Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

TIL AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE _______i_______________________________ A M MSZMP BÁCS-KI8KUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évi. 243. szám Ára: 1,40 Ft 1982. október 16. szombat Elutazott hazánkból i ^ a lengyel szejm küldöttsége csa Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országház­ban fogadta a lengyel parlamenti delegációt, amely Stanislaw Guc- wának, a szejm elnökének veze­tésével az országgyűlés vendége­ként tartózkodott hazánkban. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke ugyancsak a parla­mentben fogadta a lengyel tör­vényhozó testület képviselőit. A szejm küldöttsége hivatalos programját befejezve a délutáni órákban elutazott Budapestről. Ankét a szerkesztőségben A Petőfi Népe és a Figyelő szerkesztősége tegnap együttesen rendezett ankétot Kecskeméten. Megvitatták az agrárgazdaságban kialakult információáramlást, en­nek gyorsaságát, hatékonysá­gát. Az ankét résztvevőit F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztő- helyettese köszöntötte. A meghí­vottak között volt dr. Matos László, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese, ár. Hor­váth Gyula, a megyei pártbizott­ság munkatársa, dr. Dull Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, Szűcs István, a MÉM-STAGEK főosztályvezető­je, Kovács Sándor és dr. Ke- mendy Tibor, a MÉM osztályve­zetői, dr. Kása Antal, a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz elnöke, dr. Mátyus Gá­bor, a Hosszúhegyi Állami Gaz­daság igazgatója, dr. Fáy József és dr; Fekete Judit, a Konjunk­túra és Piackutató Intézet igaz­gatója és főosztályvezetője. A Fi­gyelő szerkesztőségét Bonyhádi Péter rovatvezető képviselte, a vitát Csabai István, a Petőfi Né­pe megbízott rovatvezetője ve­zette. Az ankéton elhangzottakat a Figyelő és a Petőfi Népe közli. Előtérben a szakszervezeti agitáció ÜLÉST TARTOTT A SZOT Pénteken ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára is. A szakszervezeti agitáció és propagandamunka néhány idő­szerű kérdéséről Virizlay Gyula, a SZOT titkára tartott előadói beszédet. Mint mondotta, ma, amikor az életszínvonal alakulása oly nagy­mértékben függ a hatékony, fe­gyelmezett munkától, különösen nagy a jelentősége a szakszerve­zetek felvilágosító tevékenységé­nek. A dolgozókat arról kell meg­győzni, hogy magasabb bért csak jobb eredményekkel érhetnek el. a gazdasági vezetőket pedig arra kell sarkallniuk, hogy teremtsék meg a jó munkához a feltétele­ket, s bármilyen nehéz is legyen a vállalat anyagi helyzete, aki jobban dolgozik, többet is keres­sen. A vállalati önállóság növe­kedésével új lehetőségek nyíltak a helyi megegyezésekre, s ez a szakszervezetek felelősségét is megnövelte, hiszen az ö munká­jukon is fokozottan múlik, hogy a vállalatnál teljesítik-e a ter­melési feladatokat, lesz-e eloszta- nivaló, mennyi jut az élet- és munkakörülmények javítására. Gyakran mindez még csak lehe­tőség, mert a “szakszervezeti te­vékenységben még mindig nem alakult ki mindenütt az új hely­zethez igazodó korszerű munka­stílus. Mindenekelőtt közelebb kell kerülniök a szakszervezeti tisztségviselőknek az egyénhez, így ismerhetik meg jobban, hogy ki mire képes, mit vállalhat, mi a gyengesége, miért érdemel el­ismerést vagy bírálatot, ök tud­ják legjobban elősegíteni, hogy azoknak a hangja érvényesüljön, példája hasson, azokra nézzen fel a közösség, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, fegyelmükkel, műveltségükkel kitűnnek. A ne­velőmunkában figyelembe kell venni, hogy a dolgozó ember nem rögtön, hanem csak hosszú viták alapján ismeri fel: a minőségi követelmények teljesítésével, a munkafegyelem javításával saját egyéni érdekét is szolgálja. Ezt az egyéni érdeket csak akkor le­het valójában érvényesíteni, ha ahhoz a dolgozót is megnyerték. iA dolgozók szüntelenül azt ké­rik a szakszervezetektől, hogy ügyeikben legyen nagyobb a nyílt­ság, az őszinteség. A tagságnak ez az igénye jogos, hiszen szeret­nék jobban megismerni a bizalmi testületek, a szakszervezeti bi­zottságok és a felsőbb vezető szervek álláspontját, döntéseit. Egyben érvényesíteni kell a szak- szervezeti kongresszusnak azt a határozatát, hogy a vezető testü­letek a tagság véleményének is­merete nélkül ne hozzanak dön­tést, ne alakítsanak ki véleményt. A szakszervezeti bizottságok­nak mindenképpen meg kell te- remteniök annak feltételeit, hogy a bizalmiak minden fontos kér­désről tájékozva legyenek, s a munkájuk közben szerzett ta­pasztalataik a felsőbb szakszer­vezeti szervhez eljussanak. A SZOT titkára a továbbiakban rámutatott, hogy a szocializmus építésének egyik alapvető köve­telménye a becsületesen végzett munka erkölcsi-anyagi elismeré­se, ezt azonban még távolról sem sikerült mindenütt megvalósíta­ni. A dolgozóknak meglehetősen széles köre még ma is meg van győződve arról, hogy a munkabér növelése pusztán felső szintű döntésektől függ, nem eléggé ér­zik vállalatuk és saját maguk munkájának jelentőségét. Az a nézet is igen gyakori, hogy az alapbér „jár” a dolgozónak, így azután nem is ösztönöz jobb tel­jesítményre. Ezért szükséges megváltoztatni a dolgozók szem­léletét csakúgy, mint a vállalatok bérezési gyakorlatát. Ma már a közvélemény is egy­re inkább tudatára ébred — mon­dotta —, hogy a nyolcvanas évek fordulójának nehézségei nem ért­hetők és nem magyarázhatók csupán a nemzetközi gazdasági helyzet válságjelenségeinek kö­vetkezményeként, de még vélet­len események hatásaként sem. Ezért szükséges, hogy — különö­sen a munkahelyeken— a szak- szervezetek is hangsúlyosabban hívják fel a figyelmet a terme­lésben, a gazdálkodásban, az el­osztásban és az aktivitásban ta­pasztalható fogyatékosságokra, hibákra és a kollektívák vélemé­nyét összegezve mutassanak rá a feladatokra. Ez azért is szüksé­ges, mert sokan még ma is úgy gondolják, hogy az intenzív gaz­dasági fejlődés programja csupán szükségintézkedés. Érvekkel, a gazdasági összefüggések közért­(Folytatás a 2. oldalon.) Képünkön a Kaland a főmettörrel című tévéjáték három szereplője: Feleki Kamill, öze Lajos és Szirtes Ági. Az Alek- szandr Vampilov színművéből készült filmet jövő kedden 20 órakor mutatja be a televízió az 1. műsorban. Gesztus, érzelem, indulat: GINA (3. oldal) Milyennek látta két munkatársunk Gina Lollobrigidát közelről — erről szól képes kis- riportunk a harmadik oldalon. KÉP és HANG (5—6. oldal) A rádió és televízió jövő heti műsora Arany Jánosra emlékeztek Tegnap délután Nagykőrösön a város múzeumában Wéber Antal egyetemi tanár nyitotta meg azt az Arany János emlékkiállítást, amellyel a múzeum, az Arany János Társaság, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nem­zeti Galéria emlékezett meg a költő halálának közelgő 100. évfordu­lójáról. A kiállítás megtekintése után a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai ugyancsak Nagykőrösön az Arany János Művelődési Központ­ban gyülekeztek, hogy megkezdjék háromnapos centenáriumi vándor- gyűlésüket. melyen Arany Jánosra és Goethére emlékeznek. A ven­dégeket — köztük Barinkat Oszkárnét, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkárát — Kocsis Jánosné, a városi tanács elnöke kö­szöntötte. Az irodalomtörténeti társaság nevében Czine Mihály egye­temi tanár, alelnök mondott megnyitó beszédet. Hangsúlyozta: Nagy­kőrösnek az egész magyarság hálával tartozik mindazért, amit Arany Jánosért tett a költő életében és a halála óta eltelt évszázadban. Teljesíti megrendeléseit az Április 4. Gépipari Művek A megye ipari üzemei közül nem egy küzd meg- rendelés’hiánnyal és egyéb gondokkal. Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi központi gyárá­ban már júliusban sem volt tapasztalható ilyesmi, eltekintve az alapanyag-ellátás zökkenőitől. Ezt már az első félévben is a termelés esetenkénti át­szervezésével ellensúlyozták. — Megrendeléseinket határidőre és jó minőség­ben sikerült eddig teljesíteni — tájékoztatott a na­pokban Dobó Endre termelési igazgatóhelyettes. — Ez elsősorban az egyre nagyobb szakmai tapaszta­latokkal rendelkező dolgozóink szorgalmas munká­jának köszönhető. Ugyanakkor nagy segítséget je­lentenek azok a nagyértékű, termelékeny gépeké amelyeket az idén állítottunk a termelésbe. Még kevesebb lenne azonban a gondunk, ha legalább 25—30 szakemberrel többet tudnánk foglalkoztatni. — Eredeti termelési előirányzataink teljesítését nehezíti egyébként, hogy több megrendelést kap­tunk terven felül. Ezeknek különben örülünk, mert lehetővé tették, hogy az idén már tőkés országok­ba is exportáljunk. Franciaországba például 19 da­rab nagyértékű léghűtő berendezést szállítunk. A berendezések a "szerződés szerinti ütemben készül­nek, november közepén adjuk át belőle az utolsót. Augusztusban váratlan megrendelést kaptunk egy NSZK cégtől: saválló anyagból 5 méter átmérőjű félgömb alakú tartályfeneket kell készíteni részük­re, mintegy 8 millió forint értékben. Már felkészül­tünk a gyártásra, s a napokban várjuk az NSZK- ból a kamionnal érkező alapanyagokat. A szocialis­ta országok megrendeléseit is időarányosan teljesít­jük. A Szovjetunióba atomerőművi berendezése­ket, festékgyári gépeket, valamint sterilező be­rendezéseket szállítunk. Az NDK 12,5 köbméteres alumínium üzemanyagtartályokat rendelt. Sajnos késve érkeztek a gyártáshoz szükséges anyagok, emiatt eddig csak 30 tartályt tudtunk vagonba rak­ni. Azon fáradoznak dolgozóink, hogy év végéig még ötven darabot elkészítsenek. Megtudtuk még: több nagyértékű berendezést gyártanak Bács-Kiskun tnegyei üzemek megrende­lésére is. Kecskeméten most fejezik be két, egyen­ként 500 köbméteres bortároló szerelését. A Baromfi- feldolgozó Vállalatnál pedig még októberben átad­nak egy 20 köbméteres szénsavtároló tartályt. Ugyancsak októberben végeznek a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben egy mustsűrítő-berendezés szerelésével. — Idei megrendeléseinknek csak a gyári kollek­tíva céltudatos, jól szervezett munkájával tudunk eleget tenni — mondotta befejezésül Dobó Endre termelési igazgatóhelyettes. — Remélem év végén a sikerekről számolhatok be. O. L. Első az élelem A képen csontsovány, meg­tört tekintetű férfiak, és fel- felpuffadt hasú gyerekek ma­réknyi főtt rizsért állnak sor­ba, valahol Afrika éhség-öve­zetében. Egy villanásnyira megáll kezünkben a kanál, dú­san megrakott asztalunkra meredünk. Csak egy pillanat az egész, aztán jóízűen falato­zunk tovább. Peregnek a hír­adó eseményei, nem hagyva időt az elmélkedésre. A gazdag, sőt a gazdasági gondok alatt nyögő országok­ban is orvosok és háziasszo­nyok agyafúrt fogyókúra-re­cepteken törik a fejüket; békés korszakunknak szinte „nép­betegsége” lett az elhízás. Köz­ben nem telik el nap, hogy valahol, öreg földrészünktől távol, emberek százait, ezreit ne puszítaná az értelmetlen éhhalál. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezeté­nek (FAO) adatai szerint ma a világ táplálkozási kalória el­látottsága nem kevesebb, mint tíz százalékkal haladja meg azt a szintet, amelyre a meg­felelő, egészséges táplálkozás­hoz szüksége van. Mégis sok száz millió ember tartósan éhezik, mert kozmikus gyor­sasággal fejlődő korunkban az élelmiszerek elosztása nem fe­lel meg a szükségleteknek. Vajon van-e ennél égbekiál­tóbb ellentmondás? Hiszen ez az egyenlőtlenség az élet fel­tételétől. ha úgy tetszik lehe­tőségétől foszt meg embereket. Október 16-án különösen élesen vetődik fel ez a kérdés mindkét földtekén. Beszélnek, írnak róla, és évről évre meg­újul a remény, hogy a szava­kat tettek követik. Az ENSZ megalakulása óta ugyanis ok­tóber 16. élelmezési világnap. Idén a nemzetközi szervező bizottság első hallásra talán nem sokat mondó mottót ta­lált: „első az élelem". Ha bele­gondolunk, nagyon is időszerű és helyénvaló a .jelmondat. Az emberiség jelenkori gondjai- bajai között a világ gazdagab­bik része azért tesz erőfeszí­téseket, hogy legalább meg­őrizze elért eredményeit, egye­bek között életszínvonalát. A gazdasági visszaesés, avagy stagnálás azonban az elmara­dott, természeti csapásoktól is sújtott országokban közvetle­nül az életet fenyegeti. Pedig a harmadik világ nem csekély eredményeket ért el — külö­nösen az utóbbi két évtized­ben —, hogy kiszabadítsa ma­gát a kiszolgáltatottság háló­jából. Csökkent az éhező em­berek össznépességhez viszo­nyított aránya. A fejlődő or­szágok évente több mint há­rom százalékkal tudták növel­ni mezőgazdasági termelésü­ket, ami jelentős lépés az ön­ellátáshoz vezető úton. Még­sem javult alapvetően a hely­zet, aminek több oka van. Az egyik, és alapvető a mérhetet­len pazarlás. Az enyhülési fo­lyamat megtorpanásával csök­kentek a külföldi segélyprog­ramok, és a gazdasági támoga­tás más, időtálló, hosszabb távra szóló formái is. Ezért következhetett be, hogy idén a Szaharától délre a huszon­negyedik órában érkeztek meg a FAO által szorgalmazott se­gélyszállítmányok. Az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezete tanul­mányt készített arról, hogy várhatóan miként alakul a mezőgazdaság fejlődése az ez­redfordulóig. Az egyre növek­vő távolság ellenszereként alapvető beruházásokra lenne szükség a fejlődő országok­ban, ami azonban külső segít­ség nélkül elképzelhetetlen. A becslések szerint évi ötmil- liárd dolláros támogatás mel­lett megvalósulhatna a nagy­szabású fejlesztési program. Hallatlanul magas összeg, ám szinte eltörpül a fegyerkezé- si kiadások mellett. Nem cse­kély a tét: ha ezt a pénzt vi­lágméretű összefogással elő lehetne teremteni, reális len­ne az esély arra, hogy megszű­nik az éhezés a világon. G. L. F. Félidőben az őszi vetés • Vetnek a csávolyi Egyesülés Tsz-ben. Szerencsére az időjárásra továbbra sem lehet panasz. Az éjszakai esőket reg­gel napsütés váltja fel. Nagyban segít ez a mezőgazdaságban dolgozókat. Nemcsak a szürettel és a kukoricabetakarítással ha­ladnak jól, hanem a korábbi évektől el­térően október idusán a vetésterület csak­nem felén, földben pihen az őszi búza magja is. Ezúttal három mezőgazdasági nagyüze­met kerestünk fel. A csávolyi Egyesülés Tsz-ben a 900 hek­tár tervezett őszi vetést november elejéig befejezik. Burkus Barna, főmezőgazdász tájékoztatása szerint már 650 hektáron földben pihen a mag. Az idén bizalmat szavaztak a korszerű jugoszláv fajtáknak, többek között a Super Zlatnának, amelytől — genetikai tulajdoságait ismerve — hek­táronként 6 tonnánál több termést vár­nak. Emellett 50 hektár Posavka, 50 hek­tár Machvanka- őszi búza magja is földbe került. A csávolyiak, bár tervezték, az idén sem vetnek durumbúzát. Az ok egyszerű: anya­gilag nem fűződik érdekük az igényesebb technológiát követelő kultúra termesztésé­hez. Ha továbbra is kedvez az időjárás, októ­ber 20-ra befejeződik a kukorica betaka­rítása a közös gazdaságban. A termésátlag hektáronként várhatóan 7 tonna fölött lesz. Az eddigi tapasztalatok szerint a szemes­takarmány minősége jó. A kombájnolás a biológiai érettség bekövetkezte után történt, tehát beltartalmi értékében lényegesen jobb termést kapnak, mint a korábbi esz­tendőkben. További minőségjavulást vár­nak attól, hogy a kukorica jelenlegi ned­vességtartalma nem haladja meg a 23 szá­zalékot, tehát alig igényel szárítást. Derekán tartanak a szőlőszüretnek is. összesen 18 fajtát tartanak nyilván. A ja­varészt rizling állomány az idén 30 száza­lékkal több fürtöt ad, mint tavaly. Igaz, a belőle préselt must cukorfokban lehetne gazdagabb. A garai Vörös Csillag Tsz elnöke, Matos Iván tájékoztatása szerint félidőben tarta­nak az őszi vetéssel. 600 hektáron már földben pihen a mag. Szépen zöldell már a 100 hektár őszi árpa. Kiszámították, hogy szuper korai silókukoricával a következő nyáron még egyszer hasznosíthatják a te­rületet. Kétszeres nyereség ez, — az elnök véleménye szerint. Ha árpát aratnak, ma­gasabb fehérjetartalmú takarmányhoz jut­nak, s az októberben betakarításra váró silókukorica pedig már mondhatni „tiszta nyereség”. A garai Vörös Csillag Tsz 32 éve, meg­alakulása óta, termel cukorrépát. Az idén is 350 hektárról takarítják be a termést. A Rau-vetőgépnek és a Herriau cukorré- pa-betakarító gépsornak birtokában van­nak. A tavalyi terméseredményekkel elé­gedettek. Az idén viszont gondjaik vannak a minősítéssel. Az eddig felszedett répa mennyisége megfelelő. A kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszö­vetkezetben Balogh István főmezőgazdász­tól kaptunk tájékoztatást. Az 507 hektár őszi búzából 300 hektáron már befejezték a vetést. Az utóbbi napokban elegendő csapadékot is kaptak, tehát nem volt aka­dálya annak, hogy a magágy tökéletes le­gyen. Jól sikerült az idén a kukorica. A 300 hektáros termőterületi feléről már begyűj­tötték a csöveket. Hektáronként 5 tonnát vártak, jelenleg már felette vannak a 7 tonnás átlagnak. Sz. P. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents