Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE f ‘ AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 155. szám Ára: 1,40 Ft 1982. július 4. vasárnap Az első két hét az építőtáborokban Letelt az első két hét, még akkor is, ha úgy tűnik, alig néhány napja nyitották meg az idei önkéntes ifjúsági építőtáborok kapuit. Hogy érezték magukat az első turnus résztvevői, milyen élményekkel bú­csúznak — erről érdeklődtünk a táborozóktól a hazautazás előtti napon. Alighogy megérkeztünk, már indulhatunk is haza! — így pa­naszkodik tréfásan a többség az Izsáki Állami Gazdaságban. . A budapesti I. László Gimnázium­ból százötvenen dolgoztak itt, fiúk, lányok közösen. Találkozá­sunkkor éppen meggyet szed­tek, Ács Ferenc gyümölcsterme­lés-irányító szerint kifogástalan munkát végeztek. Mind a tizenöt brigád teljesítette a normát, a diákok természetesen csak az ezen felül végzett munka ellen­értékét és a minőségi prémiumot kapják kézhez. A kereset? A gyümölcsszedés­sel személyenként heti 30—150 forint, s persze e munkában fő­ként a lányok jeleskedtek. A fiúk viszont az építkezésnél, mert né­hány napra a kőműves szakmá­ba is belekóstoltak. A szeptembertől negyedik osz­tályos Harap Gábor már másod­szor táborozik megyénkben. Vé­leményével sokan egyetértettek: az idén az volt a legjobb, hogy nem ugyanazt csinálták két hétig, hanem többféle munkába bese­gíthettek. Van-e valamilyen kívánságuk? — kérdezem. Nevetve válaszol­nak : — Hogyne! Szeretnénk a tá­borozást elölről kezdeni! A Szabolcs-Szatmár megyei lá­nyok viszont már nagyon vágyód­tak haza. Legalább is a nagykál- lói Korányi Frigyes Gimnázium­ból az a tizenhét kislány, akik­nek többsége most fejezte be az első osztályt. A Kiskőrösi Állami Gazdaság tabdi építőtá,borában találkoztunk velük. iMég nem töltötték így a nyarat — munká­ban, távol a szülői háztól. Sző­lőt bujtattak, metszettek, kapál­tak. „Nehezek a szerszámok!” — ke­sergett Kardos Mária és Ács Zsu­zsa. — „Nagy a gaz, nem ízlik a koszt, össze sem lehet hasonlíta­ni az otthoni étellel!” — tették hozzá, majd nyomban beszélni kezdtek arról, hogy náluk nincs ilyen magas művelésű szőlő. A nagyüzemekben és a kertekben almafák vannak. „Alimás!” — só­hajtotta az egyik kislány, aztán mindenki hallgatott. Hazagon­dolt. Hát igen. Ez a honvágy. Né­hány nap múlva már bizonyára ők is másképpen gondolnak visz- sza a táborozásra. Még a koszt­ra is. Mert a tárgyilagosság ked­véért tegyük hozzá: bekukkan­tottunk a konyhára, ahol olyan gulyásleves főtt, amire azt szok­ták mondani: mind a tiz ujjún­kat megnyaljuk utána. Második fogásként választani lehetett a grízes vagy mákos tészta között, az esti menünek pedig rántott szeletet rizskörettel terveztek. A Helvéciái Állami Gazdaság és a jakabszállási Népfront Szak- szövetkezet közös építőtábora az idén három éves. Az utóbbi nagy­üzem konyháján főznek a diá­koknak is. A fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumból érkezett ötven fiú és ugyanannyi lány di­cséri a menüt. Ök kivétel nél­kül jól érezték magukat, ha le­hetne még maradnának. Miért? Nevetnek. Egy hónapig tudnának arról mesélni, mennyi m-inden történt a két hét alatt. Voltak Kecskeméten, Soltvadker- ten a Petőfi-tónál, délutánon­ként kirándultak, sportoltak, ját­szottak, esténként diszkóztak. Tí­zen aludtak egy szobában, haj­nali fél ötkor keltek, szőlőt ka­páltak. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy milyen érdekes volt minden. A szórakozás azért, mert melyik diák nem szeret szórakoz­ni, a munka pedig azért, mert nem is hitték magukról, hogy ennyire képesek. — A szőlőkapálás? Először ne­héz volt — magyarázta vidáman a már harmadikba menő Tandi Gyöngyi és Asszonyi Krisztina —, de csak addig, amíg nem kellett szőlőt bujtatni. Mindjárt vissza­kívánkoztunk kapálni, mert na­gyon alacsonyra kellett hajolni, mi meg magasra nőttünk! Sze­rencsére újra kapálhattunk! És nehogy azt higgye valaki, ez a munka unalmas, tessék leírni: változatos! Hiszen a föld nem egyformán gazos. Az önkéntes ifjúsági építőtábor első vendégei nem egyformán dolgoztak, hanem, mint ezt a gaz­daságokban a teljesítmények alapján minősítették: nagyon jól és még jobban. K. K. • A budapesti I. László Gimnázium tanulói jó hangulatban szedik a meggyet. AKIK EGÉSZSÉGÜNKKEL TÖRŐDNEK Minden esztendőben országszerte emlékünnepsé­get tartanak Semmelweis Ignácnak, az anyák meg- mentőjének születése napján. Ez alkalommal ki­tüntetik a legkiválóbb munkát végző egészségügyi dolgozókat. Képriportunkkal, melyet a harmadik oldalon találnak olvasóink, bemutatjuk azt a sok. rétű tevékenységet, melyet a betegek gyógyításá­ban, az egészség védelmében és a rászorulók gon­dozásában fejtenek ki az egészségügyi dolgozók. Ez a felvétel a kiskunmajsai szülőotthonban ké­szült, ahol dr. Törők László főorvos immár ne­gyedszázada segíti világra a környékbeli babákat. A vevőkön is múlik 3. oldal Magazin Művelődés, irodalom, művészet 4. oldalj S. oldal Sport A BÚZÁNAK JÓT TETT A CSAPADÉK Befejezés előtt az őszi árpa aratása Kevés a megmunkált talaj és a letakarított Június 20-a táján, amikor a Duna—Tisza közén az őszi árpa aratása megkezdődött, a Homokhátság jó néhány szövetkezetében arra számí­tottak a szakemberek, hogy július első hetére a kenyér- nekvaló is vágásra érik. Nem így történt. Június utolsó és július első napjai­ban szórványosan esett, ami kissé visszavetette a jó üte­mű munkát, és a gabona érését. Bácsalmáson 29, Ka­locsán 19, Izsákon 15, a me­gyeszékhelyen 5 milliméter csapadékot mértek. Napjainkig ti és fél ezer hek­tár őszi árpát sikerült betakarí­tani, csupán 5 ezer hektár ma­radt a következő hétre. A búzá­nak a jobb vízháztartású talajo­kon még használt az eső és a hű­vösebb idő. Nem szorult meg a gabonaszem, sőt a csekély ned­vesség még segítette a mag ki­fejlődését. Kiskunfélegyháza és környéke homoktalajain viszont előbb megérett a kenyérgabona, legfeljebb a termény száradását várva, halasztották a búza vágá­sát. Learatták az őszi árpát Tisza- alpáron a Búzakalász Tsz-ben, Baján, az Augusztus 20., Kunba­ján a Béke Csillaga, Jánoshal­mán a Petőfi, Kiskunfélegyházán a Vörös Csillag Tértnél őszövet- kezetben és a Bácsalmási Állami Gazdaságban. Ezenkívül számos kistermelő is magtárba gyűjtötte árpatermését. Bács-Kiskun összes kalászosgabona-területének 6,5 százalékán ugyanis a kisgazda­ságok termesztettek kalászost az idén. A megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályának 9 Az utolsó fordulókat rója az őszi árpában a jánoshalmi Petőfi Tsz kómbájnosa a John Deere típusú géppel. értékelése szerint a learatott te­rületnek alig 30 százalékáról — pontosan 3,5 ezer hektárról — takarították le a szalmát, jólle­het ennek a munkának lényegé­ben párhuzamosan kellene halad­nia a kombájnolással. A szalma nagy érték, hiszen takarmányo­zásra, almozásra használják. Bá­lázott szalmaként cellulóze- nyersanyagnak értékesíthető, de ólak, színek, hodályok téliesíté- sére is alkalmas. Az Izsáki Állami Gazdaság húshasznú szarvasrnarha-ágaza- tábán évek óta a bálázott szalma a szárnyék a legelőn, ami mögött az egész éven át a szabadban • A búzaszemek fejlődését a jobb vízháztartású talajokon még segítette a júniusi esőzés. 1 tartózkodó jószágok* jól elviselik a téli hideg szeleket. Ebben a nagyüzemben minden szál szal­mát megóvnak az állattartás szá­mára. Nagy kár, hogy egyik­másik gazdaság csupán a szalma­betakarítás költségét számíthatja, de a szerves anyaggal másutt megtakarítható összegeket ke­vésbé. Ugyancsak kevés az elvégzett talajmunka is, hiszen csupán annyi tarlót törtek fel ezideig, amennyit másodnövénnyel beve­tettek. A tarlóhántással jobb fel­tételeket ,lehet teremteni á gyo­mok elleni védekezésre, és az őszi talaj munkára is. Ha az időjárás lényegesen nem változik meg, a jövő hét köze­pén a homokihátsági szövetkeze­tek az őszi búza betakarításához látnak. Elég sok ugyanis a korai érésű búzafajták területe, és ezek a májusi esők hiányában elég rosszul tűrték a szeszélyes idő­járást, Az aratáshoz a tavalyi­nál több kombájnjuk van az ál­lami és szövetkezeti gazdaságok­nak. Június végéig megközelítő­leg negyven gépet értékesített a megyei AGROKER, s még a be­takarítás idejében várható 16 kombájn külföldről. Tény, hogy a kenyérgabona vetésterülete is nagyobb a tavalyinál, és a kom- bájnosok nem maradnak munka nélkül. A megyén és az országon be­lül segítik majd egymást kölcsö­nösen az aratásban. A bácskai szövetkezetek kombájnosai az idén is elindulnak a csehszlová­kiai nagykürtösi járásba, hogy vi szonozzák az északi szomszéd - ország szakmunkásainak és be­takarító gépeinek a közreműkö­dését. K. A. ■ A napokban megkezdték a centenáriumra készített Ko- dály-emléktárgyak árusítását. Űj, szép kecskeméti képesla- . pok kerültek forgalomba. Na­gyobb üzletek a száz eszten­deje született zeneszerző mun­kásságára emlékeztető fényké­peket, dokumentumokat he­lyeztek el kirakatukban. Vár­juk a Kodály-emlékévre ér­kező vendégeket. Nyugodtan, tervszerűen teszi minden ille­tékes a dolgát. Nyoma sincs lázas kapkodásnak, kampány- munkának. Bács-Kiskun megye és szék­helye hozzászokott a látoga­tókhoz. Nincs egyetlen hét, hogy ne jönnének ide közeli és távoli országokból politikai, kulturális, gazdasági küldött­ségek. Némi túlzással azt is mondhatnák, hogy kicsit Ma­gyarország kirakata lett ez a táj. Miért? Talán itt érzékel­hető legszembetűnőbben a teg­napi Magyarország. újjáformá- lódása. Tudatosan őrizzük múltunkból a holnapra is ér­demes értékeket, szívesen megmutatjuk, amit a nép al­kotó buzgalma teremtett az elmúlt századokban, és némi büszkeséggel kalauzoljuk a gyönyörű szőlőligetekbe, a XXI. századot sejtető tudo­mányos intézetekbe a vendé­geket. Legutóbb az 1COMOS- tanácskozásra ideutazók cso­dálták meg'a kecskeméti sze­cessziós épületeket, külföldi politikusok a modern mező­gazdasági nagyüzemeket. A találkozás, a barátkozás,. a tapasztalatcsere, egy-egy küldöttség fogadása megszo­kott mindennapi eseménnyé vált. Szükségtelen felcicomáz- ni magunkat, hogy kedvező benyomásokkal távozzanak barátaink, és mindennapjain­kat némi előítélettel figyelő más világnézetnek. Nem a megszépített látszattal, hanem a nyugodtan vállalható való­sággal ismertetjük meg mind­azokat, akik hosszabb, vagy rövidé bb időt töltenek kö­rünkben. Feltehetően ez a magatartás is vonzza az érdeklődőket, mert tudják, hogy a tájékozta­tók, a kirándulások során nyílt és Őszinte választ kapnak kér­déseikre. így nyerjük meg bi­zalmukat, sőt rokonszenvüket. Természetesnek tartjuk, elvár­juk, megköszönjük, hogy ők is elmondják: mi tetszett nekik, mi nem. Nemcsak a több szem többet lát elve alapján, ha­nem, mert az olykor elfogult, ■ netán felületes kritikai meg­jegyzésekből is tanulhatunk. Nyugati idegenforgalmi újság­írók hívták fel például a fi­gyelmet a kecskeméti Kerá­mia Stúdió, a Nagytemplom közelében csendesen ballagó utcák ódon szépségére. A hi­vatalos program után sétál­gattak a Mária utca, a Loson- czi utca szép paraszt—polgár ■ házai között, sűrűn kattogtat- va fényképezőgépüket. Újab­ban már az ajánlott sétaút­vonalak között is szerepelnek az említett várostájak. A Süddeutsche Zeitung egész ol­dalas cikkében sok szépet írt a hírős városról, és különösen az ének-zenei iskoláról. Miért tagadnánk bíráló megjegyzé­seik érvényességét: túlságo­san kényelmesen dolgozgatunk és nem állítjuk ki könnyen és bármikor megtekinthető helyen a Kodály Zoltán éle­tére vonatkozó dokumentumo­kat. Joggal kifogásolják az in­dokolatlanul hosszú ideig fel­dúlt utcákat. Ritka kivételtől eltekintve mindenki gazdagodva, tapasz­talatokban gyarapodva, jó hangulatban távozik Kecske­métről, Bács-Kiskunból. Jó né­hány Olyan hivatalos vendé­get ismerek, akik annyira megkedvelték ezt a tájat, hogy magánemberként visz- szajöttek, amint erre lehető­ségük ádódott. Számos olyan újságcikket olvastam, amely hozzásegített igazi értékeink megbécsüléséhez, mert láttam, ■ hogy külföldiek számára is milyen sokat jelentenek. A Kodály-emlékévben még az eddiginél is több idegen­ajkú látogat el a. nagy ma­gyar zeneszerző szülővárosá­ba. Felfokozott várakozással jönnek. Ez indokolja a szo­kottnál valamivel erőteljesebb összefogást, gondosabb előké­születeket. Mintegy 150 fiatal vesz részt a holnap este kez­dődő nemzetközi kórustábo­ron, és már csomagolnak a X. Nemzetközi Kodály Szeminá­rium japán, angol, német, francia, orosz és ki tudja mi­lyen nemzetiségű résztvevői. A magunk jó híréért, ha úgy tetszik, nemes hazaszeretetből, lokálpatriotizmusból is vigyáz­zunk még jobban a köz tiszta­ságra, legyünk még udvaria­sabbak, mutassuk be érté­keinket, így is segítve a Ko- dály-emlékév céljait. Heltai Nándor ■■■■■■■■■■■■ ekhmhm FRANCIA VÉLEMÉNY AZ ŰRUTAZÁSRÓL: Mint az óramű... Eltértek a szabályoktól a ka­zahsztáni sztyeppén pénteken este. Amikor a szovjet—francia űrexpedíció tagjai kibújtak a visszatérő fülkéből s elfoglalták helyüket az elkészített székekben, a jelenlevő francia újságírók pezsgőt bontottak a sikeres visz- szatérés alkalmából. Bár az or­vosok , szigorúan tiltják az űrha­jósoknak a szeszfogyasztást az (Folytatás a 2. oldalon.) Argentína új kormánya Reynaldo Bignone, Argentína új elnöke, pénteken beiktatta hivatalukba az új kormányzat tagjait. A kormányban egy katona és kilenc polgári politikus vesz részt. Az utóbbiak közül fiarom tagja volt a lemondásra kény­szerült Galtieri kabinetjének is. A kormány egyetlen katonai tagja, Llamil Reston dandártá­bornok, a demokratikus kor­mányzási formákhoz való visz- szatérési folyamat ellenőrzésével megbízott miniszteri beosztást kapta. A most kulcsfontosságú gazdaságügyi tárcát Jose Marig Diagnino Pastore közgazdásznak juttatták. Időközben Argentínában to­vább gyűrűznek a dél-atlanti há­borúiban elszenvedett katonai ve­reség hullámai. A szárazföldi hadsereg háromtagú katonai vizs­gáló bíróságot Kozott létre, azzal a feladattal, hogy megvizsgálja a Falkland- (Malvin-) szigetekért folytatott harcokban részt vett tisztek magatartását.

Next

/
Thumbnails
Contents