Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. július 15. A GRÁRÉRTELMISÉG Azt tanulták, amibe beleszülettek Ritka az olyan agrárszakember, aki nem parasztcsaládból származik. Beleszülettek a mezőgazdasági munkába, mégis hosszú esztendőkön át tanulták a gazdálkodás fortélyait. Nap, mint nap bizonyítják, hogy korszerűbb ismereteik révén eredményesebben dolgoznak, mint szüleik. Az ős^k mégsem büszkék erre a diplomára. Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben kettő híján ötven főiskolát, egyetemet végzett szakember dolgozik. Kevés kivétellel helybeli születésűek, könnyű volt tehát a beilleszkedés. Van-e tekintélye az agrárértelmiségnek — erről beszélgettünk Borbényi Lajos főkertésszel és helyettesével, Izsák Jenővel, valamint Bakonyi Zoltán, (Dséplő Jeli Borbényi Lajos. • Izsák Jenő. Cséplő Jenő. nő és Izsák Imre kerületvezetőkkel. Szemléletváltozás — ellentmondásokkal — Egyáltalán van-e olyan tekintélye ma a vidéki értelmiségnek, mint valaha volt a tanítóknak, a papnak, az orvosnak? — kezdi Bakonyi Zoltán. — Nincs. Pontosabban nem tölti be azt a szerepet, amit régen: a falu egészének szellemi irányítását. Most is szükség lenne erre, persze más formában, hiszen iskolázottabbak, tájékozottabbak a községek lakói. — Ezt nyomban bizonyíthatjuk, a szakmánknál maradva is — veszi át a szót Cséplő Jenő. — Hol van már az a parasztember, akinek bizonygatni kellene, hogy a tudománynak mekkora szerepe van a korszerű gazdálkodásban? Hajnalban a rádióban hallja, forgalomba hoztak egy újfajta növényvédő szert, fut a boltba érdeklődni, ott van-e már? Csakhogy ugyanez az ember megcsóválja a fejét,! ha a fia agráregyetemre készül, és nem büszke az ilyen diplomára. — Izgalmas kérdés ez — folytatja Izsák Imre —, mert nem tudnék hirtelen mondani mást, ami a mai falusi ember gondolkodásának ellentmondásosságát oly hűen tükrözné, mint éppen az agrárdiploma. Tanuljon a gyerek, szabaduljon a rögtől, a nehéz munkától — ez minden szülő vá- gya-álma. De ha már olyan sokáig ül az iskolapadban, akkor divatos pályára szánják. Orvosnak, mérnöknek, esetleg tanárnak. Felesleges luxusnak érzik időt fecsérelni arra, amit jnár tudunk. Hiszen közöttünk ritka, mint a fehér holló, akinek ősei heted- íziglen visszamenőleg nem parasztok voltak. A föld szeretetét génjeink parancsolták ránk, a mezőgazdasági munkába korán belekóstoltunk, érthetetlen a család, a szűkebb környezet számára, hogy miért kell könyvekből tanulni, amit úgyis ismerünk. Egyénileg lehetetlen — Az agrárértelmiség is tehet arról, ha kicsi az ázsió — így Borbényi Lajos. — Még akkor is, ha fiatal, most kialakuló, kibontakozó rétegről van szó, amelyik nem támaszkodhat jó hagyományokra. Sőt. Mint vezetőnek meg kell küszködnie az előítéletekkel. Terhes öröksége ennek a pályának, hogy a mezőgazdaságban sokáig alig voltak hozzáértő, korszerű ismeretekkel rendelkező vezetők. Mégis, az iskolapadokból kikerülő diplomásoknak viszonylag az a könnyebb, hogy vezetőként elfogadtassák magukat. Hiszen ez csak rajtuk múlik, ha akarnak, egy-két év alatt bizonyíthatnak. Ami nehéz: az agrárértelmiségnek, mint társadalmi rétegnek a tekintélyét megteremteni. És ezt egyénileg lehetetlen elérni. Mondjuk ki nyíltan, igaz, a szakmában sem produkáltunk még annyit, amennyi a jelenlegi tudományos eredmények mellett elvárható lenne, de hol van annak a széles körű ismertetése, amit tettünk? • Izsák Imre. Más a helyszín — öt-hat esztendő alatt ezen a pályán elavulnak az ismeretek — magyarázza tovább a szövetkezet főkertésze —, viszont sokan nem képezik tovább magukat. Kényelmesség? Az is, de főként időhiány. A mezőgazdaságban ma már nincs holtidény, legfeljebb Olyan hónapok, amikor tizenkét-tizen- négy óra helyett csak tízet dolgozunk. S nyomban itt a másik téma, amit az agrárértelmiségtől számon kérnek, vagy számon kérjük mi magunktól; a szellemi irányítószerep. Amikor szüntelenül azt kérdezzük, kiveszi-e részét az agrárértelmiség a község társadalmi, kulturális életéből, mintha megfeledkeznénk arról',' hogy ma a társadalmi, művelődési folyamatok szűkebb területen zajlanak! H Bakonyi Zoltán. Beszélgetőpartnereim szenvedélyes hangon egészítik ki egymás érveit? Hiszen köztudott, hogy a munkahelynek ember-, jellem- és tudatformáló funkciója is van. Csakhogy a mezőgazdaságban a mai követelmények mellett egyúttal olyan feladatai is vannak az üzemeknek, amelyeken az ipar már évtizedekkel ezelőtt túl volt. Lesz olyan időszak, amikor az agrárértelmiségről nem kell beszélni — mondják végül mintegy összegezve az eddigieket —, legalábbis nem olyan hangsúllyal, mint most. Mi örökségképpen a föld szeretetét, a szívósságot kaptuk az elődeinktől az utódainknak szeretnénk azt a szemléletet örökül hagyni, hogy mindig magasabb szintre törekedjenek. Kovács Klára KÁDGYÁR: HOGYAN TOVÁBB? I. Emelkedés—lefelé A Vasasszakszervezet a közelmúltban vizsgálatot folytatott az önállóságukat 1981-ben és 1982-ben elnyert vállalatoknál. Az információgyűjtés célja: meggyőződni arról, hogyan felelnek meg a magasabb követelményeknek a gyáriból vállalativá előlépett szakszervezeti szervek, testületek. A vizsgálat nem kerülhette és nem is kerülte meg a gazdasági szférát, mivel a hatékonyság, jövedelmezőség, s egyáltalán az eredményes gazdálkodás megléte, vagy hiánya nem csupán a szakszervezeti tevékenység tárgyi és személyi feltételeit befolyásolja, hanem meghatározó lehet a mozgalmi munka céljait és módszereit illetően is. A Vasasszakszervezet által vizsgált termelőüzemek sorában Bács-Kiskun megyei vállalat is szerepelt: a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár. A Lakatos Józsefné SZOT iskolaigazgató-helyettes és Tóth Ferenc megyei vasas-szervező készítette jelentésből álljon itt bevezetőként egy mondat, amelynek szerepeltetése ellen maguk a gyár vezetői sem tiltakoztak: „Helyzetük önhibájukon kívül — kilátástalan." Mindent vállaltak Kanyarodjunk vissza az időben húsz esztendőt. Az üzem ekkor még Kecskeméti Gépgyár néven ismert, s termékválasztéka viszonylag széles. — Mindent elvállaltunk, amit kézi formázással és öntéssel el lehetett készíteni — mondja erről az időszakról Rendeczky János, aki ma a gyár műszaki igazgatóhelyettese. S valóban, az évi 50—60 ezer fürdőkád mellett öntöttek mező- gazdasági gépalkatrészeket, elektromos kapcsolószekrényeket és még sok minden mást, mígnem elkövetkezett a Lampart-korszak. A gyár a hatvanas évek elején beolvadt a frissen megalakult Zománcipari Művekbe, amelynek első dolga volt a profiltisztítás, minekutána a kecskeméti gyár tóbblábúból csakhamar egylábúvá lett, és a talpon, de különösen a versenyben, maradás képességét napjainkra olyan mértékben elveszítette, hegy ha nem dugnak a hóna alá sürgősen állami (minisztériumi, banki. árhivatalix mankót, a nyilatkozók véleménye szerint elkerülhetetlen a földre zuhanás. Fürdökáddömping De hogyan juthatott idáig a vállalat, s melyek azok az elviselhetetlen terhek, amelyek össze- roskasztani látszanak a nemrég még szilárdnak hitt — s a 423 milliós rekonstrukcióval is megtámogatott — gazdasági felépítményt? És egyáltalában: hogyan értsük azt, hogy „önhibájukon kívül”? Térjünk vissza oda, hogy a gyár a Lampart Zománcipari Művek közösségébe került, s elkövetkezett a profiltisztítás. —^Rengeteg fürdőkádra volt az országnak szüksége — emlékezik vissza Rendeczky János. — 1967-ben termelni kezdett a gépi öntöde, s évi 160 ezer kádat adott. Kézi formázással készült továbbra is 40 ezer kisméretű, ülő-, Hilton és egyéb kád. Eközben fogyott a létszám, a kézi öntödét megszüntettük (a rekonstrukció indításához egyébként is át kellett volna adni a területet), s inkább a gépsor jobb kihasználására, három műszakos üzemeltetésre helyeztük a hangsúlyt. Következésképpen tovább csökkent a választék, s 1978-ban már csak nagyszériás fürdőkádakat gyártottunk. S még ez sem elég Csakhogy ekkor még nem érezték az egylábúság hátrányait. A fürdőkád keresett cikk, piaca van külföldön is. Azazhogy lenne ha ... — Nem hibáztattunk senkit, megértettük az intézkedés szük• 1977. augusztus 25.: elkészült Kecskeméten a hárommilliomodik fürdőkád. (Archív fotó) ségességét — folytatja a műszaki igazgatóhelyettes. — Az országban tízezerszám épültek a lakások, családi házak, komfortnélküli otthonok ezreiben alakítottak ki fürdőszobát. A mi feladatunk az volt, hogy elsősorban a hazai vásárlókat lássuk el, s csak azután jöhet a külföld. Nem túlzók: 60 ezer darab kádat tudtunk volna eladni a határainkon túl januártól decemberig. Itthon 160 ezerre volt szükség. Nem tudtunk ennyit gyártani, s az eredmény: kiszorultunk egyes exportpiacokról. A Rendeczky János által elmondottakhoz kívánkozik, hogy ekkoriban, 1976-ban született még a döntés: több mint 400 millióért új, a meglevőnél termelékenyebb kádgyártó üzemet kell Kecskeméten építeni. Csattan az ostor Magyar betegség-e, vagy sem, ne firtassuk. Tény: a döntéstől a mai napig hat esztendő telt el, és az új gépsor még nem üzemel. Pontosabban július 1-én megkezdődött a próbaüzem. Tóth Ferenc megyei vasas-szervezőnek ezzel kapcsolatban az alábbi a véleménye: — Az idén meg kellene kezdenie a vállalatnak a 423 millió forint (ennyibe került a beruházás) bankhitel visszafizetését. A törlesztendő összeg évenként több mint 80 millió. A hitel kamata évi 40 millió. Esztendőnként százhúszmilliót ez a vállalat a jelenlegi körülmények között képtelen kifizetni. Ezt a véleményt támasztja alá az alábbi, a már említett jelentésből vett idézet is: „A vállalat mindent megtett a helyzet javítása érdekében. A tavalyi évet a tervezett 42 milliós veszteséggel szemben hétmilliós negatívummal zártak. Az energiatakarékosság terén például mán olyan intézkedésekre kényszerültek, amelyek utón az előírt alatt maradt* a műhelyek hőmérséklete, s csak korlátozva jutott a dolgozóknak meleg víz." Sitkéi Béla (Folytatjuk) Az élelmiszer csomagolása Napjainkban az élelmiszer-fogyasztás, főleg a fejlett országokban, mind szerkezetében, mind összetételében változik, korszerűsödik így van ez hazánkban is, hiszen amellett, hogy élelmiszer-termelésben „nagyhataloménak számítunk, népünk táplálkozási szokásai is változnak, mégpedig kedvező irányban Csökken a szénhidrát- és zsírfogyasztás és örvendetesen fokozódik a fehérjékben dús élelmiszerek, valamint a nagy vitamintartalmú gyümölcsök és főzelékfélék részaránya. Táplálkozási szokásaink korszerűbbé, egészségesebbé válásával együttjár az előzetesen már valamilyen módon feldolgozott, akár csak tisztított, vagy éppen tálalásra kész élelmiszerek fogyasztásának növekedése is. Az élelmiszer kulturált megjelenését elsősorban korszerű csomagolása jelenti. Ez egyrészt védi. óvja az élelmiszert, megőrzi annak minőségét, bel- tartalmi és élvezeti értékét, másrészt figyelemfelkeltő, „kínálja”; emellett a vásárló, a fogyasztó számára hasznos tájékoztatást is ad az élelmiszer tápértékéről, eltarthatóságáról, esetleg ajánlást is ad a fogyasztásra, elkészítésre. A polgári védelem szempontjából az élelmiszerek csomagolásának — a csomagolóanyagnak, illetve -eszköznek — az élelmiszert védő funkciója a legfontosabb, de míg békében, a mindennapi életben a csomagolás az élelmiszer tápértékét, minőségét, élvezeti értékét védi, addig egy esetleges elemi csapás, katasztrófa, vagy egyéb rendkívüli helyzet esetén az élelmiszert a „kívülről” bevagy rákerülő szennyeződésektől — sugárzó, mérgező, vagy fertőző anyagoktól — kell megóvni. Könnyen megérthető, hogy miért. Ezek a polgári védelem szakkifejezésével élve: radiológiai-biológiai és' vegyi szennyező, -anyagok, egyszerű érzékszervi úton, módon nem észlelhetők, alattomosan károsíthatják tehát az emberi szervezetet, a fogyasztó egészségét. Ezért az élelmiszervédelem, ezen- belül az élelmiszerek „védő csomagolása” a polgári védelem egyik nagy feladatának, a radiológiai, biológiai és vegyi (rbv) védelmének igen lényeges témája. Milyen követelményeket támaszt a polgári védelem az élelmiszerek csomagolóanyagaival, csomagolóeszközeivel szemben ? Óvja meg az élelmiszert a tárolás, rakodás, szállítás során a mechanikai károsodásoktól (ütő- dés, deformálódás), akadályozza meg, hogy a por, folyadékcsepp, gőz vagy gáz formájú sugár?', mérgező, vagy fertőző anyagok az élelmiszert — külsőleg és belsőleg egyaránt — szennyezzék Amennyiben a csomagolt élelmiszer a felületén szennyeződik, a csomagolás tégye lehetővé a szennyeződés hatékony eltávolítását. illetve fizikai, vagy kémiai hatástalanítását, azaz „mentesítését”, mégpedig az élelmiszer károsodása, minőségromlása nélkül. Ezért legyen víz- és vegyszerálló, esetleg hőtűrő. E három pontban tömörített, de még hosszan részletezhető követelményt természetesen csak néhány csomagolási mód elégíti ki. Tekintsük át, hogyan „osztályozhatjuk” a polgári védelem, sőt az rbv-védelem szempontjából az élelmiszerek csomagolási módjait. Az I. kategóriába soroljuk az úgynevezett „tökéletes védelmet” nyújtó csomagolásokat. Ezek ma már klasszikusnak számító konzervdoboz, konzerves üveg (fém- tetővel), üvegpalack és a modern csomagolóeszközök közül a vastagabb műanyag dobozok, illetve flakonok. Ezek mindenféle rbv. szennyező anyag bejutását megakadályozzák, akár por, akár folyadék. akár légnemű halmazál- lapotúak, amellett anyaguknál fogva könnyen, jól mentesíthetők. A II. kategóriába soroljuk a „részleges védelmet” nyújtó megoldásokat. Ebbe tartoznak a legkorszerűbb csomagolások; elsősorban a különböző műanyaggal, vagy alumíniumfóliával kombinált (kasírozott) papír csomagolóanyagok, műanyag—alufólia kombinációk, mint például a közismert Sió üdítő ital, vagy az Omnia pörköltkávé. Ide sorolhatók az impegrált kartonpapírok, (tartós tej), valamint az összes műanyag csomagolóanyagok és eszközök, az egészen vékony műanyagfóliák kivételével, mint a Folpack. vagy a zsugorfólia. A „részleges védelmet” nyújtó megoldások mechanikai védőhatása mérsékeltebb. A sugárzó, vagy fertőző anyagok, szennyeződések ellen megvédik az élelmiszert. a mérgező anyagok azonban folyékony, vagy gőz halmaz- állapotban hosszabb-rövidebb idő alatt (néhány óra) áthatolnak a csomagolóanyagon. Emellett mentesítésük is fokozott óvatosságot igényel, mert bár víz- és vegyszerállók, a mentesítés mechanikai igénybevételének kevésbé állnak ellen. A III. kategóriába tartozóak az összes többi csomagolóanyagok és -eszközök. Jellemző megoldás a papírzacskó, vagy a kartondoboz. Ezek legfeljebb a radioaktív por- szennyeződés ellen védik az élelmiszert. Mentesítésre is csupán akkor van lehetőség, ha a csomagolás többrétegű, mivel ekkor, a külső, szennyezett réteg eltávolítása megoldható. A fenti három kategóriába való soroláskor csak az élelmiszerek egyedi csomagolását vettük figyelembe. Az egyedi csomagolás nyújtotta védelem ugyanis fokozható, mégpedig a gyűjtőcso- magolással. A közismert „páncélkarton” vagy még inkább a korszerű „Cartronplast” műanyagdobozok kiegészítik az egyedi csomagolást és együttesen kielégítő védelmet biztosítanak az élelmiszereknek. Igen fontos az élelmiszerek szállítás közbeni védelme. A zárt szállítótér — még csórna- golatlan élelmiszer esetében is — tökéletes védelmet nyújt, gondoljunk csak a tej, vagy a bbr és a sör tartálykocsikban történő szállítására. Az igen mérsékelt védelmet nyújtó papírcsomagolású élelmiszerek védelme is tökéletesen megoldható, ha zárt fémkarosszériás járművel (hűtővagon, termoszkocsi), vagy éppen konténerben szállítják őket. A távolsági szállításra használt nagyméretű konténerek ajtaján jól látható a szinte légmentes zárást biztosító gumitömítés. Egyre elterjedtebb hazánkban a nagy- és kiskereskedelem közötti áruforgalmat és az anyagmozgatást megkönnyítő, a boltok eladóterébe közvetlenül beállítható úgynevezett „kiskonténer”. Ezek eredeti formájukban csak por- és csepphatás ellen védenek. Elkészült már ezek felnyílószárnyas, gumitömítésű ajtóval ellátott, gyakorlatilag légmentesen záró — az rbv. védelmi követelményeinek mindenben eleget tevő — változata, ezt a BNV-n a MÜÁRT is bemutatta. Ez a kiskonténer — egyéb előnyei mellett — tökéletes védelmet nyújtó gyűjtőcsoma- goló-eszköznek tekinthető, s a gyengébben védő egyedi csomagolású élelmiszerek védelmét hathatósan szolgálhatja.
