Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

1982. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE • 5 HELYZETJELENTÉS A MOZIRÓL „Völgybe le, hegyre fel...” UJ ARCOK A SZÍNHÁZBAN: Beratin Gábor — Honnan szerződött a Katona József Színházhoz? — A főiskola után egy évig Nyíregyházán játszottam, ez a második; évadom. Százhetvenszer léptem színpadra, de csak jelen­téktelen szerepekben. Ezért hagy­tam ott a nyíregyházi színházat. — És mit vár Kecskeméttől? — Tizenegy bemutatónk lesz az idén. de ebből még csak az el­ső két darab szereposztását isme­rem. Rengeteg feladat vár ránk. Ami eddig biztos, hogy szerepet kaptam a Görgey-darabban. az egyik kérőt játszom. Egyébként elsősorban vígjátéki szerepekre gondolok. — Kit tart mesterének? — A főiskolán Kállai Ferenc osztályába jártam, de ő olyan el­foglalt volt. hogy leginkább Szir­tes Tamás foglalkozott velünk. Rendkívüli pedagógus volt. olyan, aki kihozta belőlünk mindazt, ami bennünk Van és hozzásegí­tett bennünket ahhoz, hogy meg­találjuk saját figuránkat. A legtöb­bet talán Simon Zsuzsának köszön­hetek. Kétszer próbálkoztam a főiskolával, sikertelenül, ezután iratkoztam be a Bábszínház két­éves tanfolyamára, ahol diplomás bábszínészeket képeznek. Oktatási rendszere nagyjából olyan, mint a főiskoláé, az elméleti és gya­korlati tárgyak részben fedik egy­mást. Simon Zsuzsa itt volt mes­terségtanárom, ő adta azt az önbi­zalmat, amivel végül újra jelent­keztem a szín­művészetire, si­kerrel. — Milyen a szí­nészideálja? — Azt hiszem határozott szí­nészideálom nincs. Nagyon so[< szí­nészt szeretek a legkülönbözőbb műfajokból. — Szerepálmai? — Tanulmá­nyaink során sze­rencsés voltam, mindig olyan sze- ä repeket kaptam. amelyek közel álltak hozzám. Harmadév elején pedig meghív­tak Miskolcra, a Sicc. halál! fő­szerepére. A kritika megoszlott, de számomra ez a fellépés jó elő­játék volt. Szerepálmaim igazá­ból nincsenek, bár vonzódom Goldini szolgafiguráihoz: ha­sonló elesett, kedves alakokat szí­vesen eljátszanék. — Milyenek az első benyomá­sai Kecskeméten? — A várost még nem ismerem, "a színházat viszont nagyon rég óta. Számoíj emlékezetes előadást láttam itt. Ruszt Periklészét, Sző­ke Revizorját. vagy a La Mancha lovagját. Ez utóbbi ragadott meg a legjobban, ettől kaptam kedvet ahhoz, hogy Kecskemétre szer­ződjek. Nem kerültem idegen környezetbe, több évfolyamtár­sammal. régi ismerősömmel fo­gok együtt dolgozni. A társulat nagyon kedvesen fogadott, úgy érzem, nem kell különösen so­kat küzdenem azért, hogy befo­gadjanak. H. K. E. Mind a szórakoztatóipar, mind a művészetek képviselői új és be­láthatatlan lehetőségeket ígérő csodaként üdvözölték századunk ta­lálmányát, a mozgófilmet. A filmszínházak hosszú évtizedeken keresztül a legnépszerűbb kulturális intézmények közé tartoztak. Azután meg­jelent a televízió és egycsapásra zuhanni kezdett a mozilátogatók száma, nemcsak hazánkban; szerte a világon. Persze, a képernyő tündöklésén kívül egyéb tényezők is közrejátszottak ebben, mint például a művelődési házak szaporodása és kulturális kínálatuk ro­hamos gyarapodása, a javuló életszínvonallal összefüggő autózás, a kirándulási és üdülési lehetőségek bősége, a munkaidőn túli masze­kolások elterjedése stb. RÁDIÓS MŰVELTSÉGI VETÉLKEDŐ KILENCEDSZER DEBRECEN KECSKEMÉT-NYÍREGYHÁZA Hang-párbaj Igazi rádiósvetélkedö lesz a Hang-párbaj, a Bródy Sándor ut­cai tömegkommunikációs intéz­mény kilencedik vetélkedősoro­zata. Régi hangfelvételekből ál­lítják össze a kérdéseket, hajda­ni zeneszámok idézik a kort. Van miből válogatni a forgató- könyvíróknak! Félmillió hangdo­kumentumot őriz a rádió archí­vuma. Lev Tolsztoj. Bemard Shaw, Móricz Zsigmond. Babits Mihály. Ivó Andric egy-egy nyi­latkozatán kell elgondolkodni a meghívott 16 csapatnak? Netán Kosztolányi vagy Thomas Mann szavain alapul a tudáspróbáló, az összefüggések fölismerésének készségét firtató kérdés. Az is elképzelhető, hogy Amundsent. Ferenc Józsefet, Churchill!, Szent- Györgyi Albertet vagy Einsteint hallhatják a december 8-án kez­dődő vetélkedő hallgatói, amely­ben régi sportközvetítések részletei, színházi előadások legszebb pil­lanatai, híres -színészek által tol­mácsolt versek is helyet kaphat­nak. Nevezetes 'koncertez és filmhíradószövegek is szerepel­nek majd a műsorokban, ame­lyek a hallgatóknak jó szórako­zást, a résztvevőknek játékos és izgalmas fejtörőt is jelentenek. Havonta egyszer, esetenként 70 perces zenés. talányos műsorral kopogtat az érdeklődőkhöz a ki­csit nosztalgia-, kicsit ismeretfel­újító összeállítás. A játékvezető most is Rapcsányi László lesz, a szerkesztő pedig Kulcsár Ka­talin. Megyénket ezúttal a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa Művelő­dési Központja által szervezett csapat képviseli. A kiírás sze­rint egész Bács-Kiskunból föl­kérhetnek résztvevőket az el­sősorban az irodalmi és a történelmi képzettséget föltétele­ző versengésre. Ki tudja, hogy el­jutnak-e az 1983. decemberi, ki­vételesen kétfordulós döntőbe? Annyi biztos, hogy az eddigi ha­gyományoknak megfelelően min­dent megtesznek a jó szereplésért, noha nem könnyű a helyzetük. A sorsolás szeszélye folytán már az első fordulóban, december 8-án a mikrofonok elé ülnek. Az el­lenfél: Nyíregyháza (Szabolcs- Szatmár) együttese. —i —r. Fordul a kocka? Az elmúlt esztendőkben szem­mel látható változások hívták fel magukra a figyelmet a mozik vi­dékén. A nézők száma szinte rob­banásszerűen megnőtt. A sta­tisztikák szerint: 1980-ban össze­sen 60 millió 718 ezer látogatót számláltak az ország filmszínhá­zaiban, tavaly pedig már hétmil­lióval többet. Bács-Kiskun me­gyében például 400 ezerrel emel­kedett az elmúlt esztendőben a mozizok száma, az 1980-as évhez viszonyítva. Egy új virágkor szir­mai bomladoznak vajon? — Nem lehetetlen ... Ahogy a mozik iránti érdeklő­dés hanyatlásában, úgy az ..újra­virágzásukban" is több tényező közrejátszott, és -játszik. A tele­vízióműsor színvonalcsökkené­sét épp csak megemlítjük, de tény, hogy a sikerfilmeket csu­pán a mozikban történt „lefutá­suk" után láthatjuk a képernyőn, sokszor egy évtizedes késéssel. Vagyis a filmszínházak premier­privilégiuma nagy ütőkártyának számít ma is. Az utóbbi eszten­dőkben szembetűnő a mozik filmkínálatának bősége, a külön­böző műfajú és stílusú alkotások széles választéka, a magyar film­gyártás világszínvonalra emel­kedése, a külföldi kasszasiker- művek behozatalában és a film- forgalmazásban megfigyelhető új tendenciák; a mozik korszerűsí­tése, a propaganda javulása... — Lehetne sorolni hosszan azokat a tényezőket, amelyek együttes hatására elindultak „hegyre fel" filmszínházaink. Mást a diáknak, mást a felnőttnek Bodor Jenővel, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatójával és Borbély Ferencnével, a vállalat közművelődési osztá­lyának vezetőjével folytatott be­szélgetésünk során megtudtuk, hogy a megyében több mint negyven archív- és kortársalko- tásokat bemutató filmklub mű­ködik. A diákifjúságnak vetített különelőadások nézőinek a szá­ma évente meghaladja a félmil­liót. Az ovimozikat, az iskola-, pajtás- és mesemozikat illetően sikerült kiépíteni megyénkben egy jól működő, igényekre sza­bott hálózatot. Ma már egyre nép­szerűbbek Bács-Kiskunban is a szabadtéri vetítések: autós- és kertmozik nyitnak kapukat nya­ranta. Ez utóbbiak a városokban és az üdülőtelepeken kezdenek meghonosodni, vagyis a moziüze­mi vállalat igyekszik oda vinni a filmeket, ahol népes és érdeklő­dő közönségre számít. Üj próbál­kozásként politikai filmklubok hálózatának kiépTtését kezdték meg. Ennek eredményeként ok­tóber 15-én ilyen jellegű klub nyílik a megye városaiban és né­pesebb községeiben. A politikai filmeknek e differenciált forgal­mazásával a párt-, a KISZ- és a szakszervezetek oktatási, tájé­koztatási munkáját igyekeznek segíteni. Októbertől eggyel több Hamarosan átadják a kecske­méti Ifjúsági és Üttörőházban az Otthon Mozit. Az új. 217 néző befogadására alkalmas filmszín­házban napközben a fiatalság filmigényeit elégítik ki estén­ként pedig régi és új „nagyfilme­ket" egyaránt vetítenek majd. Hétfői napokon művészmozi jel­leggel. kéthetenként (keddi és szerdai napokon) filmmúzeum­ként várja az érdeklődőket az új létesítmény. A tervek szerint egyébként az Otthon Mozi ad majd „otthont" a Pannónia Film­stúdió kecskeméti műtermében készült animációs filmek pre- njierbemutatóinak is. Az idén' korszerűsítették a ha­lasi Fáklya Mozit, valamint a ke­celi, a jászszentlászlói és a kun- szentmiklós.i filmszínházat. Még ebben az esztendőben megkez­dik a kiskőrösi Petőfi Mozi fel­újítását. Közművelődési filmfórum Amint árról a moziüzemú vál­lalatnál értesültünk, az idén első alkalommal, de hagyomány­teremtő céllal közművelődési filmfórumot rendeznek Kecske­méten. November 9-én kezdődik az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont és az Otthon Mozi falai kö­zött a kisfilmek (közöttük szép szómban lesznek animációs mű­vek is) börze jellegű seregszem­léje. A tervek szerint körülbelül száz hazai alkotást mutatnak be háromnapos nonstop programban. Olyan új és raktárakban altatott rövidfilmeket vetítenek majd a filmfórumon, amelyek haszno­san illeszthetők a különböző köz- művelődési intézmények tevé­kenységébe, viszont a magyar filmpiacon mostoha sorsra ítél­tetnek évtizedek óta, mert ter­jedelmüknél fogva önálló elő­adásként nem forgalmazhatók. Ezért elsősorban a Magyar Tele­vízió, a TIT, a művelődési intéz­mények, oktatási igazgatóságok képviselőit várják erre a sereg­szemlére, az ország megannyi tá­járól. A fórum tanácskozásokra is lehetőséget teremt, s börze jel­legénél fogva megvásárolhatók vagy kölcsönbe vehetők a bemu­tatott kópiák. A tervek szerint a jövőben kétévenként ad otthont Kecskemét a közművelődési film­fórumnak. Dönt a minőség Kétségtelen tehát, hogy a mo­zik jelenlegi „hegyre fel” hely­zetéhez nagyban hozzájárul az említett differenciált filmforgal­mazási törekvés, s az országunk­ban meghonosodó filmfesztivá­lok népszerűsítő hatása sem je­lentéktelen. Mindenekelőtt azon­ban a minőség a döntő. Ha igazán jó alkotások elevenednek meg a mozivásznakon, nem maradnak üresek a nézőterek. A statisztikát szemlélve: a kalandfilmek. az úgynevezett kommersz alkotások népszerűsége a legnagyobb, ami azzal magyarázható, hogy a kö­zönség zöme még ma is inkább szórakozást, kikapcsolódást vár a filmszínházakban, nem eszté­tikai élményeket. Persze a kom­mersz is lehet nagyszerű a maga műfajában . . . Bács-Kiskun megyében több mint 88 ezer látogató volt kíván­csi a Piedone Egyiptomban cí­mű filmre, amit a Nevem: Sen­ki, a Seriff az égből és az Óva­kodj a törpétől című alkotások 0 követtek a tavalyi sikerlistán. A magyar filmek közül A pogány Madonnát csaknem 45 ezren te­kintették meg az elmúlt évben, az idén pedig az Oscar-díjas Me- fisztó és a Koncert című hazai alkotások „kasszasikerek” a me­gye mozijaiban is. Koloh Elek KÖNYVESPOLC Bukfenctől az óriáskörig A korosodó újságíró egyik jellegzetes „adottsága", hogy — miként Svejknek. a derék katonának annak idején — neki is mindenről eszébe jut valami. (Lámcsak, erről meg mindjárt emlékezetembe vágó­dott, hogy, mint sok mást, egy­szer már ezt is megírtam.) No mindegy. A puszta tény az. hegy amikor a közel múltkori­ban K. E. kollégám kedves jegy­zetét, a „Terpesszállás”-t elol­vastam lapunkban, mondhatom, alaposan felpörgette memóriám ifjúkorra beprogramozott „kere­keit". Meghatott K. E. barátjá­nak, a — bizonyára nem is oly rég még aktív, de már fiatalon, „volt" tornatanárának lelkifurda­lása amiatt, hogy átvéve tanító- mesterei oktatási pózát, a főisko­láról kikerülve — ő is terpeszál­lásban tartotta a testnevelési órá­kat. Ahelyett, hogy — helyesen, előírásszerűén— melegítőre vet­kőzve együtt dolgozott volna ta­nítványaival, mellőzte a gyakor­latok, mondjuk a kézen-, vagy íe- jenállás megmutatását is. Holott, mint a restellkedve emlékező volt tornatanár mondotta, „a pedagó­gusi tekintély mégiscsak a tudás­ban rejlik valahol". Nos, mire e befejező mondat végére értem a karcolat olvasá­sakor, nemcsak gondolatban, ha­nem ‘„gyakorlatban" is lelkes egyetértéssel bólogattam. Mert ekkorra teljes élességgel idéződön fel emlékezetem látómezején a mi egykori tornatanárunk. Csikós Imre alakja. (Tudni kell. hogy nemzedékünk zöme már vagy két évtizede nyögdécselve íűzögéli ci­pőjét. s miközben elvastagodott derekát nyomkodja, nosztaligiával mélázgat a régi szép tornaórák­ról, sportversenyekről. (Termé­szetesen valamennyi emlékképen ott van Cs. I. tanár úr, aki az egyszerű talajgyakorlatoktól kezd­ve „föl" a tornaszerekig — nyújtó, korlát, gyűrű, ló, bordásfal vagy akár plint (ugrószekrény) — min­dig nagy kedvvel „előtornászva” mutatta be, mit — hogyan kell. lehet megcsinálni. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a jókötésű férfiú pár évvel az­előtt végzett a főiskolán, tehát iz­maiban, idegeiben „benne voltak" még a nehéz gyakorlatok is. Ezért szerettünk bele sokan — köztük én is elemista kori sat- nyaságommal — a tornába. S akit elkapott a tornászszenvedély, az rendszerint örömmel próbálta ki készségét mindenfajta sport­ban. N agy-nagy nevelő ereje volt a tornának, önbizalmat adott, kiállásra, kockázat- vállalásra késztetett. És minden sikerült gyakorlat — idővel győ­zelem a versenyeken — boldog­ságot jelentett. A nyújtón például a haskelep­pel kezdődött. Mily felemelő si­kerélmény volt, amikor először találta el az ember, hogy karja, hasa, válla, nyaka izmaink „ösz- szedolgoztatásával” — a fejjel le­felé csüngésből először sikeredett úgy „felgörbülni" a nyújtóra, hogy egv feszültséget oldó kis billenés utón homloka már dia­dalmasan. „egyenesen" szegült előre. A haskelepet a billenés követte. Közben olyan figurák megtanu­lása, mint térdlellendülés, malom­körzes, ötvetődés — egyebek. Mi­re a tornász a versenyképes ele­ganciáig jutott a kivitelezésben, már a magasabb fokú gyakorla- lok „megostromlására" is gondol­hatott. Például az óriáskört pró­bálgatta. t Ekkorra természetessé idegző- dött az emberben a szép testtar­tás, hiszen vérévé vált, hogy szin­te ünnepélyesen fegyelmezett összpontosítással álljon oda a gya­korlat megkezdéséhez. H ogy önbizalmat adott a tor­na? Félévkor, év végén, szokás volt, hogy a taná­rok feltették a kérdést: kik akar­nak jelest magyarból — latinból, történelemből stb? Persze, nem ment egykönnyen a jelentkezés. (Gondoljanak csak a felnőttek ar­ra, mikor értekezleten hozzászó­lásra buzdítják a résztvevő­ket: „Senki se akar elsőnek, elv­társak?... Tessék, csak bát­ran!" (Mikor ott az órán is szin­te kibírhatatlan volt már a fe­szültség, s a tanár arca torzulni kezdett a méregtől, a tornaszerető jobb tanulónak eszébe villant, hogy hisz’ a szünetben a ke­ményre taposott udvaron meg merte csinálni a szaltót! Miért ne vállalna kurázsit egy jó osztály­zatért?! Már nyújtotta is az uj­ját. — Tanár úr kérem, tessék fe­leltetni. (Azt nem mondom, hogy min­den tornósz-fenoménben páro­sult a testi ügyesség a jó szelle­mi képességekkel. De a kevésbé „jó tanuló" tornászok gyengébb feleleteiben is több volt a „fér­fias”. bátor előadásmód, mint a testileg is ügyetlenekében.) V isszatérve kedves tortaná­runk érdemeire ... Nyol­cadik gimnazistaként, az osztályvizsga előtt, minden „utol­só” órán elbúcsúztunk az adott tárgy tanárától. Rendszerint a legkedvesebb tanítvány vállalta a többiek nevében a kis dikciót. amire aztán a tanár válaszolt. Csikós tanár • úr nem volt bő­beszédű ember. Az „érzelmi" részt két-három szokvány mon­dattal elintézte. Utána ellépdelt a „vonalban" felsorakozott matu- randusok előtt. Sorra vett ben­nünket, mindenkihez volt pár sza­va. Nádor Károlynál például ilye­nek. (Nem mellesleg említem meg, hogy a minap olvastam a Magyar Közlönyben: Nádor Ká­roly egyetemi vegyész tarjárt, nyugdíjba vonulás^ alkalmából a Munka Érdemrend arany fokoza­tával tüntették ki.) — Te — Karcsi^hamadikos ko­rodig horpadt mellű, köhögős em­berke voltál. Aztán — emlékszel? — egyik órán, miután bemutat­tam, annyiszor zavartalak neki a plintnek, míg sikerült a guggo- ló-átugrás hosszában. Láttam, hogy „benned van" ... Aztán meg sem álltái az ezüst jelvényig . .. Mindjárt megmondom, hogy fej­lődtél, erősödtél évről évre ... És kis noteszából felolvasta nyolc éven keresztül beírt fel­jegyzéseit. Hasonlóképpen a töb­bieknél, hogy miként nőtt mell­bőségünk, vastagodtak kariz­maink — és így tovább. Hallat­lan izgalommal vártunk, hogy sorra kerüljünk. Mert a pályája tavaszán járó tanár pár — igen találó szóval jellemzést is adott rólunk. Tehát, hogy emberileg, magatartásunkban mennyit for­mált rajtunk a rendszeres test­edzés. D e ehhez idő kellett, s olyan hivatástudat, mint a Csi­kós Imréé volt ... Aki nem „terpeszállásban” tanította a tor­nát. Jó, hogy lapunkban is „meg­szólalt” a testnevelő pedagógus lelkiismerete. Felsorakoztatva ér­veit a sajtónkban örvendetesen szaporodó nézetek mellé, melyek egyre erőteljesebben hirdetik, hogy amikor a testkultúra maga­sabb színvonaláért emelünk szót. ugyanakkor a „lélek formálását” is szolgáljuk. A szemléletváltozás fontosságá­ról majd legközelebb. Tóth István Tóbiás Áron: Nyár Zebegényben Értékes, hasznos könyvek je­lentek meg az utóbbi időben szép köntösben, a Móra Könyvkiadó gondozásában. Ha ajánlhatom: ezek a kiadványok ne hiányozza­nak a gyermekek könyvespolcá­ról. Ilyen például Tóbiás Áron Nyár Zebegényben című mesés, regényes írása, amely Szőnyi Ist­ván életét és festészetét ismerte­ti meg ifjonc olvasóival. Elsőként a kislány, az Olaszor­szágban élő Szőnyi Zsuzsa eleve­níti fel emlékeit a ragyogó, cso­dálatos Zebegényről. a villa kö­rüli hatalmas kertről. Festő ap­ja mindennapjait, nagyapja ál­latmeséit sem felejtette el. Tó­biás Áron ellátogatott Szőnyi Zsu­zsához. s kifaggatta az egykori gyermekmodellt. Kérdezősködött arról, hogy mit mondott édes­apja a művészetről, a képeiről. „Egy képről nem lehet beszélni, a képet valaki vagy megérti, vagy nem" — emlékezik apja szavaira Szőnyi Zsuzsa. Elmeséli a szerző, hogyan ke­rült Szőnyi Zebegénybe, mennyi­re szerette a nyugodt környeze­tet, ahol a Dunára vethette pil­lantásait, ahol megfestette a táj szépségeit. A festő felfedezte ma­gának Zebegányt, a település mindennapjait figyelte, szóba- eredt az emberekkel. „A táj és az emberek összefüggő és elválaszt­hatatlan egységét láttam meg Ze­begényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondo­lásaimnak” — egyszerű nyelven így hangzott Szőnyi ars poeticája. A falusiak elbeszéléseit -is pa­pírra rögzíti Tóbiás Áron. Az öreg révész; a vegyészkutató; Böske. a háztartás lelke; a szom­széd gondolatai elevenítik fel Szőnyi alakját. A zebegényi festő pályájának állomásait izgalmasan villantja! fel a könyv szerzője. Az utolsó fejezet — A zebegényi temetés — borongósabb, a nagy művész utolsó napjairól és haláláról szól­nak a.mondatok. „Temetése olyan volt. mint híres festménye, a Ze­begényi temetés. Azzal a különb­séggel. hogy nem havas táj vet­te körül a falu tőle búcsúzó né­pét, hanem a szeptemberi bá­gyadt napsütés" — írja Tóbiás Áron. A Mórá-könyvet gyönyörű szí­nes illusztrációkkal tűzdelték te­li a Corvina Kiadó archívumából. Kékesdy Károly fotóiból és a Szőnyi család tulajdonában lé­vő fényképekből. Nemcsak a mű­vész alkotásait ismerhetjük meg, hanem a Szőnyi Emlékmúzeum­ban is végigsétálhatunk — a fényképek segítségével. Ajánlom tehát ezt a könyvet a gyermekek kezébe, de a felnőtteknek is kel­lemes perceket szerezhet. Ügy, mint a többi Móra-könyv. Borzák Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents