Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-13 / 189. szám

1082. augusztus- 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Ketten a zománcművészeti alkotótáborból GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Védjetek a gyíkokat! — „De ha süt a napocska, napozik a gyíkocska" — olvastam egy gyerekeknek szóló könyvben a találó sorokat, mert a gyíkok, de általában a hüllők, való­ban nagyon kedvelik a meleget. Ha szeretnétek meg. figyelni őket az erdőszélen vagy a réten, a leghe­lyesebb elindulni néhány esős. hűvös nap utáni nap. .sütéses időben. A meleg sugarak hatására már a reggeli órákban egymás után bújnak elő a gyíkok, és egy sziklán, vakondtúrás tetején vagy más al­kalmas helyen elnyújtózkodva akár órákon át süt. tetifc magukat. Ellentétben a kígyókkal, amelyekkel szemben saj­nos sokan még ma is ellenszenvvel viseltetnek, a gyíkokat minden gyerek szereti. Hazánkban hét fa. juk fordul elő, valamennyi védett. A legnagyobb és talán legszebb zöld gyík, a napos erdőszélek, bok­ros domboldalak, alföldi borókások lakója. A sma. ragzöld hím akár 35—40 centiméterre is megnőhet, torka, különösen a tavaszi és nyáreleji időszakban, gyönyörű égszínkék. • A lábatlan gyík. Nyolcadik alkalommal érkeztek Kecskemétre a hazai és külföldi művészek a nemzetközi zománc- művészeti alkotótáborba, hogy egymásra hatva, közös célok ér­dekében munkálkodjanak, zavar­talan körülmények között. A Szovjetunióból ezúttal öten jöttek el. az egyre népszerűbbé váló mű­vészeti ág képviselői. Közülük mutatunk be két olyan művészt, akinek nevét jól ismerik már ha­zájuk határain túl is. (Egyébként az idei alkotótáborban készült müvekből vasárnap délelőtt ti­zenegy órakor nyílik kiállítás az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban.) Szitnyikova I.ilija I.kínzói- 1076-ban járt Kecske­méten. s mar az első itt-tartoz- kodás megalapozta későbbi kap­csolatait. A műemlékeiről, gazdag népművészetéről, sokféle hagyo­mányáról híres ősi orosz város­ban, Jaroszlávban született 1937- ben. A Moszkvai Kézművesipari Szakiskolán, majd a műszaki egyetemen tanult, s közben éve­kig dolgozott az ottani ékszer- gyárban. Egv ideig vidéken tanított, majd a Moszkvai Iparművészeti Válla­lat ötvösművésze lett, és mint ilyen, rendszeresen szerepelt ki­állításokon. Műveit többek közölt Csehszlovákiában. Kanadában és az USA-ban is megismerhette a nagyközönség. Első igazi nagy si­ketét a»- világszerte ismert pálehi lakkiróniat ui -festészet híres kép­viselőiével. Szmirnova R-rel való ulkoto együttműködésnek kö­• Szitnyikova Eilija alkotása. szónhette. Áz utóbbi tíz eszten­dőben foglalkozik intenzíven és folyamatosan a tűzzománccal, a zc mánc különféle felhasználásá­nak a lehetőségével. A zománc fémen való alkalmazásának sok­színűsége, sokfélesége izgatja. Lírai hangvételű alkotó, akinek pasztell-tónusú tájképei is tanús­kodnak gazdag művészi fantáziá­járól. tehetségéről. A kecskeméti tartózkodások számára többek között az ipari zománc széles kö. 11 festészeti alkalmazásának a megismerését is jelentették. Berezovszkaja Szvetlána Lening't'ádban született 19.33- ban. Az ottani iparművészeti fő­iskolán tanult, majd egyszerre több műfajban is kísérletezett. Többek között a formatervezés­ben, a textilművészetben, a kerá­miában és az alkalmazott — ipa­ri — grafikában is kipróbálta te­hetségét. eddigi negyedszázados alkotói munkássága során. 1965 óta szinte megszakítás nélkül foglalkozik az ékszerzo­mánc művészetben való alkalma­zásával, elsősorban ebben a mű­fajban aratta sikereit. Hazája egyik legnagyobb ékszervállala­tának, a leningrádi Szamocveti gyárnak tizenhárom év óta mű­vészeti vezetője. Az általa terve­zett zománccal díszített arany és ezüst ékszerek, ajándéktárgyak a világ messzi tájaira eljutnak. Kezdettől fogva nagyon hatott rá az orosz népművészet, és szü­lővárosának harmóniája, szigorú rendezettsége, sok-sok építészeti kincse. Ennek köszönhető jórészt, hogy oly nagy előszeretettel al­kalmazza alkotásaiban az ősi orosz rekeszzománcos eljárást. A Szibéria atomjégtörőhajó társalgóját és az Antarktisz atomjégtörőhajó zeneszalonját nagyméretű alkotásai díszítik. Ezeken többek között Szibéria jellegzetes növény- és állatvilá­ga is megelevenedik a rekesz- zománc-etjárás által. Sári Katalin Minden állatnak meghatározott területe van, amelyhez ragaszko­dik, és ahonnét nyomban elker­geti a szomszédot, ha az a ha­táron túl merészkedne. A f ürge gyík «hímjének oldalai is szép zöldek, de nevével ellen­tétben meglehetősen lassú moz­gású állat, a rétek, legelők, ga­zos árokpartok és vasúti töltések lakója. A sokkal fürgébb és kar­csúbb homoki gyík, melynek há­ta közepét keskeny zöld csík dí­szíti. az alföldi gyérfüvű síksá­gokon tanyázik. Egyike a legismertebb fajok­nak az egyszerűen színezett, kar­csú és mozgékony fali gyík- A sziklás területeket kedveli. de öreg kőkerítések közelében, ro­mos épületeken, nagyobb kő­kertekben és a szőlőhegyek kő­támfalain is megtelepszik. Leg­kisebb gyíkfajunk a pannongyík csupán 8—10 centiméterre nő meg. Hengeres teste rézszínű, lá­bai nagyon aprók. A vakondok- gyík egyetlen hazai képviselője, rokonai egyebek mellett Auszt­ráliában. Délnyugat-Ázsiában és Afrikában élnek. Magyarorszá­gon csak helyenként fordul elő a középhegységek napsütötte lan­káin, fákkal, bokrokkal r-itkásan benőtt füves területeken. Meg­lehetősen rejtett életet él. Rend­szerint csak tavasszal, március­ban vagy áprilisban láthatjuk. később, amikor a fű megerősö­dik, szinte teljesen eltűnik. A fent említett gyíkfajok to­jásokkal szaporodnak. Ezeket a nőstény laza talajba, homokba vagy avar közé rejti, és a nap melege kelti ki. A szülők nem tö­rődnek ivadékaikkal, amelyek kikelésük után nyomban önálló életet kezdenek. Előfordul azon­ban hazánkban két olyan gyíkfaj is. amely eleven utódokat hoz a világra. Az egyiket úgy is hívják: elevenszülő gyík. A nőstény tes­tében kifejlődött ivadékok vagy közvetlenül jönnek a világra, vagy a burok nyomban a szülés után felszakad, és az apró állat­kák szerteszaladnak a környéken. A másik gyíknak, amely hasonló módon szaporodik, háromféle ne­ve is van: törékeny gyíknak, lá­batlan gyíknak vagy kuszmának szokták nevezni. Színezete sárgás­barna. a hímet szép égszínkék pettyek díszítik. Hossza 30—35 centiméter. Lábai nincsenek (in­nét az egyik neve), ezért az avar­ban lassú, kígyózó mozgással ha­lad előre, közben tapogató nyel­vét öltögeti maga elé. Sajnos so- kan kígyónak nézik és bottal, kö­vekkel támadnak a teljesen ár­talmatlan állatra. Ez a különös állat a törékeny elnevezést on­nan kapta, hogy farka vége na­gyon könnyen leválik. A szabad­ban csak ritkán találunk fel­nőtt és épíarkú példányokat. A lá­batlan gyík májusban párzik. és a nőstény nyár végén vagy szep­temberben hozza a világra 8—20 kicsinyét. Gyíkjaink főként különböző, ro­varokkal, csigákkal, pókokkal, fér­gekkel élnek, a lábatlan gyíkok sok gilisztát is fogyasztanak. Ha megfigyelitek például az erdőszé- leken tanyázó zöld gyíkokat, lát­ni fogjátok, milyen hihetetlen ügyességgel vadásznák még a re­pülő rovarokra is. Ha lepke eresz­kedik a virágra, egy pillanat alatt ott teremnek, és merész ug­rással csípik el a levegőben, A fa­li gyík a kövek között szaladgáló pókokat, bogarakat zsákmányol­ja, a réteken tanyázó fürge gyík főként az ugyancsak ott élő sás­kákat kedveli. Valamennyi gyikfajunk téli al­mot alszik- Ősszel földi lyukakba, sziklarepedésekbe vagy fali rés­be húzódnak, és dermedt állapot­ban várják, hogy a tavaszi nap ismét felmelegítse. életre keltse őket. Az időjárástól függően már­ciusban, áprilisban bújnak elő rejtekhelyükről, de enyhe tele­ken néha már februárban meg­figyelhetjük a déli órákban a napsütötte sziklafalak repedé­seiből kikandikáló fali gyíkokat. S. E. Közlekedési park — úttörőknek Bűvös négyzet Tyukológia—kutyalógia S okan esküsznek rá, hogy a kisgyerekkori élmények alapvetően meghatározók az ember jellemének, egész élet­sorsának alakulása szempontjá­ból. Lehet. Sőt könnyen lehetsé­ges. A magamfajtát például sok­koló hatással érhette az az első. kisiskoláskori írás-, egyben ol­vasmány-élmény. ami szerint: Ür — ír. Azért is sodort az élet az újságíró pályára. Másfajta érzékenységű gyerkő­cöket egyéb indítékok tereltek kü­lönféle életutakra. Az olyant, mint például Erich Baemer nyu­gatnémet tudóst nyilvánvalóan az a tan-mondatocska foghatta meg első élemis olvasókönyvében, hogy — „Tyúk azt .mondja kot-kot- kot”. Ez lett meghatározó ösztön­zés ahhoz a szívós kutatószenve­délyéhez, ami őt ötven esztendőn át a tyúkok viselkedésének meg­figyelésére predesztinálta, ren­delte. Kitartó munkásságának eredménye lett az a tudományos mű. amely mélyre ható betekin­tést enged a tyúkok természetraj­zába. Érzékeltesse ezt néhány megállapítása. Rájött a tudós, hogy a Föld valamennyi tyúkfaj- tája megérti egymás vészjelét. Harmincöt olyan mondat összeál­lítható a tyúkok „nyelvkincsé- ből”, amely kifejezi e baromfiak legkülönbözőbb érzelmeit. Külön­böző fajú tyúkok nyelvében eltérő kiejtésbeli finomságok észlelhetők. Azt is megfigyelte Baemer úr. hogy vannak közlékeny és hall­gatag tyúkok ... Miként az emb... de ezt hagyjuk. Tény, hogy irigylésre méltóan felejthetetlen élményekkel gazda­godhat valaki — 50 éven át foly­tatott megfigyelések során. Pró­báljuk mi is némileg beleélni ma­gunkat e kutatói megszállottság­ba. Nemde, hallatlan öröm lehet, mikor az ember az ezredik tyúk levágásakor egyszer csak megér­ti. hogy mikor az állat a kés alatt azt a különös ,,krr-krr” vészjelet adja, tulajdonképpen ezt mondja: „Így még sohasem jártam!” Vagy midőn a kakas már két hete kerüli, és ezért zörgő kotyo­gással panaszkodik asszonytársá­nak a tyúk. olyankor így véle­kedik: „Mit ér ez a büdös élet így?! Az urunk is elhanyagol.” Ennek ellenkezőjét fejezi ki az a — fej- és szárnyrázással kísért, harsány kodácsolás, mikor sike­rül a tyúknak kibontakoznia a kakas ölelő karmai közül: „Nono, Márton — maga túl szemtelen!” E lgondolkoztatóak azok az elégedett, lágy motyogások is, melyeket a tyúk gilisz­tanyelés közepette eszközöl. Ilyenkor örül: „Csak jobb így frissen ... Nem szeretem a fa­gyasztott argentin gilisztát. Az mindig a hasamra megy.” Azok az éles megnyilvánulások pedig, melyek a tojásról lekászá­lódó tyúkokra jellemzőek, ezt fe­jezik ki: „Ilyen tojásra merik mondani a városiak, hogy drága?! Próbálják ők kihozni ugyanezt abból a rongyos egyötvenből!” Azt pedig férfi megfigyelők ér­tik periektől, hogy amikor a ka­kas mélázva sétafikái, és piros ta­réját meglibegtetve felkiált — „Kukukuku!” —, olyankor idegen tyúk tűnt fel a szemétdombon túl. Ez alkalomkor hangosan cso­dálkozik a pipifiú: „Micsoda mel­lek. combok!” Táplálkozás, fajfenntartás, da­raértékesítés, exportteljesítés — ezek a tyúk-, illetve kakasvilág legfőbb működési területei. Van­nak ezenkívül perifériális élet­megnyilvánulások is a baromfivi­lágban. Például. Mikor egyik tyúk kiterjesztett szárnyakkal ütlegeli, éles csőrrel szabdalja a másikat, amelyik pelyheket hul- lajtva útjában — menekül, olyan­kor vitatkoznak: „Te keszeg tyúk. te merészelted elcsábítani az ura­mat?! Mi fognivalót talált is raj­tad az a csirkefogó!" Amikor aztán megjelenik a baromfiudvarban az új fiú. aka­rom mondani, új kakas — a régi. a megunt a tyúkok sunyi lapulá- sa közben keresi az alkalmat az összecsapásra. A másik, az új — fölényes frisseséggel kelleti ma­gát a tyúkocskák előtt, mindad­dig, míg a státusban levő vérvö­rös taréjjal és dühhel neki nem ugrik: „Te akarsz igazgató lenni, takn.yos?! Ahhoz még nőjön a ta­rajad és a farktollad!" — Ha az­tán mégis csak az új erő kereke­dik felül, a legszemfülesebb tyúk kacéran libeg az új kakas elé: „Hozhatok egy tejszínes duplát, igazgató úr?" N o de vegyük komolyan a dolgot, Nemde — alig jut szóhoz az ember a bámu­lattól a tudósi elkötelezettség ily magasrendű foka láttán? Fél év­századon át eltéphetetlenül ra­gaszkodni a tyúfcvilágboz, miköz­ben az embervilágban... De ne csapjunk át brosúrába. Inkább tápláljuk némely tudós egyéniség iránti csodálatunkat abból a leg­újabb hírből, amely William Hornflut New Yot'k-i professzor tudományos sikereit taglalja. A fölöttébb tanult prof. közlése sze­rint világszerte tizenkilenc „nyel­ven”, 170 „dialektusban” ugatnak a kutyák. Mélyenszántó kutatá­saira mi sem jellemzőbb jobban, mint hogy 16 ezer magnófelvétel elemzéséből derítette ki, hogy a kutyaugatás 39 alaphang variá­cióiból áll. Valamennyi magán­hangzó. Mássalhangzó egy sincs köztük, így a „vau-vau” nem is szerepel az ebek szókincsében. E legutóbbi fölfedezés viszont cáfolhatatíanul bizonyítja, hogy az. amerikai tudóst kisgyerekkori élményvonulatából az ragadta meg döntően, amikor kedves szü­lei a vendégek előtt produkáltat- ták: „No, Vilike, mutasd be a bácsiknak néniknek — hogy csi­nál a kutya!” És szegény Vili annyiszor elugatta — „Vau-vau”, hogy beleundorodott a szereplés­be. S benne már akkor feltámadt a dac: ha élete megy is rá. bebi­zonyítja, hogy egy kutya se mond ilyet — „vau-vau”. Állta a sza­vát. Tóth István Sok pajtás eljutott — és még el is fog jutni Zánkára, — a bala­toni úttörővárosba. Itt készült el az ország legnagyobb közlekedé­si parkja. Nagy társadalmi össze­fogás, teljesített felajánlások és vállalások sora eredményezte, hogy az idei táborozás utolsó tur­nusának idejére, a jövő hét kedd­jére kitűzhették az avatást is. Az ünnepélyes átadás után bir­tokba vehetnek a gyerekek csak­nem három kilométer hosszúságú úthálózatot. Ez a terep alkalmas­sá vált a közlekedés szinte vala­mennyi forgalmi helyzetének gya­korlására. A fölfestett útjelek mellett összesen 111 tábla, vasúti átjáró és két jelzőlámpás csomó­pont szabályozza a forgalmi ren­det. Jól tudjuk: á növekvő számú közlekedési balesetek megelőzé­sének egyik feltétele, hogy bizto­san eligazodjunk a forgalomban. Az úttörővárosban évente 22 ezer gyerek táborozik, akik a szabá­lyokat gyalogosan, kerékpárral és — az autóklub jóvoltából — kis­motorral sajátíthatják el. így az új létesítmény és az oktatásban segédkező pedagógus úttörőveze­tők számottevően hozzájárulhat­nak a gyermekbalesetek megelő­zéséhez. Minderről eszünkbe jutnak az önkéntes segítők. Azok a lányok és fiúk Lajosmizsén, Jakabszállá- son és másutt, akik iskolák előtt, balesetveszélyes átjárókon terelik, szükség esetén megállítják a gép­kocsikaravánt társaik érdekében. Ök már megszerezték a szükséges alapokat. A közlekedésbiztonsági tanácsok is igen fontosnak tart­ják az ifjúság szabályismeretét, és elősegítik azok gyakorlását. Ezt szolgálják a különböző előadások és vetélkedők, a nemzetközi isko­la-, valamint az iskolai közleke­désbiztonsági kupák versenyei, a legjobb úttörő közlekedési rend­őrök eljutnak a zánkai táborba. Igen fontos, hogy minél több úttörőnek „váljanak vérévé" a közlekedési szabályok. Erre nyí­lik mód például az általános is­kolák úgynevezett közlekedési szakaiegyleteiben. További helye­ken is érdemes számítani az úttö­rők forgalomirányítására tanítás előtt és után. De eszünkbe jutnak minderről a Bács-Kiskunban meglevő, isko­lák mellett vagy parkokban, ját­szótereken létrehozott, s bizony elhanyagolt képet mutató, kihalt KRESZ-pályák is. Már óvodás kortól kezdve nagyon hasznos szolgálatot tehetnének folyamato­san, egész évben. Beleértve a nya­rat is. Nem lenne szabad elsza­lasztani a helyes közlekedésre nevelő alkalmakat. Kell a szer­vezett segítség, de a szülői kísé­ret, helyszíni tanácsadás sem fö­lösleges. Használjuk ki lehetősé­geinket! Igaz. pajtások? írjátok be az ábrába az 3-töl 29-ig terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorokban, vala­mint a két átlóban egyformán 85—85 legyen! Könnyítésül négy számot már előre beírtunk. A rejtvényt szórakozásnak szántuk. Megfejtését nem kell beküldeni. VERBŐCZYANTAL: A hörcsög Magba érett már a friss gabona. Azt a . . . ! szedi kétpofára egy hívatlan gazda! Ősi, bevált jusson takarítja ő be, hogy bőséggel jusson télen a bendőbe. Ha zugába lát más, zabos mint a hörcsög, hogyha pedig náthás, vackán ül és szörcsög • Átadás előtt a balatoni úttörőváros közlekedési parkja (Fotó: Nagy Péter)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents