Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-15 / 216. szám

1982. szeptember 15. # PETŐFI NÉPE • 5 EMLÉKÜNNEPSÉGEk HAZÁNKBAN ÉS KÜLFÖLDÖN HONISMERET - HELYTÖRTÉNET „Fényt hozott nemzetére” méltatta a pá­lyatárs Katona Józsefet. „Hazájának szentelt életművével az egész világ kulturális örök­ségét gazdagította”, írta Kecskemét másik nagy szülöttének halálakor a román zenemű­vészek szövetségének elnöke. „A nagy mű­vész és mester ragyogó emléke századokon át élni fog a zeneszerető emberek szívében.” így fejezték ki részvétüket a szovjet zene­szerzők. „Mi valamennyien, akik zenélünk, s azok nem kevésbé, akik örömüket lelik a ze­nében végtelen és maradandó hálával tarto­zunk neki” írta Lutz Besch Kodály-könyvé- nek előszavában Yehudi Menuhin. „Mi min­dent nem vettünk át óriási tudásából, pedig nem rejtette véka alá”, adott programot Ko­Kodály -év Budapesten Örömmel fogadtam a Petőfi Népe szerkesztősége kérését, hogy Bács-Kiskun megye lakosságát rövi­den tájékoztassam azokról a budapesti művészeti programokról, amelyekre Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulója alkalmából készülünk a fővá­rosban. Művészeti alkotóműhelyeink megkülönböztetett gonddal készülnek a jeles centenárium méltó meg­ünneplésére, köszöntésére a Kodály-emlékbizottság felhívásának szellemében. Külön örcm az, hogy eb­ben a szép misszióban zeneművészeink legjcibbjain kívül a társművészetek (színház, képzőművészet), valamint a budapesti öntevékeny mozgalom jeles képviselői is részt vállaltak. Rátérve a legkiemelkedőbbnek ígérkező esemé­nyek ismertetésére, a felsorolást azzal a hangver­sennyel kell kezdeni, amely a Zeneakadémia nagy­termében lesz a Kcdály-emlékbizottság szervezésé­ben az évforduló napján, december 16~án. Az em­lített díszelőadáson a megemlékezéseket követően — Ferencsik János avatott vezényletével — Kodály zeneművei közül a Páva-variációk és a Psalmus Hungaricus csendül majd fel. Erről az eseményről a Magyar Rádió és Televízió egyenes közvetítést ad­Ugyancsak a születésnapon avatjuk Varga Imre szobrászművész egészalakos Kodály-szobrát, mely mű a Fővárosi Tanács felkérésére készült. A szo­bor a Zenetudományi Intézet új épületének tőszom­szédságában kerül felállításra, a Budai Várnegyed Európa parkjában. A Budapesti Művészeti Hetek, amely egyben a budapesti művészeti évad nyitánya is, szervesen kapcsolódik a centenáriumi eseménysorozathoz. A BMH nyitónapján, szeptember 24-én a Budapesti Történeti Múzeumban nyílik a „Kodály Zoltán (ma­gyarság, történetiség, népiesség)” című kiállítás, mely párhuzamot von a kor és Kodály művészete, életműve között. A sok eredeti dokumentumot is bemutató tárlat a Magyar Zenetudományi Intézet rendezésében készül. Érdekesnek ígérkezik a Bartók-emlékház Kodály- kiállítása is, amely a két kiváló alkotóművésznek, Bartóknak és Kodálynak az életpályájában fellel­hető párhuzamosságot, a közös tevékenységet il­lusztrálja. Az Országos Filharmónia hárem bérleti sorozatot hirdetett meg Kodály műveiből a Zeneakadémián. A Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Iro­dája pedig Nemzetközi Kodály—Erkel Énekversenyt rendez, ugyancsak a Zeneakadémián szeptember 19 —30. között. A Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban a Székelyfonó (felújítás) és a Psalmus Hungaricus (koncertszerű előadás) bemutatására ké­szül december 18-án és 19-én Ferencsik János, il­letve Kóródi András vezényletével­Prózai színházaink közül a Radnóti Miklós Szín­pad Kodály emlékére irodalmi-zenei műsort ter­vez. Az Állami Bábszínház a Háry János tavaszi felújítása után. az ősz folyamán új Kcdály-bemu­dály emlékének hozzáillő ápolására, életmű­ve kincseinek szüntelen hasznosítására Weö­res Sándor. A világszerte rendezett centenáriumi ün­nepségek a magyar zeneszerző, zenetudós életművének ismertetésével, műveinek meg­szólaltatásával újabb — sokak számára még rejtőző — értékek népszerűsítésének kitűnő alkalmai. Kicsit Magyarországra is gondolnak az alkotásaiban gyönyörködök. Ezért is örvendetes, hogy itthon és a nagy­világban frázisos külsőségek helyett tartal­mas koncertekkel, előadásokkal, tanulságos kiállításokkal emlékeznek a száz esztendeje született Kodályra, mint ez a lapunkban a Fővárosi Tanács elnökének cikkével kezdő­dő sorozatunkból is kitűnik. 9 Varga Imre; Kodály. tatóra készül. Az, ihletet Kodály gyermekkarai je­lentették a bábszínház művészeinek. Érdekességnek említem meg, hogy a közelmúlt­ban Kodály Zoltán nevét vette fel a Múzeum kör­úti Zenei Antikvárium, míg másik országos hírű zeneboltunk, a Rózsavölgyi emeleti galériáján Ko­dály Zoltán Magyarországon kapható műveinek tel­jes választékát kínálja. Nem feledkezhetünk el nevelési-oktatási intézmé­nyeinkről sem, amelyek — sajátos nevelési, képzé­si céljaik figyelembevételével — készülnek az év­fordulós ünnepségekre. Természetesen a legszebb produkciókat a főváros 22 zeneiskolájától és az Éneklő Ifjúság mozgalomban sikeresen szereplő együtteseinktől várjuk. Az Éneklő Ifjúság budapesti gálaműsora december 14-én lesz a Budapest Sport- csarnokban. Ugyanitt kerül megrendezésre decem­ber 21-én az öntevékeny énekkari' mozgalom fővá­rosi seregszemléje több ezer dalos közreműködésé­vel. Ez a program országos nyilvánosságot is kap a Magyar Televízió jóvoltából. Az egyenes közvetí­tés lehetőséget teremt majd arra, hogy a budapesti programhoz csatlakozhassanak a pécsi és a szegedi sportcsarnokban egybegyűlő -dalosok és hogy műso­rukat az egész ország láthassa, hallhassa- A nagy­szabású rendezvényt a Kórusok Országos Tanácsa szervezi. Tisztelt olvasók! Rövid tájékoztatómat hadd zár­jam azzal, hogy tolmácsolom a főváros vezetői, mű­vészei és alkotókoiléktívái szívélyes meghívását a Kodály-év budapesti rendezvényeire. Szépvölgyi Zoltán Budapest főváros Tanácsának elnöke Tiszaalpár: Pódiumműsor, kirakodóvásár A matkópusztai iskola alapítása A helyszín; Tiszaalpár. Az idő­pont: szeptember 18., szombat. A rendező szervek — a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a KISZ járási bizottsága, a TIT járási szervezete és az Erdei Fe­renc Művelődési Központ — gaz­dag programot állítottak össze a Honismereti napra. Délelőtt tíz órakor helytörténeti tanácsko­zást tartanak; felvázolják a moz­galom helyzetét, és megemlékez­nek a 900 éves Tiszaalpárról. Mostanában nincs seregszemle vásári hangulat nélkül: a nép- művészeti kirakodóvásár sátrai­nál ezúttal is költhetjük pénzün­ket. Leskowszky Albert népi hangszereit mutatja be, s bepil­lanthatunk a kecskeméti 607. Szakmunkásképző Intézet honis­mereti szakkörének és a tiszaal- páriak hasonló csóportjának éle­tébe. Az alkalmi pódium dobogójára már délelőtt fellép Bársony Mi­hály, a Népművészet Mestere, Barcsa Mária népdalénekes, Szi­lágyi Zoltán zenész, a Garabon­ciás színjátszó csoport, és a Ke­rékkötő zenekar. Műsoruk 16 óráig tart, utána táncház. Történelmi múltat kutató és népszokásokat felelevenítő filme­ket is vetítenek ezen a napon. Négy órán át (11—14-ig) a tisza- alpári Árpád filmszínházban töb­bek között az Attila kincse, az 1514, a Kalocsai rapszódia, a Ko­nok homok, az öreg hangszerek című ismeretterjesztő és doku­mentumfilmek peregnek. A századfordulót követő évek országos eseményei szinte érintet­lenül hagyják a Kecskemét kör­nyéki tanyavilágot. A városhoz közeli és távoli tanyák lakói az évszázadok során megszokott éle­tet éltek. Pásztorkodtak, művelték a sovány földet, hittek a csodák­ban, babonákban, táplálták — és a pusztai szokások szerint — ne­velték a nagyszámú gyermekse­reget. Ahol ma korszerű nagyüzemi mezőgazdaság termel, mai életün­ket követő életmód alakul, a népi művészet neves fafaragója él — Matkőpusztán — a kultúra, a tör­ténelem újkorát jelentő iskola 1905 szeptemberében indult be. Hosszas előkészület előzi meg az iskola alapítását. Kecskemét nem tudja vállalni az iskola fenn­tartásával járó anyagi feltételek megteremtését. A városatyák a kor szokásjogára hivatkoznak, mi­szerint a matkópusztai birtok tu­lajdonosának, illetve bérlőjének joga és kötelessége gondoskodni a területen élő gyermekek tanítta­tásáról. Ennek figyelembevételével hív­ják fel az egri főkáptalan figyel­mét iskolaalapítási kötelességére. A levéltári adatok bizonysága szerint iskolára ebben a térségben nagy szükség van, mivel több mint száz iskoláskorú gyermek él a pusztán. A hosszadalmasan elhúzódó tárgyalások végül is eredményesen zárulnak. Egy tanyai épületben hatvan négyzetméteres szobában rendez­ték be a tanításhoz szükséges he­lyiséget. Igaz, hogy ezzel a meg­oldással megteremtődött a szer­vezett oktatás beindításának fel­tétele Matkópusztán is, de úgy. hogy az első és második osztá­lyos diákok délelőtt, a többiek — harmadik, negyedik, ötödik, hato­dik — osztályosok délután járhat­tak tanulni. Sikerült egy bátor tanítónőt is találni, aki elsőként vállalta a „magvető” szerepét itt Matkó­pusztán. Geiger Erzsébet tanító­nő Majsát hagyta el azért, hogy puszták világában elsőként gyújt­sa meg a tudás fáklyáját. A taní­tás beindításának még egy felté­telét kellett megteremteni. Megfe­lelő személyek kiválogatásával olyan testületet választaniok a helybeli lakosságból, akik fel­ügyelik az iskola éves oktató-ne- velő-gazdálkodói munkáját. S itt volt a legnagyobb probléma. Ennek lényegét és a megoldás módját hadd mutassa be a levél­tári dokumentum szószerinti köz­lése: „iskolaszéki tagokul megvá­lasztható alkalmas és képzett egyének a pusztán találhatók nem lévén, iskolaszék megválasztva nincs. A helyi felügyeletet a pusz­tán alkalmazott fővadásza által gyakoroltatja az iskola fenntartó főkáptalan”. Ezzel minden akadály elhárult a matkópusztai iskola, illetve az itt beinduló szervezett tanítás elől. R. S. KÉPERNYŐ Glória Örkény István viszonylag kora; halálával nagy veszteség érte iro. dalmi életünket. A Glória tévé. változatát nézve, sajgott fel ben­nem ismét a fájdalom: kár, hogy nem ő írta a negyedszázada meg­jelent, hasonló című kisregényén alapuló forgatókönyvet. Az az ér­zésem, hogy Zsurzs Éva mesélő stílusában feloldódott a fiatal nő történetének lélektani szuggeszti- vitása. Jól tudta Zahora Mária dramaturg: „mi az, ami ilyen hosszú távon életben tartotta Ör­kényben ezt a témát? Semmikép. pen sem a konfliktus különössége. Sokkal inkább a hőse iránt érzett megértő szeretet, megbocsátó iró­nia.” De még ez sem a teljes igazság. Gondoljunk csak az eredeti kisre­gény időpontjára: 1948! Tízezrek­nek kellett ezért, azért szembe­néznie önmagukkal. Számtalan embert lökött ki a sors élete meg­szokott kereteiből, sokan akkor ismerték fel, hogy csak az élettel naponta szembesített eszmékért lehet és szabad élni. Csak azok boldogulhattak, csak azok tarthat­ták egyensúlyban lelkivilágukat, akik tudták — József Attilával szólván — „az én vezérem ben­sőmből vezérel”. Még ennél is több van soror Glória sorsában. Egy ember, egy asszonyember magáratalálása. Mindezek követ­keztében fontosak, de nem döntő­ek a külső történelmi körülmé­nyek. Csupán elindítják a cselek­ményt, csupán lehetővé teszik egy lélek megrajzolását. A rendező felfogásában a mikor és a hol ha­tároz meg mindent.'Emiatt a ro­konszenves, önmaga felszabadítá­sáért következetesen küzdő Gló­ria is olykor-olykor a történelem­illusztráció eszközévé szürkül. Sajnos, nemcsak ábrázolja ezt a kort Zsurzs Éva, hanem átvette az akkor divatos jellemzési módsze­reket. „Címkézett”, azt hiszem ez a legtalálóbb kifejezés; típusokat, méghozzá sematikusan megrajzolt típusokat vonultatott fel. Ráadá­sul többségük a történet végén is úgy viselkedett, gondolkodott, mint az elején. Talán azért, hogy a statikus környezetben mozgó fiatal nő átalakulása, fejlődése annál érzékletesebbnek, szemléle­tesebbnek látsszon. Fanyalgásaimat a remekmű el­szalasztása miatti bosszúság táp­lálja. Ha a magyar tévéfilmek át­lagához viszonyítjuk a vasárnap este vetített Glóriát, akkor nincs okunk különösebb elégedetlenség­re. Az érdekes (ség) szintjén lera­gadt történet sokak számára új­szerű, Fordulatossága és Vaz írói alapműből következő megszer­kesztettsége alkalmas volt széles közönségigény kielégítésére. Isme­retterjesztő hasznáról se feledkez­zünk meg: napi tapasztalatok és felmérések tucatjai bizonyítják, hogy fiatalságunk nagy része mit se tud hazánk tegnapjáról, a fel- szabadulást követő évekről. A film egészéből sugárzó rendezi felfogással dacolva, néhány nag művész emlékezetes szép szerep formálással, árnyalt ábrázoláss. ajándékozta meg a nézőket. Első­sorban Lukács Margit Főnökas/.- szonyára, Immaculáta nővérre. Vencel Verára, Máthé Erzsi teli­találat Balassánéjára gondolok el­sősorban. Koncz Gábor Hosszú-ja sokáig emlékezetünkben marad, noha a kitűnő művész, — nem ő tehet róla — többször formált ha­sonló figurát. Ráday Mihály külö­nösen a belső felvételeknél jeles­kedett, olykor apróságokkal te­remtett hangulatot. Heltai Nándor ŰJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN 2. Az olasz férj Válása és Roberto Rossellinivel folytatott viszonya miatt Ingrid Bergman 1949-bent a filmtörténet egyik legnagyobb botrányába került. Tíz éven keresztül jáU szetta az örökké szép, romantikus asszonyt, a „Casablancádban Humphrey Bogarttal, az „Akiért a harang szól”-ban Gary Cooper­rel. a „Gázlángéban Charles Boyer-val — kedves, gyengéd, tá­mogatásra szoruló nőt. És az „OrléanS-i szűz” szentté avatta Amerikában. Elege volt Hollyvoodból, úját akart. modernet, Rossellini neorealista sors-filmjeiben akart játszani, azokban a lélegzetelállító piodukciókban, melyek tele vol­tok dilettantizmussal, naivitással és zseniális intuíciókkal. Ez az ügy, mely Stromboli szi­getén kezdődött, széttörte az Ing­rid Bergmanról szőtt legendát. Amerika első számú kasszasikere, akit bálványoztak, imádtak, aki a „St. Marien harangjaidban ’ egy apáca szerepében egész lánycsa­patokat vett rá a kolostorba vo­nulásra, megcsalta őket egy olasz- szal. Csak bolond lehet, csak ká- bitószerélvező, meg kell menteni — mondották ekkor. A férje Rómába repült, a szál­lodában találkozott vele, mialatt Rossellini a ház körül éles ka­nyarokat irt le, és úgy dudált, mint egy őrült. Tudnia kell, hogy ő ott van, készen arra, hogy meg­mentse, elrabolja, megszabadítsa a hitvesi karmokból. Maradt. És utána jött a kritika okozta trau­ma, belekarmoltak áldozatukba ré­gi filmjeit szögre akasztották, ké­sőbb Rossellini filmjeiben játszott szerepeit ízekre szedték, ezeket az erőtlen, labilis, mélabúval átita­tott figurákat. Ez volt Ingrid Bergman számá­ra a legnagyobb sokk. Pont ő, a természetes, az álmélkodó, a soha nem számító, aki jóhiszemű­ségével abszolúte alkalmatlan ilyen botrányokhoz, ő került a vá­dak forgatagába, melynek a meg­filmesítése ártott volna neki. Rossellini úgy tört rá, mint Zeusz aki Danae-t az aranymámorba vitte. Most vette csak észre, mennyire megfosztották saját ter­mészetétől, műtárgyat csináltak belőle, közvagyont. Rossellini, akihez 1950-ben ment feleségül, memoárjában drámai jelenetek közepette jelenik meg, mint egy ősállat, aki kicsapongó, kiszámíthatatlan, aki elméleteket zabái, és filmeket köp, aki a fe­leségét öngyilkossággal, félté­kenységgel és megjátszott szívro­hamokkal kínozta. „Mindent, amit Rosselliniről ír­tam, elküldtem az olasz gyere­keimnek, Robertinónak, az ikrek­nek. Ingridnek és Isabellának. Döntsék el ők, bekerüljön-e a könyvbe?” Felhívtak, és azt mondták: „Mama, ez olyan komi­kus, hogy bent kell maradnia. A papa egy lehetetlen ember volt, de éppen ez volt benne bolon­dos.” (Következik: 3. A vizsga) Csere Agnes Egy hétig kerestem. Már javá­ban folytak a Névjegykártya pró­bái, majd az előadások) de Csere Ágnessel csak percekre találkoz­tam. Budapesten él, Kecskemétre szerződött. Amikor eleget tett az itteni kötelességeinek, máris uta­zott kéthónapos kislányához Pestre. Az egyik előadás kezdete előtti izgalmas percekben mégis csak sikerült beszélgetnünk Csere Ágnessel. — Hogyan került a pályára? — Többször próbálkoztam a Színház- és Filmművészeti Főis­kolára bejutni, de csak ötödszörre vettek fel. Közben azért „megíz­leltem” a mesterséget, három évig a Nemzeti Színház stúdiójá­ban tevékenykedtem. Színpadra kerültem a Téli regében, a Visz- szajelzésben. A stúdiósok vizsga­előadásán, a Három nővér című darabban figyeltek fel rám, az ot­tani alakításom nagymértékben elősegítette, hogy sikerült bejut­nom a főiskolára. Major Tamás osztályába jártam. Harmadéves koromban a Várszínházban, a Claudiusban Garas Dezsővel ját­szottam. — öt évet várt kitartóan azért, hogy hivatásosként ezt a mesterséget folytathassa. Mindig színész akart lenni? — Gimnazistaként a gyógype­dagógiai pálya érdekelt. Mégis amikor felvettek a Nemzeti Szín­ház Stúdiójába, feladtam álmo­mat. — Hogyan indult a kecskeméti évadja? — Keresem az utamat. A jövő­vel kapcsolatban kialakult tervem nincs. Kísérletezem. Szeretem a zenés műfajt, szívesen táncolok. Kecskemétre jó érzéssel, egy ki­csit fáradtan jövök Pestről. A hangulat kiváló, segítőkészek a színházban. Csere Ágnes mesterének Major Tamást tartja. Szavai, tanácsai pályája alapjait határozták meg. Sokszínű tehetségéből a Névjegy- kártyában már felvillantott érté­keket a friss diplomás színésznő. Csere Ágnes. R T <• Nem könnyű az indulás egy új életbe. Roberto Rossellinivel a fotósok gyűrűjében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents