Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

1982. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE • 3 NAPKÖZIS HELYZETKÉP ’82 Holnap kezdődik a IX. kecskeméti népzenei találkozó Mit remél a kutató, a dalkörvezető, a rádiós szerkesztő? Az általános iskola harma­dik osztályában matematiká­ból (nem számtanból!) össze­adni, kivonni, írásban szo­rozni és osztani: a minimum szint. Éppencsak-kettes. A közepes eredményhez már az kell, hogy a diák jól megold­ja a szöveges példát, elké­szítse az egyenlet (!) megol­dási képletét. Mindeközben olyan fogalmakat használ, mint halmazok metszete, hal­mazok uniója. Valljuk be őszintén: mi magunk sem mozgunk teljes biztonsággal a kettes, a hármas, vagy ép­pen a négyes számrendszer dzsungelében — a jeleseknek pedig ez is smafu. • Az újvárosi iskola korszerű ebédlőjében kényelmesen ehetnek a gyerekek. i Ha tehetjük, gyermekünkkel otthon inkább játszunk, vagy olyas­mit gyakorolunk, amihez jobban konyítunk — ez azonban azt jelen­ti, hogy a leckét az iskolában kell megírni, megtanulni. Hogy hol? Természetesen a napköziben. S e szó hallatán van mire gondolni. A kecskemétiek helyzetét nem minősítjük (mit lehet mondani arra, hogy egy padban általában hárman, olykor négyen szoronganak??!) a bajaiakét viszont példaként állítjuk. Kik elé? Akiknek megközelí­tően hasonló lehetőségeik nyílnak. Amikorra kell Szabáné Fátrai Klára hangjá­ból elégedettség csendül ki: szó ami szó, tényleg van mire büsz­kének lennie a bajai tanács mű­velődésügyi osztályvezetőjének. — Egyetlen alsótagozatos diá­kot sem kellett elutasítanunk napközi-hiány miatt — mondja elöljáróban. — Legtöbbjüket az egész napos napközibe vettük fel, van, aki menzát kap, és van, aki önköltséges alapon vásárolhat ebédet az iskolában: ez utóbbi megoldás független a tanulók szociális helyzetétől: mindenki ugyanannyit fizet. A város több mint 4000 általános iskolásának egy- harmada kap napközit. So­kat enyhített a gondokon — megelőzte a túlzsúfoltságot — a szeptemberi tanévnyitóra át­adott seregnyi új létesítmény, csoportbővítési engedély. Ahol a legnagyobb az igény — a 7000 la­kosú Űjvárosi lakótelepen — négy új napközis csoport alakult. A modern iskolától pár száz mé­ternyire egy volt munkásszállót is tanintézménnyé alakítottak. Ez­zel Baján nemcsak a tanítás utáni foglalkoztatást oldották meg, hanem továbbra is megmaradtak az egyműszakos oktatás mellett. — ötéves fejlesztési tervünket — a demográfiai adatok ismere­tében, azokra alapozva — úgy alakítottuk k.i, hogy mindig ak­korra legyen iskola, amikorra kell — summázza az oktatáspoli­tika tárgyi célkitűzéseit az osz­tályvezetőnő. Minden igényt Lovrity Sándor, az Újvárosi Ál­talános Iskola igazgatója 830 ta­nulót irányít: intézménye a leg­nagyobb létszámú a városban. A lakótelep most kezd Igazán be­népesülni, ez abból is látszik, hogy az idén 6 első osztályt indítottak — egyben-egyben 32 kislány és kisfiú ismerkedik a tudományok­kal. Zsúfoltságnak nyomát sem látom, mintha nem is lakótelepi lenne az iskola. (Kecskemét, Lánc­híd utcai iskola: 500 helyett 993 tanuló!) Szeretnének nyelvi ta­gozatúvá fejlődni: elsőben és másodikban fakultatív alapon oktatják az angolt, harmadiktól tanterv szerint: tavaly még győz­ködni kellett a szülőket, idén vá­logathattak a jelentkezők között. „Mellesleg” hétfőnként film­vetítéseket tartanak a 'lakótelep közönségének, és hamarosan is­kolai könyvtárat nyitnak, ame­lyet az újvárosiak is felkeres­hetnek. — Szeretnénk, ha a nagyobb gyerekek is itt maradnának, de ők már inkább kalandvágyak: zsebükben a lakáskulcs, mennek haza rendetlenkedni — okolja meg az igazgató a célt: tanuló­szobán törik a fejüket (pénz egye­lőre nincs rá). Azt gondolja: tud segíteni öt—hat kilométerrel távolabb. Bajaszentistvánon más a helyzet. Régen beépült környék, szép, ker­tes családi házak. Csoda-e, ha egy fedél alatt két generáció is megfér, és a nagymama vállalja az unoka délutáni „felügyeletét”? Mécs Erzsébet, az itteni Dózsa György Általános Iskola igazga­tója tehát a környék családi há­zas voltában is látja az okát: nagyjából minden igényt kielé­gítettek. — Aki azt gondolja, hogy tud segíteni a gyerekének a lecke megoldásában, az nem kér nap­közit — magyarázza. — Van-e nagy különbség a be­járók és a napközisek tanulmányi eredménye között? — Nincs, mert többségében azok nem napközisek, akik ott­hon érdemben megbeszélik a tánulnivalót. Azt már a gyerekektől kérde­zem: kivel? A válasz: a nagyobb testvérrel. A Dózsa György Ál­talános Iskolában a hét elején nagy esemény történt: melegítő­konyhát és éttermet avattak. Az udvar végében építette fel — sa­ját tervei alapján — az Augusz­tus 20. Termelőszövetkezet épí­tőbrigádja, alig 900 ezer forintos költséggel. Hogy vélekednek a napköziről a legjobban ' érintettek, a gyere­kek? Az Újvárosi iskolában Mi­hály Cyuszi (I. d.) finomnak ta­lálta az ételt, Balogh Zoli ked­vesnek a tanító néniket; a volt munkásszállóból átalakított ebéd­lőben Szabó Kati azt nyilatkozta, hogy délutánonként rajzolni sze­ret. Sem az ő, sem a Dózsa György Általános Iskolába járó Rekva Tamás szülei nincsenek még ott­hon. Vidákovics Kornélia azt tartja jónak, hogy otthon már nem kell a leckével bíbelődni, s bár Geringer József állítja, hogy ő is tanulni szeret itt a legjob­ban, még barátja, Kvala Pista is megmosolyogja. Mit vár a háromnapos rendez­vénytől, ezt kérdeztük a nagy je­lentőségű találkozó néhány közre­működőjétől. Dr. Kálmán Lajos így foglalta össze véleményét: — Népzene-találkozóink főként abban különböznek a többiektől, hogy a városi tanács művelődés- ügyi osztálya által 1967-ben elő­ször megszervezett összejövetel előkészítői is sorozatban gondol­koztak. A következő találkozók magvait már az előzőekben elhin­tettük. így válhattak ezek — az egész magyar etnikum területére szóló fesztiválok — a magyar szellemi élet számontartó műhe­lyévé. Itt teremtődött alkalom ar­ra, hogy jeles írók, költők akadé­miai kutatókkal, népi énekesek­kel, hangszeresekkel eszmét cse­réljenek. Mit várok tehát a mos­tanitól? Legfőképpen, hogy hárul­jon el minden, ami a jelen kon­cepció érvényesülését akadályoz­hatja. Az előzőkön a nagytájak — kistájak — népzenei gyönyörűsé­geit, többé-kevésbé hitelesen, a népzenei hangvétel mélyebb elem­zésére, differenciált megfigyelésé­re igyekeztünk csoportosítani. Most nyitni akarunk a nagyjából Megtartani! Hajlamos a krónikás is derűs gondolatokkal távozni, úgy tű­nik. minden rendben van Ba­ján. Csiba Gyula, a városi-járási pártbizottság munkatársa azon­ban óvatosságra inti: — Tévedés azt hinni, hogy Ba­ja központi támogatásból érte el eredményeit! Nem! Mi csak meglévő lehetőségeinket próbál­tuk meg a lekreatívabban ki­használni — a kulturális ágazat igényeinek megfelelően. A terület gazdasági egységei kaphatók ar­ra, hogy segítsenek: az Építő- és Építőanyagipari Vállalat adta át határidőre a munkásszállóból kialakított iskolát, már-már ne­vetségesen olcsón dolgozott a Dózsában az Augusztus 20. Tsz. Ugyanakkor a lényegről nem szabad megfeledkezni, s a lényeg az: Baján pillanatnyilag jó csak a helyzet, jövőre már csak tetemes megyei támogatással lehetne megtartani a mostani színvonalat. Ha nem kapunk köz­ponti segítséget, itt is át kell áll­nunk a kétműszakos oktatásra, azaz: romlanak feltételeink: van határa a saját erő kihasználásá­nak is, és, mi épp ide érkeztünk. Ballai József Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének fotószakosz­tálya, a kecskeméti Katona Jó­zsef Társaság, a kecskeméti Katona József Színház és a Pe­tőfi Népe szerkesztősége Kato­na József születésnapja alkal­mából fotópályázatot hirdet. A pályázat témája: Minden­napok a vidéki színházakban. A pályázaton minden olyan kép részt vehet, mely a fenti témához kapcsolódik. A pályá­zat jeligés. Minden kép hátol­dalán fel kell tüntetni a jel­igét. A képek mellé kérjük csatolni — jeligével ellátott borítékban — a szerző nevét és címét. A kópiákat kasírozat- lanul várjuk. A pályázatra egyedi kép és képsorozat is beküldhető. Egy szerző maximálisan öt képpel szerepelhet, a sorozat maxi­mum öt—tizenöt képből állhat. (A sorozat egy képnek számít.) A sorozaton belül a képek sor­rendjét kérjük jelölni. A képek hosszabbik oldalának mérete 40, sorozatnál 24 centiméter. A beküldött képekből no­vember 11-én, Katona József születésnapján kiállítást nyi­tunk. A képek szerzői között szakértőkből álló zsűri díjakat oszt ki: I. díj: 4000 Ft; II. díj: 3000 Ft; III. díj: 2000 Ft; A MUOSZ fotószakosztálya 3 ezer forintos különdíjat aján­lott fel. Beküldési határidő: 1982. no­vember 1. Beküldendő: Kecskemét, Ka­tona József Színház, 6000 Ka­tona J. tér 5. Éljen a technika! A technikusok két hétig dol­goztak. Azután elérkezett a várva-várt nap. — Tisztelt egybegyűltek! Azazhogy a helyükön maradtak! — kezdte az igaz­gató. Az ezer wattos Marshall erősítő és a tucatnyi tölcséres hangszóró mennyei szózatként juttatta el hangját az üzem­csarnok legtávolabbi zugába is. — Köszöntöm önöket az első igazi munkaértekezletünkön — zengett a direktor bariton­ja. — Hála a technikának, ezentúl egy percre sem kell abbahagyniuk a munkát. Legyen az termelési tanácskozás, szo­lidaritási gyűlés, vagy bizalmi- választás, mind úgy megy majd végbe, hogy közben fo­rognak az esztergagépek, fúr­nak a fúrók, köszörülnek a köszörűk . . . — No, no! — kiáltott ekkor közbe Kiss U. Leó sztenori hangon, magához ragadva a gépe fölött függő mikrofont. — Álljon meg a menet, igaz­gató kartárs! — Ügy látom Kiss kartács szót kér — nézett arra az igaz­gató. — Hát csak tessék, ked­ves barátom, nálunk üzemi demokrácia van. — Hát éppen ez az, hogy nincs! — dördült végig Kiss II. érces orgánuma a csarno­kon. — Mert ugyebár mi me­lózzunk, hogy ne legyen ter­meléskiesés, de kérdem én, igazgató kartárs, az elnökség mivel tölti a drága időt? önök­nek talán nincs munkájuk? Szaktársak! — fogta ma­rokra japán stúdiómikrofon­ját mélyen megrendülve az igazgató. — Kiss szaktársnak igaza van! I-ga-za, ha mon­dom! Dolgozni fogunk mi is barátaim! Tesszük a dolgunkat éppoly becsülettel, ahogyan önök teszik. Tíz perccel utóbb ismét együtt volt az értekezlet el­nöksége. A főkönyvelő magá­val hozta a főkönyvet, az szb- titkár pedig az eszbét. Ibiké, az igazgató titkárnője lefőzte a kávét, miközben írógépe ott pihent az elnökségi asztal kö­zepén, a piros és a kék telefon- készülékek között, melyeket az üzem szerelői varázslatos gyorsasággal telepítettek ide az igazgatói irodából. Csu­pán a főmérnök nem foglalta el korábbi helyét az elnökség­ben, ehelyett az üzem büszke­sége, az 500 tonnás BUHA- BUHA présgép mellé telepe­dett le, amelynek kezelője — a gyár exporttervét felelőtlen módon veszélyeztetve — ép­pen betegszabadságon volt. Miután így elrendeződtek a dolgok az igazgató rövid be­szédet mondott, majd így fe­jezte be: — Most pedig átadom á szót önöknek, kedves szaktársak! Kérem n.e rejtsék véka alá ál­láspontjukat, mondjanak bátor, ha kell kritikus hangú véle­ményt üzemünk tevékenysé­géről, a munkakörülmények­ről, bármiről. A felszólítás nem maradt pusztába kiáltott szó. A mun­kások egymás után emelked­tek szólásra — azazhogy vet­ték kézbe a gépük fölött csün­gő mikrofont. Utolsóként Nagy III. Leó többszörös kiváló ma­rós jelentkezett. — Igazgató kartárs! Szak­társak! — kezdte beszédét Nagy III. Leó. — Önök most bizonyára meglepve hallgat­nak engem, a Nagy Soha Hoz­zá Nem Szólót, aki 33 éves pályafutásom alatt értekezle­ten, gyűlésen még soha ki nem nyitottam a számat. Nem szól­tam, szaktársak, mert sajnál­tam a drága időt, a termelés­től elrabolt perceket. Am most, miközben körülöttem több tucat gép fúr-farag, esztergál, végre kibeszélhetem magam! íme csokorba szedtem néhány bosszantó hibát, amelyek aka­dályozzák a munkát, rontják a minőséget és megkeserítik a dolgozók életét. Ezzel Nagy III. Leó egy ti­zenhárom méter hosszú pa­pírtekercset húzott elő és el­kezdte a felsorolást: — Első pont... Ettől kezdve azonban sajná­latos módon egy szót sem le­hetett többé érteni, mert az üzem büszkesége, az 500 ton­nás BUHA-BUHA présgép váratlanul irgalmatlan dü­börgés be. kezdett. Hiába üvöl­tött Nagy III. Leó, hiába volt az ezer wattos Marshall erő­sítő, a tucatnyi hangszóró; a hatalmas sajtológép pokoli zuhogása minden más hangot elnyomott. Ilyen körülmények között természetesen szó sem lehe­tett az értekezlet folytatásá­ról. Fölvetődött ugyan, hogy esetleg le lehetne állítani a főmérnököt, vagyis inkább az általa működtetett gépet ar­ra a néhány órára, amíg a fel­szólaló kritikai észrevételeit felolvassa, ám ezt a megoldást gazdaságpolitikai megfontolás­ból elvetették. A főkönyvelő szerint ugyan­is ez esetben végképp veszély­be került vona a gyár export­tervének teljesítése. Sitkéi Béla azonos hangvétellel éneklő-muzsi. káló-táncoló szomszédsági etni­kumok: a szlovákság, a románság (és majd a többi) felé. A pénteki „Bartók-napon” az eddiginél job­ban megismerhetjük a román —, s terviink szerint a szlovák — népzenét kutató Bartók Bélát. A „Kodály-napon” villanjon fel a kodályi határjárás és honismeret és a kodályi pedagógia messzevi- lágító fényeiből valami; a „Ko- dály-útján”-napon pedig költők, nyelvészek, fiatalok tegyenek ér­vényes tanúbizonyságot mesterük értéséről és mai megközelítéséről. A pénteki s szombati népművész­estek, pedig legyenek színesek, szervezettek, dialektusterületek szerint rendezettek. Rácz Attiláné tíz éve vezeti a nyárlőrinci népdalkört. Több­ször szerepeltek már a kecs­keméti találkozókon. — Sűrített próbákkal készülünk. Helyi gyűjtésű népdalokból, balla­dákból állítottuk össze a harminc­tagú együttes műsorát. Szerencsé­re szombaton szabadnapos leszek, és így meghallgathatom Kecske­méten a számomra különösen vonzó előadásokat. A pontos prog­ramot még nem ismerem, de azt tudom, hogy Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző Kodály népdalfeldolgozó művészetéről tart ismertetést. Máder László, a Magyar'Rá­dió népzenei rovatának szer­kesztője is jól ismeri a kecs­keméti találkozókat. — Mindenekelőtt jó rádióműsort szeretnénk készíteni a szombati gálaműsorról. Nagyon jó lenne, ha minél több újdonságot hallhat­nánk, felbukkannának új előadók, hangszeresek. Az esély erre nem túl nagy, mert 1975-ben megkez­dett Muzsikáló tájak sorozatunk­ban mintegy kétezer nótafát, együttest, citerást, furulyást mu­tattunk be. Tapasztalatainkról kis­előadást. is tartok a rendezőség megtisztelő felkérésére. Szeret­ném felhívni a figyelmet arra, hogy a hagyományőrzésben meny­nyire megnövekedett az asszo­nyok szerepe. Olyan férfidalokat tolmácsolnak, amelyeknek előadá­sára a régi falu szigorú, zártabb világában nem is gondolhattak. Katonadalokat, pásztorénekeket mind gyakrabban hallani tőlük. H. N. TAKARÉKOS VÍZFELHASZNÁLÁS HŰTŐTORONNYAL A takarékosabb vízfelhaszná­láshoz kis méretű hűtőtornyok gyártásara rendezkedett be a ta­tai Hűtőtechnika Ipari Szövetke­zet. Az ipar és a mezőgazdasági üzemek egész sorában nagy meny- nyiségű vezetékes vizet használ­nak fel a gőzök, az alkatrészek, a különféle gépek és az élelmiszerek hűtésére. Az ennek során felme­legedett, további hűtésre már al­kalmatlan, de még tiszta vizet a legtöbb helyen a csatornákba, fo­lyókba engedik. Az új típusú to­rony viszont jó hatásfokkal lehű­ti a vizet, amelyet így újra és új­ra hűtésre használnak. Speciális betéteken, műanyagelemeken per­getik le a felmelegedett vizet, és ventillátor segítségével, a levegő t áramoltatásával hűtik le. A be­rendezés alkalmas a vízben levő gázok kivonására is. (MTI)' ÜJ JOGSZABÁLYOK A nyugellátások, segélyek kiegészítéséről. — Rendelet a házasságkötési eljárásról és névviselésről. — Selejtezik a ZIL-eket. — Étkezési térítési díjak. — Energiagazdálkodási bírság. A KÖZPONTI fogyasztói ár- intézkedésekkel összhangban a Minisztertanács rendeletet adott ki arról, hogy a nyugellátások, a baleseti ellátások legkisebb ösz- szegét, valamint a mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkakép­telenségi,. özvegyi járadék, továb­bá a rendszeres szociális járadék és segély alapösszegét havi 40 fo­rinttal fel kell emelni. Részletesen szabályozza a rendelet, amely a Magyar Közlöny augusztus 11-i számában jelent meg, hogy mi­lyen juttatásokat kell még kiegé­szíteni havi 40 forinttal a házas­társi pótléktól a sorkatonák hoz­zátartozói családi segélyéig. A jogszabály alapján járó emelése­ket, illetve kiegészítéseket min­den jogosultnak külön kérelem nélkül kell kifizetni, augusztus 1-től visszamenőleg. A HÖNAP egyik legjelentősebb jogszabálya kétségtelenül az El­nöki Tanács törvényerejű rende­leté az anyakönyvekről, a házas­ságkötési eljárásról és a névvise­lésről. A rendelkezések közül ezút­tal csak mutatóban emelünk ki néhány érdekességet. A meny­asszony a házasság megkötéséig a névviselésre vonatkozó korábbi nyilatkozatát minden további nél­kül megváltoztathatja. Ha a menyasszonynak rendezetlen csa­ládi jogállású gyermeke van, az anyakönyvvezető felhívja a vőle­gény figyelmét: a házasság meg­kötéséig apai elismerő nyilatkoza­tot tehet. Ezt a nyilatkozatot azonban a későbbiek során már visszavonni nem lehet. Ami a névviselést illeti: a csa­ládi név egytagú, az utónév leg­feljebb kéttagú lehet. A Magyar- országon élő nemzetiségek megfe­lelő nemzetiségi utónevet is visel­hetnek. Lényeges előírás, hogy az anyakönyvvezető a szülők kérel­mére a 14 éven aluli kiskorú sze­mélyek utónevét egyszer módo­síthatja. Az új szabályozás, amely még több fontos egyszerűsítést is hozott, részletesen a Magyar Köz­löny augusztus 14—i számában ol­vasható. EGÉSZEN MÁS témával foglal­kozik a közlekedés- és postaügyi miniszter egyik rendelete. A köz­tudottan igen nagy fogyasztású ZIL tehergépkocsik selejtezéséről, vagy átalakításáról van szó. A rendelet hatálya kiterjed a gaz­dálkodó szervezetek, az állami költségvetési szervek, a társadal­mi szervezetek és egyesületek ZIL-kocsijaira. A lényeg, hogy a KPM Autófelügyelet rendkivüli műszaki vizsgálat alapján a ZIL- teherautókat vagy selejezni ren­deli, vagy továbbüzemelésre al­kalmasnak minősíti. El kell ren­delni a kilenc évnél régebben gyártott normál, vagy billenő rakfelületű, illetőleg a tíz évnél régebben gyártott speciális fel­építményű, már amortizálódott kocsik selejtezését. A KPM Autó­felügyelet a selejtezés határidejét 1982. december 31-ben állapította meg. Ha azonban a gépkocsi mű­szaki állapota ezt lehetővé teszi, még két évig — 1984 végéig — lehet engedélyezni az ideiglenes továbbüzemelést. Ezeket az ZIL- eket azonban úgy kell átalakítani, hogy a fogyasztásuk mindenkép­pen csökkenjen. A MAGYAR KÖZLÖNY augusz­tus 18-i számában olvasható az a bizonyára sokak érdeklődésére számot tartó pénzügyminiszteri rendelet, amely a költségvetési szervezeteknél és más intézmé­nyeknél folyó étkeztetés térítési díjairól szqI. Ennek melléklete részletesen felsorolja az egyes in­tézményeknél a napi élelntezés költségnormáit. A jogszabály egyebek között előírja, hogy az intézeti dolgozók az élelmezési normának nem kötelező igénybe­vétel esetén hetvenhét, kötelező igénybevétel esetén pedig ötven­kilenc százalékát térítik meg. A MINISZTERTANÁCS rende­letet adott ki az energiagazdálko­dási bírságról szóló korábbi jog­szabály módosításáról. Eszerint energiagazdálkodási bírság fizeté­sére kötelezhető a jogi személy, ha a rendelkezésekbe ütköző' mó­don az energiagazdálkodás érde­keit sértő magatartást tanúsít, il­letve, ha a hitellel, állami támo­gatással megvalósuló energiara­cionalizálási beruházást nem az előírt eredménnyel és határidőre valósítja meg. A bírságot az ál­lami költségvetés javára kell be­fizetni, és azt az energiagazdál­kodás további ésszerűsítésére használják fel. AZ IPARI MINISZTER e té­mában kiadott végrehajtási ren­delete szerint bírság szabható ki akkor is, ha a jogi személy — vállalat, szövetkezet — az ener­giaátalakító és felhasználó beren­dezést nem gazdaságosan üzemel­teti, az erre vonatkozó hatósági előírásoknak nem tesz eleget. Ok lehet a bírság kiszabására, ha va­lahol olyan gépjárművet üzemel­tetnek, több mint hat napon át, amelyről már megállapították, hogy a műszaki vagy alapnormát túllépi. Fontos tudnivaló, hogy az energiagazdálkodási bírság mind­addig ismételten is kiszabható, amíg a jogi személy korábbi ma­gatartását nem szünteti meg. D. A. Baján (még) bírják szusszal..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents