Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
] TUDOMÁNY • TECHNIKA GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS A MEZŐGÉP-NÉL Műszakiak szerepe a konzervipari gépgyártásban A termelésben, — különösen a gépgyártásban — egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy az élőmunka minél magasabb színvonalú szellemi munkával párosuljon. Az egyre élesedő külső piaci versenyben szinte csak az így előállított termékeknek van létjogosultságuk. Fontos feladat hárul tehát azokra a műszakiakra, akik a gyártmányfejlesztési csoportokban nap mint nap a gépek, berendezések korszerűsítésén fáradoznak. Vessünk egy pillantást egy ilyen Bács-Kiskun megyében levő alkotóműhely tevékenységére. Gondos vizsgálódás után Amiről ezúttal szó lesz, öt éve kezdődött. A Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalatot 1977-ben azzal bízták meg, hogy vegye át a konzervipari gépek gyártását. Ezzel együtt mintegy kétszázféle gép és berendezés dokumentációit is megkapták. Csakhogy ezek a tervek — mint Hugyecz Pál műszaki igazgatóhelyettes elmondta — egy jó évtizeddel korábban készültek. Mondhatni úgy is, hogy alaposan elavultak, mert változtak a konzervipari technológiák, növekedtek a feldolgozó gépek teljesítményével kapcsolatos igények. Gondos vizsgálódás után a kétszázból mindössze tíz gépet kezdtek gyártani, további tízet áttervezéssel korszerűsítettek, a többiről megállapították, hogy túlhaladt rajtuk az idő. Természetesen nem azért kapta a kecskeméti MEZŐGÉP a megbízást, hogy megelégedjen ennyivel. A vállalat párt-, gazdasági és mű. szaki vezetői ezért célul tűzték az új. korszerű gépek kifejlesztését, azoknál a típusoknál pedig, amelyek meghaladják erejüket, a gondokat licencek vásárlásával oldják meg. Mindehhez azonban a vállalat szellemi kapacitásának bővítésére is szükség volt. Olyan műszakiakat viszont, akik konzervipari gépeket tudtak tervezni, csak a fővárosban találtak. Gyors cselekvésre volt szükség, s rövid szerve, zés után 1977-ben létre is hozták Budapesten, a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat Konzervgép Fejlesztő és Fővállalkozó Irodáját. Itt hatvanan dolgoznak, a létszám fele a fővállalkozási tennivalókat látja el, a másik fele pedig gyártmányfejlesztéssel foglalkozik. Növekvő feladatok Közben 230 millió forintos beruházással Kecskeméten felépült a konzervgépgyártó üzem, amelyet NC és CNC vezérlésű gépekkel rendeztek be. Itt van a kísérleti műhely is, amelyben az új gépek prototípusai készülnek. A munka gyors ütemben indult be, s a budapesti fejlesztőgárda már az első évben kevésnek bizonyult. A vállalat ugyanis, amely 1978- ban még nem gyártott konzerv• Papp Ferencné szerkesztő. ipari gépeket, 1982-ben már 430 millió forint értékben állít elő, sőt 1985-re a gyártás ebből a termékféleségből a 600 millió forintot is meghaladja. Ezért Kecskeméten is létrehozták még 1978- ban a konzervgép-fejlesztési osztályt, ahol jelenleg hét mérnök, egy szerkesztő és két rajzoló dolgozik. Ezt a részleget több okból is tovább kell fejleszteni. Részben a gyártó üzem közvetlen közelsége teszi ezt indokolttá, részben a növekvő feladatok. A fejlesztő gárda összetétele sem szerencsés, mert egy mérnök két szerkesztőt is el tudna látni munkával. Csakhogy szerkesztőket sem könnyű találni, mert oktatási rendszerünk éppen a technikumi képzést sorvasztotta el. Az eddig elért eredmények mégsem lebecsülendők. A budapesti iroda 15, a kecskeméti csoport 12 gépet fejlesztett ki, 10 berendezést pedig az erre felkért tervezőintézetek és egyetemek. Ezeket már gyártják is. Az egyik legnagyobb munka egy 100 fok alatti hőkezelésre alkalmas alagútpasztörizá- ló berendezés megtervezése volt, amelyet a budapesti iroda az AG- ROBER—ÉLITI-vel közösen készített. Ebből jó néhányat exportáltak már a Szovjetunióba. Importot helyettesít A kecskeméti gyártmányfejlesztő csoport különösen a vásárolt licencek meghonosításában jeleskedik. A vállalat egyébként 1980— 81-ben 30 millió forintért vett li- cenceket. A csoport egyik legsikeresebb munkája a Mather and Platt angol cégtől vásárolt dara- bosáru-töltőgép licencének adaptálása volt. Ä feladat nehézségi fokát növelte az, hogy a méreteket coliban adták meg. Bár ezeket nem különösebb gond átszámolni milliméterekre, ám ennek megfelelő méretű anyagok, alkatrészek a magyar szabványokban nem szerepelnek. Emiatt a kecskeméti csoportnak egész méretláncokat kellett átszerkeszteni. A honosítás vezérelve volt, hogy az importanyagokat lehetőleg belföldön beszerezhetőkkel kell helyettesíteni. Ezt olyannyira Sikerült elérni, hogy a töltőgép hazai gyártásához mindössze 2—3 százalék importanyagra van szükség. A méretláncot is úgy szerkesztették át, hogy a tartalékalkatrészeket még az Angliában gyártott gépekbe is be lehet szerelni. Ily módon, ha bármelyik hazai konzervgyár angol gyártmányú töltőgépébe alkatrészt kell pótolni, az Kecskeméten beszerezhető. Büszkék lehetnek egy másik munkájukra is a kecskeméti fejlesztő csoport tagjai. Saját konstrukciójuk az a létöltő berendezés, amely a vállalat tiszakécskei gyáregységében készül. A konzervgyárak a befőttek felöntőlevének töltésére használják. Gyorsan kellett elkészülni a munkával, mert egy ilyen berendezés a Spanyol- országba exportált konzervgyári géppark része volt. Három hónap alatt szerkesztették meg, s nyolc hónap alatt három ilyen gép készült el a gyáregységben. Szerencsés döntés A csoport többek között most a holland Komén Kuin cégtől vásárolt licenc alapján egy gőzhámozó berendezés meghonosításán fáradozik. A jövő azonban még sok új feladatot tartogat a gyártmányfejlesztők számára. Az élelmiszer ugyanis ma az egész világon stratégiai cikknek számít. Szerencsés döntés volt a konzervipari gépgyártás bázisát Kecskemétre helyezni, mert ezen a környéken vannak az ország legnagyobb konzervgyárai. Részben, mert a velük való szoros kapcsolat révén sok tapasztalatot szerez, hetnek a szerkesztők, s az új gépek kipróbálására is közvetlenebb mód nyílik. Ez pedig azért fontos, mert az igények a konzerviparban olyannyira nőnek, hogy egyre inkább a szerszámgépek pontosságát megközelítő műszaki színvonalat követel a konzervipari gépgyártás. N. O. Szellőző rogzitokotes A törések gyógyításában használt több kilogramm töpiegű gipsz rögzítőkötést a sérülteknek négy —hat hétig kell viselniük; ez idő alatt nem fürödhetnek, s a légzáró gipsz alatt a bőrük kisebesedik. Egy amerikai gyógyszergyár Lightcast néven új fajta módon enyhíti a törések okozta kellemetlenségeket. A rögzítőanyag fény- érzékeny műgyantával átitatott lágy üvegszálszalag, amelyet egy vékony víztaszító gézréteg fölé a törött testrészhez simulóan egyetlen rétegben tekercselnek a sérült végtag köré. Ezután a szalagot néhány percig kvarclámpa ibolyántúli fényével megvilágítják. Ennek hatására megindul a műanyag polimerizálódása, s így az teljesen megkeményedik. Az ilyen rögzítőkötés tömege a gipszkötésnek alig a fele, mégis teljesen szilárd, merev. A kötés fölé harisnyát, nadrágot húzhat a beteg. Amellett a levegő átjárja, a sérült testrész szellőzik, s ami fölöttébb fontos, a beteg fürödhet, sőt gyógyfürdőkezelésben is részesülhet. E kötést a röntgensugarak is átjárják, ezért a gyógyulás annak levétele nélkül is nyomon követhető. Egyetlen hibája, hogy egyelőre jóval drágább a hagyományos, bár kényelmetlen gipszkötésnél. CB-rádiós összeköttetés Egyre több mezőgazdasági üzemben alkalmazzák a távoleső munkahelyek között a CB-rádiós összeköttetést. A ho- mokmégyi Aranykalász Tsz alsómégyi varrodájában a napokban szerelték fel a berendezést. A posta 380 ezer forintos költségvetési ajánlattal építette volna ki a telefonvonalat. A CB-rádió üzembe helyezése ezzel szemben 30 ezer forintba került. Tóth Attila műszaki vezető beszél a téesz központjával CB-rádión. (Méhesi Éva felvétele) AMÍG a répából cukor lesz Bács-Kiskun megyében nincsen cukorgyár, de igen nagy mennyiségű cukorrépát termelnek. Most kezdődött a cukorrépa szedése, nézzük, hogyan lesz • belőle cukor. Az első állomás; átvétel a termelőktől (a cukor- tartalom és a súly együttes mérésével), ezután következik a tisztítás, az úsztatásos mosás. A gyártás első fázisa: a cukorrépa felszeletelése. A répa- szeletekből diffúziós eljárással (kioldással) nyerik a cukrot. Ezt követően a gyártási folyamat kettéválik. A már cukormentesre lúgozott szelet szárított vagy préselt formában visszakerül a mezőgazda- sági üzemekbe, ahol takarmányozásra használják. A cukortartalmú nyers léből pedig több fokozatú mészkarbonátos eljárással kiszűrik azokat az anyagokat, amelyek nem cukortartalmúak, majd a tisztított cukorlevet bepárlóállomáson sűrítve kristályosítják. A végterméket a kristályosítással nyerik. A melléktermékeket, a melaszt pedig szeszgyári, illetve takarmányozási célokra értékesítik. A cukor tárolására legújabban óriás betonsilókat használnak, ahonnan azután egész évben folyamatosan elláthatják a csomagolóüzemet. Képünk előterében egy korszerű cukorgyár termelésirányító vezérlőpultját láthatjuk, a háttérben pedig a jókora méretű technológiai berendezéseket. összeállította: Nagy Ottó _______ NEMERE ISTVÁN: Szénszállítás Az öreg kipislantott a téli szelektől szürkére mart ablakon. A reggel homályos volt, pedig a nyár teljében állt. Augusztus eleji köd ülte meg a dombokat, halvánnyá szelídült kékségük. A kutya az ajtó előtt türelmetlenkedett; az öreg hallotta körme kopogását. Megfogta a kilincset, és sóhajtott. Megint elkezdődik egy nap, gondolta. Megetette az állatot, egy pillanatra végigsimított a hátán is. A kutya farkát csóválva látott az evésnek. Az öregember felegyenesedett,x elnézett a kert felé. Gyomlálni kéne a paradicsom kö- i ül. A tarackok elszaporodtak még a fiatal uborka levelei alatt is. A korán érő szilvából már a, földre is hullik . .. szóval, lenne mit csinálni. De még le sem rázta magáról a pokróc melegét — távoli zúgást hallott. Felemelt fejjel hallgatózott. mozdulatlan figyelő madárrá lett. Autó! Bizony, az. Ilyen messze a várostól? Akkor csak hozzá jöhetnek. Hangos, dübörgő motor. Teherautó ... Porfelhőt lát előbb, ülepedve szürkére festi a kórokat. A bokrok között köveket taposva-nvomorítva gördül az autó. Befordul a kerítés mellett. A szilvafa alsó ágait megrántja, a lapított fűbe hullanak a gyümölcsök. — Ide! Ide! — kiabálja az öreg, a napon táncol, tárt karokkal mutatja, hová kanyarodjon a kocsi. A lejtős udvart támfalak szabdalják, csak a kövekből rakott gyalogösvényen lehet a házhoz jutni. A kocsi fékez, nyök- kenve megáll. A csend hirtelen szakad le, aztán a sofőr kikászálódik, papírt vesz elő: — Aggyisten, öreg... A magáé lesz a szén? — Az enyém ... Itt dobja le, kérem. Hozom a pénzt. Az öreg siet fölfelé. A kőlépcsőkön meg-megcsúszik a papucsa, lihegve kapja el az ajtófélfát. A pénzt mór hetekkel előbb fehér papírba csomagolta, és a fiókba rejtette. Miközben reszkető kezekkel kiveszi, hallja: az autóról a földre dobban a szén. A sofőr megszámolja a pénzt. Az utolsó százasból vissza kéne adnia; egy szempillantásnyi ideig ujjai között tartja a piros papírt, mérlegelve, aztán a többivel együtt zsebébe teszi. Az öreg nem mer szólni. A sofőr mereven maga elé néz, q" autó eldübörög, porfelhőt ver, zórög le a domboldalon. A csönd félve lopakodik vissza, rebbenés- re készen. De leülepedik a por, a verebek is megszállják a fákat. A szén a napégette sárgás fűben feküdt, fekete, darabos domb. Az öreg már nem gondolt a paradicsomra, ami körül gyomlálni kellene. Ma még hadd hulljon a korán érő szilva is ... Előkereste a vödröket, a lapátot. Kitámasztotta a pince ajtaját. A régen festett barna deszkáról elrebbentek a legyek. A nyirkos kőlépcsőre régi évek szénpora tapadt. A hűvös levegő jólesően ugrott az öreg hátára, mikor megfordult. Az első három fordulóval nem volt semmi baj. Kimérten lépdelt a fokokon, odafenn pedig egyetlen iramodással a pinceajtónál termett. Leöntötte a szenet, és máris ment vissza. De később érezte: remegnek a térdei. Lassabban ment. A két vödör húzta a vállát. Először nem töltötte őket tele egészen. Aztán a kert közepe táján pihenőállomást iktatott be. Itt letette a terhet, kiegyenesedett, mélyeket lélegzett. Még nem fájt a dereka, de a fájdalom már hálvá- n.van jelentkezett. Lassította iramát, többet pihent. A szénkupac csak nem akart fogyni. A lapát hersegve szaladt az érdes darabok közé, a vödrök fölött finom por lebegett. A kutya messziről nézte, nem jött közelebb. Neki a szén idegen volt, rossz szagú, nem idevaló. Egyharmadát felvitte az öreg, aztán leheveredett a padra. A deszkák ismerősen nyomták az oldalát. Melle zihált, sokáig. Közben a nap feljebb kapaszkodott. A domboldalon asszonyok mentek, idehallatszott nevetésük. Lehet, hogy látták is az öreget — bár akkor köszöntek volna, kiáltva. Öt mindenki ismeri errefelé. Megint fordult vagy ötször, aztán bement megnézni, hány óra. Ügy igazán szólva teljesen mindegy volt, de keresett valamit, hogy abbahagyhassa a szénhordást. Még tíz óra sem volt. Lassan elrágott egy darab kenyeret, rápillantott a faliképre, hangosan is szólt neki: — Látod, asszony? Most meg cipelhetem a szenet. Pedig az már nem nekem való munka . .. A kép hallgatott. Az asszony tizenegy éve halt meg. A szakajtóban talált egy szilvát is, jól elömlött szájában az íze. A bőrét kiköpte. Erre a kutya is odasündörgött, azt hitte, megint esznek valamit. Felhő nem jött, könyörtelenforró lett az ég, a föld. Az öreg ledobta az ingét, ősz szőrszálak meredeztek a mellén. Megint felment néhányszor, a lenti kupac felére törpült. A térdei remegtek, egyre tovább pihent a pinceajtónál. Jólesett a hűvös árnyék. Forró ez az augusztus, olyan, mint azokt a régi nyarak ... Mikor megkondult a harang, örült. Igaz, ide alig hallatszott el. de ő azért hallotta. Messze a város, de sebaj. Hetente egyszer megy csak be. Kenyérért, gyufáért, ezért-azért. Néha a bor-, bélyt is megtiszteli látogatásával, élő újság az a műhely, egy hajnyírás árán megtudható, mi történt a környéken az utolsó fél évben. A diófa alá telepedett. A nagy kék-fehér tányérban kolbászdarab, vászonban kenyér. Majszolva nézett le az útra. Furcsa: innen nézve nem is olyan meredek a kert, tisztán látni a szénkupacot is. De amikor két vödörrel iramodna felfelé, hát még a föld is visszalökdösi a lábait az emelkedőn ... Evés után a dombokat nézte. Ha hirtelen eső kerekedne, abbahagyhatná a hordást. De a szén is megázna, az pedig nem lenne jó. Bár a fia legutóbb itthagyott egy nagy nájlondarabot, fóliát akart csinálni, de abbahagyta. Azzal le lehetne takarni a kupacot, négy szép követ a sarkokra, akkurátusán. Nem történne semmi baja a szénnek. Elálmosodott. A pádhoz ballagott. Még látta, hogy a kutya is odatelepedett a közeibe. Aztán madárrá lett, rikoltva vágódott a magasba, zöld hegyek fölé. Álmodott. Néha felhorkant a csöndben; a kutya ilyenkor fejét emelte, majd orra ismét mellső lábai közé csusszant. Az öreg arra ébredt, hogy egy dongó köröz a pad körül. Fekete- acélkék bogár volt, bátor és tiszteletlen; alig tudta elhessegetni. Nagyot, ásított, szemét dörgölte. A szén vár, jutott eszébe, a fencbe is, nem hagyhatom odalenn. A háta is megroppant, mikor felemelte a két vödröt. Combjában ólmot érzett, inak sajdultak. és sűrűbben kellett a levegőt kapkodnia. Hosszú szüneteket tartott. Nagy néha letépett egv szilvát, kiszívta a levét, és hordta tovább a vödröket, most már elöntötte a makacs akarat, „megmutatom én. a fenébe is, mi ez nekem, ez a pár mázsa. . .” De árgus szemmel figyelte a kupacot, fogy-e már. Délutánba hajlott a nap, mikor végre látta: még négy forduló. Még három . . . Meg- vidámodott volna, de alig maradt ereje. A végén összeszedte a fűben szétszóródott darabokat is, de alig tudott kiegyenesedni. Lassan ballagott fel a lapáttal. A pince előtt letette a vödröket. .A nap nyugaton állt, vörös- leni kezdett a dombok fölött. A ház falán a repkény alig moz- •dult, aprócska szellő lopakodott lel a kerten át. Az öreg beszívta az illatot, aztán tétova kézzel csukta be a pinceajtót. Nagyot sóhajtott. A kutya megbillentette a farkát. — Hát itt a szén — mondta neki az öreg. — Meglátod, meleg lesz a télen. Te is a kályha előtt heversz majd, pajtás. Sokáig ült aztán a pádon, nézte a kertet. Itt a szén — gondolta megint. —, egész télre elég lesz. Kitart -tavaszig. Csak én is kitartsak addig — tette hozzá, és behunyta a szemét.
