Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

1932. július 27. • PETŐFI NÉPE • 5

DINNYÉS LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA A STÚDIÓ GALÉRIÁBAN

A valóság lenyomatai

1958-tól 1968-ig élt Kunszent- miklóson, de ma is azt tartja: szüleihez nem látogatóba, hazajön. Kétpólusú világ Dinnyés László világa: egyfelől a nagyváros (Budapesten él) elembertele- nítő betonrengetege, másfelől a falusi őstermészet. Képzőművészete ebből az ellentmondásból robban elénk: Deméter, a természet istennője sajátos dinnyési kifejezésmódban jól megfér a cementből, betonból készült kisplasztikákkal, a Fényzárvány homok—kő—neon kompozíciójával.

Kokas-növendék volt a főiskolán, azt vallja: mindent eldöntő érvénnyel hatott rá Kokas Ignác művészete. „Lend-art” stílusú — a természet anyagait felhasználó — képzőművésznek tartja magát. Stúdió Galéria-beli most véget ért első önálló kiállításának program- füzetébe ezt írta: „A természeti anyag felhasználása annyiban érdekel, amennyire az ember nyoma megtalálható benne. Embereket szeretnék festeni.”

A falu, a természet, s legfőképpen mindenek alapja, a föld izgatja. Azt mondja: „Ezen a vidéken csodák sohase történtek. De az ember lapulevélen járt, fűben, sarjában járt, s télen hideg, nyáron meleg volt... Ez pedig maga a csoda.” Embereket szeretne festeni, s képein, kisplasztikáin valóban mindenütt ott az ember, s az ember által leigázott, de valójában soha le nem igázható természet nyoma. Lenyomatok ezek: a valóság lenyomatai.

Művei azt sugallják: az ember biztonságra vágyik, garanciákat szeretne. Éppen, mert az életben oly sok a bizonytalanság. Dinnyés László megteremtette a maga és közönsége számára a biztonságot: betonból készült villanylámpa- égői törhetetlenek. Művészetének amúgy is meghatározó eleme a fény. Az Ös-kör, az Ásónyom (milyen bagatell dolog egy ásónyom, s milyen rádöbbentő a felfedezés: minden altkor kezdődött, amikor az „első” ember belenyomta ásóját a földbe!) színei, a sziklán, a homokon vibráló neonfény életre kelni látszanak.

Dinnyés 1948-ban született, harmincéves, amikor elvégzi a főiskolát. Azóta stúdiókiállításokon szerepelj Szegeden és Budapesten. 1980-ban Asszony, ember (A pár) című képét kiállították a Kecskeméten rendezett A népművészet szellemében tárlaton. 1983-ban a ferencvárosi pincetárlaton láthatjuk újabb önálló kiállítását.

Sitkéi Béla

• Az Ös-kör, amely egy pannon-tengeri csiga, azaz a világmindenség.

• A Stúdió Galéria-beli kiállítás egy részlete. (Straszer András felvételei)

ÉLETCÉL, BOLDOGSÁG, JÖVŐKÉP

Nyári olvasótáborok

Mi lesz a gyermekemmel? Ezt a kérdést a szünidő kezdetén számtalan családnál fogalmazták meg a tanácstalan szülők. Az iskolai tanévek közötti két és fél hónap alatt bizony nem kis feladat megszervezni a gyermekek megnyugtató felügyeletét. A közös családi nyaralás előtt, vagy után ilyenkor kapnak rendkívüli megbízatást nagyszülők, más rokonok, barátok. És ezenkívül? Napközis tábor, úttörőtábor, építőtábor, otthoni tartózkodás céltalanul, vagy művelődési tábor, amelyek közül most egyről, az olvasótáborokról essék szó.

Az első táborokat 1972-ben a fiatal írók szervezték. Az idén, 1982-ben, már mintegy másfélszáz olvasótáborban több mint 10 000 fiatal vesz részt előadásokon, vitákon, közös gondolkodást serkentő kiscsoport-foglalkozásokon, készségfejlesztő órákon. Mindez nyáron történik, amikor a művelődési lehetőségek korlátozottak, hiszen bezárnak a színházak, egyes mozik és könyvtárak is részlegesen zárva vannak, és ürességtől konganak a művelődési házak. A gondtalan napozás és fürdőzés mellett tehát a művelődés iránti igényesség fenntartható, megőrizhető? Vagy talán életszemléletünkkel van baj, mert azt hisszük, hogy a nyár, a „szabadság” egyenlő a teljes semmittevéssel, mert ezáltal felfrissülünk, és pihenten foglalhatjuk el ismét helyünket a munkában? Kétségtelen, hogy ezen csak akkor tudunk változtatni, ha már gyermekkorban megszokunk valamilyen más életformát, amely nemcsak ismereteink gazdagodásához vezet, hanem egyúttal egy örömmel járó szellemi fejlődési folyamat természetes része is.

Talán egyetlen ifjúsági nyári tábort sem kísér annyi vita és figyelem, mint az olvasótábort- Mivel magyarázható ez a nyugtalan kíváncsiság? Az olvasótáborok egyik elméletben és gyakorlatban jártas szakembere, Kamarás István e közművelődési gyakorlatról többek közölt így vall: „Ügy gondolom, akkor kerülünk helyünkre, ha még az olvasótáborunk megkezdése előtt elkészül (és soha le nem zárul) hibagyűjteményünk, ha két hétig tartó lelkiismeretfurdalást alapos lelkiismeret-vizsgálat és lelkiismeretes felkészülés előzi meg”. Az olvasótábor, rendezői számára indokolt-e a koncentrált figyelem? Ügy vélem; igen. A pedagógiai-közművelődési cél nem csekély értékű.

Az olvasótáborok célja, hogy sajátos módszereivel és eszközei- vel, elsősorban a közösségben történő együttgondolkodásai segítse a résztvevőket személyiségük formálásában, önmaguk és környezetük megismerésében. Ha az olvasótábor előkészítése és rendezése ennek a célnak szellemében történik, akkor a közösségi foglalkozások elősegíthetik, hogy a táborban részt vevő fiatalok világosabban lássák jövőjüket, egyéni és közösségi feladataikat. Iskola a nyárban? Félreértés ne legyen, nem erről van szó. Az olvasótábor olyan közművelődési alkotótábor, amely megfelelő vitalégkörben a közösségi élet egyfajta értelmes tevékenységmo- delljét kívánja megteremteni, nyílt demokratikus fórum formájában.

Fertődön például 16, éves szakmunkástanulók részére rendeztek olvasótábort. Azok kaptak meghívást, akik év közben is tagjai voltak az olvasótáborozók klubjának. A nyári tíznapos együttlét tehát nem alkalmi találkozás, hanem a folyamatos művelődés — személyes indítékokból is táplálkozó — természetes következménye. Az olvasótábor rendezését indokolja az önismeret kialakításának és fejlődésének támogatása, az olvasás, az önművelés, a szabad idő kulturált eltöltése iránti igény fejlesztése, a honismeretre, a hazaszeretetre való nevelés. Az olvasótáborban naponta sűrűn váltják egymást az előadások és a készségfejlesztő kiscsoportos foglalkozások. Néhány téma a foglalkozások sorozatából: „Emberi kapcsolatok;

ilyen vagyok én, ilyenek vagyunk mi"! „Alkossunk együtt! — rögeszmekor”, „Egyén — közösség, magánélet—közélet”, „Unatkozom, mit csináljak? (művelődési stratégiák)”.

Vajon a tábor résztvevői e témák megbeszélése helyett nem vállalkoznának-e szívesebben fürdőzésre, vagy gondtalan semmittevésre? A fürdés — ha erre mód .. van —, a sport, a természetjárás, a természettel való ismerkedés is része az olvasótábori programnak ; A céltalan unatkozásra — az eddigi tapasztalatok alapján — nincs sem igény, sem idő.

Nem lényegtelen szempont az sem, hogy ki vállalkozzék olvasótábor vezetésére. A tábor célja, kívánatos légköre többféle jártasságot követel. Ezek közül a legfontosabb, hogy a feladatra vállalkozó legyen jó pedagógus,

felkészült népművelő, megfelelő gyakorlattal rendelkező könyvtáros. Mindezek értelmében legyen a gyermekek — beszélgetésre, vitatkozásra — felkészült őszinte partnere. Legyen őszintén kíváncsi a gyermek véleményére, tekintse őket az eszmecserében egyenlő partnernek, és ne tekintse magát vesztesnek, ha netán gondolataiban korábban tévedett.

Az olvasótáborok szervezésének, rendezésiének jelenleg a Hazafias Népfront a gazdája, E politikai, társadalmi tömegszervezet — többek között — az Olvasó népért mozgalom szervezője és irányítója. Az Olvasó népért mozgalom és ennek részeként az olvasótáborok társadalmi támogatása a közművelődés szervezeti és szellemi gyarapodásának egyik forrása lehet. Ennek megvalósulását segítik az olvasótáborokat támogató szervek és intézmények, a KISZ, az Üttörőszövetség, a SZOT, a Művelődési Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Az olvasótábori munka a társadalmi gondoskodás éá a művelődési lehetőségek egyenlőtlensége miatt hátrányban levő tehetséges rétegekkel való törődés következtében válhatott hatékonnyá.

Az idei olvasótáborok mintegy kétharmadában 12—13 éves általános iskolai tanulók vesznek részt a közös munkában. Számottevő a cigány származású gyermekek, a szakmunkástanulók, a nemzetiségi gyermekek olvasótáborainak száma. Az idén termelőszövetkezeti fiatalok, jövőre szocialista brigádtag munkásfiatalok is kapnak meghívót. Más céllal, de hasonlóképp olvasótáborban ' találkozhatnak a fiatal könyvtárosok és a magyarszakos tanárok. E két utóbbi próbálkozásnak egyik legfőbb célja, hogy a fiatal pedagógusok és könyvtárosok cselekvő részesei, tovább- vivői legyenek a gyermekkorból lassan felnövekvő közművelődési mozgalomnak.

A Hazafias Népfront és a társszervek nem kívánják az olvasótáborokat irítézményesiteni. Az olvasótáborok a jövőben is akkor lehetnek hatékonyak, ha nyitottságukat megtartják. A könyvtárosok és a pedagógusok jelenléte pedig arra utal, hogy az olvasótábori célok megvalósításának legfőbb eszköze a könyv- használat és az olvasásra való "-ösztönzés. AZ iskola és az olvasótábor csakis együtt képes -üz elméletben megfogalmazott nevelési célokat megvalósítani. Az olvasótáborok jövője attól is függ, hogy a táborvezetők és az olvasótábor! kiscsoportvezetők elméleti és gyakorlati jellegű továbbképzését és tapasztalatcseréjét mennyire" sikerül állandósítani, és új — céljának megfelelő — vonásokkal gazdagítani.

M. L

PÁRIZS, A FÉNYEK VÁROSA (I.)

Készülődés és megérkezés

Mindig vágyta a szívem Párizst. Iskolába sem jártam még, de mint afféle érdeklődő gyerek, ismertem már a nyomtatott nagybetűket. Édesanyám asztalán felfedeztem egy szép, színes „könyvet”, és kibetűztem magamnak: P..Á...R..I..S..I Divatlap. — Mi az, hogy „párizsi”? — Édesanyámtól kaptam meg rá a választ: — Párizs egy gyönyörű, óriás város, — a fények városának, a világ fővárosának mondják. — De jó lenne Párizsba menni! — Ott biztosan mindenki olyan szép ruhákban jár, mint ebben a divatlapban — gondoltam gyerekésszel.

SZÉPEN MAGYARUL

Amint nőttem, tanultam és felnőttem, mindig Párizsba vágyódtam, iha Liszt- vagy Chopin- zenét hallottam, ha színházban a „Kaméliás hölgy”, operában a „Traviata” ríkatott meg. Ha a Notre Dame, vagy az Eiffel-to- rony képiét láttam, ha a nagy francia írókat, költőket, Ady verseit olvastam, mind melengették a lelkemben Párizs áhítását. Vajon járhatok-e egyszer az Adytól megénekelt Szent Mihály útján? Láthatom-e Párizs Keleti Pályaudvarát, a Gare de l’Est-et, melyre annyiszor érkezett, hogy „fölföldobott kőként” újra, meg újra hazatérjen?

Most, amikor az élet küzdelmei már mögöttem vannak, 1982. március elején, turistaként, elrepültem Párizsba.

Miután jelentkeztem az utazásra, munka közben, hol a „Marseilles” magával ragadó dallama, hol egy kedves francia sanzon, vagy egy ifjúkorombeli sláger zendül fel akaratlanul fülembe .........A Szajna partján állta

m este tízkor. — Az Eiffel-to- rony világít felém ..

Amint közeledik az utazás ideje, úgy válik egyre izgalmasabbá a készülődés. Útikönyv, Párizs térképe, metrótérkép, — irodalom- és művészettörténeti könyvek egyre jobban halmozódnak az íróasztalomon. &ok ismeret- anyag van már a fejemben, —

szívem-lelkem várja az igazi, valóságos Párizst!

Férjem elkísér egészen a Ferihegyi repülőtér „határátlépéséig”, tréfásan mondván, meg akar győződni, valóban elrepülök-e? Útitársam régi, kedves jóbarát, — Dóra.

Délután 4 órakor, még világosban emelkedünk magasba, és együtt haladunk a Nappal nyugatra. Már a felhők felett vagyunk, fölöttünk a kék azúr, alattunk hol sík, hol szélfújta hómezőnek látszó felhők. Csak az Alpok fölött tűnik fel egy-egy hatalmas rés a felhőkben, de már nem tud rajtuk a napfény behatolni —, csak * zöldes-feketeséget látunk. Közeledünk. Már több, mint egy órája repülünk. Nemsokára ereszkedünk lefelé.

Késő délutáni napfényben ragyog alattunk Párizs. A Szajna vonala egyre jobban csillog, a magasból olyan a város, mint egy szép hófehér ajándékcsomag, amit a folyó kék-narancssárgába játszó csíkja, mint egy szalag köt át. Lejjebb és lejjebb érünk, egyre nagyobbodik a város. Feltűnik az Eiffel-torony, a modern felhőkarcolók, az Orly Sud fémvázas irányítótornya, a fogadó- épület fehér fémvázán, fényvisszaverő ablakain villog a napfény. Negyed hétkor landolunk. Óriási, a világ legnagyobb repülőterei közé tartozik az Orly.

A terpeszkedő kifejezések

Minduntalan szállnak le és fel a gépek.

Besétálunk a repülőgéphez tolt folyosóba, mozgópadló visz az épületben az útlevélvizsgálathoz. Már itt kezdődnek a hatalmas méretek, hosszú folyosók, nagy csarnokok. Űtlevélkezelőnk színesbőrű. Öltözéke, ő maga — a francia szólás szerint „Toujurs sur les quatre epingles” — (Fonetikusan: Tuzsur szűr lé katr epeny) — „Mindig négy gombostűre tűzve” — mint pl. az agyusz- tált férfiing. Magyar szólással azt mondjuk: „mintha skatulyából húzták volna ki.” Különlegesen szép sötétkék egyenruháján csak úgy vakít a fehérségtől a sodrott zsinór! Tempója lassú,’ meggondolt, mozdulatai kimértek, amíg kezébe veszi az útlevelet, kinyitja, komótosan hajtogatja, a fényképpel háromszor is összehasonlít, jól megnéz minden bejegyzést, — végre beüti a pecsétet.

A kijáratnál Franciska, az idegenvezetőnk és a légkondicionált Mercedes autóbusz vár bennünket.

Még a repülőtéren megtudtuk, hogy délután hatalmas tüntetés volt a Notre Dame előtt, a börzén leesett az arany és az ezüst ára. Az autóbuszban új hír, hogy a vámosok sztrájkolnak, kevesebb munkát és több fizetést követelnek, lassított munkával dolgoznak, ami az Atlanti-óceán kikötőiben igen nagy, súlyos gondot jelent.

Több, mint félórás autóbuszút következik. Idegenvezetőnk figyelme, hogy nem a legrövidebb úton visz szállodánkba, hanem már most láthatunk valamit a fénylő városból. A Szajna partján vagyunk, feltűnnek a Notre Dame és a St. Chapelle tornyai. A Louvre mellett haladunk, a Rue fUvoli épületeinek árkádjait, boltíveit szórt fények rajzolják ki. Előttünk a Ohamps Ely- sées! Megpillanthatjuk a Diadalívet, az Arc de Triumph-ot. Ez, az első ölelkezésünk Párizzsal. Amerre haladunk, gyönyörű, egyforma magas épületek sora, díszes kovácsoltvas francia erkélyekkel.

Szalayné Bodócs Éva

Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyire erejéből futja, vagy amennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — ráfázhat.

Vonatkozik ez a népi megfigyelés a nyelv használatára, a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodjunk, ameddig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapjainkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, amely hosszabbra nyúlt annál, amennyit a mondanivaló igényel. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifogás tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A „küldöttség kitűzött céljai" is határozottabban hat, ha rövidebb: a „küldöttség céljai”.

Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat talán természetesebb így: Az ügy hamarosan elintéződik; vagy ekképp: Az ügyet hamarosan elintézik. „A termést nem vonják adó alá’’ kifejezés is nehézkes; föloldásának több módja is lehet: A termést nem adóztatják meg, vagy mentesítik az adótól. stb.

Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott törekvés nyújtja meg a mondatot: Az értelmiségnek föltétlenül van funkcionális szerepe; Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagyjuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, ■ illetőleg

az idegen jelző: Az értelmiségnek föltétien van szerepe (vagy feladata, rendeltetése, akár funkciója és így tovább); Műveit sok nyelvre lefordították.

A sportnyelvben sem ritkák a szóburjánzások: Végezzünk törzsdöntési gyakorlatot kétszer előre; kétszer hátra!; A verseny vasárnap kerül lebonyolításra. íme, a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasárnap lesz (esetleg; A versenyre vasárnap kerül sor; A versenyt vasárnap bonyolítják le, vagy rendezik meg.)

Néha egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, a rádió, és a televízió is. Ne Tsmételjük meg az érdeklődni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató

iránt a szakemberek, sőt a sajtó, a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is.

Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kifejezések. Inkább eléjük kell újabb és újabb korlátot állítanunk tudatosabb nyelvi magatartással. Azért, hogy ne híguljon föl a beszéd és az írás, hogy a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És, hogy ne idézhessük — egy-egy körülményes megnyilvánulás kapcsán — a bevezető közmondás szólásváltozatát: „rövidebb a pokróc, mint az ágy”.

Molnár Zoltán Miklós