Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
1982. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Döntött a Legfelsőbb Bíróság NÉPESEDÉSI HULLÁM AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁKBAN Pedagógusok, tantermek, gyerekek Bács-Kiskunban Az egy-egy időszakra jellemző demográfiai folyamatok — közvetve vagy közvetlenül — sok évtizeden át hatással vannak a népesség kor, nemenkénti, gazdasági aktivitás, iskolai végzettség és egyebek szerinti összetételére. Az ország, és ezen belül Bács-Kiskun megye rendkívül egyenetlen korfája erőteljesen ingadozó születési és halálozási arányt tükröz. Nyilvánvaló, hogy az időszakosan ismétlődő hullámok, demográfiai aránytalanságok a társadalmi-gazdasági élet minden területére hatnak, kisebb-nagyobb gondokat okoznak. Hogyan kell tárolni az almát? Mostanában különösen előtérbe került az általános iskolai ellátottság, az oktatással kapcsolatos kérdéskör, mivel a legutóbbi tanévben kezdte meg tanulmányait az elmúlt évtized legnépesebb korosztálya. Az általános iskolákat most érte el az a népesedési hullám, amellyel korábban az óvodáknak, illetve bölcsődéknek kellett szembenézni. Az 1980-as népszámláláskor 123 ezer 15 éven aluli élt Bács-Kiskun megyében, s ennek megközelítően tele tartozott általános iskolás korcsoportba. A gyermekek, illetve az iskolás korúak 71 százaléka a megye tanyás — természetföld- rajzilag a Homokhátságra lehatárolt — térségében lakott. A Bácskát és a Dunamelléket magába foglaló nem tanyás térségben pedig a gyermek-, illetve iskolás korúak 29 százaléka élt. Ezek az arányok kismértékben eltérnek az össznépesség területi eloszlásától. Az utóbbi két tájkörzetben ugyanis (de főleg a hagyományosan „egykés" Bácskában) fokozottabban jelentkezett az elöregedési folyamat, ezért itt az átlagosnál, illetve a homokhátságinál jóval alacsonyabb a gyermekek aránya. Minőségi változás A népszámlálás óta természetesen módosult a korösszetétel: néhány ezerrel tovább gyarapodott az iskolás korúak száma, ami azt jelenti, hogy a korábbinál jóval nagyobb tanulólétszámot kell fogadni az iskoláknak. Egy évtizede jelent meg az MSZMP KB oktatáspolitikai határozata, amellyel egyidejűleg Bács megyében is elsődleges feladatként jelölték meg az alsófokú intézmények fejlesztését, a közöttük meglevő színvonalbeli különbségek csökkentését. Ennek a feladatnak megvalósítását szolgálta az elnéptelenedő, elsősorban külterületi iskolák megszüntetése, a megmaradó tanyai iskolákban pedig a korszerű oktatástechnika elterjesztése. A körzetesítés és a tanyai kollégiumok létrehozása ugyancsak nagy változást hozott az oktatásban, mennyiségében és minőségében egyaránt. Ez a folyamat természetesen már jóval korábban kezdődött a megyében, a hetvenes években azonban jelentősen felgyorsult. A mennyiségi változást jól tükrözik az alábbi adatok: 1957-ben még 524 általános iskola működött Bács megyében. Azóta folyamatos a csökkenés, s a legutóbbi tanévben mindössze 232 iskolánk volt. A minőségi változásra utal, hogy közben új, nagyobb és korszerűbb intézményekkel pótolták a kieső régieket, hiszen az osztálytermek száma kisebb-nagyobb ingadozással, közel 20 százalékkal gyarapodott ugyanezen időszakban. A 232 általános iskola 72 százaléka tanyás térségben, 28 százaléka pedig a bácskai és Duna melléki nem tanyás tájkörzetben található. A számottevő megszüntetés ellenére az iskolák egyhar- mada még jelenleg is a városok és községek külterületén van. Ezek az iskolák a külterületi népességaránynak megfelelően csaknem teljes egészében a homokhátsági tanyavilágban működnek. Ugyanis a Homokhátság 65 településéből 27, a Bácska és Duna- mellék 47 településéből pedig mindössze 6 rendelkezik külterületi iskolával. Mekkorák ezek az oktatási intézmények? Többnyire egy. esetleg két tanteremből álló, általában egy, vagy maximum két pedagógussal bíró iskolák, amelyek átlagos diáklétszáma — az elmúlt tanévben — alig negyven fő volt. Ezen belül természetesen igen nagyok az eltérések, hiszen volt kilenc és 153 tanulós külterületi iskola is. Ésszerű körzetesítés Itt rögtön adódik a kérdés: kell-e, helyes-e fenntartani ezeket a kis tanyai iskolákat? Az oktatás minőségére, színvonalára helyezve a hangsúlyt, az első reagálás nyilvánvaló, hogy nem. A megítélés azonban korántsem ilyen egyértelmű. Rengeteg hátrányukat esetleg ellensúlyozhatja az a lehetőség, hogy az oktatás itt differenciáltabb, személyre szólóbb lehet, mint például egy óriásra duzzasztott körzeti, vagy egy túlzsúfolt városi (főleg lakótelepi) iskolában. (Más kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel csak az igazán hozzáértő, vérbeli pedagógus tud élni.) Ugyancsak előnyként szokták emlegetni főleg pszichológusok és szociológusok a közvetlen családi környezet fontosságát, pozitív hatását is elsősorban az alsótagozatos, 6—9 éves gyermekeknél; mároedie a külterületi iskolák 82 százaléka csak alsó tagozattal rendelkezik. Itt sem szabad azonban elfelejteni, hogy ez általános vélemény, amely nem mindenhol és nem minden családi környezetre érvényes. Mindezeken túlmenően az iskolák megítélésénél azt is figyelembe kell venni, a területfejlesztési elképzelések ismét afelé irányulnak, hogy a tanyák felszámolása helyett az arra alkalmas külterületi lakott helyeket inkább fejleszteni, népességüket pedig megtartani kell. Tulajdonképpen ez nvilvánul meg az általános iskolák körzetesítésével kapcsolatban az — utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatott — ésszerű, vagvis nem mindenáron való körzetesítés emlegetésében is. Az elmúlt tanévben a megye 64 ezer tanulójának 71 százaléka a tanyás, 29 százaléka pedig a nem tanyás tájegység iskoláiba járt. Ezen belül a tanyás területen megközelítően öt, a nem tanyás körzetben alig néhány tized százalék a külterületi iskolákban tanulók aránya. A' megye egészére nézve a külterületi iskolák egyharmados részarányához a tanulólétszámnak mindössze öt százaléka tartozott. Szociális ellátás Az intézmény területi elhelyezkedése nemcsak a már említett oktatási színvonalat, hanem például a szociális ellátást is jelentősen befolyásolja. A megyében összességében az általános iskolások valamivel több mint egyhar- mada részesül napközis ellátásban, illetve 44 százaléka napközis vagy egyéb szervezett étkeztetésben. Ezen a téren (főleg a napközis ellátásban) nincs lényeges különbség aszerint, hogy az iskola a homokhátsági tanyás, vagy a bácskai és Duna melléki nem tanyás térségben található. Lényeges viszont a különbség annak megfelelően, hogy az iskola kül- vagy belterületi. A külterületen tanulóknak csupán 22, a belterületi diákoknak pedig 35 százaléka részesült napközis ellátásban. Legalacsonyabb volt a szociális juttatás aránya a tanyás körzet külterületén, hiszen nyilvánvaló, hogy a 9—10 fős. egy tanítós kis iskolákban nem tudják megteremteni —, de nem is biztos, hogy igénylik — ezt a lehetőséget. Még nagyobb a differenciálás, ha a napközis ellátáson túl, az egyéb szervezett étkezésben részesülők számát is figyelembe vesszük. Ily módon tehát a külterületi iskolásoknak egynegyede, a belterületieknek közel fele részesült étkeztetésben. Arányosan fejleszteni Az iskola típusától, területi elhelyezkedésétől függően igen nagy eltérések vannak a pedagógus- és tanterem-ellátottságban, illetve leterhelésben és kihasználtságban is. A tanterem-ellátottság lényegesen jobb a nem tanyás térségben, mint a homokhátsági iskolákban. Legkedvezőtlenebb a helyzet ez utóbbi tájkörzet belterületi intézményeiben, ami egyértelműen azzal függ össze, hogy ebbe a térségbe tartozik a megye- székhely és további három város. Ezekben a városi iskolákban az átlagosnál lényegesen nagyobb a zsúfoltság, magasabb a kihasználtság, gyakoribb a váltott rendszerű oktatás, hiszen a demográfiai hullám hatása ezeken a településeken sokkal nagyobb súllyal jelentkezik, mint másutt. Az általános iskolai ellátottságban, az iskolás korúak tanulási lehetőségeiben és körülményeiben kialakult feszültségek csak részben magyarázhatók a demográfiai aránytalanságokkal, a hullámhegyekkel és -völgyekkel. Nem kismértékben járulnak hozzá ezekhez a problémákhoz az eloszlási aránytalanságok, például az erőteljes népesség-koncentráció is. Éppen ezért (mivel a demográfiai folyamatok feltehetően a későbbiekben is periodikusan ismétlődnek) a feszültségek elkerülésének nem egyedüli módja a városok intézményhálózatának további gyarapítása és a csúcsigényhez közelítése. Célszerűbb ennél a helyes területfejlesztési koncepció következetes érvényesítése, a településhálózat ésszerű, arányos fejlesztése. Ágó Erzsébet, a KSH tájékoztatási osztályvezető-helyettese Egy megyei szövetkezeti vállalattal kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján az egyik megyei kereskedelmi vállalat — egy termelőszövetkezet útján — 38 vagon jonatánalmát szállított. Az almaszüretkor a szövetkezeti vállalat megbízottja a tsz-ben tartózkodott, és megállapította, hogy a termés 82 százaléka különleges, illetve első osztályú, a fennmaradó pedig harmadosztályú minőségű; az árut kifogás nélkül átvette, majd a hűtőházba szállíttatta. Amikor később az almát kivették. hogy eladják, kiderült: csaknem 26 százaléka megromlott. Emiatt a szövetkezeti vállalat a kereskedelmi vállalat ellen 988 ezer forint kártérítés fizetésére pert indított; az pedig ugyanilyen összeg erejéig a tsz ellen lépett fel. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. — A szövetkezeti vállalat még valószínűsíteni sem tudta, hogy a tárolási veszteséget a kereskedelmi vállalat, illetve a tsz okozta — hangzik az ítélet. — Szakértői vélemény szerint számos tényező befolyásolja, hogy az almát meddig lehet tárolni. Attól is függ, milyen a fajtája, minősége. érettségi foka, a szedéstől a betárolásig eltelt idő, továbbá a tárolás időtartama, termelési technológiája stb. A szövetkezeti vállalat a szerződéskötéskor nem közölte, hogy az almát igen hosszú ideig kívánja tárolni, holott erre gondolnia kellett volna. A szakértő szerint a jonatánalmát május közepéig csak veszteségek árán lehet tárolni. Tudnia kellett azt is, hogy az októberben szüretelt alma általában már a |fán túlérett lehet, és emiatt hosszabb tárolásra nem alkalmas. A szövetkezeti vállalat októberben szüretelt jonatánalmát vett át. A szakértő arra is rámutatott, hogy veszteség nélkül, A balatonszárszói Vörös Csillag Termelőszövetkezet kettőszáz hektárnyi termő szőlőskertjében már beéreft az Irsai Olivér, s megkezdődött a szüretelése. Ezt követi majd a többi borszőlő betakarítása. A mostani és a későbbi szüret hozamát — mintegy kettőezer tonna szőlőt — a Ba- latonboglári Állami Gazdaságba szállítják, s ott dolgozzák föl. Érik a szőlő a Duna—Tisza tartósan csupán az az alma tárolható, amely a szedéstől számítolt 24 órán belül tárolóba kerül. Az ebben az ügyben szereplő gyümölcsöt azonban csak a szedés után 8—9 nappal szállították hűtőházba; ezenkívül az első- és harmadosztályú almát nem válogatták szét, és hosszabb eltevésre emiatt sem volt alkalmas. Végül a hűtőházi naplóból a megyei élelmiszer- és vegyvizsgáló intézet megállapította: a hőmérsékleti adatok a rossz tárolást bizonyítják. Mindezek miatt a kereset alaptalan. Kártérítés fagylaltmérgezésért Emlékezetes az a tömeges fagylaltmérgezés, ami két évvel ezelőtt Nagyorosziban történt. A Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ- nek a községben levő Drégelyvár elnevezésű vendéglőjében szalmonellával fertőzött fagylaltot árusítottak, aminek következtében nyolcvanhatan kórházba kerültek. A szövetkezetei a SZOT az ápolási költségek — csaknem 150 ezer forint — megfizetésére kötelezte. Az áfésznek vagyonbiztosítási szerződése volt az Állami Biztosítóval, amelytől az összeg visz- szafizetését kérte, majd amikor megtagadták, a biztosító Nógrád megyei igazgatósága ellen pert indított. Az alperes azzal érvelt, hogy csak azt a kárt köteles megtéríteni, ami balesetből eredő személyi sérülés vagy tárgyrongálódás folytán keletkezik. A fagylaltmérgezés azonban nem ebbe a kategóriába tartozik. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely az Állami Biztosítót a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint nem vitás, hogy a kárt az áfész által készített termék okozta. Ettől függetlenül azonban a hirtelen föllépett ételmérgezés balesetből eredő személysérülésnek minősül, amiért — a biztosítási szerződés alapján — a kártérítési felelősség fennáll. H. E. közén is, bár mintegy tíznapos késéssel számolnak a szüretelők, szeptember végén kezdődhet a nagyszüret. Az oportó hazájában, Apostag környékén már beért a kékbogyójú szőlő, a vörös bor alapanyaga, s megkezdték az elő- szüretjgt. Ezzel egyidőben hozzáláttak a présházak, feldolgozó- üzemek felkészítéséhez, ürítik, fertőtlenítik a homokvidéki nagyüzemi és háztáji pincéket is. Szüreti előzetes Veszélyes beosztott Az igazgató kiküldte a Jitkárnőjét, hogy ellenőrizze, 'Ivanov, az újonnan kinevezett osztályvezető a szobájában tartózkodik-e. — Ott van — felelte a visszatérő titkárnő. — Mit csinál? — tr valamit. — Hm ... — rázta meg aggodalmasan a főnök a fejét. , Miután egyedül maradt, fölkelt az íróasztalától, és idegesen föl-alá járkált a szobájában. Nem lehet tiszta dolog, amit ez az ember csinál! — járkált a szőnyegen az igazgató, és riasztó gondolatok marcangoltak. — Már a neve is — Ivanov — gyanúsnak tűnt nekem, ahogy végigolvastam a kinevezéséről szóló utasítást. De amikor megkérdeztem, hogy nincs-e valami kapcsolat — esetleg rokonság — közte és Ivanov vezér- igazgató közt, azt felelte, hogy nincs. De hát honnan tudjam, igazat mondott-e. Igaz, annyi Ivanov van nálunk, hogy folyót lehetne rekeszteni velük, de azért itt valami gyanús. A harmadik hónapja figyelem már. És a viselkedése egyre gyanúsabb! Ne-em barátocskám! Mi öreg rókák vagyunk. Ilyen kitolás nálunk nem megy. Oho-ho! Petkó bátyád látott már nálad különbeket is. Húszfelé is szolgáltam már. És mindig vezető beosztásban. Hogy hol nem dolgoztam már? Izzadtam a kulturális és gazdasági harc frontján. De ilyen csodát még nem láttam ... Érdekes! Föntről helyezték ide nekem. Ivanovnak hívják! Hát nekem már az első pillanattól kezdve azt súgja valami, hogy ez az ember nem véletlenül került ide. Hát ezért figyelem immár három hónapja. Semmi kétség. Ideküldték. hogy félreállítsanak! Idelopják a lábam alá a banánhéjat, és ő majd beleül a helyembe ... Hogy az ördögbe is magyarázhatnám másképp a viselkedését. Három hónapja nem hagyja el munkaidő alatt a szobáját. Ez senkire sem hasonlít. Láttunk mi már törtető hivatalnokokat, de ez a semmirekellő túlmegy minden határon. De még mennyire! Még bohasem sikerült munka nélkül találnom. Légy pottyant a levesembe. Még csak inni sem láttam a barátaival Lehet, hogy ebben a három hónapban elvakitott itt a hivatalban. Az egyik — föl, a másik — le. Úgy görnyed az íróasztala fölött, akár egy szentélctii remete ... . Nem! Minden világos. Ez egy veszélyes ember. Az első adódó alkalommal meg kell szabadulnom tőle... Irta: Todor Danailov (Migray Ernőd fordítása) Embert becsülő Őrség m Őrségi táj. akik megfordultak közöttük. Nem véletlen, hogy Féja Géza író, amikor tanulmányt írt erről a tájról, az ,,Embert becsülő őrség” címet adta írásának. Megragadta persze a környezet szépsége is, hiszen többek között ezeket a sorokat vetette papírra: „Nehéz föld ez, mégis csupa lágyság, elringató béke. Az Alpe- sek éles lélegzete elegyedik itten Délszak fuvallatával. Dombok, szelíd lejtők, füvellő völgyek váltakoznak, a lombhullató fák megférnek a fenyők örökzöldjével. Gyantás zamata van a levegőnek, nyugodt időben nyomát sem találjuk a közeli hegyek zordságának. Ügy mondják, hogy az Őrséget valamikor hatalmas bükkösök és tölgyesek borították, csak később indult el a hegyekből hódító útjára a ,fényű’. A ,fényű’ pedig mindennemű emberi beavatkozás nélkül tenyészik itten, ha irtás keletkezik, beszórja magvával a szél, és egykettőre sarjúerdö keletkezik.” A jelenlegi idegenforgalom adatairól legfeljebb becsült számokat mondhatnánk, a múzeumjellegű helyeken viszont vezetnek statisztikát. Innen tudjuk például, hogy az elmúlt évben csak a Pityerszeren közel 90 ezer látogató fordult meg . . . Többségük valószínűleg „egynapos” turista, de a hetekre érkezők elhelyezését zökkenő nélkül meg tudják oldani. Az üdülés itt sem drágább, mint másutt; hat éjszaka Őriszentpéteren két felnőtt számára (a gyermek 10 éves korig ingyen üdül) félpanzióval 2508, teljes panzióval 3366 forintba kerül. Befejezésül adjuk át ismét a szót Féja Gézának: „Szép ez a táj minden évszakban. A nyár buja zöldjével, a friss széna szállongó illatával, a szeszélyes tavasz, az ősz, midőn ellepi a rétet az erika, de a tél is. Jártam erre ködös, esős. téli időszakban, ám az őrség vidéke ilyenkor sem fakul el, eredeti alapszínei áttörnek a szürkeségen. Ha pedig kibúvik a felhők közül a Nap, egyszerre csupa szín és győzelmes ragyogás ...” Igen, az embert becsülő Őrséget nagyon lehet, és kell is szeretni. Kulcsár János 9 Hazafelé. az a 18 falu, amely az egykori őrvidékből hazánk mai határai között fekszik. Lakóit — szabad őrállókat — még a XI. században telepítették ide. Saját költségükön védték a határt a német betörések ellen, e?ért nemesi kiváltságokat élveztek, s későbbi századokban sem teljesítettek semmiféle földesúri szolgáltatást; egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, számadással. Az Őrség minden látogatója rácsodálkozik a szeres településformára. Igen, az őrségi falvakban utcák helyett szereket találunk, látszólag szerteszét heverő házcsoportokat, kerítés helyett gyepűvel, ám az egyes porták négyszög alakban, erődszerűen kiépítve. Védelmi célokat szolgált ez a sajátos, mindmáig fennmaradt településforma. A harcias őrállók mai unokáit vendégszeretetükről, nyíltszívűsé- gükről. testi-lelki tisztaságukról emlegetik országszerte mindazok. Hazánk szép tájait nem szoktuk rangsorolni, mégis kialakult egy spontán értékrend, amelyhez a külföldi turista és a magyar országjáró egyaránt tartja magát. Kétségtelenül legnagyobb a vonzereje a Balatonnak és környékének. Nem sokkal marad el mögötte a Hortobágyi Nemzeti Park a címeres gulyával, ménessel, be- tyárromantikával. Eger várával és borával, a Duna-kanyar a maga szelíd szépségével, vagy a Bakony, erdős-sziklás, viharszaggatta völgyeivel. Az egyik legvonzóbb vidékről viszont méltatlanul kevés szó esett mindmáig; ez az Őrség,' hazánk nyugati határvidékén. 1978 óta az ország legnagyobb tájvédelmi körzete; a védetté nyilvánított terület nagysága közel 38 ezer hektár, s ebből több mint 2800 hektár a szigorúan védett, jórészt erdős terület. Göcsej, Hetés, a Vendvidék és a Hegyhátság között húzódik meg HAZAI TÁJAKON