Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1982. augusztus 20. BUDA FERENC: Lennék kisgyermek Foganni könnyű. Világra jöttem, suhogó kések között születtem, s felnőttem én is, mint más, dologra, akár az apám, s Iaz anyám: a gondra. Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem — arasznyi múltam iel nem cserélem. Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy \már. Felnőttem. Elek. Enyém a leltár. * Valami mégis megszakadt félbe. Egy évig egyszer játszani kéne. Szánkázni télben, fürödni nyáron, csücsülni hajlós cseresznye-ágon. Lennék kisgyermek, maszatos magzat, álmomban raknék kardokból kazlat. • Edesem hallod? Te kis esendő, orcád ha sápadt, (síró kiskendö, ' játszani kellene! Elég a vasból! Csördül a zápor, ezüstös ostor, teteje ezüst, arany az alja, gurul ia szívünk, két iker-alma, játszani gyerünk! játszani! jól van! „Kiskacsa fürdik fekete tóban’’ — Nem megy a játék. Kezemben vas súly• Zubogó vérem verése, lassulj. Pókok türelme isegít ha láz van, gondok közt fekszem, zörgő vaságyban. (FOHÁSZ) Álmatlan arcon simulj ki, gyűrés, ■ ujjunk ne .vágd el, sikító fűrész, sátorozz sötétség! Jó álom jöjj el, kályhánkat fűtsed gyémánttal, gyönggyel. Ahogy ők látják • Tárnok Zitának, a hajai Fnek-zenei Általános Iskola első osztályos tanulójának rajza. • Óvónő. Szana Juditnak, a kiskunfélegyházi Darvas Jó zsef téri Általános Iskola hatodikos tanulójának rajza. A rajzokat a Megyei Pályaválasztási Intézet által szervezett gyermekrajz-kiállítás anyagából válogattuk. Játszani is engedd! összeállításunkkal az UNESCO által szervezett nemzetközi játék-tanácskozást köszöntjük. írhatnám azt is: üdvözöljük, hiszen üdvözlésre érdemes minden olyan törekvés, amely gyerekeinket, gy«p*keink által a jövőnket szolgálja. Sütő András pontos mondatait idézem: „Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.” , i. *** A világ minden tájáról érkeznek a játékkal foglalkozó szakemberek Kecskemétre, az augusztus 21-én kezdődő tanácskozásra. Az itteni munka megbecsülését jelzi ez; jelzi, hogy a fiatal Játékház is a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került immár. S a résztvevők természetesen érdeklődnek a Kodály Intézetben, a Kerámiastúdióban, a város és a megye más alkotóműhelyeiben folyó munka iránt is. Ök is úgy tudják: végül a játék komolyodik munkává, ebből kiindulva tanulmányozzák majd napokon keresztül, miképp lehet a hagyományos játékkal és a népművészettel a mai gyermek alkotókészségét fejleszteni. Munkájukhoz, elméleti szakembernek és művésznek, pedagógusnak és szülőnek, sok sikert kívánunk! PINTÉR LAJOS A lovacska kakukkot, énekel a körte 9 Népi játékok, hangszerek kavalkádja. (Méhesi Éva felvételei) Korongozás közben A lovacska kakukkoló hangot ad. Csiripel a harcias állású kos, énekel a körte. Legegyszerűbb kerámiajátéknak, hangszernek a „süvítők” számítanak; a vizes fütyülőkkel, a madarak társalgását utánozhatjuk. Aki gyakran jár népművészeti vásárokba, bizonyára találkozott már efféle kerámiából készült népi játékokkal. Lakitelek közelében, poros dűlőúton haladunk Dugár János keramikushoz, aki 1979 karácsonya óta él nádfedeles házában. Itt alkot, itt készíti játékait. — Hogyan érzi magát a tanyán? — kérdezem a Népművészet Ifjú Mesterétől. Egy kis türelmet kér a válasszal, .előbb megformálja a korongon forgó anyagot. — Sok a tennivalóm! Nemcsak az alkotás; rendbe kellene hoznom az öreg épületet. A nyugodt környezet adott, a műhelyem pedig ilyen kicsi. Nézzen szél;... Még egy fatüzelésű égetőkemencét is akarok építeni a szabadban. — Népi játékokat és kerámiahangszereket készít. Honnan származik az ötlet? — A Fiatalok Népművészeti Stúdiója 1974-ben gyerekjátékpályázatot hirdetett, hogy a népi játékok felelevenedjenek és az azokra építhető új játékok megszülessenek. Én is beneveztem erre a felhívásra. A csérépjáté- kokról nem találtam irodalmat, • Fújja a csiripelő hangszert Dugár János. így a régészeti anyagok között búvárkodtam. — Gyerekkorából átmentette-e a játékait? — Tanyán nőttem fel, gyakran fabrikáltuk a bodzafa ágát, a kukoricaszárat. Az idősebbek megtanították nekünk azt, hogy az adott anyagot hogyan hasznosíthatjuk. Ma sok gyerek nem is hallott a saját kézzel készített játékainkról, de megpróbálom megismertetni velük a régi technikát is. — Hallottam a lakiteleki já- tékkészítő szakköréről. — A népi játékok olyan értékeket tartalmaznak, amelyek törvényszerűségeken, örök élményeken alapulnak. Ezeket fel kell fedezni, s ennek tükrében alkothi. — Felfedezik-e tanítványai ezeket az értékeket? — Különféle anyagokat dolgozunk fel a szakkörben: agyagot, növényeket, bőrt, gyékényt, vesszőt, csuhát, , rongyot. Sokszor a szabadban tartjuk összejöveteleinket. Ilyenkor mindenki egyenrangú: játszunk, növényeket gyűjtünk, barangolunk az erdőben. így lehet megláttatni a szakkörösökkel a rejtett kincseket. — Nyáron is tart foglalkozásokat? — Tavaly a vakációból két hetet Baranyában töltöttünk nyolc gyerekkel. Kemencét építettünk, az ott létrehozott kerámiák égetéséhez, szőttünk, fontunk. Jártuk a hegyeket, a gyógynövényekkel ismerkedtünk meg, amiből teát főztünk. Az idén Nagy- baracskán szeretnénk a sátrainkat felütni. Augusztus 20-án cipót gyúrunk, és kenyeret sütünk a baracskai pékmester műhelyében ... Borzák Tibor SÜTŐ ANDRÁS: Kórémuzsika H acsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja, a valamikori játék hangulatát. Ha zenész lennék, eszembe jutna tehát a gyermekkori „zeneszerzés”, kamarási hangversenyeink minden kis mozzanata. Zeneszerszámunk volt: a kórémuzsika, a cérnahúrú hárfa, a büröksíp, hagymaszárflóta, fűszálcsimpolya, a falevél- pánsíp, s mi minden. Az erdő, á mező a hangszerek hangján is megszólal, ha emberrel találkozik, aki nem szakad el tőle. Be kár, hogy a civilizációban oly nagymérvű ez az elszakadás! A tanárok — ha olyanok — bizonyára megpróbálják — ahol íehet — összekötözni városi gyermek .és erdő-mező között az elszakadt szálakat. S mi mindent tanulhatnak még — csu-. pán e tekintetben is — Veres Pétertől vagy Erdei Ferenctől! Hatéves koromban — emlékszem — egy lakodalmas játékunkban prímás voltam, első kórémuzsika- hegedűs. Cini-bü, cini-bu — dünnyögtem végig á főúton, aztán hogy meguntam, a vőlegénnyel egyezkedve szerepet cseréltünk, ö mondta: Cini-bu, s én álltam — virágos kalappal — a menyasszony oldalán. Ahogy a mai szokásokat nézem: az efféle szerepcsere már nem lehetséges. Ezért halhatatlan a játék: a tökéletes szabadság állapota, akár az álom. K edves időtöltésünk, volt még a járműkészítés- A sárból gyúrt szekerecske, a sárgarépából gyártott autó, a napraforgószárból elvarázsolt .szánkószerű siklórepülőgép. Ráakasztöttam tarisznyát, vedret, kantáros fazekat, járművem — a sílécszerűség fölkunkoródott orrával — gyönyörűen siklott a porban. Elértem vele az óránkénti 10 kilométeres sebességét is. A legnagyobb örömünkre mégis a magunk esőkabáttá nagyobb eszköz, szolgált. A gólyaláb, vagyis közönségesen faláb. Azzal jártunk iskolába, boltba és ahová kellett. Nem hinném, hogy a mai gyerekek valamit is tudnának e csodás szerszámról, amely magasra, a rettentő sár fölé emelt bennünket. Hogy milyen is az? Akár a cirkuszok óriás bohócainak gólyalába, de csupán egyméteres, vagyis nem kacagtatásra, hanem kényszerű közlekedésre találta föl az emberiség. A faláb annyira komoly szerszám volt, hogy a bárót, jegyzőt kivéve, még a pap is hordta, sőt a tiszteletesasszony is. Gólyalábon mentünk valamennyien a templomba. A bejáratnál persze levettük, s falnak támasztottuk. Elgondolható, micsoda tülekedés volt istentisztelet végeztével a falábak kiválasztása végett. Akár manapság egy színházi ruhatár előtt- Hol a lábam, melyik az én lábam?-Egyik-másiknak a fél párját néha összecserélték, baktatott haza. az egyházfi a tiszteletesasszony bal lábával. Másnap kellő röstelkedéssel beállított a parókiára: visszahoztam, kedves tiszteletesasszony, a kedves fél lábát. A játékos része az volt a „falábázásnak”, hogy valamelyik kapualjban meghúzódva, avagy éppenséggel a nyomába szegődve, a -kiszemelt áldozatot elakasztottuk, amitől menten hasra vágódott a szörnyű latyakban. A. faláb törvénye pedig, hogy a véle elhasalt ember csak úgy bír fölsze- delőzködni, ha először a hátára fordul, megmárto- gatva ilyenformán elejét-hátulját, s oldalát is a sárban. A látvány minden esetben kacagtatóbb volt egy mai vígjátéknál. Ez talán nem is játék volt. hanem inkább helytelenkedés. H át mi volt még? A lakodalmas játékot már említettem. Jó volt, mert énekeltünk is. Az ifjú pár — a valóságos, kinek lakodalmánál végigténferegtürik — már el is felejtette a nagy eseményt; mi még mindig énekeltük a boldogságunkat: Emlékszem, olyan ifjú pár is akadt, amelynek boldogsága másnapra elhagyta a nászházat. Csak a mi gyermeki dalainkban élt tovább .. ■ Szilveszterkor a jövőnket kutattuk, az is izgalmas játék volt. Különféle tárgyakat és anyagokat hordtunk össze, azokat megszámoztuk, s a számozott papírszeletkét jóanyánk belesütötte a pánkóba. Nekiláttunk aztán az evésnek, ,s melyiknek ami jutott a számozott papírból, aszerint sóztuk reá nágy gaudiummal a megfelelő tárgyat és anyagot. A fésű cifrálkodó feleséget jósolt, a gyapljú gazdagságot — juhnyájat —, a fehér paszuly — minthogy rizsünk nem. volt — szép fogú szeretőt. Hogy mit jelentett nekünk a játékkal egybekötött ének, arról írtam már egyet és mást Anyám köny- nyű álmot ígér című könyvemben. Ezt ma is fontosnak tartom. Aki nem tud énekelni: bizony nagyon szegény ember, még ha tele van is forintokkal a ládája. Kodály'és Bartók feltarisznyáit bennünket énekkel ezeresztendőre. Otthon, amidőn valamelyikünk hosszú és magányos útra indult, öregeink azt kérdezték: Jól felöltöztél-e? Botod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védelmet a sötétség, s az úti veszedelmek ellen. Azt mondanám én is: ne hagyjátok-cserben az Énéket! Magyar gyermekjátékok Az alábbiakban a Magyar Népi Gyermekjátékok című könyvből (Tankönyvkiadó 1980.) adunk közre két érdekes régi, talán még ma is ismert gyermekjátékot. HOGY A KAKAS? Szabadban, teremben 15—30 hat-tizennégy éves korú fiú-lány együtt is játszhatja. Választanak egy vevőt. A játékosok arccal befelé kettős körben * helyezkednek el, és a belső kör leguggol. Ha vegyesen játsszák, a lányok guggolnak, ha különböző korúak, akkor a kisebbek. Az álló külső kör az árusoké, a belső körben a csirkék guggolnak. A vevő a párbeszéd kezdetén valamelyik árus elé áll, és megkérdezi: Vevő: Hogy a kakas? Árus: Három garas! V.: Hát a tyúk? Á.: Az is úgy! V-: Adja alább! A.: Nem adom, inkább körülszaladom! Amikor a vevő azt mondja: ..Adja alább”, kilép a körből, és az árus bal oldalára áll. A párbeszéd után — az árus jobbra, a vevő balra — ellenkező irányba futva megkerülik a kört, megegyezés szerint egyszer, kétszer, háromszor. Aki előbb visszaér, és beáll a csirke mögé, az lesz az árus, a másik a vevő. Az új vevő továbbmegy alkudni, s a játékot addig folytatják, míg valamennyi árus körbe nem szaladt. Ha tovább játsszák, akkor az árusok és csirkék helyet és szerepet cserélnek. Ha a játék hosszadalmas, a csirkék csak a körbefutás alatt guggolnak, a párbeszéd alatt felegyenesednek pihenni. NEMZETES Udvaron, szabad téren, kiránduláson 8—11 tíz—tizennégy éves korú fiú- lány együtt vagy külön játszhatja. A játékhoz egy kis labda szükséges. Egy labda nagyságú lyukat ásnak a földbe. vagy kört rajzolnak a labdának. A játékosok a kisorsolt „bíró” kivételével választanak maguknak egy nemzetnevet (lengyel, magyar, szerb stb.).. A bíró jelentkezési sorrendben felírja a nemzetneveket egy papírra, majd a lyuktól távolabb áll fel- A játékosok körülállják a lyukat, előrehajolva egyik kezüket a lyukba helyezett labda fölött tartják. A bíró hívására kezdődik a játék: „Jöjjön az a híres ... nevezete^ .. . lengyel!” Mindenki szétszalad, kivéve a szólított ílengyel nevű játékos, aki felkapja a labdát, és a szétfutók közül próbál valakit megdobni. Akit eltalál, az kap egy hibapontot. Ha a dobó célt téveszt a hibapontot ő kapja. A bíró ismét a lyukba teszi a labdát, és másik, nevet szólít. Hibapont jár akkor is, ha nem a szólított játékos kapja fel a labdát, az hibázik, aki tévedésből a labdához nyúl. A bíró a hibapontokat feljegyzi a papírra- Három hibapont után a dobó vagy találatot kapott játékos kiáll a játékból. A játék győztese az lesz, aki utoljára marad. A következő fordulóban ő lesz a bíró. Sárkánykészítés Sokszor vágyakozva nézik a gyermekek a bárányfelhős égbolton úszó papírsárkányokat. Magasabban, alacsonyabban szállnak, de mind a másé! Kár vágyakozni ! Egyszerű az elkészítésük, magatok is megcsinálhatjátok. ANYAGSZÜKSÉGLET: 3 szál egyenes nád 2—3 ív csomagolópapír, ragasztó (lisztből vízzel keverve is előállítható), spárga, 2—3 tekercs krepp-papír. A TEST: hatszögletű legyen, 3 szál nádat egyforma hosszúra szabjatok, s egymáshoz keresztbe átlós irányban (lehetőleg az ízeknél) fektetve rögzítsétek. A nádak behasított végeit hosszabb spárgadarabbal feszesen körben kössétek össze. Az így elkészített alakzat a sárkány teste. A csomagolópapírból kiszabhatjátok ,,ruháját”. Ügyeljetek arra, hogy ez 10 centiméterrel legyen nagyobb, mint a hatszögletű forma! A sarkoknál ollóval átlós irányban vágjátok le. A plusz 10 centiméteres papírrészt ragasztóval kenjétek be, majd a középre helyezett sárkánytestre (a kifeszített spárgára) hajtsátok rá. A nádak találkozási helyén lyukasz- szátok át a papírt, s a 10—15 centiméteres lelógó spárgát húzzátok át rajta, majd a spárgával átfúrt papírkoronggal a lyukat ragasszátok le. Ehhez a spárgadarabhoz kössétek a 20—30 méter hosszú botra erősített zsineget, amely a feleresztésliez szükséges, A FAROKRÉSZ. A krepp-papírtekercsből vágjatok csíkokat. Majd két spárgadarabot fél méterre úgy kössetek össze, hogy a sárkánytest oldala, s a spárgadarabok háromszöget alkossanak. (Mint a rajzon). Erre a háromszögre, s a csomótól egy—másfél méterre lelógó spárgára kell a papírcsíkokat felerősíteni (csomózásr sál, ragasztással), s már kész is a sárkány farka. Annál mutatósabb, minél több színű krepp-papírcsíkot használtok fel. (Lehet „füleket” is készíteni!). Célszerű a farok, s a test találkozásánál a spárgacsomót koronggal leragasztani, hogy a csomagolópapírt ne lyukassza ki. A sárkány filctollal, szénrúddal készített rajzzal díszíthető. S neve is lehet. (Például: Sámson, Samu, Simon stb.). Már csak egy kis szellő, s gyorsan futó lábak kellenek hozzá, s a ti sárkányotok is ott kering az égbolton. H. E. • Fakitermelés. Készítette Varga Szilvia, a kisszállási Általános Iskola taniilója. 9 Targoncás. Farkas Juditnak, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola hatodikos tanulójának papírnyomata.
