Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA Szivattyúzó szélmotor Olcsó energiaforrás a szél, ame­lyet a Duna—Tisza közén az el­múlt századokban a molnárok hasznosítottak. Halason máig is él olyan gabonás szakember, aki ért a szélmalom kezeléséhez. A Bács- Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a közel­múltban helyreállította Halas egyik szélmalmát, ahol előzetes bejelentésre őröltetni is lehet, bár a létesítmény inkább idegenfor­galmi látványosságnak számít. Vendégeket fogad már évek óta Kecskeméten a Magyar—Szovjet Barátság Tsz szélmalomcsárdája, amelynek malmi berendezése úgyszintén üzemképes. Félegvhá­• Szélmotorral hajtott rezgő- membrános szivattyú a szabad, szállási bemutatón. zán a Kiskun Múzeum udvarán áll évek óta a város egyik hely­reállított szélmalma, Bár szerke­zete ép és használható, az épü­letek közé bezsúfolva inkább épí­tészeti és ipari műemlék, mint szélmalom. — ­Újabban egyre több szélmotor található a Duna—Tisza köze széljárta pusztaságain. Ezeket a legutóbbi években állították fel az elektromos távvezetéktől mész. szebb lakó tanyasiak. Vizet hú- zatnak, akkumulátort töltetnek a berendezés segítségével. Halason az állami gazdaság szélmotorral szivattyúztat vizet a legelésző ál­latoknak. A kisgazdaságokban is jól hasznosító szélmotorok egyik típusát legutóbb Szabadszálláson a Lenin Tsz öntözéses kertészeti bemutatóján láthatták az érdek­lődök az elmúlt héten. Ennek rezgőmembrános szerkezete vég­zi a vízszivattyúzást. Beszéljünk a fékfolyadékról Egy intenzív kísérletezés eredményeként az USA, Japán és Európa vezető gépikocsigyártói egyetér­tenék abban, hogy a fékhatás csökkenésének leg­többször az az oka, hogy az úgynevezett „Vapour Look — Point”, a fékfolyadék forráspontja csök­ken. •Függetlenül a kocsi használatától, a fék állapo­tától, még a leállított autóban is nedvességet veísz fel a fékfolyadék. Fiziikai törvényszerűség, hogy ez a nedvesség teljesen elvegyül a folyadékban. Ha tiszta víz kerül a fékrendszerbe, akkor fennáll an­nak a veszélye, hogy télen szétfagy a fék, nyáron pedig a fékfolyadék forráspontja nagyon alacsony lesz, mivel a víz forráspontja 100 C-fok. A nedvesség felvételével tehát csökken a fékfo­lyadék forráspontja. Ha menet közben bekövetke­zik ez a hőmérséklet-csökkenés, fékezés esetében veszélyes helyzet alakul ki. Ebben az esetben nyo­máskülönbség lép fel, és a hidraulikus fékrendszer hatástalan lesz. 'Sok megmagyarázhatatlan baleset oka a fékfo­lyadék forráspontjának csökkenése, a fékfolyadék elfáradása, de a baleseti statisztika nem ad kellő tájékoztatást erről a tényről. Sokszor a modem fékrendszer és a hozzá tartozó autól4arosszéria nem alkot műszaki egységet, ami a fékpofák melegedéséhez vezet, s aminek a kö­vetkezménye a fékfolyadék túlterhelése. Ez azt je­lenti, hogy gyakrabban kellene a fékfolyadékot cse­rélni. Legtöbb autósnak fogalma sincs erről, és így rossz helyen takarékoskodik: nevezetesen a fékfo­lyadék cseréjével. Az osztrák Castrol cég 800 autót vizsgált meg. A megvizsgált gépkocsik igen magas százalékánál a fékfolyadék már nem volt üzembiztos. Ezek között egyéves autók is vc’tak. Ez is bizonyíték arra, hogy a fékfolyadék állapota nem függ az autó korától, a lefutott kilométertől, hanem nagyban befolyásolja a környezet nedvességtartalma. A vizsgálat is bizonyítja, hogy a fékfolyadékot rendszeresen, átlagosan évente egyszer kell cserél­ni! Manapság már majdnem mindegyik autógyártó az üzemeltetési előírásokban meghatározott idő­közönkénti cserét javasol. • A fékfolyadékmérő készülék. De még a rendszeresen végrehajtott csere sem adhat teljes biztonságot, mivel a környezetnek, a levegő nedvességtartalmának igen nagy szerepe van a fékfolyadék minőségi romlásában. A Castrol kifejlesztett egy vizsgálóberendezést. Ez egy pontos, de a kezelés szempontjából egysze­rű műszer, amely pillanatok alatt megmutatja a fékfolyadék állapotát, illetve a forráspontját. Miutáp a vizsgálat nem igényel sok időt, ezért a vizsgálat ru/tinlműveletté válik. A szervizeik ily mó­don ügyfelek részére információt adnak a fékfolya­dék állagáról, és hogy mikor esedékes a következő csere. Magyarországon már működik két ilyen ké­szülék, s továbbiak beszerzéséről folynak a tárgya­lások. A Castrol fékfolyadék-cserélő berendezést is szer­kesztett, ezzel a fékfolyadék könnyen, a fékberen­dezés kímélésével egy ember közreműködésével cserélhető. Erdő „holdtalajon” A Szovjetunió 115 természet- védelmi körzetének összterülete 1 millió hektár. A 116-ik, a ka­zahsztáni szakszaul (sócserje) er­dő, amely 30 ezer hektárnyi siva­tagi területen helyezkedik el a Kaszpi-tenger és az Aral-tó kö­zött. A fokozott érdeklődés oka, hogy az erdő szinte „holdbéli” ta­lajon nőtt ki.’ Az itteni köves ta­laj erősen sótartalmú, a ritka nyári esők szinte földreérés előtt elpárolognak. A hőmérséklet-kü­lönbségek igen nagyok: nem rit­ka az augusztusi +50 °C és a ja­nuári —40 °C sem. A szakszaul gyökerei a talaj­vizeket keresve sokszor 20—30 méter mélységig nyúlnak, ami biztonságos védelmet jelent a si­vatagi homok vándorlása ellen. Ezt a tulajdonságát kívánják hasznosítani a kutatók. Így pél­dául jelenleg egy 800 kilométeres sáv kialakítására kerül sor, amely meggátolja a Mujunkum-sivatag további mozgását. A szakszaulnak vannak más ér­tékes tulajdonságai is. Fája — tö­rékenysége ellenére is — elmerül a vízben, kalóriatartalma pedig a kőszénével vetekszik. Fiatal hajtásait a birkák szívesen fo­gyasztják. A szakszaul védett erdőség. Az első lépés a korábban ezt a fa­fajtát nem ismerő körzetekben történő telepítéshez. A gyűjtők már beszerezték innen a mago­kat, amelyek több millió csemete felneveléséhez elégségesek. A köztársaság erdőgazdálkodási minisztériumának tájékoztatása szerint a 70-es évek során gépe­sített ültetéssel 400 ezer hektár­nyi szakszaulcsemete kiültetésé- ra került sor. Az ültetés Kazahsz­tán félsivatagi területein a jövőben is folytatódik. Az állami költségvetés e célra az idén több mint nyolcmillió rubelt biztosí­tott. V. G. • Fiatal szakszaul­ültetvény. SZÁZADUNK NAGY ORVOSI FELFEDEZÉSEI Hetvenöt éves a tuberkulinpróba Amikor száz esztendeje, 1882 januárjában Koch Berlinben be­jelentette a gümőkórbacilus fel­fedezését, mindenki gyors ered­ményeket várt a rettegett beteg­ség elleni küzdelemben. Előállí­tották a tuberkulint, a gümőkór- bacilusból kivont mérget, és meg­kezdték a betegek kezelését. Ez volt az első katasztrófa e terüle­ten. hiszen nem tudták még a tu­berkulint úgy kezelni, hogy az erős méregből valóban gyógyszer legyen, így számos ember halá­lát okozták. Üj módszereket, új diagnosztikai eljárásokat kellett kidolgozni, hogy az egészségeseket elkülönítsék a betegektől, illetve a betegség első szakaszait ponto­san meghatározhassák. A századfordulón már ismer­ték, sőt az orvostudomány alkal­mazta is a röntgensugarat és ké­szüléket, viszont költséges volta miatt alkalmazása nem vált álta­lános gyakorlattá. Olyan módszert kerestek, amit bárhol és bármi­lyen körülmények között alkal­mazhattak, pontos képet nyújtott a betegség jelenlétéről, vagy bi­zonyította a vizsgált személy egészségét. Főleg a gyermekek­nél volt ez lényeges, hiszen a gü- mőkór szempontjából a legvéd­telenebbeknek számítottak. E módszert Clemens Pirquet (1874— 1929) bécsi gyermekgyógyász dol­gozta ki, aki éppen 75 éve tette közzé a később nevéről elnevezett eljárást, amely az egyetlen nap­jainkig megmaradt módszer a gü- mőkór elleni küzdelem első sza­kaszából. Amikor Pirquet 1907 júniusá­ban nyilvánosságra hozta tuber- kulinreakcióját, jelentős mérték­ben segítette elő a tbc elleni küz­delem felgyorsulását. Pirquet ek­kor már jelentős . allergiakutató­nak számított, akinek a nevéhez fűződik a szérumbelegségek első részletes leírása is. Valójában ez vitte közelebb a tuberkulinpróba módszerének kidolgozásához. Ugyanis a bacilusok saját anyag­cserével rendelkeznek, és mérge­ző végtermékeik ellen az emberi szervezet védekezik. A bacilus- mérgek — antigének — ellen az emberi szervezet antitesteket ter­mel, amelyek ^tevékenysége fo­kozott mértékben növekszik az újabb gümőkóros bacilusok meg­jelenésével. Ennek ismeretében Pirquet a feltehetően gümőkórban ! szenvedő gyermekek karján két- : három centiméteres távolságban : két egészen "felületi karcolást ej- [ tett, és ezekbe egy csepp tuber- ] kulint cseppentett. Azt várta, hogy a gümőkóros gyermekeknél ’ — az előbbi okok miatt — bőr- , reakció lép fel, míg az egészsége- > seknél nem. Feltételezése igazoló- ; dott, két nap múlva a gümőkóros \ gyermekeknél a tuberkulinnal be­dörzsölt karcolás bepirosodott, 1 bőrreakció lépett fel. Ez a módszer csak gyermekek- í r.él volt alkalmazható, hiszen a t felnőttek életük során úgyszólván kivétel nélkül valamilyen formá­ban kapcsolatba kerültek a tbc- bacilusokkal, ezért náluk a pró- „ ba ellentétes eredményt hozna. A | próbát azóta is eredeti formájú- • jában, vagy némileg módosítva ' alkalmazzák, kifogástalan eljárás- J nak bizonyul annak megállapítá- • sára, hogy az adott időben a gyér. ' mek rendelkezik-e gümőkóros fertőzéssel, vagy sem. Pirquet későbbi munkássága ’ során kimutatta, hogy a rossz táp­lálkozásnak fontos szerepe van a tbc kialakulásában, és optimális , táplálkozási rendszert dolgozott ki. Baltimoorban, Breslauban, ké­sőbb Bécsben volt a gyermek­gyógyászat professzora, fontos tisztséget töltött be az orvosi köz­életben. Elnöke lett az első világ­háborúban létrehozott Osztrák Népegészségügyi Tanácsnak, egyik szervezője volt a Nemzetközi Gyermeksegély mozgalomnak. Ez utóbbi szervezet célul tűzte ki — többek között — a tbc-elleni küz­delem világméretű megszervezé­sét, nemzetközi pénzalapot léte­sített gyermekintézmények és kórházak felállítására. Pirquet nagy tekintélynek ör­vendett hazája határain túl is. s ennek köszönhetően egyik szerve­zője lett az első világháború alatt felbomlott nemzetközi tudomá­nyos kapcsolatok helyreállításá- ; nak. E tevékenységért több or­szág akadémiája és szakmai tár­sasága tagjai sorába választotta, s magas tudományos kitünteté­sekkel imerték el tevékenységét. Kapronczay Károly dr. A „szibériai sötétség” titka 1938. szeptember 18-án a ja- mál-nyenyec nemzetiségi terület kiterjedt részén, és a kraszno- jarszki járás északi vidékein kü­lönös sötétség borult a tájra. A későbbiekben ezt nevezték „szi­bériai sötétségnek”. A sötétség több ponton teljes volt, és több órán át tartott. A szokatlan je­lenségről az első tudományos publikáció a Priroda (Természet) című folyóirat 1940. 2. számában látott napvilágot, melyet azóta újabb adatokkal egészítettek ki. A leírások szerint a sötétség egyes helyeken két órát, másutt öt és fél órát tartott. A sötétség kiala­kulásának okát a szovjet tudó­sok az atmoszférában megjelenő kozmikus felhővel, kozmikus por­ral magyarázzák. Összeállította: Straszer András iSSSSSSSSS SZÁNTÓ PÉTER: Családi sör Az egyenházak között egyen- melegítős kisgyerekek szaladgál­tak, vasárnaponta pedig ijesztő­en csattantak a hetedik-nyolca­dik emeletről kihajított boros­üvegek a homokozó kőkáváján. Néhányam egészen pontosan cé­loztak. A kaimaszgyerekek ilyen­kor azzal szórakoztak, hogy kör- beröhögték a csupa ködös sze­mű népbarátból álló Utcaszínhá­zát, míg azok el nem rohanlak. A földig érő fekete szoknyás 'vi­nes zné szikrázó szemmel szisze­gett, a bunkó prolikra. Annál na­gyobb volt utána a röhögés. A baj azonban a tantival volt. A tanti hetvennyolc évesen, fürgén és vidáman érkezett haza a kórházból, miután félőrültté tette az ápolónőket, és túlélte a combnyaktörést. Bozsics Guszti szerint, ha ez így megy tovább, nevezni kéne a tantit a Los An­geles-i olimpia valamelyik atlé­tikai számára. Végső soron maguk okozták ezt a kényelmetlen helyzetet, hiszen a lakásigénylésükbe azt írták: öt fő. Meg is kapták a másfél szobás tanácsit, s akkor megsajnálták, magukhoz költöztették a nénit. Ettől kezdve viszont Bozsics Guszti akkor volt boldog, ha éj­szakai műszakra került a buszá­val. mert nappal igazi ágyban allhatott, nem három hokedlin, mint amikor éjszaka mindannyian otthon voltak. Az is baj volt a tantival, hogy valaha Gömbös Gyula komorná- ja volt, s bár sosem derült ki, mire kellett Gömbösnek a komor- na, a tanti ezzel még dicsekedett is. Guszti esküdött rá, hogy emi­att marad ki rendre a jutalmak­ból, kitüntetésekből. Jóllehet a főnökség azért haragudott rá, mert Gusztit nem érdekelték az élet szigorú törvényei. Ismerő­söknek ott is megállította a buszt, ahol nem volt megálló, az inte­gető kisgyerekeket akkor is föl­vette, ha emiatt pirosban az út­kereszteződésben rekedt. Ráadá­sul a felesége időnként bejárt a telepvezetőhöz botrányt csinálni, amikor lila és zöld monoklik voltaik a szeme alatt. Egyébként a tisztességes dol­gozók számára nyilvánvaló volt, hogy Gusztinak azért vonták meg a prémiumát, mert éjszakai já­raton — utas nem lévén — köl- töztetést vállalt Kőbányáról Lágy­mányosra. Ellenőrzéskor egy ko­lóniái szekrénysor, két rekarmié volt a buszon, a „rokkantaknak” jelzésű széken pedig két süldő- malac . visított. Hiába röhögött Guszti, hogy mindnek bérlete volt, az ellenőr megkérdezte: ho­gyan került Lágymányosra, ami­kor Csepelen kéne lennie?! Ne legyen nekiik se jobb, mond. ta Guszti és másnap behúzott fékkel gurult végig a remizen. Poroltóval kellett eloltani a fék­pofákat. A baljóslatú Családi, sört Gusz­ti felesége hozta haza. Szép, csa. tos, sötétzöld üvegben. A liter­nyi sör sejtelmesen derengett át a palackon. A másik Bozsicsné, Guszti anyja mondta is rögtön, meg kéne inni, mielőtt a gyere­kek hazaérnek. Guszti azonban kinyilatkoztatta, hogy ő csak jég­be hűtött sört iszik. Ezért be­dugták a palackot a Szaratovba. Majd csak lesz vele valami. Elsőbben is a tantinak eltört az ujja. Guszti anyja, megkorosodván, egyre rosszabb alvó lett, s az éj­szaka közepén meghallotta zörög­ni a hűtőszekrényt. A kéaitusa során az ő kezébe került a söp­rű, a tanti meg minden igyeke­zetével a hóna alatt tartott Csa­ládi sört védte. Nem baj, vélekedett Guszti, azért fog ez még Los Angeles­ben fittyet hányni. Másnap Guszti éjszakai mű­szakiba ment. ő örült neki, a fő­nökség azt hitte, büntetés. Bün­tetés, mert Guszti előző délelőtt meglátott egy szép fenekű lányt, s hogy alaposan szemügyre ve­hesse, hirtelen visszatolatott öt­ven métert a busszal, legalább negyvennel. Egy kismamánál — mondják — elkezdődtek a tolófá­jások, egy másik utas pedig csuk­lási rohamot kapott. — Nem tudom, mit kekecked- nek? — méltatlankodott Guszti- né. — Még ha megmötyörészte volna!... Guszti fölvetette, hogy az éj­szakai hideg ellen inni kéne. — A nyavalyát! A sörtől éppen hogy jobban lehűlsz! — Ha úgy gondolod, hogy nél­külem iszod meg a sört — felelt Guszti —, egyenként verem ki a fogaidat egy 4-es pemzlivel! — Végső soron ketten is meg­ihatnánk! — egyezett bele vona­kodva az asszony. Ekkor lépett be Guszti anyja és a tanti a kamrányi konyhába. Guszti őket is lehűtött«. Csak ellenőrizték — mondta —, hi­deg-e már a sör. És ha a tanti­nak kedve támadna belekóstol­ni, a maradék tizenkilenc ujját is eltöri. Azon az éjszakán a tanti ne­gyedóránként megjelenít a Szara- tov előtt. Gusztiné azonban a hűtő ajtajának dőlve bóbiskolt álló éjjel, öt viszont a fia, Kis- guszti ellenőrizte. A reggel szürke tócsákat vert a lakótelepi ablakokra, ólmos volt az ég, az eső, és az ágyból gyűrötten kászálódó emberek is. Guszti fáradtan, borostás arccal tért haza. Egész éjjel szenet szál­lított. Reggel, amikor a takarí­tók méltatlankodtak, azt mondta, bányaszerencsétlenség volt Üllőn, onnan jöttek a szenes ruhájú uta­sok. Hatalmas mosdást rendezett a pléhlavórban; egyszerűen nem állta az ülőkádas „fürdőszobát”. Megberetválkozott késsel, pa­maccsal, ahogy az apjától, nagy­apjától látta. Erre mindig sokat adott, aludni se ment szőrösen. Dermedt fáradtan bújt a ciha alá. A Családi sör, gondolta, de már bénult volt, lassan, ernyed­ten az álom feneketlen vizesvöd­rébe hullt, szemében a párás, ho­mályosan zöld palack képével. Estére, beletörődve a megvál- toztathatatlaniba, meghívták ma­gukat egy liter családi sörre. Ül ­tek a kisasztal körül hatan, szá­jukban puhán omló sültkrumplit ettek vajjal, szalonnával, hagy­mával. Már épp az utolsó krump­likat dobálgatták égett tenye­rükben, amikor beállított a nagylány, Cecília barátja. Hunor Dezső elég meghatároz­hatatlan személy volt az életük­ben. Vagy inkább személyiség. Leszólt mindent, szép volt és okos. Szótlanul ült az asztalihoz — voltaképp azon az alapon, hogy időnként megkocsi káztatta Za- porozsecén Cecíliát — s kedvtel­ve nézegette negyvertötös cipőit. Pillanatokon múlt, hogy érzel­meivel nem bírva, összevissza ne simogassa önmagát. — Sült krumpli — sóhajtott. — Van Gogh! Honnan is ismer­nétek? Kavargó sárgák, tüzes pi­rosak, lila ködök ihletett meste­re ő, megnemértett zseni, kinek képeiből hunyt tüzek, haló re­mények olvadnak föl az ember­ben. ö festett egy ilyen képet, — A marha — mondta meg­győződéssel Guszti —, ahelyett, hogy megette volna. — Nem értitek ti ezt — hul­lottak a megvető szavak Dezső szépen formált ajkairól. — Nem minden a nyers anyagcsere! Ahogy a költő mondja: szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival? — Szerintem betörni sehol se szabad — tűnődött a tanti. — Megint a béka a pacsirta dalába! Mert mi a ti életetek? Krumpli, szalonna, büdös hagy­ma, sör! — Hát ez az: a sör! — lelkese­dett a tanti. — Enni, inni, párosodni! — rázkódott meg Dezső. — Hát csak a gyomor feneketlen zsákját töm­jük, miközben az idő vasfoga ólomlábakon röpül el fölöttünlk ? — Ja igen — szólt közibe Ce­cília. — A Dezső elvisz dzsicuz- m! — Majd kapsz egy pofonit! — mondta az anyja. — Amíg a mi kenyerünket eszed, addig nem mész olyan helyekre! — Eh! — legyintett Dezső. — Még a dzsiu-dzsicu klubról ás azt hiszitek, hogy kupleráj. El tudjátok képzelni, hogy három embert gáncsolok el egyszerre? ■Hogy a tenyerem élével tördelem a tetőcserepeket, hogy szöget ve­rek be puszta kézzel? — Nagy marhaság — mondta Guszti. — Mi haszna a széttört cserépnek ? Az anyja vitába szállt vele: — Amíg Dezső itt laki'k, eladhatnánk a kalapácsot! Dezső meglátta, hogy a tanti a sörösüveg zárjával bajlódik. — Én ezt puszta kézzel, egy csapással kinyitom! Le a nyakát! Kitépte az öregasszony kezéből a palackot, az asztal közepére ál­lította. Fölállt, mélyen koncent­rált. Két csuklóját térde közé szorítva tagolatlan félszavakat mormolt. Hirtelen támadó állásba ugrott, rémeset ordított — a tan­ti ijedtében a nagy kenyérvágó kést beleejtette a krumplistálba. a krumpli hagymástul szanaszét röpült. Dezső lecsapott a Családi sör­re. A kezének nem lett semmi baja, de nem tudta kinyitni a palackot. Az üveg úgy ahogy volt. mint békés tollászkodásában meg­zavart, sértett vadkacsa, fölemel­kedett. Lágy ívben átszállt a szobán, és a falnak csapódott. — Te barom! — törölget.te ma­gáról Guszti a sörha'bot. — Hát ezért kell arra a micsodára jár­ni? így én is kinyitottam volna, u — Istenem — zokogott az any­ja. — Az a sör, a drága söröcske! Dezső megrázta magát: — Már megint az anyagcsere! Szórj az ilyenek közé gyémántokat! Meg­eszik! Azóta a Családi sört teljesen kivonták a forgalomból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents