Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE # 3 PÉNZT HOZ A HÁZHOZ Fehéren—feketén a kéményseprésről Újévkor a hiszékenyebbek örülnek, ha kéményseprővel találkoznak, merthogy az szerencsét hoz. Hát még ha megérinthetik a kabátját, vagy a gombját! A babonán, vagy a nosztalgián túl, vajon mi a szerepe a kéménysep­rőnek — koromközeiben? Gesztenyés poharak a kályhacsövön — Járt-e itt az idén kémény­seprő? A kecskeméti Füzes utca 11. szám alatt kérdésemre a háziak elmondják: egyszer télen és egy­szer másfél hónapja takarította ki a kéményeket. Domokos Józsefné ugyanebben az utcában samottos kályhával, brikettel tüzel, ha már hidegre fordul az idő. Kéményét nyaran­ta beszövi a pók hálójával. Ezért az első seprést szeretné szeptem­berben elvégeztetni, a fűtési sze­zon előtt, hogy tavaszig zavarta­lanul fűthessen. Szerinte azonban a kéményseprő sosem akkor jön, amikor várja (amikor kellene), hanem kiszámíthatatlanul. A Kupa utca 9-ben Boksa Sán- dorné elégedett a kéménygondozó munkájával. — Kértem, hogy nézze meg, •miért csöpög a kályhacső — mondja. — Azt hittem, galamb, vagy valami más esett bele a kéménybe. Kiderült, páralecsapó­dástól származik a csepegés. Lehetne javítani a kéményen bizonyára, ha a tető fölötti sza­kaszt eternitcső helyett téglából építenék meg. Az eternitcsőben tudniillik kátrány rakódik le — ez akadályozza a kémény szellő­zését. Ahány ház, annyiféle gond, teendő az őszi—téli fűtési szezon elQtt. Molnár Istvánná műstoppoló (átellenben) a drágább olajról át­tér a széntüzelésre, de előbb rendbe hozatja a kéményt. A műhelyén átvezető több részes cső ugyanis minden toldásnál csepeg. Hogy a kéményből szivárgó víz a helyiséget ne szennyezze, három műanyag poharat erősített a cső alá. Festéshez készülődik, tehát helyesen teszi, ha kéményét a szénfűtés előtt ellenőrizteti. Elfüstölt milliók Domokosnéé, Baksánéé és Mol- nárnéé csupán egynéhány a kö­zül a 380 ezer kémény közül, amelyet a megyében nyilvántarta­nak. A fűtőenergia 40 százalékát a lakosság használja fel. Éssze­rűen? Gazdaságosan? Erről Tóth Andrásnak, a Bács-Kiskun me­gyei Kommunális Szolgáltató Vállalat tüzeléstechnikai ágazat­vezetőjének ez a véleménye: — Elfüstölt milliók mennek ki a kéményeken építési hiba miatt. A kéményépítésre, sajnos, nem mindenhol fordítanak kellő gon­dot. Kiskunhalas környékén pél­dául a nem elég szilárd mészho­moktéglából készítik el a házak­nak ezt a tartozékát. A másik baj, hogy építéskor a kémények falát, belül nem tömítik el ha­barccsal, s kívül a téglaközöket sem zárják el megfelelő fugázás­sal. Nyomáspróbák alkalmával az ilyen kéményekből szinte minden résen keresztül „szökik” a füst, ami a huzatot, és ezáltal az égést rontja. A háztartásban is gazdálkodnak — Egy nagyvállalat helyzete a fűtőanyag-gazdálkodást tekintve szerencsésebb — magyarázza az ágazatvezető. — Van energetiku­sa, aki kidolgozza a leggazdasá­gosabb fűtési módot. De a lakos­ság, arra a kérdésére: „Hogyan érdemes, hogyan lehet legolcsób­ban fűteni?” elsősorban a mi szakembereinktől ' kaphat taná­csot. Mivel közülük többnek két- liárom mestersége is van (bádogo­sok, pékek, hegesztők, esztergá­lyosok és más szakmabeliek ta­lálhatók közöttük), képesek rá, hogy hasznos gyakorlati útmuta­tással segítsék a lakosokat. Csu­SZÁLLÁSOK VILÁGA III. Menekülnek az emberek? Alkonyodik, gyönyörködhet az ember a fények játékában. Ki kell szállni a kocsiból, legalább kis időre, hogy úrrá le­gyen rajtunk a romantikus életérzés. Sok errefelé a fácán, a fogoly, de nyúl is, meg őz is. Sok az ecetfa, a nyárfa, fel­tűnően. Rokonszenves a vidék, gyönyörködni való is akad elég. A madarakról: van itt sok veréb, többféle, meg fecske, gerle, dolmányos varjú, házigalamb. És szarka, vércse, de sas és túzok is. És a fák: bodzabokor, olaj fűz, fenyő-, meggy- és szilvafa. (Azt mondják, az alma, körte nem él meg.) El­tűnődik az ember: az állatok, növények élvezik a tájat. Az emberek pedig menekülnek innen? rást rátestálja másokra. így het­venhat kéményseprő ekkora me­gyében kevés! Tündöklés és bukás S bár nem mindegyik kémény­seprő vehetné fel a versenyt Ked­ves Pista bácsinak, a vállalat köztiszteletben álló 70 éves nyug­díjas kéményseprőjének egykori teljesítményével (naponta 80—100 házhoz is elment, hogy a kémé­nyekből kiszedje az ökölnyi szur­kokat), ismerjük el: nem könnyű a mai kéményseprőnek sem. Busz­ra nem engedik fölszállni, mert kormos a ruhája. Gyakran hiába csönget, nem nyitnak neki ajtót. Vagy, mert nincsenek otthon; vagy, mert nem érnek rá; kérik, hogy „máskor jöjjön”, vagy egy­szerűen azért rekesztik ki, mert a tapétázást akkor fejezték be. Pedig szükség van, szükség is volt mindig kéményseprőre. Századokkal ezelőtt kötelezővé tették Magyarországon a kémény- seprést. Mária Terézia uralkodá­sakor megalakították a dunántúli és a kisalföldi társulást. Kedves Pista bácsi idején a kéményseprőt úgy becsülték, mint a gyógysze­részt. Foglalkoztatását gimnáziu­mi végzettséghez kötötték. A hat­vanas évek elején legtöbbször csak protekcióval vettek fel va­lakit kéményseprőnek. Manapság 20 éves kortól, erkölcsi bizonyít­vánnyal végezhető ez a foglalko­zás. A fő követelmény, hogy tisz­ta kezűnek, vagyis becsületesnek kell lennie minden kéményseprő­jelöltnek. Ha lenne... Csakhogy nincs. Szerencsét hoz a házhoz Nagyobb utaslétszám, állami támogatás Miért gyengélkedik ez a valaha tisztes ipar? Amely jelenleg is 2800—6000 forint közti jövedelmet hoz havonta a művelőjének? Kéményseprőtanuló-képzés — mint a Bács-Kiskun megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadónál meg­tudtuk — nincs a megyében. A Kéményseprőipari és Tüzeléstech­nikai Társaság foglalkozik Buda­pesten átképzéssel, de akik erről a tanfolyamról kikerülnek — évente tíz kéményseprő — mi az egy országnak?! Nagyobb társadalmi rangot és törődést érdemel ez a szakma. Hiszen a kéményseprő munkájá­val, szaktudásával csakugyan sze­rencsét: pénzt hoz a házhoz! Kohl Antal A megyében két nagy szállítási vállalat — a Volán és a MÁV vég­zi a személyszállítás jelentős ré­szét. A mindennapi utazás rohanó életünk részévé vált, s a Bács- Kiskunt átszelő vasútvonalak, s az utakon közlekedő autóbuszok a nap minden órájában hozzák-vi- szik az embereket. A hétvégeken is egyre többen veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, pél­dául kirándulásra. Az első félév személyszállítási tervének teljesí­téséről, költségeiről, az elszállított utasok számáról kértünk tájékoz­tatást a Volán, és a MÁV illeté­keseitől. Meghaladja a tervezettet A Volán 9. számú Vállalat az első félévben személyszállítási tervét egytized százalékkal telje­sítette túl. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt esztendő azonos időszaká­hoz képest 4,4 százalékkal több utast szállított el. Az utasok által megtett kilométer 4,6 százalékkal volt több, mint a tavalyi első fél-. évben. Az utasszámot tekintve je­lentősen nőtt a különjárati autó­buszok igénybevétele, ami azt mu­tatja, hogy a hétvégeken több szervezett kirándulásra volt igény, mint az elmúlt évben. Ez logikus is, hiszen az ötnapos munkahét bevezetésével több lett a szabad idő. Ezzel párhuzamosan igen je­lentős emelkedés mutatkozik a bérautóbuszok esetében. A válla­latok munkásait szállító autóbu­szokból 78,3 százalékkal többet igényeltek. Mindenképpen érdekes, hogy a helyközi járatoknál az utasok ál­tal megtett kilométerek száma 4,3, a bérautóbuszoknál 49,7 százalék­kal emelkedett, ugyanakkor a kü­lönjáratoknál 5,2 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a hétvégi kirándulások, túrák rövi- debb útvonalon bonyolódtak le. összességében az átlagos személy- ' szállítási távolság kismértékben növekedett. A vállalat járműállo­mánya a tervezettnek megfelelően alakult, ugyanakkor a javításra váró autóbuszok száma kevesebb a tervezettnél. 1951 óta változatlan A személyszállítás köztudottan veszteséges, már csak azért is, mert a távolsági autóbuszok díj­tétele apróbb változások — öve­zeti díjtétel, havi jegy stb. — ki­vételével 1951 óta változatlan. A Volán az elmúlt évben összesen 123 millió forint állami támoga­tást kapott a személyszállításra. Miért volt erre szükség? Az el­múlt évben összesen 67 millió utast szállítottak el, átlag 10 kilo­méteres távolságra, s a bevétel megközelítette a 228 milliót. Ugyanakkor az önköltség megha­ladta a 265,5 millió forintot. Álla­mi támogatás nélkül a vállalat a személyszállítást több mint 48 millió forint veszteséggel zárta volna. E kérdés vizsgálatakor azt is meg kell említeni, hogy évek so­rán jelentősen emelkedett az autó­buszok beszerzési ára, és azok fenntartási költsége, illetve az üzemanyag ára. Csupán a példa kedvéért emlitenénk meg, hogy egy csuklós autóbusz egymillió 600 ezer forintba kerül, s a városi, az elővárosi forgalmat ilyen tár­sasgépkocsik bonyolítják le. Gyorsabban, pontosabban A MÁV Szegedi Igazgatósága az év első felében majdnem 11 millió utast szállított el, 0,5 szá­zalékkal kevesebbet, mint az el­múlt év hasonló időszakában. Történt ez annak ellenére, hogy több személyvonatot közlekedtet­nek. Az utascsökkenés főként a munkába járásnál és egyéb célú utazásnál jelentkezett, ugyanak­kor a megnövekedett szabad idő hatására emelkedett az üdülési és hétvégi utazások száma. A hosszabb távú utazásoknál is növekedés tapasztalható. A sze­mélyszállítás minőségének javítá­sa érdekében több intézkedést tettek, amelynek hatására ponto­sabban közlekedtek a vonatok, csökkent a késés, illetve az elju- tási idő. Az utazási lehetőségek a májüsi menetrendváltozástól tovább ja­vultak. A Budapest—Szeged vas­útvonal teljes villamosításával az expressz- és gyorsvonatoknak át­lagosan 10 perccel, a távolsági személyvonatoknak 20 perccel ke­vesebb a menetideje. Pécs—Sze­ged között hétvégeken új gyors­vonatpárt közlekedtetnek, a sze­ged—egri gyorsvonat három ko­csijának útvonalát Szilvásváradig meghosszabbították. A megyét érintően is több változást vezet­tek be, amelyek javítják az uta­zási körülményeket. A vasút fontos feladatának te­kinti a költségek csökkentését, a takarékosságot. A hátralevő fel­adatokat 31 millió forint költség- csökkentés és 100 százalékos terv­teljesítés mellett 5,6 millió forint energia-megtakarítással kell vég- rehajtaniok. A fokozott takarékos­ság azért 'is indokolt, mert az ál­lami költségvetés jelenleg igen je­lentős árkiegészítést folyósít a tö­megközlekedés támogatására. Nőttek az energia- és anyagköltségek A MÁV esetében sem nyeresé­ges tehát a személyszállítás. Egy­forintos díjbevételre jelenleg 2,5.0 forint állami támogatást kapnak. Az utasok több mint 80 százaléka valamilyen címen még kedvez­ményben is részesül, így a bejá­rók, a nyugdíjasok, a gyermekek, az állami alkalmazottak, a tanu­lók, a vasutasok, a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre utazók és még lehetne tovább sorolni. A belföldi személyszállítás tarifái 1951 óta változatlanok, ám a ráfordítások 30 év alatt tetemesen emelkedtek. Különösen nőtt az energia-, az anyag- és a bérköltség. A vasútra, de közvetlenül az államháztartás­ra így évről évre nagyobb teher hárult. Egy példa: 1968 óta a vas­úti személyszállításnál a menet­jegyekre jutó árkiegészítés összege több, mint háromszorosára növe­kedett. A személyszállításban tapasztal­ható némi visszaesés nyilvánva­lóan a vasút bevételét is csökken­tette, ha nem is nagy mértékben. A kevesebb utasból többen .vették igénybe az értékesebb szolgálta­tást: a gyorsvonatot, illetve az el­ső osztályú kocsit. Gémes Gábor Megjelent a Szovjet Irodalom Megtartás helyett Azt mondja egy öregtényi asz- szony: „Van .maszek föld, ele­gendő, ide nem éri meg, hogy -foglalkozzunk vele. Nem kapunk ekét, fuvarost. Meg nincs, aki elvégezze a munkát.” A szom­szédasszony: „Fodrász kellene, meg rendszeresen friss Ihús. Mi is szeretjük, nekünk is járna.” De nézzük tovább a fájó gondo­kat: Keserű-Részteleken az áfész- bol't délután fél háromkor be­zár. Kicsi a forgalom, mondják, nem éri meg a további nyitva- tártás. Gombolyagon, Felsőere­ken van ugyan nyitva üzlet reggel és este, de akkor három kilométert kell -gyalogolni, -ke­rékpározni. Nem éppen könnyű. A felsőereki kocsmában van ugyan hűtőpult, de nem jó. Ál­lítólag harmincötezer forintba kerülne a javítás. Akadozik az áruellátás, kevés az üdítő. Megtartó vagy taszitó erő a mindenkori közlekedés helyze­te. .Nos, Pataj irányába kevés a buszjárat. Kalocsára van napon­ta reggel fél öttől este fél tizen­egyig — tíz alkalommal —, de gondot okoz, hogy szombaton este nem tudnak hazajönni Ka­locsáról azok, akik ott szórakoz­nak, netán művelődnek. Részte­lek fejlődik ugyan, de ez nem mindenben mutatkozik meg. A csatorna rendezetlen, bűzlik a pocsolya az árkokban „ A tanács nem törődik vele” — mondják azok, akik összefogva könnyűszer­rel rendibehozihatnák. Azután: orvosi rendelő van Részteleken, de orvos nincsen. Be kell járni Szakmarra; ez is gond. letagadhatatlanul. így duzzog Nagy Ferenc bácsi, aki már hetvenkét eszténdős. Ugyan­itt kocsma volt, de bezárták. „Itt ugyan rosszul jár a ván­dor” — mondja Feri bácsi. Al­sóereken olyan, kicsi a bolt, hogy még ablak sincsen -rajta. Hall az ember másfajta pa­naszt is. Az idegenből ideköltö- zöttek -nem épülnek be kellően a régebbi közösségekbe. Van némi feszültség ilyen tekintetben. Em­legetik az ellentétet a szállások és Szakimár között, ahová köz­igazgatásilag tartoznak. Sokan nem felejtik például, utólag is sérelmesnek tartják, hogy amikor a községben épült a templom, a szállásiaknak be kellett menniük segíteni, de fordítva ez nem így történt. Sőt, ugyanez ismétlő­dött meg velük, amikor a vil­lamosítások ideje bekövetkezett. Aki mindig vidám Résztelek egyik legszélső há­zában él a -feleségével Nagy Fe­renc. Nem kell kérdezni jófor­mán semmit tőle. nem esik ne­hezére a beszéd: „Az élet? Ilyen is, olyan is. Ho­gyan bírom hetvenen felül? Lát­• Kedves István idejében még rangnak számított kéményseprő­nek lenni. pán egy példát: a fűtési módtól függően, tehát aszerint, hogy fá­val, szénnel, olajjal, vagy gáz­zal melegítenek-e egy száz négy­zetméter alapterületű lakást, 12— 30 ezer forint közt ingadozhat az évi fűtési költség. A „Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok” szólásmóndás a gazdálkodásban — melynek része a háztartások gazdálkodása is — új tartalmat kap. Azt hihetnénk, hogy a vállalat meg új szakem­bereket ... De nem! A megváltozott követelmények és e fontos szolgáltatás művelői­nek a száma között, különösen pedig ami az utánpótlást illeti, szakadéknyi a különbség. A har- tai körzet tizennégy kéménysep­rőjével előkelő helyen áll; Kecs­keméttel és környékével tíz va­lahogy még elboldogul; de a ba­jai körzetben már csak négy, a kiskunhalasiban pedig ez idő sze­rint csak egy kéményseprő dol­gozik! Ha végiggondoljuk, hogy egy tanyás megyében a postásé­nál jóval nehezebb a kéménysep­rő dolga: ő nem hagyhatja ott keféjét, kaparóvasát egy adott he­lyen —, mint a tanyai postás a leveleket, az újságokat, és az ér­tesítést a nvugdijról az állványos zöld szekrényekben —, hogy a kot­la ezt a kerítést? Most fejeztem be éppen. -Pedig a betegségekből kijutott nekem! 1936 óta élek itt, amóta megnősültem. Éltem bizony rossz életeket. Voltam in­tézők, ispánok keze alatt, vol­tam kubikos1. De legtöbbet per­sze itt. Hogy milyen volt? Is­meri a paprikás sót? Az jutott legtöbbször a- kenyérre, elgon­dolhatja. Szalonna? Kolbász'? Egy fenét volt! A nyugdíj után .te­hén, borjú, mala-c — hát ez van. Megvagyunk. A gyerekek? Két lány, egyik itt a faluban, a má­sik Szatomáron. A fiaim egyete­met végzett, vállalati igazgató. Annak idején kinevettek egye­sek, hogy taníttatni kezdtem. De látja, nekem lett igazam. Hogy manapság? Aki dolgozik, annak mindene megvan. Tudja, a ma­gunkfajta öregekben ott az ösz­tön: dolgozni kell! Az este is tizenegykor hagytuk abba. Hát ilyenek vagyunk. -Néha el-eűgon- dolkozom a régi éveken. A lá­nyom példáiul amikor megszü­letett, azt mondta- a gazda: lega­lább lesz -neki szolgálója. Hát repült is a literes Iborosü-veg a fejéhez. Ilyen voltam. Erről jut eszembe: megkínálhatom? Saját termésű borom van. Nézem a té­vét. hallgatom a rádiót. Azt még a kertbe is magammal viszem, nem vagyok legalább egyedül. Betegségek? Nekem kijutott. Eltört a hátgerincem, két oldal­bordám, hat liter víz volt a má­jamon, kiszivattyúzták. Kétszer volt agyvérzésem. Mégis mindig vidám kedélyű voltam.” „Nem sietem el” Tóth Sándor bácsi egyedül él Pécsiszállásom. Rozoga az öreg ház, még inkább azok a mellék- épületek. Ö az utolsó mohikán. Gondokat, keserveket feledve felszabadultan, könnyedén be­szél,: „Hogy rám -dől a ház? Majd átmegyek a másik sarkába, na és? Ha muszáj, hát megy az em­ber majd, -persze, hogy megy. De én nem sietem el1, öregcser­tőn születtem, Homokm-égyen. kö- rösztöl'tek. 1902-ben volt ez. Most ebben a százéves házban élék, • Nagy Ferenc, az elmaradha­tatlan rádióval. egyedül, 1929 óta. Régebben hány épület volt i-tt? Dzsomibóék, Var- gáék, Jagdcáék, Ma-tosék ... hát éppen tizenhárom. Ma már csak ez az egy... Ez viszont nem lesz széjjelszedve, amíg én bí- ix>m magamat! Felkelek éjfél után, már mennék is dolgozni. Hallom, vannak helyek, ahol négy és fél ezer forintért lógnak az emberek. Hát nekem az ilyes­miből -nem kellene! Én ha kell, zsákolok, kapálok — de lopni a napot? Olyat aztán nem! 'Hogy mi lesz velem? Mi lehet? Job­bat már nem várok. A két fiam aj-tót nem nyit rám; hát ilyen az élet... Pedig nem vétettem nekik semimi-t. Megírja ezt? Nem bánom, írja meg! És most így vagyok öregen, egyedül... Hogy mi lesz? Ki is tudhatná azt meg­mondani?” Varga Mihály (Folytatjuk.) A Szovjet Irodalom című folyó­irat augusztusi száma közli Ma­rija Rolnikaite 'kisregényét, a Hosszú hallgatást. A litván írónő megjárta a koncentrációs tábort — lágernaplója magyarul is meg­jelent —, új művének témáját szintén ebből a tragikus élmény­ből merítette. A regény magja a lágerek életének, borzalmainak, a foglyok szenvedésteli napjainak leírása, miközben kiderül a las­sú kínhalálra ítéltek erkölcsi ma- gasabbrendűsége, hisz ők saját sorsukon felülemelkedve a leg- kilátástalanabb helyzetekben is képesek megmaradni embernek. A lírát Janka Kupala és Jakub Kolasz szovjet-belorusz költők képviselik. Vers válogatásuk idő­szerűsége, hogy az idén ünnepli születésük 100. évfordulóját a be­lorusz irodalom. A Napló rovat­ban Rita Kom emberközeli, s az irodalomtörténet számára is hasz­nos adalékot nyújtó írói portréi megelevenítik Leonyid Martinon, Hidas Antal és Kun Ágnes alak­ját. Elemző írások foglalkoznak a 70-es évek szovjet prózájával és a legfiatalabb költőnemzedék­kel : tanulmány, valamint kerek- asztal-beszélgetés hívja fel figyel­münket az új nevekre. Igen gaz­dag anyag, interjúk sora térké­• A címlapon Anatolij Nyikics festménye: Rózsa az űrhajó­soknak. pezi fel a szovjet drámairodalom helyzetét is. Nem maradhat ki ismertetésünkből a Két nyelven című összeállítás sem. Rab Zsu­zsa és Makai Imre tükörfordítása segíti feltárni Jevgenyij Vinoku­rov verse, a Kisfiúk, illetve Mi­hail Lohvickij: Zúg a Kura a zu­hogókon című elbeszélésének tar­talmát, jelentésárnyalatait. A KÖZÚTI ÉS VASÚTI SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS ELSŐ FÉLÉVE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents