Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

1**2. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Hol ebédelnek az általános iskolások? A tanévkezdet megannyi kisebb-nagyobb gondja kö­zül tán az egyik legégetőbb; hol ebédeljen a gyerek? A legtöbb családban dolgoznak a szülők, s nincs mód arra, hogy a kicsit az iskolából hazatérve, terített asz­tal, meleg étel fogadja. Évről évre visszatérő probléma ez, annak ellenére, hogy esztendőről esztendőre nő a szervezett, kedvezményes étkeztetésben részt vevő ta­nulók aránya. A diákétkeztetés jelenlegi helyzetéről, eredményeiről és gondjairól kértünk tájékoztatást dr. Gellai Imrétől, a Belkereskedelmi Minisztérium Ven­déglátóipari Főosztályának vezetőjétől: — A diákétkeztetés megoldá­sa az V. ötéves terv kezdete óta társadalmi méretű program. Az akkori felmérések szerint az egyetemisták ellátása 71—73, a szakmunkástanulóké 100, a kö- .zépiskolásoké 62,5 százalékos volt. Ehhez képest igen elmaradt az általános iskolásoké: az 1975 76- os tanévben mindössze 38 száza­lékuk részesült valamilyen for­mában szervezett étkeztetésben. A kormány elsősorban az ö ellá­tásuk javítását tűzte célul, neve­zetesen azt. hogy 1980-ra 45—50 százalékuk étkeztetése legyen megoldott, s ezen belül napközi otthonos ellátást legalább 38 szá­zalékuk kapjon. A határozatban foglaltak megvalósultak. — Majdnem két éve, hogy egy újabb minisztertanácsi határozat született ebben a kérdésben. — Igen. Mivel egyes korosztá­lyok gondja megoldatlan maradt. Ugyanis, főképp az alsó tagoza­tosok részesültek napközis ellá­tásban, ami érthető, hiszen ok azok, akik a legjobban rászorul­nak a gondoskodásra. Ugyanak­kor a felső tagozatosoknak már nemigen jutott hely a napközik­ben, s így sokuk — más étkezési lehetőség híján — nem kapott ebédet. Problémát jelentett a zsúfoltság, továbbá — különösen a régebben épült iskolákban — a főzési és éttermi kapacitás hiá­nya. Az 1980-as minisztertanácsi határozat feladatul szabta, hogy az 1985 86-os tanévre az általá­nos iskolások 58—60 százaléka ebédelhessen szervezetten, és en­nek érdekében megkövetelte a munkában részt vevő művelődé­si, tanácsi és kereskedelmi — szervek jobb, hatékonyabb együtt­működését. — Hol tartunk ma? — Az elmúlt tanévben az ál­talános iskolások már 50,9 szá­zaléka részesült szervezett, ked­vezményes étkeztetésben. Ebben a tanévben igyekszünk ellátásu­kat 51,5 százalékra javítani, a munkahelyi üzemi konyhák, és a kereskedelmi egységek éttermei­nek bekapcsolásával. Bevezettük az úgynevezett nyersanyagtéríté- ses étkezést azoknak a diákok­nak. akiknek nem jut hely a nap­köziben. Nekik csak a nyersanyag árát kell megfizetniök. Központi konyhákból több épült a közel­múltban, például tavaly Székes­fehérvárott, Pécsett és Kecske­méten, és most létesül Győrben. Budapesten. Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén. Nógrád és Szolnok megye a jó példa arra, hogy okosabb szerve­zéssel, a technológiai feltételek korszerűsítésével, szakszerűbb ét­lapösszeállítással kedvező ered­mények érhetők el. Ezekben a megyékben gyakorlatilag a ven­déglátóipari vállalatok és szövet­kezetek végzik a diákétkeztetést — igen színvonalasan. Dunaújvá­rosban a tanács, a vendéglátó- és az építőipar együttműködésével felépült egy központi konyha és étteremkombinát, egyaránt szol­gálva az építőiparban dolgozó­kat, a lakosságot és a tanulókat. — Sok bírálat éri a diák­konyha ételeinek minőségét. Mikorra várható változás? — Máris észlelhető javulás. Gyermekélelmezési vállalataink­nál — például Szolnok és Veszp­rém megyében — szakmai és egészségügyi csoportok dolgoz­nak azért, hogy a kicsik étrend­je változatos legyen, és a „suli­menü” az élettanilag szükséges élelmiszereket tartalmazza. Az Egészségügyi és a Belkereskedel­mi Minisztérium közösen adott ki egy gyermekétkeztetési recept­könyvet, valamint egy tálalási tanácsadó füzetet. Terveinkben szerepel többek között a gyer­mekélelmezési szakács- és más szakemberképzés is. Sajnos, bár valamelyest emel­kedtek, még mindig szűkösek a nyersanyagnormák. Emiatt, fő­képp a felső tagozatosoknál, gyak.. ran előfordulnak mennyiségi gondok. Több helyen a tálalásnál igyekeznek differenciálni, úgy, hogy a nagyobb diákok levesből, főzelékből, köretből többet kap­nak. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság, és az Országos Ke­reskedelmi Felügyelőség, a KÖ­JÁL rendszeresen ellenőrzi mun­kánkat, figyelmük kiterjed mind­azokra az előírásokra, amiket a minisztertanácsi ihátározat tartal­maz. —e —n Az elmúlt hét végén próbál­tak utoljára civilben a kecske­méti Bánk bán-előadás szerep­lői. Azóta már beleélték magukat a Szakácsi Márta által tervezett jelmezekbe. Könnyen ment az azonosulás, mert jól haladnak és sikerült tisztázni a jellemeket, az egymás közti viszonylatokat. In­kább csak a mozgásnak ad más­fajta vonalakat a kort idéző ru­ha. Aki most kukkant be a szín­ház társalgójába, középkorú ura­kat, asszonyokat, lát ott, akik a jelenéseik közti perceket, negyed­órákat töltik pihenéssel, beszél­getéssel. Felvételeink az utolsó jelmez­telen próbákon készültek, de re­mélhetően érzékeltetik azt a fe­szültséget amit a közelgő évad­nyitó premier még rutinos színé­szekben is kivált. De azt is su­gallják ezek a képek, hogy már- rpár nem Koncz Gábort, hanem Bánk bánt, nem Borbáth Otti­liát, hanem Gertrudist mutathat­juk be sok tízezer példányban olvasóinknak. És az indulatos Petúr bánt, Szélyes Imrét. (A ké­pen még Bakay László, Morva Ernő, Horváth Ferenc és Gyulai Antal látható.) EGY KISKŐRÖSI VIZSGÁLAT MEGÁLLAPÍTÁSAI Szövetkezeti demokrácia az áfészeknél A szövetkezeti viszonyok között működő önkormányzat­nak és az egyre erősebben kibontakozó tagsági aktivitásnak nemcsak _egy-egy szövetkezet látja hasznát, hanem annak tá rsadalmi méretekben is sokféle előremutató hatása van. Nem véletlen tehát, hogy a Kiskőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél végzett — a kiskő­rösi tanács végrehajtó bizottsága előtt nemrégiben megtár­gyalt — vizsgálat a szövetkezeti demokrácia működésére, gyakorlatára is kiterjedt. Az állami törvényességi fel­ügyeletet gyakorló tanács két­évenként esedékes ellenőrzésé­nek célja a törvényesség helyze­tének vizsgálata volt. Vagyis an­nak megállapítása, hogy a kiskő­rösi áfész alapszabálya — illetve belső szabályzata — összhang­ban van-e más. a szövetkezetek­re is kötelező érvényű jogszabá­lyok előírásaival. S természe­tesen vizsgálták azt is, hogy az áfész tevékenysége megfelel-e a szövetkezeti kollektíva által meg­állapított, a szövetkezet egészé­re vagy egyes területeire hozott — ugyancsak kötelező erejű — határozatoknak, szabályzatok­nak. A kiskőrösi Városi Tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztá­lya által végzett vizsgálat megál­lapította, hogy a szövetkezet mű­ködésének törvényessége a ko­rábbi évékhez képest számotte­vően javult. A demokratikus fórumok mű­ködésével kapcsolatban azon­ban a vizsgálat feltárt néhány hiányosságot, amelyek nemcsak a kiskőrösi áfésznél. hanem az általános fogyasztási szövetke­zetek sajátos helyzete miatt má­sutt is fellelhetők. Ezek nagy ré­sze — mint azt az osztály jelen­tése is rögzíti — a tagsági vi­szonnyal kapcsolatos adminiszt­rációs gondokból ered. A tag­nyilvántartásról szóló jogszabá­lyi előírások feltételezik a pon­tos, naprakész adattárolást. A szövetkezeti sajátosság és a szer­vezet létszáma viszont ezt nem teszi lehetővé, a nyilvántartás nem tükrözi a valós helyzetet. A tagsági viszony keletkezésének vagy megszűnésének időpontjá­hoz viszont' lényeges jogok fű­ződnek. A pontos tagnyilvántar­tásnak természetesen fontos sze­repe van a közgyűlések, illetve részközgyűlések határozatképes­ségének megállapításában is. Ezek pedig — mint ismeretes — a szövetkezeti demokrácia legfőbb fórumai. A megye négy legnagyobb és egyben jól működő áíészei közé tartozó kiskőrösi fogyasztási szö­vetkezetnél végzett vizsgálat más, csak erre a szövetkezeti ágazat­ra jellemző gondokat is feltárt. A részközgyűlések határozatké­pességét ugyanis nem részköz­gyűlésenként. hanem az azokon megjelent tagok összlétszámú alapján állapítják meg. A külön részközgyűlési körzetet alkotó szakcsoportok tagjai között vi­szont olyan nagymértékű az áfész-tagok száma, hogy a szö­vetkezet egészét érintő tanácsko­zásokon kétszeri megjelenésük formális, illetve felesleges. A küldöttgyűlések működé­séről jóval kedvezőbb a törvé­nyességi felügyeletet gyakorló államigazgatási szerv megálla­pítása: az alapszaibály-módosítás hatékonyabb, ugyanakkor demok­ratikusabb fejlődési folyamatot hozott, amikor meghatározta a küldöttgyűlés hatáskörébe tar­tozó. ügyeket. A munkahelyi, tanácskozáso­kat illetően azonban a korábbiak­hoz képest lényeges fejlődés nem tapasztalható. A dolgozók nem él­nek demokratikus jogaikkal, hiányzik a kezdeményezés, nincs tulajdonosi szemléletű javaslat, a munkahelyi tanácskozások mű­ködése szinte formális. Kétség­kívül hozzájárul ehhez az is. hogy az áfészek dolgozói — ritka ki­vétellel — egyben a szövetkezet tagjai is. Mire egy-egy téma a munkahelyi tanácskozásokra ke­rül. más demokratikus fórumon már elmondták észrevételüket. A vizsgálat kitért még a külön­böző választott testületek. ^ szö­vetkezeti bizottságok működésé­nek elemzésére is. Általában el­mondható, hogy az ügyrendben, munkatervben rögzítettek sze­rint tevékenykednek, az ülések megtartása, jegyzőkönyvek tar­talma az előírásoknak megfele­lő. Ugyanakkor elgondolkodta­tó, hogy például a felügyelő bi­zottság a vagyonvédelemmel kapcsolatosan lényegesen keve­sebb ellenőrzést végzett, mint más. kevésbé fontos területeken. Összegezve a törvényességi fel­ügyeleti vizsgálat tapasztalatait. megállapítható, hogy a kiskőrö­si áfésznél az üzemi demokrácia kiteljesedését, tartalmasabb mű­ködését a tulajdonosi szemlé­let erősödésével lehet — és kell! — fejleszteni. Ám — mint a je­lentésből kitűnik — például a tagi nyilvántartással kapcso­latban néhány jogszabálynak a mostani viszonyokhoz jobban igazodó módosítását is mérle­gelni kell. K. K. „MOILONKA " JEMENBEN JÁRT... (II.) Hajnal a Vörös-tenger felett • A hajnali első sugarak pillanatok alatt bevilágították a pilótafül­két. Leszállás előtt fél órával Trangóni Béla az elsőpilóta. Most már valójában indulunk. A négy hajtómű bemelegedve du­ruzsol. A fűtő, Horváth Robi egy sárga kartonlapot vesz elő. A check list-et. Még egy, de most már a legeslegutolsó ellenőrzés. A fékrendszer, a hajtóművek, a sárkány, a rádió ... minden ... OKÉ. Most Géza „virít” angolul: — Request start! — Clear to start ground tem­perature 24°QNH 1016 millibar RIX 13 right . . . A hajtóművek dolgoznak tisz­tességgel. Megmozdul a 64 tonnás test, s komótosan gurulunk a pi­ros vonalra. A teljes igazsághoz tartozik, hogy néhány méterrel már megálltunk a startvonal előtt. Jól jön majd a végén, ha ennyivel hosszabb a kifutópá­lya .. . A toronyból: — Jó repülést fiúk! — Köszönjük! . .. Az elsőpilóta lába a futómű fékrendszerén. Közben meg a ti-- zenhatezer lóerő repítené előre a gépet. A hatalmas szerkezet minden porcikájában remeg. Ügy tűnik az IL 18-as itt helyben hul­lik szét elemeire. Aztán Trangó­ni Béla szabályszerűen leugrik a fékről. A tizenhatezer lóerő ér­vényt szerez akaratának. Előbb tétovázva, de aztán egyre gyor­suló tempóban nekilódulunk ... ... A sebességmérőre pillan­tok: 160... 190... 220... 270... Alattunk a kopogás lassan meg­szűnik. Szinte észre sem vettük, hogy elemelkedtünk. A magasságmérő ... 50 ... 55 ... 70 ... aztán, de nagyon las­san 120 .. . 150... 210... 240 ... — Előttünk Szolnok! — mu­tatja a főpilóta. — Ott szület­tem . . . Az egyre sűrűsödő alkonyban látjuk még a Tisza vonalát. Olyan mint egy lágyan elhají­tott szürkéskék kenderkóc kö­tél .. . Az esti sötétséget jobbról Bé­késcsaba fényei szakítják fel. A horizonton pedig jól látszanak az algyői olaj mező vöröslő fák­lyái .. . balról meg Békés sápadt sárga lámpái. ... A turbómotorok keményen dolgoznak. A magasságmérő fluo­reszkáló nyílegyenes mutatója még mindig emelkedik ... hat- ezer-kilencszáznál tart... Alat­tunk már Arad, a kivilágított fő­utcájával, és a köréje font alig- fényekkel. . . Magasság: 7000 méter. — Bízd Ivánra a gépet — biz­tatja Rubányi András az elsőpi­lótát. Iván a robotpilóta. Megadott koordináták között a világ végé­re is elviszi a négymotorost. Előt­te viszont igényli, hogy hajszál­pontosan beállítsák a repülés pa­ramétereit. Ez egy hangyányi munkát ad Trangóni Bélának. Később a robot újabb utasítást kap: irány Várna! A bolgár ten­gerpart fővárosa után erősen jobbra fordulunk ... . . . előttünk Isztambul horizon­tot borító fényei. Jobbra lent a repülőtér. Balra a Boszporusz. Az Aranyszarv-öböl sziulettje. Messzire világít az Európát Ázsiával összekötő hatalmas híd is . . . Igen, az meg ott a Blue Mosque, a Kék Mecset, Isztam­bul egyik gyöngyszeme ... — Szerencséd van. Egy felhőnk sincs! — mondja Géza a navigá­tor. iPár perc múlva már jól látszik Yalova, a Márvány-tenger ázsiai oldalán lévő üdülőhely ... Aztán jó ideig sötétség. A motorok zúgását leszámítva csönd telepszik ránk. Néha-né­ha jelentkezik törökös angolság­gal az ankarai rádiólokátor: — Jól lát bennünket. Minden oké! — Thank you! — nyugtázza Géza. Több mint három órája repü­lünk. Ahogy fogy a kerazin, úgy emelkedünk, szépen „lépcső­ben” egyre feljebb. Most nyolc- ezer-hatszázon ... Még örülök is, hogy távolabb kerülünk az édes anyaföldtől, mert olyan vidék felett közleke­dünk, amely igencsak napjában „jelentkezett” a tévéhíradóban, ágyúzással, aknatűzzel, robban­tással, éhínséggel, járvánnyal.. . Jobbról még Ciprus. Larnaka kikötője. A szigetet a földkerek­ség legszebb, legfestőibb tájaként tartják nyilván. Előttünk lent Lattakia, Szíria legnagyobb kikö­tője. Amott meg Tartus a gáz- és olajkikötő. Bejrut most csen­des. A horizonton viliódzó fé­nyek . .. — Nem ágyúzás, csak zivatar van Damaszkuszon túl — nyug­tat a főpilóta. Bejrútot és Damaszkuszt el­hagyva még egy-egy pislákoló lámpa látszik ... aztán sötétség .. . igazi sivatagi sötétség... de olyan ám, hogy fáj a szemnek. Még szerencse, hogy a sok mű­szer számlapja világít... Nézzétek csak Messina — szó­lal meg jó egy órai hallgatás után Horváth Robi. Jól is jön egy csipetnyi vilá­gosság, mert mitagadás, elpil­ledtünk valamennyien. Aztán a „szakemberek” is meg­csodálják Jidda mellett a világ legnagyobb és egyik legmoder­nebb légikikötőjét. A fényözön- ből remekül kivehető a három­szor kettős kifutópálya (amely­nek hossza meghaladja az öt ki­lométert), és a tizenkét egymás­tól jól elkülöníthető repülőpar­koló. Szalad az emlékezet vissza az időben, mert ott világít Mekka, az ősi mohamedán főváros is ... Fordulunk ismét, irány a Vö­rös-tenger. Géza a navigátor még mérgelődik egy ideig, mert a föl­di irányító, merő irántunk érzett antipátiából kétszer is elsoroltad ta vele a lajstromjeleket és az engedélyszámot — keményen kó­dolva természetesen. Amikor végre egyezségre jut­nak Géza a parányi mikrofonba mondja, hogy: — Thank you! Néhány pillanat múlva, üde hangfolt az éjszakában: — Jó utat magyarok! — hang­zik a hangszóróból. — Nektek is fiúk! — mondja Géza. s hozzátesz még néhány, számomra megfejthetetlen szá­mot és betűt... — A tótok mennek Szingapúr­ba! — nyugtázza a hallottakat Robi a „fűtő”. Már nyolcadik órája repülünk. — Megjött Lizi! — mondja a főpilóta. Előbb nem értem, aztán mégis. Nehezen tanulom, hogy idefenn mindennek más neve van. Igen kérem. Itt nyolcezer-hatszázon a Lizi Napot jelent. Már mutatja magát vöröslő jelenségként, kon­túrt húzva a vörös-tengeri par­tokra . .. Szabó Pál Miklós * (Folytatjuk.) Premier előtt... / (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents