Petőfi Népe, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-17 / 192. szám
1982. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE • 5 HÁZI TANFOLYAMTÓL AZ EGYETEMIG Szövetkezet és közművelődés Tiszakécskén Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének alapfeltétele, hogy a termelési folyamatok irányítását jól felkészült szakemberek végezzék. A tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezetben a továbbképzés ügyeit kilenc tagú bizottság intézi. A sokoldalú munkáról Szürszabó Lászlóné személyzeti vezető, az oktatási és kulturális bizottság elnöke tájékoztatott: — Szövetkezetünknél negyedévenként, de 'ha szükséges, gyakrabban, megbeszéljük a teendőket.' Itt kerül szóba az oktatás, a kulturális tevékenység valamennyi témaköre, feladata. — Hányán tanulnak? — Az iskolarendszerű oktatás keretében huszonötén, a tanfolyamos továbbképzésen ötvenen. — Hogyan oszlanak meg az iskolatípusok? — Ä dolgozók .általános iskolájába egyre kevesebben járnak, hiszen évek során már elvégezték. A többsége gimnáziumba jár, vagy a főiskolán, egyetemen, valamint a pártiskola és a marxizmus—le- ninizműs esti egyeteme különböző tagozatain tanul tovább. A tiszakécskei gimnázium levelező tagozatára tízen járnak. Ezek között megtaláljuk az irodai dolgozót, a lakatost, az autó- és villanyszerelőt is. — Milyen tanfolyamok vannak a szövetkezetnél? — A tanfolyamokon többen tanulnak, mint a gimnáziumban és az egyetemeken. A házi tanfolyamokra bevonjuk az üzemegységek szakképzetlen munkásait, akik az iskola elvégzése után, országos érvényű (méregraktár-kezelői. traktorvezetői és szarvasmarha-gondozó) betanított munkás bizonyítványt ka.pnak. — Hallhatnék néhány szót a kulturális eredményekről ? — Szövetkezetünk ezen a téren is gondot fordít a a tagság igényeinek kielégítésére. Például: rendszeresen látogatjuk a községünkben rendezett színházi tájelőadásokat, előadóesteket. A szegedi szabadtéri játékok egyik előadására húsz jegyet tudtunk szerezni. és osztottunk szét a tagság között. Az utazás díjtalan volt. Igen jó a környező szocialista országok termelőszövetkezeteivel a kapcsolatunk. A következő hetekben negyven szövetkezeti tag utazik Csehszlovákiába Buzitka község közös gazdaságába baráti látogatásra. Ez évenként kölcsönösen megismétlődik. Augusztus közepétől nyolcán tapasztalatcserére utaznak Lengyelországba, a buszevkói mezőgazdasági kombinátba. A továbbtanuló dolgozók^egyikét. Lakatos Imrét, kérdezem: — Mi késztette a továbbtanulásra? — Nyolc évig „mindenes" lakatos voltam itt, s közben kiváló dolgozó lettem. A jó munkám eredményéül 1976 januárjában művezető beosztást kaptam. Mivel csak szakmunkás-bizonyítványam volt, ezért .beiratkoztam .a szolnoki közlekedési gépgyártó szakközépiskolába. Az idén érettségiztem, de szeptembertől ismét beülök az iskolapadba. Tervem a technikusi oklevél megszerzése. — Szabad idő? — Három családom van, de . rendszeresen eljárunk színiházba, moziba, irodalmi estekre. .Legközelebb Szegedre utazunk színházi előadásra. Lengyel Pál betanított traktoros: • Szürszabó Lászlóné a Lengyel Pál trakto- személyzeti vezető. ros. ® Lakatos Imre műve- # Csúz István föállattc- zető. nyésztő. — Segédmunkásként dolgoztam, és társaim unszolására iratkoztam be a háromhónapos tanfolyamra. melynek végeztével országos érvényű bizonyítványt kaptam. Nem bántam meg, hiszen több lett a pénz és nagyobb a megbecsülés is. — Szórakozás? — Nyáron a sok munka miatt nem nagyon jut erre idő, de az őszi betakarítás után már eljárunk szórakozni. Csúz István főállattenyésztő-helyettes, a kettes számú pártáiapszervezet titkára: — Szeptembertől a marxizmus—leninizmus esti egyetem munkásmozgalom-történeti tagozatán tanulok. Régóta érdekel ez a téma, ezért is határoztam el magam a továbbtanulásra, melyet, a vezetőség is támogatott. Ha terveim sikerülnek, nyugodtan mondhatom, hogy megérte ... — Kulturális igényei? — Rendszeresen megnézzük a színházak tájelőadásait. néha-néha eljárunk moziba, koncertekre. Kerekes Ferenc TRENCSÉNYI ZOLTÁN: Hűtésszerelő — Na, hol a beteg? — lépett kedélyeskedve a lakásba a hűtőgépszereiéi. — Jaj, de jó, hogy jött, drága szerelő úr, már alig vártam — vette elő legszélesebb mosolyát a ház asszonya. — Erre tessék, csak utánam — invitálta a jókedvűen fütyörészö mestert a konyha feléAz igazság -az, hogy a nőnek rendkívüli önfegyelemre volt szüksége ehhez a produkcióhoz, tekintve, hogy már igencsak délután felé járt az idő, és ő reggel óta várta — egyre türelmetlenebbül — a szerviz emberét, s ez idő alatt még csak nem is tudott elmozdulni a. lakásból. Ráadásul már azt hitte, hogy nem is jön, s a szer- viz nemtörődöm pontatlanságát egy nap szabadsága bánja. És akkor betoppan, jópofásko- dik, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy mindenki őhozzá alkalmazkodik . .. Rápillantott a hűtőgépre, és csóválni kezdte a fejét. — Mindjárt gondoltam ... Az asszonynak ettől fokozódott a nyugtalansága, de erőt vett magán, és mosolyogva kérdezte: — Mit, drága szerelő úr? — Be kell szállítani — válaszolt amaz homlokát ráncolva. Az asszony megrémült: — Olyan komoly lenne az eset? — Még annál is komolyabb, drága asszonyom, mondottam, be kell szállítani — bicegtette fejét a szerviz embere elkomoruló tekintettel. — És nem lehetne valamit csinálni? ' A szerviz embere a füle tövét vakargatta. — Hát valamit éppen mindig lehet csinálni... Az asszony legszívesebben kipenderítette volna a szerelőt, de — ezúttal már emberfeletti — nyugalmat erőltetett magára ismét, és elindult a szobába némi borravalóért. Mire visz- szatért, már szét is volt szedve a hűtőgép. — Na kérem — bólintott a szerelő, zsebébe csúsztatva a pénzt —, nem egyszerű, de majd csak megcsináljuk valahogyan. És miután a hátlapot leszedte, körülbelül 10 perc múlva már vissza is csavarozta. — Ennyi lett volna — NEKEM ... De odabent elpiszmogtak volna vele akár hetekig is, mert kérem, nem szeret az dolgozni egy se! Igaz, ilyen javítást lakáson nemigen végezhetünk, de hát rendkívüli esetekben ... Meg aztán Józsi bácsi rugalmas, kérem... — mondta önelégülten a szerviz embere. Még utoljára letérdelt a hűtőszekrény elé, és a keze ügyében lévő ronggyal kitöröl- gette belülről az olajfoltokat. Ám egy rosszul sikerült fészkelődéit követően érezte, hogy mintha megszorult volna a vállánál. Izgett-mozgott, de a két keze és a feje ezáltal még jobban beleszorult a hűtőszekrénybe. A törzse meg a lába elszántan rángott, próbálván kiszabadítani a beszorult felső részét. — Asszonyom, lenne kedves megrántani a derekamnál fogva? — kérdezte egyre rémültebben. Az asszony először valóban segíteni akart, ám hirtelen másra gondolt. Bekapcsolta a hűtőgépet, és leült mellé egy székre. — Ne tessék viccelni!... mondta bizonytalanul a szerelő. Hangja mintha valami irdatlan kürtő mélyéről jött volna. Az asszony nem válaszolt. — Kérem, ez nem játék — méltatlankodott a szerviz embere. Az asszony még mindig nem válaszolt. A hűtés erősségét négyesre csavarta. — Sorolja — reccsent rá hirtelen a szerelőre. —- Mit soroljak? — kérdezte amaz — tessék inkább kisegíteni! — A megkárosítottak nevét. Azt sorolja! — Kérem, *én megfagyok, ne tessék népbíróságot játszani! — sipította a szerelő. Az asszony ötösre állította a hűtést, majd mosolyogva csóválta meg a fejét: — Fázik a két fülecskéje, meg az a rugalmas észjárású fejecskéje? ... Hirtelen elkomorodott, és pa- rancsolóan mondta: — Na gyerünk, kérem, sorolja! — Visszaadom a pénzt... — rimánkodott sírás hangon a szerelő. — Hogyan, ha megfagy? — kérdezte gúnyosan az asszony, és hatosra c'savarta a gombot. A szerelő látta, hogy a dolognak a fele sem tréfa, és könyörögni kezdett. — Ne tessen velem szibériázni ... — A neveket kérem! — Nem emlékszek mindegyikre ... -r- próbált kibújni a válasz alól a szerviz embere. — A neveket! A szerelő látta, hogy nincs könyörület. — Ha elmondom, ki tetszik engedni? — kérdezte reménykedve — Igen — bólintott az asz- szony. — Hát jó — mondta a szerelő, és sorolni kezdte a neveket. Az első ötszázast folyamatosan mondta, a másojdik ötszázasnál már akadozni kezdett a hidegtől a hangja, a harmadik ötszázat már csak suttogva tudta elrebegni. Hangja egyre erőtlenebbé vált, a nevek is alig hallatszottak. Amikor megfagyott, már csak egyetlen név maradt. Az asszonyé. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Ilyen szegények vagyunk? Bizonyára nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nemegyszer feltűnt már, hogy egyetlen cikkben, egy néhány perces rádióinterjúban. egymás közvetlen közelében is hányszor ismétlődnek bizonyos szavak, főleg azok közül, amelyek valamilyen okból divatossá váltak. Egy rádióhallgató nemrégiben olyan újságcikket juttatott el hozzám — nem is hosszút, mindössze egyhasábosat —, amelyben nyolc előrelépés olvasható. Egyszer sem fejlődés, haladás, korszerűsödés, javulás, növekedés vagy más hasonló, hanem mindig csak előrelépés. Máskor meg — ki tudja, hányadmagammal? — azért kapom fel fejemet újságolvasás, rádióhallgatás vagy tévézés közben, mert szinte záporoz, zuhog rám a sok tulajdonképpen, látványos. felszámol, indul. .. Nem külön-külön bukkannak fel — ha így volna, nem is 'lenne velük semmi bajom —, hanem többnyire csapatostul járnak: egyetlen cikkben négy-öt felszámol, egy röpke interjúban öt-hat tulajdonképpen. Ilyen rosszul állunk, ennyire szegények volnánk? Hogy érdemben válaszolhassunk, vessünk még egy pillantást az említett példákra ! (Csak zárójelben jegyzem meg, nem bármifajta szóismétlésre gondolok itt. Köztudomású, hogy egyrészt szakmai szövegekben, másrészt művészi alkotásokban nagyon is nagy szerepe van az ismétlésnek. Szakszövegekben azért, mert egy terminus technikust a szakembernek általában nincs módja rokonértelmű megfelelővel felcserélni, irodalmi, költői, szónoki alkotásokban pedig azért, mert ott az ismétlés, mint szóalakzat, maga is fontos művészi kifejezőeszköz. Valójában ez is megérne egy külön cikket, de most legyen elég e sommás megállapítás.) * Térjünk vissza tehát példáinkhoz! Az eíőrelépés-ekben bővelkedő újságcikket nem javítom, hiszen pontosan nem is idéztem, szinonimákat pfedig már írásom elején is soroltam az előrelépés-re. A tulajdonképpen semmivel sem több. ném is jobb, mint a lényegében, voltaképpen, igazában, alapjában véve, s ráadásul az esetek nagy részében funkció nélküli, fölösleges töltelékszó. A látványos eredmények inkább bámulatosak, ragyogóak, a látványos bukások ellenben csúfosak, elképesz- tőek, meghökkentőéic. Az sem kötelező, sőt nagyon is stílustalan. hogy mindig mindent felszámoljunk, Bátran mondhatjuk ehelyett azt, hogy a lázadást leverték, elfojtották, a katonai támaszpontokat megsemmisítették, a színvonalbeli különbségeket eltüntették, •a szerződést felbontották. Végül korántsem szükségszerű, hogy már szinte az indulók ütemére kopog, ismétlődik ritmusosan a tömegtájékoztató eszközök (sajtó, rádió, tévé) nyelvében az indul. Az adás, a tanév vagy a tanfolyam már szinte sohasem kezdődik, mindig csak indul. De indul a kiállítás is, ahelyett, hogy nyílna, megnyílna; ezenkívül szóváltás indul (holott: támad, kerekedik), szélvihar indul (noha valójában kitör, keletkezik), a Duna a Fekete-erdőből indul (holott onnan ered) stb. Az ember már-már haragra indul (azazhogy: gerjed) e sok indul hallatán. Csakugyan szegények volnánk? Mint e kis eszmefuttatásból is látható, nem szegénység ez, hanem nyelvi restség, kifejezésbeli igénytelenség. Ha megtanulunk kellőképpen válogatni szavaink tcin- csesházából, menten kiderül, hogy nagyon is gazdagok vagyunk. Csak élni kell tudnunk nyelvünk gazdagságával. Dr. Grétsy László IRODALMI HELYEK, HAGYOMÁNYOK, EMLÉKEK Látogatóban Németh László sajkódi házában Ml A felső kép: Németh László egykori dolgozószobája. (j A sajkódi kertben, előtérben Kocogh András szobra. • A sajkódi kis ház, ahol Németh László élete utolsó éveiben alkotott.
