Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-10 / 212. szám
) 1982. szeptember 10. • PETŐFI NÉPE • 5 CENTENÁRIUM ELŐTT A VÁROS fiatalokról - fiataloknak Százéves a halasi sajtó Fekete Dezső könyvtáros az első újságról Ismét egy évforduló. Méghozzá kerek dátum. Bűvös szám: sok minden elindult száz esztendeje Kiskunhalason azzal, hogy megjelent a város első önálló újságja. Az utódok egyebek között kiállítással tisztelegnek rövidesen az egykori kezdeményezés előtt. A tárlat bemutatja majd a hírlapszületés gazdasági és kulturális körülményeit is. Javában tartanak a centenáriumi előkészületek. Ezek fő szervezője Fekete Dezső, a városi—járási könyvtár munkatársa. Lehet, hogy furcsa, de egy olyan ember emlékeztette a kiskun múltjára büszke helység lakóit a jeles eseményre, aki korábban főleg bácskai lapokat forgatott, hogy bibliográfiákkal és más adatfeltárással segítsen eligazodni a történelemben. Van miből meríteni: több százezer cédulára rögzített följegyzés teszi ki a forrást. Egész élete benne van a gyűjteményben. — Húsz évet és 45 napot éltem, dolgoztam Bácsalmáson — mondja. — Krónikák, helytörténeti munkák sora jött létre annak alapján, amit a könyvtár végzett. Onnan hoztam magammal az igényt: minden községben legyen egy kis gyűjtemény a helyi hagyományok számontartására. Ha nincs ideje a könyvtárosnak különböző szempontok szerinti rendezésre, legalább tegye félre borítékokban vagy dossziékban az újságkivágásokat, egyéb dokumentumokat. — De mégiscsak érdekes, hogy a bácskai nagyközségben valaki számon tartotta a kiskun város sajtójának születését. — Munkásmozgalmi, gazdasági és könyvtári kutatások tanítottak meg az egységes szemléletre. Nem külön-külön, hanem egészében kell látni a folyamatokat. Följegyzéseimnek mintegy a fele már az új — jelenlegi — lakóhelyemen van, így nincs semmi különös abban, hogy Kiskunhalas helytörténeti értékeire is szeretném felhívni a figyelmet. Annál inkább, mert egy kicsit mindenki honismereti kutató. Amerre csak jártam, mindenütt félretették — és gondosan őrzik — a családot, baráti kört érintő cikkeket. A könyvtáros családja egész lakó- közösségekre terjed ki. Ahhoz pedig, hogy megértsük azt, ami napjainkban történik, tudni kell azt is, ami végbement a múltban. — Mi történt 1882. szeptember közepén? — Egy vasárnapon, 17-ére esett — megjelent a Hailasi Újság mutatványszáma. A kiadvány előfizetőket toborzott. Korda Imre felelős szerkesztő és kiadótulajdonos az első oldalon bejelentette: „Van szerencsém tisztelettel értesíteni a helybeli közönséget, hogy f. évi október 1-étől társadalmi tartalmú hetilapot indítok meg Halason ily czím alatt: .Halasi Újság' s ebből ezennel közre bocsátom e jelen mutatványszámot. Halas város közönsége régóta érzi hiányát egy helyben megjelenő hírlapnak, mely kizárólag a város és lakóinak ügyeivel foglalkozzék. 15 000 főnyi lakosságú városban a helyi közügyek és érdekek száma meglehetősen felszaporodik, bizonyos üzletforgalom is támad, s az élet ma már mindinkább megköveteli, hogy ezek iránt kellőleg tájékozottak legyünk.” — Milyen közügyekről és érdekekről volt szó? — Igen-igen fölszaporodhattak ezek, miután a régi Pest megye területén Vác, Kecskemét, Cegléd és Kiskunfélegyháza is megelőzte Halast a nyilvánosságszervező sajtóteremtésben. Kimutathatóan előrelendült a város polgáriasodása, gazdasági és kulturális élete. Részletesen beszámolt például a lap a Budapesttől Szabadkáig terjedő vasútvonal építéséről, sürgette a mocsaras vidék lecsapolását, figyelmeztető híradásai után alakult meg az önkéntes tűzoltóegylet s talán a tanyai gyerekek iskolája sem jött volna létre a lelkiisme- retébresztő helyi hírlapírás nélkül. Előfizet ősi fe I h i 1/ a s! V.<5: .r.'VI';lrw4(| Jl-? < h'-Ss: (!*>}:» Kft* 2 hfahmti 1 má \u '-' Hí ahitf. „Halasai v >_ Haut* *,'(}•'> U*'t- . Kfts iiju iv-l .' r-<W>?3 rr*i Hí i<n.itVtry h- \y' !>* 5) :ÍL-£Í í :>.>*** U>vG ui« -;,. Cl- > :;<• JjKl} .•» V« <'\ • Ú >* ! k :U ■ > in r híí»<I;h£úM> ( ‘Mi h-; >■'<!:-* Irtíy'U :<• ' <*: XÍií • '■ 4 V<*n:;í':)>»J:<>;áS%<>í»T A t-V;: »•«r > a* <•<«, !í;u---i : ' : h való Í.HÚJÚk-'/.-v Uvík :lv. i < rt'iT'- !-rií • Korda Imre felelős szerkesztő és kiadótulajdonos írt beköszöntő cikket az előfizetőket toborzó mutatványszám első oldalára. 0 Fekete Dezső kiskunhalasi lapokat tanulmányoz. — Tehát segített az újság! — Egyaránt köze volt a városi dalárda vagy a gazdasági egylet 1883-as indulásához. Április 14- én Gyürki Antal borászati vándortanár tartotta itt első borkezelési és szőlőművelési előadását, amelyet szőlő- és gyümölcstermesztési kiállítás követett. Ekkor vetették meg a kertészeti egylet alapját. A belépők neveit örökítette meg többek között az október 1-i szám: „valamennyien kipróbált, edzett és munkás bajnokai a kertészetnek”. Köztük volt ifj. Gábor József, a Kecskeméten később „felállított viczel- lér-képezde” igazgatója is. Ilyen és hasonló híradások segítették elő a város régiségtárának kialakulását, és sajtóvisszhang nélkül talán Miklóssy Gyula színtársulata sem tért volna rendszeresen vissza „tájolni”. — És a folytatás? — Valamilyen formában, olykor kisebb-nagyobb megszakításokkal nyilvánosságot követelt magának a város közélete. Gyümölcskultúrát terjesztő szaklapok és humoros alkalmi számok egyaránt napvilágot láttak. Utóbbiak közé tartozik például a Csö- möge című extra-lap, Jókedvű János felelős szerkesztésében. (A főmunkatárs Pattogó Pista volt.) Társadalmi hetilapok, közművelődési jellegű közlönyök jelzik a további utat, míg 1944. december 6-án megjelent Ságodi Győző szerkesztésében a Halasi Hírek című. demokratikus töltésű újság. Hasonló kiadványok csak később készültek töhb olyan városban is, amelyek pedig hamarább szabadultak fel. A következő tíz évben ötféle sajtótermék látott napvilágot, köztük például a járási népművelő füzetek vagy a Dél- Magyarországi Labdarúgó Szövetség játékvezetői kiadványa. Föltűntek a mai mutációk elődjei is. A Megyeszékhely csírái jelentek meg 1955. július 30-tól a Bács-Kiskun megyei Népújság Kecskeméti jegyzeteiben, augusztus 9-én Bajai jegyzetek kezdődtek, szeptember 30-án — pénteki napon — indult útjára a Halasi képek című rovat, szeptember 8-án — csütörtökön — a Kalocsai napló, majd szeptember 20-án, kedden a Félegyházi krónika. 1961. március végéig élt az ötödik oldalon 3 hasábnyi terjedelemben a Halas és járása, ami aztán a jelenlegit előlegező önálló oldalösszeállításoknak adta át a helyét a Petőfi Népében. Halász Ferenc Einsteiniratok Negyedszázaddal Einstein halála után végre hozzáférhetővé vált a kutatás számára a magfizikus írásbeli öröksége: a Princeton Egyetem könyvtárában 4300 okmány másolatát tartalmazó irattárat nyitottak meg. Az okmánytár Einstein tudományos dolgozatain és nem tudományos iratain kívül terjedelmes levelezését is magába foglalja. A fizikus nemcsak híres fizikusokkal, hanem a politika és a művelődés neves képviselőivel is levelezett. A gazdag anyag betekintést enged századunk elejének fizikatörténetébe, s Einsteinnek a tudományról, a társadalomról és a politikáról vallott nézeteibe. KEDDTŐL LAPUNKBAN: Hosszas betegség után 1982. augusztus 29-én, 67. születésnapján elhunyt Ingrid Bergman, a világhírű svéd származású színésznő. Méltatói szerint meghatározott minden filmet, amelyben csak szerepet kapott, meghóditott, elvarázsolt mindenkit, aki a közelébe került. 1945-ben a Gázláng, 1957-ben az Anastasia, 1975-ben pedig a Gyilkosság az Orient expresszen című filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-dí- jat. Nemrég megjelent visszaemlékezéseit — amelyet keddtől folytatásokban, képekkel illusztrálva közlünk lapunkban — fia biztatására, 65 éves korában kezdte el írni. A régi levelekből és naplókból táplálkozó sorokból egy kivételes művészegyéniség sorsa bontakozik ki. PALICS ’82 IMV Helytállás hőségben 0 \ sor elején Tóth Katalin és Papp Gábor lapátol. iA jugoszláviai Palicsra igyekeztünk Kriskó Jánossal, a megyei KlSZ-bizóttsag munkatársával. A hagyományos testvérmegyei kapcsolatok keretében ugyanis kecskeméti főiskolások dolgoztak az ottani építőtáborban. Köves Zsuzsa már várt ránk és rögtön előrebocsátotta, hogy nem egy otthon megszokott építőtáborba kerültünk. A magyarok másik vezetője, Kovács Ede éppen az ágyat nyomta súlyos influenzával- Közben előkerült a tábor vezetősége is. Szokatlan volt, hogy mindenki egyforma, divatos keki-uniformist, úgynevezett brigadérkát viselt. Jól esett, hogy a tálbor vezetője, Tri- vics Drágán mielőtt bármiről is szó esett volna, a magyar fiatalok szorgalmát és kitartását dicsérte. Később, mintán láttuk őket az útépítésnél, megbizonyosodhattunk róla, hogy ez nem csupán udvariassági gesztus volt. — A felszabadulás óta szervezik Jugoszláviában az Ifjúsági Munkavállalás elnevezésű akciókat, évente körülbelül százat. Ez azt jelenti, hogy nyaranta mintegy százezer fiatal dolgozik az ország különböző részén — tájékoztatott bennünket Trivics Drágán. — A munkavállalás legfőbb célja az, hagy az ifjúságot munkára szoktassa, valamint az, hogy a Jugoszláviában élő népek fiai megismerjék egymást és honfitársaik kultúráját. A beszélgetés után terepszemlére indultunk. — Két választásunk volt — mesélte Köves Zsuzsa —, vagy együtt dolgozik a magyar csoport, vagy hármasával-négyesével szétszóródik a hazai brigádok között- Az utóbbit választottuk, szerencsére. A többiek tempója magával ragadja a mieinklet is. Rendkívül kemény fizikai munkát végeznek ebben a hőségben. Közben megérkeztünk a Szabadkától jó néhány kilométerre lévő csantavéri út építéséhez. Hirtelen végeszakadt az aszfaltnak, rekkenő melegben, bokáig süppedő homokban tettük meg a .maradék távolságot. Hamarosan feltűnt a sisaki Norbert Ve- ber brigád lobogója, körülötte egykét gyengélkedő üldögélt egy tenyérnyi árnyékban. — Csak az pihen meg egy fél órára, akinek már kiesik az ásó a kezéből — állt meg egy percre Tóth Katalin, a GAME idén végzett hallgatója. — Hattól dolgozunk, tizenegykor van egy kis szünet, ekkor tízóraizunk, általában gyümölcslevet és burekot. Utána folytatódik a hajrá- Pár napunkba tellett míg „kiharcoltuk”, hogy legalább a tűző napon levéhessük a brigadérkát. Fürdőruhában csak könnyebben megy a csákányozás! — s már fogja is a szerszám nyelét. Nem nézik jó szemmel, ha valaki munka közben megáll csevegni. Papp Gábor másodéves műszaki főiskolás és Kófiás Ferenc volt GAMF-os szintén a sisakiakhoz csatlakozott. — Hat és fél órát dolgozunk, de ha a brigád úgy határoz, még ráhúzunk egy kicsit. Munka végeztével a szerszámokat glédába kell. állítani és össze kell szedni a szemetet, a csikkeket is. Azután kettesével sorakozó, csatakiáltás és élünkön a zászlóval indulás a buszhoz. Az első napokban bizony holtfáradtak voltunk. Nemhiába vált szállóigévé Kovács Ede aranymondása, kóvályog, mint magyar brigád a kanizsai gáton! Délután három óta tájban érkezett meg az első csoport a táborba- A kapuban szólt a zene, borral, süteménnyel fogadták a fiatalokat. Kérdő pillantásunkra Köves Zsuzsa válaszolt: — Ma tartották az úgynevezett rohamnapot. Ilyenkor azok kapnak kitüntetést akik aznap a legjobban dolgoznak. Kíváncsi vagyok lesz-e köztük magyar? Azt már pár nappal később itthon tudtuk meg, hogy volt. Ahogy a brigádok érkeztek, úgy szállingóztak a mieink is a magyarok táborhelyeire. Ki jobbra, ki balra dőlt, mindenki az ágyát kereste. Pedig ünnepi men- nü és sör várta a táborozókat. Ebéd után kicsit felélénkült a társaság. Eszterhai Kati az óvónőképző hallgatója, Eszterhai Márta, most végzett ugyanott és Popovics Istvánná gyakorló óvónő. ök voltak a szóvivők. — A kora délutánt általában mindenki alvással tölti, bár nekünk megengedik, hógy lemenjünk a tóra fürödni, sőt szörfözni is lehet. — Programot szerveznek bőven. Különféle tanfolyamokon lehet tanulni a gépírástól, motorvezetéstől kezdve a hegesztésig mindent. A nyelvi nehézségek miatt kezdetben unatkoztunk, de mostanra már barátságok szövődtek, mindenki megtalálja a maga szórakozását a táborban. — Ma dolgoztunk utoljára, azért is ilyen felszabadult a társaság. Nemigen szoktunk ilyen kemény munkához, majd csodálkoznak a gyerekek, milyen érdes lett a tenyerünk. — Még csak annyit, — tette hozzá Köves Zsuzsa — hogy a hétvégén Szabadkára, majd Belgrád- ba megyünk. □ □ □ Az eredményekről már itthon beszélgettünk. — Elnyertük az akció szalagját — kezdi Köves Zsuzsa— azaz „rohambrigáddá nyilvánítottak” bennünket a tábor közgyűlésének javaslatára- Remekül sikerült a magyar estünk, ezt díszoklevéllel díjazták. Közülünk hatan pedig megkapták a legmagasabb építőtábori kitüntetést, az Udar- nik, azaz rohammunkás jelvényt. Ez igen szép eredménynek számít, jócskán meg kellett érte dolgozni, A kitüntetettek megérdemlik, hogy névszerint is említsük őket: Gulyás Ágnes, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet hallgatója. Simon Lajos, Kofiás Ferenc, Dem- jén György és Molnár Ferenc a GAMF jelenlegi, illetve végzett hallgatói, valamint Köves Zsuzsa a magyarok egyik táborvezetője. Kormos Emese Ötnapos EGY SIKERLEMEZ Katona Klári titkai ■Nem sűrűn hallat magáról. A villach-i nemzetközi fesztivált a Ne sírj és a Ha elindul a vonat című dalokkal nyerte meg és a nemzetközi szaksajtó különdíját is megkapta. Az egész sikerben csak egy váratlan fordulat irányította a figyelmet az énekesnőre, az, hogy egy megbetegedett angol énekesnő helyett ugrott be. Titkát senki sem kérdezte. Kiadott nagylemezeket. Hallgatás — a szakvélemény részéről. Talán a másodiknál figyeltek oda: Demjénnel és a V’ Moto Rock-kai készített LP-jénél. A címe: Láthatod, boldog vágyóik. Nem láttuk, hogy boldog. Újabb szünet. Kevesen figyelnek rá, pedig beharangozták, hogy a nagy hármas, Koncz—Kovács—Zalat- nay után itt az újabb generáció: Katona—Karda—Cserháti. A hármas csapatból Katona Klári művészete látszik kibontakozni. Nem „nyüzsög”. Hallgat, gondolkodik, dolgozik, keresi a zenészbarátokat, alkotótársakatMegtalálta! Harmadik lemezén adja igazán a maximumot tehetségéből. Presser és Dusán zenéje, dalszövege bontakoztatja ki Katona Klári igazi énjét. Zenében, szövegben „katonás” ez a lemez. Az első oldal csupa-csupa kérdés, lassabb és gyorsabb tempóiban. Reggaeritmusok pattognak, tiszta, szárnyaló énekhanggal. A dalszövegek igazodnak Katona Klári megszokott dalvilágához (Titkos szobák szerelme, Miért fáj a szív? Vigyél el.) Vannak új hangulatú szövegek: Gömbölyű dal, Helló .. • Miért ne? A hang- szerelést, a dalok zenéjének komponálását és a művészeti vezetést Presser Gábor vállalta. Munkája, mint eddig is, tökéletes. A zenei rendezés Zorán és Kiss István nevéhez fűződik. Katona Klári olyan lemezt mondhat magáénak, ami megjelenése óta csupa jó kritikát kapott, gyorsan fogy a lemezboltokból. Van akinek csak a harmadik lemeze kavar vizeket, irányítja a közvélemény figyelmét. Még így is jó. Ezzel együtt megfejthető Katona Klári minden titka. Ezek után nincsenek titkol- nivalói előttünk. Legfeljebb magában ... És újra meglep bennünket valami egészen különleges, új zenecsemegével — negyedik albumán. B. T. A tanítás első napjának hagyományos eseménye az órarend bejegyzése. Az idén annyiban módosult a megszokott menet, hogy a szombati nap rubrikái üresen maradtak. Vagyis az oktatást is utolérte az ötnapos munkahét. A hosszú hétvége mindenképpen örvendetes, ám ára van: a többi napokon vaskos oszlopokat alkotnak a tanórák. Nem vitás — valamit, valamiért, ötnapi kemény munkát a két pihenőnapért. Nulla órát és nyolcadikat, iha úgy esik. Egy-egy ilyen kiadós napot — úgy tetszik — már végigülni is komoly megpróbáltatás, nemhogy érdeklődőn, figyelmesen végigdolgozni. Ám, akár tetszik, akár nem, így kell csinálni! A fennmaradó két nap azonban kárpótolhat minden diákot a hét eleji hajtásért. Persze csak akkor, ha valóban okosan használják ki a pihenőidőt. Ha nemcsak parttalan semmittevésre, hanem „értelmes” cselekvésre is használják. Ebben a sportolástól a múzeumlátogatásig, az olvasástól a tanulásig minden belefér, sőt, bele kell hogy férjen. A megnövekedett szabadidő-lehetőség. Arra, hogy a hétközbeni rohanást, nemegyszer túlterhelést kiegyensúlyozza. Bölcsebben kell hát szervezni minden középiskolás diáknak a munkáját, a pihenését. S bár eh- » hez az iskolától a családi háztól is segítséget kapnak, elsősorban önmaguknak kell megtanulni az ésszerű beosztást. Érdemes erre is külön figyelmet fordítani, hisz a felnőtt életben sem lesz másképp. S amit a Palika meg nem tanult, azt a Pál sem tudja. Az „ötnapos” ezért is jó előiskola. N. M.