Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-16 / 217. szám
1982. szeptember 16. • PETŐFI NÉPE • 5 MOZGÁSSÉRÜLT GYERMEKEK PARÁDSASVÁRON MEGÚJHODÁSA TÁRSADALMI ÉRDEK Most már tudják, milyen a tábortűz A SZOT parádsasvári gyermek- üdülője olyan környezetben van, amilyet az alföldi síksághoz szokott ember általában elképzel magának a festői hegyvidékről. A völgyben csodálatos kastély (egyebek mellett ebben az épülőiben található az ebédlő), tágas faházak, hatalmas tisztás kerti bútorokkal, szabadtéri játékokkal és köröskörül az erdőkkel borított magaslatok. Két év óta mozgássérült gyermekek táboroznak itt. az idén, szeptember elején a Bács-Kiskun megyeiek. Az alkotás, az ajándékozás öröme Amikor meglátogattuk őket, éppen a szabadban tevékenykedtek, Kovács Jánosné Kis Juló népművész vezetésével. A körmönfonást és a madzagverést gyakorolták. Akik ismerik ezeket a kézimunkákat, tudják, nagy ügyességre van ahhoz szükség, hogy a fonalból használati tárgy legyen. Nehézségük ellenére többen megpróbálkoztak ezekkel a technikákkal. Sikerrel. Főleg azután kaptak kedvet hozzá, amikor az első öv elkészült, s Horváth Anti lelmutatta a mintadarabot. Persze, a madzagveréshez és kör- rnönfonáshoz segítség kell, sokan ezért maradtak a hagyományosabb kézimunka, a hímzés mellett. Amit itt készítenek, azt haza- vihetik ajándékba. Nagyszerű ér• „Ezt a babát tényleg hazavi- hetem a testvéreimnek?” zés az is — mondták a varro- gatók —, hogy látjuk, milyen szép dolgok születnek a kezünk alatt. Nem is hittük volna, hogy ilyesmire képesek vagyunk. De talán még ennél is jobb, hogy meglephetjük a kézimunkánkkal az otthoniakat. — Tényleg mindent hazavihe- tünk, amit mi csinálunk? — kérdezi aggódva a kiskőrösi Zámbó Árpád. A megnyugtató válaszra hitetlenkedve rámutat egy babára. — Ezt is? Ilyet is készítünk? Mikor? Faggatjuk, miért éppen a babára vágyik. — A testvéreimnek szeretném hazavinni — válaszolja. — Ök ketten állandóan díszítik a szobánkat. Az én helyemet sem hagyják ki. Én eddig még sohasem tudtam őket meglepni semmivel! Mindenki vitte a rozsét — Hogyan érzitek magatokat? — kérdezem a rövidesen körénk csoportosuló gyerekektől. — Csodálatos itt! Nagyon jó! — lelkendeznek kórusban. Miért? .Alig győzik kivárni, hogy egyikük befejezze, a másik máris belekezd (milyen furcsa, hogy nem vágnak egymás szavába!): — Gyönyörű a táj! Sétálni mentünk! F.őzsét hordtunk! Én még sohasem láttam tábortüzet! Megnéztük a Kis Mukk kalandjai című filmet. A Mátráról is vetítettek. Az a jó. hogy sok gverek van etrvütt. Mindenki segít egymásnak. és én is tudok másnak segíteni !. . . A keceli Horváth Zsuzsanna, a kiskőrösi Rakonczai Valéria és a ballószögi Kiss Erzsébet vállalkozott arra, hogy lerajzolják legnagyobb élményüket. Rövid töprengés után mindhárman úgy döntöttek, hogy inkább üdvözlőlapot készítenek. Űgysem lehet azt megmagyarázni. mi volt a legnagyobb . . . Talán a tábortűz ... De ez igv túl egyszerű. Nem lehet semmihez hasonlítani, semmivel kifeiezni. mit 'éreztek amikor néldául a rozsét hordták. Mindenki vitte. Ki csak egv szálat, ki kisebb köteget — amennyit tudott A gyerekek vidámak, közlékenyek. Beszélgetésünk mégis gyakran megakad. Gazdagon kitárulkozó érzelemviláguk meghatja, zavarba ejti az újságírót. Egy ilyen pillanat áthidalására születik az idétlen kérd,és: — Csupa jót, szépet hallottam tőletek a táborról, háv semmi panaszotok nincs?! • A fiúk hálójában még néhány percig lehet mókázni, zajongani — aztán kezdődik az ebéd utáni csendes pihenő. Mindnyájan hallgatnak. A nagy csendben egyszer csak megszólal Kovács Marika: — Azt mondták, hogy jövőre már nem jöhetek el. Mert már nagy lány vagyok ... Bizonytalan jövő Mint megtudtam, eredetileg úgy volt, hogy már az idén sem táborozhatnak a tizenhat éven felüli gyerekek. De a családokat végiglátogató vöröskeresztes aktívák nem tudtak ellenállni a kéréseknek. Így hattól tizennyolc éves korig minden jelentkező eljöhetett. Méltatlan lenne, ha elhallgat- náisk a csoportvezetésre, gondozásra vöröskeresztes aktívaként — társadalmi munkában! — vál- lalkozottak erőfeszítését, áldozat- készségét. Hiszen a mozgásukban korlátozott gyerekeknek — főként a nagyobbaknak — nem könnyű segíteni az öltözködésnél, tisztálkodásnál. Mint 'mondják, a fizikai munka szinte szóra sem érdemes. A lelki erőpróba a nehéz. Hogy miért? Mert lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kérdést: mi lesz a további sorsuk? A tizenéven felüliekkel — érthetően — beszélgetnek terveikről, elképzeléseikről. Mennyi valósulhat meg ezekből? Most úgy tűnik, kevés. Nem mintha a gyerekek hiú ábrándokat kergetnének. De hasznosan, tevékenyen szeretnének élni. Dolgozni! Hol? A rehabilitációs munkahelyek száma általában is kevés, a mozgássérültekét egy kézen meg lehet számolni megyénkben... • A keceli Horváth Zsuzsannát a gyönyörű táj ragadta meg. Amikor a délutáni 'csendespihenőre készülődő gyerekektől búcsút veszünk, töprengeni -kezdünk a látottakon, hallottakon. Nagyon sok nevet kellene felsorolnunk, hogy köszönetét mondjunk azoknak, akik szeretető törődéssel vették körül a gyerekeket. A kecskeméti, kiskunhalasi, kiskőrösi városi ,és járási Vöröse kereszt-vezetőségeken kívül nagyon sok szocialista brigádnak, hogy lehetővé tették számukra a díjtalan tíznapos táborozást. Kell az ilyenfajta gondoskodás a mozgássérült gyermekekről, s jó, hogy van ilyen. Nem- őket, a fent felsorolt önzetlen segítőket illeti tehát a kérdés: elég-e, ennyi...? Kovács Klára A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN Majsai Károly Tősgyökeres szalkszentmár- toni. Megszállott lokálpatrióta, szenvedélyes közművelődési szakember. Egyetlen napja nem telik el úgy, hogy ne töprengene a közös tennivalókon. A polgári iskola és a gimnázium után pedagógiát tanult, tanító lett, majd iskolaigazgató. Az utóbbi öt esztendőben nem tanít már; azóta ő vezeti a szalkszentmártoni Pe- tőfi-emlékházat. — Elkötelezte magát a múzeum-ügynek. Miért tette? — Elkeserített és feldühösített a látvány 1956-ban, amikor itthon voltam- Ócs'kavastelep és juh- hodály lett a költő házából. Ez az épület volt akkor a begyűjtés színhelye. Üttörccsapat-vezető lettem. Ez jó lehetőséget, nyújtott arra, hogy a legfiatalabbakat megnyerjem ... S rajtuk keresztül a szüleiket is. Elkezdtünk hát gyűjteni, néprajzi tárgyi emlékeket elsősorban. Így értük el, hogy a költő születésének 150. évfordulója alkalmából már igazi múzeum lehetett az egykori Petrovics-mészárszék és a kocsmaEzt a házat a kezdeti évek alatt, hosszú időn át csak a szív meg a szeretet tartotta össze. — Hallottam, hogy valósággal legendaszámba megy, ahogyan sokak siettek a segítségére. — Vannak ma is az úgynevezett hagyományőrző őrs tagjai közül, a'kik jönnek, ha tudnak, és segítenek, hathatósan közreműködnek. Kell ennél több? Azok a vezetők, akik annak idején értetlenül ellenezték a mozgalmunkat, ma nyilván másképpen gondolkoznának. Talán még dicsérnének is bennünket. — Ez azt jelenti, hogy nem egyértelmű volt a helyi múzeum kialakításának a terve, fogadtatása? — Sőt, akadt illetékes, aki a házat le akarta bontani... — Petőfi szorosan kötődött ehhez a házhoz■. . — öszesen száztizer.két verset irt e falak között. Hónapokat töltött itt elégedetten, amikor a házat bérelték a szülei. — Ha a látogató ismerkedik az emlékházzal, azonnal látja a néprajzi gazdagságot. — Hogyne, hiszen ezernél több tárgyi emlék áll ma már a rendelkezésükre. Van gyertyatartó, vállkendő, mozsár, levesestál, egykori borospohár, meg annyi minden még. És szekrény, amelyik szintén a család tulajdonában volt. Tizenhárom különféle helyiségből áll a múzeum. A kocsibeálló, a kocsma a pincével éppen úgy vonzza a látogatókat, mint a valamikori mészárszék vagy a költő volt szobája. — ön .megszervezte a múzeumbarátok körét is— Igen, ez egyidős a múzeummal. És nagyon jó, hogy él, létezik. — Ügy érzi, hogy elismerték a munkáját eddig? — Kétszer megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést, és Kiváló Üttörcvezető is lettem. Ugyanakkor a magaménak mondhatom a Petcfi-emlékbizottság plakettjét. — Közismert, hogy publikál, hogy tapasztalatait igyekszik közkinccsé tenni. — A Cumaniában, a Honismeret című folyóiratban és az Űttö- rők Lapjában írtam ez ideig. Az egyik tanulmányommal országos első díjat nyertem egy pályázaton. Petőfi szalkszentmártoni kapcsolatain kívül elsősorban a falu művelődéstörténete érdekel. Varga Mihály Kodály-Erkel-énekverseny Kodály—Erkel-énekversenyt rendez Budapesten, szeptember 19—29. között a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok irodája. Az első nemzetközi ének- versenyt Budapesten 1960-ban tartották Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója tiszteletére. A mostani, sorrendben ötödik’ vetélkedőn a világ minden tájáról érkező fiatal művészek az opera- és a dalkategóriában mérik ösz- sze tudásukat. Az operakategória elő- és középdöntőjében a bíráló testület és a közönség minden versenyzőtől három-három áriát hallgat meg egy korábban megadott lista alapján. A döntőbe jutottak egy ops*- rajelenetet mutatnak be színpadi előadásban, jelmezben, zenekari kísérettel, felkért partnerek közreműködésével. A dalkategória elődöntőjében minden versenyző egy-egy népdalt ad elő hazája folklórkincséből, egy Bach-kantátát, vagy -pas- siöariát, valamint két további dalt. A középdöntőbe jutottak összesen négy dalt mutatnak be, köztük egy Kodály-kompozíciót, a döntőben pedig egy dalciklus, vagy dalciklusrészlet tolmácsolása a feladat. A versenyek színhelye a Zeneművészeti Főiskola nagyterme lesz, kivéve az operadöntőt, amelynek az Erkel Színház ad otthont. Mindkét kategóriában az első díj 50 000, a második 30 000, a harmadik 20 000 forint, s a fővárosi tanács két külön jutalmát is odaítéli a zsűri. 3. A vizsga Ingrid Bergman Londonban. Reggel 6 órakor kel, „tovább nem tudok aludni”, almaiét és kávét készít magának, újságot olvas, takarítja a lakást. Délutánonként levelekre válaszol, masszázsra, varrónőhöz, moziba, orvoshoz megy. Három rák miatti műtét van már mögötte. Esténként a televíziót nézi. Vasárnaponként Londonban kocsikázik. „A kulisszáik mögött állok, és a nevemet hallom. Futok, ugróm egyet, és már ott is vagyok, a színpad közepén, mintha halottakat akartam volna feléleszteni. Rövid szünetet tartök, .majd elmondom az első mondatomat. Azután gyors pillantást vetek a sötét színpadtérben levő zsűrire — és nem merek hinni a szememnek. Rám se néznek. 'Igen, a vizsgáztatók közül néhány a sorban mögötte ülő kollégájával beszélget. Leírhatatlan rémület fogott el, az erős izgalomból egy szót sem tudtam kimondani, a következő mondatomat teljesen elfelejtettem. Az emberek rám néztek, és hangosan Előtérben az általános iskola Pedagógiai berkekben az általános iskolákról búvópatakszerű vita folyik, mely csak ritkán tör felszínre — egy-egy indulatos cikk, vagy tanulmány formájában —, ezért a közvélemény jóformán mit sem sejt a rejtett csatározásokról. A kívülálló ember, ha netán elégedetlen is a környezetében levő általános' iskolák oktató-nevelő munkájának színvonalával, minden bizonnyal más 'következtetésekre jut a hétköznapi fogyatékosságok láttán, mint egyik-másik vitázó kutató az íróasztal mellett- Például nem vonja kétségbe a nyolc osztályos alapiskola létjogosultságát, nem ajakbiggyesztéssel válaszol a több mint három évtizedes út eredményeire. A műveltség alapjai Nagy jelentőségű társadalmi-,politikai kérdés volt közvetlenül a felszabadulás után a régi uralkodó osztályok műveltségi egyeduralmának megtörése- Elszánt harc eredményeként született meg az általános iskola, amely kezdettől fogva sikeresen oldotta meg azt a feladatát, hogy a felnövekvő nemzedékek számára megadja a műveltség legfontosabb alapjait. Társadalmi szükséglet hívta életre, mint ahogy napjainkban is elsőrangú társadalmi érdek fűződik a megújhodáshoz. Közhelyszámba megy, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés, a tudományos-technikai forradalom fölgyorsulása nemcsak a termelésben támaszt újabb és újabb igényeket, hanem az oktatásban is. Ma, amikor a szőkébb és tá- gabib világról szerzet^ ismeretek soha nem látott iramban gyarapodnak, korszerűsítenünk kell közoktatásunkat is — a társadalmi követelményekkel összhangban. Az újító törekvések kiindulópontja csakis az általános iskola lehet, hiszen a további iskola- fokok mind-mind az itt megalapozott műveltségre, tudásra építenek. Már az emlékezetes 1972-es oktatási párthatározat is az általános iskolai oktatás színvonalának emelését tartotta a magyar közoktatás legsürgősebb tennivalójának, a tartalmi munka javítását összekapcsolva az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség fokozatos kiegyenlítésével. Azóta számos intézkedés történt az elcbb- relépés érdekében, ezek közül az új tantervek, s a rájuk épülő új tankönyvek bevezetése volt a legjelentősebb. (Rövid idő alatt mintegy ezer új -tankönyv jelent meg az általános és a középiskolák számára) Van még tennivaló Mennyiben lett korszerűbb, a társadalmi igényeknek hogyan felelt -meg az általános iskola a legutóbbi évtizedben? Az MSZMP Központi Bizottsága április 7-i ülésén mérlegre tette az időszak közoktatási eredményeit, és egyebek között elismerőleg szól az iskolázás nagyarányú kiterjesztéséről, a lemorzsolódás csökkenéséről, a szakrendszerű oktatás szélesedéséről, az egyes szaktárgyak tanításában alkalmazott pedagógiai módszerek nemzetközileg is elismert használhatóságáról. A fejlődés más területeken is jól érzékelhető, ám ez korántsem jelenti azt —, miként a Központi Bizottság állásfoglalása leszögezi —, 'hogy „az iskola hiánytalanul teljesítette, illetve teljesíteni tudja a művelődési esélyegyenlőtlenségek, vagy az induláskor fennálló társadalmi-kultubeszélgettek egymással. Egészen elsápadtam a kétségbeeséstől- Nem tudtam tovább koncentrálni. Utána 'hallottam, hogy valaki azt mondja: „Elég, elég. Ennyi volt. Köszönjük, kisasszony... a következőt, kérem ...” Létánto-rogtam a színpadról- Nem láttam senkit, nem vettem észre semmit. Egészen egyszerűen elhagytam a színiházat. És arra gondoltam, hogy Ottó bácsi elé kell állnom, és -meg kell neki mondanom, hogy a stockholmi Királyi Színház felvételi vizsgáján 30 másodperc múlva leküldték a színpadról. Meg sem hallgattak. Ügy találták, hogy annyira sem vagyok érdemes, hogy meghallgassanak. Ez az i,gazság. Az élet értelmetlen. A partra mentem. Csak egy kiút maradt — a folyóba ugrani és meghalni. Ha élnének a szüleim, és segíthetnének . ■ .” Szülei két, alapjában különböző világtól származtak. Apja bohém volt, német édesanyja nagyon. polgáriasán nevelte. Mégis boldogok voltak egymással. Három gyermekük volt. Az első gyermek szülés közben halt meg, a második szülés után egy héttel. Én hét évvel később jöttem a világra, egyáltalán nem emlékszem az édesanyámra — mondja Bergman. Apa lefénykérális hátrányok csökkentésében rá háruló funkciókat”. Van még tennivaló jócskán e téren, s a következő években elsősorban ezekre kell a 'közoktatás és a társadalom erőit összpontosítani. Esztendőkön át az jellemezte a korszerűsítési munkálatokat, hogy időről időre gyökeres változtatásokra került sor, szinte mindegyik tanévre jutott valamiféle lényegesen új pedagógiai teendő. Nem titok, hogy az egymást követő nagyszabású feladatokkal együtt járó kapkodás esetenként zavart is okozott, alaposan megbolygatta az iskolák életét, elbizonytalanította a pedagógusokat. Márpedig a nevelés olyan természetű folyamat, amelynek mindenekelőtt nyugalomba, azaz biztos mederre és nem változó célokra van szüksége. Ezt szem előtt tartva az elkövetkező években mindennemű fejlesztésnek kulcsszava lesz a stabilitás megőrzése. Folyamatos korszerűsítés Hosszú távra szóló munkának minősítette a Központi Bizottság az iskola által közvetített műveltségi anyagok tartalmának és a tanítás módszereinek folyamatos megújítását, nem feledve, hogy ,,az egységes alapiskolának minden tanuló számára biztosítania kell a társadalmunkban kívánatos és az egyén szempontjából nélkülözhetetlen alapműveltséget, a tankötelezettség megvalósulását és a jelenleginél magasabb minőségi követelményeket támasztó továbbtanulásra való felkészítést”. Számos időszerű feladat eredeztethető ebből a követelményből, közülük az anyanyelvi képzés kívánkozik az első helyre- Ki ne tudná, hogy az anyanyelvi kultúra alacsony szintje az egyjk oka az általános iskolai kudarcoknak, és a gyermekkori gyenge beszéd- és olvasási készség kihat a további tanulmányokra is. Sajnos, rengeteg olyan család van még, amelyben nem támad fel az igény a kultúrára, ennélfogva gyerekeiket sem tudják a műveltség megszerzésére ösztönözni. Az iskola nem hagyhatja magukra az igénytelen környezetből érkező tanulókat, akiknek elsősorban kifejező- készségük szorul fejlesztésre. Nem ismeretlenek a pedagógusok előtt a folyamatos korszerűsítés egyéb tennivalói sem. Fáradozásuk azonban csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom, főképpen a család is fölsorakozik az iskola mellé. A megújulás ugyanis jóval többet jelent a tananyag kicserélésénél, vagy a tanítási módszerek felfrissítésénél: a nevelés minden területére ki kell terjednie. Ezért van szükség ösz- szefogósra. P. K. I. • 28 évesen. pezett az ölében, mikör egyéves voltaim, azután még egyszer a második születésnapomon. A harmadik születésnapomon úgy fényképezett le, amint virágot teszek az édesanyám sírjára. Szerettem álruhába öltözni, és ez apának is örömet okozott- Bolondos kalapokat rakott rám, pipát dugott a számba, feltett nekem egy szemüveget, és lefényképezett. Vagy a nagy tükör előtt álltam, és különböző szerepet játszottam — a nagy medvétől kezdve az idős hölgyig és a fiatal hercegig. Következik: 4. Ezt akarom csinálni. I
