Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

1982. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 5 250 éves a tanítás Jánoshalmán • A jánoshalmi oktatás fejlődéstörténetét bemutató tablón középen látható a mai. I. számú általános iskola. Kétoldalt: régi iskolák fotói.. A Jánoshalmi Általános Iskola 72 nevelője az iskola 43 tanter­mében 1375 tanulót nevel, tanít az idén. Felügyelő szerveink, a végzős tanulóinkat fogadó isko­lák véleménye és a szülők több­sége szerint nem is eredmény­telenül. A mához azonban az elmúlt 250 év községtörténete, az elődök két és fél száz éves munkája, áldozatkészsége, s a község ve­zetőségének utolsó negyedszáza­dos nagyfokú törődése vezetett. Ezért e jeles évfordulón köteles­ségünk áttekinteni iskolánk és nevelésünk kialakulásának 250 évét. A mester viskójában Jánoshalma török utáni újrate- lepülése 1731 őszén indult meg. Az első tanév a következő őszön: 1732-ben. Persze csak egész sze­rényen : néhány fiúval, lánnyal, egy mesterrel, s a tanítás is csak a mester szegényes viskójában folyt. A következő évek valame- Ivikében a kalocsai érsek ren­delkezése alapján az iskolát a volt ideiglenes imaházba helyez­ték át, ahova 1748-ban is még csak 12 tanuló járt rendszere­sen. Az első önálló iskola (1 tante­rem és 1 tanítói lakás) 1755-ben épült a plébánia mellett, tehát a mai iskola nyugati szárnya he­lyén állt. Ezt a kis iskolát 1764- ben 1 új teremmel bővítették, s a következő évben már 82 tanuló­ja volt. A fejlődés — a község lakossá­gának növekedésével párhuza­mosan — lassan nekilendült: 1771-ben 2 teremben 2 tanító 115 tanulót, 1818-ban épített 3 új teremben 3 tanító 170 tanulót, 1858-ban a 3 teremben 4 tanító 786 tanulót oktat. Ugyanekkor a tankötelesek száma már 1314 volt ezt a nagy létszámot nem győzhette a község 4 tanítója, igv a következő évtizedben egy új iskola épült (1865-ben), ezzel a háromtermes róm. kát. elemi fiúiskola különvált a háromter­mes leányiskolától. A tanulókat még ekkor is csak 6 tanító ok­tatta. A lányiskola további fejlődé­sét az 1831-es átépítés és az 1904-es bővítés jelentette. Ekkor már apácák tanítottak a 7 tan­teremben. A tanulók száma 1895- ben 512 volt. Közben a fiúiskola is bővítés­re szorult. Az 1865-ben épült 3 terem mellé 1878-ban egy új ter­met, 1907-ben hármat, 1913-ban ismét 3 új termet építettek. A termekkel együtt az alkalmazott tanítók száma is növekedett. Pél­dául 1895-ben 562 fiút 6 tanító oktatott. Az egyes osztályok lét­száma jóval 100 feletti volt, így elképzelhető az oktatás alacsony hatásfoka. A hittanon kívüli tan­tárgyak: sillabizálás (olvasás), írás, számolás, kevés énekkel és testneveléssel vegyítve. A 12. életév betöltéséig. Kélesen 1843-tól! Még ez a fejlődés is megtor­pant az első világháború négy éve alatt, mert néhány tanító bevonult katonának. Gyakorlati­lag nem jelenthetett jelentős fej­lődést a Tanácsköztársaság ide­jén bekövetkezett államosítás sem. iTíszen mindössze 2 hónapig tartott, utána ismét visszaállt az egyházi elemi oktatás, a maga beszűkült céljaival és lehetősé­geivel. A fiúiskola belterületi részlege a II. világháborúig nem lépett előbbre, a fejlődés a külterület iskoláira tolódott át. A község több ezres és nagy kiterjedésű tanyavilága ezt követelte. A leg­régibb külterületi iskolánk az egytanítós kélesi iskola volt (1843 óta!), ezt követte '1908-ban a keeskési iskola megszervezése. I.egtöbb külterületi iskolánk a század harmadik évtizedében jött létre: Hergyeviczán (1920.), Felsőterézhalmán a faluban (1924.), Kiserdőben (1926), Kis­fáiéban (1930), és Felsőterézhal- ma északi határában (1931), 1—1 összevont tanulócsoport 1—1 ta­nítóval. A lányiskola zsúfoltságát előbb az 1931. évi, majd az 1935. évi emeletráépítés igyekezett enyhí­teni. Az építés költségeiből a község nagyon jelentős hánya­dot vállalt magára. Az újonnan épült emeleten kapott helyet az 1926-tól kifejlesztett négyosztá­lyos polgári leányiskola is, mely­ben apácatanárnők tanítottak. Ennek az iskolának 1943-ban 181 tanulója volt. A polgári iskola tulajdonképpen a mai általános iskola felsőtagozatának az elődje. A fiúk részére 1927-ben indult a polgári iskola. Ez azonban ál­lami intézmény volt, néhány év múlva egy külön négytantermes épületben kapott helyet, öt-hat tanár tanított benne, a tanulók létszáma 1943-ban már 189. Nevelési kísérletek A II. világháború eseményei, a tanárok, tanítók egy részének Dunántúlra települése csak 2 hó­nappal rövidítette meg a felsza­badulás utáni első új tanévet: mind a négy iskolában, már 1944 novemberében megindult a munka. A tankötelezettség korhatárát a demokratikus iskolatörvények emelték fel 14 éves korra, és a párhuzamosság megszüntetése miatt olvadtak össze a polgári iskolák az elemi iskolákkal (1946- ban). A legnagyobb változást azonban az 1948-as államosítás hozta: az eddigi egyházi iskolák állami kezelésbe, a lánytanulók világi nevelők hatáskörébe ke­rültek. Ettől kezdve iskolánk ak­kori két különálló elődjének, az általános fiú- és az általános leányiskolának fejlődése felgyor­sult : a tananyag tudományos ala­pokon épült, a nevelők száma ugrásszerűen megszaporodott, az osztályok létszáma fokozatosan 30-ig csökkent. Javult a felsze­reltség és a tanítási metodika is. A lányiskola nevelői az 1960-ás években az Országos Pedagógiai Intézet által indított, évekig tar­tó nevelési kísérletekben vettek részt, anyagukat, eredményeiket publikálták is, 1963-ban az isko­la úttörőcsapata megkapta a KISZ KB Vörösselyem Zászlóját (hozzá 1980-ban a szalagot is), s éveken át kiváló eredményeket mutatott fel a tanulmányi ver­senyeken, a sportversenyeken és a kulturális seregszemléken. Ugyancsak jól szerepelt a fiúisko­la gyerekhada a járási versenye­ken - tanulásban, sportban, ének­kari munkában egyaránt. Igen szép teljesítmény volt a 2 iskola nevelőinek, szülőknek és a község vezetőinek példamutató összefo­gásával épített két kunfehértói üdülő is (1960). Ez a két üdülő ma járási úttörő-üdülőtelep. Szorgos munka - kevés látványosság A község és az állam 1966-ban ismét iskolaépítésbe fogott: előbb a lányiskola bővült egy új emele­tes szárnnyal, benne 6 teremmel és politechnikai műhelyekkel, majd a régi fiúiskolát lebontották, s helyén egy új emeletes iskola épült, amelyben a tanyasi diákok hétközis otthona is helyet kapott. Az építkezések lehetővé tették a tanyasi iskolák felszámolását, 262 tanuló behozását. Ma már csak Kéleshalmán működik egy kislét- számú tanulócsoport. Ez az épít­kezés lehetővé tette a fiú- és leányiskola egyesítését is, ami 1968-ban következett be. Az egye­sített iskolának 4 csoportra bővült a gyógypedagógiai tagozata is (1947-ben indult egy csoporttal). Az 1970-es évek szorgos munká­val, évről évre történő apró előre­lépésekkel teltek, különös látvá­nyosság nélkül. A „mammutisko- la” (Szabados József igazgatóval és 70 nevelővel) jól vizsgázott. En­nek elismerése volt az 1976-ban elnyert megyei pártbizottsági vándorzászló és a KISZ KB-tól 1980-ban kapott szalag. Ezt mu­tatja az elért 3,6-os iskolai tanul­mányi átlag, nevelőink többségé­nek jó közérzete, de az is, hogy az Országos Pedagógiai Intézet is­mét bevont bennünket egy új, or­szágos nevelési kísérletsorozatba. Ennyire jutottunk 250 év alatt. Dr. Karsai Ferenc (Az adatok forrásait az olvasó meg­találhatja a szerzőnek 1974-ben már kiadott, valamint a most nyomtatás alatt lévő helytörténeti művében. A felszabadulás utáni adatokat a János­halmi Általános Iskola igazgatósága szolgáltatta). RUTTKAI-LEMEZ Egyforma hangsúlyt kaptak a szavak Fekete színű borítón, arany betűkkel: Ruttkai. Érték ez a nagylemez, amelyre már régen vártunk. Adamis Anna vállalkozott ar­ra, hogy a művésznő számára olyan dalszövegeket ír, amelyek gazdag mondandót árasztanak! Adamis érti a dolgát, emberség­gel, mély beleérzéssel ír. Egyik dal a másikhoz kapcsolódik, mindegyik hozzáad valamit a kö­vetkezőhöz. A kompozíciókból Ruttkai-darabokat <— vidámak szomorút — játszik el, hangjá­val érzékelteti a hangulatot. Má­sik János a dallamokat találta ki az Adamis-versekhez. Kevés hang­szer szól, ő is tudja, hogy itt a szövegé a főszerep. Igényes ze­nét szerzett, tőle is megszokott a profimunka. A kilenc felvonás (az A-oldal- r,i négy, a B-re öt dalt rögzítet­tek) a Kalapokkal indul. A szí­nésznő arcai suhannak el előt­tünk: a micisapkás, a panama­kalapos, a bohócsipkás Ruttkaié. Halk fütty: mintha rendezgetné avítt ruhatárát, s ha megtalált egy kedvenc fejrevalót, így szól: „Úgy változik a jellemem, ahogy a kalapom felteszem”. Lendüle­tes, sodró szám A balerina, be­pillanthatunk a korlátos, tükrös terembe, a táncosok életébe, akiknek a koreográfusok meg­komponálták, a rendezők meg­hangszerelték a sorsukat. Figyel­mes. pontos ének jellemzi a leg­hosszabb felvételt, a Deja vu Csehovot. A szépen felépített dalt csak egy zongora kíséri. Az el­vágyódásról, a kitörni akarásról hallunk. A csehovi alakok min­dig csak álmodoztak, de sose cselekedtek — a hinta azonban valójában mindig állt velük. A legérdekesebb és legértékesebn önvallomás az Interjú. „Mit? In­terjú? önmagámról?” — kérdezi halk nevetéssel a dal elején. Mégis válaszol a kérdésekre: Ruttkai Éva közelről mutatja meg magát, feltárja belső titkait. „Eszköz vagyok, s üzenet, de sa­ját üzenetem. Két oktávon égek, s a többit hozzágondolom.” Ha fordítunk a korongon, egy önfeledt órát tölthetünk a szí­nésznővel — persze csak áttéte­lesen, miután a Lopott órák csak három percig tart. Rohanunk a világban, a képtárban is szala­dunk, a szimfóniából csak egy tételt hallgatunk. Várjon minden tennivaló, ha hívnak, lopni kell egy órácskát. S fogadjuk el egy­mást úgy, ahogy vagyunk, (Ügy, ahogy vagy.) Ha vége: emlékez­zünk a kedvesre, őrizzük arcát. Zongora és szintetizátor festi alá az. Arcodat őrzi az arcom című dalt. Ruttkai átélve, mélyből fa­kadó érzelmekkel, tolmácsolja Adamis töprengését. A Neoton énekelte Jakab György és Ada­mis Anna szerzeményét, az Érezz-t. Ruttkai Éva új felfo­gásban adja elő.. Szörényi Leven­te írta a zenét az Imához. Ez a kompozíció dallam nélkül is megállná a helyét, súlyos miér­tekre kapunk választ, igazságok­kal. Egyforma hangsúlyt kap­tak a szavak, megnyugtatóan zár­ja az Ima az első Ruttkai-le- mezt. Rüszt József rendezte, Másik János hangszerelte, Adamis An­na szerkesztette az LP-t. A tö­kéletes összhangban a zenei ren­dezőnek, Várkúti Gézának is sze­repe van. Jó lenne, ha egy-egy ilyen élményt adó lemezt gyak­rabban vehetnénk a lemezbol­tokban. Borzák Tibor HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Mekkora volt a Kiskunság? A kunok és jászok történetének a tanulmányo­zása (és a földrajzi nevek gyűjtése) közben került a kezembe a kiskunfélegyházi levéltárban az az ér­dekes oklevélmásolat, amely a régi Kiskunsághoz tartozó helységeket — ill. inkább a helyek neveit — sorolja fel. Az sem érdektelen, hogy a jeles jászkun- kutató, Gyárfás István, nem ismerte ezt_a jegyzé­ket. Ha ismerte volna, feltétlenül közli négyköte- tetes művében, — és sajátos elmélete támogatásá­ra következtetéseket von le belőle. A jegyzék Kun László király azon oklevele má­solatának a függeléke, amelyben a kereszténnyé lett kunoknak 1279-ben számos kiváltságot ad. A 18. század ’elején másolt lista azért is érdekes, mert jóval több névvel jelölt területet sorol a Kiskun­sághoz. mint amennyiről ma a közvélemény tud. A latinul készült jegyzék megkülönböztet mező­várost (oppidum), birtokot-(possessio) és pusztát (desertum). E szerint csoportosítva eredeti helyes­írás szerint közöljük a helyneveket. Mezőváros: Halas, Kecskemét, Vásárhely. Birtok: Philepszállása és Szabadszállása; Kún Szent-Miklós, Kun Ladháza; Isák, Kis Körös, Akasztó. . Puszta: Tajó; Kis Balas, Böször; Kátó, Csókás, Lajos, Mise, Kótsér, Kara, Törtélly, Alsó és Felső Csengele, Szent-László, Máricz-gátya, Szánk, Or- govány, Kis-szállása, Galambos, Ferencz-szállása, Jakab-szállása, Bene, Csólyos, Agas-egyháza, Maj- kas, Pálka, Felegyháza, Kömpöcz, Matko, Kerekegy­háza, Árok-háza, Pálos, Ülés, Sana, Kőkút, Mérges, Dorosma és Mihály Teleke, Vásárhelly, Fejértó, Ba- racs, Bagyok, Füzes, Tázlár, Harka, Márekháza, Tabd, Kaskantyu, Sz. Imre; Harasztya, Bugacz Szál­lása, Bócza, Bancza-háza, Jakabháza, Imrefa, Ma- jos-szállása, Buzganyszállás, Záhany Szállás, Mind­zent, Bodogaháza, Madaly szállás, Csókás helye, iLámnytka, Belehonhoóhán, Seteveek, Mamahavka, Zombatkuta, Chederhamka, Kennes, Kigjos. E helynevek nagy többsége ma is élő földrajzi név. (Éppen a Bács-Kiskun megyei gyűjtések sajtó alá rendezése közben találkoztam velük.) S ez is bizonyíték arra, hogy a helynevek mennyire hosszú életűek; nemcsak az egyik nemzedék adja át őket a másiknak, hanem az egymást követő, vagy egy­más mellett élő, különböző nyelven beszélő népek is átveszik egymástól. A felsorolt nevek szinte fele-fele arányban ma­gyar (finnugor) és kun (kipcsak-török) eredetű­ek. Ez is igazolja, hogy ez a két nép együtt élt ezen a latinul „Districtus Minoris Cumaniae”-nek neve­zett területen. Izgalmas kérdés: milyen nyelven beszéltek egy­más között — és egymással. Történetírásunkban újabban egyre gyakrabban felmerül az a gondolat, hogy a „magyarság” — talán egészen a 17. század vége tájáig kétnyelvű volt. Krónikáink és ok­leveleink nemigen adnak erről felvilágosítást, mi­vel latinul íródtak. A szövegekbe szőtt magyar és kun szavak — elsősorban személynevek és hely­nevek — azonban azt gyaníttatják, 'hogy ez a két (fő) nyelv csak a magyar és a kun lehetett... (Ezek­nek a szórványemlékeknek a modern feldolgozása is a jövő komoly tudományos feladata még.) Bognár András Pályázati felhívás A megyei tanács művelődési osztálya két kategóriában — 1982. december 23-i beküldési határidővel,— hirdet helytör­téneti pályzatot. Olyan művekkel lehet pályázni, amelyek nyomtatásban még nem jelentek meg, illetve nem felké­résre készültek. A jeligés, a nevet, lak­címet, munkahelyet zárt borítékban tar­talmazó pályázatokat a megyei levéltár­ban helyezik el, a leltárba vétel után kéziratnak tekintik és az érvényes jog­szabályok szerint kezelik. Külön pályázatot hirdetnek az ifjúság részére (a felső korhatár 25 év). A téma­körök mindkét kategóriában azonosak. Kérik a fiatalokat, hogy jeligés boríték­jukon tüntessék fel; „Ifjúsági pályázat”. Helytörténeti feldolgozásra ajánlott témák: 1. A felszabadulás története és eseményei egy településen, vagy egy tájegységen belül. 2. A szocialista építés gazdasági, társadalmi, kul­turális eredményei egy településen vagy táj­egységen belül. 3. Egy település, terület mun­kásmozgalmi vonatkozású emlékei, iratai. 4. Egy intézmény története. 5. Egyesület, testű, let. társadalmi szerve, olvasókör története. 6. Egy földrajzi hely vagy tájegység település- története politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális vonatkozásban. 7. Üzemtörténet az államosítás és a szocialista építés kezdetei, tői, 8. Egy kis település sajátos kismestersé­geinek (esetleg kiemelt iparágak története). 9. Településhez kötődéi kiemelkedő személyi­ségek munkásságának feldolgozása. 10. Egyéb (településhez, tájegységhez kötődő néprajzi, építészeti, történeti vonatkozású dolgozatok). Krónikák, szakköri munkák ajánlott témái: 1. Községi, üzemi, tsz-, vagy egyéb krónikák, krónikarészletek. 2. Sorsok, emberek a fel- szabadulás utáni történelemben. 3. Életforma és szokások változása a felszabadulás után. 4. Visszaemlékezések. 5. Veteránokkal folytatott beszélgetések, feljegyzések. A helytörténeti pályázat első díja 4. a má­sodik 3, a harmadik 2 ezer forint, ifjúsági ka. tegóriában 3 ezer, 2 ezer és ezer. A krónika kategóriában 3, 2 ezer és ezer forintot szántak a legjobbaknak, az ifjúsági kategó­riában 2 ezret kap a legjobb, ezret a máso­dik és tárgyjutalmat a harmadik. A pályázatokat tehát december 23.ig az alábbi címre kell beküldeni: Bács-Kiskun megyei Levéltár 6000 Kecskemét, Kossuth tér 1. INGRID BERGMAN Kilétem «• A Casablanca és Bogart Fetter elhatározta, hogy mégis átjön Amerikába. 1940 karácso­nyán érkezett Hollywoodba. 1941 elején néhány nap szabadságot Sun Valley-ben töltöttünk, mikor David O. Selznik felhívott és közölte, hogy Hemingway San Franciscóban tartózkodik. Felesé­gével a kínai utazást készíti elő, és nagyon örülne; ha megismer­hetne engem. Fetter és én San Franciscóban egy étteremben találkoztunk Hemingway-vel és a feleségével, Martha Gellhornnal. Az első, amit Hemingway mondott, az volt, hogy nem lennének gondjai, ha én játsahatnám el Mariát. Ak­kor kezdték előkészíteni He­mingway regényének, az „Akiért a harang szól”-nak a megfilmesí­tését. Azt mondtam neki, nagyon meglepne, ha engem javasolna a szerepre, mert én északról jöt­tem. és Maria déli asszony. „Lát­tam spanyol nőket, akik ugyan­olyan szőkék és magasak voltak, mint ön” — mondta. És hozzá­tette: biztos benne, hogy meg­kapnám a szerepet. Azonban én nem voltam olyan biztos benne, mert a filmet a Paramount-társaság forgatta, és ők döntöttek. Az teljesen közöm­bös volt, hogy a szerző helyes­nek találja-e. És tudtam, hogy már más színésznőkkel készíte­nek próbafelvételeket. És He­mingway Kínában lenne ... Eltelt az év. Nem kaptam egy szerepet sem. Petter orvosként dolgozott, és én megpróbáltam jó háziasszony és anya lenni. De ez nem volt elég nekem. 1942 feb­ruárjában írtam Selzniknek: „Ügy érzem, végem ... Nem bí­rom tovább.” Májusban egészen váratlanul ajánlatot kaptam a „Casablanca" című filmre, és rögtön meg is kezdtük a forga­tást. Teljesen bolond dolog volt. Michael Curtiz, a rendező nem tudta, hogyan folytatódik a tör­ténet. Mindennap új utasításokat kaptunk, Humphrey Bogart sa­vanyú volt, mert nem tudta, mit kell csinálnia, és én nem tudtam, hogy a forgatókönyv szerint kibe kell beleszeretnem — Bogaikba vagy Paul Henreidbe. Michael Curtiz azt mondta, ő sem tudja, játsszam úgy, hogy mind a két lehetőség nyitva maradjon. Végül a filmet két befejezéssel forgattuk, mert' nem tudták el- . dönteni, kivel történjen a happy endem. Tehát az első változatban Bogartnak isten veledet mond­tam, és elrepültem Henreiddel. Utána Claude Rains és Bogart együtt mentek el és Rains azt mondta, mialatt eltűntek a köd­ben : „Gondolom, ez egy csodála­tos barátság kezdete.” Mindenki kiabált: „Állj. ez az! Nem kell leforgatnunk a második változa­tot. Pontosan ez a jó mondat a film végére.” Senki sem gyaní- tf'lta, hogy a filmből klasszikus lesz, és a forgatókönyvírók és a rendező Oscar-díjat kapnak. Következik: 15. Hemingway Mariája tt Ingrid Bergman és Humphrey Bogart az 1943-ban forgatott Casablanca című film egyik jelenetében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents