Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
( 4 » PETŐFI NÉPE • 1982. július 28. MINDENNAPI ITALUNK, A TEJ SAJTÓPOSTA Változnak az étkezési szokások Naponta 200 ezer liter tejet dolgoz fel a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme. — Ezzel az adattal fogadott bennünket Marton Pál, az üzem helyettes vezetője. Talán azért csodálkoztunk rá, mert az üzemet ennél kisebb kapacitásra tervezték és készítették, ám a nagy meny- nyiségű tej, amelyet Kecskemét környékéről, illetve a társüzemekből: Kiskunhalasról, Kiskun- majsáról, Kalocsáról, Kunszent- miklósról, Nagykőrösről szállítanak ide, szükségessé teszi az üzem teljes, sőt azon túli kihasználását is. A beérkező tej feléből, azaz 100 ezer literből naponta 90 mázsa tejport készítenek, amelyet élelmiszeripari üzemeknek, sütödéknek, cukrászdáknak, illetve egy részét a gabonaiparnak értékesítenek. A másik 100 ezer liter tejből lefölözéssel, pasztörizálással készül 50 ezer liter zacskós és poharas tej 1,5, 2,8 százalékos zsír- tartalommal. Tizenötezer liter tejből tejfölt, 13 ezer literből kakaót, a fennmaradó mennyiségből túrót gyártanak. A lefölözés eredményeképpen készül az ezer pohár habtejszín. Ezt nem a téjüzemből tudjuk, de olvasóink tették szóvá, hogy olykor az üzletekben vásárolt zacskós tej — amikor hazaérnek vele — már megsavanyodott, ösz- szement. Érdekes módon, a tejüzemhez reklamáció nem érkezett, és nem is érkezik a termékekre, s a visszaszállított árujuk az értékesítés összes mennyiségének csupán 2,5 százaléka- A hiba nyilvánvalóan a kereskedelemben van, ahol megszakad a hűtőlánc. Az üzem egyébként Kecskeméten kívül harminckét környező községbe juttatja el a tejet és a tejtermékeket. Ez ötszáz boltot jelent, ahová már nyitás előtt megérkeznek a tej szállító járművek. Kecskemét boltjainak 35—40 százalékába naponta kétszer érkezik a friss áru. Ezért a Töltik, csomagolják a mindennapi tejet. nem egészen érthető, hogy néhány nagy forgalmú üzletben nem lehet kapni a délutáni órákban tejet, tejfölt és más árut. Érdekes, hogy Kecskeméten és környékén — s ez nem a nagy melegnek tudható be — változtak az étkezési szokások, hiszen tejből 5 százalékkal többet fogyasztanak. Az ízesített áruk — karamellás, csokis tej — is közkedveltek, ugyanis 10 százalékkal több fogy belőlük, mint korábban. A savanyított termékek, joghurt, kefir, tejföl is a keresett áruk közé tartozik, amelyekből 36,2 százalékkal többet értékesítettek. A natúrsajtok 8,4, a dobozos, illetve ömlesztett sajtok 11,2 százalékos fogyasztói emelkedést mutatnak. Az üzem helyettes vezetője szerint a tejtermelés kielégítő, a feldolgozás nem okoz különösebb gondot, csupán az értékesítésben kellene kissé rugalmasabbnak lenniök a kereskedőknek, hogy a fogyasztók naponta tényleg friss áruhoz juthassanak. G. G. Két hete foglalkoztunk lapunkban — a megyei kommunális szolgáltató vállalattól kapott tájékoztatás alapján — a kémény- tisztítás fontosabb tudnivalóival. Többi között megírtuk, legalább félévenként kell seperni minden kéményt, s hogy az ezzel kapcsolatos díjat az ingatlan tulajdonosa fizeti. Sajtóposta rovatunkhoz már e közlés előtt juttatta el hasonló tárgyú levelét a kiskunhalasi Horváth Ferencné, aki amiatt panaszkodott: évről évre pontosan kiegyenlíti a kéményseprőktől érkezett hivatalos számlát, pedig a szükséges tisztítást a férje végzi rendszeresen. E munkával elégedett a család, nem így a fizetési kötelezettséggel, melyet jogtalannak tart. Az említett cikk nyomán pedig szinte elhalmoztak bennünket figyelemre méltó tapasztalataikkal, elsősorban a telefonáló, illetve a szerkesztőségünket személyesen felkereső olvasóink: Egyesek arról szóltak, hogy a TÜZÉP-telepeken nemegyszer csak a gyengébb minőségű szénfajtát vehették meg jobb híján, melyek következtében már néhány hét múltán igen füstösek- kormosak lettek a kéményeik. A tisztításukra sajnos hónapokig kellett várniuk, s ez kínosan hosszú idő volt. Szerintük indokolt a gyakoribb seprés. Mások elmondották, a szakvállalat dolgozói többszöri kéréskönyörgés után javították ki a tüzelőberendezéseiket. Pedig kár, hogy ezek használhatósága kevésbé érdekli őket, mint a kémények állapota. Minthogy a vártnál is közérde- kűbb e téma, célszerű még egyszer visszatérni rá, mégpedig a teljesebb igényű informálás érdekében. Legelőször is tisztázzuk a félreértést: a kéményseprőipari tevékenységet taglaló, 26/1981. számú építésügyi és városfejlesztési miniszteri rendelet — mely idén január óta hatályos — nemcsak a félévenkénti egyszeri seprést teszi kötelezővé. „Ha a kémény szerkezete, a használt tüzelőanyag minősége, a tüzelés módja, vagy más okok szükségessé teszik, a kéményt és tartozékait az előírtnál gyakoribb időközönként kell tisztítani” — közli a jogszabály. És ettől nem tér el a gyakorlat Bács-Kiskunban, tudluk meg Tóth Andrástól, a vállalat tüzeléstechnikai ágazatvezetőjétől, aki megnyugtatott, hogy a dolgozóik ugyanazon díjért évente akár négy alkalommal is kitisztítják a kéményeket. E munka személyesen, telefonon, vagy levélben egyaránt megrendelhető a területi kirendeltségeken: a megye valamennyi városában, valamint Hartán és Jánoshalmán. A szakszerűtlen házi seprés tehát szükségtelen. Más a helyzet a kályhák, a Laci bácsi nyugdíjba megy... Vannak nehéz emberek. Akik például így kezdik: —'Ne 4énrólam, :hanem ezekről, mélázókról, erről, meg arról... Aztán később: hogy miért pont én? A végén egy monológ erejéig mégiscsak a rendelkezésünkre • áll. * — Valamikor 1937-ben 15 éves koromban Fazekas Ferencnél, a mesternél kezdtem Kecskeméten, a Bezerédi utcában. Bosch-szer- viz volt ott, általában elektromos szerkezeteket javítottunk. Az első kellemetlen szakmabeli emlék? Mondom. A Sárkány doktornak javítottunk egy diatermiás készüléket. Abban a korban azt hittem, hogy már mindent tudok a szakmáról. Utóbb bevallhatom, szerencsém volt. Ha akkor nem üt át a kondenzátor, ma már nem beszélhetnénk itt. Amikor mesteremnek elmondtam „rossz helyre nyúlásom” történetét, korholt is ..., de azért mondta: legyen ez tanulság! A pontos, rendes, az alapos munka a villamos szakmában nélkülözhetetlen. Nemcsak a saját magunk életét tesz- szük (tehenük ’kockára), hanem másokét is ... Inas- és segédéveim végső soron 1943. októberéig zavartalanul teltek, aztán berukkoltam (be- rukkoltattak) a páncélosokhoz. No röviden: Steyerben kerültem fogságba 1945. májusában, Jaltáról 1946 októberében jöttem haza. Azután? Visszakerültem a régi céghez. Később 1951-ben a Fazekas- és Palkovits-vállalkozás- ból alakult a finommechanikai vállalat. Ott voltam alkalmazásban egészen 1967-ig. Azóta pontosan 1967. május 1- től a Magyar-Szovjet Barátság Tsz motortekercselő részlegében dolgozom. Nem szerénytelenség, ha azt mondom, én alapítottam.itt a rézdrótokkal foglalkozó műhelyt öt fővel. Akkor éves árbevételünk alig volt több félmilliónál. Most a tízszeresénél tartunk, annak ellenére, hogy javító „vállalat” vagyunk, s a kézi munka dominál. A 26 termelőszövetkezet és az 5 mezőgazdasági iparvállalat a megmondhatója, hogy tisztességgel, rendesen dolgozunk. A legnagyobb villanymotor? Például egy 80 kilowattos. Súlya több mint 10 mázsa, újrateker- • cseleséhez 60—70 kilogramm réz- drótot is felhasználunk. És a legkisebb? A 0,1 kilowattos hangyá- nyi motor alig 20 deka drótfelhasználással. Hobbim? Van! Alsócsalános- ban a 600 négyszögöles kert. Ennek kétharmadán szőlő. Elsősorban miklóstelepi fajták. És hagyományos kadarka is természetesen. Az 5—6 hektoliter bor minden esztendőben megterem. Mi a tervem a következő hónapokra? A jövő hét végén nyugdíjai Automata adagolja a poharakba a tejfölt. (Méhesi Éva felvételei) Támogatás a víziközmű- társulatok . -osont 1 sA-Jsp-ívsn beruházásaihoz •... a Kaszap utcai gárda majd boldogul nélkülem is. ba megyek. Pihenni szeretnék egy kicsit, aztán meg eljutni spanyolhonba. Megismerkedni a mórok építészetével. A több mint ezer kötetes könyvtáram is ad munkát bőven. Rendszerezni. válogatni a könyveket számomra szórakozásHogy mi lesz a jövő hónapban, amikor már nyugdíjban leszek? Az ember nem tudjja lekapcsolni önmagát. Mire gondolok majd a nyugdíjaztatásomat követő első nap reggel? Nem tudom. Lehet, hogy úgy kelek majd, mint akinek jönni kell. Negyvenöt évi munkaviszony után nem könnyű abbahagyni. Meg vallom az ősi bölcsességet, „aki a múltját feledi, a jövőjét temeti”. Én emlékezni szeretnék az elmúlt 45 esztendőre ... Persze tudni kell abbahagyni. Idejében, akkor, amikor az ember mandátuma lejárt. Ügy gondolom, itt a Kaszap utcában olyan gárdát hagyok, hogy boldogulnak nélkülem. Hogy kiknek voltam tanító- mestere? Sok embernek, aki számít a szakmában. Emlékszem, okítottam az első munkahelyemen a Bezerédi utcában dolgozó művezetőt is- Az első percben láttam, csendes, nem rohanó, 'nyugodt ember. Jó műszerész lett. Nemcsak a szememnek köszönhetem, hogy nem csalódtam. Mert tudja, ezt a szakmát megtanulni lehet, de igazán sokra az viheti, akinek a vérében van a szakmához nélkülözhetetlen alaposság. — Igen. Ha hívnak, jövök. Negyvenöt év után is. Tolakodni biztos, hogy nem fogok. Elhatároztam, amikor utolsó aktív napomon bejövök, azt mondom a kollégáimnak: — Elköszönök tőletek, de nem búcsúzom ... (Elmondta Cs. Tóth László, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet villanymotor-tekercselő részlegének vezetője nyugdíjba vonulása előtt néhány' nappal ) Sz. P. M. A szennyvízbírságból, a pótdíjakból és más befizetésekből az Országos Vízügyi Hivatal úgynevezett vízügyi alapot képez, amelyből a hatodik ötéves tervben több mint egymilliárd forint támogatást ad a vízi-közmű társulatok beruházásaihoz. Az elosztás módját és feltételeit újabb irányelvben rögzítette, amelyet a Vízügyi Értesítő most megjelent 10. számában hozott nyilvánosságra. Eszerint a megyékre lebontott — öt évre szóló — állami támogatással a területileg illetékes vízügyi igazgatóság gazdálkodik és differenciáltan, az adott beruházás hasznossága, sürgőssége és egyéb megfontolások alapján nyújt támogatást. Általában a teljes beruházási költség 20 százalékáig terjedhet a támogatás összege, és nem haladhatja meg a tanácsi támogatás mértékét. Jelentős változás azonban a korábbi elvekhez viszonyítva, hogy a teljes beruházási költség a 30 százalékáig terjedhető támogatással segíthetik azokat a vízi-közmű társulatokat, amelyeket a közegészségügyileg veszélyeztetett vízműtelepülések egészséges vízellátására hoztak létre. Méltányosságból ebben a tervidőszakban ugyanilyen arányú támogatásban részesíthetik azokat a településeket, amelyeken a lakosok túlnyomó részének kedvezőtlen szociális helyzete és alacsony jövedelme indokolja a társulat anyagi forrásainak bővítését. Előnyben részesítik azokat a csatornamű-társulatokat, amelyek az új beruházásnál a szennyvíz biztonságos elvezetésének és kezelésének feltételeit kívánják megteremteni a népgazdaságnak fontos, kiemelt vízminőségvédelmi területeken. Másként ítélik meg azonban az országos jelentőségű üdülőterületek — a Balaton, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra és Bükk üdülőkörzet — településeit. Ezeken a helyeken ugyanis elsősorban a hétvégi házak, az üdülőtulajdonosok érdeke a közművesítés, ezért csak rendkívül indokolt esetben, az ÓVH illetékes főosztályainak előzetes hozzájárulásával adnak állami támogatást, mert ez az anyagi segítség mindenekelőtt az állandó lakhelyek víz- és csatornamű-ellátásának megteremtését és fejlesztését szolgálja. Az új irányelvet ez év május közepéig visszamenőlegesen a hatodik ötéves terv időszakára alkalmazzák. A keceli Borbényi Miklós gyakorta autózik, ám a vezetéssel járó fokozott koncentrálás korántsem fárasztja annyira, mint a monoton motorzúgás. El is határozta, mielőbb beszerel kocsijába rádiómagnót, hogy segítségével kellemesen teljen a volánnál töltött idő. Június 25-én a kecskeméti Bizományi Áruházban talált rá egy tetszetős külsejű ilyen készülékre, amit azonban gyanakodva nézegetett, mert nem próbálhatta ki a működését a helyszínen. Mire azt válaszolta a kereskedő: birtokukban van a volt tulajdonos írásbeli nyilatkozata a hibátlanságról, de ha ez mégse lenne igaz, a soron következő nyitvatartási napon _yjSSzahozható áru, melynek ára is hiánytalanul visszajár. Olvasónk hitt é biztatásnak, s a 3400 forint kifizetése után magával vitte, az egybeépített praktikus szerkezetet. Bár ne tette volna... Odahaza ugyanis kiderült, egy árva hangot sem bocsát ki magából a rádiómagnó, melyet 29-én nem éppen kitörő lelkesedés közepette vettek vissza a bizományiban. A panaszos ezek után közölte: Tudomása szerint, jelenleg a GELKA-nál van a készülék, csakhogy ha megjavítják, akkor sincs rá szüksége. Helyette a pénzét követeli, bár az ebbéli ígéretének valóraváltására egyelőre semmi hajlandóságot nem mutat az áruház. Vajon miért? E jogos kérdést mi is feltettük a bolt helyettes vezetőjének, aki elmondotta: ha az eredeti gazdájához visszakerül az áru, az érte fölöslegesen kiadott nagy összeget is azonnal megtérítik a pórul járt vevő részére. Mint arról meggyőződtünk, ez az ügyintézés megfelel az előírásoknak. A hatályos rendelkezésről pedig még érdemes tudni: ha a bizományiban történt értékesítést követő három hónapon belül a vevő minőségi kifogással él, az üzlet kötelezheti megbízóját — a volt tulajdonost — a hibás tárgy visz- szavételére, az árösszeg visszaadására, illetve a felmerült költségek megtérítésére. Fogyasztói érdekvédelem ez a javából, melyet véleményünk szerint meg lehetne jobbítani. Hogyan? Például úgy, a Bizományi Áruház ezentúl nem elégszik meg a lakosságtól átvett jelentős értékű híradástechnikai készülék stb. kifogástalan működését bizonygató tulajdonosi nyilatkozattal, hanem maga ellenőrzi a hibátlanságot. És eladáskor sem tekint el az áru rendeltetésszerű használatra alkalmasságának kipróbálásától, melyre egyébként joggal tarthat igényt a vásárló! KÉRDEZZEN — FELELÜNK!! Mi a teendője új munkahelyen a CSÉB-tagnak? Csaknem tíz éve van csoportos élet- és balesetbiztosítása az egyik kalocsai lakosnak, aki nemrégen munkahelyet változtatott. Ott segélyt kért, s akkor derült ki, a korábbi CSÉB-tagsága nem folytatódott automatikusan az új munkaadónál. Minthogy ebből némi hátránya származott, most az iránt érdeklődik: mi a teendője a másik munkáltatóhoz kerülő CSÉB- tagnak? A legfontosabbal kezdjük: a munkahelyet változtató dolgozó MIL-lapjára fel kell jegyezni a CSÉB-biztosítása tényét, s azt, hogy utoljára mikor fizette be a tagsági díjat. Sajnos, vannak munkáltatók, ahol nem tesznek eleget ennek az előírásnak, következésképpen megfosztják alkalmazottjukat attól, hogy e biztosítása új munkahelyén azonnal érvénybe lépjen, így aztán egy esetleges baleset alkalmával, vagy betegsége idején hiába tart igényt kártérítésre, segélyre. A CSÉB-tag az efféle meglepetéseket úgy kerülheti el, ha az új munkahelyen azonnal bemutatja tagsági könyvét a biztosító helyi megbízottjának, aki nyilvántartásba veszi a jelentkezőt. Alkalmaznak-e bedolgozót a konzervüzemek? Fiatal anyukák keresték fel a minap szerkesztősegünket, s arról beszéltek, hogy a kisgyermekeik otthoni gondozása mellett szívesen végeznének bedolgozói munkát, mégpedig valamelyik konzervüzem részére. Szeretnék tudni; hogy bedolgozói tevékenység során előállítható-e élelmiszer. Válaszunk kedvező, ugyanis a 16/1981'. MÉM számú rendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos élelmiszereket bedolgozóként is készíthetnek magánszemélyek. Különösen az ecetes áruk (savanyított káposzta, paprika, paradicsom, uborka stb.) gyártására alkalmasak a bedolgozói „műhelyek”, melyek működésének persze alapfeltétele a higiéniai szabályok szigorú betartása. Persze, a munkavállalónak rendelkeznie kell a szükséges szakismeretekkel, s az orvosi vizsgálatokon is kötelező részt vennie. Minthogy a konzerviparral kapcsolatos bedolgozói foglalkoztatásról nem sikerült szereznünk megyei helyzetet tükröző információt, ezért tanácsoljuk az érdeklődőknek, munkavállalásuk ügyében kopogtassanak közvetlenül a fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezeteknél, a ZÖLDÉRT-nél, valamint Kecskeméten, a konzervgyárban. sparheltek stb. kitisztításával, hi-‘ szén az valóban nem tartozik a kötelező teendők sorába. De elvégezhető, külön igénybejelentésre, s plusz díjösszeg felszámolása ellenében. Befejezésül megemlítjük, a megye kéményseprői csakis a feladatuk teljesítése után szedik be a munkadíjat. Kiskunhalason és környékén azonban előfordult, hogy a vállalat volt alkalmazottja — a nála maradt régi egyenruhájába öltözve — illetéktelenül kasszírozott. Az ilyen visz- szaélések elkerülése végett ez év augusztustól kezdődően vállalati fényképes igazolványt kötelesek felmutatni a díjbeszedésre felhatalmazott dolgozók. Ami pedig a szolgáltatás elvégzése nélkül felvett díjat illeti, azt — a szóban forgó rendelet értelmében — visszatéríti a vállalat. Pusztába kiáltottunk? Több mint három hónapja, hogy a kecskeméti Alsószéktóban lakó idős emberek — közöttük Király Mihály — kérelmét tolmácsoltuk: az illetékesek legalább salakkal töltsék fel a Csap utca mintegy 100 méternyi szakaszát, mert csapadék alkalmával szinte lehetetlen arrafelé közlekedni, hiszen bokán felül ér a víz, a sár. Az útépítés gazdáitól máig nem kaptunk ezzel kapcsolatban választ, újra kopogtatott azonban olvasónk, s levelében sajnálattal értesített bennünket: érdekükben még semmi sem történt. Pedig csupán 300 méterre, a Bajnok utcai üzlet mellett található a kért anyag, melyhez szállítóeszköz és néhány markos kéz kellene. De egyik sincs, mert önök is pusztába kiáltottak •.. — jegyzi meg keserűen a panaszos. Tényleg pusztába kiáltottunk volna? ... Hogy ne legyen félreértés... Július 14-én e hasábokon számoltunk be a kecskeméti Köztemető rendjének védelmére tett fontos intézkedésekről. Munkanapokon a főikapun át csak délelőtt 10 óráig hajthatnak be vállalati és az egyéni tulajdonban lévő gépkocsik, utána pedig a kertészet felőli kaput vehetik igénybe — írtuk többek között. Nos, úgy tűnik, e sorok félre- érthetőek voltak, hiszen azóta is sokan szándékoznak autóval megközelíteni a sírokat szinte minden irányból. A temetőt fenntartó Kecskeméti Városgazdálkodási Vállalat igazgatója. Farkas Menyhért ezért még az alábbiakkal egészíti ki a korábban közölteket: — A megjelölt időben és helyen kizárólag a síremléket és más hasonló dolgot építők, illetve építtetők magángépkocsijai és egyéb motoros járművei gördül, hetnek be a temető területére, ahol a látogatók autóval történő közlekedése tilos. E rendelkezés — melynek betartását ellenőrizzük — természetesen nem. vonatkozik az időseket és mozgássérülteket szállító eszközökreMegköszönve e pontosító tájékoztatást, egyidejűleg közreadjuk a kecskeméti D. A.-né figyelmet érdemlő javaslatát: ha a hét néhány napján mikrobusz várná a kapun belül a különféle okból nehezen gyalogoló embereket, s őket elszállítaná a kívánt térségbe, meg onnan vissza, bizonyára még kevesebb autó elől kellene kitérniük a temető látogatóinak! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér I/a. Telefon: 20-111. Még egyszer a kéményekről
