Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-19 / 194. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA » ___________ X XXVII, évf. 19«. szám Ara: 1,40 Ft 1982. augusztus 19. csütörtök Felavatták a Széchenyi-szobrot Az alkotmány napi ünnepségsorozat keretében került sor tegnap délután a „legnagyobb magyarénak, Széchenyi István szobrának a leleplezésére. Kiss 1st-, ván Kossuth-díjas, kiváló művész és Kerényi József Ybl-díjas építész közös alkotása díszíti ezentúl Bács-KiskUn legnagyobb lakótelepének egyik tágas parkját, az Aradi Vértanúk terét. Az egybegyűlt népes közönséget dr. Mező Mihály, Kecskemét város tanácselnöke köszöntötte, köztük Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki a megyei és városi vezetők társaságában érkezett az esemény színhelyére- A tanácselnök hangsúlyozta, hogy a több mint húszezer lakosú, új városrész lakói kérésének tettek eleget, amikor úgy döntöttek, hogy szobrot állítanak a magyar történelem nagy alakjának. Ezután S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott avató beszédet. Elmondta többek között, hogy akinek ma Kecskemét hosszú időre emléket állít, igazi reformer volt, az előrevivő kompromisszumok útját járva vetette meg a korszerű magyar nemzet- gazdaság alapjait. Majd így folytatta: • S. Hegedűs László beszél. — Midőn népünk új társadalmi rendszert, gazdaságot, országot, szocializmust épít, szellemiségében is építkezik. Mindinkább megismeri, megbecsüli és példaképül állítja nagyjait. Ez a szemléletfejlődésünk nélkülözhetetlen erőforrása. Ezután hozzátette: — Széchenyi erős szálakkal kötődött Kecskeméthez, ehhez a szabad és erős városhoz, ‘innen származott a nevelője, akihez atyja után talán a legerősebben kötődött. Később ezen a vidéken valósult meg, nem látványos alkotásokban, de a valóság annál szélesebb talaján a korszerű, a világ haladásához felzárkózó mezőgazdaság és a szabadabb társadalmi fejlődés. Mert ez a város kertté varázsolta a futóhomokot, ahol ezekben az években a szellemi élet, a művészetek és a műveltség kertje is épülA szoboravató ünnepségen, amelyen több száz érdeklődő vett részt, közreműködött a kecskeméti és kiskunfélegyházi munkás- őrzenekar, valamint Vitéz László színművész, a Katona József Színház tagja. Megnyílt Kiss István kiállítása Miután dr. Mező Mihály átvette a város lakossága nevében a szobrot, a rangos vendég és kísérete, valamint az érdeklődő közönség az Erdei Ferenc Művelődési Központba ment, hogy részt vegyen a Széchenyi-szobor alkotója egyéni kiállításának megnyitásán. Itt Gila János, az intézmény igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Farkas Gábor Ybl-díjas építésznek, aki meleg szavakkal méltatta a Kossuth-díjas művész alkotói tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy „régi hiányosság pótlására nyílott lehetőség, amikor a szobrász- művészt körünkben üdvözölhetjük, amikor megismerhetjük kisplasztikáit, portréit, művészi tevékenységének egy töredékét." V. M. • Farkas Gábor Ybl-díjas építész megnyitja a kiállítást. • viSV iJUiLj ^ r _ " Népünk összeforrottságára építve bizakodással nézhetünk a jövőbe Tegnap délután 5 órakor Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban, alkotmányunk 33. évfordulójára emlékezve, ünnepi gyűlést tartottak. Az MSZMP Bács-Kis- kun megyei és Kecskemét városi Bizottsága, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságai, a megyei és városi tanács által rendezett gyűlés elnökségében foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Romány Pál, a Központi Bizottság tagja, a .megyei párt- bizottság első titkára; Katanics Sándor és Szakolczai Pál a megyei pártbizottság titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, dr. Kőrös Gáspár, a városi pártbizottság első titkára, Borsodi György, az SZMT vezető titkára, Tóth Pálné üzemi munkás — a megyei párt v. b. tagjai. Ott voltak továbbá Kiss István, az MSZMP KB tagja, Kossuth-díjas szobrász, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Szemők József, az Országos Tanács alelnöke, dr. Dobos László, a népfront megyei bizottságának elnöke, Farkas József, a népfront megyei titkára, Csorba Andrásné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, konzervgyári munkás, Gráner Gyula, a KISZ megyei első titkára, dr. Simon Sándor, a honvédség magasabb egységének parancsnoka, dr. Fehér Géza, megyei rendőrfőkapitány, Lengyel Imre, megyei területvédelmi és hadkiegészítési parancsnok, dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Greiner József, a megyei bíróság elnöke, Stein Ernő kanonok, plébános, a papi békebizottság titkára, dr. Kapitány Sándor, a GAMF főigazgatója, dr. Mező Mihály, Kecskemét városi Tanács elnöke, Kiss András, városi KISZ-titkár, Bordós Lajos, az UNIVER-ÁFÉSZ Eötvös-díjas elnöke, dr. Morva László, Állami-díjas körzeti főorvos, dr. Szvétek Sándor, Apácai-Csere János-díjas kollégiumi igazgató, Bori Gyuláné és Kerényi József országgyűlési képviselők, Nagysoly- mosi Sándor élsportoló, Laczkó Gyula, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz Eötvös-díjas elnöke, dr. Molnár István, a Gabonaforgalmi Vállalat igazgatója, Hazag László, a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző igazgatója, dr. Szegedi Sándor tudományos tanácsadó, Kecskemét díszpolgára, Ács Eszter, a Törekvés Tsz párttitkára, Bozsik Sándorné, a Baromfifeldolgozó Vállalat Kiváló Dolgozója, Fekete Katalin, a Petőfi Nyomda Kiváló Dolgozója, Lakos Gáspár veterán. A gyűlés résztvevői közt ott voltak a megye városaiból, községeiből érkezett küldöttek és meghívottak, a társadalmi és közélet képviselői, szocialista brigádok tagjai, üzemi és termelőszövetkezeti dolgozók, értelmiségiek, gazdasági és szellemi életünk munkában helytálló kiválóságai, a dolgos hétköznapok terheit becsülettel hordozó Bács-Kiskun megyei honfitársaink. A Himnusz elhangzása után Váci Mihály: Építs tetőt című versét Major Pál, kecskeméti színművész mondta el, majd a jelenlévőket dr. Dobos László, a népfront megyei elnöke köszöntötte meleg, közvetlen szavakkal. Ezt követően Aczél György, az ünnepi gyűlés szónoka emelkedett szólásra. Aczél György ünnepi beszéde (Az alábbiakban rövidítve közöljük az elhangzottakat). A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntőm Kecskemét, Bács-Kiskun megye lakosait. A gyárak és üzemek munkásait, akik jó ipart működtetnek ott is, ahol azelőtt csak futóhomokot hordott a szél. Köszöntőm a földek, a szőlőskertek, a gyümölcsösök művelőit, akik tisztes hírt szereztek ennek a vidéknek a határokon túl is. Köszöntőm a pedagógusokat, -a megye értelmiségének képviselőit, akik a többi dolgozó osztály- lyal vállvetve annyi eredetiséggel és tehetséggel alakítják környezetüket, alkotásaikkal teszik szebbé és gazdagabbá életünket, odaadóan nevelik a felnövekvő, jövőt formáló nemzedékeket. Köszöntőm az idősebb nemzedékek tagjait, akik keményen átdolgozott évtizedek után megérdemelt nyugalomban, nem gondok nélkül, de abban a tudatban élhetnek, hogy társadalmunk ma is igényli tapasztalataikat. Köszöntőm a fiatalokat, akik mind érettebb felelősséggel, elfogulatlan szigorúsággal, önmagukkal szemben is igényesen keresik és vállalják az értelmes feladatokat. Külön is köszöntőm a nőket és azokat az asszonyokat, akik családszerető anyaként is sokat tesznek népünkért, a jövendő nemzedék sorsának alakításáért és akik, már nemcsak egyen jo- g ú, hanem egyre inkább, egyre több helyen: családban és munkahelyen is egyenrangú társaink. Üdvözlöm a megye nemzetiségi dolgozóit, örülünk annak, hogy ők is otthonuknak érzik a Magyar Népköztársaságot. Ezt értékes, odaadó munkájuk bizonyítja a legszebben. Tisztelet az elődöknek Évről-évre sajátos arcú ünnepet ülünk augusztus 20-án. Egy napon ünnepeljük alkotmányunkat, szegjük meg az új termés kenyerét: a munka és az élet szimbólumát, és ezen a napon emlékezünk a kései utókor tiszteletével államalapító István királyunkra is. Ezen az ünnepnapon találkozik a múlt, a jelen és a jövő. Történelmünk tanulságait megérteni és helyesen használni: ez a múlt igazi tisztelete. A történelmi tanulságok a nemzet élet- tapasztalatának értékes forrását jelentik, de a ma emberének mindenekelőtt a mai történelmi helyzet elemzése alapján kell sorsáról döntenie. Csaknem ezer év távlatából István király politikai nagysága ma egyre nyilvánvalóbb előttünk. Ö volt az, aki egyértelműen kora haladó gazdasági, politikai és eszmei rendszeréhez kapcsolta a magyar nép sorsát, s ezzel megmentette attól, ami a népvándorlás során beözönlött oly sok nép osztályrésze lett, a hunoktól a gepidákig és avarokig: a felszívódás, a megsemmisülés sorsától. István király a maga idejében a nemzeti fennmaradás és a továbbfejlődés képességének alapvető feltételét, a minden- oldalú átalakulást, a kor követelményeihez való alkalmazkodást hajtotta és hajtatta végre, majd nekilátott az új életforma megerősítését, a haladás visszafordíthatatlanságát biztosító építőmunkának. Életművét, az új társadalom védelmét és megszilárdítását célzó lépések sorozata fémjelzi. Tanulság ez nekünk, tisztelt hallgatóim? Igen. Következetességre, az új iránti fogékonyságra, a jó ügy iránti elszántságra és egyben a józan realizmusra int. Persze a mi korunkban, a mi körülményeink között. Á mai országos alkotmányünnep kecskeméti eseményeként, Széchenyi István új szobrát avatva, a mai nemzedék történelmünk egy másik nagy alakja, a magyar nemzet reformkori megújulásának nagy politikai gondolkodója és elindítója előtt is tiszteleg. Történelmi személyiségek sohasem pusztán egyéni képességeik révén válnak méltóvá a nép őrző emlékezetére. Csak azok 'érdemlik ki ezt, akik elméjükkel, szenvedélyeikkel felismerték koruk belső fejlődésigényeit, akik képesek voltak nemcsak azonosulni a haladás követelményeivel, de cselekedni is érte. Széchenyi István a haladás szükségességét felismerő és azzal viaskodó szellem megtestesítője. Akarta nemzete előbbre jutását, de nem tudta akarni az előrejutás forradalmi útját. Igaz, mikor eljött a forradalom — saját szavaival — bevonni sem tudta vitorláit. Az volt a célja, hogy kimozdítsa nemzetét a pusztulással fenyegető elmaradottságból, és az európai fejlődéshez kapcsolja reformok sorozatával. Ezt akarta és nem a forradalmat. Mégis, legnagyobb ellenfele, vitapartnere, Kossuth Lajos írta le róla: ^Ujjait a kor ütőerére tévé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én is őt a legnagyobb magyarnak ...” Nagy reformprogramjának megfogalmazása idején az ország jobbjaiban kétely és bizonytalanság uralkodott a nemzet helyzetének megítélésével, jövőjével és sorsával kapcsolatban. Széchenyi nagysága épp az volt, hogy választ tudott adni a kételyekre. Reális választ, amely a korban gyökerezett, és a történelmi fejlődés egy Magyarországra alkalmazható, de az európai fejlődéshez kapcsolódó alternatíváját tartalmazta. Világosan látta, hogy a „magyar ugar” — ez a kifejezés Ady révén került be a köztudatba, de Széchenyitől származik — csak úgy tehető termővé, ha az ország képes a fejlettebb országoktól átvenni mindent, ami jó, és képes azt fejlődésünkbe bekapcsolni, hogy a magyar sajátosságoknak megfeleljen. ö volt az első olyan magyar politikai gondolkodó, aki a gazdasági kérdéseket a nemzet fejlődésének középpontjába állította. Közvetíteni akarta Magyar- ország felé mindazokat az új gondolatokat, amelyeket a 19. század eleje a gazdasági fejlődésről az ipar és a mezőgazdaság modernizálásáról megteremtett. Világosan felismerte, hogy minden politikai, társadalmi vagy kulturális reform alapja is a gazdaságban kell, hogy gyökerezzen. A gazdasági fejlődés és az intézményes reform Széchenyi-féle programja szervesen kiegészült azokkal a gondolatokkal, amelyeket a kiművelt emberfők sokaságának szükségességéről fogalmazott meg. Lényeges eleme volt Széchenyi reformprogramjának a múlttal való szembenézés, a nemzet történetéhez való viszonya. Egyfelől a jogos nemzeti büszkeség, másfelől az önkritika: az elmaradottság, a nemzeti hibák ostorozása — és ami a legfontosabb: mindkettőnek a helyes mértéke. Szembeszállt a nemzeti múlt egyoldalú és hamis dicsőítésével. Ügy gondolta, hogy a jövőt csakis a problémák bátor felvetésével, a hibák, a bajok merész kimutatásával lehet megalapozni. Ismét és ismét leszögezte, hogy a hazafias óhajokat nem szabad összetéveszteni a közgazdaság szigorú valóságával. Ö maga is szigorú volt a diagnózis kimondásában, és szigorú volt a terápia megfogalmazásában is. Megvetette a ködfaragást, a fellegjárást, a szólamokat. A tárgyszerű elemzést becsülte, és azt gyakorolta maga is. Európai mérték alapján minősített; gyakorlati hasznosságot, célszerűséget helyezett előtérbe az álmodozással szemben. Mégsem lehet száraz prakticistának tekinteni. A szocialista Magyarország létrehozásában és gazdagításában a gyakorlatban oldódott föl az any- nyi évtizeden át levenen tartott ellentét Kossu.h és Széchenyi útja között. Ma már nem lehet kijátszani egymás ellen a haladásért vívott küzdelem megfelelő időben egyaránt érvényes módszereit. Programjukból, tetteikből — minden hamis kultusz ellenére — az vált maradandóvá életünkben, tudatunkban, ami azonos irányba mutatott, ami haladó volt. Tanulságok a mának Amikor alkotmányunk ünnepén Széchenyi István nagy alakját idézzük föl és tisztelgünk előtte, nem azért tesszük, mert ma is a reformok korszakának részesei vagyunk. A mai refor- mok/nemcsak céljaikban, a másfél évszázadnyi távolság miatt különböznek a Széchenyi-kora- beliektől. Jellegük is alapvetően más: a múlt század első felének reformkísérletei valójában egy forradalom, előjátékai voltak, most egy győztes forradalom után folytatjuk a reform politikáját úgy, hogy a reformok lényege változatlanul a forradalmi elv, a forradalmi politika, a forradalmi erkölcs, és egyedüli céljuk a szocialista forradalom ügyének megvalósítása. Széchenyi reformgondolata" mégsem tanulságok nélkül való számunkra. Része történelmi önismeretünknek, az erősödő, kovácsolódó szocialista nemzettudatnak, amelynek jelentős szerepe van teljesítményeinkben is. Amikor népünk ma nagy tisztelettel kutatja történelmi nagyjainak gondolati hagyatékát, nem nosztalgiából teszi azt. Nem azért, mert vigaszt keres a keserű jelennel szemben a dicsőséges múltban. Ellenkezőleg: emlékezik, hogy tanuljon, tanul, hogy cselekedhessen, és cselekszik, hogy boldogulhasson. Mérlegelve a történelem tanulságait, a legfontosabb teendőnk: pontosan meghatározni, hogy ma és itt mit kell tennünk a szocialista holnapért?! Nem a dogmákért kell számot vetnünk a történelem tanulságaival, nem mechanikusan idézni Széchenyit és Marxot, hanem állandóan fejlődő világnézetünk alapján rugalmasan és érthetően válaszolni korunk kérdéseire. És gyorsan, haladék nélkül cselekedni! Mert hihetetlen méretekben gyorsult fel az idő, a fejlődés a világban, s az országban, a mi hazánkban is. A felszabadulás a magyar nép legsajátabb érdekeit segítette érvényre jutni. A Szovjetunió segítsége, majd a szocialista országok közösségéhez való tartozásunk biztosította a társadalmi és nemzeti felemelkedés, az alkotó munka békés feltételeit. A kibontakozott szocialista rendszer reális esélyt teremtett a magyarság számára a megké- settség felszámolására, Európa élvonalához való közelítésre. Csak néhány mennyiségi ösz- szefüggést idézek az emlékezetükbe. A magyar iparban ma kétszer annyi ember csaknem kilencszer annyi terméket termel, mint harminc évvel ezelőtt. Ezen belül tizenkétszeresére nőtt a villamos energia, csaknem tizen- négyszeresére a gépek, harminc- négyszeresére a vegyicikkek, hatszorosára az ipari fogyasztási cikkek termelése. Ezek önmagukban, hangsúlyozom, mennyi(Folytatás a 2. oldalon.)