Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-29 / 176. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 198.8. Július 89. ! § KEREK ASZTAL-BESZÉLGETÉS A KÖZSÉGI SZOLGÁLTATÁSRÓL Fejlődés és lehetőségek a kisiparban Az év első felében cikksorozatban számoltunk be Orgo- vány, Kunszállás, Kerekegyháza, Apostag, Nyárlőrinc és Kunfehértó kisipari szolgáltatásairól. Kőművessel, bognárral, vízvezeték-szerelővel, órással, női szabóval, szekérfuva ■ rozóval, lakatossal, tv-javítóval és más szakmabeliekkel beszélgettünk. Véleményt kértünk a lakosoktól is, hogy ők miképp ítélik meg a kisiparosok munkáját, és tanácsi vezetők tapasztalatait is ismertettük a helyi építő- és javítóipari szolgáltatásokról. Sorozatunkat nem tekintettük! teljesnek, inkább gondolatébresztőnek szántuk e témában, Felkértük tehát Szentkirályi Ferencet, a megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetőjét, Rehák Lászlót, a KIOSZ Bács- 'Kiskun megyei Szervezetének titkárát, és Szabó Károly kunfehértói kőművest, egészítsék ki észrevételeikkel, javaslataikkal a cikksorozatban leírtakat a falusi kisipar jelenéről és jövőjéről. • Rehák László. Rehák L.: — Köszönettel vesz- szük, hogy a Petőfi Népe foglalkozott a kisiparosok munkájával. A magyar falvakban, de különösen a. mi megyénkben, ahol az emberek jelentős része kis- és nagyközségekben, illetve tanyákon él, meghatározó a kisipar tevékenysége. A lakosok közhangulatát, közérzetét is nagymértékben alakítja az a több mint hétezer kisiparos, akit házépítéstől kezdve egy óra megjavításáig száz- és százféle feladattal megbíznak. A különböző szolgáltatási igények kielégítése azonban nem csupán a számszerűségen múlik... K. A.: — Kifejtené ezt bővebben is? I Rehák L.: — Az idén, június 30-ig újabb kétszázhuszonhét kisiparos látott munkához megyénkben. Ha azt vesszük alapul, hogy nálunk — a kisiparban — száz főfoglalkozású vállalkozóval sokkal nehezebb emelni a létszámot, a speciális igények következtében, akkor ezzel a növekedéssel elégedettek lehetünk. Ha arra gondolunk: míg évekkel ezelőtt mindössze Budapesten dolgozott lakástakarító kisiparos, de az utóbbi időben már nálunk is létezik ilyen — ugyancsak javulásként értékelhetjük. Javulás az is, hogy a konkurrencia tiltakozása éllenére, a helyi tanácsok' bátran és rugalmasan adnak ki engedélyeket magánvállalkozóknak teher-, vagy személygépkocsis fuvarozásra. ötvenhatan áru-, harmincketten pedig személyszállításra váltottak iparengedélyt. Nem lehetünk viszont elégedettek amiatt, hogy kevés a női és a férfiszabó, a kőműves, a bádogos, az ács, a cipészről már nem is beszélve. , ifi. A.: — Életszínvonal és szolgáltatás, Ez a kettő szorosan ösz- szetartozik. Nem mondhatunk le annak az alapvető társadalmi programnak a megvalósításáról, hogy verseny legyen a vevőért, verseny legyen a szocialista szektor és a kisipar között, sőt az egyes kisiparosok között is. Szentkirályi F.: — Mi magunk is ennek a megvalósításához szeretnénk hozzájárulni. A kisipari tevékenység jogi és közgazdasági feltételei ma kedvezőbbek, mint korábban voltak. Sikerült rendezni az adózással összefüggő kérdéseket. A helyi tanácsoknál felvilágosító munkát végeztünk annak érdekében, hogy akik a kisiparosok ügyeivel foglalkoznak, helyesen értelmezzék az őket érintő jogszabályokat. Fontosnak tartjuk ezen a téren is a bürokráciamentes ügyintézést. A megyei tanács egyébként most vizsgálja a falusi lakosság helyzetét, életkörülményeit. Adataink szerint Bács-Kiskun megyében a szervezett lakossági szolgáltatások 57 százalékát kisiparosok végzik. Ez természetesen csak átlagos mutató. Vannak olyan településeink te, ahol ez az arány 80—90, sőt 100 százalékos, mivel a kisebb helységekben a szocialista szektor vállalatai és a szövetkezetek — a nagyobb önköltség miatt — kevésbé találnák meg a számításukat. K. A,: — A kisiparosok annál inkább. Szentkirályi F.: — Igen. Erre következtethetünk a cikksorozat Kunszállásról, Nyárlőrincről és Kunfehértóról szóló riportjaiból, de a személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá. Kerekegyházán például fejlettebb formában, gazdasági munkaközösségben dolgoznak a mesteremberek, hogy a lakosság és a tanács intézményei részére a szolgáltatásokat összehangoltabban végezhessék. i Rehák L.: — Használjunk ki minden lehetőséget, ha úgy tetszik: rejtett tartalékot a kisipari javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésére. Ha a tanácsok mindenütt támogatják a kezdő kisiparosokat a letelepedésben és a munkában, a helyi lakosság jár jól. De ez más irányból megközelítve is igaz. Ha az ilyen településeken a KlOSZ-alapszerve- zetek új, demokratikus fórumai: az intéző bizottságok felelősség- teljesen dolgoznak, ez szintén a lakosság jobb (szervezettebb) ellátását eredményezi. K. A.: — Hogyan? Rehák L.: — úgy, hogy ezek a bizottságok mint kollektívák a falusi közélet részét alkotják. Olyan fórumok, amelyek átfogó ismereteket gyűjthetnek az egész település problémáiról. Ez az információszerzés alkalmas arra, hogy a kisiparosok és a lakosság kölcsönösen tájékozódjék egymás helyzetéről, napi gondjairól a szolgáltatás területén. Felmérik például, hogy melyik az a legközelebbi község, vagy város, ahol fellelhető — még fellelhető — egy-egy ritka szakma művelője, | K. A.: — Mit kell még tenni? Szentkirályi F.; — Megteremteni mindenütt az alapellátáshoz szükséges szolgáltatóhálózatot. Az a jó megoldás, ha a tanácselnök és a KlOSZ-alapszervezeti titkár a lakóhelyen keres — és nem egyszer talál is — szakembert. Nem baj, ha nem is éppen főállásút. Gondolok itt munkaviszony melletti, másodállásban végezhető szolgáltatásokra, és a nyugdíjas mesteremberek bevonására. | K. A.: — Arra aligha számíthatunk, hogy a hiányszakmák műhelyeit egyszeriben, máról- holnapra benépesítik. A gazdaságban — s ezen beliül a szolgáltatói iparban — megindult pozitív (serkentő) folyamatnak nagyobb mértékben csak hosszabb távon látjuk hasznát. Cipésszel, bádogossal, tetőfedővel — no meg kéményseprő ipari tanulóval! — egyelőre csak óhajtanánk találkozni minden községünkben. Az óhaj és a valóság közti ellentmondás azonban idővel feloldható. * — Rehák L.: — Valóban. Ennek viszont alapfeltétele, hogy a vállalkozók a lakossági igények kielégítésére kedvező körülményeket teremthessenek maguknak, és hogy biztonságban dolgozhassanak. Beszéltem olyan kisiparossal, aki megkérdezte: megéri-e, érdemes-e neki beruháznia. Hivatkoztam a Magyar Közlöny egyik számára, amely hírül adta, hogy a kisiparosok fejlesztési alapot képezhetnek. Az OTP- fiókoknál évente elhelyezett 40— 50 ezer forintból pár esztendő múltán például ki«-ki vásárolhat esztergapadot, vagy más berendezést, ami a műhelyalakításhoz kell. Ez a — kizárólag fejlesztést szolgáló — tőkegyűjtés előnyös. A külön számlán tartalékolt összeg nem számít bele az adóalapba. Amikor sokan most te\ f • Szentkirályi Ferenc. szik meg az első lépéseket az önálló gondolkodás és cselekvés felé, a műhelyteremtés időszakában, úgy érzem, érdemes élni az ilyen és hasonló lehetőségekkel. Szentkirályi F.: — Már csak azért is, mert ^ kisipari szolgáltatások köre a jövőben sem szűkül — ellenkezőleg, bővül. A háztáji gazdaságok és a hobbikertek mezőgazdasági kisgépeinek javítására minél előbb ajánlatos felkészülni. Az újak mellett törődni kell a régebbi lakó-. épületek felújításával is. Temérdek a munka. Épp ezért lényeges, hogy a tanácsok hatósági feladataik ellátása mellett minél nagyobb gondot fordítsanak a gazdasági szervező munkára. A községi javító-karbantartó tevékenység eredményessége ezen is múlik. • Szabó Károly. Szabó K.: — Nálunk a kisiparosok és a tanács kapcsolata jó. Kunfehértón a kőművesszakmát két részben gyakoroljuk. Dolgozik a tsz építőrészlege. Az olyan nagyobb munkához, mint óvoda-, iskolaépítés, ez vonul fel, de sok, más épületet is felvállal. Én, mint magánkisiparos hol egy új házat vakolok, hol egy másikat tatarozok, ha éppen nincs új építésem, de szoktam segíteni a tanácsnak is. Az üdülőszezon előtt öt kisiparos társammal, társadalmi munkában részt vettem a tóparti kemping karbantartásában. K. A.: —■ A kisiparosokat sok helyen mint a közélet aktív résztvevőit tartják számon. Szívesen dolgoznak a közösség javára is. Rehák L.: — Mindenki nyer azzal, ha a községekben az iparosok nemcsak mint magánszemélyek vannak jelen. Kisiparosaink között számos tanácstag és népfrontbizottsági tag található. Munkájuk és közéleti tisztségeik révén is szoros kapcsolatban állnak a tanácsokkal és a lakossággal. Dicséret illeti mindannyiu- kat azért a 8—10 millió forint értékű társadalmi munkáért, amely- lyel évente lakóhelyüket gyarapítják; csapadékvíz-csatornát, lő- teret készítenek, középületeket festenek stb. (mint legutóbb Apostagón). K. A.: — összefoglalva az elhangzottakat, megállapíthatjuk: a lakosság életszínvonalának javítása elválaszthatatlan a települések szolgáltatói hálózatának fejlődésétől. Mint cikksorozatunkból és a mostani eszmecseréből is kitűnt: a megye kisipara alapvetően képes a lakosság igényeinek megfelelni, és megvannak a lehetőségek további erősödésére. Kunfehértó ellátása, az a 16 családi ház, amelyet Apostagon kisiparosok építettek, az idén ipar- engedélyt váltott 88 magán- és tehertaxís, á Kerekegyházán alakított munkaközösség, s az évenkénti 8—10 millió forint értékű társadalmi munka a kisipar fejlődőképességét jelzi. Ezen az alapon a továbblépés biztosítva látszik. Köszönöm a beszélgetést Kohl Antal távközlési kutatások A hazai városi távbeszélő-hálózatok leterheltségének enyhítésére egy kihelyezhető koncentrátorberendezés kidolgozása kezdődött meg a Távközlési Kutató Intézetben. A kisméretű berendezést lakótömbökben helyezik el; 480 távbeszélő-előfizetőt 4 vezetékpáron csatlakoztat a városi távbeszélő-központhoz. • Rác Dánielné üzemmérnök és Mágel Gábor tudományos munkatárs az új berendezés bemérését végzik. Energiatároló expresszvonat A villamosenergia-felhasználás számtalan előnyét, sokoldalúságát némileg beárnyékolja az a sajnálatos tény, hogy az energia tárolása nehézségekbe ütközik, így a fogyasztás hullámzó alakulását követnie kell a termelésnek, kihasználatlan erőművekkel a terhelési völgyben, s csúcserőművek bevetésével a legnagyobb igények időszakában. A szakértők 25—40 százalékra becsülik az energiamegtakarítást, amit az erőművek egyenletes — a fogyasztás ingadozásaitól mentes — működtetése esetén el lehetne érni. . Ez azonban csak igen jelentős mennyiségű villamos energia tárolásával, s csúcsidőben történő felhasználásával válna lehetővé. A bökkenő az, miképpen lehetne tárolni a villamos energiát? A próbálkozások sokfélék. Vannak szivattyús tárolók, amelyek vizet emelnek magasra, vagy levegőt sűrítenek össze föld alatti üregekben. Próbálkoznak hatalmas méretű lendítőkerekekkel is. Az elv ugyanaz. A villamos energia átalakítása nyomás-, helyzeti, mozgásenergiává, s amikor kell, a felhalmozott energia visszaalakítása villamos energiává. Ám gátat szab e próbálkozásoknak az, hogy egyrészt megfelelő környezeti adottságok szükségesek, másrészt a teljesítmény csak egy bizonyos határig növelhető. F. M. Russell és S. H. Chew brit tudósok most teljesen új utakon indultak el. Mechanikai tárolójuk egy kifordított lendítőkerék, amelynek nincs tengelye, hanem azt kívül ágyazzák. Az energiatároló rendszer nem más, mint egy föld alatti kör alakú pálya: ezen száguld körbe-körbe a pályát teljesen kitöltő „vonat”. A körpálya tervezett átmérője egy kilométer, s a rendszerrel a Számítások szerint 500 megawattóra elektromos energia tárolása oldható meg. A tervet az teszi valóssá, hogy technológiái részletei tulajdonképpen már megoldottak. Nagy sebességű vonatot már nem egyet terveztek, s a föld alatti pálya sem okozhat gondot a metjró- építések korában. A lendítő tömeg pedig maga a vonat, amelynek rakománya az alagútban kibányászott kőanyag. A szerelvényen 24 motor-generátor található: ezek röpítik pályáján terhelési völgyb.en az „expresszvona- tot”, s ezek alakítják vissza csúcsidőben a szerelvény mozgási energiáját villamos energiává. 8. B. HOL TART A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG? Húsz év alatt kétszer annyi (I.) Az elmúlt negyedszázad a gazdasági élet valamennyi területén gyökeres változást hozott. A fejlődés természetszerűleg nem volt mindenütt azonos mértékű és teljességgel kiegyensúlyozott. A leginkább mérhető, összehasonlítható terepen, az anyagi termelésben a mezőgazdaság mutatta fel a legjelentősebb eredményeket, mind önmagához, mind az európai élvonalhoz viszonyítva. A mezőgazdaság élenjáró szerepét senki sem vitatja; szakmai körök és az ipar irányítói is elismerik. Nézzünk néhány jellemző tényt és adatot. Napjainkban egy hektár termőterületen az üzemek csaknem, kétszerannyit termelnek, s egy mezőgazdasági dolgozó munkája legalább négyszerié termelékenyebb, mint 20 évvel ezelőtt. A legutóbbi két évtizedben esztendőnként átlagosan 3 százalékkal nőtt a termelés. Ilyen ütemű fejlődésre nem volt példa a magyar mezőgazdaság történetében. E tekintetben a legutóbbi 20 esztendő során csak Hollandia előzte meg hazánkat. A fejlődés ellentmondásai Vessünk egy pillantást a múltra, visszamenőleg a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig. A szakemberek tömegesen ismerkedtek az élenjáró külföldi tapasztalatokkal, s a kezdeti adaptációt később a kooperáció, a közös fejlesztés követte. A fajták, a módszerek cserélődése felgyorsult, a mezőgazdaság termelési, műszaki, biológiai eszköztára felfrissült. Általánossá váltak az ipari jellegű termelési rendszerek, s az új eszközök, anyagok, fajták, módszerek megtermékenyítően hatottak a kistermelésre is. A fejlődést szükségképpen ellentmondások terhelték. Az új eszközök, módszerek alkalmazásában olykor a mennyiségi szemlélet túlzásai mutatkoztak. (Jellemző például, hogy egy-egy állatférőhely beruházási költségei a hetvenes évek végére 30—50 százalékkal csökkentek, noha időközben az építkezések számottevően drágultak!) A hetvenes évek középén visszaesett a háztáji termelés, késésben volt az élelmiszerfeldolgozás fejlesztése. A szocialista mezőgazdaság termelési eredményeit azonban e kontrasztok nem homályosítják el, inkább kiemelik. Változó technológia A siker tényét senki nem vitatja. Megoszlanak viszont a vélemények az okokról, a hajtóerőről. Van, aki azt mondja: lehet, hogy nem is a mezőgazdasági teljesítmények kiemelkedőek, hanem eleve a feltételek mások, kedvezőek? S így okoskodik: a használati érték eleve a természet által adott. A gabona, a hús, a bor minősége lényegében a termeléssél egyidős, s független a társadalmi, gazdasági formációktól. Igaz a fajta, a technológia változik, de továbbra is egyszerű és szabványosítható marad. Az egész ország jószerivel néhány tucat termelési rendszerbe szervezhető. Kétségtelen, hogy a mikroelektronikában a nemzetközi verseny- képesség követelményei bonyolultabbak, ám mindez nem csökkenti a tényleges mezőgazdasági teljesítmények — s vele az átlagon felüli szorgalom, fegyelem, szakértelem — értékét. A verseny itt is nyílt terepen folyik. Sok olyan országot ismerünk, amely nem tudott a kedvező mezőgazdasági lehetőségekkel élni. S tudjuk, hogy a világ népességének jelentős részét élelmiszerhiány fenyegeti. Sokan a magyar mezőgazdasági teljesítményekben a szövetkezeti formának tulajdonítanak meghatározó szerepet. A térmelőszövet- kezeti mozgalom az ellenforradalom után tiszta lappal indult, nem kísértettek és kísértenek a rossz beidegződések, dogmák, sablonok. (A gazdasági élet más területein sajnos találkozhatunk a „hagyomány” visszahúzó erejével.) A tsz-demokrácia és a mezőgazdasági csoporttulajdon, mivel hozzá kevesebb bürokratizmus tapad, elevenebben él és hat. Az a körülmény például, hogy a tsz-elnököt választják, óhatatlanul hat a vezető kiválasztására, magatartására. Nem mindegy, hogy mit mond a tagság. A TOT elnökét is bizonyosan zavarná, ha a nádudvari Vörös Csillag közgyűlésén ellen- szavazatot kapna. Az állami gazdaságok példája Mivel magyarázható viszont az, hogy az állami gazdaságok — csoporttulajdon és szövetkezeti demokrácia nélkül és kinevezett igazgatókkal — lépést tartottak a mezőgazdaság általános fejlődésével? Sőt, élenjárnak. Gazdálkodásuk erőteljesen javult, nettó termelésük, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásuk meggyorsult, ebben is követésre méltó példát mutatnak a tsz-ek. Az állami gazdaságok egy hektárra jutó bruttó termelési értéke (54 ezer forint) kétszerese a termelőszövetkezeti átlagnak! Vállalkozókészségükre jellemző, hogy a tsz-eknél lényegesen több (átlagosan hat) társulásban vesznek részt. Magyarázható ez részben az életerős tsz- mozgalom kihívásával, a mező- gazdaságon belüli versennyel, s nem kevésbé az állami és szövetkezeti tulajdonra ’ egyaránt ható gazdaságpolitikával. Az 1957 utáni gazdaságpolitika átértékelte az agrárpolitika céljait és eszközeit. Az agrárpolitika,' mint a paraszti, a mezőgazdasági érdekek hordozója, sajátos mező-] gazdasági öntudatot teremtett,' hajtóenergiául szolgált a munkában, a kezdeményezésekben, az érdekképviseletben és -egyeztetésben. K. J. (Következik: ösztönzés és kényszer) Hőszigetelés bazaltgyapottal A keménységéről ismert bazaltból is lehet puha paplant készíteni, amelynek tulajdonsága, hogy kiváló hőszigetelő. A KOSZIG tapolcai szigetelőanyag-gyárában 14 ezer tonna bazaltgyapotot állítanak elő hazai értékesítésre. A hőszigetelő alkalmazásával jelentős hőenergia takarítható meg. Sokat használnak fel belőle a házgyárak, a magánerővel építkezők, és az ipari-mezőgazdasági létesítmények építői. Az igények növekedése végett a DÉLKŐ Vállalat — az uzsai, a sümegi és a zalahalápi bazaltbányáira alapozva — további 18 ezer tonnával növeli majd termelését. Az ötezer négyzetméteres új gyártó- csarnok és kupoló 1983 végén kezdi meg a fenolgyantával erősített bazaitgyapotlemcz és Csöhéj előállítását.
