Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

1982. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 FELBOMLOTT A BIOLÓGIAI EGYENSÚLY Katasztrofális halpusztulás a soltvadkerti tóban Szombaton délelőtt egy lelkes sporthorgász, Zubori László érte­sített bennünket; hatalmas hal- pusztulás történt a Vadkerti-tó­ban. Néhány óra múlva a helyszí­nen voltunk, magunk is meggyő­ződtünk, a bejelentés igaznak bi­zonyult. A Petőfi Sporthorgász Egyesület halőre Szabó Ákos a tó­parton ezzel fogadott bennünket: — Már egy héttel ezelőtt ész­leltünk némi halhullást, de ilyen évente előfordul, így nem tulaj­donítottunk ennek nagyobb jelen­tőséget. Csütörtökön éjszaka azon- ' ban egy sporthorgász jelentette a vészt. S pénteken reggel. •. Igen, pénteken reggelre a tó­parton az üdülők, a kempingezők elé megdöbbentő látvány tárult: a sekély vízben mázsaszámra he­vertek a döglött halak. Délben a tavat a KÖJÁL a fürdés elől le­zárta, s megkezdődött a nagy mennyiségű, gyorsan bomló hal­tetem összeszedése, elszállítása. Szombaton reggelre — bár előző estig több mázsát szedtek össze — a tó látványa még megdöbben­tőbb lett, katasztrofális mérete­ket öltött a halpusztulás. A helyszínen tartózkodó dr. Ivanics Lajos, a járási pártbi­zottság első titkára, már pénte­ken riasztotta az Alsó-Duna-völ- gyi Vízügyi Igazgatóságot, ahon­nan Szente János igazgató meg­érkezett és közvetlenül irányí­totta a munkát. Nyomban szi­vattyúkat állítottak fel, amelyek oxigéndúsabb vizet pumpáltak a tóba, s néhány motorcsónak ugyancsak szivattyúkkal felsze­relve a víz felszínét járta. Köz­ben a horgászok, az üdülők és a segítségül hívott katonák csónak­ba gyűjtve szállították a partra a halakat. Szombaton délig három­száz mázsa — köztük 20—30 ki­lós busák és amúrok — elpusz­tulását regisztrálhatták. Mi is történt, mitől pusztultak el a halak? Ezt a kérdést tettük fel Simor Józsefnek, a megyei vízvédelmi bizottság titkárának. —■ A tó 70 hektár kiterjedésű, a legmélyebb része 3,20 méter. Az alját általában 80—120 centiméter iszap borítja, amely oxigénhiá- 'rfyós, redüktív zóna. Ezt az oxi- ; géhíögyaszfó zónát ellensúlyozta a hínár, az alga, amely biztosí­totta a tó biológiai egyensúlyát- A horgászegyesület korábban sok növényevő halat, busát, amurt te­lepített, s eltűnt a hínár, a nádas. A növényevő halak ürüléke egy­9 Szívszorító látvány az elhullott halak sokasága. ben elősegítette a kékalga-képző­dést, amely szintén oxigénfo­gyasztó. Ehhez a tragikus hal- pusztuláshoz tehát elsősorban a biológiai egyensúly felbomlása, és a tartós hőség vezetett. A víz hő­mérséklete napok óta 29—30 Cel- sius-fok. A szombat reggeli méré­sek szerint a víz oxigéntartalma 0 volt. A soltvadkerti Vadkerti-tóba szabályosan belefulladtak a ha­lak, s majdnem kipusztult a csu­ka, a süllő, a dévér. A busa, az amur teljesen, a ponty csak kis­mértékben károsodott. A horgász­egyesület anyagi kára az eddigi becslések alapján 2 millió forint. A tavat lezárták a fürdőzők, csó- nakázók elől, amely szintén je­lentős veszteséget okoz az idegen- forgalomnak. A tájékoztatás sze­rint két héten belül strandolásra nem lesz lehetőség. Vasárnap hajnalban szintén a tónál voltunk, hogy tanúi legyünk a kék algák elleni védekezésnek, illetve a tó oxigénje felfrissíté­sének. Sajnos az ígért helikopter, amely kálcium-hidrokloridot szórt volna a vízbe, nem érkezett meg. A KÖJÁL azonban megkezdte a part fertőtlenítését, s már 10 szi­vattyú dolgozott. A vasárnapi je­lentések szerint az elhullott hal mennyisége elérte a 350 mázsát­A Vadkerti-tónál történt hal- pusztulás ókaira végül is fény derült. Az élő halállomány meg­mentésére, a part és a víz fer­• Szabó Ákos halőr egy 20 kilós elpusztult hallal. tőtlenítésére intézkednek. Mégis ezt a jelentős anyagi és az üdü­lőknek okozott erkölcsi kárt1 ala­posabb odafigyeléssel, előrelá­tással, s főleg szakértelemmel meg lehetett volna akadályozni. Gémes Gábor Tízezer fiatalt yárnak Szegedre A KISZ Szegedi Városi Bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a hét végén, pénte­ken, szombaton és vasár­nap rendezi meg a 16. sze­gedi ifjúsági napokat. Az ország különböző megyéi­ből félszáz különautóbusz- szal, számos különvonattal mintegy tízezer fiatal ér­kezik a háromnapos ren­dezvényre, szórakoztatá­sukra százféle programot kínálnak a rendezők. Reg­geltől késő estig szól majd a zene. Népművészeti vá­sár, utcabál, a szegedi és a városkörnyéki KlSZ-szer- vezetek karneváli felvo­nulását szombaton a késő délutáni órákban tartják meg a Tisza-rakparton. (MTI) Debreceni dzsessznapok Tizenegyedik alkalommal ren­dezi meg az immár nemzetközi hírűvé lett debreceni dzsesszna­pok idei eseménysorozatát a Ma­gyar Rádió és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ. Csütörtö­kön este 7 órakor a művelődési központ színháztermében Pege Aladár kvartettje, az ifj. Ráto- nyi Róbert és Gadó Gábor duó, a Günter Baby Sommer és a Masina együttes műsorával kez­dődik a négynapos dzsesszpará- dé. A tavalyi, X. debreceni dzsessz­napok hangversenyeiről nagy­lemez készül, amelyet ugyancsak csütörtökön, este 6 órakor mutat­nak be a szakmai közönségnek. Július 30-án és 31-én neves hazai és külföldi szakemberekkel, ze­nészekkel találkozhat a közön­ség. A debreceni dzsessznapokra — amelynek hangversenyeit a Köl­csey Ferenc Művelődési Köz­pontból és a városi sportcsarnok­ból egyenes adásban közvetíti a rádió — hétfőtől már érkeznek a külföldi résztvevők. (MTI) "O&rtfi se a .eiaébemeí insite eiog Lovastanfolyam ' Lovastanfolyamot szervez az Expressz Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda Verőcemaroson, a Dunakanyar festői környezetében azok számára, akik a lovaglás nem könnyű tudományával kí­vánnak megismerkedni. A napi több órás oktatás hi­vatásos lovasedző felügyeletével folyik. A tábor sport- és kultu­rális programját lovaskirándulá­sok, -vadvacsora, hajókirándulás teszi változatossá. A tanfolyam­ra csak 14. életévüket betöltött fiatalok jelentkezhetnek, akik lovaglásra alkalmas, egyéni sportfelszereléssel rendelkeznek. A szeptember 5—11. közötti program személyenként 2250 fo­rintba kerül. Jelentkezni lehet az Expressz valamennyi vidéki és budapesti irodájában. (MTI) Negyedik utas: a szégyen „ ... a nap kezdte felforralni a leve­gőt .. . Végre egyet­len füttyszó, egyet­len kürtjei nélkül, egészen zajtalanul, mintha csak véletle­nül történne az egész, megmozdult a vonat..(Alber­to Moravia: Egy asz- szony meg a lánya) Átcsörtettem a szűk folyosókon, iránytűként szorongatva markom­ban a helyjegyemet, miközben a Budapest—Kecskemét között köz­lekedő expresszvonat óvatosan ki­kanyarodott a pályaudvarról, s egyenletes zakatolással nekilódult a nagy Alföldnek. Legalább har­mincötfokosnak saccoltam a hősé­get. A fülkében —, amelybe a helyjegyem szólt —, egy dühös asszonyság meg egy húszéves for­ma szőke lány üldögélt. Mint ki­derült, anya és gyermeke. — Egy strici! Rohadék strici! — lihegte éppen az asszonyság, meg­állás nélkül törölgetve verejtéke­ző arcát, nyakát, kebletáját. — Nincs is munkahelye! Miből él egyáltalán? Te tartod el? Kitelik tőled, amilyen tyúkeszű liba vagy . .. Mindezt pulykamérgesen sziszeg­te lányának, s bizonyos, hogy szó- bakerült a baromfiudvar többi la­kója is, míg újságjaim után koto­rásztam táskám mélyén, csupán félfüllel figyelve újdonsült útitár­saimat. — Fogadni mernék, hogy hama­rosan faképnél hagy. Az ilyen stricik pácban hagyják a magad­fajtát, ha már megtörtént a baj. Ez soha nem vesz el, csak kihasz­nált téged, te liba! Te, meg el­hagytad Bélát, azt a jámbor lel­ket és összefeküdtél egy ilyennel! Most azután nézheted magad... — De anyúúú! — jaj dúlt fel a lány, és felém pislogva igyekezett csitítgatni dühöngő mamáját, mintegy jelezvén, hogy idegen is tartózkodik a kupéban. Ám szem- melláthatólag, az asszonyságot ez egyáltalán nem zavarta. Idegesen fészkelődtem, s egyre kényelmetlenebbül éreztem ma­gam. A családi veszekedésektől még akkor is borsózik a hátam, ha filmen látom-hallomí Továb­bá be kell vallanom, hogy az or­rom hihetetlen fintorgásba kezd és mindent elkövet ellene, ha ész­reveszi, hogy mások intim ma­gánügyeibe kell beleütődnie. Be­letemetkeztem hát az újságjaim­ba, mint aki egyáltalán nem vesz tudomást a környezetéről, útitár­sairól. — Mit nyavalyogsz? — csattant föl az asszonyság. — Ne nyava­lyogj, inkább nézz szembe saját hülyeségeiddel, te liba! Ez a stri­ci úgy faképnél hagy majd, mint sánta koldust a gróf hintája. Mi lesz így belőled? Elhagyni Bélát, azt a jámbor' lelket! Egy mérnök felesége lehettél volna, és pávás- kodni meg enyelegni fűvel-fával ráértél volna azután is! Hát ezért neveltünk mi téged, ezért óvtunk a széltől is ... Még jó, hogy sze­gény apád nem érte meg ezt a szégyent. Ha most látná, hová süllyedt az egyszem lánya ... A szőke lány felszisszent, mint aki tüskébe lépett. Kezeit combjai közé szorítva, zavartan, szinte kétségbeesetten nézett anyjára. — Miért? Hová süllyedtem sze­rinted? — Hogy hová? — hördült föl az asszonyság. — Egy nagy kurva lettél kislányom! Érted? Egy nagy kurva! Néhány percig csak a vonatke­rekek kattogását lehetett hallani. Az átforrósodott.levegő szinte vib­rált a kupéban. Azután — legna­gyobb megrökönyödésemre — fe­lém fordult a verejtékező asz- szonyság. — Magának nem ez a vélemé­nye, fiatalember? Mit mondjak? Valahogy úgy éreztem magam, mint az a ván­dor, aki éjnek idején egy teme­tőbe tévedt, s amikor végre a ki­járat felé botorkált, elétoppant egy csontváz, a Pipityomi TSZ SK focimérkőzésének végeredménye felől érdeklődve. Csak az újság­jaimat zörgettem, s egy árva szót sem tudtam kinyögni zavarom­ban. Végül olyasmit dadogtam, hogy „Tessék?”,« meg hogy „Nem tudom ...”, meg hogy „Nem hi­szem ...” — Mi? Nem hiszi? — meresz­tette rám villogó szemeit az asz- szonyság. — Méghogy nem hiszi! Én nem szoktam hazudni, érti? Én becsületesen éltem mindig! Belerokkantam, annyit dolgoztam életemben, érti? Én csak a szépre meg a jóra neveltem a lányomat, ő meg csak szégyent hoz öreg fe­jemre ... Tele van gyerekkel, ez a liba! S maga azt mondja, hogy nem hiszi? Szép kis alak, mond­hatom ... Megdöbbenten ültem. Még az újság is kihullott a kezemből. Ügy támadt nekem az asszonyság, mintha legalábbis én lennék a gaz csábító, aki miatt ugyebár hoppon maradt Béla, aki csak ki­használja ezt a szőke lányt, aki szülői tervek és remények garma­dát döntötte porba, egyik pillanat­ról a másikra. — Különben is! — csattant fe­lém ismét útitársam. — Mi köze hozzá? Ki maga? Mi? Milyen jo­gon avatkozik bele mások dolgá­ba?! Mit molesztál itt benőnket? Huligán! Hirtelen ordítani, káromkodni lett volna kedvem, magyarázkod­ni, kikérni magamnak .. 1 De csak pislogtam nagyokat, és megszé- gyenülten, pirongva dadogtam va­lamit, mint akit lopáson értek. Azután összeszedtem a csomago­mat és kisomfordáltam a peron­ra. Koloh Elek AHOL NEM NYITNAK KI, OTT AZ ORVOSNÁL AZ ORVOSSÁG Mérlegen az ötnapos gyógyszerellátás A szabad szombatokkal, vasárnapokkal és ünnepekkel együtt ja­nuár elsejétől az év háromszázhatvanöt napjából százhuszonnyolc lett „szabad”. A legtöbben pihenéssel töltik ezt az időt, de van, aki­nek dolgoznia kell. Az orvos és a gyógyszerész is talpon van, nyil­vánvaló, hogy a betegség nem időzíthető munkanapokra. Tavaly Bács-Kiskunban 21 gyógyszertár volt nyitva szombaton!, 6 pedig va­sárnap délelőtt is kinyitott. Most 14 gyógyszertár tart ügyeletet. — Milyen az első félév mérle­ge? — kérdeztük dr. Nagymarosi Károlyt, a megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját. — Ahhoz képest, hogy a 10 mil­liós Londonban a hét végén ösz- szesen két gyógyszertár tart nyit­va, Bács-Kiskunban nagyon sok patika ügyeletes szombaton és vasárnap. — Hogy sok-e, arról az tud iga­zán beszélni, akinek szüksége len­ne valamire, de zárva találja a patikát.. . — Kecskeméten és Baján nőtt meg a hét végi igény. Ám ez nem azonos a jogossággal — amiről végeztünk is egy felmérést. — Mit ért jogosságon? — Nézze, nem kell feltétlenül szakembernek lenni, hogy meg­állapíthassuk, mely esetben kell sürgősen a gyógyszer, és mikor lehetett volna kiváltani már szer­dán, vagy csütörtökön. Egész más, ha azért szalad valaki a pa­tikába, mert szombaton beteg lett és fölírt neki valamit az ügyele­tes orvos, és az is más, ha valaki­nek szombat délután jut eszébe, hogy nincs otthon kamillatea, vat­ta, elfogyott a gyermekhintőpor és a fogamzásgátló ... — De ha egyszer erre van szük­sége! — Higgye el, hogy emiatt leg­többször annak a betegnek kell sokat várnia a patikában, akinek valóban a hét végi ügyeletes or­vos írta fel a gyógyszert­— De amit sugall, hogy tudni­illik legyen otthon elegendő tar­talék, az ellen meg minden lehe­tő alkalommal tiltakozik, mond­ván: így is túl sok gyógyszert fo­gyasztunk. — Mindenben van mérték. A gyógyszertárak a hét végén a sür­gős esetek ellátására tartanak ügyeleti szolgálatot. De ha valaki tudja, hogy gyakran fáj a feje, vagy huzamosabb ideje meglévő betegségét napi tablettaszedés­sel kell gyógyítania, akkor az ilyen szombat-vasárnapi gyógy­szervásárlás aligha nevezhető in­dokoltnak. Az orvosság — saj­Kecskeméti furcsaságok ' — Apu, vegyél egy fagylal­tot! — A felszólítás érthető. Az első igazi kánikulai napon ki tagadna meg a gyermekétől egy kis hűs nyalánkságot a kecskeméti széktói strandon ? Megyünk a fagyialtoshoz, a kőteraszra. . | Van fagylalt. Egy fajta, va­nília. Sorba állunk. Közben figyelünk. Nem tudom eldön­teni, gyenge madártejet árul­nak-e ott, elöl, vagy valami mást, mivel a tégelyből kika­nalazott fagyi túl puhán loty- tyan a tölcsérbe. S már pötyög is alul, mint az ABC-ben a zacskós tej. Csalódottan nézzük az egy­fajta fagylalt gyors halmazál­lapot-változását. 1 Nem. Mégse veszünk. Inkább egy fejest. A vízbe. öt-venforintossal fizetek a piaccsarnok egyik élelmiszer- üzleténél, miután megkapom a 20 deka kenőmájast, a 10 deka veronait, a 4 kiflit. Leg­nagyobb ámulatomra vissza­kapok egy ötvenest, egy hú­szast és még valamennyi ap­rót. Az eset meglep. — Kérem! — szólok az el­adónak. — Én ötvenessel fi­zettem. ‘ Hitetlenül néz rám. — Az nem lehet — feleli kisvártatva —, itt, nálam, a papírpénzeken egy százas van légiéiül. ! Nem adom fel. Tovább erős­ködöm: az nem százas, ötve­nes volt. Kínos helyzet. Végre mögöttem egy asz- szony, aki látta, hogy ötve­nessel fizettem, felmentő ta­núként jelentkezik. — Csakugyan egy ötvenest adott oda. Még soha nem volt ennyire nehéz ötvenesből visszakap­Valahányszor ugyanis elha­ladok a Bács-Kiskun megyei Kórház-Rendelőintézet kecs­keméti, Nagykőrösi utcai Bőr­és Nemibeteggondozója előtt, megakad a szemem a nádszö- gezésnél használatos drótda­rabbal kifüggesztett papír­tábla láttán. Ez áll rajta: „Új rendelési idő: hétfő fél 8-tól 3-ig, kedd fél 8-tól 3-ig, szerda fél 8-tól 2-ig, csütörtök fél 8- tól 3-ig”, s pénteken szintúgy eddig az időig fogadnak bete­geket. Elfog a kétség. Mitévők legyenek azok, aki­ket reggel fél 6—6 órától, fél 3-ig, kedd fél 8-tól 3-ig, szerda munkapadhoz, a pult mögé, hivatalba, vagy az autóbusz kormányához rendel a társa­dalmi kötelesség? Akik nem jöhetnek ide, fél 8-kor, fél 10- kor? Akik termelnek. Akik valahol dolgoznak. Rájuk nem gondoltak ? ! Az új rendelési idő aligha­nem felülvizsgálatra szorul. Csak a bőrünket ne érje valami komolyabb baj! Eb­ben reménykedem. | „Menyasszony, vőlegény, De szép mind a kettő.” Ugye, ismerősen cseng? De látogassunk csak ki a Széchenyiváros határába, az E5-ÖS út menti sportpálya kerítéséhez, olyan rút menny­asszony mellett, mint amilyet egy esküvőiruha-kölcsönző hirdetőtáblája ábrázol, Bene­dek Elek gonosz királynéi is megállnák a helyüket. Honnan és hogyan került ide ez a csúfság, annak a rek­lámozója a megmondhatója. Tovább reklámozni nem aka­rom. De annyit bátran állítha­tok : ez a mustárszín képű ha­jadon, akinek (amelynek) az arcán foltosán átüt a sötétvö­rös táblaszín, nejlon fogkefe- sörtéhez hasonló fogaival torz látvány — ízlésromboló — a nemzetközi főút mentén. A női nem megcsúfolása. Ilyen nő nem volt, nincs és nem is lesz ebben a világban. ' Ezért tehát: le, vagy el vele — akárhová! Kohl Antal nos — épp úgy hozzátartozik sok ember napi szükségletéhez, mint a kenyér, a tej, annyi különbség­gel, hogy előre megveheti. — A községekben mi a hely. zet? Hiszen ott nincs is nyitva a gyógyszertár. — Mert nincs rá szükség. — Hogy-hogy nincs? — Az orvosi ügyeleti rendszer­hez igazodva határoztuk meg, hogy hol tartunk ügyeletet. Ahol van központi orvosi ügyelet, ott kinyitunk. Ahol nincs, ott az ügye­letes orvos viszi magával a ké. szenléti táskát, amelyből minden szükséges gyógyszerből van elég. Ez a szolgáltatás különösen ta­nyán oldott meg régi gondot, ahol eddig sok időt vett igénybe és fáradságos is volt a távoli gyógy, szertár megközelítése. — összességében tehát azt le­het mondani, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül zajlott le az ötnaposra való áttérés? — Igen. Egy-két helyen volt csak túlburjánzó a lokálpatriotiz­mus. Egy.egy kisközségben nem­csak az a státuszszimbólum, hogy van gyógyszertár, de az is oda tartozik, hogy legyen nyitva, kü­lönösen ha. a szomszédos nagy­községé nyitva tart. Ettől már csak egy lépés, hogy mindenütt és min­dig nyitva legyen az összes pati­ka .. . — Ehelyett inkább a fölhalmo­zást javasolja? ‘ — Nem! A gyógyszer felhalmo­zásának éppen akkora a veszélye,, mint amilyen nagy az a felelőt­lenség, ha egy fájdalom- vagy láz­csillapító, tápszer, vagy fogamzás- * gától tabletta beszerzésére az utol­só pillanatban kerül sor az előre­látás hiánya miatt. Fél esztendő tapasztalata az, hogy csökken az indokolatlan hét végi igény. Na­gyon remélem, hogy ez a tenden­cia tovább javul. A gyógyulásért — régóta tudjuk — az a leghatá­sosabb, ha együttműködik a gyó­gyító és a beteg. Ebben az eset­ben akkor, ha egy picit előre gon­dolkodik. B. J. Az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szivattyúi dolgoznak a tóban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents