Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

1982. augusztus 12. PETŐFI NÉPE ® 5 A Kodáty-centcnáriummal kapcsolatos kecskeméti rendezvényekre öt világrész­ből érkeztek résztvevők. Legszívesebben valamennyiükkel beszélgettünk volna, hi­szen ahány élet, annyi sors. Mikor ismerkedett meg a klasszikus ze­nével a Fülöp-szigetekről érkezett fiatal? A Svédországból ideutazott pedagógusok mit hasznosíthatnak a látottakból, hallot­takból? Mit jelentett a japán csellista lány számára a világzenekart köszöntő dübörgő taps? A kínai zeneművész-szö­vetség megfigyelőként meghívott képvi­selője milyen, náluk is alkalmazható módszereket ajánl honfitársainak? Jó, vagy rossz benyomásokkal tér haza távoli szülőföldjére a venezuelai delegátus? Idő és hely hiányában csak néhány inter­jút kérhettünk. Más-más munkakörben dolgoznak, másként szemlélik a világot, de mindnyájan jól sikerültnek minősítet­ték a kecskeméti rendezvényeket, mind­nyájan örülnek a barátkozás itt megte­remtett alkalmainak. A zene városának nevezték Kecskemétet Beszélgetés két szovjet hallgatóval A Kodály-szeminárium zárása előtti napon találkoztunk Galina Liszenkovával és Tamara Beiderrel. A két szovjet ze­nei szakember .első ízben vett részt a kecskeméti szeminári­umon. Beszélgetésünk során mindkettőjüknek lényegében ugyanazokat a kérdéseket tettük fel: Mit mondanának el rö­viden önmagukról, munkájukról? Mikor kerültek kapcsolat­ba Kodály Zoltánnal, s mennyire ismerik őt a Szovjetunió­ban? M.t. nyújtott számukra a kecskeméti továbbképzés, s egyáltalán milyen benyomást tett rájuk a zeneszerző szülő­városa? GALINA I.ISZENKOVA: — A Lenül nevét viselő peda­gógiai főiskola zenei tagozatán szeieztem diplomát. Először is­kolában .Tiltottam, aztán abba a moszkvai kutatóintézetbe ke- tültem, ab >1 az általános iskolák számára k \szitenek programokat, s ahol je enteg is dolgozom. A zeiei neveles laboratóriumában lantéi vek és metodikai progra­mok összeállításával foglalkozom egyebek között. Néhány évvel ezelőtt kidolgoz, kik itt egy zeneokta-tási progra­mot, amelyet azóta már tanterv­ként alkalmaznak. En elsősor­ban az ehhez szükséges szemlél­tetőeszközüket, diasorozatokat állítom össze kollégáimmal. Fel. adatunk továbbá a tanárok felké­szítése is. Előadásokat tartunk számukra Egyébként nemcsak az intézetben dolgozok, tanítok is. Kodállyal Moszkvában, a ze. nei színházban kerültem először kapcsolatba, amikor első ízben állították színpadra a Háry[ Já­nost. A Kodály.módszerről már a főiskola előtt hallottam, aztán tanulmányaim során ismerked­tem még vele részletesebben. A relatív sz.olmizálásnak van egy szovjet változata is, ezzel hason, lítottuk össze u Kodály-féle szol- mizációt. Kecskeméten most sokat tanul­tam Megállapítottam, hogy na. gyón képzettek a zenepedagógiai I intézet ta.nárai és a meghívott 1 előadók. Sok nyelven beszélő emberek gyűltek itt össze. Cső. dalatos volt, hogy egymás megér­tésében mennyire segített a nem­zetközi nyelv: a zene. Ügy éreztem magam — őszin. tén mondom —, mintha otthon lennék. Nagyon-nagyon tetszett BENEDEK MIKLÓS: A vándorzseni j—t gy ködös őszi hajnalon a H Felhögomolyító Vállalat nekeresdi telepén a hiva­talsegéd ragyogó arccal tűzte ki a bejárat fölé a nemzetiszínű zászlót, meg a cég sok vihart és dicsőséget megért üzemi lobogó­ját. Még egy reflektort is fclsze- rellek a szemközti eperfára, hogy sugarával még fényesebbé tegye az ünnepi díszt, emelje ki annak iromteli jellegét. A szakszerve­zeti bizalmi ezalatt körbejárta a ti lepet, s csodák csodájára min­denki a zsebébe nyalt, kisebb-; nagyobb bankjegyeket adott át, amit a bizalmi akkurátuson fel­jegyzett egy ívre. A kultúrterem­nek kinevezett szobát is ünne­pivé tették, kiseperték, a sarok­ban halomba gyűlt palackokat ki- “( vitték. Ünnep közeledtét jelezte minden. Már kora délelőtt min­denki tudta, mit, illetve’ kit ün­nepelnek. ' Most már el is- árulhatom: r endhagyó ünnepre készültek a telhggomolyitök. Dilett Anti, a \ v:éles körben ismert univerzális rnlitalentum két év óta a válla- atnál a ,Jeniről szóllak érte” el­nevezésű egyik státust foglalta el, ■s ez idő alatt hét beosztásban nzonyitotta: teljesen mindegy, Helyik munkakörbe osztják be r számára minden munka egyfor­ma, azaz egyforma távolságra van igényeitől, elképzeléseitől, felkészültségétől, ami viszont nincs is. Dilett Anti ugyanis zseni volt, és ebből élt, És mert sokáig így egy helyben nem le­hel élni, hamarosan vandorzseni lett belőle, hol egyik, hol másik vállalatot boldogította, s minden­hol a már említett .Jelűiről szól­tak érte" elnevezésű státusra al­kalmazták. így került a Felhögomolyító Vállalathoz is két éve, ahol elein­te különös tiszteletben tartották, mert ,Jeniről" olyan valakinek a titkárnője szólt'érte, akit tisz­telni illik. Az olyanvalaki időköz­ben más beosztásba került, s ez némileg csökkentette Dilett Anti megbecsülését, de mert sosem le­het tudni, hát továbbra is próbál­koztak vele Hlyen, meg olyan munkakörökben, s — ha semmit sem csinált, azaz nem csinálha­tott rrjsszul semmit, ügy — még prémiumot is kapott. Ö meg meg­írt két cikket a faliújságra, irt az évente egyszer hat példányban stencilezve megjelenő üzemi lap­ba egy szonettet, meg egy érte­kezést a kapun belüli munkanél­küliség transzcendentális hatásá­ul intézet, különösen annak könyvtára. Meglepett a város régi és mai, korszerű építészete. Elneveztük Kecskemétet a zene városának TAMARA BEIDER — A Csajkovszkij Konzervató­riumban végeztem, zenei szakon. Én is tanítok iskolában az intéze­ti munkám mellett. Lényegében ugyanazzal foglalkozom, mint Ga­lina, de természetesen nekem i.s megvannak a saját feladataim. Közreműködők énektanárok fel­készítésében is. Az intézetben ké­szült tanítási programokat — amelyekről Galina '.beszélt — va­lamennyi köztársaságban felhasz­nálhatják. En töbibek között a zeneoktatást segítő hanglemezek összeállításá­val foglalatoskodtam. Ezeket ügy válogattuk össze, hogy ne csak a saját népünk, hanem mások zené­jével is megismertessük a szovjet gyerekeket. így például Kodály Háry Jánosával és más műveivel A lemezekre került műveket a legjobb előadóművészek tolmá­csolják. Most egyébként új feladatot kaptunk: az osztatlan iskolai osz­tályok számára kell énekoktatási programokat készítenünk. Azt az alapelvet tartjuk szem előtt, ihogy elsősorban nem zenészeket kell nevelni az iskolákban, hanem embereket kell formálni, a zene eszközeivel. Ebben nagyon sokat segít nálunk a televízió is. A nagy magyar z,eneköltő né­hány kórusművéyel én is már a konzervatóriumban megismer­kedtem. Azóta igyekszem mind többet megtudni róla. Gyermek­dalait ismerik nálunk a legfőb­ben. Feledhetetlenek a kecskeméti szemináriumi hetek. Nekem az (•atina I.iszenkova. • Tamara Beider. volt a legfontosabb, hogy a ze­neszerző módszereiből minél töb­bet elsajátítsak itt, bölcsőhelyén. Rendkívül tanulságos volt szá­momra, hogy követői miként tol­mácsolják a mester pedagógiáját. Sokat dolgoztunk. Az elméleten túl nagyon érdekeltek a bemuta­tó foglalkozások. Jutott idő arra is. hogy a vá­rossal ismerkedjünk. Megnéztük például az összes múzeumot. Ne­kem — s ez talán érthető — a Lesko wszky - féle hangszergyűj te­rmény tetszett a legjobban R&pi Miklós ről, különös tekintettel a fclhö- gomolyitás időszerű problémáira Aztán meghallotta, hogy nem­csak a telepen lehet ilyen mun­kakört betölteni, hanem a város­ban burjánzó üzemi központok sűrűjében is. S mert közeli isme­rőse, Ügyet Lenke nemrégen ka­pott státust egy városi központi helyen ■— ahová leszóltak érte, mondván, korábban mi nem lud- tvjik vele mit csinálni, most pe­dig ti, alárendelt szervezet foglal­koztassátok tovább illő módon, de ve felejtsétek el, hogy tölünk, te­hát jeniről került le hozzátok —, hát Anti is nyakába vette azo­kat a helyeket, ahonnan le lehet szólni valahová. Volt, ahol rövid úton elküldték, volt ahol jól fi­zető segédmunkási állást kínáltak számára. Több hasonló inzultus érte. de végül csak akadt valaki, aki szólt egy másik valakinek, hogy ugyan nézzen már utána, mit lehetne ezzel a Dilett Antival csinálni, mert már lerágja a fülét, s hát alapjában rendes ember, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó is. igazolja, hogy nyilvántartásában nem szerepel. Mire ez az „átszólás” a negye­dik állomásához érkezett, már úgy módosult, illetve deformáló dott: egy meghatározott fövala- kinek kifejezett kívánsága, hogy Liléit Anti számára adottságai­nak megfelelő munkakör keres tessék. S mert adottságai igen tá­JO TERVEKRE MA IS JUT PÉNZ Az elnök optimista Rokonszenves nyiltszivűséggel, ele­gáns könnyedséggel köszöntötte * Jeunesses Musicales megnyitó ünnep­ségén a megyei művelődési központ nagytermét megtöltő ifjú zenebaráto­kat, a vendéglátókat Jean-Claude Picard, a szervezet elnöke. Olyan em­bernek ismerték meg itt Kecskemé­ten is a vele kapcsolatba kerülök, akiről az ötödik percben azt gondol­juk, régi ismerős. Figyelemmel kellett kísérnie a mun­kabizottságok tanácskozásait, gondja volt a nemzetközi kórus és zenekar fellépéseire, próbáira. A döntések megkönnyítésére olykor előkészítő megbeszélésekét hozott össze; minden percét lekötötte az itjú zenebarátok 37. közgyűlése. Magam sem tudom, hogy hogyan tudott időt szakítani egy gyors inter­júhoz. A Világzenekar tagjainak kiváloga­tása (elől kérdeztem először. — N.yugaf, és Kelet-Euró­pában szemé­lyesen vá­lasztja ki szer­vezetünk meg­bízottja, egyik vezetője azt. hogy kiket hív­nak meg a ze­nei -táborba. Észak- és Dél- Amerikából ál­talában a be­küldött magnószalagok lóját, szása után döntjük eh ki vehet részt á közös munkában. A tá­vol-keleti tagországok általában maguk jelölik ki a számukra fenntartott helyre a muzsikuso­kat. Eddig nagyon ritkán csalód­tunk. majd mindig igen jó szín­vonalú zenekar jött össze. — A világszerte rosszabbodó gazdasági viszonyokkal miként birkózik meg ez a fontos nemzet­közi szervezet? — Közvetlenül a II. világhábo­rú után sokkal rosszabb volt a helyzet, mégis bizakodtak a Jeu­nesses megteremtői. Tudták, meg kell próbálni, akár könnyű, akár nehéz lesz. Most, csaknem negy­ven év múltán azért mégiscsak jobban áll a világ, és könnyebb valamit folytatni, mint létrehoz­ni. Mégsem tagadható, hogy alig­ha kerülhetjük el a pénzügyi gon­dokat. Eddigi eredményeink azon­ban azt bizonyítják: ha jók a ter­veink, hu megfelelő bölcsességgel terjesztjük ezeket a kormányok, a segítőkész intézmények, szer­vezetek elé, akkor előteremthe­tők az akciókhoz szükséges anya­giak. Tudják a kormányok is. hogy az ilyen kiadások nem a há-. borús, .a fegyverkezési költsége­ket növelik, amelyek nem nagyian rokonszenvesek az emberek szá­mára. Ha hiszünk abban, ha mé­lyen hiszünk abban, hogy a zene jegyében idős és fiatal, szár­mazástól, hovatartozástól füg: getlenül barátkozhat, akkor az ifjú zenebarátok mozgalma to­vább erősödhet. Az a tény,, hogy az anyagiakban szűkösebb 1982- ben oly- sok tagország küldte el képviselőijét Kecskemétre, meg­győzően táplálja optimizmuso­mat.-— Köszönöm tájékoztatását- —1 —r gak és körülhatárolallanok voltak, a munkakör kiválasztása nem okozhatott gondot, hamarosan bekerült munkakönyvébe az „át­helyezés" bejegyzés, merthogy így kívánta a népgazdasági érdek. A távozásnak meg most jóit el a napja. Ezért volt örömünnep a Felhögomolyító Vállalat nekeresdi telepén, ezért nyúltak örömmel a zsebükbe a munkatársak, és ezért tűzték ki a bejárathoz az öröm- iinnep lobogóit. A városban meg a Ködfényesi- tö Vállalat intézményi központjá­ban azon a ködös őszi reggelen a hivatalsegéd fekete zászlót húzott a bejárat fölé, azt is félárbocra. Mert ott már tudták, hogy Dilett Anti, ez az univerzális vándor- zseni néhány nap múlva náluk foglalja el a „felülről szóltak ér­te” elnevezésű státushelyek egyi­két, s megint nem tudják-felven­ni kisebb fizetéssel azokat a köd- fényesitö szakembereket, akikre pedig igen nagy szükségük lenne. Csak abban bíznak, hogy Dilett Anti következetes vándorzseni, s lesz még egyszer ünnep az ö ut­cájukban is, amikor a fiú elége­detlen lesz munkakörével, és nép- gazdasági érdekből áthelyezik va­lami it\ás, fontosabb beosztásba. KANADAI DIPLOMATA A ZENEPEDAGÓGIÁRÓL y Nagyon aktiv közgyűlés volt A Fédération Internationale des Jeunes­ses Musicales tiszteletbeli elnöke beszél­getésünk előtt három nappal még hivata­lában, a kanadai külügyminisztériumban dolgozott. Azóta megismerkedett Péccsel, gyönyörködött a régi székesegyházában, a világzenekar és a világkórus koncertjében. Arcán, mozgásán nyoma sincs a fáradt­ságnak; Gilles Lefebvre dinamikus ember, hozzászokott a nemzetközi konferenciák nagy szellemi és fizikai igénybevételt je­lentő légköréhez. Az ifjú zenebarátok nemzetközi szerve­zetének tiszteletbeli elnöke nem először jár Magyarországon. — Ha emlékezetem nem csal, akkor 1969-ben itt választottak a Jeunesses Musicales elnökének. Majdnem négy évig töltöttem be ezt a tisztséget. Már koráb­ban hallottam a magyarországi zenepedagógiáról, a világhírű magyar zeneszerzőkről. Talán 1967d>en Madame Szőnyi vezeté­sével egyhónapos tanfolyamot rendeztek hazánkban a magyar zenepedagógiáról, amit a világ­ban Kodály-módszerként ismer­nek. Akkoriban nem követtem* ottani térhódítását, de tudom, hogy most jónéhányan tanulmá­nyozzák. Minden nagyobb táj­egységben van egy magyar ze.. nepedagógiai elvek, szerint ta­nító csoport. Tapasztalataikat az ottani Kodály-intézet összesí­ti, szervezi a továbbképzést. Nagy sikerrel szerepelt nálunk a győri Szabó Miklós kórusa, ki­tűnő előadók jöttek Magyaror­szágról. — Olvasóinkat bizonyára ér­dekli, hogy Kanadában miként lesz egy zenei szakemberből sok országban elismert és tisztelt kulturális diplomata. — Tanítottam és hegedültem, amikor felkértek a kanadai Je- unesses-szervezet egyik vezetőjé­nek. Ügy gondoltam, hogy na­gyobb szükség van rám szerve­zőként. propagandistaként mint egy hangszeres — ki tudja mi­lyen — művészre. Az ifjúsági ze­nei mozgalomnak, szenteltem az életemet. — Jean-Claude Picard úrtól, a szervezet mostani elnökétől, a magyar csoport vezetőitől tudom, hogy Lefebvre úrnak elévülhe­tetlen érdemei vannak a mozga­lom felvirágoztatásában. — önmaga ilyen tisztségben senki sem boldogulhat. Arra tö­rekedtem, hogy mindig legyenek céljaink, közös akcióink. A konk­rét tervek és a reális feladatok kapcsolják össze és aktivizálják a tagcsoportokat. Ilyen ügy volt például a világzenekar létrehozá­sa, amely gondolat az 1967-es ka­nadai világkiállítással kapcsolat­ban vetődött fel. Azt hiszem megalakulása egyik lényeges ál­lomása munkánknak. Bízom ab­ban, hogy egy idő után a kecske­méti nemzetközi kórustábort is ilyen folytatást követelő kezde­ményezésként emlegetik. — Tudtommal a béke, a barát­kozás, az emberi összetartozás tudatát, a népek közeledését szol­gáló világzenekor költségeihez a kanadai kormány rendszeresen tekintélyes összeggel hozzájárul. Feltételezhetően az ön közremű. ködösének is köszönhető kormá­nya példamutató gesztusa, — A párizsi kanadai kulturá­lis központ igazgatójaként — 1973-ban kaptam ezt a megbízást — magam is tapasztalhattam: pótolhatatlan a művészetek sze­repe más népek megismertetésé­ben. Később, kormányunk nem­zetközi kulturális kapcsolatokat ápoló intézetének a vezetőjeként is ebben a fölfogásban munkál­kodtam, és most** nagyjából hason­ló feladatokat helyettes ullamtit. kari rangoan ellátva így dolgo­zunk munkatársaimmal. — Tapasztalt diplomataként rö­vid, néhány napos tájékozódással is képet alkotott a kecskeméti ta­nácskozásról. Kíváncsian hallga­tom véleményét. — Udvariaskodás nélkül mond­hatom: nagyon eredményes, na­gyon aktív közgyűlés volt. Nem. csak a Jeunesses dolgait illető szolidaritás segítetté fontos, sok­színű terveik kidolgozását. Tisz­teletbeli elnökként csak gratulál­hatok a rokonlelkeket egymáshoz közelítő elgondolásaikhoz és ezek kivitelezésében mutatott követ­kezetességükhöz. A jó hangulat­hoz és az eredményes tárgyalá­sokhoz a vendéglátók által terem­tett jó körülmények nem kis mértékben hozzájárultak. H. N.—H. K. E. AKI HAZATALÁLT: HARMADIK GENERÁCIÓS MAGYAR Növendékből tanár Otthonosan mozog Kecskemé­ten Alexandr Farkas. Tíz-egyné- hán.v éve azt sem tudta, hogy a város merre található Magyaror­szágon. Akkor ismerkedett Bács- Kiskun megye székhelyével, ami­kor 1972-ben elfogadták jelentke­zését a II. Kodály-szeminárium- ra. Az egykori növendék tanár­ként vett részt a tizediken. Nyelvtanilag hibátlanul beszél magyarul, csak a kiejtésén érző­dik, hogy nem ez az anyanyelve. — Hazai szóhasználattal: har­madik generációs magyarként élek New Yorkban. Nagyapám Kolozsvárról vándorolt ki, még az első világháború előtt. Apám már ki^t Született, lengyel szárma­zású anyámmal odahaza angolul beszéltek. Csak egy-két magyar szót hallottam gyerekkoromban. Azért is örültem annak, hogy hosszabb időt tölthetek hazájuk­ban, mert minden áron meg akar­tam tanulni nagyapám anyanyel­vét. — Sikerült, de nyilván nem ezért tanult a Kodály-intézetben. — Egészen kicsiny koromtól vonzott a zene. Szomszédunkban kitűnően játszó amatőr zongoris­ta élt. Még nem is jártam isko­lába, amikor magam is odaültem a fekete-fehér billentyűk elé. Szü­leim szerény polgárok voltak, a rokonságban egyetlen diplomás sem volt. Kicsit a muzsikának is köszönhetem, hogy főiskolára jár­hattam. Fiatalon, hamar meghív­tak egy híres egyetemre, igaz csak alacsonyabb beosztású taná­ri állásra. Felnőtteket oktattam, amíg pénzügyi nehézségek miatt nem csökkentették az oktatói lét­számot. Mint legfiatalabbnak, az elsők között mondtak fel. Ma­gyarán szólva: kirúgtak. Sok mindennel foglalkoztam. Életem fontos állomásának érzem, hogy 19?4-ben Magyarországra költöz­hettem zenei továbbképzésre. A következő év őszétől 1976 nya­ráig tanultam a Kéttemplom közi intézetben. A magyar zenepeda­gógia alapos elsajátításához per­sze kevés egy esztendő. Ezért a bostoni Kodály-intézetben továb­bi egy esztendőt töltöttem. — Tudtommal sohasem okta­tott, nevelt kisgyerekeket. ' Miért fordított ennyi időt pedagógiai tanulmányokra? — Azt hiszem, még nem em­lítettem: azért is jöttem Magyar- országra, mert csodáltam Bartók zongoraműveit. Szerettem volna minél hitelesebben előadni vi­lághírű alkotásait. Úgy gondol­tam, hogy Bartók hazájában kap­hatom ezekről a leghitelesebb információkat, benyomásokat. Itt vált világossá számomra, hogy milyen fontos a gyerekek zenei képzése. Tanulmányoztam Kodály cikkeit, énekgyakorlatait, a ma­gyar népzenét, mert ez. nagyon összefügg. Mondhatom, Kodály valóban nagy ember volt. Igaza van abban, hogy a zene meg­könnyíti és megszépíti az életet. Miért? Valami baj van a világ­ban. A legtöbb ember életéből hiányzik a harmónia. Tudom, hogy ez prédikálásnak hangzik, pedig ezt nem szeretem, mégis el kell mondanom, hogy rend van a természetben. S mivel a zene és az emberiség egyaránt a ter­mészet része. Ezért is vágyunk a mindennapjainkban sajnos, hiányzó összhangra, a muzsiká­ban kifejeződő rendre. — Tudta-e hasznosítani az itt hallottakat? — Növendékeim azt hiszem, igennel felelnének. Közelebb ke­rültek a muzsika léhyegéhez. Mert ez a legfontosabb. Termé­szetesen jól kamatoztathattam és gy ümölcsöztet hetem valószínűleg a jövőben is, amit például a szol- lezsoktatásban itt hallgatóként és tanárként — a dolgok alapos át­gondolására késztetve — elsajá­títottam. De nem a praktikum a legfontosabb. Azt a szemléletet kell elsajátítani, átérezni, amivel Kodály, a magyar zenepedagógia megragadja a zene lényegét. Heltai Nándor \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents