Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

1982. július 9. • PETŐFI NÉPE • 5. A színdinamika KALOCSAI ÖTLET építészetünk új törekvéseiben A közelmúltban zajlott le Bu­dapesten a II. Nemzetközi Szín­dinamikai Konferencia több mint száz hazai és külföldi résztvevő­vel. Előadást tartott többek kö­zött R. G. W. Hunt professzor, a Színdinamikai Társaság, az A1C elnöke is. Szorgalmazta, hogy a színdinamikai elvek helyes al­kalmazásával lendítsük előre a •környezetkultúra ügyét az egész világon. E fontos konferenciát az ügy mélító apostola, Nemcsics Antal vezetésével magyar szakemberek rendezték meg, s a nemzetközi megbeszélés alkalmából színdi­namikai kiállítást nyüt a Mű­csarnokiban, a Budapest Kiállító Teremben és az Országos Peda­gógiai Intézetben. A XX. évfo­lyamába lépett Kolorisztikai Ér­tesítő, valamint a Magyar Urba­nisztikai Társaság folyamatosan foglalkozik színdinamikai kérdé­sekkel elméletben, de főleg gya­korlatban. Ügy, hogy városaink színrendje a természeti adottsá­gok mellett a színek forgalmazá­sa, szerkesztése alapján alakul. Különösen Budapestnek vannak e téren hagyományai már a szá­zadfordulótól. Érdekesség példá­ul a közlekedésben, ahol már a név is jelzi: szürke taxi áll az utasok rendelkezésére, zöld HÉV- szerelvények, fekete vonatok, fe­hér hajók, sárga villamosok, kék buszok, piros trolik szállítják az embersokaságot évtizedek óta a fővárosban, s ez a nagyvonalú színelosztás maga a rend, az op­timális színdinamika. A szürke gellérthegyi sziklák pontos foko­zófolyitatása az ezüstszürke Er-, zsébet-ihíd és a Parlament, mely mintegy összefoglalja a Duna- part színvilágát. A Rákóczi út pasztelltónusú újjáfestésével megkönnyítették és frissítették a belváros szürke súlyát. A lakótelepi formák monotó­niáján színekkel segítenek terve­zőink, így a kispesti, pesterzsé­beti, csepeli, békásmegyeri la­kótelepek színdinamikája lendít az egyhangúságon, karaktert ad az épülettömböknek. Rendkívül fontos városaink egyedi színrendje. Sikeres Kalo­csa ötlete, aihogy enyhén sárga gabonaraktárával fogadja az ér­kezőt, majd az üdvözlő tábla kör­nyékét muskátlikkal élénkíti. Ha­sonlóan szellemes Szentendre kö­szöntése, már messziről látszik az Építéstudományi Intézet püs­pöklila tömbje, színnel kíván a város minden jót az érkező ven­dégnek, átutazónak. A színidinamika minden ország egyik lehetősége. Finnországban a zöld erdők mellett mindenütt fehér szegélyű rozsdavörös há­zak integetnek, ez a finn táj szín­ben kifejezett harmóniája. Gö­rögországban a kék égre, tenger­re fehér házak alliterálnak, ez a meghatározó színegyüttes. Nálunk a zöld és a kék dominál, ehhez illeszkednek a városok szürke házsorai. Ezen belül akad jelleg­zetesség elég. Városainkra az is jellemző, hogy a főszínek apró- zásaibani valamennyi árnyalat érzékelhető az évszakok vonulá­sától függően. A kert- és park­művészet jóvoltából színes ország a miénk, s az új házak sokrétűbb színvilága is hozzájárul a tér szí­nesedéséhez. Ismert színembléma a rákos- palotai lila iskola, a zalaegersze­gi csipkeház üdítő koloritja, a kéken, vörösen villanó Dunaúj­város, a fehér Szekszárd, a tuli­pános díszekkel érvelő Paks; minden város építi, teremti a ma­ga különös színdinamikáját. Sze­ged és Százhalombatta este — Al- győ és az olajfinomítók fényei­vel — úgy tündökölnek, mint horgonyzó hajók ünnepi díszki­világításban. A pályaudvarok is színben le­lik meg egyéniségüket; a Keleti Pályaudvar sárga, a Nyugati kék, a Déli és a szolnoki fehér, a hatvani szürkésbarna, a ceglédi téglavörös. A budapesti II. színdinamikai konferencián magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, német, an­gol, francia, svéd, norvég, sváj­ci, görög, olasz, indiai, belga elő­adók elemezték a színkombiná­ciók alapelveit, a színharmónia környezetépítő lehetőségeit, a színes környezettervezés módsze­reit, a szín és szimmetria szere­pét, a történelmi városmagok színezésének problémáit, a szín­együttesek értékelését az építé­szetben és az irodalomban egy­aránt. A színdinamikai elvek he­lyes alkalmazása humanizálja a teret, hozzájárul a jó és emberi közérzethez, s örvendetes, hogy építészetünk a gyakorlatban használja az elmélet kutatási eredményeit. Losonci Miklós A KLASSZIKUSOKTÓL A FÉNYSZEDÉSIG A szép könyvek mestere Beszélgetés Szántó Tiborral Szántó Tibor, a magyar könyv­művészet hetvenéves mestere a közelmúltban kapta meg Lipcsé­ben a Gutenberg-díjat. Életműve elválaszthatatlan a magyar köny- vészet XX. századi fejlődésétől. Beszélgetésünk témája mi is le­hetne más, mint a könyv. — A könyvnyomtatás több mint fél­ezer évig az emberi kultúra és civili­záció értékelnek legfőbb hordozója, a gondolatrögzités első számú eszköze volt. Néhány évtizede azonban új ve- télytársak jelentkeztek: a film, a rá­dió és á televízió, végül az elektro­nikus információ-feldolgozás, amely átformálta a gutenbergi világképet. Milyennek látja a jövőt? — Lipcsébe, a könyv világkiál­lításra nyolcvankét nemzet nyomdászai, könyvkiadói hozták el alkotásaikat, így friss élmé­nyek alapján számolhatok be a tapasztalataimról. A könyv nem veszti el szerepét, csak feladatai átcsoportosulnak. A tudományok sohasem látott fejlődéséhez, „szét­robbanásához” igazodva ma a vi­lág könyvtermésének zöme tudo­mányos, ismeretterjesztő jellegű. A szépirodalom, a lírai, a drámai, epikai könyvek háttérbe szorul­tak, mondjuk a kémia, a kiberne­tika, az elektronika egyes alága- zataihoz viszonyítva. Mint Lip­csében elhangzott, szinte egyedül a magyar könyvkiadásban, köny­vészetien őrizte meg első helyét a szépirodalom. Mindenütt má­sutt puha fedelű, áruházi termék­ké vált, csekély számú reprezen­tatív kiadványt kivéve. Egyéb­ként a könyv sem térhetett ki a képi gondolatközlés, a film, a te­levízió hatása elől. A külföldön megjelenő könyvek tartalma hat- van-hetven százalékban kép, méghozzá színes, még, a tudomá­nyos könyveké is. Mint magyar nyomdász örülök, hogy a hazai könyvkiadás megőrizte erényeit, nemcsak a tartalmi igényesség a jellemző, hanem a forma, a kön­tös is. — A szép magyar könyv nemzetközi rangját az On munkássága is öregbíti. Legutóbb hatalmas sikert aratott az Arany János Kapcsoskőnyvét idéző Weöres Sándor kézírásos könyve. Miért éppen a könyvészet e területén kalan­dozik? — Tulajdonképpen színész sze­rettem volna lenni, nyomdász­inasként tizenhat éves koromban a munkás szavalókórusban ismer­kedtem meg Illyés Gyulával. A vezetője Ascher Oszkár, akkor még mérnök volt. Amikor szí­nésznek „felvételiztem”, megkér­• Szántó Tibor munkái. dezték, mi a szakmám? Meg­mondtam, hogy nyomdász vagyok. Tehetségtelennek tartottak, de megvigasztaltak, hogy a nyom­dászat szép szakma ... Kner Imre keze alatt tanultam. A másik mesterem Bortnyik Sándor volt, a festő. Jól ismertem a Nyugat riagy nemzedékét, és később egy lágerben éltem Radnóti Miklóssal Borban. Utolsó útja előtt mond­tam neki, ne induljon el a transz­porttal, de nagyon szerette volna látni Fannit. Én ott maradtam a bori táborban, és csak később, a harmadik csapattal mentünk erdőkön, hegyeken át bujkálva az ellenséges csapatok és a j szerb partizánok) harcai között. De tér­jünk vissza derűsebb témára. Bortnyik iskolájában amolyan kis Bauhaust alakítottunk Halász Já­nossal, az animációs film egyik legnagyobb mesterével (aki ma Angliában él) és Vásárhelyi Győ­zővel, azaz Victor Vasarelyvel. Vonzódásom a költészet, az iroda­lom és a színházi! világ iránt tö­retlenül megmaradt. Ezért is kér­tem meg most a Széchenyi Nyom_ da vezetőit, hogy a Devecseri Gábor munkáiból készülő kis kö­tet megvalósításában vegyenek részt. Ez amolyan baráti, családi kiadvány lenne, nem árusítási cé­lokra. Húsz, huszonöt élő és a kö­zelmúltban eltávozott költő mun­kásságából válogatunk hasonló módon. — A tizedik nyomdaipari mérnök- technikus találkozón, Győrött az ön előadásának témája a fényszedés tipo­gráfiája volt. Miért éppen e technikai­nak tűnő tárgykörrel foglalkozott az országos tapasztalatcserén? — Korunkban a civilizáció sok­kal nagyobb léptekkel halad elő­re, mint a kultúra. Nem volt még elég idejük az embereknek feldol­gozni a változásokat. Tizenöt év­vel ezelőtt, amikor Veres Péter arra a kérdésre, hogy miért kell a szép könyv, még ezt mondta: „Nem tudok erre válaszolni, de az a fontos, hogy sok könyv le­gyen, és mindenki olvasson”. Nos, tizenöt-huszonöt év az em­beriség történetében egy pillanat, egy sóhaj. Ma már nagyon sok könyvet adunk ki és a mennyiség, a technika mellett nem közöm­bös a formai hátország sem. Nyu­godtan mondhatom, hetvenegye- dik életévemben, hogy csak úgy adhatjuk át holnap az új kom­munikációt, ha megtanítjuk a fi­atalokat a klasszikusok tiszteleté­re. Az ofszet és a fényszedés vilá­gában sem nélkülözhetjük példá­ul a reneszánsz betűtípusokat. Ezek ugyanis megfelelnek még a bauhausi elveknek is: a funk­ciót tökéletesen kielégítő forma egyszersmind esztétikum is. — Január elsejétől az önálló Helikon Kiadó művészeti vezetője. Ma, amikor a kultúra Üzletszerűségéről folyik vi­ta, hogyan tudja igényes elveit a köz- gazdasági gyakorlattal egyeztetni? — Jottányit sem szabad enged­ni ideáinkból az igénytelenség üzleti csábítására. Állami támo­gatás nélkül akarunk megélni, de különösebb haszonra nem törek­szünk a kiadóban. Vallom, ha olyat produkálunk, ami fölkelti az érdeklődést, az jól eladható. A magas irodalmi színvonalú, szép könyvekért áldoznak az emberek. Ezért tervezzük a ma­gyar klasszikusok kiadását biblia­papíron. Szívesen kiadnám pél­dául Az ember tragédiáját Pau- lay Ede ősbemutatójának 1983. évi centenáriumára, ha Markó Iván balettet készítene belőle. Hát ilyesmiken töröm a fejemet. II. S. fiatalokról - fiataloknak TUDÓSÍTÁS A II. AMATŐR POP-JAZZ-ROCK SZEMLÉRŐL Mélyvíz - úszni tanulóknak? A garázsokban próbálgató kez­dő nyugati zenekarokról még csak lelhet fogalmunk Hazel O’Connor Uvegtörők című filmje vagy Frank Zappa Joe Garázsa cíimű lemeze alapján, de tu- dunk-e valamit a náluk jóval szerényebb körülmények között is életképes magyar sorstársaik­ról? Egyáltalán kíváncsiak va­gyunk-e rájuk? Nos, a Rolls Frakció védnök­sége alatt, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban 35 amatőr együttes, illetve előadó részvételével megtartott II. Bács- Kiskun megyei Amatőr Pop-Jazz- Rock találkozó után (melyen mint műsorvezető volt szeren­csém részt venni) elmondhatom, hogy bár kíváncsiak vagyunk rá­juk. de sainTe semmit sem tu­dunk róluk... A „Mindén jegy elkélt” tábla bizonyítja eat, továbbá az, hogy a jelentkezők nagy száma még a rendezőket is meglepte! A kérdés: van-e fejlődés a ta­valyi évhez képest? Van is, meg nincs is — vonhatjuk meg a mérleget. A fiatalság lendülete, ha ötlettelenséggel párosul, nem elegendő! Örömmel fedezhettük fel pél­dául. hogy van néhány együttes, mely rendületlen önbizalommal próbálkozik „fajsúlyosabb” zenék tolmácsolásával. A jazzt játszók közül feltétlenül meg kell 1 emlí­teni a Kings Singers és a Combó nevét. A progresszív csoportok közül pedig az ismét jó formát mutató Fly emelkedett ki. Hall­hattunk aztán blődlit is. A sab­lonokat puffogtató ..méltán őszin­te kőkemények” között így nagy • Mikrofon előtt a IV. Birodalom együttes. (Fejes Miklós felvétele) örömömre szolgált felfedezni két kimagaslóan jó triót: az Illúziót és a Tust. A szólisták között egy eddig ismeretlen hangzásra lettem fi­gyelmes: a Tüske András—Agó- csi János duó játékára, melyben a két bajai fiú szerencsésen ke­resztezte a jazzt a folkzenei ele­mekkel. Általános jelenség, hogy a ke­mény rook csillaga leáldozóban van, a fesztiválok látogatottsága csökken * — az újhullámos és underground zenekarok, a kis klubok pedig egyre nagyobb nép­szerűségnek örvendenek. Érthe­tő hát, hogy ezen a fesztiválon Is a négy fellépő újhullámos cso­portot fogadta a legnagyobb ér­deklődés. A tét: életképes lesz-e a magyar új hullám? A Chaos műsora totális táma­dás a félreértelmezett elvárások ellen. Zenéjük a korai púnkhoz áll a legközelebb, széttördelt, iz­galmas hangzás ez. Ha túlnövik egyik-másik primitívnek tetsző megoldásukat, szokatlan, de ere­deti értéket hozhatnak létre. A Magnó énekesnője (egyetlen az együttesek mezőnyében!) biz­tató mozgás- és zenekultúráról tett tanúbizonyságot társaival. Nem elég tudatos, de ötletes mű­soruk elnyerte a szakmai zsűri tetszését is. A Bizottság nyomdo­kán járó másik két újhullámos csoport az avantgarde elemeket helyezte előtérbe — de jellemző rájuk a színpadon szereplők rockzenében szokatlanul nagy száma (9 illetve 14 játszó!!!) és ezen belül a táncosok és míme- sek alkalmazása. Az érdekes, mé­la fantom szöveg az elsőrendű színpadi munka megérdemelt si­kert hozott a Rothadás és a IV. Birodalom együttesnek. Az igazsághoz hozzátartozik azonban az is, hogy ez az egy nap kevés volt a 35 együttes, il­letve szólista bemutatkozásához: két-két dal előadónként nem ál­líthat komoly mércét. Meggyő­ződésem, hogy a III. találkozó jövőre színvonalasabb kereteket ad a lassan hagyománnyá váló találkozónak! Ez a rendezvény azonban nem valit igazán mély­víz. Még úszni tanulóknak sem. Komlós József Kétségeim gyarapodtak Lehet hogy bennem van a hiba, de a Rock-évkönyv olvastán pilla­natok alatt elillant a lelkesedésem, mellyel vártam a kiadvány meg­jelenését. Visszaköszönő írások, lagymatagul korrekt interjúk, dél­utáni felolvasást lehetne tartani a könyvből, valamelyik öregek nap­közi otthonában is. Kardinális kérdéssé duzzadt: részeg volt-e a pró­bafelvételen Demjén Rózsi, avagy sem? Aligha követhető nyomon a Beatrice tündöklése és elmúlása, Nagy Feró szomorúan bölcs nyilat­kozatából, Legfeljebb „kétségeim, gyarapodtak, mintsem ismereteim-, továbbra is olyan tájékozatlan maradtam, mint voltam eleddig a ha- ,zai pop-rock világ dolgait illetően, ~ Mindezt kemény 56 forintért. Ennek ellenére viszik a könyvet, mint a cukrot. Hisz a semminél ez is több. Csak azon érdemes meditálni, nem kellene-e a tizenévesek népes táborához „keményebben, őszintébben” szólni, a tingli-tanglit végképp száműzni. A pop-rock világából ís... n. m. Egy nyelven beszélnek... Baján, a Petőfi-szigeti Vágó Béla KISZ-iskolán harmadízben rendezték meg a számítástechni­kai tábort. A nap ott is az ébresz­tővel kezdődik, a végét pedig a takarodó jelzi, ámde ezzel ki is merítettük a tábori azonosságo­kat: a középiskolás fiatalok ugyanis napközben előadásokat hallgatnak, illetve gyakorlati fog­lalkozásokon vesznek részt az Alsó-Duna-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság számítóközpontjában. A táborozáson részt vevők egy nyelven, a programnyelven „be­szélnek”. A Sugovica-parti vá­rosban már három éve működ­nek a középiskolás szakkörök, Kiskunhalason a Szilády Áron Gimnázium vállalta az úttörő szerepet. A kecskeméti Katona József Gimnázium és a tiszakécs- kei középiskola is felkarolta a számítástechnikához vonzalmat érző diákokat. Ez a tudomány jövőt formáló: a műszaki haladás egyik megha­tározó tényezője a számítástech­nika mindennapi alkalmazásá­nak eredményessége. Érthető tehát, hogy a középiskolák ta­nulói is mind jobban érdeklőd­nek iránta. Olyannyira, hogy fél- százan a vakáció értékes napjai­ból tízet töltenek Baján, # mun­kával, tanulással. Öt perc meditáció Borsódzik a hátad, ha közmondásokkal traktál. 7! nak,, régi bölcselőket idéz­nek? Szívesebben derülsz egy viccen,' mint gondol­kodsz egy szólásmondá­son? öt perc figyelmet ké­rek tőled, néhány latin bölcs nevében. Gondola­taik ma sem porosak, ne­ked is szólnak. — Az élet legnagyobb része eltelik helytelen tet­tekkel, nagy része sem­mittevéssel, s az egész élet mással, mint amit tenni kellene. (Seneca) — Amit italosán vétke­zel, ne bocsásd meg ma­gadnak, mert semmi bűne nincs a bornak, hanem az ivó a hibás. (Cato) — Légy ura a lelkednek, mert ha nem engedelmes­kedik, parancsolni fog. (Ho­ratius) — Akinek több szabad, mint amennyi méltányos, többet akar, mint amennyi illő. (Publilius Syrus) — Bármely ember téved­het, egyedül csak az osto­ba tart ki tévedésében. (Ci­cero) DIVATBEMUTATÓ Történelmi ízek Rántott levest főzök. Kevés zsíron megpergelem a lisztet, víz­zel föleresztem, sóval, köménymaggal ízesítem. Süldó lányom iszonyodva nézi a műveletet, hangot is ad kételyének, miféle en­nivaló lesz ebből? Pedagógiai türelmem fogytán, kirobbanok: — Nem is olyan régen még százezrek örültek, ha zsírral, azaz zsírozóval főzhették a rántott levest! Nehéz fizikai munkát vég­ző napszámosok ebédje volt, egy kis beleaprított száraz kenyér­rel. Mondom, mondom a magamét. A gyerek hallgat. Eszem a levest, nem kínálom. Bevált trükk. Látom, becser­készi a fazekat, belekanalaz. — Anyu! De hisz ez finom! Nem tudom, a történelmi lecke, vagy csak a rátott leves íze győzte meg?... □ □ □ Hatalmas tábla, gusztusosán friss gyümölcsíz kínálja magát a boltban. Láttán gyermekkori emlékek elevenednek fel: barna -kenyéren vékony szelet —. hogy faltuk. Hitler-szalonnának csú­folták a frontot-lágert járt boltosok még az ötvenes években is. Dadogva nyögve, mutogatva kérek egy szeletet belőle, mert a nevét is elfelejtettem, már. Hazaérve azonnal nekiesek. Ízlik. Finomabb mint a régi, nincs benne almamagház-darab, szemét. Színe is üdítő, savanykás íze kellemes. A maradékot a hűtőbe teszem. Onnan bányássza elő lányom, s a felfedezők diadalmas büszkeségével hozza: — De jó a lekvárod, megeszem.! Örülök, hogy neki már különleges csemege a gyümölcsíz. Vagy inkább erről is mesélnem kellene? ... Nagy Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents