Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

1982. július 7. • PETŐFI NÉPE • S / NAGY SIKER VOLT Keceli batikosok Á Keceli Nevelési Központban most zárult egy kiállí­tás, amely óriási -sikert aratott: a gyermek batikszakkör ötödik alkalommal bocsátotta közszemlére alkotásait. Har­mincnégy batikolást és 49 rajzot láthatott a nagyszámú" tárlatlátogató közönség. Íme két sikerült kép — és alko­tójuk. Flaisz Ildikó: Cseresznyés önarckép. • Cziffra Erzsébet: Hegedülök. (Pásztor Zoltán (elvételei) BESZÉLGETÉS KÖZMŰVELŐDÉSI GONDOKRÓL Az igénytelenség akácos útjain — a kasszasiker felé? A közművelődési szakem­berek egyáltalán nem belter­jes köreiből az utóbbi idő­ben olyan híresztelések kel­tek szárnyra, miszerint a művelődési házak önállósá­ga felsőbb rendeletre oly­annyira megnőtt, hogy még fenntartási költségeiket is rendezvényeikből kell fizet­niük. Ha a hír igaz, előrelát- ' hatólag megszaporodnak kul- túrházainkban az egyébként is túlhajszolt szériákban futó hakniműsorok, az előre gyártott elemekből építkező operet­tek, a sírva vigadó nótaestek, s az igénytelenség akácos út­jain haladunk a fenntartási költségeket kétségkívül biztosító kasszasiker felé. Valljuk be, elkeserítő perspektíva. De mi­előtt még elhamarkodott következtetések zsákutcájába tor­kollana okoskodásunk, kérdezzük meg az egyik illetékes szakembert: lelösségünket. Van ugyan műve­lődési autónk, de olyan magas a fenntartási költsége, hogy ez is jelentős pénzt visz el kasszánk­ból. Az autót a könyvtár, a ta­nács és a községi sportkör is használja, a benzinköltség viszont csak a miénk, bérleti díjat nem kérhetünk. Fűtésre öt hónapig — Valóban ennyire megnőtt a művelődési házak önállósága? — Igen, valóban önállóbban kell gazdálkodnunk ez évtől kez­dődően — tájékoztat Gellérfy l,ászló, a kiskunmajsai Ifjú Gár­da Művelődési Központ igazgató­ja —, dg állami, tanácsi támoga­tást továbbra is kapunk. Az évi tanácsi támogatás százezer forint, s a további kiadásokat kell ki­gazdálkodnunk. — Mire elég ez a támogatás? — Fűtésre öt hónapig. Hozzá kell tennem azonban, hogy a fi­zetéseket is tanácsi költségvetés­ből kapjuk, s felújításra is tarta­lékolt a tanács 1985-ig közel más­fél millió forintot. Vállalatoktól évi ötvenezer forintra, s bérleti díjként a megyei moziüzemi vál­lalattól havi átlagban tizenhat- ezer forintra számíthatunk, ösz- szességében szép summának lát­szik az így összegyűlt pénz, még­is azt kell mondanom, az eddigi színvonalat nehéz lesz tartani az elkövetkező időben, Mostanában a kiscsoportos foglalkozások a nép­szerűek, mi is tizennégy szakkört foglalkoztatunk, hogy a rétegigé­nyeket kielégíthessük, de csupán a szakkörvezetők szerény tiszte­letdíja nyolcvannégyezer forintot visz el éves költségvetésünkből. — Zömmel ráfizetésesek szín­házi előadásaink, s ugyanezt mondhatom el a színvonalas ön­álló estekről is. Legutóbb le kel­lett állítanunk a „Híres művész­párok” sorozatot, mert három előadáson tizenötezer forintos rá­fizetésünk volt. A Filharmónia által rendezett sorozatunk is le­het, hogy ugyanilyen sorsra jut — ugyanilyen okokból. Egy-egy zenés színdarabot a szegedi szín­ház húsz-huszonötezer forintért „árul”, s ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses fogadásuk, legalább hatvan forintért kell adnunk a jegyeket, pedig ugyanezekért a jegyekért a szegedi színházlátoga­tók csak a felét fizetik. Ha egy I öttagú család a tőlünk negyvenöt kilométerre levő Szegedre autó­zik, s ott nézi meg az előadást, olcsóbban jut színházi élmény­hez, s ráadásul ott jobb technikai körülmények között jobb előadást láthat. Hakni húszezerért — A hetenkénti diszkók viszont bizonyára meghozzák a várt hasz­not. — Nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy miért nem. Ugyan­azok a diszkósok, ugyanazok az együttesek Vadkerten, Félegyhá­zán, Csólyospáloson kasszasikert jelentenek, nálunk még ezek a műsorok is viszik a pénzt. — Ezt végképp nem értem. — Nagyon sok majsai fiatallal beszélgettünk erről, s ők egyértel­műen azt állítják, hogy a majsai 'cigányfiatalok menetrendszerű rendbontásai miatt kerülik ren­dezvényeinket. Keresgéljük a megoldás lehetőségeit, egyelőre. — férfiasán be kell vallanom — tehetetlenek vagyunk. — Hakni-ügyben mi újság Kis- kunmajsán? — Azon túl, hogy zömében ala­csony színvonalú előadásokkal rukkolnak ki ezek a művészbrigá­dok, húszezer forinton alul szóba sem állnak velünk. Ez különösen az ŐRI által közvetített műso­rokra érvényes, gyakran megesik, hogy az ORI-rendezvényt „ma­szekban” feléért meg lehet kapni. Ennek ellenére mégis a „mérsé­kelt nívójú” könnyű műfajt lehet legfőbb bevételi forrásunknak te­kinteni. Mert a bevételre égető szükségünk van. A színvonalat nem lehet a pénz mögé rangso­rolni, de ahhoz, hogy színvona­lasan dolgozhassunk, pénz kell. Ördögi kör ez. nehéz kiszakadni belőle. — Ráadásul a művelődési köz- pnt már nevében is azt a tartal­mat hordozza, hogy egy terület kulturális ellátásáért felelős. — Igen, s elég nagy területért vagyunk felelősek. Kígyós, Bo- doglár, Tajó „kultúrfelelősei” is mi vagyunk, s a nagy terület tovább fokozza gondjainkat, fe­Napilap-előfizetés zsebből — Véleménye szerint hosszú távon mi a megoldás? — Okos kompromisszumokra kell törekednünk. Igyekszünk színvonalas rendezvényeket ösz- szehozni azon az áron, hogy időn­ként teret engedünk a bóvlinak is. Ezzel öncsalás nélkül számol­nunk kell. Kísérletezünk az áru- kapcsolás módszerével is, bérlete­ket bocsátunk ki, melyek tartal­maznak ugyan kevésbé színvona­las előadásokat is, de azért zö­mében magas nívójú darabokból állnak. A legjobban azért az bosszant, hogy olyan dolgokkal is takarékoskodnunk kell, amivel pedig nem volna szabad. Letil­tották például napilaprendelé­seinket, pedig korábban — mi­vel az autóbusz-pályaudvar köz­vetlen közelében van a művelő­dési központ — kulturált pihenő­helyiséget alakítottunk ki intéz­ményünk előcsarnokában, ahol a buszra várakozók Népszabadsá­got, Petőfi Népét olvashattak. Most saját zsebből vesszük meg ezeket az újságokat, hogy az ide­szokott emberek ne csalódjanak. Folytathatnám, node a Petőfi Né­pe, tudomásom szerint, nem pa­naszfal ... Vitathatatlan, hogy nehéz gaz­dasági helyzetünk takarékosságra sarkall. Mivel spórolunk szinte reflexszerűen első riadtságunk- ban? A kulturálódással. össztár­sadalmi méretekben és magán­emberként is. Pedig „a jelen gond­jai közben sem feledkezhetünk el el a jövőről, ma kell megalapoz­nunk a jövendő fejlődését... A közművelődés elsőrendű nemzeti ügy. hazánk szocialista fejlődése elképzelhetetlen nélküle, ilyen­képpen kell vele mindig foglal­koznunk.” — hangoztatta leg­utóbbi országgyűlési beszédében az illetékes miniszter. Érdemes lenne szavait mindenhol — még „vidéken” is, ahol, mint láttuk, nemcsak a villanyáram és\ a gáz, de a kultúra is drágább — ko­molyan megszívlelni. Kozma Huba HONISMERET - HELYTÖRTÉNET A néphitgyűjtés őszintén örülök törekvésének, hogy sze­retné megismerni faluja népi kultúráját. Ügy érzi azonban, hogy már elkésett, nem lehet már találni semmit, „elmúlt a tizenkettedik óra”. A sátortetős házakban más emberek él­nek, másként dolgoznak és gondolkoznak, mint régebben: nem hordanak népviseletet, nem énekelnek népdalokat, nincsenek nép­szokásaik ... 1 Nincs ez egészen így. Maga a szülőfalujá­ban él, szegről-végről mindenki rokona-isme- rőse. Szülei egykor még talán nádfödeles, szabadkéményes házban éltek, a mama sütöt­te kenyeret vittek magukkal, amikor hajna­lonként — éppen így Péter-Pál körül — aratni indult a család. Faggatta már őket a régi időkről? Kezdje velük. Ha a népi hiedelmek érdeklik legjobban, gyűjtse azokat először. Hálás téma ez, mert ma sokkal könnyebb gyűjteni, mint régeb­ben, amikor még hittek is az emberek a va­rázsformulákban. (Magam is találkoztam olyan öregasszonnyal, aki azért nem akarta elmondani a „ráolvasását”, mert ha elárulja, később nem használ.) Ne csak szemelgessen ebből a hatalmas anyagból, ha már hozzáfogott, próbálja ösz- szegyűjteni az egészet. Olvasson a néphitről szóló könyveket, útmutatókat (a Honismeret című, évnegyedes folyóiratban .is talál ilyene­cet), szerkesszen kérdőívet a rendszeresség érdekében. Végül csoportosítva az adatokat, vegye észre a rendet, a látszólagos kuszaság­ban. A magnóra rögzített adatokat szó sze­rint jegyezze le. Ugyanazt a kérdést több idős embernek tegye föl. A hiedelemvilág néhány évtizede még át­hatotta .a parasztember szinte minden élet­mozdulását. A gazdálkodás, építkezés* öltöz­ködés, táplálkozás, gyógyítás, nevelés „valós” tevékenységét mindig kiegészítette valami ,.ti­(Levél egy ifjú tanítónőnek, aki néprajzzal, népi hiedelmekkel szeretne foglalkozni) tokzatos”. A hiedelemcselekményeknek mindig meghatározott céljuk volt. Serkentő jellegű­ek a termékenység-varázslatok, amelyek az emberi, állati és növényi szaporodást szolgál, fák. Az egészség és szépség serkentésére is bőven talál példát. Ezzel ellentétes jellegűek a rontások: szavakkal vagy tárgyakkal meg- ronthatiák egymást, egymás vagyonát a ha­ragosok. A varázsos rontást varázsos gyógy­módokkal, eszközökkel igyekeztek megszün­tetni. Javasok, gyógyító emberek segítségét is sokszor igénybe vették... Találkozik majd olyan íratlan előírásokkal, tilalmakkal is, amelyeknek már nem ismerik sem célját, sem okát. Ezeket is fel kell jegyezni. Megismer olyan cselekménysort is, amely kellemetlen eseményt hivatott megelőzni, elhárítani. A jö­vőre előjelek utalnak, de jóslással .is meg le­het ismerni.. .> Izgalmas lesz a munka! A világmindenség­ről érdeklődve költői válaszokat kap. Kérdez­ze meg, mit tartja a Földet, mit látnak a Holdban, honnan és miért fúj a szél, mit tud­nak a Göncölről, a Fiastyúkról. a csillagok­ról. Az emberiség ősi képzeteit ismeri meg. A legértékesebb anyagot a varázsos, „ter­mészetfeletti” hatalommal rendelkező szemé­lyekről és mitikus lényekről1 lehet gyűjteni. A boszorkány, a táltos, a garabonciás, a „tudós”, a javas, a sárkány, a üdére alakja, és a hozzájuk fűződő hiedelem- és élénymon- dák sűrítetten tartalmazzák a hiedelemvilág szinte valamennyi elemét. Némely csudás alak neve már csak gyermeki jesztő'ként él: például a mumus, a vasorrú bába stb. Ér­demes ezekről is érdeklődni. ... Ha szülőfaluja néphitét összegyűjti, a számos adatot rendezi és ismerteti, hasznos szolgálatot tesz a néprajztudománynak is. Jó munkát kívánva üdvözli: Fehér Zoltán A kiskőrösi Városi Tanács r pályázata Könyv Császártöltésről Érdekes helytörténeti ki­advány jelenik meg e hó­nap közepe táján Császár- töltés község múltjáról. Cí­me: „Üjabb adalékok Csá­szártöltés történetéhez”. A könyv szerzője Bánáti Mik­lós ny. tanító, lektora dr. Bárth János múzeumigaz­gató. Ez a munka a község 18. századi vezetőinek sorsát és munkáját mutatja be. továbbá 60 család szárma­zási táblázatát és azok rö­vid történetét tartalmazza. A falu alapításának regé­nyes történetét is földol­gozza benne a szerző. Né­met nyelvű összefoglalót is talál benne a T. olvasó. A könyv mintegy 180 ol­dalas és a községi tanács gondozásában Kiskőrösön készült 1200 példányban. A kiskőrösi Városi Tanács és a Bács-Kiskun megyei , Múzeu­mok Igazgatósága Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója tiszteletére pályázatot hirdet Pe­tőfi a néphagyományban címmel. A pályázat célja összegyűjteni azokat az emlékeket, története­ket, anekdotákat, mondákat, me­lyek a néphagyományban ismer­tek, Petőfi életéről és cselekede­teiről szólnak. A pályázaton egyé­ni és csoportmunkák egyaránt részt vehetnek. Elsősorban nem irodalmi igénnyel megfogalma­zott adatközlések beküldését vár­juk. A beküldött pályamunka tartalmazza, hogy hol, kitől, mi­lyen életkorú embertől gyűjtöt­ték a történeteket. A pályázat jeligés (a_ pontos címet lezárt borítékban kell mel­lékelni). A pályázatokat két pél­dányban. 1982. október 1-ig, a Katona József Múzeum (6001 Kecskemét, Pf.: 6.) címére lehet beküldeni. Pályadíjként kiosztás­ra kerül: I. díj 5000 forint, II. díj 3000 forint, III. díj 2000 forint. A kiskőrösi Városi Tanács és a Kecskeméti Szórakaténusz Já­tékműhely és Múzeum Petőfi Sándor születésének 160. évfor­dulója tiszteletére Lovagolok szi­laj nádparipán címmel pályáza­tot hirdet. A pályázatra Petőfi költői világához (szemléletéhez. verseihez és életéhez) kapcsolódó rajzok és játékok küldhetők be. A pályázaton részt véhet óvodás­kortól minden 14 életévét be nem töltött gyermek. A képek bármi­lyen technikával készülhetnek. Hosszabbik oldaluk 70 centimé­ternél nagyobb ne legyen. A já­tékokhoz tetszés szerint minden­féle anyag felhasználható. A pá­lyamunkákon, illetve a kísérőla­pon fel kell tüntetni: a készítő nevét, életkorát és lakcímét. Béküldési határidő: 1982. októ­ber hó 6. Beküldési hely: Szóra­katénusz Játékműhely és Múze­um, 6000 Kecskemét, Gáspár A. u. 11. A legjobb képek és játékok ■könyv- és tárgyjutalomban ré­szesülnek. A bírálóbizottság által elfoga­dott képekből és játékokból 1983 első felében Kiskőrösön és Kecs­keméten kiállítást rendeznek. A pályamunkákat nem küldik visz- sza, azok a kecskeméti Játékmű­hely és Múzeum (SZÓRAKATÉ­NUSZ) gyűjteményébe kerülnek. KÉPERNYŐ Színház a dobozban Mind kedvetlenebbül nézem az ilyen bezzeg mű­sorokat. ötletszegénységről tanúskodnak. Bezzeg ak. kor — esetünkben 25 éve — primitív masinákkal dolgoztunk. Álmunkban sem hittük, hogy még szí­nes kocsink is lesz, meg ezt is tudja a technika, azt is tudja. Mégis ott voltunk, bármi adódott, mégis közvetítettünk. Közben jönnek a filmbejátszások, a nyilatkozatok, amikből kiderül, hogy valóban bez­zeg, még inkább mégis, de mi, akkor és a színészek csodálatosak voltak... •> Ha tizedannyi többletet kapnánk az efféle össze­állításokban, mint amennyit a technika fejlődött, amennyivel a televízió műszaki színvonala javult, akkor kitűnő műsorról számolhatnék be az elmúlt hétfőn sugárzott Színház a dobozban-ról szólván. Bocsássák meg a képtelen összevetést: negyedszá­zada is így csinálták volna még ezt a visszapillantó műsort. A szemlélet-, a tartalmi változások érde­kelnének! Hogyan befolyásolta a színházi életet a tévé megjelenése? Csupán az egyik színész beszélt — szinte kéretlenül — a „kameráknak játszás” for­télyairól. Black and White - feketék és fehérek Már a szerkesztő előzetes cikkéből sejthettem, hogy kitűnő dokumentumfilmet láthatok pénteken este a kettesen. Nem azt írta. hogy gépkocsijuk meghibásodott, vagy „hivatalosul”: meghibásodás történt autójukon, hanem egészen egyszerűen, min­denki számára érthetően tudtunkra adta: „bedög­lött”. Ez a jóízű természetesség tette különösen vonzóvá ezt a szenzációsan érdekes tudósítást. A Zambézi és Limpopo közötti kalandok ismétlését, a pompás politikai továbbképzést szeretnénk mielőbb látni az egyes csatornán. Az ország közepe Ha csipkelődésre volna kedvem, hivatkozhatnék arra: lám, már pénteken este eljutottunk Dél-Afri- kába és csak vasárnap a fővárostól egyórás autózás, sál elérhető Pusztavacsra. Vagyis jobban odafigye­lünk a nagyvilágra, mint a hazai érdekességekre. Tudom, hogy képtelenség ez a kapóra jött párhu­zam és igazságtalan lennék, ha a tévét általában elmarasztalnám szép hazánk — ha úgy tetszik — mellőzése miatt. Az országos kék jelzést követő stáb remeklései, a „falutelevízió” időnként kitűnő ösz- szeállításai valóban a honismeretet szolgálták. Több 'kellene! A tévéhíradó rendszerint valami­lyen eseményért utazik „le” egy-egy faluba. Ez is kell! Meg termelési agitáció is! Meg hírháttérként pergetett falusi képsor is! Sokkal több történik azon­ban annál községeinkben és nagyközségeinkben, mint az a tévéműsorokból sejthető. Annyit válto­zott egykét évtized alatt a vidék, mint más kor­ban ötször annyi idő alatt sem. Nincs olyan falu, amelynek ne lennének érdekes történetei, országos figyelmet érdemlő sajátosságai. Állítom, hogy ez a stáb Pusztavacsról akkor is ilyen szívmelengetö, a nézőket a készülékhez ra- gasztó, életes riportot készít a Pest megyei telepü­lésről, ha nem ott lenne az ország közepe. Jó ripor­terek mindenütt találhatnak olyan érdekességeket, pontosabban érdekesen tálalható valóságmotívumo­kat, amelyek úgy lekötik a tévé-előfizetőket, mint A HÉT legutóbbi számának egyik gyöngyszeme. Bizo­nyos értelemben minden település az ország köze­pének érzi magát, csak legyen, aki észreveszi. Heltal Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents