Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
\ 1988. július 1. • PETŐFI NÉPE • 5 PÁRBESZÉD ÉS MONOLÓG Vallomások egy óvoda születéséről Vígjátéktól a krimiig Nyár a mozikban Hazatalált a mesefal címmel nemrég arról írtunk, hogy ötletes zománcjáték is segíti a kicsinyek nevelését a rendőrfalusi óvodában. Több olvasónk reagált arra a mondatra, amely szerint ennek a kecskeméti intézménynek a története külön cikket érdemelne. Előzményként csak annyit: az elmúlt ötéves tervben több száz óvodai hely létesült társadalmi összefogással a megye- székhelyen. így dolgozták ki az AGROBER fiatal szakemberei is a rendőrfalusi tervet. Az óvoda elkészült, hiányt pótol, nagyon jó, hogy van. Az alkotógárda viszont szétesett, holott a jövőben sem mondhatunk le hasonló teljesítményekről. Most az okokra próbálunk meg fényt deríteni — a teljesség nélkül. Teljes erőbedobással Szabóné Biza Klára 1975-ben végzett a Kertészeti Egyetem táj- és kertépítész szakán. Szeptemberben már az AGROBER Bács- Kiskun megyei kirendeltségén dolgozott. — Huszonnégy éves voltam, lelkes és roppant ambiciózus, mint általában a kezdő, friss diplomás szakemberek, amikor a KISZ- szervezetünk társadalmi munkában vállalta a Bocskai úti és a rendőrfalusi óvoda kiviteli tervdokumentációinak elkészítését — emlékezik. — örömmel csatlakoztam a közösséghez. Annál is inkább, mivel a gyermek- játszóterek tervezési lehetőségeivel. ezek megújulási módjaival foglalkoztam a diplomamunkámban is. — Milyen emberi kapcsolatokat hozott az együttdolgozás, és milyen feladatot vállalt? — A munkában részt vevők egyben kollégáim, illetve főnökeim voltak. Rendszeresen találkoztunk. Az óvoda kertjének terveit készítettem el. S tekintve, hogy nem volt túl sok, a végzettségemnek igazán megfelelő munka akkortájt az AGROBER- nél, elég sok időt tölthettem a részletek és különféle ötletek kidolgozásával. Ügy emlékszem, egy tér-, illetve terepplasztikát is terveztem. Arra gondoltam, hogy ez különösen nagy élmény lehet az alföldi gyerekeknek. — Fűzödött-e valamilyen érdeke ahhoz, hogy sikerüljön a vállalkozás? — Mint a legtöbb, de főleg kezdő tervezőnek, az volt minden vágyam, hogy mielőbb megvalósulni láthassam a tervezőasztalon elképzelteket. Az én szakmámban ez különben is meglehetősen hosszadalmas dolog, hiszen az elképzelt kert, táj csak jó néhány esztendő múlva kezd létezni, 10—15 év múlva éri el a teljes alakját, ha addig ki nem irtják a vandálok, s a fenntartás is elég gondos. Nos, egyféle szakmai öntudat, presztízs és a már említett lelkesedés volt a fő ösztönzőm. Teljes eröbedobással csináltam: el akartam kerülni, hogy bármikor, bárhol szégyenkeznem kelljen miatta. A tervek menetrend szerint. akadályok nélkül elkészültek. — Akkor miért bomlott fel az óvoda létrehozására szerveződött közösség? — Mindenki más munkahelyre ment dolgozni. Én is. Azóta sem ismerem a dokumentáció további sorsát, illetve hallottam, hogy elkészült az épület, s a kertet a Magyar—Szovjet Barátság Tsz kertépítői csinálják. Bevallom: nem láttam, hogy mennyiben valósultak meg az elképzeléseim. — Távolmaradt a helyszíntől? — Talán azért nem igyekeztem oda. mert időközben gyarapodtak a tapasztalataim, és tudtam, hogy az állandó kivitelezési gondokkal küszködő szakma nemigen veszi figyelembe a tervezői elgondolkodásokat. Bosszúság, kudarc? Nem tudom, mitől féltem. De azt tudom, hogy szívesen vállaltam volna a kivitelezés irányítását is, ha megkeresnek. Abból indultak ki Kovács Ferencet, a tervezőgárda egykori irányítóját is más munkahelyen találom. A Duna—Tisza közi Építőipari Vállalatnál paneles sorházakkal foglalkozik. Mik a tanulságok? — A részeredmények, amikor azok teljes értékűek is lehetnének, elkeserítik az embert. Elsősorban menedzselési problémát látok a háttérben. Egy kis csoport akkor igazán működőképes, ha személyes és munkakapcsolatokon alapszik. A menedzselésnek viszont értékközpontúnak kell lennie, így képes tartósan és eredményesen mozgósítani. Minden más esetben az agyonhangoztatott bürokratikus beruházási rendszer' kerül ki győztesen. Ehhez társulnak a szemléleti és technológiai gondok. Ismertettük elképzeléseinket az óvodapedagógiai nyári egyetemen. A reagálások szinte kizárólag azt tartották elsődlegesnek, ami megegyezik egy nevelési irányelvvel. A mi terveink pedig abból indultak ki, hogy mindenféle fejlődés alapja az elért eredmények megkérdőjelezése. — Gyermekintézményről lévén szó, olyan környezet kialakítása lebegett a szemünk előtt, amely építészeti és társművészeti komplex szemlélettel megfelelő és ösztönző körülményeket nyújt az óvodások személyisége és közösségi szelleme kibontakoztatásához. Egyáltalán az, hogy össze tudtunk jönni, a keramikus Probstner János mindig többet akaró, szerencsés alkatának köszönhető: programot keresett a szerveződő stúdiónak. Ekkor már készen voltak az építészeti, kivitelezési tervek. Menet közben próbáltunk javítani az adott tér külső és belső megoldásain. Sajnos, a kemencék méreteinél fogva nem sikerült a kerámiák — mosdó- és W.„ C.-kagylók — kiégetése. A tervezőjük, Mittelholz Mihály, röviddel azelőtt lépett ki abból a gyárból, ahol meg tudták volna csinálni. De nem vállalták az égetést. Holott — a piaci ellátottságból ítélve — külföldön is akadna kereslet ezekre a termékekre. így viszont nem jutottunk túl a mintadarabokon. Szérianagyságról van szó, amiért már érdemes valamit előállítani. Az étkészletek gipsz öntőformái és tervezőjük, Tóth Agnes, n mai napig várnak a sorozatgyártásra. Hiányzik a kertből Havasi Judit ivókútja is. pedig az elemei elkészültek. kiállításon mutatkozott be a mű. Azonos nyelven — Sajnos, bármiféle rugalmas átcsoportosítást akadályoz a merev elkülönítés: ennyi költhető építésre, ennyi bútorokra, ennyi fogyóeszközökre, étkészletre. Ezeket egy összegnek véve célszerűbben lehetne favorizálni a fontosabb dolgokat, ráfordítást takarítva meg a másik rubrikában. A terv még el sem készül, amikor már raktárban állnak a székek. Megvették őket, mert a pénzt föl kell használni, mielőtt elveszne. Nincs beleszólásunk a továbbiakban, hiszen ez van, bár szebbet és tartósabbat is lehetett volna választani. — Ritka esetekben kérik ki szakember véleményét ahhoz, hogy mi kerüljön közintézményekbe. Amikor elmentünk fotózni az óvodába, a gyerekek figuráival telerakott színes mesefal előtt egy jókora gépi perzsaszőnyeget láttunk. Az árából kitel- lett volna egy része azoknak a tárgyaknak, amelyek most hiányoznak, és kár értük, hogy nem kerülhettek a megálmodott helyükre. A részsikerek végül kedvét szegték a csoportnak, széthulláshoz vezettek. Attól függően fárad bele az ember, hogy kinek mennyi az energiája. A létesítmény áll, a körülményekhez képest elégedett is vagyok vele. Csak a közösségünk szűnt meg létezni. — Lehet, hogy egy újabb munka ismét összehoz bennünket, mert azonos nyelven beszélünk. Az ember mindig keresi az új feladatokat, alkotó közösségeket — és teszi mindezt nem az elismerés, a „díj” reményében. Tizennégy éves szakmai gyakorlatom során már megszoktam, hogy a kudarcért nem föltétlenül jár dorgálás, az eredményekért pedig elismerő kézfogás. Ezért volt szokatlan jelenlegi munkahelyem vezérigazgatójának gratulációja a paneles sorházaimért. Sajnos. nem csak a mi közösségünk bomlott fel. Többről is tudok. Ha egy spontán összeverődött, együtt dolgozni és együtt gondolkodni tudó team 'létrejön, melynek tagjai egyenrangúnak tekintik egymást, hem hivatkoznak a vezetői tekintélyre, csupán o munka iránti alázat, a teljesítmény a meghatározó, akkor előfordulhat, hogy a jól működő alkotóközösséget „megszervezik”. Kineveznek „föléjük” egy vezetőt (és nem „melléjük” egy menedzsert), aki rendszerint más nyelven beszél — majd csodálkoznak, hogy rövi- debb-*hosszabb_ idő alatt a közösség felbomlik. Ez a szelekció— kontraszelekció problémaköre. Szellemi energiáink hatékonyságának javítása érdekében változtatni kell a gyakorlaton. De ez nem építészeti feladat. □ □ □ A gyerekek és az óvónők szeretik a környezetüket, az épületet. Azt mondják: kár, hogy .nincs több ilyen. Halász Ferenc A nyár a mozikban sokféle szórakozást ígér, vígjátékot amerikai és magyar módra, sok bűnügyi történetet, valamint tartalmas, színvonalas alkotást. Ezen a nyáron megtört egy furcsa hagyomány: évek óta nem volt a nyáron magyar filmbemutató, júliusban viszont Szép Ernő Vőlegény című komédiája látható. Pár évvel ezelőtt nagy siker volt a Madách Színházban. Azt is — és a moziváltozatot is — Vámos László rendezte. A szegénységét rejtegetni akaró kispolgár család, egy hozományvadász férj jelölt és a kiváló szereplők: Psota Irén. Esztergályos Cecília, Tahi Tóth László, Agárdi Gábor, — biztosíthatják a könnyed szórakozást. András Ferenc ritkán rendez játékfilmet, viszont akkor érdemes rá figyelni. Munkácsi Miklós Kihívás című, nemrég megjelent kisregénye alapján rendezte a Dögkeselyű című krimijét. Főszereplője Simon József (Cserhalmi György játssza) — végzettségét tekintve mérnök, családi állapotúi. tekintve elvált, foglalkozását tekintve taxisofőr — szándéka ellenére válik egy bűnügyi történet cselekvő és szenvedő hősévé. A film érdekessége, hogy évtizedek óta először látható magyar filmben Perczel Zita. A hivatalos bemutató előtt (augusztus 19.) a balatoni és a vidéki mozik tűzik műsorukra. Fergeteges, könnyeket fakasztó vígjátékot rendezett az amerikai Steven Spielberg, akinek hazánkban ez idáig a Sugarlandi hajtóvadászat és a Harmadik típusú találkozások című nagysikerű, izgalmas filmjeit láthattuk. A Meztelenek és bolondok az 1941 alcímet kapta, utalva a Pearl Harbor elleni japán támadásra, a film valójában pedig arról szól, milyen lehetett volna ez a támadás? Tömegverekedés tör ki a táncversenyen, a városban kő kövön nem marad, pedig ellenséggel még csak nem is találkoztak . .. Az Óvakodj a törpétől című filmből jól ismerhettük a Hárman a slamasztikában hőseit. Nick (Chew Chase) véletlenül bankot rabol. Segítségért volt feleségéhez (Goldie Hawn) fordul, aki kiváló ügyvéd. Űj férje vi• Cserhalmi György és Udvaros Dorottya a Dögkeselyű című új filmben. szont karrierje elején tart, föál- lamügyészi kinevezését várja, s ha kiderül, kit pátyolgat Glenda, derékba törhet ez a karrier. A rockzenét kedvelők is örömmel válthatják meg mozijegyeiket. A világhírű AC DC 1978-as párizsi fellépéséről film készült. A Szóljon a rock és a magyar P.(,ck, rock, rock júliusban látható. Ez utóbbi felvétel az elmúlt nyáron, a hajógyári szigeten megrendezett nonstop koncerten készült. Claude Gorette neve korábban a Csipkeverőnővel letk igazán ismert, ez a film Cannes-ban Aranypálmát kapott. Ez alkalommal ismét társadalmi kérdésekkel foglalkozik A vidéki lány című filmjében. Christine Párizsba költözik munkát keresni. A fiatal építészmérnöknő hiába böngészi a hirdetéseket, állást mégsem talál. Mivel pénze fogy, tovább nem válogathat. Így lesz részese azoknak a megaláztatásoknak és kiszolgáltatásoknak, amelyekkel bármely nagyvárosban találkozhat egy fiatal lány. .Közel húszéves a Ben Húr című szuperprodukció. William Wyler, a pár hónapja elhunyt rendező filmje. Most végre a hazai mozikba is eljutott, s folytathatja fantasztikus karrierjét. A Ben Húr a világ egyik legismertebb alkotásának számít. A zsarnokság elleni küzdelemről, a rómaiak által elnyomott zsidó nép szenvedéseiről, a krisztusi csodákról szól. Nem a gondtalan kikapcsolódásra vágyóknak ajánljuk a Ten- nesse Williams színművéből készült Az ifjúság, édes madara című filmet, amely az idei nyár filmfelújítása. A főszerepet a fénykorában levő, kék szemű sztár, Paul Newman játssza. Sz. A. A Meztelenek és bolondok című amerikai filmvígjáték. ( BÁRÁNY TAMÁS (28.) — No hallod! — Az öreg fejét csóválja. — Ez aztán a meglepetés, te. ezzel a Lali gyerekkel! Sosem hittem volna, hogy nősülésre adja a fejét, annyira megkomolyodik ... És a menyasz- szony? Meg vagytok vele elégedve? — Ó, igen — mondja Tibor kínlódva, s örül, hogy a szobaajtót nyithatja apja előtt, s most sem kell a szemébe néznie. — Bájos teremtés... — És arra gondol: végeredményben ki tehet arról, hogy Bende Lajos elektromérnök véletlenül éppen Szotyori Máriáékhoz szállt ki javítómunkára, aztán egymásba gabalvodtak ... A lány egyetlen szóval sem említette, hogy menyasszony — így Lali a legjobb hl- szemben kezdett udvarolni neki!.. . Nnna! Szász Bálint pillantja meg odabent elsőül az. öreg Kovácsot; felderülő arccal lép oda hozzá. 32. — Á, Kovács szaki! Maga itt? Kezet ráznak. Szász aztán Tiborhoz fordul. — De kedves gondolat volt tőled. Tibikém, hogy a műhelyből is meghívtál valakit! — Nagyon derék! — kiáltja Fülöp Géza, poharát az öreg Kovácsra emelvén. — A munkásság kitűnő képviselőjét!' Éljen! Réz is odalép, a kezét nyújtja. — Hozott isten, öreg harcos! De örülök, hogy itt látlak! — És Tiborra pillant. Amaz á homlokáig veres most. Körülnéz, aztán lassan odamegy a szoba közepére, ahol az imént Fülöp Géza olvasta fulmináns köszöntőjét, és fölemeli a kezét. — Halljuk! — kiáltja kíváncsian Bende örömapa. — Halljuk! — kontráz neki büszkén Szotyori, a másik örömapa. Tibor Szász felé fordul. — A most érkezett vendég nem — megnyomja a szót: — valaki a műhelyből, Bálint bátyám. — Ezt meg már Fülöpnek mondja: — És nem is csak a munkásság kitűnő képviselője. Itt az ideje, hogy egy régi-régi titkot bevallják: Kovács szaki egyben az édesapám is! Az, igazgató elragadtatva' tapsol. — Pompás! Kovács — Kovács! Hehe! Ennél jobb viccet ma estére, gyerekek!... — A könnyét törli, úgy kacag. — Nem is mondtad, Tibikém, hogy műsoros estre hívtok! Réz arca rezzenéstelen, ahogy most fejét rázza. — Ne mulass, Szász elvtárs, ez komoly dolog. Szász rámered. — Komoly? És te tudtál erről? Réz bólint. — Én vettem fel a fiatalembert. Akkor még a személyzeti osztályon dolgoztaim, emlékszel. Az igazgató gyámoltalanul körülnéz. — De miért kellett ezt, barátaim? Tibor a száját rágja; rövid némaság után Kata felel helyette. — Nem akart visszaélni az apja protekciójával... — így volt! — int hevesen Réz Ernő. — Éppen ezért szigorú diszkréciót kért... — És te? — néz rá Szász. — Biztosítottam, hogy megkapja! Azt mondtam magamnak, derék, szerény fiú, hát támogassuk! Nem akar visszaélni a származása adta előnyökkel, az apai protekcióval ... Ritka az ilyen fiú a mai világban! Fülöp tekintete állhatatosan ott ül Tibor arcán. Aztán odahajol hozzá, és odasúgja neki: — Az apád protekciója... — Legyint. — Tibi, Tibi! Dörzsölt fiú voltál te már ezelőtt tizenkét évvel is!... Kis csönd. Az öreg Kovács aztán körülnéz. — No, fiam. Eljegyzésre hívtatok. Hát hadd gratulálok a jegyespárnak! — Körülnéz; a fiatalokat keresi, de azok a szomszédos szobában bújtak össze. Tibor töpreng, hogy csupán csókolóz- ni-e, vagy Lali ezzel is az iHőt akarja húzni... Az öreg lassú léptekkel átmegy Tibor szobájába; a fiatalok szétrebbennek. Erről a csokorról is lekerül a papír. — Gratulálok, Marikám — mondja az öreg halkan, s utána mindjárt köszörül a torkán. — Sok boldogságot! Kata itt áll mellette, és most megállapítja magában, hogy azért az öreg még keményebb legény, mint hitte: csaknem rezzenéstelen arccal csinálja végig ezt a szörnyű komédiát. Hát hiába: az öregek idegei... Azok még idegek! — Csókolom — mondja Mária elcsukló hangon. — És nagyon- nagyon köszönök mindent. Az öreg most Lalira pillant. — Hát így választottál... — A fiúnak is kezet nyújt, de az rémülten félrekapja fejét, azt hívén', hogy az öreg meg akarja ütni. — Neked is minden jót kívánok, Lajos fiam. Es hosszú boldogságot! A fiú hatalmasat nyel. mert valósággal elszorult a torka, és földre szegezett szemmel így szól: — Tessék megérteni bennünket. Imre bácsi, nem tehettünk mást... Nagyon szeretjük egymást! Az öreg csöndesen, szelíden bólogat. — Hát hiába, ez a dolgok rendje .... — mondja aztán beletörődőn, és Katának könny önti el a szemét, annyira megsajnálja hirtelen az apósát. Lalit inkább fölszabadítja ez a szelídség, megkönnyebbülve így szól: — Tessék megengedni, Imre bácsi... hadd mutassam be a menyasszon,yomék famíláját. — Belekarol, úgy kormányozza az öreget majdani apósáék felé. 33. Az öreg Kovács szívélyesein kezet szorít Szotyorival, aztán a mellette álló asszonyhoz lép, megcsókolja, és megkérdi Lalitól: — Miért akarod te nekem bemutatni a menyasszonyomat? — Körülnéz, s széles mosollyal rámutat az örömanyára. — Engedjétek meg: a menyasszonyom, Szotyori Mária! — Üjabb tréfa! — üvölt fel boldogan Szász Bálint. —■ Két Kovács — Két Szotyori! — Tibikém! — nevet Réz Ernő is —, egyre szenzációsabb a műsor. Kata falfehéren hajol oda az apósához. — Mit mond, papa? Ki ez a hölgy? — A nagynéniként — magyarázza Mária. — Apám húga, és egyben az én nevelőanyám, mivel korán árván maradtam. Kata dermedten néz egyikről a másikra. — És hol lakik? — kérdi nagysokára. Mária nem egészen érti a kérdést; bizonytalanul int. — Hát minálunk. — Mivelhogy a húgom — magyarázza Szotyori papa is, aki egyszerűen nem érti, mit lehet ezen a dolgon nem érteni. Kata nézi, nézi őket, és letar- gikusan bólogat. — Szotyori Mária, Liliom utca tizenhárom, harmadik emelet hat. — Stimmel! — biccent elégedetten az öreg Kovács, és büszkén belekarol_a két Szotyori Máriába. A fiatalabbik huszonhárom. és nagyon csinos, de az idősebbik sincs több negyvenötnél, és elegáns ünnepi ruhájában éppenséggel nem mutat többet negyvennél. (Folyt, kör.)
