Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-15 / 216. szám

1982. szeptember 15. # PETŐFI NÉPE • 3 SZENNYVÍZCSATORNA TÁRSULATI ALAPON Jánoshalmán tudják, mit akar a tanács Jánoshalmán 1981. december 7-én megala­kult a nagy­községi szennyvíz- és csatornamű társulat. A megyében má­sodikként Bácsalmás után — és az ottani tapasztalatokat felhasználva. A tény súlyát érzékelteti, ha leírjuk: a százezres Kecskemét lakásainak ma is csupán 30 százalékához épült ki a szennyvízelvezető csatornarend­szer. S míg ez a megyeszékhelyen — a nagyon kevés kivételtől elte­kintve — állami, tanácsi beruházásokból valósult meg, addig a két nagyközségben társulat jött létre. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy legalább az összeg 30 százalékát a lakosságnak és az ugyancsak tagnak számító érdekelt vállalatnak, intézménynek kell fizetnie. A legnagyobb beruházás A tanácsházán — akár az ügy fontosságát is jelképezheti, hogy az újonnan létrejött társulat munkatársai itt kaptak egy iro­dát — délidőben az éppen ügye­letét tartó műszaki vezetőt talá­lom. A fiatal üzemmérnök, Simon László 1982. január 3-tól dolgo­zik ebben a beosztásban, feladata a műszaki ellenőrzés, a tárgyalá­sok összehívása, az elvégzett munkák igazolása. ,Az csak természetes, tehát, hogy mindent tud a szennyvíz- csatorna építésével kapcsolatban. Sorolja is a sokatmondó adatokat kapásból: — A társulat a beruházó, a L'él-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat a kivitelező. A gravitá­ciós (természetes lejtésű) szenny­vízcsatornából az I. ütemben 3,5 kilométeres szakasz készül el, a 350 méter hosszú, szilárd bur­kolatú úttal együtt, amely a két és fél hektáros telepre vezet. Itt épül meg a napi 500 köbméter kapacitású tisztítómű. Ez a ter­vek szerint — amelyeket már 1978-ban elkészített a BÁCSTERV — négyszeresére bővíthető. A vál­lalat idén február elsején kez­dett, a tisztítómű alapozása egy évre rá indul, s^a végleges mű­szaki átadás határideje 1985. no­vember 30. A létesítmény — mely az eddigi legnagyobb beruházás Jánoshalmán, — 46 millió forint­ba kerül. Ez a tömör ismertető első hal­lásra. olvasásra is fölvet néhány kérdést. Kell-e egyáltalán köz­ségben szennyvízcsatorna? Hon­nan ion össze a szükséges pénz? és miért telt el négy év a terv- készítés óta? Jól feleltek A választ a jánoshalmiak már sokszor elmondhatták. Most az újságíróknak Mikó Sándor vb-tit­kár: — 1975—76. körül a település belterületén nagyon megemelke­dett a talajvízszint. Akkor készült sok fürdőszobás lakás, megnőtt a vízfogyasztás. A szennyvíztelített­ség olyanná vált, hogy nagyobb építkezéseket a KÖJÁL1 már nem engedélyezett. Szükséges lett vol­na a munka már akkor is, de a tanácsnak pénze nem volt rá. Fa­lugyűléseken, tanácstagi beszá­molókon, munkahelyeken beszél­tünk a lakossággal, segítséget kér­ve a csatornázáshoz. Mi is ké­szültünk, 'ezért csináltattuk meg a terveket is. Ezután néhány esztendő szü­net következett a munkában. Az időközben megérkezett tanácsel­nök Harczi János ezt a pénzügyi problémákkal magyarázta: — Nem az okozta a gondot el­sősorban. hogy nem volt pénz, hanem úgy látták a hozzájárulást odaítélők, hogy ez a feladat az adott időben még nem aktuális! Három év elmúltával újra na­pirendre tűzték a szennyvízcsa­torna-építés ügyét. A 46 millió forintot ugyanis elő kellett te­remteni. És ebben csak a lakos­ság segíthetett azzal, hogy saját pénzéből kiegészíti az Országos Vízügyi Hivatal által adott 12 milliót, és a 18 millió forintos felsőbb tanácsi támogatást. A feladat megoldására 1981-ben megalakult a szervező bizottság. Gondos előkészületek után A már elkészült tervek alapján előzetesen felmérték az érintett környéket. Hány ház, család, in­tézmény lehet érdekelt, milyen hosszú vezetékét? kell építeni. Ezt követően kidolgoztak egy részle­tes tájékoztatót, majd elkezdő­dött a munka neheze. Tanácstagok, népfrontaktivis­ták, tanácsi dolgozók jártak ház­ról házra, ismertették mindenki­vel a szennyvízcsatorna építésé­nek fontosságát, a társulatalakí­tásban rejlő előnyöket és kötele­zettségeket, valamint a fizetendő pénz várható összegét. Akadtak, akik? azonnal aláírták a csatlakozási nyilatkozatot, mert kalkuláltak. (A házi szikkasztót már hetenként üríteni kell. Ez pénzbe kerül. És mellé még jö­het a külön bosszúság, ha késik, vagy elmarad a szippantós ko­csi, mert a községbeli néhány már nem győzi. Szóval nemcsak korszerűbb lesz a lakás, hanem a tulajdonos anyagilag is jobban jár.) Másoknak csak a pénz előte­remtésének módja jelentett gon­dot, de mikor a részletfizetést is lehetővé tették, szintén beléptek. A jogszabály kimondja: ha a te­rület lakóinak 55 százaléka igen­nel szavaz, akkor a társulat meg­alakul, s döntései érvényesek a kívül maradók számára. Vagyis nekik tagsági jogok nélkül ugyan, de kötelező befizetni a meghatá­rozott pénzt. Jánoshalmán az el­ső beszélgetések? után az érdekelt családok 70 százaléka azonnal je­lentkezett, jó néhányan pedig pár napon belül. Két hónap alakulástól építésig Amikor 1981: december 7-én feloszlott a szervező bizottság, s megtartotta alakuló ülését a tár­sulat, a következő mérleget von­hatták meg: háromszáztizenkettő ingatlanból kettőszázhatvanhá­romnak a tulajdonosa lett tag. (A 49 hiányzó döntő többségé­nek lakásába még nincs bevezetve a víz, ám fürdőszoba kialakításá­ra adott a lehetőség. Annak a há­rom lakosnak, akinél ez sincs meg — nem kell fizetnie!) Meghatározták a hozzájárulások mértékét is. Ez tulajdonosonként 15 ezer forint, intézményeknek köbméterre számítva 60 ezer. No­ha a fizetés időtartama 10 év, veit aki máris rendezte az egé­szet. A társulatban azonban gon­doltak a kispénzűekre is, és meg­oldották. hogy havi 125 forintos részletekben törleszthesse ki-ki a magáét. Ezt a kedvezményt meg- kanták azok is, akik — a szakmai szóhasználat szerint — nem tag érdekeltek. Földgáz is Bár az építkezés első ütemének is csak az elején tartanak, már most előkészítik a Kilián-lakóte- lepi bővítést. Hogy majd akkor ne veszítsenek időt. A jánoshal­mi ak azonban még tovább men­tek. Merész lépésként — vállal­va akár az elutasítást is — fél évvel később újra felkeresték a csatornaépítésre vállalkozó embe­reket, s természetesen rajtuk kí­vül másokat is, hogy megkérdez­zék : mit szólnának a földgáz be­vezetéséhez. Természetesen ezt is saját erőből. Az emberek nem azt kérdezték, hogy miért nem csinálja a ta­nács. Kiderült: míg a szennyvíz- csatorna építése szükségszerű volt, addig a földgáz bevezetése igény. A megbeszélések eredmé­nye pedig az, hogy jövőre a tele­pülésen már földgázzal fűtenek! Váczi Tamás SZEPTEMBER 24—25: Országos fogászati konferencia Kiskunhalason A kiskunhalasi Semmelweis Kórház KISZ-bizottsága ked­den délután ülést tartott. Elsőként dr. Bogdán Gusztáv, a kórházi KISZ-bizottság titkára számolt be a szeptember 24— 25-én tartandó egészségügyi ifjúsági napok rendezvénysoro­zatának előkészületeiről. Az enyhülés esélyei f A nemzetközi életben az enyhülés időszakának betetőzé­seként tartják számon a Helsinkiben megtartott — 1975. augusztus 1-én zárult — Európai Biztonsági és Együttmű­ködési Értekezlet kiemelkedő eseményét, amelynek záróok­mányát 35 állam legmagasabb szintű politikai vezetői írták alá. Közöttük, az európai országokon kívül, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada képviselői is. A különböző tár­sadalmi rendszerű államok együttműködésének normáit csaknem két esztendeig tartó és több száz munkanapot igénybe vevő tanácskozássorozat révén dolgozták ki, több ezer javaslat és tervezet megvitatásával. Hatalmas munka és diplomáciai erőfeszítés, a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok számos kezdeményezése rejlett a közös nevezőre jutás, a mindenki által elfogadható határozat mögött. Mint ez már hagyományos,, az Egészségügyi Minisztérium, az Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezete. a Magyar Orvostudomá­nyi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, karöltve a KISZ Köz­ponti Bizottságával, megszervezi az egészségügyben dolgozó fiata­lok számára a szakmai tovább­képzést is jelentő ifjúsági napo­kat. Kiskunhalason a fog- és száj- betegségek — különös tekintet­tel a parodontológiai (fogágy) be. tegségek — megelőzésére irányu­ló tudományos konferenciának ad otthont. Mintegy százhúsz meg­hívott előadót és vendéget fo­gadnak Kiskunhalason. A konfe­rencia sikeres lebonyolításához a város politikai és állami vezeté­sén kívül a Fogtechnikai Válla­lat, a Kiskunhalasi Állami Gaz­daság, a Papíripari Vállalat és a helyi áfész is segítséget nyújt. A beszámolóból kitűnt, hogy a rangos rendezvényhez az előké­születek megtörténtek, s a fiatal egészségügyi dolgozóknak — a szakma legmegbecsültebb képvi­selőinek részvételével — mintegy hatvan előadás keretében lesz módjuk elmélyíteni ismereteiket. Különös figyelmet érdemel az a beszámoló is, mely a Semmel­weis Kórház KlSZ-bizottságának koordinálásával kezdődő, az egész megye területére kiterjedő geron­tológiai szűrővizsgálat bevezeté­sére tett előkészületeket összegzi. Az újszerű szűrővizsgálat „ki­próbálásához” a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezetben volt módjuk az orvoscsoport tag­jainak, ahol az idős korú téesz- tagok és járadékosok alapos vizsgálatán túl a gyógykezelést is megkezdték, együttműködve a területileg illetékes körzeti orvos­sal. A módszer lényege, hogy a therápiás javaslatokat tartalmazó kartonlappal jelentkeznek a gyógykezelésre szorulók a körze­ti orvosnál, felülvizsgálatukra pe­dig a szűrést végző csoport rend­szeres időközökben módot talál. Az idős emberek gondozásán és gyógyításán túlmenően — a szakfőorvosok útmutatása mellett — a szerzett tapasztalatok fel- használásával tudományos kuta­tómunkára is nyílik lehetőség. A Bács-Kiskun megyei kezde­ményezésről az október 2—5-ig Siófokon megrendezendő egész­ségügyi KISZ-titkárok országos konferenciáján is beszámolnak majd. N. JM. Adóhatárnap: szeptember 15. A második félévre esedékes adók közül többek között a ház­adó, az ebadó, a községfejlesztési hozzájárulás és a vízijárművek adója szeptember 15-ig pótlék- mentesen fizethető be. A határ­időt elmulasztóknak havonta egy­százalékos adópótlékot kell fizet­niük.- . A lakosság által befizetett adók és illetékek összege ebben az év­ben várhatóan eléri az 1,6 milli­árd forintot. Ezt 400 ezer adózás­ra kötelezett állampolgár fizeti be, hozzájárulva a tanács költ­ségvetési bevételéhez. Ezzel a pénzzel egészítik ki egyebek kö­zött az óvodák, iskolák, kórhá­zak fenntartásának költségeit. Vannak' azonban feledékenyek, akik rendszeresen elmulasztják befizetni tartozásukat. Az első félévben az adóhatóságoknak 14 ezer esetben kellett eljárást indí­taniuk a késve, illetve nem fize­tők ellen. (MTI) Hurrá, itt a cirkusz! „Hurrá, itt a cirkusz!’” cím­mel ötödik alkalommal indul út. nak a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat gyermekműsora. A 16 tagú társulat egy éven át bejár­ja majd az országot; bohócpará­déval, zenés, közös játékokkal, bűvész- és akrobatamutatványok, kai szórakoztatják a művelődési házak, színházak, sportcsarnokok gyermek- és felnőtt- közönségét. A bemutató előadás szeptember 17-én délután 3 órakor lesz az óbudai Várkonyi György Űttörő- és Ifjúsági Házban. LEVÉL KALINYJNGRÁDBÓL Mi lett a sorsuk? Cirillbetűs írással megcím­zett levelet hozott szerkesztő­ségünknek a posta. Feladója a Szovjetunióban, Kalinyingrád- ban él, s Ljubov Zaharovna Bazsakinának hívják. Elmesé­li, hogy a Nagy Honvédő Há­ború idején, 1945-ben január­tól májusig Magyarországon harcolt a fasiszták ellen az az egység, amelynek férjével együtt katonái voltak. Sok­helyütt megfordultak, de az érintett helységek közül ma már csak Kecskemétre em­lékszik. Ennek pedig különös oka van. „Kecskeméten — meséli — a zászlóaljunk valahol nem messze a tértől állomásozott. Ott szállásoltak el egy család­nál, s házigazdáim a kölcsö­nös tisztelet jeléül fényképet ajándékoztak nekem két kis­lányukról. Évikének és Kati­nak hívták őket. Az egyikük öt-, a másikuk kétéúes volt akkor." • A kétéves Kati. A szovjet katonaasszony ezt a két képet megőrizte viszon­tagságos háborús útjain, g a béke harminehét esztendejé­ben is. Most tollat fogott, sze­retné megtudni: „Mi lett a kedves család és a két kislány sorsa, akik ma már felnőt­tek ...” Ljubov Zaharovna szer­kesztőségünk segítségét kérte egykori szállásadói felkutatá­sához, akik, ha élnek, bizo­nyára szintén emlékeznek a náluk lakó orosz fiatalasszony­ra. Abban a reményben tesz- szük közzé a két fényképet, hogy akikről készültek, jó egészségnek örvendenek, s hamarosan felkeresnek ben­nünket levélben, vagy szemé­lyesen. A. T. S. AZ ÉRTEKEZLETRŐL haza­utazó Kádár János már akkor óvott az illúzióktól, mondván: nem szabad azt képzelni, hogy az ünnepélyes aláírás nyomán egy csapásra megváltozik majd Euró­pa vagy a világ helyzete. Arra hívta fel a figyelmet — miközben bizakodva szólt a béke kilátásai­ról, megnövekedett esélyeiről —, hogy vannak még olyan emberek, akik ellenzik a béke megszilárdí­tását, az enyhülés irányzatát. Akadnak még gáncsvetők — mon­dotta —, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Kifejezte remé­nyét, hogy Helsinki után azok, akik a békéért, a biztonságért sík- raszállnak, új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket. Az elkövetkező évek nemzetközi fejleményei ismertek a mai fel­nőtt generáció előtt. Egy mondat­ban összefoglalva: nem az enyhü­lés, hanem a feszültség térhódítá­sának, fokozódásának lehettünk tanúi. Az amerikai monopoltőke érdekeit képviselő' erőpolitika, amely rendkívüli módon megnö­velte a konfliktushelyzetet Föl­dünk minden térségében, a fegy­verkezési verseny új hullámát in­dította el. Közben — az enyhülési folyamat megbénítására, a kap­csolatok felszámolására törekedve — szövetségeseire is nyomást gya­korolt mind politikai, mind gaz­Hacnöí fprpu ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖ­ZÖTT sokakban felmerült a kér­dés: lehet-e még egyáltalán eny­hülésről, enyhülési politikáról be­szélni, s ennek a politikának eb­ben a világhelyzetben vannak-e még esélyei? A reális választ a létező erőviszonyok oldaláról kö­zelíthetjük meg leginkább. Az imperialista hatalmak szívesen el­temetnék az enyhülési folyamat­tal együtt — amit valóban sike­rült megállítaniuk — az enyhülés eddigi vívmányait, eredményeit is; s nem vetnék be teljes kato­nai, ideológiai, gazdasági — boj­kott, embargó! — arzenáljukat, ha maguk is nem látnák tisztán a második világháború óta megvál­tozott erőviszonyokat. Azt a hely­zetet, ami legfőbb akadálya vi­láguralmi törekvéseiknek; Az erő­viszonyok nem változtak meg az enyhülési folyamat „megtorpedó­zása” után sem. A világ haladó emberisége — országok, testüle­tek, mozgalmak, vallási közössé­gek, tudós és más személyek egy­re növekvő serege — még na­gyobb összefogásra készül és ké­pes a béke megőrzése érdekében. SEM GAZDASÁGI, sem politi­kai téren nincsenek a szocialista országok és más haladó társadal­mi rendszerek hátrányosabb hely­zetben, mint korábban voltak. Nem szűntek meg kapcsolataik egymással, a különböző érdeköve­zeteket képviselő országokkal, s minden nehézség ellenére fejlőd­tek a kétoldalú gazdasági, kultu­rális és más együttműködés for­mái, eszközei, lehetőségei. (Példák sokaságát lehetne itt felsorolni a magas szintű találkozóktól a gáz­csővezeték építésében megmutat­kozó józan felismerésig, az em­bargóval szembenálló döntésekig.) Nem csökkent, inkább növeke­dett az elmúlt időszakban a béke­mozgalmak, vallási és más szer­vezetek, a békéért küzdő erők tö­meghatása és összeforrottsága, még magában az Egyesült Álla­mokban is. A világ minden térsé­gében ott vannak azok az erők, amelyek az enyhülés hívei tovább­ra is, s elmondhatjuk, hogy Euró­pában is sok ország vezető testü­letét, társadalmi tényezőit ez a törekvés hatja át. EZÉRT IS KÖSZÖNTÖTTÜK örömmel az elmúlt héten a ha­zánkba látogató Mauno Koivisto finn államfőt, aki nemcsak népe üdvözletét hozta el, de a Helsin­ki okmányban foglalt együttmű­ködés képviseletéről is hitet tett itteni nyilatkozatában. Mint előd­jére, Kekkonen elnökre hivatkoz­va mondotta: „a finnek politiká­jukkal már régen meg akarják mutatni, hogy a különböző társa­dalmi rendszereket képviselő né­pek közötti gyümölcsöző együtt­működés nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges is.” Ugyanez alkalomból szögezte le Kádár János elvtárs: „Földrészünk történelmének leghosszabb, hábo­rútól mentes időszakát éljük. Ez a népek béke akaratának, a reáli­san gondolkodó és cselekvő poli­tikusok erőfeszítéseinek eredmé­nye. A béke fenntartása szüntelen és megújuló küzdelmet igényel. Nem engedhetjük meg, hogy az • enyhülés folyamatában hatalmas munkával eddig elért eredmények megsemmisüljenek.” Ez a kijelen­tés is válasz arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e még napjainkban is az enyhülésről, s vannak-e esé­lyei ennek a politikának. A két ország is legjobb példáját adja annak, hogy az együttműködés le­hetőségei, forrásai nem merültek ki, léteznek a különböző társadal­mi rendszerű országok közötti ér­dekazonosságok, melyek' egyezte­tése, felkutatása, ennek alapján a gazdasági, kulturális és más kap­csolatok fejlesztése a népek javát szolgálja AZ ENYHÜLÉS FOGALMA ma ' is ott él a köztudatban, s hazánk és a szocialista országok, de raj­tunk kívül is nagyon sok állam külpolitikai vonalát képezi. Ered­ményeinek megtartásáért küz­dünk továbbra is, nem adva fel az elnyert pozíciókat. Bízva ab­ban, hogy eljön még az idő, ami­kor maga a folyamat is nekilen­dül, legyőzi az eléje tornyosuló akadályokat, s felmutatja az em­beriségnek az értelmes élet világ­képét. F. Tóth Pál Egy ismerős arc Akárhányszor Vojevodin benézett az autósok boltjába, és porlasztó után érdeklődött, az eladótól a megszokott vá­laszt hallotta: „Nincs, és nem tudom, mikor lesz". Vojevodinnak végül is elfo­gyott a türelme, és a szolgá­lati út betartásával fölkereste az igazgatót. De egy bőrkabá­tos férfi megelőzte. A férfi bement az irodába, és Vojevodin a félig nyitva- hagyott ajtón keresztül hall­gatta: — ’pót, Szergej Andrejevics! Rikov küldött. — Jónapot, jónapot! Miben állhatok szolgálatára? Iván Szpiridonovocs barátainak mindent megteszek, ami erőm­ből telik. Másnap reggelre Vojevodin is bejutott az igazgatóhoz. — Jónapot, Szergej Andre- jevics! Rikov küldött. — A, kérem. Mire van szük­sége? — érdeklődött melegen az igazgató. — Nekem sebességváltó kel­lene, kardántengely, gyertya, kipufogócső — kezdte sorolni a leginkább keresett autóal­katrészeket. A megrendelt tárgyak öt perc múlva már megérkeztek egy nagy kartondobozban, és Vojevodin idegesen rázta meg a barátságosan mosolygó igaz­gató kezét. Vojevodin rendszeresen be­ugrott az autósok boltjába. Egy hónap múlva az igazgató már ismerte az arcát, és Voje­vodinnak nem kellett emlé­keztetnie, ki ő, és ki küldte. Vojevodin most nem csupán magának tudta megszerezni o szükséges alkatrészeket, és így a munkahelyén és"a" bará­ti körében jelentős személyi­séggé vált. Az élet ragyogó­nak és tartalmasnak tűnt a számára. Ezen még a felesége állandó kérése, hogy szerezzen egy fogast az előszobába, se ron­tott sokat. Azonban a bútorboltban nem rendelkezett személyes kapcsolattal. Egyszer a tradicionális „nem" után a felmérgesedett Vojevodin az igazgatóhoz in­dult. Behatolt az irodába, és már-már az asztalra csapott, de hirtelen meggondolta ma­gát. Az igazgató arca valahon­nan ismerősnek tűnt. — Mi már találkoztunk va­lahol — mosolyodon el Voje­vodin saját maga számára is váratlanul. — Igen, igen, de hol? — erőltette meg az emlékezetét az igazgató. — Várjon csak, nem Szergej Andrejevicsnél, az autóüzletben? — Pontosan! — örvendezett Vojevodin. — Ismerkedjünk meg. Rikov vagyok — nyújtotta a kezét az igazgató. — Mi a baj? — Meg kell valamit monda­nom ... — Ne izguljon. Közénk tar­tozik. Magától értetődik, hogy Szergej Andrejevics barátjá­nak mindent megteszek. Vojevodinnak még a léleg­zete is elakadt, és a pulzusa izgatottan emelkedett. — Nekem egy szép garnitú­ra kellene ... a vendégszobá­ba ... „XIV. Lajos" — nyögte ki izgatottan. — Sajnos „XIV. Lajos” teg­napelőtt fogyott el, de „XV. Lajossal" szolgálhatok — ajánlotta szívélyesen az igaz­gató. — Gyönyörű — fogadta el Vojevodin, és kezével letöröl­te izzadt homlokát. A minap valahogy betévedt az „Előjegyzéses Aruk” bolt­jába. Az igazgató arca rendkívül ismerősnek tűnt... Irta: Borisz Rjabuszkij

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents