Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
4 4» PETŐFI NÉPE • 1982. október 22. HÁZUNK TÁJA Ösztönzés az agrárgazdaságban Szüret után — kertben és pincében Az elmúlt napok időjárása kedvezett — ha nem is egyértelműen — az őszi termények betakarításának.. Az eső figyelmeztette a kistermelőket, hogy nemsokára beköszönt a „cudar” idő. Ez érezhető volt a hét végi piacokon. Az ősz eddigi legnagyobb kínálatával jelentkeztek. Sok volt a paprika, a paradicsom, a gyökérzöldség, káposztaféle, valamint a gyümölcs. Ennek megfelelően alakultak az árak is. Szerte az országban különböző szüreti ünnepek juttatják eszünkbe, hogy nemsokára kiforr az új bor is. Ezzel együtt sokasodnak a feladatok a kertekben. A faiskolák lerakatai nemsokára megnyitják kapuikat. Az ültetés folyamán, a jó talajelőkészítés mellett ügyeljünk a tenyész- terület kiválasztására is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vegyük figyelembe a fa majdani nagyságát. Jó tudni, hogy mekkorára nő a gyümölcsöt érlelő növény. Éppen ezért a hagyományos koronával nevelt fáinkat ne közvetlenül a kerítés mellé ültessük. mert ez később a szomszéddal „összetűzésre” adhat okot. Amennyiben kerítésnek neveljük a gyümölcsfát, úgy megfelelő metszési móddal kialakíthatjuk a kordont. Ez ugyan több figyelmet kíván a kertésztől. A legelterjedtebb sövénytípusok: a Hungária, tulaj- donképepn egy síkban kiterített termőkaros orsónak felel meg, ennél általában kerülni kell az erős metszést, mert ez késlelteti a termőrefordulást. A Haag-sövény alakításának lényege, hogy az oldalelágazáso- kat először 30 fokos, majd 45—50 fokos szögben rögzítjük. Az ágemeletek között a sudáron csak rövid termőrészeket hagyunk vissza. A Bouché—Thomas-sövény a gyümölcsöskertek kedvelt kerítése. Ezt a sövényrendszert el nem • Tiszakécske ismert gyümölcstermesztő község. A képünkön látható 84 éves kistermelő már Móricz Zsigmonddal is találkozott, amikor az író „A boldog falu” című cikkéhez gyűjtötte az anyagot. Azóta is féltő gonddal ápolja, őrzi a gyümölcsfákat. ágazott husángból neveljük fel. A sorban a husángokat egymással szemben megdöntve 30 fokos szögben ültessük el. Ha a csemetéket a szokásosnál mélyebben helyezzük el a talajban, elősegíthetjük a nemes rész „legyökere- zését” is. A megdöntés a növekedést gyengíti, ezért 2 méternél nem magasabb sövényt kapunk. A Palmetta-sövény Olaszországban közismert. Egyre inkább terjed nálunk is. Az 50—70 centiméter magas törzs felett ferdén — 30—45 fokos szögben — felfelé törekvő vázágak a legkedvezőbb feltételt teremtenek a jövőbeni nagy termés eléréséhez. A szőlőre is érvényes, hogy csak megbízható helyről szerezzük be a szaporítóanyagot, illetve a sima vesszőt. Jelenleg a legtöbb munkát a must erjesztése, illetve a bor készítése jelenti. Ha valamilyen oknál fogva megállna az erjedés, azonnal lépjünk közbe. Ezt a túl hideg pince, a túlzott kénezés stb. okozhatja. Ha lehet, segítségül magunknál nagyobb tudású borászt hívjunk. Fajélesztő nélkül is elindíthatjuk az erjedést, ha egészséges szőlőből vödörnyi mustot erjesztünk mindaddig, amíg erősen forr, s ezt hozzákeverjük a „beteges” musthoz. Fajélesztőt a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetétől vásárolhatunk Kisfáiban. A fóliasátrak felhúzásához már hozzákezdhetünk. Az előkészítésnél számítsunk a fóliarögzítő árkok kiásására is, mert a meteorológusok már talajmenti fagyokat jósolnak. A leszakadt fóliákat távolítsuk el, s tisztítsuk meg a támberen- dezést a csavaroktól, a drótoktól. Ezek később kivághatják a takarót. A 4,5—5 méter széles fóliasátrakra 8,5 méter, a 7—5 méter széles sátrakra pedig 12 méter széles, 0,15 milliméter vastag polietilén-fóliát kell vásárolni. Kettős takarás esetén a belső sátorhoz elegendő a vékonyabb is. Téli muskotály Katonatelepen dr. Szegedi Sándor, Erős János és Darnai Ernő 1951-ben állította elő a Siradzouli és Rezső fajták keresztezésével. Leginkább Akaii, Balatonszárszó, Eger és Tardos- bánya környékén terjedt el a téli muskotályfajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, vesszői közepesen vastagok, hosszú ívközűek, és színük barna. Vitorlája ne- mezesen gyapjas, zöld. Levele nagy, karéjainak száma öt, és széle fűrészes- csipkés. Virága hímnős. Fürtje nagy, vállas, közepesen kötött. Átlaggúlya 23 dekagramm. Bogyói oválisak, borostyánsárgák, súlyuk 4,5 gramm, átmérőjük elérheti a 19,8 millimétert is. A téli muskotály szeptember végén fogyasztható. Értékét bogyóinak tetszetős színe, ropogós húsa, kellemes muskotályos íze és illata adja. Jól szállítható és csomagolható. Eltartható a tél végéig. Homokon a fajta hektáronként 12 tonnát is terem. Alkalmas magasművelésre is. a borászok szívesen ízesítik mustjával — muskotályos íze miatt — a bort. Különböző versenyeken több alkalommal aranyérmet nyert. É. A. összeállította: Czauner Péter Gyümölcsfák az őszi telepítésekhez Megkezdődött az őszi szezon a faiskolákban. A hosszúra nyúlt nyár és a kellemes ősz miatt késői a lombhullás, ezért mesterséges beavatkozással, jószerivel vegyszeres permetezéssel, illetve diákok segítségével szabadítják meg lombjától az értékesítésre váró több millió gyümölcsfaoltványt. Szerte az országban a faiskolákban az idén 20—40 százalékkal több szaporítóanyagot hoznak forgalomba, mint az elmúlt években. A választék is bővült. Több fajtából válogathatnak a kistermelők. A faiskolák ígérik, hogy nem lesz hiány körtéből, s őszibarackból sem. Jóval többet hoznak forgalomba az új fehértói fürtös és az érdi bőtermő — önmegporzó — meggyekből. Vásárolhatnak 4—5 évre termőre forduló dióoltványt is. A lombtalanítás után a héten megkezdődik a fiatal fák kitermelése is. A csemeték megfelelő válogatását, osztályozását követő néhány napon belül szállítanak a faiskolák a saját és áfész-lerakatokba, az elárusítóhelyekre. A hóbogyó Észak-Amerikában honos cserje a hóbogyó, a Symphoricarpos albus, amely meszes talajokon, mélyebben fekvő területeken fordul elő. Alacsonyabb, többnyire 1,5 méter magasságig növő, elhajló ágú cserje. Vesszeje finoman szőrözött, szürke, vagy barna. Ezek nagyon vékonyak, amelyek főként terméses állapotban, szinte a talajig hajolnak. Júniustól szeptemberig nyílnak zöldesfehér virágai. A növény fő díszei a hófehér termések, amelyek késő télig a hajtásokon maradnak. Ezek tójásdad alakúak, és a vesszőket teljesen elborítják. Emiatt hajlanak azok a földig. Az alapfaj ritkán fordul elő, inkább a változatai terjedtek el. Csoportosan ültetve, hamarosan nagy területet borítanak be. Nem nőnek túl magasra, és egyöntetű állományt képezve, a városi klímát jól tűrik. Dugványozással a legcélszerűbb szaporítani nyáron — júniusban — vagy fás dugványról télen. Esetleg el is vethetjük magját, amelyet előtte ősszel már kimostunk és rétegeztünk. A magvetést tavasszal végezzük el. A „Laevigatus” fajta körülbelül 2 méter magasra nő meg, ta- rackolva terjed. Az ágakat ellepő fehér bogyótömeg igen dekoratív. Szépen díszlő cserje a száraz, meleg, soványabb talajon is. Gyerekeket óvjuk tőle, mert termése mérgező! Sz. J. é ÖRÜLTEK a szövetkezetek, mert már szeptember végén, a tervkészítés előtt megismerhették a következő évre érvényes mezőgazdasági szabályozómódosításokat. A gazdaságpolitika által csaknem másfél évtizede követett indirekt módszereket alkalmazta a MÉM a szabályozórendszerben, amit a Minisztertanács jóváhagyott. Kitűnnek ebből az ösztönzések azokra az ágazatokra — ezen belül növényi kultúrákra, állatfajokra, élelmiszer-gazdasági termékekre —. amelyek fellendítésére az országnak a belső ellátás és a külső piac szempontjából szüksége van. Sőt több kell néhány termékből, mint amit eddig előállítottak az üzemek. Az eszköz— az indirekt irányítás szabályainak megfelelően — a pénz, tehát azoknak a termékeknek felvásárlási árát emelték, amelyek előállítását az elmúlt évekkel azonos szinten akarják tartani, vagy pedig növelni szeretnék. Ugyanis a szabályozómódosítás egyúttal kompenzálás is, kiegyenlítése egy-egy termék csökkenő nyereségének. Ez viszont azért történt, mert az előállításukhoz szükséges energia, vagy ipari eredetű anyagok ára növekedett. Mire is ösztönzi elsősorban a mezőgazdasági üzemeket az új szabályozás? Summázva mondható: a mennyiségre. Arra. hogy ne csökkenjen annak ellenére sem a termelés, hogy az értékesítési lehetőségek már nem a régiek, és a termelés költségei növekedtek. Erőteljes a mennyiségi, és alig észrevehető a minőségi ösztönzés. Ez tapasztalható az egyes növényi kultúrák termelését előtérbe helyező felvásárlásiáremelésben, mint például a gabonaprogramban. Arról van szó, hogy premizálási lehetőséget ad — a felvásárlásiár-emelés mellett — a^ búzamennyiség növeléséhez. Ahelyett vagy éppen anélkül, hogy a beltartalmi értéket, vagyis az egv hektáron megtermelt gabonasikér (fehérje) növelését helyezné a feltételek csúcsára. A premizálás egyébként kényszer- intézkedés, az előrelátás hiányát takarja. Emelik a kukorica tonnánkénti felvásárlását. De arról nincs szó, hogy differenciáltan, a beltartalmi érték függvényében. Vagy például feltételt szabnának a több pénzszerzéshez úgy, hogy a gyors vízleadó-képessé- gű fajták elterjesztését szorgalmazzák. Ez ugyanis energiatakarékosággal is összefüggő ösztönzés lehetne. Az említett — a minőség függvényében felkínált pénzszerzési lehetőségek — sokkal nagyobb szellemi, szakmai energia felszínre juttatását tennék lehetővé. A legjobb kutatási eredmények bevezetését is szolgálnák. És még mást is. Olyan termékeket állítanának elő a mezőgazdászok, amelyeket nemcsak ideig-óráig lehet eladni a külpiacon, jó pénzért, hanem hosszú távon. Most abban a karosszékben érzik magukat sokan, amelyből nyugodt magabiztossággal mondják: minden mennyiséget el lehet adni. Ezt tették — és hitték — nemrég a fűszerpaprikáról, az almáról, a borról. a húskészítményekről... stb. S kiderült mostanra, hogy korántsem így áll a helyzet. Amikor egy- egy termékből túlkínálat van. vagy recesszió miatt kisebb a vásárlóerő, vagy a külpiacon politikai fondorlatok nehezítik a kereskedelmet, a fizetőképes vevők válogatnak. A jobb minőséget veszik. Közüle is azt, amelyik a legolcsóbb. NEM adható el ma már mindenféle alma. csak az egészséges, amelyik jól bírja a szállítást és a tarolást. Ilyen szempontból a hazai ültetvények fajtaösz- szetétele nem a legmegfelelőbb. Vagyis a piaci keresletet kielégítő minőséggel, fajtákkal gondok vannak. A jonatán alma nem kell. Évek óta tudják az üzemek, hajtogatták a külkereskedők. Az akkori szabályozórendszer az állami támogatások elnyeréséhez nem kötött ki szigorú, minőséget javító feltételeket. A tej, a hús felvásárlási ára is növekszik. De arról szó sincs, hogy csak azért a tejért adnak többet, amelynek fehérjetartalma magasabb, vagy például azért a sertésért, amelyik nem tarka, (nem pigmentált). Pedig az említettekre van szükség az export szempontjából. Semmiképpen sem gondolom, hogy a felsoroltakról az ágazat felelős vezetői nem tudnak. Sejtem gondjaikat is, például a minősítés nehézségeit, az eszközök hiányát. Talán még ide sorolható az is, hogy a biztonságos belföldi ellátást is féltik. Bár az utóbbiban nem hiszek. Komoly, felnőtt a magyar agrárgazdaság. Olyan szakemberek irányítják az ágazatokat. akik képesek nemcsak többre, de jobbra is. Sokkal inkább többismeretlenes „számtanlecke” ez, amit a vezetők megoldanak és kiderítik: inkább mennyiséget „hoznak”, mint minőséget. Mert így járnak jobban. Tehát, ha föllelhető is minőségre ösztönzés, az korántsem sarkallja az üzemeket, nincs olyan pénzbeli különbség, amely ösztönző lenne, így jártunk korábban a durumbúzával, vagy a minőségjavító búzával. Egy dekát sem termeltek az idén a megye mezőgazdászai. A leves ugyanis többe kerül, mint a hús. Nem fizetik meg a gondos munkát, s az alacsonyabb mennyiség miatt — a jelenlegi fajták ugyanis kisebb hozamúak — a hektárra számított jövedelem csökken, kommersz fajták termeléséhez képest. Egynyári növényeknél viszonylag gyors — bár ez is minimum 2—3 év, mert a fajtát el is kell szaporítani — a váltás lehetősége. De az állatfajoknál nem. Hallom — bár még nincs hivatalos állásfoglalás —, hogy csak a tisztavérű magyartarka húshasznú szarvasmarha átvételi árát szándékozzák növelni. Holott a magyarországi szarvasmarha-állomány nagyobb része már keresztezett. Persze évekkel ezelőtt rá se „hederített” a szabályozórendszer, amikor neves szakemberek mondták és bizonygatták — e lap hasábjain is szóvá tettük — a magyartarka húsáért évszázaddal korábban is többet fizettek, ma is ezt keresik a nyugati vevők. Mert húsa nem faggyús, hanem szép, márványozott, kevés vizet tartalmaz, a legjobb minőségű Európában. Ahelyett, hogy ösztönözték volna — a szabályozórendszer segítségével — kiválogatásra, a jó egyedek továbbszaporítására a mezőgazdasági üzemeket, „leírták" az állatfajtát. Pedig tudja mindenki, hogy még a diszkriminációs időszakban is ennek a húsát — ha gubancos kerülő- utakon — beszerezték a nyugati felvásárlók. Ez kell, ezért adják a dollárt — a keresztezett meg más fajta nem. mert tele van vele Nyugat-Európa. ahonnét olcsóbban be lehet szerezni. A PIACI keresletre alapozott, erősen differenciált, minőségi árösztönzést és támogatást keveslem (hiányolom?) az új szabályozókból. A távlati érdekeink jobb szemrevételezését. Azt az általánosságban hangoztatott, de a gyakorlatban alig teljesülő felfogásit, hogy nemcsak a több, hanem még inkább a jobb, a kiemelkedő, az elsőrangú minőség kell. Aminek feltételrendszerét viszont szükséges megteremteni a szabályozókkal. Ma a dekonjunktúra időszakában épp úgy, mint később — remélve, hogy sokáig nem kell várni rá — a világgazdaság és kereskedelem fellendülésekor. Mert jóstehetség nem kell hozzá: az újra prosperáló világgazdasági környezetben új és jó piacokra be lehet törni. De csak kiváló minőségű agrárgazdasági termékekkel — az ettől gyengébbel meg kínlódni lehet, meg kifogásokat keresgetni mai gyöngeségünk elkendőzésére. Csabai István Tériké, a művezető Olajtörténeti pályázat Az Országos Magyar Bányászati cs Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízbányászati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum történeti pályázatot hirdet azzal a céllal, hogy a magyar olajipar iránt érdeklődök mind szélesebb rétege kapcsolódjon be az iparág életével, történetével, fejlődésével kapcsolatos anyaggyűjtésbe, illetve feldolgozásba. Pályázni lehet a kiírás időpontjáig másutt méR nem közölt és más pályázaton nem szereplő egyéni vagy csoportos munkákkal. A pályaművek témája lehet többek között a magyar olajipari technika, technológia története, üzemek, vállalatok fejlődése, az olajbányászok élete, kultúrája, sportja, az olajipari települések szociális fejlődése, kommunális ellátottsága stb. Ezenkívül pályázni lehet technikatörténeti értékekkel bíró — lehetőleg működőképes — makettekkel, modellekkel, berendezésekkel, műszerekkel stb. A pályázat titkos, azon csak jeligével beküldött munkák vehetnek részt. A szerző adatait lezárt, azonos jeligéjű. borítékban kell mellékelni. A pályázatokat két példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg 8901 Pf. 68.) postán kell beküldeni. amelynek határideje 1983. május 31. Eredmény- hirdetés 1983. októberében. Nem sok időm van tűnődni a múlt eseményein, de azért néha eszembe villannak az elmúlt évek jelentősebb eseményei. Ha arra gondolok, hogy már huszonegy éve annak, hogy először átléptem a félegyházi cipőgyár küszöbét, tudomásul kell vennem, hogy milyen gyorsan múlik az idő. De, így van ez rendjén ... Hogyan is kezdődött? Amikor elvégeztem a nyolc általánost, az iskolában javasolták, válasszam a cipőfelsőrész-készítő szakmát. Nem sokat tudtam erről a mesterségről, de elvállaltam. Mondhatom. azóta se bántam meg. 1964-ben megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt. Jól összeszokott kollektívában dolgoztam, jól is éreztem magam. Részt vállaltam a szakszervezeti munkában, jó ideig bizalmi is voltam, a KISZ-ben pedig kultúrfelelősként tevékenykedtem. Így telt el munkával tíz kerek esztendő, amikor változott a sorsom. Kineveztek segédművezetö- nek. Erdős Dezsőné mellé. Művezetőmmel nagyon jól megértettük egymást, az irányításunk mellett dolgozókkal is jó volt a kapcsolat, és ez a termelés mennyiségi és minőségi eredményeiben is mutatkozott. Hét év után — 1981 júliusában — újabb fordulat történt az életemben. áthelyeztek egy másik szalagra, minőségi ellenőrnek. E munkakör ellátásában sokat segített az, hogy a korábbi években már emberekkel foglalkoztam. Mert ahhoz, hogy valakivel megértessük. hogy milyen hibát követett el. a keze alól kikerült selejtes terméket hogyan lehet kijavítani. emberismeret is szükséges. Ügy érzem, annak ellenére, hogy szigorúan bíráltam a késztermékeket, nem sikerült haragost szerezni, aki csak a kukacoskodó meóst látta bennem. Most még nem tudom, hogyan fogalmazzak, mondjam-e, hogy sajnos ebben a beosztásban nem dolgoztam sokáig. Augusztus végén. szeptember elején egymást érték a velem való beszélgetések. Tárgyalt velem az igazgató, a főmérnök és más vezetők. Arra kértek mind. gondoljam át alaposan és vállaljam el ennek a szalagnak a művezetői beosztásit. Hát, nagy gond volt, nem mondom. Miután megígérték, hogy megfelelő segítséget kapok, elvállaltam. Szeptember • 20-ától kezdve hatvanöt dolgozó tevékenységéért vagyok felelős. Úgy érzem, a többségében fiatalokból álló dolgozógárda jól fogadott, illetve elfogadott vezetőnek. Hallgatnak rám, tanácsaim kérik — szóval együtt dolgozunk. Nem akarok 'dicsekedni, hiszen nem teljesen az én érdemem, de szalagunk teljesítménye általában eléri a 103 százalékot. A magánéletem? Férjem Buga- con dolgozik, a tsz-ben ágazatvezető, édesanyjával együtt nagyon sokat segítenek a házimunkák elvégzésében és négyéves kislányunk nevelésében. Szükség is van erre, mert a dolgozók gimnáziumának második osztályába járok, s bizony elég sok otthoni időmet leköti a tanulás. Az első osztályt négyes eredménnyel végeztem. Remélem, az érettségiig nem is lesznek gyengébb vizsgáim. Mit mondhatnék még? Jól érzem magam a gyárban, ahol eddig nagyon megbecsültek, kétszer kaptam már Kiváló Dolgozó kitüntetést, A mostani új beosztásomat is kitüntetésnek veszem és bízom abban, hogy társnőimtől, vezetőimtől továbbra is megfelelő segítséget kapok feladataim elvégzéséhez. Elmondta: Borbély Jánosné művezető Lejegyezte: Opauszky László
