Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

1982. július 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Erőfeszítések Kiskunfélegyházán az oktatási hálózat fejlesztésére • A „Négy ökrös szántás” c. mű­vével. • A Darvas József téri általános mel bővül. iskola újabb tizenkét tanterem­Hogyan, milyen körülmények között történik az iskola­előkészítés Kiskunfélegyházán? Van-e elegendő hely az óvo­dásoknak, rendelkeznek-e elegendő óvónővel a városban? Milyen eredményeket tudnak felmutatni az általános iskolai és középiskolai hálózat fejlesztésében? Hogyan áll a felnőtt- oktatás ügye? Az ilyen és hasonló kérdésekre kereste a vá­laszt legutóbbi ülésén a megyei művelődési bizottság­Csökkent az elutasítottak száma Az utóbbi évtizedben Félegy­házán több mint kétszeresére gyarapodott az óvodai csoportok és a helyek száma — olvashat­juk a tanács művelődésügyi osz­tályának a beszámolójában. Há­rom új óvoda létesült, és igye­keztek enyhíteni a gondokon kü­lönféle szükségmegoldásokkal is. Már meglevő épületekben is ala­kítottak ki csoportszobákat. Az erőfeszítések ellenére még mindig több az igény, mini amennyit ki tudnak elégíteni. Az iskolaelőkészítésre nagy gondot fordítanak ugyan, de gátat szab e törekvésnek az anyagi lehető­ség. Az utóbbi időben csökkent az elutasítottak száma. Az ered­ményeket megfelelő társadalmi összefogással sikerült elérni. Javí­tott a helyzeten az is, hogy a férőhely-kihasználtság növelésé­vel az óvodáskorú gyermekeknek csaknem kilencven százalékát ké­pesek elhelyezni. Ez viszont ne­hezíti a korszerű és eredményes nevelőmunkát, az iskolára törté­nő szakszerű felkészítést. Jelen­leg negyvenkét elutasított kérel­met tartanak nyilván. Valameny- nyi város környéki községben rendelkeznek megfelelő gyermek- intézménnyel. Az óvodákban a személyi ellátottság megfelelő. Ma már nincs szükségük képesítés nélküli óvónőre. A feltételek javításáért A legutóbbi évtizedben három új általános iskola épült: a Bács- Kiskunban egyik legkorszerűbb­nek számító Batthyány Lajos Ál­talános Iskola, majd a Dózsa György úti és a Darvas téri is­kola. Ez utóbbi még tizenkét tan­teremmel bővül. Enyhült, de kö­zel sem szűnt meg a tanterem­gond. Kiskunfélegyháza ilyen te­kintetben még mindig a legrosz- szabbul ellátottak közé tartozik a megye városai közül. Kát új is­kola kivételével mindenütt két- műszakos a tanítás, és zsúfoltak a tantermek. Több mint másfél tanulócsoport jut egy tanteremre. A városnak kiterjedt tanyavi­lága van. Az ottani kisiskolák az elnéptelenedés következtében sor­ra megszűnnek. Egy évtizeddel ezelőtt még minden ötödik gyer­mek részben osztott, illetve kis­iskolába járt, ma már csak min­den huszadik. Tavaly szeptembe­rig gyakorlatilag befejezték a körzetesítést, valamennyi felső ta­gozatos osztott iskolában szakos oktatásban részesül. Ma már ta­nyán csak alsó tagozatosok van­nak. A községekben jobb a hely­zet: a gyerekek kilencvennyolc százaléka osztott iskolába járhat. Igyekeztek korszerűsíteni az ok­tatási hálózatot, többféleképpen is: súlyt helyeztek a világítás ja­vítására, bővítették a szaktanter­mi hálózatot, a szemléltető ész- üközők körét. Gyarapították a könyvállományt; az . iskolai könyvtárakban összesen csaknem negyvenezer kötet közt válogat­hatnak a fiatalok. Javultak a testnevelési, sportolási feltételek. Valamennyi intézményben van tornaterem, illetve tornaszoba. Kettő kivételével szabadtéri sport­létesítménnyel is rendelkeznek az iskolák. A napközis ellátás sokat javult a régebbihez képest. Az ellátott- sági szint több mint negyven- százalékos, tehát jobb, mint a megyei és az országos arány. Gondjuk viszont a napközik egy részénél az étkeztetés, megfelelő ebédlők hiányában. A városban öt középfokú intéz­mény van. A gimnáziumon kívül gépészeti és közgazdasági szak- középiskola, valamint mezőgazda- sági és ipari szakmunkásképző intézet működik. A gimnazisták­nak mintegy kétharmada felsőfo­kon folytatja tanulmányait. Az ipari szakmunkásképző in-- tézet Bács-Kiskun egyik legkor­szerűbb iskolája. Több mint ezer tanuló részére tudnak kialakítani nagyszerű feltételeket a tanulás­hoz, a szakmai képzéshez. A kö­zépfokú intézményekhez — a gim­názium kivételével — megfelelő kollégium tartozik. Hétszáz pedagógus Kiskunfélegyházán az oktatási hálózatban ezernél többen dol­goznak. Közülük hétszáz a peda­gógus. Ma már alig van képesí­tés nélküli. A nevelők jövedelmi viszonyai az utóbbi időben ja­vultak. A pedagógusok áldozatos munkájának is köszönhető, hogy a százszázalékos beiskolázás mel­lett tizenhat éves korig a tanulók kilencvenöt százaléka befejezi a nyolc általánost. És csökkent a bukottak száma is. Kiskunfélegyházán valameny- nyi érvényben levő felnőttoktatá­si forma megtalálható. Jellemző, hogy 1975-ben még a negyven éven aluli dolgozók kilenc szá­zaléka nem rendelkezett általá­nos iskolai végzettséggel. Ez az arány 1980-ra hét százalékra csökkent. Varga Mihály Alkotásait ismeri a világ Idős kora el­lenére is aktí­van dolgozik =>i bencurfalvi műtermében id. Szabó Ist­ván Kossuth- díjas fafaragó szobrászmű­vész. A het­venkilenc éves mester alkotá­sai bejárták a világot, és rendszeresen megtalálhatók a hazai kiállí­tótermekben. Műveit a Bács- Kiskun megyei közönség is láthatta. • Munkában a mester. • „Menyasszonytánc" (hordóterv). Az óvodától a középiskoláig NYELVŐR A földrajzi nevek változása A földrajzi neveket nemcsak a nép „értelmesül”, hanem hasz. nálatukban azok a nyelvi válto­zások is érvényesülnek, amelye­ket más szavakban is megfigyel­hetünk. Sőt hivatalosan is változ­tatják őket. Nagyon jó kiinduló példa Ág­falva neve. Legkorábbi neve a német eredetű magyar személy­névből alakult Dág volt. Német­re Dagendorfnak (Dágfalvának) fordították. A magyarba visszake­rült Dágfalva alakban, majd az előtagot az ág főnévhez hasonlít­va Ágfalavának kezdték nevez­ni. Tanulságos Rüszt burgenlan­di helység neve is. Ezt is német­re fordították, és a német név ke­rült vissza a magyarba. Eredeti neve a Szil fanév volt. Ezt fordí­tották át németre Rust alakban (a középfelnémetben a szilfa né­met neve rust, mai német neve Rüster.) A névelő felesleges kitétele és elhagyása is alakította helyneve­inket. Aradványpuszta régi alakja Radvány volt. Később az a néve­lővel Aradvány lett, ezt a major értelmű puszta utótaggal bővítet­ték. A székelyföldi Mádéfalva neve régen első birtokosáról elne­vezve Amadéfalva volt. A szó­kezdő a-t névelőnek fogták fel és elhagyták. Így lett Madéfalva, illetőleg Mádéfalva. Ugyancsak a névelőnek vélt kezdő a betű el­hagyásával keletkezett a bara­nyai Szágy és a Vas megyei Vas­alja. Szágy legrégibb ismert alakja Aszágy volt. Ez elhomályo­sult összetétel, amelynek előtag- íja a száraz jelentésű aszú, utó­tagja pedig vagy az ág (folyóág) vagy az ágy (meder,) így alakja aszúág vagy aszúágy lehetett. A szószerkezet megrövidülése is alakíthatta a földrajzi neveket. A sopron melletti Brennberg bá­nya előzménye a német Brennen­der Berg (égő hegy) szószerkezet. Mai alakja ennek az összevoná­sa, megtoldva a rendeltetésére utaló bánya szóval. A Somogy megyei Kálmáncsa is szerkezet­megrövidüléssel keletkezett. Leg­régibb írott alakja Kalaman chehy, később Kalman király- chey, jelentése Kálmán király csehei. Ez rövidült magánhangzó­harmóniával mai alakjára. De Terehegy is rövidült forma volt, értelem szerint utótagjának meg­változásával. Régi alakja Bot- teremehelye volt, -és értelem sze­rint egy Bot nevű birtokos termé­nek helyére, azaz lakására utalt. Az összetétel második eleme rö­vidült (tereme heíyett tere,) a hely utótagot a hegy cserélte fel, a tulajdonos neve pedig elma­radt. Az új alak: Terehegy hang­alakjában és jelentésében nagyon elkülönült régi alakijától. A változással a szó eredeti je­lentése is elhomályosulhat. Így Liptód régi alakja Likitöt volt. Ez az összetétel elhomályosult, ellőtagja a lyuk, üreg jelentésű né­pi lik i képzős származéka, utó­tagja pedig a tót népnév. Lickó- vadamos három község, Kis és Nagylickó, valamint Vadalmás egyesüléséből keletkezett. A Vad- amos ugyanis egy 1799-i adat szerint Vadalmás volt. A Romláshoz csatolt Mánfa régi alakja szerint Melegmálfalu (a melegmái déli hegyoldalt je­lent). A Meleg előtag elhagyásá­val alakult mai neve (Málfalva, Mánfalva, Mánfa). A Tiszadorogma helynév a szláv eredetű Dorogman helynévből ke­letkezett úgy, hogy a szó végét ragnak fogták'fel és elhagyták. A Tisza előtag a folyó mellékére utal. A Zala megyei Lenti neve azonos a Baranya megyei Néme­tivel. Rövidüléssel és hangcseré­vel alakult (Németi, Nemti. Len­ti). A hivatalosan változtatott hely­nevek tárgyalását Sérsekszőlgs- sel kezdjük. 1921-ben Sérsekhe- gyet és Szőlőspusztát községgé alakították, és Szőlőssérsek-nek •nevezték el. De mivel ezt a ne­vet Szőlős-érseknek is lehetett felfogni, 1926-ban a név két ele­mét felcserélték. Nagyon érdekes a Győr megyei Magyarfalva el­nevezése. A község eredeti neve Horka volt (a magyar régi mél­tóságnévből). Mivel a névben egy német grófnak a nevét sejtették. 1947-ben az új magyar telepesek­re való tekintettel a község a Magyarfalva nevet kapta. Az új hivatalos elnevezésre ak­kor volt feltétlenül szükség, ami­kor a régi elnevezés miatt csú­folták a helység lakóit. Szilasbal- hás így lett Mezőszilas. Rózsafa eredeti neve Szentmihályfalva volt. Ezt a nevet a birtokosra uta­ló Vidős falva cserélte fel. Mivel az évek során ez a név Büdösfal- vára módosult, Rózsafára változ­tatták. Nyírkátát 1955-ig Gebé­nek hívták (ez a német Gebhardt- ból alakult magyar név). A közfel­fogás szerint ez a gebe főnévvel került kapcsolatba, és mivel sér­tőnek találták, megváltoztatták a község nevét. Borsodszentgyörgyöt régen Disznósd-nak hívták. Mivel a község lakóit a név miatt csúfol­ták, 1935-ben a község a megyé­re és templomuk védőszentjére utaló új nevet kapott. Disznós- horvát lakóit is gúnyolták a köz­ség neve miatt, ezért nevet vál­toztattak. 1950-ben a község flevét Izsófalvára változtatták, az ott született Izsó Miklósnak, a híres szobrásznak a tiszteletére. A mai Serényfalvának hívott falu lakói sem nagyon lelkesed­hettek községük Mólé nevéért. Ez ugyan szláv eredetű magyaf név volt,. de mivel összecsengett a máié köznévvel, és csúfolko- dásra adott alkalmat, 1928-ban a községben birtokos gróf Serényi család tiszteletére Serényimái- nak nevezték el a hegyoldal je­lentésű mái köznévvel. Még két­szer változott a község neve, elő­ször Serényifalva lett, majd 1957- ben a serény melléknévhez való igazítással Serényfalva. A hivatalosan megváltoztatott nevek is tanulságosak. Szuhahuta nevét a jobb hangzású Mátraal- mással cserélték fel. A veszpré­mi káptalan birtokán parcellázott telkeken épült villanegyedet előbb Káptalantelepnek nevez­ték, majd a hangulatosabb Bala- tonkáptalanfürdö nevet kapta, és végül a rövidebb, de nagyon ki­fejező Káptalanfüred név állapo­dott meg. Kiss István wmm iS« A válást követő költözködés ** oly gyorsan zajlott, hogy < Géza nem is gondolt afelől, mi . lesz majd később. Valószínűtlen. nek tűnt az egész, mintha nem is . vele történne mindez. Résztvevő- . je valaminek, mely vidáman, s . borba fojtottan zajlik. Nevetgél- w tök és nem gondoltak semmire. . Tuszkolták tele a kosarakat, ci­pelték a bútorokat, s részegen da. . lolva, mint valami zászlót, tépték , ketté az utolsó éjszaka emlékét , viselő közös lepedőt. i Az asszony arcán nem volt bá- ‘ nat, s a férfi sem érezte, hogy » szomorkodnia kéne. Mintha nagy, J beugratós játék lett volna, melyet ketten eszeltek ki. Álmodjunk egy furcsát, s fölébredve el kell játszani. Kilyukasztották a párnát, te. lefújfák tollpihével a szobát, eser­nyőt bontottak, s vidám-könnyes szemmel estek egymásnak, mí­melve a veszekedést, hogy a há­zasság olyan, mint a gyomorégés, jobb megszabadulni tőle. Felnyitották a szekrényajtókat, kiszórták belőle a ruhát, nagy kupacot raktak, s a tetején ülve szónokoltak a házasság útvesztői­ről, hogy az csupán az őrültek menedéke, kik a józan megfon. tolás barát-csuháját viselve pró­bálják leplezni magukat, hogy nem egyéb, mint intézményesí­tett formula a mind több házas­ságtörésre, mely házasság nélkül bizony lehetetlen volna. Az au­tomata mosógépbe belehajigálták az összes hivatalos iratot, hogy lemossák róiluk a rendelkezések szövegét, a pecséteket, az iktató- számokat, az előadók neveit. PETŐ SÁNDOR: Tükrön innen s túl iFölkapcsolták az összes lám­pát, gyertyát gyújtottak, hogy örök fényességben ragyogjon e megváltást hozó nap. A válást igazoló iratot táblára szegezve kivonultak az utcára, hirdetve az egyenjogúságot, a szabadságot és egyéb zagyvaságot, mely éppen eszükbe jutott. Apró tárgyakkal megajándé­kozták az utcán sietőket, hogy ők az egymilliomodik járókelők, akik e szent helyre léptek, hol egykor karonfogva jártak ők is, s fújj, ebből elég ma nékik. / C zinte észrevétlenül ürült ki ^ a szoba. Csupán egy "ágy maradt benne, meg néhány ócs. kább bútor, a parketton tollpihe takaró. Géza hallotta, amint a Nevetés beszáll a liftbe, s lefelé húz. Nem tudta, mitévő legyen. Megúsztam, biztatta magát. Megúsztam, üvöltötte. Sírva fa­kadt. A rohadt életbe! Az ablakhoz rohant, de már csak a távolodó kocsikat látta. Lefeküdt. Tutpa, aludnia kell, nem gondolni semmire, csak a holnapra, mely tisztára mossa, s elkezdhet mindent újra, elölről. /"'«sak a költözködést követő napon értette meg, hogy végleg egyedül maradt. Az asz- szony nemcsak a bútorokat, a mosógépet, a kocsit, de életének majd tíz évét *is magával vitte, mintha a lezárandó bőröndökbe gyömöszölt tárgyakkal együtt tűnt volna el minden. Valami, ami végleg elveszett. És nem tud. ta sajnálni. Akarta, hogy fájjon, de csak ürességet érzett. Tíz év páncélkazettába rejtett perceit rabolták el tőle, annyi órát és napot, melyek mindegyikében az a hit éltette, hogy számára ez az egyedül lehetséges élet — az asszony, a szobák, a bútorok fé­nyessége, a fürdőszoba sötétkék csempecsillogása, a létbizonyta­lanság legkisebb árnyalata nél­kül. Az asszony barátai, kik min. dig vidámak voltak, mintha so­sem érezték volna félelmet, szo­rongást. Reggelig tartó bulikra jártak. Először mint csodaboga­rat bámulták körül, az asszony elnéző tekintete hessegette szét őket. Igyekezett kedvükbe járni, hogy köztük lehessen, közéjük tartozhasson. Megpróbált éppoly fesztelen és magabiztos lenni, mint azok. Üj bútor és kocsi kellett, sza­bad esték és szabad reggelek, és hosszú, egymásba folyó hétvégék, ruhák és csillogás. Csillogni akart, megérteni a gazdagságot, ott lenni, ahol a pénz terem, s mint érett gyümölcs, leszakítha­tó. S hogy mindezt miért, csak annyit tudott, hogy kell, mert különb akart lenni mindegyikük­nél. Talán a félelem miatt, hogy bármit tesz, sosem lehet olyan mint ők, akikhez csupán hasonló lehet, s úgy istenigazából még az sem. Régi büszkesége úgy szállt el belőle, mint a köd, melynek he­lyén az erőtlenség maradt. Této­va kapkodás, tehetetlenség. Hiá­ba hajszolta át magát tíz évig az életen, semmi nincs, amihez ra­gaszkodnia kéne, amiről azt mondhatná, az enyém. Káfoultságot érzett, szájíze ke­serű Volt. 'Kimosta magából az éjszaka. Álmaiból kiszöktek a színek, szürke ködgomolyag lebegett a képek között. i^eniesneK a olt, magasra no sovány kamaszt látott, ö lei zsebbe gyűrve, ujjai tény rébe mélyedtek, körmei belekap­tak a húsba. Ajkán alig látható rángás futott át. Cipője orra le­vágva, kikandikáltak lábujjai. Nadrágja festékes ujjnyomatok- kal tele. A szemközti barakkokat nézte. Hátradőlve próbálták megúszni a zuhanást, a szél dörömbölését a szürke panelfalakon, mely a völgy felé taszította őket. Két­ségbeesett újságpapír-függönyök lobogtak a szélben, a megadás betűpecsétes fehér zászlói. Az egyik ajtó előtt foghíjas, öreg ci­gány állt, papírgépekkel hajigálta az olaj gyári kémények felől úszó tömött, fekete füstöt. A fiú az apró konyhában állt, a festőállványra feszített vászon előtt. Az arckép vonalain igazí­tott. Az arc sápadt volt, szeme hamuszínű, mint a lávapernye, ajka összeszorítva, pofacsontjai előreugróak. Fölült. Évek óta először gon­dolt vissza azokra a rég elfele­dett időkre. A szegénység mámorában nőtt föl, az éhség részegségében^ mely­re elvonókúra sincs. Csak kény­szerképzetek vannak, egy távoli, elérhetetlen életről. Akár a tükör verte vissza arcát, s benne azo­kat a homályló bunker-szeme­ket, melyek mélyén félve lapult meg sorsának minden keserűsé­ge. Az ecsetje nyomán kirajzolódó arcok sem tudták magányát fel­oldani. Romantikus szerelmek után loholt, melyekben mindig ott volt a tisztaság naiv reménysé­ge, az ábrándok rajzolta jövő, a tükrön túli világ a maga kikezd­hetetlen gazdagságával, az élet biztonságával, amire mindig vá­gyott. Szeme a sarokba dobott vász­nat kereste. Még csak tíz éve fes­tem, mosolyodott el magában. Tudok reggelig inni, száznegy­vennel száguldani a sztrádán, de mindenekelőtt pénzt tudok ke­resni. Mintha a vászonnak be­szélt volna, a sápadt arcnak, a láva-pernye szemnek, az össze­szorított ajaknak. S mindennek semmi, de semmi értelme. Valakit kellene keresnem, oda­csörögni telefonon, találkozót be­szélni meg. Az asszony, mint a légyfogó, ** vitte magával barátait. Tud­ta, egy sincs közöttük, akivel le léhetne ülni, nem is beszélni, csak hallgatni, koccintani és inni. El akart újra aludni, de nem jött álom a szemére. Elég keserűség van bennem, 'hogy újrakezdjek mindent, csak már erőm nincs hozzá, az vég­képp elhagyott. A tenyerét nézte, az élet vonal csukló felé futó rajzát, mely a kéken feldagadó erek fiúé tar­tott, mintha egy gyors s határo­zott metszéssel föd akarná szakí­tani azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents