Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-18 / 193. szám
1982. augusztus 18. • PETŐFI . A társadalmi erők szerepé a község- és városfejlesztésben Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Már évek óla nagy ünnepeinkhez kapcsolódva a Hazafias Népfront nemzeti zászlóval, kitüntető oklevelekkel és jelvényekkel jutalmazza azokat a falvakat, községeket, városokat; az üzemek és szövetkezetek legjobbjait, amelyek kimagasló eredményeket értek el a településfejlesztési társadalmi munkában. Az idén tavasszal Bács-Kiskun több helysége érdemelte ki ezt az elismerést, s a társadalmi tevékenységben megyei szinten is kiemelkedő eredmények születtek. Közéletünkben milyen jelentősége van a települések fejlesztését célzó társadalmi összefogásnak? — erről beszélgettünk S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. * — Tapasztalatokon nyugvó .megítélésem szerint a helyi társadalmi munkamozgalom, eredményessége megbízható mércéje egy-egy falu, község, város vagy városrész közéleti demokratizmusának. Mércéje annak, hogy m#gféíelő-e az összhang, a helyi vezetés és a lakosság között. Ebből következik: a településfejlesztési társadalmi munka jelentősége nem csupán gazdasági, anyagi, hanem politikai természetű is. A legjobb közösségekben. ahol az ember, a család, az együtt dolgozó vagy élő kollektíva. egy város, falu közössége, — ha szabadon és szíve szerint szólhat és dolgozhat — csodákra képes. Voltaképpen nem csoda ez. hanem a mindenütt megteremthető kollektív alkotóerő. Inkább azon kell csodálkoznunk, hogy ezt a nyilvánvaló igazságot sokan ma sem értik. Nem erük. hogy nincs technika, szervezet. ..koncepció’', terv. amely társadalmi egyetértés és egyetértő cselekvés nélkül eredményes • lehet. Amit a politika, az igazgatás, a vezető tehet az, hogy lehetőséget, pályát teremt a közösségi alkotókedv kibontakozásának. Végső soron a település- fejlesztési társadalmi munka nélkülözhetetlen része a politikának és még inkább az lesz a jövőben. Növekvő eredménye bizonyítéka a szocialista nemzeti . egység, a hazaszeretet, a közéleti felelősség erősödésének. — A növekvő eredményeket hogyan jelzik a számok? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy mai eredményeink hajdani . legszebb álmainkat is elszürkí- tették. Pénzben kifejezve a II. ötéves .tervben 1,45; a harmadikban 3,25; a negyedikben 7,4; az V. ötéves tervben már 20 milliárd forint volt a településfejlesztési társadalmi munka értéke. Tavaly, egyetlen év alatt 6,75 milliárd forint értékű településfejlesztési- társadalmi munkát végzett a lakosság. Az egy lakosra számított társadalmi munka értéke 20 év alatt több mint húszszorosára növekedett; az egykori 29 helyett 1981-ben elérte a 630 forintot. Kiváltképpen lendületbe hozta a társadalmi munkát a párt XII. kongresszusának tiszteletére indított község-városfejlesztési munkamozgalma: míg az egy,lakosra jutó társadalmi munka értéke 1978-ban 358 forint volt, a kongresszusi években, 1979-ben 436 forint, 1980-ban 528 forintra növekedett. E fejlődés láttán minden reményünk megvan rá, hogy mostani ötéves tervünkben minden településen még nagyobb értékeket teremtenek társadalmi munkával: A növekedés forrása az, hogy népünk nemcsak általában és szemlélőként, hanem konkrétan és cselekvőén is egységes és egyetértő. Mindebben elveink és gyakorlatunk szerint erősödik a jóértelmű szervezettség. — A népfrontbizottságokról köztudott, hogy elsőszámú szervezői és mozgósítói, a társadalmi munkának. Képviselik a helyi lakosság véleményét, szándékát, akaratát. A tanácsok népképviseleti feladataik teljesítése keretében közigazgatási és gazdálkodó szervek is. Ők gazdálkodnak a fejlesztési alapokkal, éves és ötéves terveket készítenek. Ebben a munkában milyen kapcsolat, együttműködés van a népfront és a tanácsok között? — A tanácsok és népfrontbizottságok együttműködése egyidős a tanácsrendszerrel. Az alapvető feltételeket ehhez a tanácsok törvényben rögzített önállósága. a népfrontos társadalmi támogatás , és ellenőrzés biztosítja. Csak az a fontos, hogy ezzel a lehetőséggel bátran és kezde- mén.yezően éljenek mind a tanácsok. mind a népfrontbizottságok. A községi-városi tanácsok többségében már kialakult rend, hogy az ötéves tervet és az éves terveket idejében — és nem a döntés után — megvitatják a lakossággal; elfogadják a megvalósítható javaslatokat, és igénylik a támogatást. Az is általános társadalmi gyakorlat: ha a lakosok többet akarnak, mint amire a tanácsi pénzeszközök elegendőek, akkor pénzzel és társadalmi munkával ,,megtoldják” a tanács erejét. Ily módon egy-egy település lakosainak egyéni vállalásai, közösségi összefogása „beépül” a tervbe. — Tehát a településfejlesztési társadalmi munkát megtervezik egy-egy évre és az ötéves tervidőszakra is? — Ügy van. Méghozzá ugyanolyan körültekintő alapossággal, amiként a tanácsi pénzeszközök felhasználását. A kétféle erőforrást összhangba hozzák, hogy a tanácsi fejlesztési beruházások és a társadalmi összefogás azonos célú legyen. Csak így lehet igazán értelme és haszna a társadalmi munkának. Azután a tanácsnak kell gondoskodnia arról, hogy a .társadalmi .munka elvégzéséhez szükséges eszközök, anyagok rendelkezésre álljanak. Az is természetes, hogy egy-egy ötéves tervidőszakban a tervezéskor rangsorolnak: megállapítják mi a fontosabb és mi a későbbre halasztható. E kérdésben gyakran zajlik élénk vita egy- egy településen; ám ezt a vitát nem lehet — nem szabad — elkerülni, hiszen csak általa alakulhat ki a helyes, a közmegelégedésre találó rangsorolás. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a tervezés során, mind a tervek megvalósításakor érvényesüljön a tanács területi felelőssége. Vagyis az, hogy a tanács társadalmi-közigazgatási vonatkozásában gazdája az ott működő üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek. Ezek vezetői. dolgozói nélkülözhetetlen erőt képviselnek a településfejlesztés társadalmi forrásaiban. Ezért azt tartjuk helyesnek, ha itt is rendszeresek a tájékoztatások, véleménycserék a tanácsi tervekről. Csak ily módon alakulhat ki a megfelelő és szükséges összhang a településfejlesztésben a tanácsi és vállalati tervezésben. — Ezek szerint a jól előkészített és tervezett társadalmi munkában találkoznak a helyi lakosság, tanácsi és vállalati érdekek? — Igen találkoznak, vagy úgy is mondhatjuk, hogy egybeesnek. A legjobb települések gyakorlatának lényeges vonása, hogy érvényesítik az önkéntesség és az érdekeltség elvét. A településfejlesztési társadalmi munka, de még a kommunista műszakokon összeadott pénz is nem elsősorban a nagy és távoli alkotások, épületek megvalósításának társadalmi támogatására való. Kivétel természetesen lehet. De nélkülözhetetlen a talán kicsiny, de a mindennapi életben fontos dolgok megvalósítására. A kultúrát nemcsak a székhely község, központi város művelődési háza, rangos könyvtára, szép uszodája jelenti. Legalább olyan mértékben az is, hogy legyen járda, kövezett út, jó ivóvíz, iskola, óvoda, játszótér és fák, virágok, bokrok, ahol csak helyük akad. A faluban és a városszéleken is. Végeredményben a jó tanácsi, lakossági és vállalati együttműködés tökéletesebbé és eredményesebbé teszi mind a népgazdasági-tanácsi tervet, mind a közhasznú társadalmi munkát. A településfejlesztési társadalmi munka mai jelentőségét jellemzi, hogy értékben a tanácsi fejlesztési alapok mintegy húsz százalékát képezi. Ebből következik, hogy már néhány százalékos javulás is milliárdokkal növelheti a közhasznú beruházásokat. Ezért lényeges feladat annak megvizsgálása: hogyan lehetne tervezési módszereinket még alkalmasabbá tenni a társadalmi segítőkészség befogadására. — Vannak-e új célok, törekvések a településfejlesztési társadalmi munkában? — Nem is egy. A sok közül csak hármat említek. Például mostanában erősödik egy új mozgalom: a népi útépítés. Ezernyi ötlettel, némi pénzzel és sok munkával a falusi-városszéli poros-sáros utakat kikövezik. Némelyik község, kisváros majd minden utcája szilárd burkolatú, télen-nyáron jól járható. A másik, egyre nagyobb jelentőséget kap a környezetvédelmi társadalmi munka. Az emberek mind több településen megteremtik és őrzik a rendet, a szépet. A tanácsok még a kis falvakban is lehetőségekhez mértén rendezett szeméttelepet, szemét- elhordást szerveznek, és fellépnek a rendet sértők ellen. A harmadik — amit örömmel támogatunk — műemlékeink, szép épületeink megóvására, célszerű hasznosítására irányul. Ebben is kifejezésre jut a helyénvaló lokálpatriotizmus, a szülőföld, a lakóhely — legyén az kicsiny falu. vagy nagyváros — igazi szeretete. Napjaink fontos tanulsága: népünk többsége takarékos és védi a köztulajdont, amit akkor értékel leginkább, ha megteremtésében maga is részt vesz. Ezt a részvételt kell növelniök, még általánosabbá tenniök és jól szervezniük a népfrontbizottságoknak. — Végül egy személyes kérdés: kereken tíz éve ezen a poszton, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkáraként szervezi, gondozza a településfejlesztési társadalmi munkát. Töredelmes, sok gonddal járónak, vagy örömtelinek érzi-e munkáját? — *Nem tudom a kettőt különválasztani, a törődést és az örömöt. Nekem az az öröm, ha egy nehéz gondot sikerül a megoldás útjára terelni. És ebben nem vagyok egyedül. A népfront veze- tőtesiületeiben is kollektív munka folyik, a mozgalomban együttműködő társadalmi erőkkel közösen és egyetértésben törekszünk újabb sikerekre. H. G. EGYSZER HASZNÁLATOS m A MEDICOR Művek Debreceni Orvosi Műszergyárának legkeresettebb terméke külföldön az egyszer használatos injekciós- tű. Az aszeptikus, túlnyomásos klímájú tűiiz.embcn készült termékek 60 százaléka exportra készül, amerikai, ausztrál, egyiptomi, iraki, iráni, francia megrendelésre. A tűüzem első féléves tervét 56,7 százalékra teljesítve több mint 120 millió egyszer használatos injekcióstűt gyártott. m Képünkön; ellenőrzik a -készterméket. 9 Szőlődaráló Kiskunhalasról, évekből. az 1930-as a A szekér, mint múzeumi tárgy. (Tóth Sándor felvételei) SZÁNTÓFÖLDEK ÜZENETE Kiállítás a paraszti újításokról Igazán szép, tárgy- és gondolatgazdag kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeum „Szántóföldek üzenete” címmel. Összesen hét teremben sorakoznak fel a XIX—XX. századi magyar paraszti gazdálkodás újításai. Mint dr. Hoffmann Tamás főigazgató utalt rá hétfőn este az ünnepélyes megnyitón; az intézmény kiterjesztette gyűjtéseit és rendszerező munkáját a szerszámok világára' is. Ily módon az emberi alkotóképesség megnyilvánulását ismerik el, becsülik meg a mindennapi tevékenységben. A kiállítás visszatükrözi a magyar mezőgazdaság elmúlt kétszáz évének fejlődését a felszabadulás idejéig. a A megnyitó résztvevői Mindennek a történeti és agrárpolitikai méltatását adta megnyitó beszédében dr. R omány Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának elnöke, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. Több mint ezer résztvevő — társadalmi, politikai és tudományos életünk vezetői, a diplomáciai testületek képviselői, valamint a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus meghívott vendégei — előtt tette fel a kérdést: nem anakronisztikus vállalkozásról van-e szó itt és most, amikor szocialista berendezkedésű mezőgazdaság és új falusi világ található Magyarországon? Válaszában leszögezte, hogy bármilyen jó legyen a jelenlegi vizsga, egyetlen nemzedék sem felejtheti az elődök útját, azokat a szerszámokat, amelyek apáik és nagyapáik kezenyomát őrzik. Majd hangsúlyozta: senki sem gondolhatja komolyan, hogy bármivel helyettesíthető lenne az egyéni kezdeményezés, az alkotókészség. A mi korunkban égető szükség van mindenütt az új lehetőségekre, sőt a feledésbe merült, de bevált eljárások, ismételt hasznosítására is. Fontos feladat — ahogyan a FAO rámutatott az első élelmezési világnapon — az agrárviszonyok javítása, a falvak haladásának előmozdítása. A Magyar Népköztársaság kormánya régóta ezt teszi. Eredeti, ötletességről és leleményességről tanúskodó tárgyak és korabeli fényképfelvételek sokasága szemlélteti a fejlődést. Az eligazodást ismerősen ható, pontos megnevezések, jól választott idézetek segítik, A szakemberek mellett sok fölfedezni valót kínál a Néprajzi Múzeum legfrissebb vállalkozása a különböző korosztályú érdeklődőknek, köztük a diákságnak is. A közvetlen benyomásokat filmvetítések egészítik ki. II. F. 9 Halászati eszközök. e Minden darab őseink kézügyességét dicséri. JOGI KÉRDÉSEK A tankötelezettség Még boldogan táboroznak, nyaralnak a gyerekek, de rohamosan közeledik az új tanév. Érdemes végiggondolni a tennivalókat. A leendő első osztályosok közül sokan alig várják már, hogy átlépjék az iskola küszöbét. Vannak, akik szívesen töltenék még a következő évet is az óvoda falai között. De el kell szakadniok a számukra oly kedves közösségtől. A hatodik életévük betöltése utáni szeptember elsején tankötelezettek lesznek. A köztudatban a tankötelezettség az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzéséig, a gyerek 14 éves koráig tart. Nos, ez nem így van. A tankötelezettség akkor szűnik meg, amikor a gyerek betöltötte a 16. évét. A középiskolában továbbtanulóknál, a szakmunkásképzőbe írat- kozóknál nincs is probléma. Amikor a lányok, fiúk befejezték a nyolcadik osztályt, és cél nélkül tengnek, lengnek, akkor adódhat gond. > Szünetel a tankötelezettség, ha a tanköteles elvégezte az általános iskolát és napi négy órát meghaladó munkaviszonyban van. Az általános iskolának azok a tanulói, akik az iskolát nyolc éven át nem végzik el, legkésőbb annak a tanévnek a végéig kötelesek az általános iskolába járni, amelyben a tizenhatodik életévüket betöltötték. Az „általánosból” gyógypedagógiai intézménybe kerülnek át azok a képezhető tankötelesek, akik testi, érzékszervi vagy értelmi fogyatékosság miatt az általános iskola többi tanulójával nem tudnak együtt haladni. Azok a tankötelezettek, akik az általános iskolát a tizenhatodik életévük betöltése előtt elvégezték, de középfokú oktatásban vagy más rendes iskolai oktatásban nem vesznek részt, s a tankötelezettségük nem szünetel, kötelesek továbbképző iskolába járni a tizenhatodik életévük betöltése utáni augusztus 31-ig. A továbbképző iskolákról az osztályfőnök és a pályaválasztással foglalkozó szakemberek tudnak felvilágosítást adni. Mit kell tudnunk a beiratkozásról? A szülő, vagy a gyermek neveltetéséért felelős más személy köteles gondoskodni a tankötelezettség teljesítéséről. Ez a beiratkozással kezdődik. A gyermek egészségi állapotát igazoló orvosi igazolvány, a szülő személyazonossági .igazolványa kell hozzá. Ha más a gondozó, a gyerek anyakönyvi kivonatát is be kell mutatni. Ha a gyermek elhanyagolja az iskola rendszeres látogatását, ennek okát a szülő igazolni köteles. Az igazolatlan napok szaporodása büntetéssel jár. Hiszen a szülő, aki ok nélkül visszatartja gyermekét az iskolába járástól, sza* bálysértést követ el. Már a második igazolatlan napnál feljelentheti az iskola igazgatója a szülőt, aki ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznek. Ennek eredménye bírság kiszabása lehet. Természetesen a szülő kötelezettsége nem merül ki abban, hogy beíratja a gyermekét és naponta elküldi az iskolába. A gyerekek nevelésének, oktatásának eredményessége megku vánja, hogy a szülő rendszeres kapcsolatot tartson az iskolával. Vegyen részt a szülői értekezleteken, a tanítók és tanárok fogadóóráin. Fontos, hogy a szülő és a nevelő között őszinte kapcsolat alakuljon ki. így együttműködve tudja csak a ' tankötelezettségét megvalósítani az iskola és a család. K. É.
