Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

4'V“rETÖ#I N^PE* 1982. szeptember 16. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT A régi recepteket félre kell tenni! Ottoványi Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat igaz­gatója a tanácsi ipar sokat tapasztalt vete­ránja. Kalocsán öt esztendeje igazgató, de már 23 éve dolgozik tanácsi irányítású vál­lalatoknál: előbb a Kiskunhalasi Fémtömeg­cikkipari Vállalat főmérnijke, majd a Kis- kunmajsai Drótfonatgyár igazgatója. Veze­tőként éli át a vidéki ipartelepítés hőskorát, a különböző átszervezéseket, a változásokat. Teltek, múltak az idők, koncepciók jöttek és mentek: ő maradt. Tudatában volt és van: amikor a kalocsai vállalat élére került, nem mindenki örült ennek. — A vezetési stílusom bizo­nyára eltért az itt korábban meg­szokottól. Talán másoknál ér­zékenyebben reagáltam a gazda­sági változásokra, és sürgettem az új, korábbinál jobb megoldá­sokat. 1977-ben jöttem Kalocsá­ra, abban az esztendőben, ame­lyet a gazdasági korszakváltás éveként is szoktunk emlegetni. Akkoriban jelentkeztek, — im­már nagyon erőteljesen ,— azok a nehézségek, amelyek korábban is jelezték ugyan közeledtüket, de valahogy nem akaródzott ró­luk tudomást vennünk. A gazda­sági körülmények változása fel­gyorsult, rohamossá fokozódott. Az 1979-es év elején addig soha nem látott mértékű rendelésle­mondás hozott bennünket igen nehéz helyzetbe. Három hónap alatt 70 millió forintra rúgott a lemondott megrendelések össze­ge. Főként az anyagigényesebb termékeink iránt csökkent a ke­reslet. s a kiesést munkaigénye­sebb gyártmányokkal tudtuk csak pótolni. Következésképp az adott eredményért többet kellett dolgozni, mint korábban. — A probléma meglehetősen általános. Számos vállalátnak kellett szembenéznie a kereslet hirtelen és váratlan csökkenésé­vel, s a termelőkapacitás leköté­se érdekében sokhelyütt vállal­koztak arra is, amit konjunktúra idején figyelemre sem méltattak. — Ez így igaz. Csakhogy egé­szen másként fest a helyzet ott, ahol változott az irányítás, új az igazgató. Sokan — beosztottak és vezetők — úgy vélték: a nehéz éveik, amelyek a vállalatra kö­szöntöttek, jórészt az új igazga­tónak köszönhetők, aki mindent másképp akar csinálni, akinek semmi sem jó úgy, ahogyan ko­rábban volt. Mások pedig nem értették, hogy míg a vállalat 1978-ig sohasem küszködött lét­számgondokkal, a körülmények folytán bennünket is utolért ez a jelenség. — önt dinamikus egyéniség­nek, szókimondó embernek tart­ják. Lehet, hogy ezt viselték el nehezen egyesek? Vagy inkább a követelményeket, amelyeket ön­magával és másokkal szemben támasztott, tartották túlzottnak? — Ami mindannyiunkat szorí­tott és szorít ma is, az a gazda­sági kényszer. Az első két esz­tendő azzal telt el, hogy a válla­lat közösségével elismertessem és elfogadtassam az eddiginél kor­szerűbb termelésirányítás, -szer­vezés szükségességét. Ki előbb, ki később ismerte föl, hogy to­vábblépni csak a termelés és az azt kiszolgáló anyagi, műszaki, ügyviteli előkészítés racionalizá­lásával lehet. — A KALOPLASZT1K tipiku­san háttéripari tevékenységet vé­gez. Nehezítette-e az önök dol­gát akkoriban ez a körülmény? — Mára mindenki fölismerte, hogy alkatrészgyártás nélkül nincs készárutermelés, és hibát­lan csak az az árucikk lehet, amelybe kiváló minőségű rész­egységeket építettek. Néhány év­vel ezelőtt azonban még nagy nyomás nehezedett ránk: min­denki azt akarta, gyártsunk kész­terméket. Mi azonban hűek ma­radtunk a vállalat korábbi pro­filjához, amely 1977-re meglehe­tősén; lé tisztult; Ekkoriban gurni- alapanyag-előállítással, gumial­katrészek gyártásával és mű­anyag-feldolgozással foglalkoz­tunk. — Tehát továbbra is a háttér­iparral. Ebben nem történt vál­tozás. Mi volt az, amit máskép­pen csináltak, mint azelőtt? — Elhatároztuk, hogy bővítjük a termékskálát. Két jó okunk is volt erre. Egyrészt teljesebb lett a választék, másrészt fokozódott a vállalat stabilitása, az igények viharos hullámzása közepette is. Az 1979-es visszaesésből kilábal­tunk és két esztendővel később belekezdtünk a vállalat eddigi történetének legnagyobb beruhá­zásába. — Mennyire volt kockázatos ez a vállalkozás? — Lehetne most „hősies” póz­ban tetszelegni, és azt válaszolni: Nagyon! Ám a valóságban ez úgy történt, hogy a lehetséges kocká­zatot amennyire tudtuk, kiszámí­tottuk. A vállalkozás megalapo­zott volt, az ésszerű kockázatot a bankhitel igénybevétele jelen­tette, mivel annak terhei nagyok, és a szabályozók tervezett válto­zásai folytán jórészt előre nem láthatók voltak. A termékeink kelendőségét és gazdaságosságát illetően azonban optimisták vol­tunk. — Eljutottunk addig, hogy hi­telt kértek, beruháztak és vállal­koztak valamire. Tekintsük át, fyogy mi is történt tulajdonkép­pen? — Mindenekelőtt a gumikeve­rék előállítását korszerűsítettük. A keverőüzem, amelyet létrehoz­tunk, a második legnagyobb az országban. Hogy ez az elhatáro­zás jó volt-e, vagy sem, ennek eldöntéséhez hadd mondjam el a következőket. A keverőüzem bő­vítésével eredetileg az volt a cé­lunk, hogy megteremtsük a saját alapanyag-ellátásunk biztonsá­gát. Ám mivel időközben alapo­san megnőtt a kereslet a gumi- keverék iránt, s a kapacitásunk­ból futja, mi látjuk el alapanyag­gal egyebek között a Dunaföld­vári Gumiipari Szövetkezetét, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatot és az AFIT soproni gyárát is. A keverőüzem bővíté­sét ezután követte a gumifeldol- gozó-ágazat korszerűsítése. An­nak ellenére, hogy ez a kevésbé nyereséges ágazat, sokat költöt­tünk a fejlesztésére. Ha nem tesszük, lemaradunk a piacért ví­vott versenyben. Bevezettük a gumifröccsöntést és a fröccs-saj- tolást. A présvulkanizálást kite­lepítettük Dunapatajra, s neki- kezdtünk az ottani üzem rekonst­rukciójának. — A beszélgetés elején, a fel­adatokról szólva nemcsak a gyár­tási folyamatok, a termelésirá­nyítás és -szervezés korszerűsíté­séről is beszélt. — Bevezettük a számítógépes termelésirányítást. Kis számító­gépekre vittük az operatív ter­veket, a gazdaságossági számítá­sokat. Így vált lehetővé, hogy igen rövid idő alatt képesek va­gyunk az új helyzetnek megfele­lő termelési stratégiát kidolgozni. A mi vállalatunk életében is adódtak váratlan lehetőségek, amelyek hasznosításáról gyorsan kellett dönteni. Ilyen módon ju­tottunk például a Curver cég pe- dálos szemetesvödör-gyártó szer­számjához, amelyet kedvező áron — másokat megelőzve — sike­rült előbb bérbe vennünk, majd megvásárolnunk, s amellyel az­óta is gyártjuk a keresett háztar­tási cikket. — És ezzel el is jutottunk a műanyag-feldolgozáshoz, amely­ről nekem elsősorban az jut az eszembe, hogy a KALOPLASZ- TIK jelentős mennyiségű hulla­dékanyagot hasznosít. Továbbá fölvetődik bennem egy eddig nem firtatott kockázati tényező: a nyersanyagellátás. Mert a gu­mikeveréket is csak elő kell ál­lítani valamiből. És a nyersanyag többnyire a határainkon túlról származik. — Igen. A vegyipari alapanya­gok mindegyike importból való, vagy import anyagot tartalmaz. Ez a körülmény napjainkban igen nagy nehézségeket okoz. Nem a megszokott nyersanyago­kat kapjuk: ingadozó a minőség. Ám a kockázatvállalásnál én ép­pen azt tartom a legfontosabb­nak, hogy felkészülten kell fo­gadnunk nemcsak a kiszámítha­tó, de az előre nem látható vál­tozásokat is. Körülöttünk minden változik, s nekünk mégis jó mi­nőséget kell produkálni. Ez-más­ként nem megy: a régi recepte­ket félre kell tenni! És ez nem csupán a gumikeverák előállítá­sakor igaz. Sitkéi Béla TÍZMILLIÓS MEGTAKARÍTÁS VENTILLÁTOROK SOROZATBAN ^ , ____________________ Kevesebb acél a panelekben M Kerekegyházán, a MEZŐGÉP üzemében évente több mint 11 ezer vcntillátorház készül, értéke meghaladja a 24 millió forintot. Eddig már több mint 8 ezer darabot gyártottak. Urbán Lajosné műszakon­ként C0—70 ventillátorház összeszerelését végzi el. Üj számítási modellt kísérlete­zett ki a házgyári panelek acélvá­zának takarékos kialakítására a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat egy műszaki szakemberekből álló csoportja, a budapesti műszaki egyetemi kuta­tókkal közösen. A szabadalmaz­tatott módszer alkalmazásával a betonvas egyharmada feleslegessé válik, s ez évi tízmillió forintos megtakarítást eredményez a ház­gyárban. A több éve tartó számí­tások, kísérletek eredményeként azt állapították meg, hogy a pa­nel szilárdsága, teherbíróképeasé- ge szempontjából nem mindegy, hogy abban a betonvasak hogyan helyezkednek el. A széleken ugyanis nagyobb a vasalás jelen­tősége, mint a panel közepén. Ezért a szabályos, rácsos szerke­zetet megváltoztatták, középre ke­vesebb vasat helyeztek, ezzel a panel szilárdsága nem csökkent. Nagy teljesítményű vasútépítő gépsor kezdte meg a vágányok cseréjét a Budapest—Hegyeshalom vasúti fővonalon, Kimle és Mo­sonmagyaróvár között. Az osztrák gyártmányú gépsor óránként 250 —300 méter hosszan hajtja végre a teljes vágánycserét. A régi sí­neket a talpfákkal együtt felsze­di, kitisztítja az ágyazatot, majd lefekteti az új talpfákat és fel­rakja, rögzíti az új síneket. A nagyrészt automatizált berende­zést mindössze 30 munkás szolgál­Ez ugyanakkor nagyobb techno­lógiai fegyelmet követel, ami egyebek között azt is jelenti, hogy a betonban az adalékanyagokat, cementet tökéletesen kell elkever­ni. A módszer nemcsak a vasanyag- megtakarítás szempontjából elő­nyös, hiszen ennek arányában az egyengetéshez, hegesztéshez is ke­vesebb munkaerő és energia szük­séges. Ugyanakkor könnyebbé vált az acélszerkezetet mozgató dolgozók munkája, hiszen a má- zsányi szerkezetek helyett csak 60—70 kilót kell emelgetni. A pa­nelek csökkentett súlyú vasszer­kezete egyébként az épületek biz­tonsága szempontjából nem jár kockázattal. Az országos szab­ványt nemrégiben megváltoztat­ták, s így az új betonvastakarékos eljárást hamarosan országszerte bevezetik. (MTI) ja ki. Kimle és Mosonmagyaróvár között a 6 kilométer hosszú bal­oldali sínpárt a hét végére átépí­tik, kicserélik az új berendezéssel. Ezzel a Győr és Mosonmagyar­óvár között befejeződik ez a mun­ka. Az új pályán az eddigi 80 ki­lométer helyett 120 kilométeres sebességgel haladhatnak a vona­tok. A nagy forgalmú vasúti fővonal egyéb szakaszain is dolgoznak a vasútépítők. Irányjelzö Közlekedésbiztonsági és munkavédelmi hónap A Volán 9. számú Vállalat szep­tembert közlekedésbiztonsági és munkavédelmi hónappá nyilvání­totta. Ennek jegyében a Bács me­gyei Közlekedésbiztonsági Ta­náccsal, annak járási szerveivel, az Autóklubbal, Állami Biztosí­tóval, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, a Moziüzemi Válla­lattal és a Vöröskereszttel össze­fogva rendezvénysorozatot szerve­zett. Megkezdte megyei körútját a mozi- és a Vöröskeresztes autó­busz is, amelynek kiállítási anya­ga, filmjei, a gépjárművezetési alkalmasságot befolyásoló gyógy­szerek, elsősegélynyújtási beren­dezések, eszközök, csomagok és egészségnevelési propaganda­anyag, a közlekedésbiztonsággal és munkavédelemmel kapcsola­tos. A Volán Vállalat szolgálati he­lyein vándorkiállítást rendeznek közlekedésbiztonsági és munka- védelmi fotópályázat anyagából és közúti balesetitabló-kiáilítás is be­mutatásra kerül. Megrendezik a gépjárművezetők vetélkedőjét, a legjobbakat a Megyei Közbizton­sági Tanács is jutalmazza. A me­gye mozijaiban a közlekedésbiz­tonsággal és munkavédelemmel kapcsolatos kísérőfilmeket vetí­tenek, és egy közlekedési matinét is rendeznek, ahol vetélkedésre is lehetőség nyílik. Az Autóklub ingyenes fényszó­róbeállítási akcióval járul hozzá a sikerhez, és Kecskeméten egész szeptemberben (Jász utca 26), Kiskunfélegyházán szeptember 14—18. között (Álmos u. 12.), Kis­körösön szeptember 21—22-én a VOLÁN-iroda előtt, Tiszakécs- kén szeptember 27-én a VOLÁN- iroda előtt, Baján pedig szeptem­ber 16-án az Autóklub műszaki állomásán állítja be ingyenesen az autók fényszóróit. A Volán Vállalat önkéntes rendőrei a BM-szervekkel együtt 12 alkalommal tartanak kerék­páros ellenőrzést a megyében, amikor térítésmentesen kiegészí­tik és felszerelik a kerékpárosok világítási rendszerének hiányzó eiemeit. A közlekedés biztonsága és a munkavédelem egészségvédelem­mel párosuló élet- és vagyonbiz­tonság egyformán érdeke az egyénnek és társSdalomnak. Csak együtt és együttműködve valósít­ható meg, ezért érdemes megszív­lelni jelszavukat: „Mindnyájan máshová, de mindig együttmű­ködve!" Át a piroson • A forgalomirányító fényjelző készülék nagy biztonsággal irányítja a forgalmat, ha jelzéseit, színeit betartják a gépjárművezetők. Ezen a felvételünkön a tanulógépkocsi vezetője és oktatója már piros fény­re hajtott be a kereszteződésbe. Az oktatásnak ez a módszere nem a legjobb. Ha a tanuló már most szabálytalankodik, mi lesz akkor, ha nem ül mellette az oktató? Megjósolhatjuk: baleset! Az idős emberek védelmében Világszerte felfigyeltek arra, hogy a közlekedésben az idős emberek nagyobb kockázattal vesznek részt, mint a fiatalab­bak. Mozgásukat bizonyos voná­sok jellemzik, ami a korosodás­sal összefügg. Hazánkban évente megrendezik az idős emberek he­tét a közlekedésben, de a kam­pány mellett a balesetmegelőzési tevékenység egyik ága egész év­ben foglalkozik a problémával. Az idős emberekre a követke­zők a jellemzők: Az öregedés természetes folyamat, amit senki sem kerülhet el. Megszakad a kapcsolat az alkotással, a mun­kával, a munkahelyi kollektívá­val. A kortársak folyamatosan örökre eltávoznak, a magányos­ság érzete fokozatosan kialakul. Igyekeznek a környezetük, a csa­ládjuk javára hasznosítani ma­gukat, felhasználva ilyen módon a megnövekedett szabad időt. önmegvalósítási tevékenységük többnyire közlekedéssel jár, ez a bevásárlásban, ebádhordásban, gyermeksétáltatásban nyilvánul meg. Közlekedéssel jár az egész­ségügyi gondozásuk, sőt kedvelik az egészségügyi sétákat is, ami ugyan úticél nélküli. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy az idős emberek közlekedése élettevékenységük jelentős ré­szét kitölti. Idős korban az ér­zékszervi működés folyamatosan csökken. Romlik a látás, a hal­lás. A közlekedési környezetből jövő jelzések tehát csak korláto­zottan hatnak. Márpedig ezek teszik lehetővé a közlekedők kö­zötti együttműködést, illetve az egymáshoz való alkalmazkodást. A korral jár a mozgásképesség csökkenése is. Nem várható el tő­lük, kogy fiatalos frissességgel szökelljenek át az úttesten. Ez­zel tisztában is vannak, és az úttesitre gyakran hosszas fontol­gatás után lépnek le a járdáról. Figyelmük inkább befelé fordul. Így kevesebbet szentelnek a for­galmi környezetre, ez pedig je­lentős veszélyt jelent, hiszen a biztonság legfontosabb feltétele, a környezet felmérése szenved csorbát. A kifelé irányuló figye­lemre jellemző, hogy nem átfogó, inkább a részletekre irányuló. Gyakran fedezhető fel az idő­sek részéről döntési bizonytalan­ság. Látszólag a haladás, vagy az átkelés mellett döntenek, de váratlanul mégis mást tesznek. Sajnos ez fordítva is megtörté­nik, azaz látszólag a kivárás tük­röződik róluk, majd meglepetés­szerűen megkezdik az átkelést. Hallottam már védőbeszédet ar­ra alapozni, hogy minden jele megvolt annak, hogy az idős gya­logos és a járművezető között kialakult az együttműködés, te­kintetük egybekapcsolódott, en­nek ellenére a gyalogos határo­zottan belépett a veszélyzónába. Az életét már nem lehetett meg­menteni. Kiszámíthatatlanságuk jelentkezik kerékpározás közben is. Legkritikusabb manőverük a balra kanyarodás. Sok esetben ezt váratlanul, besorolás és jel­zés nélkül teszik. Sajnos, eseten­ként azt sem veszik észre, vagy figyelembe, hogy már megkezdte előzésüket egy gépjármű. Az idős emberek alkalmazko­dó- és együttműködő készsége is rugalmatlanabb a fiátalokánál. Inkább talán azt várják el, hogy a közlekedők alkalmazkodjanak hozzájuk. Ebben is van valami méltányosság, de mivel „vérre megy a játék”, meg kellene győ­ződniük arról, hogy a partner mennyire méltányolja ezt az el­várást. Ez a meggyőződés, a part­ner szándékának felderítése gyakran elmarad. A vak bizalom pedig sokszor tragikus balesethez vezet. Végül még egy jellegzetességet vizsgáljunk meg. A szabályokhoz való viszonyulást. Tapasztalat szerint nem ismerik, vagy nem respektálják a számukra fontos közlekedési szabályokat. Még az Elsőbbságadás kötelező jelzőtáb­lánál is előfordul, hogy önfeled­ten kerekeznek a védett útra, az őket veszélyeztető forgalmat is figyelmen kívül hagyva. Sz. A. Új vasútépítő géplánc

Next

/
Thumbnails
Contents