSEL kapcsolatban a bérla­kásban lakók leggyakoribb ellenvetése, hogy az épületek fenntartása, a házkeze­lés minősége — enyhén szólva — kívánni­valókat hagy maga után. Ennek most — remélhetően — az adja az ellenszerét, hogy az ingatlankezelő szervek, vállalatai? érde­keltségi. gazdasági szabályozórendszere megváltozik. Lehetőség kínálkozik új szer­vezetek. mégpedig a bérlők társulásainak létrehozására. Sok évi vita után egységessé válik a magánlakás-építőknek nyújtandó kölcsön törlesztési ideje és kamata, akár községek­ben. akáf a városokban, tízemeletes épü­letről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociál­politikai kedvezményt, mégpedig gyere­kenként 30 ezer, egyéb eltartott után sze­mélyenként 20 ezer forintot. Az egyéni vágyak kiteljesedése érdeké­ben a továbbiakban változatosabbá, szí­nesebbé válik a magánerős építkezések fi­nanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel összekötött hitel- nyújtástól kezdve a szokásos banki felté­telekkel nyújtott kiegészítő kölcsönig, be­leértve a korábbinál szabadabban nyújt­ható vállalati, szövetkezeti — tehát mun­káltatói — kölcsönöket is, az egyénre bíz­zák mekkora adósságot vesz a nyakába, mennyire nagy alapterületű, igényes kivi­telezésű házat emel magának. Az egyéni döntés nyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kényszerített korlátozás. (Ez persze nem zárja ki, hogy az OTP ne bí­ráljon el a hitelképesség szempontjából minden hozzáfordulót.) A most kialakított, lakásgazd.álkodási rendszerben lényeges elem a fokozatosság. Most intézményesített formát nyernek az eddigi, itt-ott fellelhető kísérletek. A pá­lyakezdők, a fiatal házasak szerződést köt­hetnek a tanácsokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kis lakásba költözze­nek, szobabérlők házába, garzonlakásba, megüresedő szoba-konyhás lakásokba. On­nan néhány év múlva, megfelelő előtaka- rékossággal családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek megfelelő nagyobb lakás­hoz jutnak. Ennek ezután szervezett jelle­ge lesz. A TANÁCSOK felelőssége alaposan meg­nő a lakásgazdálkodásban, a jelenlegi ál­lami lakásépítésre, illetve végrehajtására összpontosító munkálkodásuk helyett és mellett. Nem egyszerűen beruházók ma­radnak, hanem bevételeikkel okosan gaz­dálkodó szervezetekké válnak. Maguk dön­tik el — a helyi adottságok alapján — a rendelkezésre álló összegekből mennyit fordítanak területelőkészítésre, közműve­sítésre, bérlakások építésére, s milyen esz­közökkel segítik a magánlakás-építést. Bi­zonyos szempontból könnyebbé is válik a helyzetük, hiszen egyértelműbb lesz, ki kaphat bérlakást, mert a jövőben csak szociális szempontokat kell figyelembe- venniük. Másrészt meg kell mozgatniuk a maguk eszközeivel is a lakásállományt, gyorsítani a cseréket, ösztönözniük az ér­dekelteket az építésre. Az új kormányhatározat ugyanis teljes összefüggésében szabályozza a lakásgaz­dálkodást. Ebben a településpolitika épp­úgy szerepet kap, mint a lakosság és az ál­taluk választott tanácsok közötti kapcsolat minősége. Ez messzire mutató politikai kérdés. Miközben az állami költségvetés­hez fűződő kapcsolat gyengül, erősödik a választókhoz kötődés. Felelősség, szolgálat hatja át ezt a rendszert. Eközben egyre inkább beszűrődik a la­kásgazdálkodásba a gazdasági ésszerűség. A vállalkozói magatartás serkentése, segí­tése. a lakásépítés, -fenntartás szervezett­ségének fokozása egészségesebbé teheti gazdaság- és Szociálpolitikánk eme részét. Miközben változnak a szerepek: az állam megváltoztatja a támogatási csatornákat, — az egyiket szűkíti, a másikat tágítja — a lakosságnak is a választás gazdagabb le­hetőségeit kínálja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ésszerűbbé. A VÁLTOZÁSOK „csomagját” termé­szetesen légióként az esélyek szempontjá­ból értékelik az emberek, vagyis ki mikor juthat lakáshoz. Ha ebben kedvező válto­zások következnek be — amit feltételez­hetünk —, akkor sikeresnek minősíthet­jük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitákban döntésre érett rendelkezéseket. .Azokat, amelyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, városon és köz­ségekben lakónak, sokgyermekesnek és gyermektelennek, kis- és nagy keresetű­nek nagyjából azonos esélyt nyújt .a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzésé­re. B. M. REGGELTŐL REGGELIG Tíztonnás program Pásztor Zoltán felvételei • Sükösdön a Május 1. Terme­lőszövetkezetben hétszáz hek­tárról kell betakarítani a ku­koricát. Ok nem tagjai a BKR. nek, de részt vállalnak a tíz­tonnás programból. • A dunapataji Petőfi Termelő- szövetkezetben reggel hatkor kez­dik a munkát. Szabó Kálmán kombájnos először a gépe zsírzá­sát, kisebb javítását végzi el. H Fekete Lajos növénytermelési ágazatvezető elégedett. Homokmé- gyen nem volt még ilyen jó ter­més. • A jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetnek korszerű magtárai vannak, de az idei terméshez még nyolc 50 tonnás, fóliával bélelt tárolót épí­tenek. ,, • A BKR nemcsak tanácsokkal látja el a tag­gazdaságokat, hanem jó, egészséges vetőmaggal is. Bokodi üzemükben évente négyezer tonna kukorica­vetőmagot fémzárolnak, ebből jut exportra is. gjN*5*i • Az idén minden gazdaságban sok a termés. Ezért éjjel­nappal dolgoznak a gépek a városföldi Dózsa Termelőszövet­kezetben is. Semmi nem veszhet kárba. Másnap a reggel már a tarlón találja a birkanyájat. Főorvos a családtervezésről Az átalakuló falu építkezési szokásairól, az életmód változásairól, társadalmi átrétegződéséről, városiasodásáról, a vidéki iparfejlesz­tés infrastrukturális vonzatairól a szakember biztonságával fejti ki véleményét 'keceli vendéglátóm. Pontos adatokért tévedhe- telenül emeli ki társadalomtudományi, orvosi szakfolyóiratokkal, könyvekkel zsúfolt könyvespolcáról a megfelelő kötetet. Hibátlanul idézi neves valóságkutatók megállapításait. Egészségesebb csecsemők Szociológiai, népesedéspolitikai ismeretek nélkül aligha felelhet­ne meg munkájából adódó köve­telményeknek, ha nem ismerné annak a településnek, a magyar falunak állapotát és mozgástörvé­nyeit, amelyben dolgozik, így in­dokolta társadalompolitikai ér­deklődését dr. Tus László szülő- otthonvezelö főorvos. Munkásságának jó híre vitt a gyorsan fejlődő nagyközségbe. Az utóbbi öt évben a szülés kö­rüli halálozás egyszer sem érte el a tíz ezreléket. Világviszony­latban is kiváló arány; körülte­kintő megelőzést, lelkiismeretes orvosi ellátást, képzett munka­társakat, jól felszerelt szülőott­hont tételez föl. Hozzávetőlegesen háromszor rosszabb volt az említett mutató, mielőtt a most harmincas évei­ben járó debreceni klinikai és kalocsai rendelőintézeti tapasz­talatokkal a nagyra nőtt faluba költözött. Már szakorvos-jelölt­ként családtervezési problémák­kal foglalkozott. A koraszülések csökkentéséért — Akkoriban kezdtek elterjed­ni a szájon át szedhető fogam­zásgátló tabletták. Ezzel egyidő- ben vált világossá, hogy az 1956 után nálunk kialakult népesedés- politikának vannak a születen­dő^ számát, fizikális és értelmi állapotát .károsan befolyásoló hát­rányai. A korábbi terhességmeg­szakítások után szülő asszonyok megfelelő terhesgondozás nél­kül ,az esetek 80 százalékában ko­raszülöttet hoznak a világra, köz­tük, sok kis súlyút. A nemzetközi szakirodalom is azt mutatja ki, hogy a kétezer gramm alatti ko­raszülöttek csaknem 60 százaléka felnőttként k károsodott lesz. Az­zal a veszéllyel is jár a művi abortusz, hogy az illető nem ma­rad később áldott állapotú, vagy elvetél. Akkor emelkedett tíz százalék fölé a koraszülöttek szá­ma, amikor a terhességmegsza­kításon átesett nők kezdtek szül­ni. Európában nálunk a legked­vezőbb a helyzet. Vizsgálódásaim közben vált országosan is nyil­vánvalóvá, hogy kettő alá süly- lyed az egy családra eső gyere­kek aránya. Ellenkező irányzat figyelhető meg a népesség egy részénél. Vagyis az alacsony szin­ten élő — a szakirodalom sze­rint alacsony ökonómiai státu­szú — családok mind népesebbek. Tovább halmozza a meglévő hát­rányokat ezeknél a családoknál a sok gyerek; öröklődik rossz helyzetük. Halmozódó hátrányok — A cigánycsaládokra gondol? — Nem olyan egyszerű a vá- lasz. Az -életszínvonal nem kizá­rólag a jövedelem függvénye. Ak­kor is alacsony nívón él egy analfabéta, vagy félanalfabéta, ha viszonylag jól keres. A hiá­nyos iskolázottságé cigányfia-- falóknak nagyon csekélyek előbb- rejutási esélyeik. Napjainkban az iskolai végzettség révén kerül­het egyik csoportból ,a másikba. Arról nem ís szólva, hogy egy keresetre vannak utalva, mert az asszonyok terhesek, szülnek, szoptatnak, terhesek, szülnek, szoptatnak. Családtervezésnek nyomát se lehet találni. A fogam­zásgátló tabletták szedéséhez bi­zonyos rendszerességre fegyelem­re lenne szükség. Pontatlan sze­désnél nőgyógyászati problémák is adódhatnak. Sokszorozódtak a hátrányok azáltal, hogy több­nyire maguk nevelték gyerme­keiket, mert az otthoni étkezte­tés drágább, mint a bölcsődei, óvodai. (A gyermekintézmények­nél a kiadások' egy részét az ál­lam vállalja). A szellemi táplá­lék is sovány. A kisgyerek átve­szi az otthoni viselkedésmintá­kat, életvitelt. Az információ-, ingerszegény környezetből, gyak­ran hiányos nyelvtudással isko­lába kerülő gyermeknek nincs sikerélménye. Nem érti, mit mondanak, nem mer, nem tud megszólalni. — Nyilván Kecelen találkozott, is­merte föl, hogy a családtervezés el­fogadtatása a cigányság társadalmi felemelkedésének egyik feltétele. — Megdöbbentett, amikor olyan 17 éves asszony jött harmadik gyermekét várva terhesgon­dozásra, aki a terhességmegszakí­tások után született két gyermeke közül a koraszülöttet azonnal intézetbe adta. Az „akart” gyerekekért — Mit tettek, tehettek egészsége­sebb körülmények kialakításáért? — Levélben felajánlottuk a többgyermekes, szülőkorban lé­vő asszonyoknak, hogy ha nem akarnak több gyereket, szívesen segítünk szándékuk kivitelezé­sében. Közöltük azt is, hogy amennyiben később szeretne újabb gyermeket, akkor különö­sebb gond nélkül eltávolítható a védőeszköz. Azóta lényegesen • csökkent a nem akart cigánygye­rekek száma. Az asszonyok mun­kát vállalhattak. Várta őket a szakszövetkezet,, néhányan pe­dig a Halasi Kötöttárugyárba járnak. Mondani sem kell, hogy az új környezet kedvezően befo­lyásolta a cigányasszonyok ma­gatartását, életvitelét. Többsé­gük ,ad magára, tisztán megy üz­letbe, orvoshoz, munkahelyére, tágul látóköre; Így gyermekei is többet kapnak a világból. A ta­nács megszervezte a cigányóvo­dát, ahol a kicsinyek meséket hallgathatnak, diafilmeket néz­hetnek, fejlődik kommunikatív képességük, megtanulnak magya­rul. Noha még csak kevesen jut­nak el a hatodik—nyolcadik osz­tályig, de .mivel egyre kisebb hát­ránnyal kezdik tanulmányaikat a, cigányiskola első osztályában, előbb-utóbb majd önmagát szün­teti meg ez a még szükséges is-, kolafajta. Még sok a gond per­sze. Sokan fáradoznak azért, hogy ne 14 éves korban menje­nek férjhez és szüljenek a cigány­lányok. Beszéltem egy háromgyer­mekes, 18 éves cigányasszony- nyal; azt mondta, hogy nem akar már több gyereket, s rendes mun­kahelye van. A „harmadik” társadalmi érdek — ,A társadalom más rétegeinél kí­vánatos lenne a több gyerek; fo­gyunk. — Munkatársaimmal kutattuk, hogy miért húzódoznak a harma­dik gyerektől a szülők. Szinte mindenki azon a véleményen volt, hogy a harmadik gyermeket na­gyon megsínylené a család élet- színvonala. Három gyermek el­tartása, taníttatása némely csa­ládok számára nehezen megold­ható fel'adat. Közérdek a harma­dik gyerek— a népesség szinten- tartásához minden második csa­ládban három gyereknek kellene lenni legalább —, érdemes lenne azon gondolkodni, hogy netán a meglevő pénzek átcsoportosításá­val, miként támogathatná nagyobb mértékben az állam a többgyer­mekeseket. A lakásgond még visz- szariasztóbb. A szülői Vagy más segítséggel építkezők azt a tíz­tizenöt évet szánják rá életükből az otthonteremtésre, amely a gyermekáldás szempontjából a legkedvezőbb lenne. Még a la­káshoz jutó szerencsések is meg­gondolják, hogy a legfeljebb négy emberre szabott lakásban öten- hatan szorongjanak .Mert az egészséges gyereknek tér, levegő kell az élethez, a mozgáshoz. — Tudtommal Imrehegyen várják tanácsadásra. Köszönöm, hogy ennyi időt szánt a remélhetően olvasóink számára is elgondolkoztató beszélge­tésre. Hcltai Nándor Akart, egészséges gyerekeket!

Next

/
Thumbnails
Contents