Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-17 / 218. szám

1982. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGEINK VOLTAK — BARÁTAINK MARADNAK Táncosok Franciaországból Solton, Kalocsán, Hartán, Dunavecsén léptek fel A nyár valódi szellemi pezsgést hoz a művészeti életbe. Zenei, képzőművészeti és irodalmi tábo­rok. hangulatos fesztiválok kínál­nak találkozási lehetőséget, közös műhelyt az alkotóknak. Nyári színházak, hangversenysorozatok reprezentatív kiállítás-program várja az érdeklődőket hazánk idegenforgalmi és művelődéstör­téneti jelentőségű pontjain Gor- siumtól Egerig, Szombathelytől Gyuláig. Ma már természetes, hogy ezekre a rendezvényekre az országhatáron túlról is várnak vendégeket. Megélénkül a kultu­rális cserekereskedelem. Ezzel a kevésbé szerencsés ki­fejezéssel illethetjük azt a gya­korlatot, szervezői tevékenységet is, amelyet a SZÖVOSZ nemzet­közi osztálya végez. Az ő közve­títő munkájuknak köszönhetően szerepelhetett megyénkben a Mar­seille melletti Chateau Gombért falu tánc- és énekegyüttese. Em­lékezetes sikerű dunavecsei után beszélgettem a csoport vezetőivel életükről, hazájukról, valamint a magyarországi tapasztalatokról. Az ötvennégy tagú csoport nevé­ben Daniel Aubry tóncmester, Jean Pierre Mázét karvezető, Ni­cole Garente kosztümtervező és Jean Luis Cloutrier zenekarveze­tő adott tájékoztatást. Az alapító: kőműves A csoportot B. J. Pignol, a pro- vance-i falucska jó nevű kőmű­ves mestere alapította 1927-ben. Célja volt — s ezért egy múzeu­mot is alapított — a környék nép­hagyományának gyűjtése, feldol­gozása és bemutatása. A három­ezer lelket számláló település la­kóinak nagyobb része a szomszé­dos nagyváros, Marseille kikötői­ben, nagyüzemeiben talált mun­kát, egyre kevesebben dolgoznak otthon, a mezőgazdaságban. Az együttes tagjai diákok, középisko. lai tanulók és egyetemi hallgatók, de van köztük kereskedő, pedagó­gus és munkanélküli is. Ünnepeken és fesztiválokon lép­nek föl, s az ilyen alkalmakkor szövődő baráti kapcsolatoknak köszönhetően hívják őket Fran­ciaország más vidékeire és az or­szág határain túlra is. Furcsán néztek rám, amikor mecénásról érdeklődtem. Náluk ugyanis természetes követelmény az önfenntartás. Maguk szervez­nek bevételes rendezvényeket, több napos fesztiválokat, verse­nyeket. Az így szerzett pénzből fizetik utazásaikat (az elmúlt években Spanyolországban, Szí­riában, Izraelben, Svájcban, Ang­liában és az NSZK-ban jártak), valamint a kosztümök és kellékek elkészíttetését. Visszatérnek Őszintén elmondták, hogy Ma­gyarországról — utazásuk előtt — nem sokat tudtak, legalább is nem sok jót. (Érdekességként leírom, hogy Bartók Béláról és Kodály Zoltánról mindannyian hallottak és elismerően szóltak.) Meglepőd­ve látták a tíznapos itt-tartózko- dás alatt, hogy milyen magas színvonalon (Dániel Aubry úgy mondta európaiasan) élnek a ma­gyarok. Mindenütt kedves embe­rekkel találkoztak, szívélyes fo­gadtatásban részesültek — mond­ták. Vendéglátójuk a Solti Szövet­kezeti Néptáncegyüttes volt, amely előzőleg több hétig turné­zott Franciaországban. A SZÖ­VOSZ közvetítésével az ő utazá­sukat viszonozták most. Hazautazásuk előtt elhatározták, néhány év múlva ismét visszatér­nek Magyarországra, hogy a Sol­tiakkal kialakult barátságot ápol­ják. A Roudelet Felibren együttes Solton, Kalocsán, Hartán, Duna- földváron és Dunavecsén lépett közönség elé, minden alkalommal nagy sikert aratva. F. P. J. A 225 éV6S újra ÉL A befalazott címer III. Béla Gimnázium történetéből A bajai városatyák 1715-ben a helyi ferencesrendi szerzete­sek egyetértésével és áldásával a tarsolyukban felkeresték ke­gyelmes földesurukat, Grassalkovich Antal herceget, hogy ad­ja hozzájárulását egy nyilvános iskola felállításához. A nagyúr neheztelt ugyan, mert nem hozzá fordultak elsőként, de aztán megenyhült és még a kalocsai érseknél is közbenjárt a szüksé­ges egyházi hozzájárulás megszerzése érdekében. Nyilvános vizsgálat A ferences rend kolostorában kezdődött meg az immár hivata­losan is megszervezett oktatás 1957-ben. Négy év múlva már szétfeszítette a szűkös klastromi kereteket az új iskola, ezért a város megvásárolta Gyurekovity Márián házát ás a szükséges át­alakítások elvégzése után már a gimnázium mai helyén töltekez- tek a tudományokkal a bajai if­jak. Sokan, sokat ás sokszor épít­keztek itt azóta, most is friss mészillat tölti meg Bálint László igazgató irodáját, ahol a rég­múltról beszélgetünk: — Csak látszólag volt minden rendben a városi iskola körül. Hersching Dániel, pécsi kanonok, királyi főigazgató 1776. augusztus 3-án nyilvános vizsgálatot tartott és a királyi helytartótanács ren­deleté értelmében bezáratta az iskolát, mert az sem az előadott tárgyak, sem a tanárok tekinte­tében nem felelt meg a Ratio Educationis előkészítése során elő­irt feltételeknek. Az ezt követő négy évtized csak lassan szilárdí­totta meg az intézet hivatalos pozícióját. Még 1814-ben is elren­delték a bajai gimnázium bezá­rását. mert a város .nem tett meg­győző tanúbizonyságot arról, hogy önerejéből képes fenntartani egy olyan tanintézetet, amely min­denben megfelel a tanügyi kor­mányzat előírásainak. A városi tanács most már okos összefogással látott hozzá a vég­leges, megnyugtató megoldás elő­készítéséhez. A buzgó fáradozás ezúttal elnyerte jutalmát, Baja városának megengedték, hogy egy ihat osztályos nagygimnáziu­mot állítson fel. Az erről szóló királyi leirat ,1815. március 17-án kelt. A gimnázium új épületét június 14-án avatták, fel, ünnepé­lyes külsőségek között. A várost fellobogózták, a hiva­talos emberek és az előkelő ven­dégek harangzúgás és a mozsár­ágyúk robaja közben vonultak a gimnáziumhoz, ahová a városi helyőrség és az éljenző ifjúság sorfala között érkeztek meg. Zendülő diákok Az új iskolának gyorsan és jó híre ment országszerte. Árva, Bars, Nógrád, Nyitra, Pozsony várme­gyékből is jöttek ide tanulni, sőt Lengyelországból és Galíciából is. Háborítatlan nyugalom ezután sem jellemezte az intézet életét. il816Jban zendülés tört ki a diá­kok között, 1840-ben tűzvész pusztította el a város nagy részét, leégett a gimnázium épülete is. Az 4880-as években a város anya­gi ügyeinek ziláltsága miatt akar­tak véget vetni a tanításnak. Ez utóbbi ok miatt kérték, hogy ve­gyék az iskolát állami kezelés­be, amire 1868-ban sor is került. Tíz év múlva a francia eredetű cisztercita rend vállalta magára a bajai gimnázium gondozását, amely így a .kezdeti, hosszú fe­rences-rendi befolyás és eredmé­nyes oktató-nevelő tevékenység, majd rövid ideig tartó világi fennhatóság után ismét egyházi irányítás alá .került, és az iskolák államosításáig ott is maradt a ba­jai — ekkor már egyetemi elő­képzést is adó főgimnázium. A hely szelleme Az, hogy egy iskolának büsz­kén vállalható, szép hagyományai vannak, örömteli, jó érzés. Van mire építkezni, van mihez vi­szonyítani az elődökre emlékez­ve, munkájuk eredményét is­merve könnyebb megtartani a jót és háttérbe szorítani azt, ami , káros. Értékes eleme a nevelés­nek az igazi értékek felismeré­sére való képesség kialakításá­nak, kedvezően befolyásolja a diákok ragaszkodását egymáshoz, az intézethez, tanáraikhoz, ön­magában azonban csupán a ha­gyomány kevés lenne. Ezért nem jönnének vissza évtizedek múlva is örömmel, nem járnának végig a minden öreg diákot mindig visszafogadó alma máter folyo­sóit gyakran könnyektől elhomá­lyosult szemmel meglett embe­rek, híres tudósok, államférfiak. A hely szelleme; a genius loci az igazi megtartó erő. Szavak­kal elmondhatatlan, a tudomá­nyok eszközeivel megközelíthe­tetlen. Tábornok, költő, biofizikus Az évkönyvet lapozgatva nagy­szerű tanárok, világhírnévre szert tett egykori növendékek hosszú sorával ismerkedhettem meg. Babits Mihály tanárként itt kezdte más irányba kanyarodó, magasra ívelő pályáját, egy ide­ig diák volt Baján Mészáros Lá­zár, Kossuth Lajos kormányá­nak honvédelmi minisztere, Türr István tábornok, Tóth Kálmán, a költő, Szarvas Gábor a magyar nyelvművelés megteremtője, Pos­ta Sándor, kardvívó olimpiai és világbajnok, Ernst Jenő, két­szeres Kossuth-díjas biofizikus. ötletszerű, még a legneveseb­bek közül is csak a véletlenre ha­gyatkozva válogató névsor ez, a teljesség leghalványabb igénye nélkül. Igazolása annak, hogy az elődök nagyon magasra tették a mércét. Azoknak, akik az iskola alapításának 225. évfordulóján, 1982. szeptember 17-én „bélás” diákként hallgatják meg az ün­nepi beszédet. * A gimnázium névadója, III. Bé­la Bizáncban nevelkedett, nagy­tudású, kivételes emberi és szel­lemi tulajdonságokkal bíró ural­kodó volt. Trónra jutása után se­gítette a cisztecita rend szerze­teseinek letelepedését Magyaror­szágon, négy apátságot adomá­nyozott nekik.' Ezért, erre emlé­kezve választotta dr. Békefi Ré­mig zirci apát a bajai gimnázium új nevét 1921-ben. A rend cí­mere díszítette a gimnázium fő­homlokzatát 1949-ig, akkor beva­kolták. Harminc év után, az is­mét megújuló épületet javító munkások kalapácsa alatt leom­lott a megtáskásodott vakolat. Az élni akaró tárgyak elpusztítha­tatlan konokságával őrizte meg régi szépségét a címer. Nyitrai Gyula GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET ppffllj Így történt Az elmúlt nyáron sok ezer pajtás indult táborozni, hegyek közé, folyók partjára, sátorba, faházba, és jutalomképpen kül­földre is. Most két tudósítónk beszámolóját közöljük, és vár­juk a többiekét is! Várjuk a régi és az új tudósítókat, hogy be­számolóikkal színesítsük ezt a rovatot. Schneider Erzsi Norrégiában is járt! Az elmúlt tanévben a hartai úttörőcsapatnál is sor került az utolsó havi értékelő megbeszélts- re. Ekkor kellett dönteni, hogy kit tartanak érdemesnek a zán- kai táborozásra. Több jelölt ne­ve került fel a táblára. A leg­több szavazatot egy hatodikos kislány, Schneider Erzsi kapta, megelőzve több hetedikest, nyol­cadikost. A szavazók indokolták is döntésüket — írja Brenner László. — Kitűnően tanul, és nagyon szorgalmas ... — Minden közösségi munká­ból kiveszi a részét... — Sokat olvas, őszinte, bárki­nek segít... — Egyszerűen nincs nála mél­tóbb ... Erzsi pedig így emlékezik: — Egy hetet töltöttem Zánkán, harminc megyénkben pajtás tár­saságában. Sok érdekeset tanul­tunk ezalatt. Nekem a földrajzi és népművészeti előadások ma­radnak a legemlékezetesebbek. A tábornak nagyon szép könyvtára van, természetesen sokat olvas­tam. gyrfrsan telt az idő. Az utolsó napon kaptam egy távira­tot, hogy jó munkám jutalmaként Norvégiába mehetek táborozni. Leírhatatlanul boldog voltam! Először Csillebércre mentem, ahol találkoztam társaimmal: Jutka Kapuvárról, Zoli Csepelről, Robi Ózdról érkezett. Két nap alatt felkészültünk a nagy útra: alap­vetően fontos angol mondatokat tanultunk meg. és némi táncot, hogy ha netán fellépésre kérnek bennünket, ne valljunk szégyent. Június 24-én pedig felültünk a repülőgépre! — Milyen érzés volt repülni? — Csodálatos! Kilencezer méter magasan 'szálltunk ... Koppen­hágában egy másik járatra ül­tünk át, és éjszaka érkeztünk meg a norvég fővárosba, Oslóba. Itt láttuk az első csodát, a fehér éjszakát... ugyanolyan világos volt, mint nappal! Megtudtuk, hogy a meghívás egy hónapra szól, Staiba, ami egy kisváros a legnagyobb norvég folyó, a Glom- ma partján. Finnekkel, jugoszlá- vokkal, mexikóiakkal, németek­kel, Sierra Leóne-iekkel és Fülöp- szigeti pajtásokkal, no meg per­sze házigazdáinkkal kerültünk közös táborba. — Mi volt a napirend? — Nagyon változatos volt. So­kat fürödtünk a Glommában, Síeltünk és napoztunk a hóban. Kipróbáltuk a szaunát, és csinál­tunk jelmezes diszkót is. Ebéd után egymás népdalait tanultuk, bemutattuk táncainkat is. Nagy sikere volt a pantomimjátéknak, ezt valamennyien kitűnően értet­tük. Vacsora után mindig vala­melyik csoport mutatkozott be . . . — Tehát volt magyar est is? — Hát persze! Gulyást főztünk, buktát sütöttünk. És átadtuk ajándékainkat. Soha nem felej­tem el ezt a nyaralást! • • • Üj tudósítót köszöntünk a ba­jai Vattay Noémi személyében, íme első beszámolója: Büszkék vagyunk Irénkére! Nagy öröm érte pajtásunkat, Alföldi Irént: az Iránytűnek kül­dött pályázatával — ezernégyszáz pályázó közül — elnyerte Veszp­rém város nagydiját! Az elisme­rő oklevelet a városi tanács ün­nepi ülésén vette át, majd öt na­pig a város vendége volt. Ezután részt vett a XIV. országos őrsve­zető-találkozón, Salgótarjánban. Itt is kitűnt: elnyerte a Móra Könyvkiadó különdíját, 25 köny­vet. és a Heves megyei KISZ- bizottság díját, egy fényképezőgé­pet. Valamennyien büszkék va­gyunk rá! A továbbiakban kérünk benne­teket, hogy írásaitokban az elmúlt nyár táborozási élményeiről írja­tok, bizonyára sok érdekes, érté­kes élményt gyűjtöttetek össze. Várjuk beszámolóitokat. JÁTÉK Ugye valamennyien szerettek játszani? Ezért kínálunk most egy olyan játékot, amelyen két őrs is összemérheti ügyességét! Húzzatok a földre — aszfaltra — három-négy méter hosszú, egymástól 10 cen­timéter távolságra levő párhuzamos egyenest. A két csoport tagjai felváltva lépjenek a tíz centiméter széles útra, fejükön egy könyv­vel! Aki nem ejti le a könyvet és nem lép ki a két vonal közül, az a győztes csoportba kerül. Á versenyt természetesen az az őrs nyeri meg, amelyben több volt az ügyes játékos. Rejtvény- fejtőknek Az itt látható szótö- redékekböl rakjatok össze egy négyzetet úgy, hogy a betűk fo­lyamatosan olvasva vi­lághírű költőnk ver­séből adjanak idézetei. Beküldeni a költő ne­vét és az Idézetet kér­jük, levelezőlapon, szep­tember 26-ig, szerkesz­tőségünk cimére (Pető­fi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001, Pf. 76). A levelezőlap címolda­lára Írjátok rá: Üttörö- rejtvény. A helyes meg­fejtők között egy emb­lémás pólót, és tiz da­rab könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. 4- Ezt akarom csinálni... Apám festő volt, de anyám kedvéért „polgári” foglalkozásba kezdett: Fotóüzlete volt Stock­holmban. Biztos volt benne, hogy a lányából nagy operaénekesnő lenne. Valószínűleg csalódik, ha teljesítem a kívánságát, mert az énekművészetem minden volt, csak nem jelentős. Ezenkívül túl­ságosan fiatal voltam ahhoz, hogy akceptáljam az ő bohém életét. Megmondtam neki, hogy nem len­ne helyes, ha abbahagynám az iskolát, hogy tovább kellene ta­nulnom, és ezért mindig nézetel­térések voltak közöttünk. Apa minden évben magával vitt Németországba, ahol anyám szüleit és két nénikémet látogat­tuk meg. Apa egy darabig ve­lünk maradt, majd elutazott Ang­liába vagy Európa más helyeire. Nagyszüleim gondozásában ma­radtam, és ezek a hetek borzal­masak voltak számomra. Ahogy apám elutazott, bemen­tem a W. C.-be és sírtam. Ha a nagyanyám észrevette, hogy so­káig elmaradok, kiáltott: „Mit csinálsz olyan sokáig? Mi tör­tént?” Megpróbáltam a csuklá­somat elfojtani, mert tudtam, hogy meghallhatja. Haragudott volna rám, amiért sírok, hogy nála kell maradnom. Az az igaz­ság, hogy féltem tőle, és a nagy­apámtól, aki nagyon szigorú volt, és soha nem voltam boldog ná­luk. Az a gyanúm, hogy abban a nevelésben részesültem náluk, ami abban az időben a német • Anya és leánya. gyerekeknél szokásos volt; való­színűleg ezért vagyok ma is olyan rendszerető. Nagyanyám egyszer az éjszaka közepén ébresztett fel, mert a ruhámat ledobtam a székre, ahe­lyett, hogy rendesen összehajtot­tam volna. Fel kellett kelnem — körülbelül tízéves voltam akkor —, hogy a ruhámat és a fehér­neműmet rendesen a székre te­gyem. Azután nagyanyám szemrehá­nyóan a cipőmre mutatott. Azt mondtam: „De a szék alá tettem, nagymama, és tiszta!” „Igen, gyermekem, de nem áll rende­sen. Pontosan egymás mellett kell állniok, a cipők orrának egymás mellett, és egy irányba kell mu- tatniok.” Tizenegy éves lehettem, mikor apám először vitt el színházba. Korábban már láttam különböző operaelőadásokat, de nemigen maradtak meg az emlékezetem­ben. Az első színházlátogatás al­kalmával azonban felnyílt a sze­mem. Vannak felnőtt emberek, akik ugyanazt teszik, mint amit én ott­hon egyedül, csupán játékból. És ezért még fizetik is őket! Ebből élhetnek! Egyáltalán nem értet­tem, miért tehetik a színészek ugyanazt, amit én: az álomvilág valósággá válhat, és ezt munká­nak nevezik! Apámhoz fordultam — valószínűleg az egész színház hallott engem —, .és hangosan azt mondtam: „Papa. én is ezt akarom majd csinálni!” Ez az érzés, ami akkor fogott el. soha nem hagyott el. Hat óra­kor kelek, elmegyek a stúdióba, és ez olyan munka, ami örömet szerez nekem, és amit szeretek. Boldog vagyok. Elmegyek a szín­házba, ülök az öltözőmben, felte­szem a sminket, felveszem a kosztümömet, és azt mondom: „És ezért még fizetnek is ne­ked!” (Következik: 5. A fehér boríték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents