Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
I 1982. július 25. • PETŐFI NÉPE « 3 Gabonafelvásárlás, őrlés, takarmányforgalmazás Beszélgetés Molnár István igazgatóval A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a megye legnagyobb — mintegy 1500 személyt foglalkoztató — élelmi- szeripari hálózata. Éves termelési értéke és forgalmazása meghaladja a 4 milliárd forintot. Tevékenysége három részre tagozódik: a gabonafelvásárlásra és -forgalmazásra, á malmi őrlésre és végül a takarmány ellátásra. Felkerestük dr. Molnár István igazgatót és tájékoztatást kértünk a jelenlegi munkájukról, tennivalóikról. — Visszatérő gond minden évben az aratás idején, hogy1 nincs elegendő raktár az új termés átvételére. Az idén milyen bővítés történt, az elhelyezést illetően könnyebb-e a helyzet, mint az elmúlt években? — A gabonaipar fejlődését jelzi, hogy ma már a megye három városában a legmagasabb létesítmény a vasbeton siló. Ennek ellenére a gondok nem kissebbed- tek, mert a gabonatermesztés növekedésével nem tartott lépést a raktárépítés. Az utóbbi három évben adtunk át Kecskeméten 30 ezer, Kalocsán 35 ezer tonna termény befogadására alkalmas vasbeton-, illetve fémsilót, Bácsalmáson 6 ezer tonna a bővítés. A bajai járásban az elmúlt évben megközelítőleg 20 ezer tonnával növeltük a tárolóteret. Mindez azonban kevesebb volt a gabona- termesztés mennyiségi fejlődésénél. így a továbbiakban is szükség van arra, hogy a gabona egy részét ideiglenes raktárakban és a mezőgazdasági üzemeknél bértárolással helyezzük biztonságba. — Várható-e változás a következő esztendőkben? — Ez évben építettünk Solt- vadkerten egy csarnoktárolót, ez azonban elsősorban a takarmányalapanyagok elhelyezésére létesült. Jövőre átadásra kerül Jánoshalmán egy 8 ezer tonna befogadóképességű fémsiló. Ezek azonban gondjainkat nem oldják meg. — Véleménye szerint lehet-e számítani a leszerződött gabonamennyiség átvételére? — Bár az időjárás kedvezőtlenül hatott a terméskilátásokra, vállalatunk ennek ellenére számít a megállapodásokban lekötött gabonára. Meghaladja a 20 ezer tonnát a naponta átvett mennyiség. A felvásárlás évek óta feszített ütemben, de zökkenőmentesen történik. Feladatunk a sütőipar minőségi igényeinek a kielégítése, amelyhez szükségünk van jobb beltartalmú búzára. Ezt a célt kívánta szolgálni az az országos törekvés is, hogy a jobb minőségű búzát magasabb áron vásároljuk fel, külön tároljuk. Sajnos eddig a vártnál kevesebbet vettünk át, megítélésünk szerint a minőségi búza előállítása a korszerű termelésnél kezdődik. — A malomipar eléggé hosszú ideig mostohagyermeke volt az ágazatnak. Régi őrlőberendezésekkel dolgoz■ nak, a gépek felújítására csak kismértékben került sor, új malom a megyében nem épült. Mit mondhatunk a jövőre nézve? — Általános jelenség, hogy a kenyérfogyasztás mérsékelten csökken. Ez azt jelenti, hogy a lisztigény is évente kismértékű visszaesést mutat. A megye malmaiban évente mintegy 120 ezer tonna gabonát őriünk meg. Azonkívül, hogy gondoskodunk a megye lakosságának és a sütőipari vállalatok zavartalan ellátásáról, a fővárosba is szállítunk. Malmaink többsége a század elején épült, az akkori hengerszékek dolgoznak ma is. Nagyon időszerű lenne a felújításuk. Kisebb rekonstrukciók történtek ugyan, de jelentős korszerűsítés nein volt. Az elmúlt évben kezdtük meg a megye legnagyobb malomüzemének újjáépítését Kalocsán. Ez — ha elkészül — a legkorszerűbbek közé fog tartozni. Egyik legnagyobb gondunk Kecskeméten a Gazdasági Malom helyzete. Az egyre korszerűbb és szebb városközpontban mind több nehézséget okoz üzemeltetése. A következő időszak feladata Kecskeméten ennek az épületnek kényszerű megszüntetésével párhuzamosan a megyeszékhelyen az igények zavartalan kielégítése. — Térjünk át a vállalat egyik legtöbbet bírált tevékenységi körére, a takarmány- ellátásra. Véleménye szerint hogyan ítélhető meg jelenleg a forgalmazás? — A takarmányozás az utóbbi két évtizedben óriási változáson ment keresztül. A mezőgazdaságban ebben az időszakban tértek át a keveréktakarmánnyal történő állattartásra. A gyártás a megyében nyolc régi malomépületből átalakított keverőben indult. Ezek közül mindössze egy van, amely eredetileg is erre a célra épült. Ez az 1988-ban létesült kecskeméti üzem. A bácsbo- kodi kéverőben végeztünk az elmúlt időszakban jelentősebb rekonstrukciót, de a többi üzemünk elmarad a legkorszerűbbektől. A megye állatállománya az országban a legnagyobb, óriási takarmányigényeket támaszt. Saját gyártási lehetőségünk messze elmarad a szükséglettől. A vállalat által gyártott mennyiség csak a legutóbbi években érte el a 160 ezer tonnát. Ez a megyei igényeket messze nem elégítette ki. Igaz egyre több mezőgazdasági üzem épített keverőt, az ellátás gondja továbbra is ránk hárult. — A növekvő igények szükségessé tették, hogy más megyékből szállítsanak kész keveréktakarmányt az itteni boltokba. Tudomásunk szerint volt olyan év, amikor 120 ezer tonnát meghaladta az a mennyiség, amit vasúton, nagy távolságról szállítottak ide. Ez — ismerve a vasúti szállítás gondjait — már eleve óriási feszültséget jelenthetett. Van-e az utóbbi időben valami változás? — Ma több mint 110 boltban árusítunk, ezek részben saját üzleteink, részben megbízottak útján értékesítjük az árut. Sajnos eladóhelyeink korszerűtlenek, raktáruk nincs és ez a gondok másik forrása. Készletezni hely hiányában nem lehet. Ha előfordul, hogy egy termelő nagyobb mennyiséget vásárol, már várni kell a következő szállítmányra. A gondok csökkentésére a mezőgazdasági üzemeket is bevontuk a keveréktakarmány-gyártásba, együttműködési megállapodásokat kötöttünk több mint 10 gazdasággal. A legutóbbi egy-két éviién visz- szaesett ugyan a takarmánykeverék forgalmazása, de volt olyan esztendő, amikor 420 ezer tonnát meghaladó mennyiséget értékesítettünk. Mindez óriási erőfeszítést és munkát igényelt s óhatatlanul minőségi és ellátási gondok jelentkeztek. Ezért vállalatunkat többször is érte bírálat. A megye állatállománya magas szinten stabilizálódott. Takarmányaink minőségét korszerű ellenőrzőapparátus állandóan vizsgálja s minőségi vitáink csökkentek az utóbbi időben. — Az ellátás továbbra is egyik legfontosabb feladatuk, emiatt is határozták el 1 egy olyan koncentrátumgyár létesítését, amely remélhetőleg mind a mennyiségi, mind a minőségi gondokat jelentősen enyhíti. Mikor kezdi meg működését az üzem? — A vállalat életében ez a legnagyobb beruházás, amely 1979- ben kezdődött és bízunk benne, hogy ez év szeptemberében indul. Ez az Ü2^m a legkorszerűbb berendezésekkel, automata irányítással évente mintegy 60 ezer tonna keveréktakarmányt képes előállítani. Ez a mennyiség ellátási gondjainkat jelentősen mérsékli. — Milyen új törekvései vannak a vállalatnak a takarmányellátás javítása érdekében? — A háztáji gazdaságok részére kiszállítjuk az igényelt keveréktakarmányt. Az elmúlt évtől hajlékony falú konténerben is küldünk ki tápot, amely csökkenti a zsákkal kapcsolatos költségeket. Sok gondunk van a papírzsákkal, könnyen szakad, ami a termelőknek is kellemetlen. Egyre inkább rátérünk a polietilén csomagolásra, amely a kistermelők körében is egyre népszerűbb. Igaz, ez számunkra költségtöbbletet jelent. Több mezőgazdasági üzemmel kötöttünk garanciális tápforgalmazási megállapodást. Ennek lényege, hogy anyagilag is közös kockázatot vállalunk. Tehát ha a tápokból eredően romlott a termelés hatékonysága, ennek anyagi következménye ránk hárul. Ez természetesen csak korszerű termelési körülmények között mutatható ki. Ma már hét ilyen típusú együttműködési szerződésünk van. Kereskedő Sándor Bolt — négy keréken (Straszer András felvételei) A térképeken hiába keresnénk azoknak a tanyacsoportoknak, dűlőutaknak a neveit, amelyeknél a kecskeméti UN1VER ÁFÉSZ két — Jakab szállásról és Kerekegyházáról induló — mozgóboltja megáll. A fenti községek, illetve Ágasegyháza tanyavilágában élők viszont jól ismerik ezeket a helyeket, s szinte percnyi pontossággal azt is, hogy a napicikkeket — tejet, kenyeret, cukrot, mosóport — szállító Roburok mikor érkeznek. Persze, a jakabi útvonalon 1978 óta közlekedő mozgóboltostól, Kanizsai Ferenctől az errefelé lakó 150 család gyakran kér olyan árukat is, amelyeket nem állandóan szállítanak. Például elemet, zseblámpát. S nem hiába keresik harmadnap. Ugyanígy teljesítette a vevők kívánságát Fekete Zoltán (illetve teljesíti e héttől kezdve utóda, Szabó Ferenc). A kerekegyhqzi határt járó mozgóbolt 1976 óta üzemel, 120 család tartozik állandó vevői közé. A forgalom változó — a jakabi térségben átlagosan 180 ezer, a kerekegyháziban 120 ezer forint havonta —, de mindenképpen azt bizonyítja, az UNIVER két mozgóboltjára még hosszú ideig szükség lesz. Mindaddig, amíg az itteni tanyákon emberek élnek. Ezerarcú tanyák Vargáék, Langóék, Menyhárték, Szőkéék — és még hosszasan sorolhatnám hozzájuk hasonló ismerőseimet — Szarkásból, Kisnyírből autóval vagy motorral szaladnak be Kecskemétre, s dolguk végeztével azt mondják: no, induljunk haza a tanyára. Pedig, ha házuk nem is, kerítésük összeér a szomszédéval. S még annak a portája mellett is közvetlenül ott van a másik gazda udvara. Tíz-húsz családdal együtt távol laknak ugyan a falu, a város legközelebbi utcájától, messze van tőlük a bolt, az iskola (és még mennyi minden), megélhetésüket a földnek köszönhetik, de vajon tanya-e az otthonuk? Hiszen a kútból motoros szivattyú pumpálja a vizet, a hajdani istállóban ló és tehén mellett vagy helyett a kistraktor meg az egyéb, benzinnel táplált földművelő eszközök sorakoznak, az asszonyt munkát elektromos háztartási gépek segítik. Nyárfák hűvösében Modern tanya az övéké — örvendezik a városi ember, s majdnem annyira büszke a találó kifejezésre, mint arra, amit tükröz: a megváltozott életformára. Az országutak mentén, a suhanó gépkocsik utasai előtt egymástól jó félkilométeres távolságban felbukkanó tanyák lakói viszont csak legyintenek. Ugyan már! A tanya: tanya! S ebben a tömör megfogalmazásban benne van minden — a hangos kiáltáson is túlnan épült másik ház, a kútágas az időnként tisztításra szoruló kúttal, a kézzel lekaszált, s boglyába rakott fű, a magasra növő nyárfák és a vályogfalak hűvöse. Szóval a természettel való küzdelem keserve és a nyugalom idillje. Ha nem is pontosan, de lényegében így vélekednek a solti betonút vonalán levő magányos házak gazdái — Kéri Balázs, Sutús János, Molnár Péter —, azaz a tanya és a távolság fogalma szerintük úgy összetartozik, mint a kenyér meg a héja. A mindentől való távolság. Messzeség mindattól, amit az előttük haladó autók közvetítenek a nyüzsgő, a másmilyen világról. A televízió? Az más, azért a tanyasi se legyen elmaradott. Nyitott porták Ki lesz bölcsebb ilyen válaszoktól? A tanyákat a többi hajléktól megkülönböztető jegyeket kereső újságíró legfeljebb csak annyit tud meg, hogy a magányos házak árulkodóan hírül adják, kiféle-miféle lakójuk. Az udvarát dróthálóval, deszkával körbekerített gazdák rettegnek attól, hogy javaikat elviszi valaki. A gyenge náddal, élősö- vénnye.1, kapuval védett portákon nincs féltenivaló, de mogorva, zárkózott ember a tulajdonosuk, A nyitott tanyákban élők viszont vendégszeretőek, minden betérőt szívesen fogadóak. Úgy rakják a látogató elé mindenüket, ahogy az épületet körülölelő nyárfák hívogatón szabadon hagyják a bejárati utat. Régen járt utak De mit árulnak el lakóikról a Fülöpszállás—Szabadszállás határában levő tanyák? Kilométernyivel bentebb az úttól. A betontól. Mert hozzájuk' is vezet út, vagy inkább olyasmi, amin nemhogy az autó, a gyalogos is alig tud járni. A valamikori kocsinyomban hol tengernyi víz áll, hol a sziksó vagy a gólyahír virít ki fehéren, sárgán. A kacskaringók omladozó, elhagyott tanyákhoz vezetnek. Nem él itt már senki, csak a nád burjánzik a udvarokon háborítatlan nyugalomban. Azaz mégis. Távolabb, mintha csirkék kapirgálnának. Messziről egy kiskutya szalad — hosszan megelőzve a láttomra botjával sietősebben földet fogó gazdát —, hogy mihamarabb megugassa a már udvarukban szemlélődő idegent. De csak párat vakkant rám, aztán ki tudja miért -r- talán az óriási hőség miatt — elhallgat, s vagy két méternyire tőlem, lustán elterül, bevárva kenyéradóját, Vörös bándort. Ö az itteni tanya tulajdonosa. Nyolcvanhárom éves elmúlt, orvosnál talán hat esztendeje lehetett — akkor is azért, mert megrándult a lába —, két hold földet művel. Tizenhét birkát, egy lovat tart, felesége halála — 1965 — óta ellátja a háztartást is. Tiszta, tájsjzólás nélküli a kiejtése, fürge az eszejárása. Mikor múltat őrző gyűjteménybe illő, nádfödeles otthonát megmutatja, kesernyésen megjegyzi: „múzeumi ritkaság vagyok én is.” Fájdalmasan hangzik ez a kijelentés. A konyha falba rakott tűzhelye, a szoba kemencéje, a földes padló, az egyszerű bútorok, a petróleumlámpa valóban beleillenek a Kiskunsági Nemzeti Park által védett táj eredetiségébe. De embert így jellemezni? Hiszen, mint mondta, a munkát győzi, fia, unokái gyakran látogatják, szüntelenül hívják. Hát miért beszél így? Hol vannak a parasztok ? „Miért? Mert vesztemre nem léptem be a szövetkezetbe. Akkor még a2t hittem, hogy jó parasztnak lenni.” Csodálkozom. Hát a téeszben nem ugyanazt csinálta volna, mint most? „Kezdetben igen, később már nem. A téeszben már nincsenek parasztok. Másképpen élnek, másképpen dolgoznak. Ezért mondtam, hogy múzeumi ritkaság vagyok.” Hallgatunk. Aztán lassan megint megindul u társalgás, do addigi köziéíi-nysége megszűnik. Mint aki máson tűnődik, rövid feleleteket ad az újabb és újabb kérdésekre. Hogyan él? Hajnalban ellátja a lovat, a tíz tyúkot, a két cicát és a kutyát. Rossz időben a birkákat is, máskor legeltet. A kiskertben krumplit, zöldséget termel, a két holdon kukoricát és muhart. A sziken a. fű is gyéren nő, takarmánynak való széna csak abból lesz, amit maga vet. A jövedelem? Tízezer forint évente a gyapjúból és az eladott birkákból. Magának nem vágna le egyet sem. Kenyérért, s ami kell, Fülöpszállásra hetente egyszer jár. Mennyire van? Nem mérte. Oda, s visszaér, amikor tud. Az idejéből futja. Ebédre lebbencset, tarhonyát, krumplilevest, főzeléket, mikor mit főz. A pénz? Nem dohányzik, nem iszik, tehát elég. % Mint a föld raíáa Mi lesz a kígyósháti tanyával, ha mégis a családhoz kényszerül? „Nem kell ez már a kutyának se, szerencsére.” Hát miért nem hagyja itt? Hiszen úgy érzem, elvágyódik innen. „Mit csinálnék máshol? Halálra unnám magam, így mégiscsak egész nap teszek-veszek.” Tűnődik egy keveset, majd folytatja: „Tudja, a magamfajta idős embernek olyan a tanya, mint a kígyósháti föld eső után a gyalogjárónak. Iparkodna, de a'lába belemélyed a "talajba, fogva tartja, marasztalja, coaköt:. a r.r.i.rer agyag.” S.oväos Kúara Selejt gumiabroncsokból partvédő művek Népgazdasági szempontból jelentős találmány, a gumipaneles vízépítési eljárás üzemszerű hasznosítására kötött szerződést a NOVEX Találmányfejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi Rt. a szolnoki Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezettel. A szerződés értelmében a szövetkezet melléküzemében gyártják és készítik elő felhasználásra az ország különböző részeiből begyűjtött selejt gumiabroncsokból készült gumifonatokat. A feltaláló — Nagy Géza, a Közép-tiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság üzemmér. nöke — módszere alapján az elhasznált és értéktelen, évente mintegy hétszázezer darab gumiabroncsból kiváló partvédő mű készülhet. A gumifonatok, amelyeknek mintegy negyvenféle szerkezeti változatát dolgozta ki, alkalmasak a halastavak, folyóki partvédelmére, a teraszos telepítésű gyümölcsösök, szőlő eróziókár elleni védelmére. Nagy előnyük a kis költség, a rendkívül időtállóság: a gumipanelek élettartama 20—25 évre tehető, ami I ötszöröse a rőzse, vagy a fólia I élettartamának. A gumipaneles vízépítési eljá- ! rés iránt nagy az érdeklődés; j Igényt jelentett be például a-Bác» f 'Kiskun, irnegym !Sspkr_i#r község ;.n.-.z";iar>ílaaági üzeme la a halastavának kiépítésére. - ; í ■
